Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
Kultúra aprópénzből Mezőszemerén A „kultúrház” nehezen leírható látványt nyújt. A község, Mezőszemere köz. pontjában hodályszerű épület csúfosodik, kitört üve- gű, vagy éppen bedeszká- zott ablakokkal, lógó ajtókeretekkel rozzant tetővel. A ház málladozó fala már tulajdonképpen említést sem érdemel. Az épület falán felirat hirdeti — Mozi... Igen, kultúrháznak már csak az itteniek tisztelik, hiszen négy évvel ezelőtt hivatalosan megvonták az épülettől ezt az előkelő címet, s persze a címmel az anyagi támogatást is. Megbízott vezető azért van, aki a kultúrház, s főleg a kultúra ügyét intézi a kis faluban. Kétezer embernek próbál művelődési lehetőséget biztosítani évente hétezer forintból. Tiszteletdíja ebből havonta ötszáz forint. Vagyis jó, ha évente ezer forintja marad. Itt most akár pontot is lehetne tenni, hiszen ilyen összegből és ilyen körülmények között látszólag lehetetlen bármilyen eredményt is fölmutatni. Pedig eredmények vannak. Ma még igen, holnap már nem... Az elmúlt esztendőben a faluban hat szakkör, klub működött. A fotósok közt, a bábosok klubjában, a tánccsoportban, a nők klubjában, a pávakörökben és a citerások között több mint száz fiatal, felnőtt és idős ember keresett és talált hétről hétre tartalmas szórakozást. kikapcsolódást. Kevés? Az idén talán egy szakkör sem lesz, hiszen a népművelési ügyintéző saját magát is alig tudja kifizetni, nemhogy a klubvezetőknek a minimális 150—150 forintot oda tudná adni. Pedig Mezőszemerén nemcsak ebbe a hat szakkörbe járnának szívesen az emberek. Mint elmondták, sok barátja lenne egy kertészvagy egy kisállattenyésztő klubnak is, szívesen szerveznének színielőadásokat, s lenne látogatójuk a TIT- előadásoknak is. hogy csak egy párat említsünk... De hol hiszen a jelenlegi hat szakkörnek sem tud a kultúrház méltó otthont nyújtani, a klubtagok az öregek napközijében, a tűzoltószertárban, a pártházban, az iskolában gyűlnek össze esténként. Igaz, ideiglenesen elképzelhető lenne, hogy ezekben a helyiségekben még több csoportot indítanának. ám végleges megoldást mégiscsak egy új, vagy egy fölújított épület jelentene. Gazda nélkül A jelenlegi kultúrházat többen használják — gazdája egy sincs. Voltaképpen a tulajdonosok, az ÁFÉSZ dolgozói látogatják a legritkábban, így érthető, hogy fölújítani nem érdekük. A helyi tsz ugyan itt tartja közgyűléseit, ám a tatarozásra nincs anyagi fedezetük. A moziüzemi vállalat, amely hetente tart vetítést a helyiségben, áldozna rá, de csak akkor, ha a tanács is hozzájárulna a költségekhez. A tanács már számolt. A festők csak akkor vállalják a munkát, ha az ablakkereteket is kicserélik, de akkor már javítani kellene a padozatot is ... Summa sum- márum, 100 ezernél kevesebből nem jön ki. De még ez sem jelent megoldást, mivel az épület salétromos... a falkat is cserélni kellene. A kisközségnek viszont amennyi pénze van. abból 10 esztendő alatt sem telik ki egy új épület. Azt meg ugye senki sem kívánhatja, hogy a gyermekintézményekre költendő összeget csökkentsék. Az óvoda, az iskola mégiscsak fontosabb. A fiatalok szomszédainak A fiatalok, ha táncolni akarnak, Szihalomra indulnak. Amit belépőre kifizetnek ott, igaz, Szemerén is jól fölhasználható bevétel lehetne de hát itt még az is öröm, ha az évenkénti egyszeri búcsúi bál alkalmából nem tapossák agyon egymást a gyerekek. A fiatalok tehát szomszé- dolnak. Viszont az idősebbek bizony nem könnyen szállnak föl már esténként a buszokra, hogy átrándul- janak a szihalmi kultúrott- honba. Igénytelenség? Amikor a citeraegyüttes, vagy a pávakör előadást tart, ajtót, ablakot