Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-12 / 268. szám
íj műszer a meteorológusoknak A Központi Meteorológiai Intézet obszervatóriuma Szegeden új műszert kapott. A Meteorit—2 alkalmas a magaslégköri változások mérésére. A próbaüzemeltetést szovjet szakemberek segítik. Képünkön a meteorológiai léggömb töltése és az RKZ—5 rádiószonda előkészítése folyik. i (MTI fotó — Ilovszky Béla — KS) Befejeződtek a VI. országos úttörőparlament előkészületei Szerencse — Babonás? — Nem. — Akkor miért fogta meg a gombot a kabátján, amikor elment maga mellett a kéményseprő? Mosolyog. Húzogatja a vállát és úgy tesz, mintha valamiféle nagy titkát fedtem volna fel. — Tudja, nem vagyok babonás, ez inkább afféle régi szokás. Az emberek túlnyomó többsége manapság már nem hisz a babonában. Nem vagyunk babonásak és mégis... — Mióta van lópatkó a Skodája sárvédőjén? — Hét éve lesz tavasszal. — Volt azóta komolyabb balesete? — Még koccanásom sem! — Adok egy százast, vegyük le onnan a patkót! helyi parlamentek tapasztalatai — Még ezerért sem! Nem vagyunk tehát babonásak, csak... Persze az öregek! Szó sincs róla, hiszen a két megkérdezett középkorú, jelentős beosztású férfi. — Mióta van meg a kabalamacid, Zsuzsa? — Elsős korom óta. És jövőre már érettségizem.; — Mindennap nálad van? — Igen. A táskámban. Egyszer véletlenül otthon felejtettem, és szerencsétlenségemre be is írtak az ellenőrzőmbe. Bizony, az elmúlt évek alatt néhányszor nem készültem és szorítottam a kis macit: Macikám, csak most az egyszer! És mindig sikerült Megúsztam Tetszik érteni? Szerencsém volt.. Ügy mondják, nálunk már tulajdonképpen kiveszett a babona. Mert ki hisz manapság a boszorkányokban? A garabonciás diák hajdani cselekedetein is csak mosolygunk. Kiment a divatból a Luca széke, ólomöntésről is csak elvétve hallani. Szilveszterkor a szárnyas baromfit is nyugodtan megesszük, nem félünk, hogy elviszi a szerencsénket. Ezek bizony kimentek divatból, hanem felszedtünk helyettük jócskán új, babonás divatokat Munkába indulunk. A kedves, szép asszony egyszer a táskájához kap: — Szent ég! Otthon felejtettem az öngyújtómot, meg a cigarettámat! — Lépjen vissza, nincs messze! Megvárom. Csak legyint mintha mi sem történt volna. A sarki frankosnál megáll, vásárol új cigarettát és gyufát. — Miért nem ment vissza? Babonás? — Ugyan, hogy képzeli? — Ahá! Értem. Aki visszafordul, annak nem lesz szerencséje. .. Szóval úgy, általában nem vagyunk babonásak, csak babonás szokásaink vannak. És azokat gyakoroljuk is. — Hogy ön nem? , — Akkor miért kopogja le az asztal alatt, hogy hála Istennek, egészségesek a gyerekek? Szokások, amelyekről le is szokhatnánk. Ami pedig a szerencsét illeti, inkább azt a régi közmondást kellene megszívlelnünk, amely szerint: mindenki a saját szerencséjének a kovácsa... Szalay István Az Einheit munkatársa Egerben Országszerte befejeződtek a VI. országos úttörőparlament előkészületei: november 24—27 között Zalaegerszegen. az Ifjúsági és Művelődési Házban a megválasztott 270 küldött gyermekek százezrei véleményének ismeretében válthat majd szót az eltelt két esztendő úttörőéletéről, igényeikről, az iskolai ég a mozgalmi munkával kapcsolatos gondokról. Az eddig lezajlott úttörőparlamentek tapasztalatai alapján várhatóan milyen főbb kérdésekről tanácskozik majd a párt, állami, társadalmi és tömegszervezetek