Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

Iz egyéni beszé'getések tapasztalatai Nem pusztába kiáltott szavak Kovács Mihállyal, a He­ves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat pártbizottsá­gának titkárával egy kis összegzésre készülünk. Ar­ról beszélgetünk, hogy a párttagsági könyvek cseréje alkalmából lezajlott egyéni beszélgetések során a kom­munisták milyen észrevéte­leket, javaslatokat tettek, m vajon mi valósult meg I eddig belőlük, f — Nyolc alapsserveae- ' tünkben, több mint kétszáz : kommunista mondta el vé- : leményét a párt belső éle- i tőről, a vállalat munkájá­ról, a társadalmi szervek i tevékenységéről és termé- i szetesen még sok egyéb ' másról. Mindezt csak azért ! említem — mondja Kovács I Mihály —* hogy érzékeltes­sem, milyen sok észrevétel hangzott ei. Mindent fd_ ' sorolni lehetetlen, ezért i most főként azokra a véle­ményekre, javaslatokra té- I refc ki, amelyek az alap- I szervezeti munka színvona- ! Iának további emelését cé­lozták. Hiszen ez az elmúlt években is, de a jövőben is kulcskérdés volt és lesz. — E meglehetősen nagy témakörön belül konkré­tan milyen vélemények hangzottak el7 — Megfogalmazódott pél­dául. hogy csak akkor lehet az álapszervezet munkája színvonalas, ha a pártcso­portok is jól dolgoznak. A nyolc alapszervezet kereté­ben 3J pártcsoportunk mű­ködik, többségük igen jóL Egy-két csoportnál azon­ban voltak problémák, fő­ként azért, mert a párt­csoportvezető nem tudott eleget tenni a feladatának- Nos, ez az egyéni beszélge­tések kapcsán fel is vető­dött. A kommunisták nyíl­tan és őszintén elmondták, hogy a jó munka egyik alapfeltétele, hogy kellően képzett, agilis vezető irá­nyítsa a csoport tevékeny- iSégét A beszélgetések alap­ján három csoportnál ép­pen ezért új vezetőt válasz­tottak. Aztán több helyen felvetődött az is, hogy a pártcsoport munkája nem elég tervszerű, nem mun­katerv alapján dolgoznak. Nos, ezen a téren is válto­zás következett be, az év második felében az alap­szervezet! munkatervből ki­indulva, minden pártcso­port elkészítette a saját munkaprogramját. Helye­sebben fogalmazva, azok is, akiknél ez korábban nem volt gyakorlat. Néhány he­lyen pedig azt tették szóvá a kommunisták, hogy a ! pártcsoport — vagy bátor­talanság, vagy esetleg a képzetlenség miatt — nem tudja kellően a politikai hangulatot irányítani az adott területen. Az alap­szervezetek — érthető mó- ' dón — nagyon komolyan vették ezt a felvetést, és egy-egy vezetőségi tagot az­zal bíztak meg, hogy ál­landó és rendszeres segítsé­get nyújtson az ilyen prob­lémával küzdő csoportnak. | — A megyei tapasztalatok I azt bizonyítják, hogy a ' beszélgetések során igen ' sok szó esett a pártmeg­1 bizatásokról. Hasonló ta­f pasztalatok voltak önök. nél is? ’ — Igen. Szinte minden alapszervezetnél elhangzott, hogy az úgynevezett közte­herviseléssel nincs minden I rendben. A kommunisták el- I mondták, hogy egyes párt- ! tagokra nagyon sok munka I hárul, mások pedig éppen , csak, hogy „ellavíroznak”. ' Az ilyenfajta egészségtelen j munkamegosztás rossz lég­kört szül, éppen ezért, ami- ■ kor a pártcsoportok elké- 1 szítették a második félév- I re szóló munkatervüket, ak- ! kor személy szerint minden- ! ki beszámolt arról, hogy 1 milyen pártmegbízatása van. A cselekvési program alap­OMMkM UÜL december. 