le kell szedni a kultúrházról, any- nyian bemennének. Aztán az elmúlt esztendőben egyetlenegy nap rendeztek Szemerén néprajzi kiállítást. Ez alatt az idő alatt háromszázan nézték meg az emlékeket Ott volt a falu ap- raja-nagyja. És nemcsak egyszer-egyszeri felbuzdulásról van szó. Hiszen a nők klubja az idén múlt 20 éves. Tagjai 40—45 éves asszonyok. kitartóan látogatják évek óta. A pávakör 14 dalos torkú asszonya a saját pénzét sem sajnálja, ha arról van szó, hogy egy-egy szereplésre népviseleti ruha kellene... A szereplésre, amelyre ki tudja mikor és hol kerülhet sor legközelebb ... Mezőszemere a nem fejlesztendő községek közé tartozik. De nem a visszafej- lesztendők közé... A faluban ma több mint kétezer ember él. Kétezer ember, aki joggal várhatja, hogy lakóhelyén ne csak dolgozni, aludni lehessen, hanem ugyanúgy, mint másutt, művelődésre, kikapcsolódásra is legyen valamilyen szerény lehetőség. Németi Zsuzsa Telepmaradvány az új hökorszakból A Zala megyei Becsehely község határában régészeti ásatásokat végeznek a Magyar Tudományos Akadémia szakembereinek irányításával. Az eddigi munka eredményeként a táj ősi kultú'{BL tm ■ SEB SF ÍS7tí. november 11., csütörtök ráját bizonyító értékes leleteket tártak fel: az új kö- korból származó telep maradványaira bukkantak. Karcolt edényeket, úgynevezett vonalas kerámiát, talpas kelyheket. kőbaltákat, ülő nőt ábrázoló szobrot ástak ki a földből. A telep területén nagy méretű védelmi árkokat találtak, amelyekhez hasonló eddig nem fordult elő hazánkban. lenne. Miatta még a saját falatjáról is lemond. Hamarosan leereszkedtünk az exkavátorok zúgásától hangos völgybe. Odaértünk az építkezéshez. Fazligyin elbúcsúzott 'élünk, elment az autóbázisra a gumikéra. Nekünk azonban nem volt szerencsénk' Zejnabot tiem találtuk otthon. Kihasználva a szabadnapját, elment a hegyekbe, csak késő er a tér vissza. Fogalmunk sem volt, hogy mitévők legyünk, hát beültünk a teaházba. A gyakorlaton levő egyetemisták a Moszkva parii estéket énekelték Hatalmas kó- rusuktól szinte remeitek a teaház falai. Orrára csúszott szemüveggel egy öreg professzor újságot olvasott. Minden ceremóniázás nélkül összébb szorítottuk a diákokat, és teát rendeltünk. Visszafelé megint csak gyalog kellett mennünk ugyanazon a hágón keresztül, az utat még nem javították meg. De mikor eszünkbe jutott Fazligyin elbeszélése, a másik ösvényt választottuk. A reggel még kék köddel borított hegyhátak most ragyogtak a napsütésben. A keskeny ösvényen már majdnem elértünk a hágóhoz, amikor egy kő síremléket pillantottunk meg. Egy törékeny nő állt ott, arccal a lenyugvó nap felé. Megdermedt a szívem: megismertem Zejnabot, akit annyira kívántam látni. Megértettem, hogy a kedvese sírjához jött. Nem akartuk zavarni. Csendesen, ügyelve arra, hogy észne ne vegyen, átmentünk a másik útra. A nap — hatalmas, mint egy lakodalmi tál — szélével már a szikláknak ütközött. Az elsötétedő hegyek fölött bíborszínű máglyákként lángoltak a legmagasabb csúcsok. Ám aztán fokozatosan kihunytak azok is... Fordította: Zahemszku László Ma este premier Komámasszoiiy, hol a stukkó r í - Egerben bázisán van gumi. A néni már megbeszélte, hogy kapunk négy darabot. Amint megkapom, usgyi! be a központba, megveszem, ami kell. A geológusoknak is elfogyott 'az élelmiszerük. No, de nekik hőség, éhség meg se kottyan! Megkérdeztem Fazligyint, ki is a nénikéje. — Hát nem ismerik? A végén kiderül, hogy a Szovjetunióban nem ismeri mindenki! Ügy látszik, vannak még műveletien emberek! — mosolyodott el, nem minden fölény nélkül. — Hát akkor ismerjék meg: Halima Rusz- tamova akadémikus. — Hallani