vezetői jelenlétében összeülő „Tisztelt Ház”? — erről tájékoztatták az MTI munkatársát az úttörőszövetség illetékesei. Ä felszabadulás óta eltelt időszak drámairodalma lesz a november 12—13-án sorra kerülő debreceni irodalmi napok főszereplője. A „Szemléleti és stílustörekvések a mai magyar drámában” című referátum szerzője^ Hermann István akadémikus, aki e korszak drámairodalmáról, a tanácskozáshoz fűzött várakozásairól beszélgetett az (MTI munkatár sávaL — A magyar dráma valamikor lemaradt műfaj volt? — Feltétlenül. Részben a szocialista társadalmi viszonyoknak, részben pedig annak köszönhetően, hogy a magyar dráma kereste hagyományát. Ez körülbelül a felszabadulást követő első tíz évben folyt, s ennek a vége felé „látta meg”, hogy tulajdonképpen egy irodalmi örökségre, a hitvita hagyományára tud építeni. Ez a hitvita meglehetősen érvényes volt húsz éven keresztül a magyar drámában, ez uralkodott Németh Lászlónál, Illyés Gyulánál csakúgy, mint számos kisebb szerzőnél. Sütő Andrásig követve az időt hol Kálvinban jelenik meg, hol Dózsa György és Zápolya vitájában ölt testet. Érlelett éppen az utolsó években alakult ki Örkény István speciális színfoltot jelentő, a hitvitával szakító dramaturgiája. A jellegzetes örkény-drámák a Tótéktól indulnak el, s folytatódnak a Macskajátékkal és a Kulcskeresőkkel. Ezek már egészen más alkotások, lényegileg szatirikus hangvételek, valójában az egész magyar valóság talaján álló művek. Nyilvánvalóan két szélsőséges hagyományról van szó. s felmerül — bár ez természetesen drámai művek kérdése —, hogy nem lehetséges-c a Katona József-i hagyományt felújítani. — Hogyan látja a drámai kísérletek helyzetét? — Vannak kísérletek, a1976. november 12« péntek — Október 1-ig az ország csaknem 4000 úttörőcsapatánál lezajlottak a csapatparlamentek. ezeket járási, városi, kerületi szintű, november 10-ig megyei úttörőparlamentek követték. Számukra a legfontosabb tapasztalat az volt, hogy a gyerekek okosain, felelősséggel, a megoldást keresve szóltak közösségi életük komoly dolgairól. Öröm volt hallani, hogy nemcsak a felnőttek — a szülők, ifjúkommunisták, állami és társadalmi szervek — számára fogalmaztak meg kérdéseket és kéréseket, hanem elsősorban önmaguk számára további feladatokat, azzal az igénnyel, melyek részben eszközeik miatt, részben más okokból meg-megrekednek. A kísérletek közé sorolnám például Szabó Magdának a Nemzeti Színházban bemutatott, Istvánról szóló drámáját, amely lényegében a hitvitázó dráma hagyományát folytatja — szatirikus színezettel. Pillanatnyilag Örkény munkásságát egyfajta előrelépésnek látom, hogy Örkény meghaladja-e mai önmagát, tovább tud-e lépni a Katona József-féle dramaturgia felé, az a jövő kérdése. Mindent összevetve a magyar dráma nagyon komoly fejlődésen ment át, hiszen — szemben a Horthy- korszak idejével, ahol Molnár, Bókay és tulajdonképpen a bulvárdráma uralkodott, egy lényegesen nagyobb igényű irodalmat hozott létre. . — Hogyan ítéli meg a líra és dráma' helyzetét? — Amíg a magyar líra Illyést, Benjámint, Weörest és a fiatalok közül Veress Miklóst és másokat „hozta létre”, addig drámákról ez nem mondható el. Mégis érdemként idézhető, hogy bizonyos szempontból ösz- Szehasonlíthatóvá tette magát a lírával. Természetesen jelenleg nem képes olyan hatást gyakorolni, mint a líra. mert a vers