Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-22 / 302. szám
Klasszikusaink az élen Gazdag tévé-programból válogathatnak jövőre a két csatorna nézői ! A jövő év — a Magyar ! Té.evízió 20. adáséve .— terveiről tájékoztatta a sajtó képviselőit kedden Nagy Richárd. a televízió elnöke. Elöljáróban elmondotta: a Magyar Televízió, az elmúlt 15 esztendőben dinamikusan fejlődött, jelenleg hazánkban 2 millió 900 ezer tévékészülék — köztük 24 000 színes vevőkészülék — működik évente 80 000-rel gyarapszik a használatban levő készü-, lékek száma. A Magyar Televízió a heti 82 adásidővel nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen áll. A fejlesztési tervekről szólva a televízió elnöke elmondta, hogy a műsoridő némileg bővül majd, a kettes csatornán szombaton is sugároznak műsort. Hétköznap az egyes csatornán 16,45 érakor kezdik az adást és — főleg pénteken és szombaton — az eddiginél később fejezik be. Az 1977. évi műsor- struktúra alapvetően nem változik. A jelentősebb műsorkezdeményezések között említette Nagy Richárd, hogy kerekasztal-megbeszé! ésen mutatja be, a lakásépítési program megvalósításáért küzdő kommunistákat, és ugyancsak kerekasztal-meg- beszélést tartanak a szocialista brigádok áprilisi országos értekezlete előtt. Folytatják a bel- és külpolitikai fórum-műsorokat; a nemzetközi stúdió műsorai — az eddigiekhez hasonlóan az időszerű, a nézők érdeklődésére leginkább számot tartó kérdésekhez kapcsolódnak. A politikai műsorok figyelemmel kísérik a kiemelt beruházásokat és a KGST-n belül megvalósuló nagyobb akciókat. A közművelődési programok között a legjelentősebb a tévé szabadegyeteme. A jövő évi tévéjátékok és tévéfilmek, valamint irodalmi műsorok között kiemelt helyet kapnak klasz- szikusaink. Bemutatják például Jókai Lőcsei fehérasz- szony-át, a Szerelem bolond- ja-it, Móricz Zsigmond: Isten hátamögött, és Nagy Lajos: A tanítvány című művének tévéváltozatát. Képernyőre kerülnek ezenkívül Szofoklész, Shakespeare, Mo- liére alkotása; műsorra tűznek több alkotást a baráti országok irodalmának terméséből. Nagy figyelmet fordítanak a munkásélet ábrázolására, s növekszik a humoros és szatirikus müvek száma. ' A szórakoztató és zenei főosztály gondozásában 1977. májusában rendezik meg a II. nemzetközi karmester- versenyt, júliusban pedig a televízió nyári dalfesztiválját. Röpülj páva címmel a jövő év augusztus 20-án újra kezdődik népművészeti vetélkedő műsor. A „Csak a derű óráit számolom” címmel kezdődő új sorozatot havonta egyszer, vasárnap délelőttönként másmás helyszínről élőben sugározzák. „Fogadjunk, hogy végignézi!” címmel új koncepció alapján készül a televízió szombat esti műsora. A Kisfáiméic a nagyvilágból című sorozatot tematikailag bővítik és színesítik. Folytatják a szombat éjszakai művészfilmek vetítését, ennek__ során egy tíz-tizenegy filmből álló magyar sorozatot, majd a IV. negyedévben hat filmből álló Solohov-so- rozatot tűztek műsorra. A csütörtök esték változatlanul a filmsorozatoké. Februárban kezdődik a „Ki mit tud7” népszerű vetélkedősorozat, amelynek döntőjét az április 4.-i fel- szabadulási ünnepségek előtt tartják. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot az ifjúsági sorozatok: a KlgZ-oktatás, A mi sulink, A fiatalok órája, A beszéljük meg! és a Fotózz velünk! Az idén megkezdeti „Mindenki iskolája” című nagyszabású műsort a következő évben a 8. osztályosoknak is sugározzák. A lehetőségekhez mérten átveszik, illetve közvetítik a legjelentősebb nemzetközi sporteseményeket is. (MTI) m ■ A Központ! Múzeumi Igazgatóság felügyelete mwu ifi a S3 e tg ip is! m «.