Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-18 / 299. szám
Régi idők rock zenéje Ötlet, nem is akármilyen, egy emberöltő előtti —ezek azok a régi idők —, az öt- j venes évekből feltámasztani egy táncfajtát, egy divatot, egy őrületet és visszahozni annak sztárjait, úgy, ahogyan ma a film őket és az egész hajcihőt láttatni tudja. Izgató, felizgató és ) izgalmas másfél órán át hallani ezeket a vadul gyors, pergő ritmusokat és közben a nézőtér nyugalmában lehet lesni, figyelni, mint változik át a letűnt csillag, a kiöregedett énekes, újra varázslóvá, egy hirtelennőtt óra vagy este pápájává, vagy császárává, aki a jelenlevők minden, idegszála felett uralkodik. Ügy érezzük talán ez a legfontosabb: beteríteni az idegeket, a test minden.de minden rezdülésre alkalmas pontját elárasztani azzal a vad ritmussal, aminek egyszerűségén és ismé- telhetőségén kívül nincs is más a világon, nem marad nemmi más a világon, csak az eufória, az a borzongatóan csodálatos érzés, hogy együtt vagyunk, részesei lehetünk egy folyamatnak, amibe minket — mint a villanykapcsolókat, a fogyasztókat, a nagy áramkörbe — belekapcsoltak. | Amikor a vásznon párhuzamosan pereg a filmszalag, amit a rock-zenészről, a pódiumról vesznek fel és az a másik, amit a több ezres hallgatóságról örökítenek meg, a nézőnek feltétlenül választania kell, hova is sandítson, mit is tartson fontosabbnak. És a két rendező, Sid Levin és Bob Abel kitűnően tudják, hogy ezzel a megoldással megszédítik a nézőt, mert kapkodásra késztetik. Előbb a sztárt, az arcát, „az szerelékét”, azt a megszállottságot kutatja a néző, ahogyan a legenda életre kel, megformálódik; „az istenA füzesabonyi nagyközségi vöröskereszt csúcsveaetŐ6ége véradó találkozót rendezett a művelődési ház színháztér* mében, ahol megjelent Far* kas Károly, a járási pártba* zottság osztályvezetője, Bla* hó István, a nagyközségi párt* bizottság titkára és Tamás Anna, az egri vérellátó állomás munkatársa, Ferencz csinálásnak” ezt a technikai galoppját kutatja, ahogyan a mikrofonok kábelek, hangszerek, reflektorok felkavarják a levegőt az éppen 6oron levő énekes körül. De legalább annyira kíváncsivá lesz arra is, miért, mitől és hogyan eresztik szabaddá magukat, a hallgatók lenn a betonvályúban, ahol ezrek dobálják magukat, az arcokra extázis vonaglása rajzolódik, karjaikat a magasba lendítik ütemesen, mintha azegyütt- zenélés mámora csak nyitott szájjal és nehéz lélegzéssel lehetne csak valósággá. És hogy valódi ízelítőt is kapjunk a mérgező legendából: Little Richard, aki homlokára ki is írja, hogy ő a „király”, dobozokból külön tornyot rakat a pódiumon. onnan dobálja szét ronggyá tépett ingét, a csizmáját Lenn, „a térben” a' fiatal lányok és fiúk — vannak ott azért idősebbek is — tovább tépik a ruhadarabot, szájukba nyomják és úgy rázzák magukat tovább. És ez a Little Richard valóban hiszi is, hogy 6 ellenállhatatlan. Lefut a közönség soraiba és csak az erős rendőri kordon menti ki őt a felzaklatott rajongók tömegéből. Szinte adódik a kérdés: mi történne, ha egy ilyen tömeg egy adott pillanatban vért lát(TudósitónktóL) Kinek-kinék megfelelő könyv kerüljön a kezébe! így éri el az olvasás eredendő hasznát, célját: ismereteink, általános műveltségünk gyarapítását Az Ady Endre Könyvtár által szervezett vetélkedőt ennek » jegyében rendezték meg Vilmos, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte a többszörös véradókat majd Kiváló véradó kitüntetéseket nyújtott át s több vöröskeresztes aktíva pedig tárgyjutalomban részesült A találkozó résztvevőinek műsorral kedveskedett az ezüstkoszorús füzesabonyi Erkel Ferenc munkás vegyeskórus. na, vagy eszébe jutna az önzés folytán izekre tépni a nekik kijutó „legendát”. Józanító képbevágások figyelmeztetnek arra, hogy a kor. amelyben a rock and roll, a twist és a blues tombolt 