Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-03 / 286. szám
(Fotó: Szántó György.) feszítésre késztették a zenekart és a karmestert. Megmutatták erejét, a kitűnő réz- és fafúvós szólamok, de egyben jelezték a további fejlődés igényét: a vonós hangzás javítását is. Farkas István karmester vezénylése diszponált volt, mozdulatai az utóbbi időkhöz mérten egyszerűsödtek és lényegre- törőbbek lettek. Külön elvitathatatlan érdemei vannak nemcsak a hangverseny sikerében, hanem a szerző és zenekar közötti kapcsolat létrehozásában és ápolásá_ ban is. Forró hangulatú szerzői estnek lehettünk tanúi, mely. nek végén a hálás közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte Farkas Ferencet és a közreműködőket. . Nagy Miklós Farkas Ferenc szerzői estje Egerben Szép számú közönség gyűlt össze az egri Gárdonyi Géza Színházban hogy hallgatója legyen Farkas Ferenc Kos- suth-díja® zeneszerző szerzői estjének, melyet a Megyei Művelődési Központ rendezett tiszteletére. Farkas Ferenc és a város kapcsolata az Egri Szimfonikus Zenekaron keresztül, több mint dicséretes: példamutató. Ennek a hűségesés termékeny alkotói kapcsolatnak a szálai lassan évtizedekre nyúlnak vissza. Az első találkozás a város közönségével „Tinódi históriája Eger várának viadaláról” című kantátája bemutatója alkalmával volt, melyet az egri vár hős védőinek emlékére, a 400 éves évforduló tiszteletére komponált 1952-ben. 1971-ben tartották az első szerzői estet, melyet a hétfői hangverseny követen. A kitűnőn szerkesztett műsor keresztmetszetet adott a színes és gazdag életműből, s ugyanakkor arra is módot nyújtott, hogy halljuk azokat a műveit melyek valami módon Egerhez kötődnek. A bevezetőben Raics István zenekritikus ismertette Farkas Ferenc pályájának főbb állomásait, méltatta zeneszerzői munkásságát, majd megkezdődött a hangverseny az egri ünnepi nyiShow és Bánk bán H gyöngyösi művelődési központ Umkn programja tánnyal, Farkas István vezényletével. A mű érzékeiteken két részre tagolódik: az elsőben különböző hangszercsoportok küzdelme, gomoly- gása, mintha a háborús évek nehéz napjait idézné. A második részben fokozatosan tisztul a zene és előbb a fafúvók, később a rézfúvók teljes pompájában himniku- san szárnyalva hozzák a Ti- nódi-dallamot. A zene egyéni értelmezést nyer a kompozícióban, melyben a szerző a modern zeneszerzési technikát, mondanivalója ér_ dekében rugalmasan kezeli. A továbbiakban a szünetig a szerző vezényelte műveit. A szerelmek madarai című zenekari dalokat Kazinczy és Csokonai verseire írta 1936-ban. Tüneményesen dallamos muzsika, melyen keresztül stilizáltan érződött a XVIII. század zenei hangulata. A dalok előadóját Kovács Ilonát külön dicséret illeti, hogy lírai szoprán lévén ezeket a technikás koloratúr dalokat kitűnő muzikalitással és átéléssel énekelte. Az est első felét Két magyar tánc zárta. E könnyed hangvételű, rendkívül hangulatos feldolgozást olyan nagy siker fogadta, hogy ismételni kellett. A szünet után a Szerenáta cocertante című fuvolaszólóra és vonószenekarra írt mű csendült fel. Az első tétel Scarlatti-szonátára emlékeztető formája rendkívül di- ferenciált ritmikájú. A második igen szép lírai hani gulatú, melyben hallhattunk egy bravúrosan) megírt, és előadott fuvolakadenciát, majd a harmadik tételben az úgynevezett szonáta-roru do formát fedezhetjük fel. A szólista, de minden közreműködő számára komoly feladatot jelentett a mű megszólaltatása. P. Mester Jolánban egy kitűnően