Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-16 / 297. szám
Befejezte munkáját a mezőgazdasági szövetkezetek Dl. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) felelő az összhang. A fejlődést gátló tényezők részletes elemzése alapján a termelésfejlesztésre, az arra, hogy a kormány a közelmúltban egész sor intézkedést hozott, amellyel a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelését segíti. A mezőgazdasági szövetkezetek in. kongresszusának szünetében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Hatalák Jánosné, letenyei küldöttel beszélget (Népújság telefotó — MTI—KS — Bara István felvétele) anyagi-műszaki megalapozásra és a közgazdasági feltételek javítására egyaránt kiterjedő komplex programot dolgoztak ki. A szükséges intézkedésekben a Minisztertanács döntött, így a termelési feltételek 1977-től kedvezőbbekké válnak. Máris javult az ültetvénytelepítési kedv, s remény van rá, hogy a negyedik ötéves terv elmaradását is pótolhatják. Hasonló a helyzet a szarvasmarha-tenyésztésben is. amellyel kapcsolatban a Minisztertanács asztalán van a javaslat. A továbbiakban a szövetkezetek működését szabályozó jogi kérdésekről szólt. A többi között arról, hogy szükségessé vált a termelőszövetkezeti törvény és végrehajtási rendeletéinek módosítása, ami tükrözi a szövetkezetek fejlődése nyomán kialakult helyzetet és segíti a szocialista vonások fejlesztését. A módosítás fő céljai közé tartozik a népgazdasági érdekek elsődlegessége mellett a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek jobb összhangjának megteremtése, a szövetkezeti demokrácia erősítése, a tagok a szövetkezeti alkalmazottak jogainak és kötelezettségeinek rendezése és a központi irányítás hatékonyságának fokozása. Végül a miniszter a párt bevált agrárpolitikájáról szólt, méltatva a munkás- osztály egyetértő támogatását s a szövetkezeti parasztság eredményeit, új sik&. reket ígérő terveit. Sipeki Zsigmondné Heves megyei küldött felszólalása Ezután kiemelte, hogy a fő feladat változatlanul az ötödik ötéves terv időarányos teljesítése. Az 1977. évi mezőgazdasági tervelőirányzatokat, elemezve a miniszter elmondotta, hogy az állami gazdaságok több mint 15 százalékkal kívánják növelni termelésüket A mezőgazdasági szövetkezetekről még nincs összesített adat, de az országosan számított 7—8 százalékos termelésemelkedés eléréséhez az szükséges, hogy a fezek ezt jelentősen meghaladó előirányzatokkal és azok teljesítésével segítsék. A miniszter ezután a munka jó szervezésének a mezőgazdaságban felhasznált ipari anyagok és eszközök hatékony kihasználásának, a termelékenység növelésének, a korszerű technológiák alkalmazásának nagy jelentőségét hangsúlyozta. Mint mondotta, a modern technológiák legfőbb alkalmazói a termelési rendszerek amelyek iránt a követelmények fokozódnak. Minden területen megalapozottabbá, hatékonyabbá kell tenni a termelési rendszerekben végzett munkát. A miniszter szükségesnek mondotta, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek egymás közötti szerződéses kapcsolatait új tartalmi elemekkel gazdagítsák. A szerződések a közös anyagi érdekeltséghez, közös kockázat- vállaláshoz, a gazdasági egyenjogúság tényleges, min- ' dennapi gyakorlatához garanciaként is szolgáljanak. A kormányzat támogatja a több évre szóló hosszú távú szerződéseket, amelyek a termelőnek értékesítési, a feldolgozónak pedig nyersanyagellátási biztonságot jelentenek. E kapcsolatok kezdettől hiányossága hogy alig vesznek részt az ilyen együttműködésekben állami feldolgozó ipari és kereskedelmi vállalatok. A kisgazdaságok termelésének fontosságáról szólva Ä termelőszövetkezeti kongresszus első napján kapott szót Sipeki Zsigmondné Heves megyei küldött, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet szocialista brigádvezetője. Bevezetőjében a termelőszövetkezeti szocialista brigádmozgalom feltételeinek kialakulásáról szólt megyénkben. Elmondta, hogy az első brigádok 1963-ban jöttek létre. A mozgalom az iparhoz hasonló gazdag tapasztalatokkal még nem rendelkezik, miután eltérőek a feltételek és mások .a lehetőségek is. A brigádok munkájában