Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-17 / 298. szám
Ketten a tavon Naiv festő naiv nézői Egy amatőr és egy naiv művész kiállítása Gyöngyösön A Magyar Televízió a napokban fejezte be Walter Matthias Diggelmann Ketten a tavon című regényéből készült filmje forgatását. A forgatókönyvet Szemes Mariann írta. Dramaturg Farkas Katalin, rendező: Mihály fi Sándor. Képünkön: Mihályfi Sándor instrukciókat ad Gera Zoltánnak és Kamondy Imrének. (MTI fotó — Horvát Éva felvétele) ■■ ünnepek a televízió előtt Tévéjátékot; folytatásos filmet, balettet, verseket, komoly muzsikát kínál a televízió azoknak, akik as ünnepeket a képernyő előtt kívánják tölteni. December 24-én elsősorban ■ kicsinyek részére sugároznak összeállításokat, filmeket. A szünidei matiné adásában a karácsonyi „Kincskereső’* ezúttal szegedi pajtások közé invitálja a nézőket, majd a délutáni órákban „A császár új ruhája” című népszerű Andersen-mese elevenedik meg magyarul beszélő francia mesefilmben. A Tízentúliak Társasága Ve- esésen és Veresegyházán élő tizenéveseket látogat meg és arról faggatja őket. mit tesznek Együtt — egymásért Több híres embert keres föl a televízió, és a gyerekek megtudhatják azt is, hogy különféle nemzetiségű társaik hogyan ünnepelnek távoli országokban. A hagyományokhoz híven az idén is karácsonyi összeállítással zárja az évet az „Életet az éveknek” című műsor. Ezúttal X. kerületi nyugdíjasokat keres föl, ajándékoz meg, úgy. hogy ne csak nekik, hanem valamennyi idős nézőnek örömet szerezzen. Ezen a napon indul „A költészet játékai” című sorozat amelyben a gyermekkor csodavilágáról írott művek hangzanak el, többek között Ily— lyés Gyula. Móricz Zsig- mond, Szabó Lőrinc, Veöres Sándor versei, s magyar, angol, francia rigmusok. Este Beethoven IX. szimfóniáját a Berlini Filharmó- nikus Zenekar tolmácsolja Herbert von Karaja» vezényletével. Ezután kerül képernyőre a „Zorba, a görög” című magyarul beszélő amerikai—görög film. A 2. műsor kínálatában többek között Mozart D-dúr (prágai) szimfóniájának előadása szerepel, a Bécsi Filharmonikus Zenekart Rafael Kubelik vezényli. December 25-én, szombaton „Kiment a ház az ablakon” címmel vidám zenés összeállítás köszönti a kicsinyeket. A „Zina” című magyarul beszélő színes szovjet játékfilm főszereplője — egy ló. A történet arról szól, hogyan próbálom 7 ISIS. december IX, péntek ^ ják megmenteni a kiöregedett állatot a gyerekek. „Rákóczi nyomában” címmel dokumentumfilmet sugároznak, amelyben a fejedelem külföldi útjait, száműzetésének színhelyeit idézik fel. Montreal '76 címmel összefoglalót ad a televízió az olimpia eseményeiről, s ugyancsak ezen a délutánon tekintheti meg a közönség „Az utolsó padban” című ifjúsági tévéjátékot, amelyet Halasi Mária azonos című regénye nyomán Kende Márta rendezett. A film főhőse Lakatos Kati, aki az iskolaév kezdetén kerül egy kis faluból az ismeretlen nagyvárosba, Pestre. A kis cigánylánnyal pár hónap alatt sok minden történik, szokatlan megjelenése és sokszor dacos viselkedése megnehezíti magáira találását. Ezen a napon este Mikszáth Kálmán „Beszterce ostroma” című regényének színes tévéfeldolgozásából a harmadik, befejező részt vetítik. A Zenés tv-színház bemutatójaként Delibes Coppelia című balettjének tévés feldolgozását mutatják be, a főbb szerepekben Dózsa Imrével, Csamóy Katalinnal, Sebestyén Katalinnal és másokkal. December 28-án, vasárnap délelőtt a Békés megyei Jókai Színház előadását sugározzák