felkészült muzsikust ismerhettünk meg, aki meglepően magabiztosan játszotta vir- ------------------------i. tu óz szólóját. Ezután a Bükki vázlatok című zenekari szvitből következett három tétel. A szerző Simon Menyhért születése című film kísérőzenéjének anyagából állította össze. Mintha minden tétel egy kis zenekari zsánerkompo- zíció lenne, tökéletesen fedi a tételcímeket: Tájkép, Idill és Csipkéskúti ménes. A hangvei- seny méltó befejezése volt a Tinódi-kantáta. A baritonra, vegyes karra és szimfonikus zenekarra komponált mű kitűnőért sikerült. Az eredeti Tinódi- szövegre és dallamra felépített alkotás pompás hang- szerelése jól érvényesült a zenekar játékában. A szólót Szüle Tamás ígéretes, fiatal baritonista énekelte. Hangját minden fekvésben kiegyenlítettség és érthető szö- vegkiejtés jellemezte. Az Építők Heves megyei Kórusa dr. Valentin Kálmán és Ocs- kay György karigazgatásával dicséretesen helytállt, noha a zenekari apparátushoz képest létszámuk és ezáltal hangerejük kevés volt. a tuttikban elveszett. A zenekar ezen az esten is kitett magáért, lelkes, odaadó muzsikálásával* döntő részese volt a sikernek. A sokrétű, más és más hangvételű művek komoly erőDESSEWFFY LÁSZLÓ: (Tudósítónktól.) Színes, változatos programmal várja decemberben is az érdeklődőket a Gyön-' gyösi Városi Művelődési Központ. A kecskefülű király című zenés mesekomédiáját mutatja be 5-én délután 3 órai kezdettel a Móra Ferenc Gyermekszínpad Püspöki Győző rendezésében. Akik' a képzőművészet iránt érdeklődnek, két amatőr alkotó kiállítását nézhetik meg 9—16 között a klub- , teremben. Show, ami show címmel a Dominó pantomimegyüttes mutatkozik be 13-án este 7 órai kezdettel. Bánk bán jelenik meg a színpadon 20-án, az este 7 órakor kezdődő színházi előadáson. Katona József drámáját Illyés Gyula igazította át a Déryné Színház körülményeinek megfelelő formára. Negyedszázados múltjára emlékezik a Város első szocialista ipari nagyüzeme, a MÁV Kitérőgyártó Üzem a december 14-ét követő egy héten át tartandó rendezvényein. Kiállítás, vetélkedő, ajándékműsor váltja egymást. A szocialista brigádok 18-án és 19-én a gyár történetéből tartanak vetélkedőt, mind a két napon reggel 9 órai kezdettel. Minden pénteken este 3/4 7 órától ismeretterjesztő előadásokra kerül sor. Diaképek segítségével Csehszlovákia és az NDK legszebb vidékeit „kereshetik fel” a résztvevők Juhász András kalauzolásában. Zrubka Gabriella 1976. december 3« péntek 2. — Eredj, Lajos — biztattam, mert jobb szeretem a békességet meg aztán nem szükséges, hogy ez az asz- szony beüsse az orrát a mi dolgunkba. ■— Nem! Nem megyek evvel az árulóval... — de már rettentő nehezen forgott a nyelve. — Inkább adj még egy bögrécskével, Bandikám! — Menjél, Lajos! Többet nem kapsz... — Még hogy árulkodó? — így az asszony. — Talán hagyjam, hogy tönkreitassanak. mert kell egy jó bolond, aki olcsó napszámosa a fél falunak... — Csakugyan? — Ha valamivel, hát ezzel Lajost halálra lehetett mérgesíteni. Mert az igazság a legfájdalmasabb. — Nem-e? Tudod te, hogy miért itatnak. Na gyere, ne csináld az arénázást... — Elmenj most már innen! — Es ha nem megyek? — az asszony csípőre vágta a kezét. — Ne ingerelje már Bözsike — mondom én. De a Lajos is kezdett már vere- eedni és kivicsorította a fa. gát Hát az asszony nem ellenem fordult? — Hát ő engem ingerelhet? Még maga is ennek a pártját fogja? Mindenki csak a részeget pártfogolja ebben az egész országban? De lesz ez még másképpen