í C# ®8®*f alatt működ k a műtárgymásoló részleg. Sokféle kerámiáról, ötvösmunkáról, ékszerről kész'tcaek másolatokat. Az elkészült tárgyakat bíü ráló bizottság hagyja jóvá, A legkeresettebbek a habán-edények. Képünk a műtárgy másoló üzemben készült, (MTI fotó — Balaton József — KS) Megjegyzések egy könyv kapcsán Miért késik a palócmiDtakönyv? Mi változott Detken? 6 tsz és a közművelődés (Tudósítónktól): Szívén viselje-e a tsz a község művelődési gondjait? Annyi egyéb terhe mellett, áldozzon-e erre is energiát, pénzt? Egyáltalán: van-e köze a tf>z-nek a kultúra terjesztéséhez? E kérdésekre kerestük a választ Detken. a községi tanács és a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet illetékeseinél. — Ez év április végéig teljes egészében a tsz volt a művelődési ház gazdája — tájékoztat Szabó János. a végrehajtó bizottság titkára. — Májustól azonban ismét mi vettük kezünkbe az irá. nyí'ását. s a tsz.szel együttműködési megállapodást, kötöttünk. Ennek lényege, hogy a termelőszövetkezet évi 70 ezer forinttal járul hozzá a művelődési ház fenntartásához. H „gavallér isz Hetvenezer forint — akárhogy nézzük — egy község kultúrháza számára tekintélyes summa. Használható alapot. képez az éves program megvalósításához. A „gavallér” tsz elnöke Szabó Imre, országgyűlési képviselő: — Termelőszövetkezetünk a falu minden kulturális intézményét támogatja. Megalapozzuk a művelődési ház költségvetését: nemcsak Detken. hanem — a tsz-ek egyesülése óta — Halmajugrán és Nagyúton is. Pár évvel ezalatt. jelentős anyagi eszkö. ■ sökkel járultunk hozzá a det. ki. művelődési ház bővítéséhez és berendezéséhez; az épületot központi fűtőrendszerrel .szereltük fel. Ezek karbantartásáról jelenleg is a tsz gondoskodik. Lehetőség szerint túlléptünk az anyagiakon. Nemrég színházi előadást szerveztünk. Egy fővárosi színjátszócsoportot hívtunk meg, amely Detken BIMMä J97ö. december szerda és Halmajugrán műsort adott. Ezt az előadást természetesen nem csupán tagjaink, hanem az egész lakosság ingyenesen megtekinthette. — Mi a helyzet a kultúr* házon kívül? — A tsz rendszeresen segíti az óvodát és a napközit. Épp a napokban utaltunk át részükre 50—50 ezer forint egyszeri támogatást. Az iskolának pár éve tv-készülé- ket és könyveket vásároltunk; támogatásukat a következőkben is vállaljuk, az igányeik\ szerint. Valamint föltétlenül ide tartozik, hpgy a tsz az' új, emeletes iskola építésében anyagilag is részt kíván vállalni. Aionos ai erdei A falut, vagy önmagát támogatja egy tsz akkor, ami. kor a művelődésért áldoz? Pontatlan a kérdés. A falut és a tsz_t aligha lehet élesen különválasztani. A lakosság jelentős hányadát tsz-tagok. illetve azok hozzátartozói teszik ki. tehát javarészt tagjainak tesz jót a szövetkezet ha a közösséget segíti. S egy kultűrház a község, ben éppen úgy köze», akár otthon a tévé, a rádió vagy a könyvek. Molnár Pál Karácsonyi könyvkiadás sunk új könyvvel lepte meg a díszítőművészettel, a népi hagyományok feldolgozásán val foglalkozókat. Megjelent Lőrincz Aladárnénak, a nép. művészet mesterének mintagyűjteménye, a Tolna megyei székelyek szőtteseiről, hím- zéseiről. A Bukovinából a Dunántúlra telepedő széken lyek ősi, szép mintáit adta közre. A gyűjtésnek néprajzi értéke is felbecsülhetetlen. A közelmúltban egymás után láttak napvilágot — jó. részt a különböző menu ve vezetőinek támogatásával — a helyi sajátos népművészeti hagyományokat feldolgozó és bemutató kiadványok. A baranyaiak a három nemzetin ség régi mintáit adták közre több füzetben. A