19» vasárnap ján többen új megbízatást kaptak, olyat, amely való­ban konkrét és ellenőriz­hető. Az elmúlt néhány hó­nap tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy a párttagok lelkiismeretesen elvégzik a vállalt feladatokat. — Napjainkban igen sok szó esik a pártfegyelem­ről. a párttagok személyes példamutatásáról E té­makörrel kapcsolatbaa voltak-« észrevételek? — Igen. Az egyéni beszél­getések során párttagjaink elmondták, hogy a kommu­nistáknak mind a munká­ban, mind a magánéletben példát kell mutatniuk. Né- hányan azonban nem tar­tották be a párt erkölcsi normáit, 8 ezeket a párt­tagokat személy szerint meg is nevezték ég javasolták, hogy az alapszervezet te­gye meg a kellő intézke­déseket, Éppen e felvetések alapján három párttag fe­gyelmi felelősségre vonása meg is történt. Aztán el­hangzott az is, hogy né­hány párttag nem jár el rendszeresen a pártcsoport- ülésekre, a taggyűlésekre, vagy nem szívesen vesz részt egyéb rendezvénye­ken, mint mondjuk szolida­ritási gyűlésen, vagy koszo­rúzást ünnepségen. Kommu­nistáink kérték, hogy eze­ket a párttagokat az alap­szervezet vezetősége figyel­meztesse, hívja fel figyel­müket arra, hogy a párt­tagnak milyen kötelességeik vannak. Ez meg is történt, s ma már valóban csak in­dokolt esetben hiányzik va­laki a pártrendezvényekről. — Az alapszervezeti mun­ka egyik jelentős ténye­zője a határozatok végre­hajtása. Ezzel kapcsolat­ban milyen vélemények hangzottak el? — A mi a laptervezete­inknél is bocsánatos bűn­nek számított korábban, ha a határozatok végrehajtása néhány hónappal elhúzó­dott. Ennek oka az volt, hogy menet közben nem volt következetes az ellen­őrzés. Mindezt elmondták a beszélgetések során a kom­munisták, azzal az igény­nyel, hogy az alapszerve­zeti vezetők nagyobb súlyt r* helyezzenek a menet köz­beni ellenőrzésre, és szá­moltassák be a felelősöket. Úgy tűnik, a vezetők meg­szívlelték e tanácsot, hi­szen valóban a legjobb ha­tározat is csupán annyitér, amennyi megvalósul belő­le. És a megvalósuláshoz feltétlenül szükséges az ál­landó ellenőrzést — A jó munka egyik fet- tétele a kellő informált­% ság. A kommunisták meg- </£_ felelőnek tartották-e a vf tájékoztatást az elmúlt 0 időszakban? — Általában igen. De egy­re több kérdés érkezük a vállalati pártbizottsághoz is, éppen ezsért a közelmúlt­ban a végrehajtó bizottság elhatározta, hogy bővíti az információs rendszert, és évente tíz-tizenkét alka­lommal pártcsoporthíradót jelentet meg. Egy-két üzem­ben mar adnak ki ilyen ki­adványt, mi is követjük a példát. Reméljük, a híradó is hozzájárul ahhoz, hogy még tájékozottabbak legye­nek párttagjaink. — A beszélgetések sO- W rán elhangzott észrevéte­lek, javaslatok bizonyára nem csupán a pártmunka P kérdéseivel foglalkoztak. r — Természetesen sok mással is. A vállalati gaz­dálkodással kapcsolatos ja­vaslatokra ezúttal nem té­rek ki, hiszen mindent to­vábbítottunk a gazdasági vezetőknek és a javaslatok hasznosítása meg is kezdő­dött. Viszont szeretném