Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
Struccok estélye Bukovcan tragikomédiája az egri színházban Dicsérendő a színház igyekezete, műsorpolitikai meggondolása, amellyel ablakot nyit a szomszéd népek drámairodalmára. Valóban illik. és keli ismerni például a szlovák írók legjobb alkotásait, hiszen a történelmi, társadalmi valóság,. az emberek sorsa, amelyet műveik tükröznek, sok tekintetben azonosak a hazai tapasztalatainkkal. Más kérdés. hogy alig két esztendővel a Mielőtt a kakas megszólal' című Bukovcan- dráma bemutatója után ismét ezt a szerzőt kellett-e vendégül hívni, hogy még jobban tájékozódjunk északi szomszédunk drámairodalmáról? oly könnyű kiszellőztetni az emberekből. 0 Kar A Struccok estélye érett, végiggondolt írói munka. A dráma hősei a múltat vallatva szólnak a jelenhez és a vezércikkízű közhelyek mellett általános érvényű, emberi és társadalmi igazságokat is megfogalmaznak. S bár a nemzedéki önvizsgálat, a kisember és a történelem viszonya, a csontjainkba avasodott félelem jajkiáltásai a „hogyan éljünk”? nagy kérdései megfogalmazódtak már számos magyar drámában is, Bukovcan mégis tudott számunkra érdekeset, sőt még helyenként izgalmasat és újszerűt is nyújtani. A szlovák író struccai ugyanis önmaguktól .kérdeznek. Egyetlen kérdésük van csupán, de azt alaposan körbejárják: miért váltak struccokká? Hiszen sólymokként készültek megváltani a világot, amelyet akkor az embertelenség uralt. Alig húszévesen már politikai tettek fokozták háborús é'rettségiük izgalmait. Akkor pontosan tudták hol a helyük. De amikorra mások megváltották azt az embertelen világot, elvesz-, tették tájékozódó képességüket és még egykori szeretett tanáruknak is bizal- matlansággal. gyáván fizet- tek. Mindez huszonöt év múlva egy érettségi találkozón derül ki, ahová kilencen jönnek el az egykori nyolcadik béből, s felidézik az eltelt negyedszázadot, a tévedésektől terhes éveket, az élet nagy vizsgatételeit, amelyeken elbuktak valamennyien. Az író kihegyezett szituációk keretében égy és ugyanazon választóvízzel vizsgálja hőseit: segítettek-e egykori tanárukon? Amikorra az. előadás végéhez ér kiderül —amit már' a címből is sejtettünk —, hogy más és más pozícióból és indítékból ugyan, de senki sem segített. A legdöbbenet^sebb, hogy a dráma félelemmel és kényelemmel fertőzött hősei nemcsak a nehéz időkben ' dugták fejüket homokba, mint a struccok, hanem a közelmúltban is. sőt mint kiderül ezt teszik napjainkban is, noha maga a rend, • az állam, a társadalmi közszellem már régen a szókimondásra, a hibák feltárá- ' sára biztat. 0Ez a légkör inspirálta 1968-ban Bukovcant is olyan dráma megírására, amelynek végső kicsengése egyértelműen nemet kiált a struccokra. a taktikából, vagy egyszerűen félelemből táplálkozó bizalmatlanságra. Szólni kell, sőt kiáltani kell! Olykor önmagunkra is! —- ezt az. írói üzenetet véltem kicsendülni Bukovcan drámájából. Nem új, de mindig ■ aktuális az ilyen üzenet, hiszen mint ahogyan a dráma egyik hőse mondja: a félelmet nem Egy kortárs, egy szemtanú osztja meg velünk gondolatait, dilemmáit, talán félelmét is. A kortár- sak azonban ott ülnek a nézőtéren, történelmi tanú a kritikus is, aki még József Attila intelmeit is kicsendülni véli az előadásból: a múltat be kell vallani! Ez a múlt azonban sokkal összetettebb, bonyolultabb, mint ahogyan azt az író drámája háttereként felvázolja. Hadd hívjam segítségül Sánta Ferencet, aki Húsz óra című regényében ugyancsak a közelmúltat vallatta. Hőse az Elnök Jóska valahogy így válaszol a hibákat joggal panaszoló parasztembernek: — Igaz, hogy elhajtották a tehenedet, igaz, hogy lesöpörték a padlásodat, de igaz az is, hogy akkor evickéliél ki a sötétségből építettél házat és akkor ment a gyereked egyetemre. A múltnak, az igazságnak ez a több dimenziós ábrázolása hiány- z i k Bukovcan drámájából. Plasztikus jellemzés híján, így alakjairól tudomásul vesszük ugyan, hogy