1953-ban kezdődött. Világnagyságok, politikai és stílushatalmasságok arcát látjuk egy-egy pillanatra. De Sid Levin és Bob Abel kegyetlen is a volt nagy sztárokkal szemben: bemutatja őket a koncertre készülés nehéz pillanataiban, amikor a félelem és a siker bizalmatlan vágya átvált a mindent besöpörni készülő akarásig. Ez a felkészülés érdekes is és némely mozzanatában gyerekesen nevetséges is. Nem kétséges, nagy hatású előadók sorakoznak fel ebben a filmben. Chuck Verry. Little Richard, Bo Diddley mellett talán az 5 Satins tetszett nekünk a legjobban, akiknél a vadság lehengerlő változatai helyett az érzelmi túláradás — itt-ott már-már komikus formában is — hatni tudott. A filmet érdek« szembesítésnek érezzük a múlttal, a tánc őrületének, a ritmus mindenhatóságának itt-ott szatirikus képével együtt azt is kapva, amit mi magunk is olykor-olykor valóban átélünk a zene hatására. (f. aj TTj-Hatvanban, éspedig «35zetes olvasópályázat formájában, amit fiataloknak és szocialista brigádoknak hirdettek meg. A vetélkedőn — a kiírás szellemében — az elolvasott művek alapján kellett megoldani a kérdéseket, mégpedig játékos, szórakoztató formában, sok furfangos. ötletes „húzáS” közepette. S első napon a városi kórház, második napon pedig csoportjában a vontatási főnökség Puskás Tivadar szocialista brigádja szerezte meg a győzelmet A vetélkedő kapcsán megjegyezhetjük: a vasutasok brigádja nemcsak a közös művelődésben mutat példát, hanem a társadalmi munkában is élen jár. A szocialista brigádtagok mostanáig tízezer forint értékű munkával segítették a városi könyvtár bővítését, átalakítását Kovács Béla • • Önkéntes véradókat tüntettek ki Füzesabonyban Vetélkedő hatvaniak n: — Képtelenség! — sóhajtott a kandidátus. — De jól | van. Küldje fel. '• — Akkor még csak egy 1 szót! Emlékszik a megállapodásunkra. kedves tanár úr? Tudja, mire célzok! ; Amit megbeszéltünk... ! — Ja, igen, igen... Még ’ azt is?! 1 — Kérem tehát, hogy annak a szellemében... gondolom, a főnővér addig majd intézkedik.. . És.., kávét vagy teát? I — Hogyan? f — Nem, semmi, csak a hölgytől kérdem, hogy a teát szereti-e jobban, vagy a kávét? 1 — És mit szeret a hölgy? QAwüsw IMS. december 18-, szombat — Most mondja, hogy a teát. És azt mondja, hogy a teák közül is leginkább az Earl Grey-t. —- Honnan vegyek én most angol teát? Kérdezze meg, hogy indiai megfelel-e? — Várjon —. mondta a személyzetis a telefonba. Majd egy pillanat múlva.— Hát jó, azt mondja a hölgy. — Hát jó?! Nagyszerű! Nagyon örülök! De, hogy mindennel meglegyünk, tartóztassa még legalább tíz percig! — Megpróbálom. Bár nagyon ideges... nagyon szen- zibilis személyiség. Dr. Takách még le sem tette a kagylót, máris bekopogott az adjunktus. — Az ulcusosnak beadtam az előkészítő injekciót. Beszélsz vele, kérlek, a műtét előtt? — Kivel? Az ulcusossal most nem érek rá... w — Most nem ácsi rá22 ._ F — Ne kérdezz semmit,- hanem szíveskedjél a segítségemre lenni! A személyzetis telefonált, hogy máris itt van nála... — Az újság nyomán?! — Nem hitted volna, mi? Én sem! Annyi reménytelen próbálkozás után! De ! most résen kell lennünk! ! Szólj a főnővérnek,- hogy minden nővér, sőt még a műtős is lásson hozzá: gyors rendcsinálás, ha valahol valami szösz, szemét, mifene van, takarítsák ösz- sze, a kórtermekben a be- ! tegek a mosdók körül törüljék fel a linóleumot..; ragyogjon minden! Tíz percünk van... A diétás^ nővér pedig azonnal főzzön egy jó erős indiai teát... — Indiait? — Ne kérdeizz, kőnyör- gök, intézkedj! Mindjárt itt lesz, esetleg végig kell kísérnem az osztályon, nem akarok semmit elhibázni. Kérlek, Lacikám! — Meglesz, főorvos úr, kérlek, magam is nekilátok. De az ulcusos? — Fontossági sorrend! — sóhajtott dr. Takách. Tíz perc múlva maga a személyzeti előadónő kísérte fel a hölgyet. Addigra már az egész osztály