ki­emelni, hogy nagyon sokan foglalkoztak a szakszerveze­ti munkával és a KISZ te­vékenységével. Többen ki­fejtették, hogy a szakszer­vezeti műhelybizottságok túl scdc. dolgozom tömörítenék. így kevésbé ismerik az em­bereket, a problémákat Fel­vetették, hogy az eredmé­nyesebb munka érdekében szükség volna több mű­helybizottság létrehozására. Mindezt figyelembe véve párt-végrehajtóbizottsá­gunk továbbította a javas­latokat a szakszervezeti bi­zottságnak. A szakszerveze­ti bizottság is indokoltnak találta a felvetést és ma már tizenhárom műhelybi­zottság tevékenykedik a korábbi hat helyett. Aztán felmerült a beszélgetések során hogy az alapszerve­zeteknek jobban kell törőd­niük a KISZ_alapszerveze- tekkel, különösen ott, ahol gondokkal küzd az ifjúsági mozgalom. Nos, pontosan a felvetések hatására a he­vesi KISZ-alapszervezetünk munkája is javult De más helyeken is párttagokat bíztak meg az ifjúsági szer­vezetek patron ál ásávaL — Az elmondottakból ki­tűnik, hogy a beszélgeté­sek során felvetett észre­vételek, javaslatok nem voltak pusztába kiáltott szavak. — E néhány, valóban csak kiragadott példa inkább csak jelzi, hogy a javasla­tok nem kallódnak el. min­den szinten — a párt cso­portoktól a vállalati párt- bizottságig — azon va­gyunk, hogy valóra vált­suk, amit a kommunisták nagy felelősséggel felvetet­tek. Persze, sok olyan ja­vaslat van, amelynek a va­lóra váltása hosszabb időt igényel, ezért inkább olyan példákat hoztam fel, ame­lyek bizonyítják, hogy tör­tént intézkedés. S még azt szeretném végezetül hozzá­tenni, hogy a munkával kapcsolatban természetesen nem csupán bírálatok hang­zottak el a beszélgetések során. Sőt, általában a po­zitív észrevételek dominál­tak. Viszont a munkát úgy lehet még színvonalassá tenni, ha a hibákat kija­vítjuk és a jó ötleteket hasznosítjuk — mondta Ko­vács Mihály, a pártbizott­ság titkára. Kaposi Levente Éjszaka először csak há­rom fénypont tűnik fel. Ezek fokozatosan nőni kezdenek, közelednek, de a hangjukat csak pár száz méterről lehet meghallani. A kanyarban fel­tűnnek a világos ablakok, és néhány pillanat múlva ész­veszejtő sebességgel, csikor­gó, zúgó, kattogó robajjal húz el a falu határában a vonat* Az itt élők már észre sem veszik, pedig ez hol öt-tíz percenként, hol félóránként, de egész napon át szüntele­nül ismétlődik. Sőt A vámos- györkiek talán már élni sem tudnának nyugodtan e han­gok nélkül. Megszokták, s nekik még a megélhetést is a vasút adja. Az itt élő 723 család majd mindegyikében van MÁV-alkalmazott, a ke­resőképes lakosság 75—80 százaléka jár el Gyöngyösre, Hatvanba, Pestre. Él itt vas­úti főtiszt, forgalmista, váltó­őr, állomásfőnök, váltógyári munkás. Az itteni iskola leg­utóbbi vetélkedőjén a gyere­kek 35 foglalkozást soroltak fel a MÁV-nál és sok olyan dolgot is elmondtak, amit még maga az állomásfönök, a zsűriben sem tudott. Ügy, hogy a hagyomány Vámos- györkön hagyomány marad. Ritka szerencse, hogy az újságíró egy tucat falusi funkcionáriussal akar beszél­ni, és azok mind helybe jön­nek. Mégis ez törtóit, ami­kor Biró Miklós tanácselnö­köt felkerestem- December ö'ödike lévén,aki számított a faluban, mind