felvételről. „A három mamed” című szovjet zenés mesejáték bizonyára jó szórakozást szerez a gyerekeknek, akárcsak az „Alice csodaországban” című magyarul beszélő amerikai film, amely Lewie Caroll világhírű regénye nyomán készült A „beilleszkedés” című dokumentumfilm arról szól, hogyan fogadták a körzet betegei, közvetlen környezete, a város közössége dr. Alei- so Alfredo Naranjo venezuelai állampolgár jelentkezését, aki, miután elvégezte a Budapesti Orvosi Egyetemet. Kisújszálláson leit körzeti orvos. Van-e anyáig- és energiaválság? —- erre keres feleletet a „Mi van a kamránkban?” című rajzfilm, Szabó Sípos Tamás munkája. A kalandos életű navrg.Éioi-' fölfedező, Marco Polo élete1 elevenedik meg a „Marco Polo” című magyarul beszélő olasz—francia filmben. Vas Istvánt mutatja be portréfilm amelyben Réz Pál be szélget az íróval munkásáá- gáról, életútjáróL ,,. A gyöngyösi kiállítással kapcsolatban figyelmeztetett egy ismerősöm: ha olyan képeket akarok látni, mint amilyenek a színes falvédők, akkor, ám, menjek el a művelődési ház klubtermébe. Ennek ellenére elmentem. És kellemesen csalódtam. Bevallom, valami furcsa izgalom késztetett arra, hogy a naiv festők képei — dehogy is színes falvédők — előtt elmerengjek. Arra gondolok, ez az ember soha nem tanult festeni, nem hallott kompozícióról, nem a színek egymásra vonatkozó harmóniájáról, az ecsetkezelés mesterségéről fogalma sincs, ahogyan arról sem, hogy távlat, de arról 6em, hogy anatómia, meg 6ok más egyébről sem, pedig azok nélkül egyetlen „igazi” festő sem mer vászon elé ülni. A naiv festő azonban mer. Sőt! Valamiféle kényszert érez, ez hajtja, ez nem hagyja békén, és egyszerűen — elkezd festeni. Mert valami mondanivalója van. Valami „irritálja” — belülről, ősi ösztönök? A valamikori barlanglakó ősök „varázslása”? Végül is elvitathatatlan, a naiv festők nincsenek híján a művészi szándéknak. Valahol, mélyen ott kapcsolódnak a művészettel össze, azokkal, akik „mindent tudnak”. Szécsi Menyhért képei — álomképek. Ilyenek a valóságban nincsenek. Még akkor sem, ha a címe ez: Lakodalom, vagy pedig Csendélet. Olyan legelésző állat sincs, mint amilyet ő ábrázol. Még kevésbé hihető, hogy érzékletes élménye lehet a Petőfi Segesvárnál és a Magyar lovasság a csatában képeivel összefüggésben. Megálmodta ezeket, mert a kép anyagi elemeiről: a rétről, a lóról, a patakról, a huszárruháról, de a lakodalmi menetről is vannak élményei, érzékletes emlékképei. A színek, a képek színei ugyanezt a naivitást hordozzák magukban, fejezik ki. Naiv művész. Aligha lehet találóbb szó erre a törekvésre. Ha melléállítjuk Soós Sándor fából készített kompozícióit,mint ahogy a kiállításon is egymás mellett sorakoztak, akkor másként kell szólnunk az előbbi témákról. Soós nem naiv művész, őt a meghívó is amatőrnek minősíti. A fa az ő számára az anyag. Talán így: AZ ANYAG. Ismerik egymást és értik egymást. Technikailag is, de hangulatban is. Jól tudják egymás öntörvényeit. A Körtefák tündére harsogva közli ezt a titkot. Ennél a munkánál meg kell állni, és ott kell maradni, mert az egészből csak lassan lehet kibontani a részleteket, az egésznek a részletekkel kiegészülő harmóniáját. Beszédes kompozíció a Nem! is. A mesebeli sárkány elleni harc kibontása a bo- gadzó fatörzsből: világos alkotói mondanivalót hordoz. A kísérletező szándék, az újra való törekvés mégis a Tavasz I. és a Tavasz II. míves formáiban érhető tetten a leginkább. Ezek állnak a legközelebb a fenntartások nélkül