gyávák, de nem ismerjük eléggé egyéni sorsukat — á főszereplő Marekét és a Serifét legkevésbé — nem tudjuk hol, mikor és milyen körülmények között veszítették el ^sólyomszár- nyaikat”. A vázlatosan megírt szerepek hangsúlyeltolódáshoz vezettek: jobban megismerjük azt a szereplőt, aki meg sem jelenik a színpadon. A cserbenhagyok elbeszéléseinek, mentegetőd- zéseinek tükrében sok mindent megtudunk Harcsáról, erről a, régi szabású tudóstanárról, aki a - klasszikafilológia . mellett emberséget is tanított, sőt példát is mutatott a fiataloknak. Kezd érdekes lenni ez az öreg tanár, ez a kisember, aki mert nem kap útlevelet, valamilyen megmagyarázhatatlan naiv hittel és akarássál, engedély nélkül vág neki a határnak, s azért a történet jelenidejében ismét börtönbe kerül. Ismét! Mert ült már a fasiszták idején, de elítélték az ötvenes években is. Az emlékképekből kilépve, jelenetről jelenetre felnő a tanár alakja. árnyaltabb, összetettebb hőse lesz e drámának, mini az egysíkúra formált tényleges szereplők. Így joggal merül fel a gondolat: a tanár élete, különös sorsa talán szemléletesebben példázhatná az ember ,és a társadalom- ellentmondásoktól és tévedésektől terhes kapcsolatát. & 19?C. december 19., vasárnap ■Nehéz vállalkozás volt ..színpadra állítani Bukovcan drámáját. Tíz szereplő egyetlen helyszínen, sorsukba rejtőzködő jellemek, akik egyetlen aspektusból vallanak csupán, gyakran egy monológé vagy két szereplőé a színpad, miközben élni, játszani kellene azoknak is. akiket az író hosszú percekre kikapcsol a dialógusból. Az igazság sem olyan egyszerű, ha azt szereplőkre kell bontani, hiszen önmaga módján mindenki igazolja cselekedetét. A részigazságok végül is összeállnak, így Jurka László kor- . rekt, apró részleteiben kimunkált rendezése elgondolkodtatja a közönséget. Láttunk néhány szellemes-1 megoldást — a menetelés felidézése színpadi bravúr! — a szereplők körül olykor felizzott ugyan a levegő, de forró színházi siker nem született. Jurka valóságigénye, túlzott realizmusa nem engedte érvényesülni a tragikomédiát, azt a könnyedebb, összetettebb stílust, amely mint lehetőség jelen van a drámában. Világfi, monológja, különös víziói pedig még a mértéktartóan groteszk hangvételt is indokolják. Nem egyszerűen a műfaji meghatározás egyik felét, vagyis a komédiát hiányoljuk, inkább azt, hogy nemcsak stílusában hanem tartalmában is a tragédia felé csúszott a bemutató, amely ilyen formán éppen érzelmi hatásában lett szegényebb. Ma már ugyanis nálunk a fejüket a háztáji homokba dugó „struccokat” a " >,ne szólj szám. nem fáj fejem” embereket, a gyávákat, a közömbösöket inkább kinevetjük. És ez is ítélet! 0. Bár a színház legjobb erői formálták meg a dráma hőseit, kimagasló, élményszerű, izgalmas alakítást csupán egyet jegyezhet fel a krónikás. Varga Gyuláéi. Italba kapaszkodó Világfia egyszerre volt fájdalmas, szánni, való és nevetséges. Félelmetes vallomása a körmökről, a hallgatás hosszú perceiben is aktív . játéka, részvétele teljes emberi portrét rajzolt a jobb sorsra érdemes postatisztviselőről. Máthé Éva is felvillantotta a műfaj többszínűsé- gét. az élet sodrásában vergődő Mónikája tetszett. A dráma egymásnak feszülő alakjait két tehetsége« színész igyekezett hihetővé formálni. Bizonyára a szegényes jellemrajz, a ren- dézőileg is tisztázatlan szerepfelfogás is hozzájárult ahhoz, hogy Marek szerepében csak az önmagát győzködő és tétován kérdező fotóriportert játszotta el Süllős Gábor, míg Paláncz Ferenc azt az idejét múlt' funkcionáriust, aki valóban hiszi, hogy nepncsak..a bece- neve, hanem a hatalma is Serif. így' egyikük sem győzött meg arról, hogy valamikor hittel és lelkesedéssel húzták is a társadalom szekerét. Simon György, Dariday Róbert. Csiszér. András és Somló Ferenc művészete egyes jelenetekben átsütött a figurán. Len- key Edit hálátlanul jelentéktelen szerepet kapott Wegenast Róbert ötletesen modern, kitűnő játékteret ‘ nyújtó színpadképe, nyíltszíni tapsot érdemelhet. Márkusz László Mészáros Géza egri kiállításáról Mészáros. Géza. nem. ismeretlen a közönség előtt, hiszen önálló tárlatain kívül állandó kiállítója, törzstagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Flóra című képe (melynek részlete a katalógus hátlapján látható) a napokban . nyerte el, a Stúdió.