jött névnapot köszönteni. A különbségekről beszélgetünk az elnökkel, ami egy átlag falu és a vasu­tasfalu között ma még oly éles. — A legfeltűnőbb talán az igények különbözőségé. Ezért van az, hogy egy viszonylag jpL ellátott faluban, annyi a Nem marad fűtés nélkül a Csebokszári lakótelep A fiiba elhárítható „Tisztelt Szerkesztőség. Még rágondolni is rossz, ha bekövetkeznek, amiről az egri Csebokszári-lakótele. pen most oly sokan és gyakran beszélnek. Ügy ‘ tudjuk, illetve hallottuk ugyanis, hogy a központi fűtés kazánjai meghibásod- tak, s mivel nem találtak olyan vállalkozót, aki kija­vítaná a hibás berendezése­ket így egyik napról a má­sikra fűtés nélkül maradhat a lakótelep. Tél van, jön­nek az ünnepek, elhihetik, hogy mennyire idegesek va­gyunk. Ügy hírlik továbbá, hogy az elkészült új lakáso­kat is csak azért nem tud­ják átadni, mert nincs mi­vel fűteni az épületeket. Nem tudjuk pontosan, hogy a levelünkben elmondottak minden tekintetben megfe­lelnek-e az igazságnak, ezért kérjük önöket, hogy járjanak utána és nyugtas­sák meg a telep lakóit. Na­gyon és sokon várjuk gyors válaszukat." Csebokszári levélírónk — rajta kívül még huszonhe­ten írták alá a levelet — kérésének eleget téve az egri városi tanács osztály- vezető főmérnökének szo­bájában mindazoktól véle­ményt kértünk, akik fele­lősséggel tartoznak a lakó­telep fűtéséért. Elsőként hallgassuk meg Semjén Pál­nak, az Egri Ingatlankeze­lő, Közvetítő és Lakásbe­ruházó Vállalat igazgatójá­nak véleményét: Mór javítják y — Mindenekelőtt liwM nyugtassam meg az aggó­dó csebokszáriakat —, kezdte a beszélgetést az igazgató —, hogy a Heves megyei Beruházási Válla­lattal közösen találtunk ka­zánjavítókat. A Láng Gép­gyár igen jól képzett és lel­kes szakemberei már a múlt hét péntekén megérkeztek Egerbe, és Venczel József irányításával, december 13- án munkához is láttak. —> Tulajdonképpen mi történt a kazánokkal? — A szokásos éves kar­bantartáskor — ez év au­gusztusában — dolgozóink észrevették, hogy az egyik kazán csőrendszerében olyan helyen is csepeg, folyik a víz, ahol ez megengedhe­tetlen. Az észlelt hibákat a Borsodi Hőerőmű segítségé­vel gyorsan, s mondhatni „maszek” alapon kijavítot­tuk. Nem nyugodtunk meg azonban, és úgy dön­töttünk, hogy a többi ka­zánban is megnézzük nin- csenek-e hasonló csöpögé­sek. Sajnos ugyanazt ta­pasztaltuk, mint az elsőnél. Még aznap értesítettük a Heves megyei Beruházási Vállalatot, és a közös ösz- szefogás eredményeként a Láng Gépgyár elvállalta a hibák kijavítását. Eddigi munkájukról csak elisme­réssel beszélhetünk. Pedig tulajdonképpen sokkal bo­nyolultabbak a javítási munkálatok, mint az egysze­rű szavakkal elmondott „ka­zándiagnózisból” a nem szakemberek gondolnák. A lényeg az azonban, hogy jól haladnak a javítással. — S mikorra várják a munkálatok befejezését? — A Láng gépgyáriak szt ígérik, hogy a tervezett­nél korábban elkészülnek, vagyis már karácsonyra ki­javítják a kazánokat. Ha továbbra is így „hajtanak”, ahogyan eddig, akkor sike­rülhet is. — A kazánokat kijavít­ják tehát. De vajon ha az idén elkészült háromszáz új lakást is rákapcsolják a hálózatra, bírja-e a meg­terhelést a