népszerűségével nálunk semmi sem vetekedhet, de az emberekben egy-egy dráma képe már rögződik, úgy is mondhatnám, a dráma a mi korunkban emelkedett jogerőre. — Mint esztéta, mit vár a tanácskozástól? — A magyar dráma úgy érte el eredményeit, hogy igen rossz a színház és a közönség; a színház és az író, a színház és a tévé, a tévé és a szerző, s végezetül a színház, színház viszonya is. Remélem, a vitában szólók kifejtik majd erről elképzeléseiket. Alapjában az írók szubjektív hozzászólását tartom kulcskérdésnek, ennek kellene megváltoznia ahhoz, hogy a kapcsolatok jobbá váljanak. Természetesen minden tanácskozás haszna a megszülető jó művekben mutatkozik meg. (MTI) hogy gazdagabb legyen a csapatközösségek élete, s hogy az eddiginél nagyobb részt vállaljanak a további, a helyi teendők megoldásából. Szinte mindenütt elhangzott, hogy nagyobb részt kérnek az iskolán belüli és a népgazdasági feladatokból, a társadalmi munkaakciókból. A segítő- és cselekvőkészség sokféle formában — így a hulladékgyűjtési és a gyógynövénygyűjtési akciók továbbfejlesztésének sürgetésében — nyilvánult meg. A megyei úttörőparlamentek küldöttei beszámoltak arról, hogy a sok csapatközösség környezetvédelmi őrjáratokat szervez lakóhelye, az iskola környékének megóvására. A Borsod megyeiek köszönetét mondtak azért, hogy az „Építsünk játszóteret, játszóparkot, sportpályát” akció tavaly és az idén 99 sportpályával gazdagította szűkebb hazájukat. Mint elmondták, ők is szívesen részt vennének további játszóterek, gyermek- létesítmények kialakításában. Kérték, hogy a játszóterek tervezésénél is hallgassák meg az úttörőket, ugyanakkor felajánlották a „Zöld őrség”, a „Segítő kezek” közreműködését. A gyermekek a társadalom gondoskodását érezve több helyen maguk is szeretnének részt venni az iskolai berendezések öntevékeny karbantartásában. Ezenkívül olyan — korukhoz szabott — hasznos tevékenységet jelöltek ki, mint például a gyengébben tanulók korrepetálása. A Heves megyeiek parlamentjén hangzott el a javaslat: mindenütt indítsanak úttörőakciót a lakóhely fejlesztéséért, s hogy a közhasznú társadalmi munkát a patronáló KISZ-esekkel. szoA tanácsvezető bíró. miután a két szavazóbíróval együtt az ítélethirdetés után visszaült a helyére, az emelvény előtt álló vádlotthoz fordult: — Meredek Károly! Tudomásul veszi az ítéletet? A középkorú férfi köny- nyedén meghajtotta magát. — Nem. tisztelt bíróság — mondta szerényen, de mégis határozott kicsencialistá brigádokkal együtt végezzék. Ugyanitt azt kérték a helyi Vöröskereszt szervezettől: vállalja a „ti- muri” munka irányítását, segítse elő, hogy a vállalkozó piros és kék nyakkendősök jobb szervezettséggel vegyenek részt az idős, egyedülálló emberek ápolásában, gondozásában. — Sok figyelmet érdemlő javaslat hangzott el az iskolai élettel kapcsolatban is. A Borsod megyei kisdiákok egybehangzó véleménye szerint hasznos lenne, ha a csapatparlamentek évenként felülvizsgálnák a házirendet. A gyerekek úgy vélik: az a jó házirend, amely tartalmazza az úttörőtanács, a közösség véleményét is. Több az úttörőélettel kapcsolatos szakkörre lenne szükség — mondották —, s az a kívánságuk, hogy a tantárgyi szakkörök összeállításánál ne csak a tanárok, hanem a kisdiákok kívánságait is vegyék figyelembe. Sok helyen a játékot, a játékos programokat hiányolták a napközi otthonos