is! Én aztán fogtam a csatost és szép csendesen bevittem. Nagyon nem tetszett ez az egész, jó lett volna kívül tudni őket a kapumon, tépjék meg egymást akárhol, csak ne itt. Mit rikácsoltak, mit nem. amíg hátul voltam, egyszer csak látom, hogy felkapja a homokos lapátot Lajos. — Eriggy, mert agyonváglak! Már akkor az asszony kívül volt a kapun, én meg leszereltem Lajost, mert valósággal vérben forgott a szeme. — Ne bomolp. . — Agyonvágom! Feladta a falut. — Na ugyan. Volt itt finánc már eddig is éppen elég, ugyan mire ment? Fináncok jönnek, fináncok mennek, de a nép az marad és főzi tovább. Nyughass már! Esküszöm, hogy az én haverom akkorra merev józan volt. ilyen gyorsan ember még ki nem józanodott. Már a méregtől volt magán kívül, nem a sok italtóL — De rátok fog valiant Hogy ki mennyi cukrot vett— — Ugyan miféle rendelet tiltja, hogy annyi cukrot vegyen a nép. amennyi csak belefér. Vagy talán nem az államtól vesszük hivatalos állami áron? — De meg hogy ki menynyi pálinkát főzött... — Honnan tudja ő azt? — Tudja, vagy nem tudja, elég ha megesküszik a bíróság előtt, de én előbb agyonvágom... Nagyon is értettem én, hogy mit érzett akkor Laja. Éppen az ő feleségé, a leghíresebb szeszkazáné akarja feladni a falut. Talán már fel is adta. Igaz, ilyesmire még nem volt példa. Mert egy kicsit furcsa lett a mi világunk, mióta a jó nép áttért a főzésre. Ilyen kis helyen persze, hogy mindenki tud a másikról mindent, de ne szólj szám... És így van ez jól. Mert ha csak egyvalaki elkezdene mesélni, utána kiáradna a sok titok, mint az árvíz, mindenki mindenkire vallana. Nem ok nélkül mesélte egyszer net Rongálok Egyáltalán nem találó az elnevezés, túl finom és túl tapintatos ahhoz, hogy kifejezze és jellemezze azokat, akik lelkiismeretlenül és felelőtlenül tönkreteszik közös értékeinket, közhasználatú tárgyainkat. Minden rosszindulat nélkül rájuk lehetne mondani, hogy ők a népvagyon megkárosítói, tönkretevői, a köz ellenségei. A napokban szó volt a tv-ben arról, hogy évente több milliós kárt okoznak emberek a MÁV szerelvényein, az autóbuszokon. Illetékesekkel beszélgetünk a témáról: — Miért teszik? — Szükségük van valamire és lopnak. — Kifejezetten rossz szándékból, egyáltalán azért, mert ők rongálni akarnak. Pusztítani! Akik autóbuszon utaznak, sokat bosszankodnak azon, hogy a megállóknál kifüggesztett menetrendeket valakik letépik, megsemmisítik. Egerben, a helyi járatok megállóhelyein már alig lehet találni menetrendet, legfeljebb csak a menetrendtartó éktelenkedik üresen a helyén, ha ugyan azt is meg nem rongálta valaki. — Ellopták tehát a menetrendet? Egy egyébként értéktelen papírlapot? Ez esetben mégiscsak másról van szó. Az egyik vasúti kocsi műbőrrel bevont és meg kell mondani, különben nagyon ízléses és könnyen tisztítható ülőhelyeit csúfosan megrongálta valaki. Bicskát vágott a háttámlák kárpitjába és széthasítgatta azokat Nem vitt el műbőrt nem kanyarított ki belőlük egy zekére, egy kabátkára valót Nem! Csak széthasította, megrongálta azokat Azért, hogy ne legyen. Azért, hogy mások megbotránkozzanak és kényelmetlenül utazzanak. —* Megkerült a tettes? 6 — Nem! Tulajdonképpen nem is tudjuk pontosan, mikor és hol történt Előfordul, hogy a szerelvények órákig mellékvágányra tolatva állnak, vagy éppen takarításra várnak, az is lehet, hogy egy-egy éjjeli járaton.'