tudott a nagy eseményről; mindenki a helyén volt: a főnővér a pultnál állt egyenes tartásban, körülötte a nővérek, az orvosi szoba előtt az adjunktus meg az alorvosok, a műtős a konyha ajtajánál várakozott, hogy adott jel— . re beszólhasson a. diétás Mlkrokoarmosr — a nagyvilágnak A 222-es hullámhosszon A rádió hallgatói csak a hangjukat ismerik: Petri Ferenc és Szalóki Judit — „élőben". , (Fotó: Nagy Zsolt) Kellemes női hang köszönti napról napra a rádiózás kedvelőinek egy népes csoportját: Itt a Magyar Rádió szolnoki stúdiója, a 222-es középhullámon. Jó napot kívánok, megkezdjük adásunkat. Vasárnap, december 19-én, reggel 9 órakor a szolnoki stúdió hallgatói e kedves beköszöntő után, Hevesi szemle címmel Heves megyéről hallhatnak érdekes, újszerű, zenés összeállítást. És — a műsorpolitikának megfelelően — következnek a hatósugárba tartozó további megyék. Hogy mi mindenről lesz szó ebben a műsorban, azt a rádióból mindenki megtudhatja. Mi ezúttal magát a hangot kívánjuk nyomon követni, amelyről — valljuk be — igen sokan csak annyit tudunk, hogy valahol valaki, valakik belebeszélnek egy mikrofonba, és ezt a beszédet (vagy éppenséggel zenei műsort) egy kis keresgélés után saját rádiókészülékünkből hallgathatjuk. A hang tehát útjára tor dúl, és eljut hozzánk. — Hogyan, és kiknek a közreműködésével ? Palatínus István, a szolnoki stúdió vezetője helyet keres magának (ezekben a napokban ez nem is olyan könnyű, mert renoválják a rádió épületét, és a belső átalakítással járó felfordulás itt éppen olyan, mint amilyen helyzettel már mindannyian találkoztunk) — végül is leül egy asztal mellé, Románcra gyújt — és keres-, géli a szavakat. / * nővérnek a teáért A bete. gekkel nem lehetett bírni: akik csak felkelhettek, ott tülekedtek a kórtermek aj- tajaiban, hogy lássák... Amint kinyílt a liftajtó, a főnővér becsöngetett a főorvosért Gyönyörű pillanat volt: dr. Takách semmit sem késlekedett, tárt karral, nyájas mosollyal sietett ki a szobájából. e ugyanakkor az osztály beosztottjai, ugyancsak bájos mosollyal, egyszerre meghajoltak. A betegek is, mintha vezényszóra tették volna, reménykedve felsóhajtottak. — Parancsoljon! — mutatta az utat a szobája felé dr. Takách. A legkényelmesebb fotelbe ültette a hölgyet. Kopogtak: a diétás nővér tálcán hozta • a gőzölgő, illatos teát. — Sajnos, nem Earl Grey — mondta a kandidátus. — Ha megengedi: dr. Takách Kornél! — Baloghné! — biccentett a hölgy, s keresztbe vetette lábát. Divatos, telitalpú csizmát viselt, oce- lotutánzat bundát, kasmír fejkendőt. — Rum nincs a teához? Na, nem baj — intett a főorvos zavart mozdulatára. — Előre meg kell mondanom, hogy sajnos, a kórházi kosztot nem bírja a gyomrom, úgyhogy valami tisztességes helyről hozassák nekem a kosztot, ha.. . — Ha? — kapta fel a fejét a főorvos. (Folytatjuk.) — Nem is tudom, hol kezdjem... Talán kevesen tudják, hogy az országban ösz- szesen öt vidéki adó működik, a mienk annyiban különbözik a másik négytől, hogy nekünk „saját” hullámunk van, a 222-es, a másik négy város stúdiója viszont a Petőfi rádió hullámhosszán jelentkezik. Az éterben való jelentkezésünk nevezetes dátumhoz, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány megalakulásának időpontjához kapcsolódik. Ezzel függ össze, hogy rövid ideig a szolnoki stúdió töltötte be a Kossuth rádió szerepét: innen indultak el az ország lakosságához a kormány első intézkedéseiről, felhívásairól Kóló közlemények. Itt rövid időre félbeszakad • tájékoztatás. Éppen az átalakítás okozta felfordulás miatt egyazon helyiségben nyilatkozik a stúdióvezető, és folytat rövid megbeszélést Petri Ferenc szerkesztő-riporter Keresztes Ági riporterrel, egy sajtótájékoztató anyagáról, . , . , — Mit hozzak? — Másfél jó percet — esetleg kettőt. Több magyarázat nem !s szükséges: jól értik egymást. Annál is inkább, mert — civilben? — mindketten költők, az Írószövetség tagjai. Közben szüntelenül cseng a telefon, érkező és távozó riporterek adják egymás kezébe a kilincset A falon függő térképről a stúdióvezető arról igyekszik képet adni. hogy mennyi is a hatósugara a rádió 5 kilowat- tos adójának. Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy nincs különadótornyunk. de már készül. A magassága 86 méter lesz, Ígérik, hogy 1978 nyarára elkészül. Addig marad a „hagyományos” technika, a hat fenyőoszlopra szerelt antennarendszer, melynek elvi hatósugara 60—80 kilométer, észak—dél irányban kissé ellipsziod alakú kör. Szolnok megye mellett érinti Hevest, Pestet, Békést, Csongrádot és Bács-Kiskunt, és az éter kiszámíthatatlan szeszélye olykor labdaként dobálja tovább az innen induló hangokat, és azok kéretlen is átkelnek a határon: Szlovákiában gyakran fogják (ezt már a műsorpolitika is figyelembe veszi), s érkeznek megjegyzések a műsorról Jugoszláviából is. A határokat nem ismerő hangot jelenleg ez a kis kezdetleges antennarendszer indítja útjára. Mindenki, aki csak a rádiónál dolgozik, az adásidő 90 perce alatt izgatottan figyeli: minden rendben történik-e? Ha úgy érzik, gyenge a hangerő, telefonon beszólnak a technikusoknak: — Dobjatok rá egy lapáttal! Helyesebb lenne azonban a lapát helyett a „vödör” kifejezés ilyenkor ugyanis — ez nyári időszakra érvényes, — néhány vödör vizet locsolnak a tartóoszlopokra — és megerősödik a hang. Van ilyen varázslat. Á fi zikusok a megmondhatói. A rádiósok pedig anna tudói, hogy ez az a varázs lat, melynek hatása alt nagyon sokan, elsősorban a újságírók — egyszerűen net tudják kivonni magukat . rádióriporteri pályát nagyo sokan szeretnék hivatási választani, de csak kevesek nek sikerül. Az éter végte len hullámai azonban tel hetetlenek, a hangok százéi reit habzsolják aránylag re vid idő alatt Ezt a mérhe tetlen étvágyat a Szolnok stúdiónál 13 politikai és technikai munkatárs — köz tűk két hangtechnikus - valamint több mint szá „külsős” igyekszik legjob tudása szerint ldelégiten Abszolút sikerre igy sem as píréinak — ezen a pályá nem terem csupazöld babé; Mert sokszor előfordi ugyan, hogy a megyében tel szett az anyag, de a stúdió ban ilyenkor már ugyancsa sejtik, hogy szakmai főnök ségük, a Magyar Rádió poli tikai adások főszerkesztőse ge (PAF) esetleg a megye centrikusságot veti majdsze műkre. Vagy fordítva. Igyekeznek a tőlük telhe tő maximumot nyújtani, é néha örömmel állapít já meg, hogy — majdnem sike rült. Ennek érdekében moz gősítják a Szigligeti Színhá színészeit, köztük rendszere sen Hanga Erikát, Lengyt Istvánt és Hollósi Frigyes Egy-egy prózai, zenekari e két technikai stúdiójuk jc olajozott gépezetként dől gozik, és a zenei archívum - Kutas János irányításával - esetenként a „nagy” Rádió is lepipáló teljesítményeke produkál. Ehhez jelenle 3000 magnótekercs és két ezer, többségében mikrole mez ad alapot. Mint vérbei! riporterek nek, rengeteg történetül van. Szeretettel és büszke: említik az országos hírnév re szert tett rádió- és tv-ri porterek nevét, akik a szol noki iskolában sajátították e e sokrétű munka alfáját é ómegáját. És közben a terv szerűség és a spontaneitá nagyszerű és szörnyű, min dig fortyogó katlanábai igyekeznek megmutatni < mikrokozmoszt a nagyvilág nak és ugyanezt megfordítva Bakik buktatóival, múló per cek soha vissza nem tér nagyszerűségével. Néhány nappal ezelőtt ké fiatal szolnoki riporter szá guldott végig Heves megyén s igyekeztek befogadni min dent, ami csak lehetségei ilyenkor. Műsorukat holna; vasárnap reggel Heves szemle címmel konferálja bt a minden külső zörejtől hermetikusan elzárt adószobábc a hang, amely adás kezóle- tén köszönti a. hallgatókat és adás végén elbúcsúzik tőlük: Itt a Magyar Rádió szolnoki stúdiója a 222-es hullám• hosszon... B. Kun TiMl