békésit ek a szűrhímzést dolgozták fel. Ezek ismeretében termék szetesen felmerül, miért kén sik vajon a palóc népművé. szetet — mely gazdagságán ban egyáltalán nem marad e területek mögött — bemutató könyv megjelenése. Az elmúlt harminc év alatt a megye lelkes népművészei gazdag anyagot hoztak össze. Két nagy „magíngyűjte- mény” van a megyében, nem beszélve a Dobó István Vár. múzeum páratlan gazdagságú néprajzi gyűjteményéről, se Hevesi Népművészeti és Há. ziipari Szövetkezet anyagán ról. A gyűjtés együtt van, adott, csupán kiadóra vár. S támogatásra a kiadáshoz. Érdeklődésben nem lesz hiány, ez már előre lemérhe. tő, részben arról, hogyan kapkodták el az ország különböző részeiben dolgozó szakkörvezetők a fentebb említett kiadványokat. (Hazánkban mintegy negyvenezerre tehető azoknak a nőknek a száma, akik rendszeresen foglalkoznak népi hímzések alapján tervezett kézimunkák elkészítésével.) Részben arról, hogy az elmúlt öt év alatt megnőtt az érdeklődés a palóc népművészeti terület mintái iránt. Míg néhány esztendővel ezelőtt csak a megye egy-két. nagyon lelkes szakkörvezetőjének a munkáiban jelentkezett a palóc hímzés különböző formája, az idei év két legnagyobb seregszemléjén, a Kisjankó Bori-emlékkiállításon és a nyíregyházi „Aranyalma” kiállításon már az ország más megyéiből is pá. lyáztak palócmunkákkal. Bizonyára segített az érdeklődés felkeltésében az is. hogy a. Budai Várban rendezett népművészeti kiállításon nagy sikerrel szerepeltek a Heves megyeiek. A növekvő érdeklődés legalább annyira, mint szűkebb hazánk r >i hagyományainak ápolása, valóban időszerűvé tenné a palóc szövés„ hímzés, s a páratlan szépségű fehér hímzés mintakönyvének kiadását. S mindehhez már valóban arra lenne csupán szükség, hogy a megye illetékesei — s itt a megyei tanács művelődésügyi osztályára gondolunk elsősorban — felmérjék a lehetőséget, hogyan sorakozhatnánk fél azok mellé a megyék mellé, ahol már napvilágot láttak a helyi néphagyományok e gyönyörű kincsek — deák ~ Mint egy idő óta köztudomású, a város legszélső pere. mén élek, az urbánus ismeretektől meglehetősen elru. gaszkodottan. Csak időszakonként kerülök kapcsolatba a napi kultúrával, éléttel, s ennélfogva (az idő halad!) lépíen-nyomon meglepetések érnek. Olykor megdöbbentőek is. És — hogy mindjárt a lényegre térjek — most annak a rendkívüli napnak a történetét fogom elbeszélni, mely napon a főváros lakossága, elnézést a sióért, úgy, ahogy van — megté'oolyodott! A dolog a benzinkútnál kezdődött. (Sietve hozzáteszem még: hideg, higgadt, derült őszi időben) Odaáll, íam hetek óta nem használt, poros gépkocsimmal a 92-es oktántartalmú kút mellé, hogy megtöltessem a tankomat. A kutas, egy belapított orrú. sunyi tekintetű, barna Herkules szokásától eltérően fogadta a köszönésemet és anélkül, hogy erre külön felszólítást kapott volna, adalékolajat csurrantott a benzinhez — Kétszázhuszonöt forint — mondotta ismerős rekedt hangján. — Kettőszázharmincl — mondtam én. szokás szerint megtoldva az összeget azzal, amit „jatt”-nak neveznek ezekben a körökben. S ekkor a kutas, azon a hangon, amellyel egy szabadon futkosó elmebeteg locsoAfUAtf<ACSf At/KlQS * gását helyesbítik, megismételte: — Kettőszázhuszonöt. — S fillérre leszámolta a visz. szajárót Vállat vonva eltettem a pénzt Tapasztalt róka vagyok, nem kötözködöm a kutasokkal. Ki tudja, mi ütött belé ma reggel! Átmentünk a kompresszorhoz: a kutas ellenőrizte a légnyomást a kerekekben. Amikor befejezte, fém tízforintost nyomtam a markába. azaz... csak próbál, tam! Megnézte, majd fejcsóválva így