közeledő szemlélődő- höz. Soós kezében nem bizonytalankodik a véső. Minden mozdulata tudatos, célratörő, technikailag is szinte hibátlan. A buktatója is ez. „Rájár” a keze a formára, azt bontja ki, csak azt, variációk nélkül, ha nagyvonalúan is,a részletek iránt érzett közömbösséggel. A gömb és a gömfelület darabjai hordozzák Soós hangulatait, érzelmeit. Jelez és nem részletez. Egy lágy, finom ívelés, egy nagyon szépen kidolgozott gömbölyítés sokkal fontosabb a számára, mint a natura aprólékosságig precíz hűsége. Absztra- hál, de esak azokat a jegyeket sűríti, amik neki fontosak. Reális az ábrázolása, de ezt a realitást valami finom, leheletvékony seüyenüepel borítja be. Mindennel együtt és mindenek ellenére sem volt helytelen a két alkotó műveit együtt bemutatni. Közös vonásuk az életöröm, az emberszeretet, a szépre való érzékenység, ezért is tud a szemlélődő, a naiv néző rájuk csodálkozni perceken át. Mintegy hangsúlyként ide tartozónak vélem a felvillanó megjegyzést: néhány évvel ezelőtt még sem időnk, sem figyelmünk nem volt a naiv művészetre. Mi. naiv nézők is másként szemléljük környező világunkat. Ez is jó dolog, (G. Molnár F.) S’ZA f^KoC Ä klinika sebészeti osztályán hétfőn reggel az izgalom a tetőfokára hágott. Dr. Takách kandidátusfőorvost már a portán megállította Szőke bácsi, a kapus, a jó hírrel: — Tegnap olvastam az újságban, főorvos úr, kérem ... — Igen, tudom, magam is olvastam — bólintott si- ettében a kandidátus. —Remélünk Szőke bácsi!... A főnővér is azzal fogadta az osztályon: — Hát megjelent! És ráadásul a vasárnapi számban!-V Igen, igen, Ilonka, de Vsérdés, olvasta-e valaki? Dobos adjunktus éppen kijött az orvosi szobából: — Kérlek, főorvos úr, szólhatok a műtősnek, hogy azt az uicusost.... , —- Olvastad? — kérdezte 'dr. Takách. — Ó, hogyne, tegnap az első dolgom volt, hogy átböngésszem a lapot! — Jó reggelt, főorvos úr! — csörgött el mellettük a kerekes tálalókocsival a diétás nővér. — Azt ígérték, hogy a pénteki számban már benn lesz, éli tesnék még csak tegnap... — Torlódás van a lapoknál — mondta dr. Takách. Igen, de tessék figyelembe venni, mennyi munkám van nekem a reggelivel, meg az ebéddel, aztán még a nővéreknek is segítenem kell napközben, s akkor még, ugye. rám vár mind a tizenkét kórterem, a folyosó, a hall... — Tudom, Katica néni, éppen azért sürgettem, hogy megjelenjen. És a vasárJátékok Változnak az idők, változnak a játékoik. Ha negyven évvel ezelőtt olyan ajándékokat kaptak volna a gyerekek, mint a maiak, bizonyára a felnőttek döbbentek volna meg legelő” szőr. Ugyan mit keresett volna akkor a karácsonyfa alatt mondjuk egy TU 154-es modellű játékrepülőgép, vagy éppen egy rakétakilövő? A játékok nyomon követik a valóságot és a kornak, a technikai színvonalnak, — no meg a szülők pénztárcájának — felelnek meg. A telefon feltalálása előtt nyilván nem gyártottak játéktelefonokat és áramvonalas autókülönlegességeket sem, természetesen mini lánctalpas traktorok, vü* lanymozdonyok, daruk sem kínálták magukat a kirakatok* ban. — Mit vásárod a gyereknek? — Doboló mackót és a nagyobbiknak elmét csiszoló kirakós játékot — Milyen lesz a karácsonyfa? — Természetesen plafonig érő és elektromos fényfüzér pompázik majd rajta. — Magának milyen volt a gyermekkora? Elneveti magát és körülnézve válaszolni akar. — Miért nézett körül? — Szégyelli a gyermekkorát? — Szó sincs róla, csak... — Legyen őszinte! — Tudja, az igazat megvallva, mi idősebbek, egyre nehezebben