*76 kiállításán a KISZ-kb díját. Mindezen túl kölcsönös igény kell, hogy legyen egy olyan művész bemutatkozása Egerben, aki itt töltötte egész gyerekkorát, s .aki most is sok szállal kötődik a városhoz. Bernáth Aurél, a „Kor és pálya” egyik kötetében Adyt •idézve írja thogy a fiataloknak „muszáj Herkuleseknek” lenniük, mert ; az útkeresés terhét senki sem veszi le róluk. Ügy kell önállóvá' válniuk, hogy ,,nemcsak folytatni tudnak valamit, de elkezdeni is”. Mészáro« Géza túljutott ezen a., határvonalon. Egri kiállításának anyaga egyben folytatás, befejezés, és kezdés . is —, azaz egy önálló, érett művész alkotó dialektikája. Folytatása azoknak a művészi, festői értékek- , nek' amelyeket mestere keze alatt sajátított el. Hadd emlékeztessünk a katalógus Bernáth-idézetére: „Az 6 okkerjei, umbrái mögött van valami emberi melegség , elrejtve, tehát egy olyanfajta' emberi tartalom, ami a művészet lényege. Ezt keh észrevennünk.” Ugyanakkor ez egy festői korszaknak (bár fiatal művész esetében nehéz máris korszakolni) befejezése is. Azért befejezés, mert Mészáros megérett arra a fokra, amikor ő maga vágja el azt a fonalat, mely mestere művészetéhez fűzi, s úgy válik önállóvá. Az egri kiállításról a Portré fehér ' háttérrel, a Flóraváró nőalakjai, ‘ s főleg az Idegenben ultrama- rinkék tengere meredek homokfala hozhatók fel példaként. E művei nem a részletek utánérzésével, a színek hasonló harmóniájával, hanem az összhatás egységével emlékeztetnek mesterére. Mi mutatja a kezdést, a továbblépést? Gyakorlatilag az egész kiállítás anyaga. Mészárosnak önálló, kiforrott művészi egyénisége, saját stílusa van. Minden művésztől elsősorban azt kérjük számon mi az a többlet amit adni tud, amivel valóságunkat teljesebbé, gazdagabbá teszi, mi a mondanivalója a világról. Mészáros Géza tárlatának cégére lehetett volA Moldva folyó partján elterülő csehszlovák főváros költségvetésében .kiemelt helyen.'szerepel a szép régi épületek .védelme. A híres Károlyhíd, a prágai vár és az ódon óváros.utcái eredeti szépségükben .várják az idelátogató turisták tízezreit. Az egykori Szent György-kolostor udvara. Az épületet jelentős költséggel átépítették és a Nemzeti Képtár festészeti és iparművészéti gyűjteményeinek egy részét helyezték el itt. (Fotó,: CTK—KS) na A festő dóiga . cífnű ké pe. A kiállítás anyaga < köré sűríthető. A Műterem a Festő és képe, a Múzsa,; Leányzók zöldben, sárg vagy vörösben, fehér vág kék háttérrel a festő min dennapi világát, munkáját a látvány visszaadásává való mindennapi küszködé sét ábrázolják. Ha a témaválasztás szű szempontjából néznénk, a: mondhatnánk zárt és in tim világ. De egyből kitá gul a kép, ha szemünk át veszi, s befogadja azt differenciált színvilágo melyen keresztül ellenállha tatjlan életszeretek a fiatal ség, az élet szépsége sugár zik. Kutathatnánk úgynevezeí mélyebb tartalmak után is A Fiatal színésznő maszk kai és tükörrel szimbolika ja. a misztikus Dávid or szagban, a Bibliai Judit reneszánszos pozitúrájú hős nője, az Idegenben riadoz figurái a fölöttük alig sejt hető, elmosódó vörös. akt tál, vagy a megrázó Gru bér emléke, külön elemzés érdemelve közelebb vinne festő gondolatvilágáho: Nem is említve a győzelme jelentő Jel és a sodró lendületű Zászlóvivő közérth < tő és politikus tartalmái összhatásában mégis itt el sősorban a látvány dinami kája a színek szuggesztivi tása az ami magával ra gad, s amely hol harmöni át, hol drámai disszharmó niát teremtve együttesei: összképében fejezi ki eg: mai művész érzés- és gon dolatvilágát. Ritkán találkozhatun! ilyen „festői” alkattal. Mé száros mindent elsősorba) színekben lát, élvezi , a egymásba rakott festékréte gek pengével, kanarókésse formázott, adalékanyaggá dúsított, vagy a tubusbó tisztán kinyomott temper; hol domború, hol csomó vagy lecsurgó, másutt fino man elmosott, de mindi; szinte tapintható anyagái mellyel a felületet betölti. Meg kell még, említenün! a rajzokat, és akvarellekei ahol magas íokp, « bizto rajztudását is bemutatja. Végezetül ebből a jelentős és szép kiállításból vonjuk le a gyakorlati tánulsá got: jobban becsülni érté keinket — legyen az akár ; megyéből, városból elszár mázott de mégis hozzán! tartozó művész produktuma vagy azoké á (sajnos, kis számú) művészeké, akii köztünk dolgoznak. Akiknek állandó, akti' részvételét kulturális éle tünk hétköznapjaiban tér mészetesnek tekintjük ugyas —, de kiállítási alkalma bizony igen ritkán teremtünk számukra. F. Ludányi Gabriella KOAjyt kétIIL —. Ez csak természetes, kedves Balogné — vágott közbe • sietve a személyzetis. — Ha,... — folytatta a hölgy, teáját szürcsöíve —,. ha megegyezünk: A személyzetis elvtársnő • nagyjá-- bői elmondta,, mi. .lenne a .feladatom, de én szeretek alaposan körülnézni. Szóval maga... maga itt a főnök? — A főorvo« . úr — bólintott ■ mosolyogva a személyzetis. — Egyetemi tanár ... — Tanár? Ajaj! Azok elég rendetlenek. Égy pedagógus házaspárhoz is jártam, igaz, hogy reggelire mindig kaptam tőlük egy kupié- barackpálinkát, mert azt is ■ szerétem, aztán két tojást pohárban, és friss' zsemlyét, a délelőtt folyamán három ' üveá lengyel sort..' . lengyelt!.;.. . és . komplett ebédet. uzsonnát... és persze húsz forintot" étánként,' .De" rendetlenek voltak. Vélt • oiyán hfelyem is, .ahol .tör• tát, sütötték, ha mentem...'. ' Csakhogy ,, végeztem a ma-' ‘ szekolá^sal,; túl í?okát kívántak az ügyfeléim: '' Hát azért jövök államiba. A hirdetésből herp sok derűit ki, de remélem, itt rend van. —• Rend, rend . hogyne! —: Majd megnézem. És hányra -kell bejárni?, — Hatra. — Hatra? Hát mi a csudának? Vegyék figyelembe, hogy veszítek! Itt nem tudok megkeresni napi . száz -.forintot! — Mennyit! — kérdezte a kandidátus. — Kalkulálni kell, kérem, mindennek arányban keli lenni, kérem... Gépesítés van? — Természetesen — mosolygott állhatatosan a személyzetis. — Porszívó, padlókefélő ... — És műanyag vedret kérek. ha majd meg tudunk egyezni! Mert a pléh vödör . zaja , idegesít. Ezt minde- nütt megkövetelem. ' Gumikesztyű? — A legelemibb. ■ — Na, jó, akkor nézzünk ’ szét. Dr. Takách felpattant. Egész stábjával együtt'kész- „ségesén végigkísérte Balognál .a sebészeten. A hölgy nézelődött, hümmögött, be- . nézett a sarokba, áz ágygk . alá, végigsimított áz ablakpárkányokon, bekukkantott a mellékhelyiségekbe is. A- fürdőszoba és a vécé az nem hí egy! '— Nem? — kérdezté fé- ! lénkén a főorvos. — Nem, az" nem. De látom, vannak itt fiatal' nő' vérek, azoknak sem árt a mozgás. És a hatórai kezdés sem megy. — Valahogy nem lehetne •mégis? — bátortalankodott a személyzetis. — Hát mit képzelnek. van nekem dolgom otthoi is. Kertes házban lakom tartok néhány baromfit.. Na, hát maid beérek ami. kor beérek! Holnap kezdhe. tek... de nem, inkábt majd pénteken, mert rémé. lem, a szombat az szabad' Persze egyelőre csak próbaidőre! — Próbaidőre? — nézeti . segélykérőén a személyzetísre a főorvos. — Próbaidőre, megmond, tam! — szögezte le Balog, né. — E2er hely közül választhatok. Kalkulálni kell Melyikőjük kísér le a kapuig? — Kérlek, adjunktus úr légy szíves! — nyögte a kandidátus. — Csodálom, hogy maga, tanár létére csak indiai teát tart — mondta a búcsúzásnál Baioghné. Hosszú percek múlva téri csak magához dr; Takách, Végre a műtétre váró - ul- cusossal foglalkozhatott. A beteg elgyötörve, ’ alig hallhatóan kérdezte: — Sikerülni fog, tanár úr? — Ne aggódjon, ma már egy gyomorműtét... — A. nem a gyomorműtét! — legyintett ‘a sápadt férfi. — Én a takarítónői kérdezem. .(Vége)