hőközpont? — őszintén meg kell mondani, hogy ez sok min­dentől függ. Elsősorban a kazánok üzemképességétől, aztán az időjárástól — pél­dául mínusz 20 fokos tar­tós hideg gondot okozhat­na — is. Ha a három ka­zán közül egyikkel sem lesz baj — reméljük, hogy a javítások után így is lesz — akkor valamennyi lakásba jut majd meleg. Jönnek az új kazánok — Különösen a esebok- száríak tehetik fel jogosan a kérdést: miért nincs több kazán a lakótelepen? A kérdésre Molnár István, az egri városi tanács tervcso­portjának vezetője vála­szolt. — Elsősorban azért, mert ahogyan a népgazdaság, úgy Eger város anyagi lehető-. ségei is korlátozottak. Meg az eddigi igények kielégí­téséhez a jelenleg meglevő három kazán is elég volt. — A szóban forgó fűté­si problémák az egész lakó­telepet érintik? — Nem, csak azokat az épületeket, amelyek öntött technológiával és házgyári elmekből készültek. — A lakók -bizonyára mégis nyugodtabban vár­nák a hideget, az újabb fű­tési szezont, ha az egyre szépülő épülő városrésznek a kazánparkját is bővíte­nék. — Ez így is lesz. A jövő év második felében a je­lenlegi kazánház bővítése nélkül kerül üzembe helye­zésre a negyedik 7 gigaka- lória/óra teljesítményű ka­zán. Ezenkívül két szovjet gyártmányú, egyenként húsz gigakalória/óra teljesítmé­nyű kazán megvásárlásé-, ra is 6or kerül. A 300 család is ^ beköltözhet j — Az eddig elmondottal^ hoz van-e hozzátenni valója Zámbori Ferencnek, az eg. ri városi tanács osztályve-; zető főmérnökének? — Tulajdonképpen csak ezt szeretném én is meg­erősíteni, hogy a szóban forgó gondok ellenére sem marad fűtés nélkül a lakó­telep. Az más kérdés, hogy néhány dolgot tisztázni kell. Például, hogy érvényes-e még a garancia a kazánok­ra? De ez már nem a la­kókra tartozik. — A két új épületben há­romszáz család várja a mi­előbbi beköltözést. Elkép­zelhető, hogy még az idén birtokukba vehetik a rég­óta várt lakásukat? | — Amennyiben a kazá­> nokat karácsonyig valóban 1 kijavítják, s a kivitelező és a beruházó között sem me­rülnek fel újabb viták, ak­kor karácsony és szilvesz­ter között sor kerülhet a beköltözésre. Az lesz persze az igazi, ha minderről a kellemes meleget árasztó régi és új lakásokban is meggyőződ­hetnek majd az egri cse- bokszáriak. Koós József Egy vasntasfalu és lakói megoldásra ráró feladat,* hogy nem fér a tanácsülés napirendjére. A vasúton túl lakók például külön iskolát, óvodát, sorompó helyett fe­lüljárót követelnek. Egy alig két és fél ezer lakosú község­ben! Persze, a jogos igények száma is tetemes. Szeretnénk befejezni a teljes közműve­sítést a faluban. A terveket el is készíttettük, de anyagi nehézségek miatt úgy látszik, egy-másfél évet is késik az egész — magyarázza az el­nök. ★ A vendégj árás tovább foly­tatódik. A falu leghivatot- tabb képviselői: a vasutasok érkeznek, hárman. Vincze Jenő állomásfőnök, Erdélyi Béla párttikár és Gyóni Lász­ló felügyelő, a györki vas­útállomás vezérkarából* — Azt mondják, a vasuta­sokat itt nagyon nehéz bár­milyen közéleti munkába be­vonni. Az állomásfőnök igyekszik védeni az egyenruha becsü­letét. — Nem hiszem, hogy en­nek lenne alapja, de ha mégis, úgy ne felejtse el, az