beszélünk a mi nagyobbacska gyermekeink előtt a múltról, saját gyermekkorunkról. Hogy is mondjam? — Vannak talán szomorú tapasztalatai? — A bátyám elsőéves egyetemista fia tavaly, amikor a testvéremmel a múltról, a saját gyermekkorunkról beszélgettünk, felháborodott: — Ugyan, hagyjátok már folyton azt a múltat! A könyökén jön ki az embernek: Bizony a ml korunkban! Az akkori időkben, meg miegymás. Elegem van hallani a melaszból készült süteményekről, rongybabákról, meg a nagyapa által fabrikált szánkókról, amelyet — jobb híján — betettek a karácsonyfa alá... Szavai után üresség támad egy időre, de néhány pillanat múlva megint gombolyítjuk a beszélgetés fonalát. — Mondja! Tudott-e igazán, szívből örülni akkor, ezeknek a „semmiségeknek”? Elkomolyodik. — Látja, esr az én bajom! Ez a gondom. Egyszer az apám faragott nekem egy kis vízimalmot. Rátettem a patakra és a víz valóban forgatta a kereket. Egy esztendeig enyém volt a boldogságtól az egész világ. A mi gyerekeink megkapnak mindent, — néha többet is, mint amennyit kellene —, de én úgy tapasztalom, hogy nem tudnak olyan igazán, olyan szívből örülni a komoly értékű játékoknak, mint mi annak idején a semmiségeknek. És ha örülnek is, rövid az öröm! Úgyszólván csak percekig tart... Küszöbön a karácsony. Sok millió forint értékű ajándék kerül gyermekeink kezébe. Milyen jó lenne, ha igazán örülni is tudnának az apróságok... Vagy lehet, hogy ez a szülőktől is függ? Szalay István napi szám talán még jobb is. mint a pénteki. — Hát majd meglátjuk.. i — Főorvos úr, kérlek, akkor tehát az uicusost előkészíthetjük? — kérdezte udvariasan Dobos adjunktus. — Igen, mindjárt.;: csgk átöltözöm, s közben telefonálok a személyzetisnek. De Takách kandidátus még fel sem vehette a fehér köpenyét, máris megszólalt szobájában a telefon. — Hát végre, tanár úr, kérem, végre megjelent! — hallotta a személyzeti előadónő hangját a készülékből. — Vasárnap hajnalban, amint felnyitottam a szemem, rohantam az előszobába a sajtóért, (így mondta: a sajtóért), s képzelheti mekkora volt az örömöm. De ami még boldogabbá tett, tanár úr, kérem, s amiért máris felcsengettem magához: van remény! — Remény vagy eredmény? — kérdezte a főorvos. — Hát.;: talán eredmény is! — Komolyan mondja? — kiáltott önfeledten a kagylóba, — A legkomolyabban. Máris itt van valaki... — Ott? Magánál? Hát akkor gyorsan intézkedjen, kérem... — Sajnos, nem tehetek semmit, amíg nem beszélt önnel, — Kicsoda? — Az illető. Már küldöm is fel önhöz... — Felküldi? De kérem, én most nem érek rá! Nyolckor vizit, aztán be kell mennem a műtőbe... egy ulcus... gyomorműtét... — Ajaj, ne mondjon ilyet, hogy nem ér rá, kedves tanár úr! Felelőtlenség... — De elvtársnő! Tele vannak a kórtermek, egy csomó súlyos eset, az ulcu- sos hasát már leberetvál- ták... — Sző sem lehet most műtétről, már ne is haragudjon. Akkor mindent elvesztettünk! — Az illető? Az Illető hölgy? Nem, sajnos, nem tud várni, azt mondja, 6ok időt nem áldozhat erre a kérdésre... — Hát akkor ne áldozzon, a fene egye meg! Ez egy sebészeti osztály, máris rengeteg időt fecséreltem el... — Tanár úr! Várjon ne tegye le a kagylót! Gondolja meg, mennyit küzdöttünk ezért a pillanatért ... Kérem, szíveskedjék helyet foglalni... — Tessék? — A hölgynek mondom, mert türelmetlen. Pardon... Tehát lesz 6zíves? Mert ha most nem fogadja, én nem vállalok felelősséget... Tudja, hogy ez mindannyiunk érdeke! Az öné, a személyzeté, a betegeinkéi Küldhetem? (Folytatjuk^