foglalkozásokon. Véleményük szerint — több játékos elem beiktatásával — a jelenleginél is vonzóbbá lehetne tenni a szaktárgyi vetélkedőket. Egyik fő vitatéma volt az iskolai ügyeleti rendszer munkája. Szorgalmazták, hogy az ügyeleti gárdá ne csak rendfenntartó legyen, hanem az úttörőtanáccsal együtt formálja, alakítsa a „gyermekközvéleményt”. Több helyütt a küldöttek úgy fogalmaztak, hogy az ügyeletesség változatlanul „nyolcadikos privilégium”, a kisebbekre is számítva folyamatosabbá, rendszeresebbé kell tenni az ügyeletesi munkát, úgy, hogy az valóban önkéntes úttörőmegbízatás legyen. (MTI) géssel a hangjában. — Az ítéletet nem veszem tudomásul. — Szóval, fellebbezni akar? Ez jogában és módjában áll. — Igenis, fellebbezni fogok — felelte az elítélt. — És engedje meg a tisztelt bíróság, hogy már itt és A Társadalmi Szemle vendégeként hazánkban tartózkodó Harry Klug, a Német Szocialista Egységpárt elméleti folyóirata, az Einheit politikai munkatársa tegnap kétnapos látogatásra Heves megyébe érkezett. A most, jó előre megtegyem az ítélet ellen a kifogásaimat. — Tessék — mondta a vezető bíró. — Ha éppen ehhez van kedve ... Meredek Károly újból meghajolt. — Tisztelt bíróság — kezdte azután —, amint már a tárgyalás kezdetén, a vád ismertetésénél beismertem, én valóban bűnösnek érzem és tartom magamat. Előre megfontolt csalás szándékával hirdetést adtam fel az újságban, azzal a szöveggel, hogy: Gyári új Trabant null kilométerrel eladó. A magánvádlótól, vagyis a károsulttól a kocsi vételára fejében ötvenezer forintot készpénzben felvettem. holott nekem sem Trabantom, sem bármiféle más autóm nem volt. Nincs is kilátás rá_ hogy valaha is legyen. A pénzt az utolsó fillérig elköltöttem. A fondorlatos csalás bűntettét tehát valóban elkövettem, a kétévi szabadság- vesztést és az ötvenezer forint vagyoni kártérítés mértékét azonban soknak tartom. A börtön büntetésnek is, a pénzbeli kártérítésnek is csak a felét is- mererq, el jogosnak, és igazmegyében folyó elméleti, ideológiai tevékenységgel megismerkedni óhajtó német újságírót fogadta dr. Sipos István, a megyei párt- bizottság titkára, tájékoztatva vendégét Heves megye ideológiai életéről. ságosnak. Mert mi történt? Meghirdettem és eladtam egy nem létező gyári új Trabantot null kilométerrel. Napnál világosabb, hogy ezzel a ténykedésemmel csak ötvenszázalékos csalást követtem el, tehát a büntetés mértékét is a felére kell leszállítani. Mert igaz ugyan. hogy kocsim nem volt, de a null kilométer stimmelt!.., Avagy talán akad olyan autószakértő bárhol a világon aki azt merné állítani, hogy egy nem létező kocsi motorjában lehet egyetlen kilométer, vagy akár csupán egy árva méter megtett út is? Szeretnék én egy ilyen kilométerórát látni!... A csalás és szélhámosság ténye tehát akkor lett volna száz- százalékos, vagyis teljes és befejezett, ha azt a bizonyos meseautót már valamelyes megtett kilométerszámmal hirdetem. Nem logikus ez. tisztelt bíróság? ★ ... Meredek Károly csalási bűnügyében a felleb- viteli bíróság fogja kimondani a végső szót. Addig is, én magam az ilyen ügyekben járatlan lévén, jogilag képzett szakemberekre bízom: vitatkozzanak az elítélt érvelésének helytállósága fölött. Heves Ferenc Debreceni irodalmi napok Jogerőre emelkedett a magyar dráma Hermann István a szemléleti és stflnstörekvésekröl Az utolsó szó jogán