.. — Milyen esetek f of dúlnak még leggyakrabban elő? — Kilopják a szerelvényekből a villanyégőket, leszerelik a mosdók vízcsapjait a kilincseket. Természetesen vannak — sajnos szép számmal — olyanok is, akik a parkokra, közterekre specializálják magukat. Virágokat, rózsatöveket lopnak és fenyőfákat, különösen így. karácsony táján. — Előfordult-e már, hogy sikerült a tetteseket „elkapni”? — Természetesen. — Hogyan jártak él ellenük? — Mint szdbálysértők ellen. Pár száz forintjukba került a vandalizmus... Senki sem akar beleszólni az illetékesek dolgába, de a köz ellen vétőket kötelességszerűen közösen kell lelepleznünk és — a dolgozó nép nevében — példásan megbüntetnünk. ., Szalay István kém egy finánc a Rózsa Sándor igazi esetét, hogy amíg mindenki hallgatott, nem volt semmi hiba. De mikor csak egy elkezdett beszélni, vége lett Rózsa Sándor egész betyárvilágának. Persze azt akarta mondani, mintha mi is betyárok lennénk, ami nem igaz. De még olyan tényleg nem volt hogy valaki kiadta a másikat erre mifelénk. — Na, akkor konyec pálinka! — mondom én Lajosnak. Persze csak azt akartam ezzel mondani; hogy most egy darab ideig nem lesz főzés. Hát az őrült erre kivágódik az udvarról. Igaz, hogy gyorsan bereteszeltem utána, mert nyugodtan akartam gondolkozni. Már most mi legyen? Először is itt a bekevert malter. Hátul erjed két hordó cefre, tele cukorral. Har- madszor is sürgősen szét kell szerelni az apparátot. Negyedszer az összes meglevő pálinkát még az este ei kell vinni a háztól de nem közelebb, mint Pestre. Hozzám aztán jöhetnek. De riadóztassam-e a falut is? Elég-e ha a magam bőrét biztosítom, ha nem teszünk mindnyájan együtt? Mert még eddig ilyen eset nem volt. még tanácstitkár sem akadt, amelyik kiadta a népet, pedig az is megfordult itt már egy-kettő. De amelyik fenyegetődzött is, az is tartotta kifelé a száját, mi mást is csinált volna, ha egyszer senkit fel * nem akasztanak, nincs a tanács kezében hatalom az italozás és a főzés ellen. Meg aztán az állam talán nem azt csinálja, amit mi? NincS-e minden sarkon három italmérés, ott is leszophatja magát a honpolgár a sárga földig, nem csak a mi pálinkánktól. Elvégre szabadság van, mindenki azt csinál, amit akar. Legfeljebb kifizeti a bírságot és minden megy tovább, mint eddig. Hogy aztán hogy történt, mint történt, azt senki sem tudja pontosan. Vagy nem akarja tudni. Lajos meglátta az asszonyt leskelődni és kergetni kezdte. Az meg rohant. döngette 1 a kapukat,, hogy nyissák ki, mentsék meg Lajostól, de egy kapu sem nyílott ki. Akárhogy is dülöngélt akkor már Lajos, a düh csak vitte és mikor utolérte az asszonyt, betyárul összerugdosta. A fejét meg nekiverte az út men tér, az egyik kerékvető kőnek. Szándékosan-e, vagy véletlenül? Talán véletlenül, majd kitudja a bíróság. Szegény Bözsi még élt mikor elvitték a mentők, de azt mondták, aligha éri meg a reggelt. A Lajost meg elfuvarozták a kijózanítóba, de a rendőrök. Most persze mindenki csak azt nézi, hogy nálam itta az utolsó pohár pálinkát, mehetek majd a rendőrségre meg a bíróságra. Hát a többi sok ezret előtte kinél itta? Mintha éppen az az egy pohár tette volna az egészet'! Még szerencse, hogy mindent idejében elhordtám a háztól, jöhet ide száz finánc, meg ezer rendőr, engem ugyan be nem kever, rám vallani meg senki nem fog, mint ahogy nincs is mit. Mert én ugyan nem tettem semmit, mindennek csak a pálinka az oka. A hátam is borsódzik, ha arra gondolok. hogy milyen véletlenül történt minden. Ha én kapok rá az italra annak idején, a Lajos meg főzni kezdi, akár fordítva is megeshetett volna. ÍVégej. /