emberek innen két-hórom- száz kilométerre is eljárnak dolgozni. Tizenkettő-huszon- négyes, vagy huszonnégy- negyvennyolcas formában. A munkahelyükön is végeznek néha egészen komoly társa­dalmi munkát. Ha hazajön, pihenni, kertészkedni, a csa­láddal akar foglalkozni. A tanácselnök már a mon­dat közepén elégedetlenül csóválta a fejét. — Ha kell. példáim van­nak arra, hogyan bújnak ki ez alól a» emberek. Többéi a munkahelyen arra hivat­koznak, hogy itthon tényked­nek. nekünk meg még azt is letagadják, hogy párt-, nép­front-, vagy KISZ-tagok. Ez­ért is akartunk kapcsolatot teremteni az eljárók mun­kahelyeivel, hogy tisztázni tudjuk ezeket a kérdéseket. Az elküldött 20 levélből mindössze egyre jött válasz: Hát így nagyon nehéz az egyeztetés. Egyedül a gyön­gyösi váltógyári brigádok és az itteni állomás társadalmi segítségére számíthatunk. A vasutasok — miután az ő há­zukat nem érte vád — meg­adják magukat. ★ Mikor elmennek, az élet­módról kezdünk beszélgetni Bíró Miklóssal. — Érdekes hely ez — me­ditál az elnök. — A faluban 360-an érettségiztek, s a diplomások száma is megha­ladja a százat. Most meg már egy-egy végzős nyolcadik osztályból szinte mindenki továbbtanul. Nagy részük olyan helyen, hogy később a vasúthoz mehessen dolgozni. Csak a fővárosba hatvanan járnak színházbérlettel. Az alkalmanként följárók szá­ma ennél jóval magasabb. Érthető, hiszen ezek az em­berek járják az országot, magukra szedik az újat és a magasabb igényeket. Nem­csak anyagilag, de szellemi téren is. Egy vasútjegy Pestre pedig csak 90 fillér, és egy-másfél óra alatt fenn vannak. ★ Fappensberger Erikát a vámosgyörki művelődési ház könyvtárában találtam meg. ö igazgatja most már más­fél hónapja a község kultu­rális életét. Helyesebben csak igazgatná, mert a húszéves kislány meglehetősen sötét örökséget vett át elődjétől. Nem is látszik túlzottan lel­kesnek. — Még ma sem tudom, hogy hány embernek volt kulcsa ehhez az épülethez. Ide éjszaka többen bejártak, sejtheti, hogy miért. A szü­lők a lányokat már el sem engedik ide még nappal sem Rossz híre van a művelődé­si háznak. — Egyedül a könyvtár megy még valahogy. A falu minden tizedik lakója olva­sónk. Legalábbis szám sze­rint. A kétszázötven főnek a java gyerek, vagy nyugdíjas, esetleg értelmiségi. Sajnos, ha valaki más eljön ide akár rendezvényre, akár előadás­ra. könyvtárba, rögtön meg­szólják: „Neked van időd idejárni. Inkább dolgoznál otthon.” Ilyen szemlélet mel­lett nem könnyű bármibe is belefogni. ★ Hazafelé a vonaton ren­dezgetem a jegyzeteimet. „A falu vezetőinek még sokat kell tenniük ..olvasom. És a falu lakóinak? Az elmúlt évben végzett társadalmi munka értéke elérte a kettő­százötvenezer forintot. Szép eredmény, csakhogy ezt jó- r»czt a gyöngvösi Váltó- és Kitérőgyár szocialista brigád" jai végezték. Persze, az itt lakók közt is akad kivétel, de a többség bizony elég kö­zömbös. Pedig a györkiek szeretik a községet. Az el­vándorlás átlagosnál alacso­nyabb mértéke is ezt mutat­ja. Talán a szemléleten ké­ne változtatni és akkor Vá- mosgyürk valóban méltó lenne mai jó híréhez, és jo» vendő rangjához. Cziráki Péu#

Next

/
Thumbnails
Contents