már hallottunk róla, de most láttuk először. És valóban a geológiai tudományok doktorát, Halima Rusztamova akadémikust jól ismerik a mi országunkban, különösen Közép-Ázsiában. Sok hasznos ásványi kincs feltárásában vett részt, több száz ifjú geológust nevelt. A terméketlen hegységben számtalan vasérclelőhelyet kutatott fel, s ott most hatalmas építkezés folyik. Egészen másképpen képzeltem el. Az az asszony, akivel ma találkoztam, egyáltalán nem hasonlított híres tudósra. — Azt mondta. hogy nagy bánat érte. Milyen bánata lehet egy ilyen embernek? Fazligyin a cigaretta parazsát bámulva felsóhajtott. — A férje negyvenkettőben meghalt a frontom AkSimon György, Verebes István, Csiszár András és az a bizonyos stukker a komédia egyik jelenetében. (Fotó: Veres Attila) (Befejező rész) — Fazligyin majd elvezeti magukat a víztárolóhoz. A kocsi miatt meg ne nyugtalankodjanak. Megköszöntük a szívességét. és útnak indultunk. Faa- ligyin sofőr ideges, ingerlékeny ember volt. Sokáig morgott, szidta a köveket, a hegyeket. — Egy külső tíz napig se tart ki. Átkozott kövek! Szinte elvágják a gumit. Nem is tudom, minek kellett ilyen munkát vállalnom. Évente tizenkét hónapot pusztulok ezekben a hegyekben. A geológusok meg... micsoda unalmas népség! Találnak egy vacak követ, és hétszámra meregetik rá a szemüket, mintha vajat lehetne köpülni belőle. Azelőtt oltári helyem volt, egy élelmiszer-felvásárló Volgáját vezettem. Már régen visszamentem volna a városba ... csakhogy itt van a nénikém... Csak miatta ülök itt. Áldott jó lélek! Amit ő átélt, az egy elefántot i~. ledöntött volna a lábáról. Öt azonban nem'.Szilárd jellem! Fazligyin elhallgatott, sokáig némán ment tovább. Mikor a köveken bukdácsolva felkapaszkodtunk a hágó tetejére, cigarettát kért Er- gastól. — Nincs gumi. nem tudok bemenni a városba. Pedig már tegnap kifogyott a cigarettám. A víztároló autókor a fia, Muraddzsan ba- ráto’m tizenegy éves volt. Hála neki, nem érezte, hogy nincs apja. Taníttatta. embert nevelt belőle. Nem volt könnyű az élete. Amikor Murad elvégezte a főiskolát, kezdte magával hordani az expedíciókra. Jóvágású, derék fiatalember volt. Egyetlen embernek nincs is szüksége annyi szépségre. Azonkívül végtelenül tehetséges. De úgy látszik, rövid életet szánt neki a sors. A múlt ősszel kőzetmintát vettek annál a sziklánál, ni! Az egyik robbanóanyag gyújtó- zsinórja nem égett végig. Babrálni kezdte, és akkor hirtelen bekövetkezett a robbanás. Odaveszett Még egy éve erős, sudár fiatalember volt. Halima pedig megőszült, összegörnyedt. Nemhiába szokták mondani, hogy a holtak lehúzzák az embert. Teljesen egyedül maradt... A szikla mögött van egy kis ösvény ott temették el Muradot. Visszafelé arra haladunk el, megnézhetik a sírját. Én meg elmennék innen, de nem tudok: hogy hagyhatnám itt egyedül? Gondolják csak meg! Murad menyasszonya is ittmaradt, ö sem tud se- hogyse vigasztalódni .. Ezért élek én is itt, segítek a nénikémnek, amivel csak tudok. Megszokott már engem. Látták, hogyan dédelgeti azt a szarvasborjút? Mintha csak c gyermeke Az Űj Magyar Lexikon szerint a latin eredetű abszurd jelentése: 1. képtelen, lehetetlen, 2. érthetetlen, ostoba. Figyelembe véve e meghatározást, úgy tűnik, hiába nevezték ki ügyeletes abszurd drámaírónak Gorget/ Gábort, ma este bemutatásra kerülő komédiája nem fedi az abszurd fogalmát. A Komámasszony, hol a stukker? ugyanis nem érthetetlen, cseppet sem ostoba s ha jól figyelünk, még az is kiderül, nem tartalmaz képtelenséget, sőt megkockáztatom a kijelentést: szituációiban sajnos nincs semmi lehetetlen. Talán még ismerősek is a figurák! Hát