lényeges javulás és gyorsabb ütemű fejlődés 1970-től következett be. Hangsúlyozta, hogy a brigádmozgalom ■ a munkaverseny alapvető formájává vált, és állandóan erősödik jellege. Heves megye 58 termelőszövetkezete közül 52-ben dolgoznak olyan munkakollektívák, melyek a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdenek. Az elmúlt évben is 368 brigád nyerte el ezt a megtisztelő címet. Az utóbbi időkben örvendetesen nőtt az ifjúsági és a női brigádok száma Heves megye termelőszövetkezeteiben is. A továbbiakban aláhúzta, hogy a munkaverseny elsősorban a termelés segítésére, a hatékonyság növelésére és a takarékosabb gazdálkodás megvalósítására irányul. A szocialista brigádok vállalásai nagyrészt az üzemi éves tervekre épülnek, előtérbe állítva a népgazdasági célkitűzések elsősorban a zöldség, a hús és a kenyérgabona termelési program teljesítésében való aktív részvételt. Ott megy jól a munka verseny, ahol a vezetők szemléletével és hozzáállásával nincs baj, ahol munkaköri feladatuknak tekintik a szocialista verseny szervezését, értékelését és eredményeinek népszerűsítését. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági feladatok mellett nagyobb figyelmet kell fordítani, hogy a versenymozgalomban részt vevők szocialista emberré váljanak, ebben a szakmai, politikai és általános műveltségnek meghatározó szerepe van. Fontos feladat, hogy a termelő- munka mellett a szocialista brigádok jelentőségének megfelelően foglalkozzanak a tanulással és a közművelődéssel is. Jó lenne minél több termelőszövetkezetben megszervezni az asszonyoknak is a két-három hónapos továbbképző tanfolyamokat. Végezetül kérte a termelőszövetkezeti vezetőket, hogy a jövőben jobban támaszkodjanak a szocialista brigádok véleményeire, kezdeményezéseire és javaslataira. Ennek érdekében javítsák a tájékoztatást a kis kollektívák körében is. Sok tartalék rejlik a brigádmozgalomban, éppen ezért el kell marasztalni azokat a gazdasági vetőket, akik lebecsülik a brigádok munkájában rejlő lehetőségeket. Heves megyében arra törekszünk — mondotta —, hogy a versenymozgalom szilárdítsa tovább gazdasági eredményeinket, a szocialista tudat fejlesztését és a minőségi követelmények erősítését. A dokumentumok megvitatása a délutáni órákban ért véget. A kétnapos vitában 27 küldött fejtette ki véleményét a szövetkezeti mozgalom helyzetéről, továbbfejlesztésének kérdéseiről. A vitában elhangzottakat Szabó István, a TOT elnöke foglalta össze. Ezután a kongresszus egyhangúlag elfogadta az országos tanács és az ellenőrző bizottság jelentését, a határozattervezetet, az országos tanács elnökének összefoglalóját, a TOT alapszabályának és a területi szövetségek alapszabá’y- mintájának módosítására előterjesztett javaslatot, a szövetkezeti jogi szabályozás továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatokat és irányelveket A kongresszus határozata megállapítja a szövetkezeti mozgalom további feladata az MSZMP XI. kongresszusának határozatából, az MSZMP programnyilatkozatából, a népgazdaság ötödik ötéves tervéből eredő teendők fejlesztése, hangsúlyozza, hogy a munka javításának kulcskérdése a hatékonyság alakulása. Ezért a TOT és a területi szövetségek ösztönözzék, segítsék a szövetkezeteket abban, hogy kihasználják eszközeiket, elkerüljék a párhuzamos és gazdaságtalan fejlesztéseket, fokozzák a vezetés szervezettségét A kongresszus azt is szükségesnek tartja, hogy tegyék tervszerűbbé, szakszerűbbé a szövetkezetekben a munkaerő-gazdálkodást Határozatba foglalták azt is, hogy következetesen kell támogatni a háztáji és kisegítő gazdaságokat A határozat arra is felhívja a figyelmet hogy a szövetkezeti demokrácia meglevő intézményeit és gyakorlásának formáit célszerű volna továbbfejleszteni. Végül a kongresszus 18 TOT-tag megválasztásával kiegészítette a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, amely megtartotta első ülését, ezen megválasztotta testületi szerveit' és tisztségviselőit. Elnökévé ismét Szabó Istvánt, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnökét választották. Amikor a kevés — kevés S ok a papír? Kévés a papír? Mindenki a sokra eskü-: szik és igaza van. A közéletben általában is, közelebbről a tanácsoknál is. Még a szükséges „papír” is sok — évente például vagy hatszáz rendelet, törvény, paragrafus zúdul csak felülről a községi tanácsokra —, hát még milyen sok a felesleges. Mégha az utóbbi időben csökkentek is ezek a felesleges papírok fent is lent is. De hát mi felesleges, abból az egyik is sok, és még véletlenül sincs szó arról, hogy csak valóban egyetlen és felesleges papírról lenne szó. Mert ott azért még dehogy is tartunk. Vélem, hogy a megyei tanács is a sok, és a községi tanácsok mindig kis létszámú és mindig agyonterhelt apparátusait sanyargató „papír” csökkentése tárgyában döntött úgy: a községi tanácsülések napirendjét nem kelj papíron kiküldeni a tanácstagoknak. Hallgasság meg szóban, megkapják előre papíron a határozat-tervezetet. Imigyen a döntés, ami vitán felül jól jött a községi tanácsoknak — illetve a tanácsi apparátusoknak. Három-négy, néha bizony több napirendet is gépelni, stencilezni, postázni, idő is, papír is, minden megtakarítás ebben a tanácsi munka egyéb területein kamatoztatható. Kevés papír! Am úgy tűnik, hogy ez az az eset, amikor a kévést kevés. Igen sok tapasztalat látszik azt igazolni, hogy a községi tanácsülés hozzászólásainak mértéke, ha az — talán — nem is, de értéke meglehetősen megváltozott. És nem az előnyére. A tanácsi munkában nem otthonos, az élet egyéb területein dolgozó tanácstagok egy része, csak úgy „fül után” még a nótát sem tudnák talán elfütyülni, nem hogy például egy költségvetési napirend tényeit magukban visszamondani, reájuk visszaemlékezni, — hogy érdemben szólhassanak a tárgyalandó témához. Nincs módjuk töprengeni, odafigyelni a tanács, a község gondjaira, még kevésbé nincs módjukban értékelni, elfogadni, vagy megváltoztatni — önmagukban legalábbis — a határozat-tervezetet, mert azt egyszerűen nincs mihez mérniük. Nincs a kezükben írásos anyag! Azt Is mondhatnám, hogy a tanácsdemokrácia sem bontakozhat ki teljes szélességében és mélységében, — az ehhez szükséges „papír” hiánya miatt. Lám, így lesz a sok szidott papír nagyon is szükséges éppen a bürokrácia ellen, a testületi demokrácia, a megfontolt és határozott döntések mellett Egyik oldalon van tehát a tanácsi apparátus leterheltsége, a másik oldalon meg a testületi demokrácia szélesebb kibontakoztatásának igénye és köteu lessége. Hol lehet a kiút ebből a látszólagos ellentmondásból? A kérdés feltevése, bevallom, szónoki fogás csupán — leírva. Mert semmiféle ellentétről itt szó nincs. Legyen több papír, illetőleg pontosan annyi napirend legépelve és elpostázva, amennyi szükséges. Egy-egy tanácsülésen ugyanis általában a több napirendi pont ellenére is egy, legfe’jebb két olyan téma szerepel, amely jelentőségénél fogva különösebb figyelmet, elmélyedést érdemel. A többi — mert azért szóból is ért a magyar — a beterjesztő szóbeli előadása alapján is érthető, mérlegelhető, és tárgyában a döntés is bízvást meghozható. Ls így akkor meg lesz adva ami „a császárnak, az a *- császáré”: a papírnak, hogy kevés legyen, a ke« vésnek, meg hogy elég legyen. Ahhoz éppen, hogy a községi tanácsok testületi döntései a tanácsi demokrácia szellemében fogan tassanak meg minden esetben. "'yurkő Géza A brigád vezetője EGY KICSIT izgatott vagyok. Amikor szóltak hogy jöjjek fel az irodára, mert keresnek, nem is tudtam hirtelen, mire gondoljak. Mit is mondjak én magamról? Olyan nehezen tudom kifejezni magam. Az asszonyokkal jól megértjük egymást, de ha idegenek előtt kell beszélnem, mindig zavarba jövök. Hogy miért pont énrám kíváncsi? Hol is kezdjem? Kilenc évig dolgoztam a Rákóczi Tsz-ben, gyalogmunkás voltam vagy növény- termesztő, ahogy ma mondják. Nem szokatlan nekem a munka, dolgozom kisgyerek korom óta. Ha kellett, kapáltam, ha szőlőt kellett metszeni, azt is csináltam. Ha esett, ha fújt, mentem, kellett a pénz mindig is, mert úgy kerültünk össze az urammal, mint az ujjam és van három gyerekünk. Hét éve, hogy idekerültem dolgozni a gyárba. Az állami gazdaság régi épületében kezdtünk tizenöten. Most is megvagyunk mindnyájan, csak az hiányzik közülünk, aki gyerekgondozási