szólt: — Mit akar folyton e garasaival? Húzzák a zsebét? Béketűrő vagyok, de csak egy határig. — Ide figyeljen — mondtam fojtott haraggal. — Ez egy más rendes embernek majdnem az órabére! Közel tíz liter csecsemőtej ára. Maga itt percenként ke. rés ennyit! Nem az én dolgom, ha kevesli, de nem gon. dolja, hogy ez már pofátlanság? Kissé meglepetten nézett, aztán lehiilyézett és otthagyott .. ____ Dohogva elhajtottam az AFIT-szervizbe. Ott a munkafelvevő, egy kék köpenyes, vigyorgó ficsúr átvette tőlem a: papírt, amire a tennivalókat írtam, s közben furcsáL. kodva meredt a kezébe csúsztatott két darab százforintosra. — Mit akar evvel? — vihogta el magát. — Talán pénztároskisasszonynak néz? Alig tudtam megszólalni. — Ne bomolj, öcskös —* mormogtam. — Csak egy kis jóindulatot kérek, meg minden. .. Alapos munkái. Jártam már úgy, hogy kilőniük a jó fékbetétjeimet, az olajat le sem cserélték, csak félig, a szelepek csörögtek... — Nem hallotta még — vágott a szavamba —. hogy egy ilyen cégnél dolgozók fizetést kapnak? Hol él maga? A kőkorszakban? Vagy maszeknak néz? Ki fogjuk cserélni az olaját — oktatott sértődötten —, nem lopunk el a kocsijából egy szöget sem; ezzel meg majd tessék a pénztárba menni!— Makkomban a pénzzel, a szerelők röhögésétől kísérve, íszkoitam jr’ & csarnokból Ezután nyilván mondanom sem kell, hogy a büfében már rettegve dugtam a kávéfőzőnő kézébe a „jattot” — és balsejtelmem beigazolódott A fiatalasszony megtorpant, majd ránézett a kétforintosra, olyasféle pillantással, mint aki döglött békát, vesz észre a tányérján. A . pénzt a pultra ejtve, megmustrált, mint egy veszélyes őrültet, aztán — ijedtében vagy ki tudja, miért — olyan erős kávét főzött, hogy zakatolni kezdett tőle az agyam. Távozván az AFIT-tól. eképp zakatoló aggval elcsíptem egy lassan felém po. roszkáló taxit. — Ide hallgasson! — ordítottam a sofőrre. — Ha maga sem fogad el borravalót én tudja, mit csinálok?... A zsebébe tömöm! Vagy elküldöm a címére! — Mi? — kérdezte a sofőr sötét gyanakvással. — Mit nem fogadok el? •— Borravalót! Pourboire't! Tudja mi az? Purb o ár Jatt! Lóvé!... Most már érti? Erre harsányan nevetni kezdett. Szinte pukkadozott, rázta a fejét. Letaglózottan ültem, miközben könnyesen fel-felröhögött, mint aki élete legjobb viccét hallotta. Brmond'am a címet, s többe nem szól'am egy nv’k. kot sem. Amikor célhoz értünk. a taxaméter 29 forintot mutatott. Átadtam az egyik százast, a sofőr elővett hetvenet, majd kotorászni kezdett a zsebében. — Aprót keres? — kérdez. tem a legrosszabbtól tartva. Azt keresett! Megkísérelte összeguberálni a visszajáró egy forintot, de hatvan fillér hiányzott neki. Szitkozódni kezdtem: adja ide a hetven forintomat, mert elké. sek! — Nem addig — jelentette ki a sofőr, idegesen tovább kotorászva. — Semmi szi'k* ségem az ön hatvan fillérjére. Nem hiszem, nyögtem, hogy szüksége van a hatvan filléremre, de ami azt illeti, már öt perce a tilosban parkolunk, és különben is köpök a hatvan fillérre. A sofőr morgott. mint aki csalfába került, homlokán vorítékcseppek jelentek meg. Gázt adott, behajtott a mellékutcába. — ön mit szólna — lihegte közben —. ha a munkahelyén fillérekkel akarná egy pasas lekenyerezni? — Az az én dolgom, hogy mit szólnék! Ide a hetven forintommal!... Megállt az úttesten, kiugrott a kocsiból, bekaptatott egy üzletbe. Am kisvártatva, gondterhelten pislogva, újfont előkerült. Elkezdte le. ezólílgatni a j árókel ékek míg végül, nagy kínnrl keservvel valaki pénzt váltott n~ki. és repiíihe'ett hozzám, boldogan a hetvenegy forinttal. (.Folytatjuk4