persze, hiszen találkoztunk már velük: Cukival, aki lump és az alvilágból érkezett, az ódon eleganciájú Méltósá- gossal, K. Müllerrel, a kispolgárral, Kissel, az „urbá- nusch” intellektuellel és Mártonnal, a „népieschke- dő” vidékivel. És még inkább sajnos, hogy valamilyen formában találkoztunk már a komédia főszereplőjével, a címben is helyet kapó stuk- kerrel is, amely a történelem során — attól a bizonyos ollótól eltérően — soha sem a kedves komámasszony kezében kötött ki. + Hagyományosnak azért nem mondható a ma esti színházi produkció. Már- csak azért sem, mert nem a színpadon, hanem az előcsarnokban kezdődik. A nagyérdemű közönség ugyanis, miután belépett Thália kapuján, szembetalálja magát a bemutatásra váró komédia szereplőivel, akik felnagyított fényképekről figyelik a mélyen tisztelt publikumot. Lehet, hogy éppen ismerősöket keresnek ezek a karikatúrába hajló figurák! S amikor a csengő hívására benépesül a nézőtér, kiderül, hogy a színpadon szinte megismétlődik az előtéri találkozás: a már ismert fényképek előtt közönség ácsorog, öten szemlélik a figurákat. Közben kiderül, hogy saját képmásuk előtt áll Simon György, Csiszár András, Verebes István, Kulcsár Imre és Paláncz Ferenc. És ekkor valahonnét előkerül a főszereplő, az a bizonyos stukker.;; Nem mesélem tovább, folytatás a színházban, elvégre a közönség is megérdemel némi meglepetést, szórakozást, vagy ha úgy tetszik, komédiát. Átadom a szót a rendezőnek, Szűcs Jánosnak, aki Szegedről jött a társulathoz, s Görgey Gábor komédiájával mutatkozik be az egri közönségnek. — Abszurd, vagy nem abszurd? Előbb tisztázni kellene, mit is takar valójában ez a fogalom, nem beszélve arról, hogy ki hogyan értelmezi. Mert az abszurd dráma nem egészen új találmány, hiszen Arisz- tophanésztől a modern fantasztikus színjátékig az irreális világ és az irracionális dialóg számos változata kapott már színpadot. Görgey komédiáját figyelve, a közönség megérzi majd, hogy milyen valós alapról rugaszkodik el a történet, s ki-ki önmagában eldöntheti, valóban abszurd- e a szituáció és a mondanivaló. — Görgey komédiáját 1968-ban mutatta be a Thália Színház, s azóta nem látott színpadot. Elsuhant csaknem egy évtized, miközben sok minden változott. — A változást természetesen érzékeltetjük, sői hangsúlyozzuk is. Lehet, hogy a szerző kissé meglepődik majd, de mi mai szemmel olvastuk el a komédiát, s éppen ezért áthangoltuk az előadást, megváltoztattuk a befejezést. Görgey sem jelzi egyértelműen, mikor játszódik a cselekmény, de az bizonyos, hogy összefoglalja mindazt, amit a második világháborút megelőző évtizedekben megéltünk. Nos, az egri színházban bemutatandó komédia napjainkban játszódik. — Ezek szerint ma is szükség lenne stukkerre? — A stukker nem általában a hatalmat, hanem annak egyik formáját jelképezi. Olyanféle hatalmat, amitől félni, rettegni kell. Volt időszak, amikor kellett a stukker, de ma már, remélem, nincs rá szükség. Éppen azt akarjuk eljátszani: a hatalom nem attól hatalom, hogy stukker van a kezében. — Mit vár a közönségtől? — Elsősorban, hogy jól érezze magát a színházban, nevessen, szórakozzék, de gondolkozzék is el mindazon ami a színpadon történik. Szeretném tudni, ér- zik^e a fejük felett a stuk- kert, vagy netán akad, aki úgy hiszi, hogy éppen a kezében tartja? Sokan gondolják majd: nem az én ingem! Lehet. De az ő stukkere! Hiszen mindany- nyian magunkban hordozzuk azt a bizonyos stukkert. — Tehát rólunk szól a komédia. Vagyis érvényes a mondás: nem a Tartuffe-ök a hibásak, hanem az Orgo- nok. — így is lehet mondani. Bemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (márkusz)