van. Hogy éreztem magam az üzemben? Nagyon furcsa volt eleinte. Megszokni ezt a munkát az olajat. Aztán csak megszoktam, és akár hiszik, akár nem, meg is szerettem. Dolgoztam, mert dolgozni mindig is tudtam. Egy vagy két évre rá szóltak, alakítsunk brigádot. Megcsináltuk, de őszintén mondom, még pontosan nem tudtuk mit akarunk. Csak annyit hogy addig is együtt dolgoztunk, azután is együtt fogunk) és segítjük egymást. Van munkája az embernek itt is, otthon is. Hamar elröppennek a napok. Mondtam már, hogy kiskorom óta dolgozom, nem is végeztem csak hat elemit Egyszer megkérdezték tőlem, akarok-e tanulni? Itt a gyárban szerveztek iskolát. 7—8. osztályt Azt mondtam magamnak, eny- nyi kell az alapfokhoz is. 1973-ban elvégeztem a nyolc osztályt, öregnek érzem magam a magasabb iskolákhoz, de a brigádban sokan vannak, akik tanulnak. Amíg a tsz-ben voltam, nem éreztem hiányát annak, hogy nem tudok valamit. Itt már valahogy más. Annyi mindenhez kellett érteni. MEGVÁLTOZTAM-E a hét év alatt? Magam sem tudom. Talán igen. Sok mindent másképp gondolok, de az ember ezt előbb- utóbb természetesnek tartja. Az biztos, hogy másképp gondolkozom mint az öregek. Már a saját öreg mamámra gondolok. Persze, a gyerekek még másképpen vannak, csak mi már jobban megértjük őket, mint bennünket a mi öregeink. Azt kérdezte, változtam-e? Hát elmesélem a kislányom zeneiskoláját. Vagy tíz esztendővel ezelőtt Hevesen zeneiskola lett. A gyerekeket meghallgatásra vitték. Ott volt az én középső lányom is. Azt mondták, tehetséges, írassam be a zeneiskolába. Hallani se akartam róla. Ugyan minek az nekünk. A férjem addig erősködött, míg beleegyeztem-. Most nagyon büszke vagyok rá. Zenei gimnáziumba jár Miskolcon másodikos, és az idén ösztöndíjat kapott a tanulmányi eredményéért Most már én mondogatom másoknak, amit tíz évvel ezelőtt nekem mondtak; hagyni kell a gyereket, ha tehetsége van. Olvasni? Nem nagyon szoktam, nem is szeretek. Csak az újságot, A gyerekeim bújják a könyvet és én hagyom, hadd olvassanak, mert abból tanulni lehet. Jaj, istenkém! mit is szólt volna az anyám, ha egész délután könyvet látott volna a kezemben. VOLTAM KÜLFÖLDÖN IS. Bulgáriában, jutalomutazáson. Amikor mondtam édesanyámnak, hogy megyek, csak nézett. Én bizony nem engednélek az urad helyébe, mondta. Es sehogy sem fért a fejébe, hogy elutazok egyedül, idegen országba, sőt az uramat is elengedem, őt is egyedül, ö Jugoszláviába ment az 6 üzeméből. Édesanyám meg csak sopánkodott. Most nagy gondban vagyunk. Bővítenénk a házat. Fürdőszobát akarunk. Régen nem hiányzott, most kell. A férjem az építőknél dolgozik. Minden nap hozza, viszi az autóbusz. Reggel korán indul, este negyed hat, mire hazaér. Akkor segít nekem, ő látja el az állatokat. Még így is elfáradok estig, néha elalszom a tv előtt. Korán jövök műszakba, délután főzöm az ebédet, legtöbbször vacsora lesz belőle. De hát főznöm minden nap kell, mert itt, a községben nincs üzemi ebéd a családnak. A lányokat még nem nagyon fogom be segíteni, a kicsi hetedikes, tanulnia kell, ja legnagyobb dolgozik, a középső meg alig van itthon. Persze, azért segítget« nek. Hogy akarok-e még egyáltalán tanulni? Igenis, meg nem is. Attól függ, mire gondol. Most is tanulok, a szakszervezeti oktatásban, de gimnáziumba, vagy technikumba én máf nem akarok járni. Politikai iskolába igen, mert az >iá kell. Szocialista brigád vagyunk. Most szeretnénk elérni, hogy aranykoszorúsak legyünk. Szalagon dolgozunk, ott egyformán. kell igyekezni. Segítünk egymásnak biztatjuk a fiatalokat, hogy tanuljanak, meglátogatjuk a másikat, ha beteg, kirándulni is együtt járunk, meg egymást győzködjük, menjünk már el színházba. Ilyenkor a férjeket is visszük. Járunk könyvtárba is. Egy-egy könyvet mindenki elolvas, még azért néha én is és utána beszélgetünk róla. MOST, hogy így elbeszélgettünk, magam is meglepődöm milyen természetesen meséltem el magának, hogy színházba járunk és moziba, tv_t nézünk és olvasunk, üdülni megyünk és külföldre is elutazunk. Valóban másképp gondolkozunk. Elmondta: Pataki Ferencné brigádvezető Feljegyezte: Deák Rózsi MmjMQ-976. december 16„ csüíörtöB
