Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

JEVGENYIJ VINOKUROV:

A katona

Messze hagyva árokparti fákat, hosszú, hosszú, hosszú falvakat, ment dobogva, ment a gyalogszázad. Nagy csizmákra fehér por tapadt Nóta harsant, hetyke, messzehangző. Egy apró kis katona loholt leghátul, mint fürge sereghajtó.

Ment a porban. Közkatona volt Hátán géppuskapajzs, ahogy illik, kenyérzsákja húzta oldalát.

A leghangosabban fújta mindig.

Arcáról verejték csordogált sok patakban.

Régen volt, de régen!

Poros út., delelő nap nyilaz..1 Régen volt. Most csak azért idézem, mert én voltam az.

RAB ZSUZSA fordítása

ALEKSZANDR PROKOFJEV:

Tanúságom

Tanúságom a múltba nem merülhet,

Utódok őrzik meg, s az őszi rög:

Nem akadt ki a hátán sebesült meg Köztünk, viharral megvívok között.

Az állam fiaiként fölrepített,

Bevércztünk sok versztányi utat Voltunk — a front. De gyávasággal minket Nem vádolhat, ki múltunkban kutat Megtanultuk, mit harcban tudni kellett Keménységünk állig bevértezett,

Megterheltük szakadásig szívünket Szép bátorsággal, mint az istenek.

Tél volt. A hó megroggyant mint a kása.

Tél volt — de mit a lángos tűz hevít —

Mert olvadt fémmel szinte jóllakásig Itattuk meg a föld rétegeit.

Emlékműként magasodunk az évek Fölött — zene, mi utakon kísér... fme küzdelmek, íme szenvedések, lm így harcoltunk mi Októberért!

HAVAS ERVIN fordítása

► iWVWAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAZVXAAAAA/XAAiV ^AAAAAAAAAAAAAz^AA^WWV

„Díszszemle”

Az igazi Csinszka

Az Ady-cen teaári um korád előzeteseként Az igazi Csinszka címen jelentette meg Robotos Imre dokumentumriportjait Ady és Csinszka szerelméről, házasságáról Kiderült, hogy nemcsak az irodalmárok ezűkebb körét; hanem az olvasókat is érdekli minden, ami Adyval kapcsolatban van. Napok alatt szétkapkodták a példányokat.

Különös története van ennek a szerelemnek és házasságnak. Csinszka a testében hanyatló, költészetében újító erőre váró költő számára a sors utolsó ajándéka volt A világháborús zűrzavarban kicsit a barátok is megfeledkeztek a rémlátomásokkal küszködő költőről, aki a csúcsai kastély csendjében, a szerelem legígéretesebb menedékében újra alkotott. A szerelem történetét őrzik a Csinszka- vensele, bennük Ady értékítélete, amely megfellebbezhetetlen. Más kérdés, hogy művészi igazság és életigazság teljesen fedik-e egymást.

Újabban ezt a kapcsolatot szétanalizáló írások látnak napvilágot. Rokonszenv és ellenszenv csap össze bennük. Az .Ady-szakértők egyelőre várakoznak a véleménynyilvánítással. A csúcsai kastély kisasszonya Ady szerint „eleve elrendeltetésként” került a költő mellé. Lehet adatokat mozgósítani, amelyek kiderítik, hogy ez a házasság nem mindig volt idillikus, az egészsége és fiatal szépsége magaslatáról Adyhoz hajló fiatal Csinszka nem mindenben értette meg zseniális férjét.

A lényeg azonban az, hogy a költő úgy érezte, hogy végre asszony jött a vérzivatarban, akiért érdemes megmaradni ebben a nagy dúlásban. Az adhatás öröme telítette szívét, Csinszkában új kohót kapott költészete .is. A szemtanúk tanúsága szerint még a súlyosan beteg Adyban is érződött a robusztus alkat, a szellem feszitő ereje.

A Csinszka-szerelem értékelésekor is elmondhatjukj alkotó és mű összetartozik, de a mű senki mással nem tartozik össze. Leonardo nem Mosna Lisát, hanem az emberi alkotó képességet örökítette meg remekművében. Tény, hogy maradandó művek méltó vagy múlékony kiváltóiknak köszönhetik létrejöttüket. A Mona Lisa Giocónda asszonynak, aki persze modellt is ült a mesternek. Balassi Júliája már csak elmosolyodék, így válaszol a költő versekkel ostromló udvarlásaira. Vajda Ginája csillagtávolságra volt attól a képtől, amelyet róla Vajda őrzött Juhász Gyula Annája azt sem tudta, milyen volt szőkesége: Összegezzük a tanulságot: a modell csupán kiváltó, ihlető, a költő, a művész pedig teremtő. Ilyen értelemben fontos Csinszka is, azon túl, hogy egy nagybeteg költő mellé állt hitvesnek. Ki lehet deríteni, hogy az „északifényes boldogságtól” áradó Csinszka-versekben is érvényesítette Ady a költő szuverén jogát, az életet alárendelte a művészetnek. Lehet, hogy nem mindig derű és harmónia volt ez a házasság. Boncza Berta is felölthette az „egy kis húszéves hysterika” szerepet Az ellenben tény, hogy Ady is nyugvópontnak látta és értékelte ezt a házasságot, ha benne folytatódott is időnként a Nővel vívott harca.

Elismerve a költő teremtő erejét, vitathatatlan elsőbbé ségét az értékteremtésben, tudva azt, hogy Ady külső élete is a belső költői teljességet szolgálta, mégsem nevezhető elhanyagolhatónak, hogy a világirodalomban szinte páratlan költői megújulás, A halottak élén költője mögötti Csinszka állt

CS. VARGA ISTVÁN

<VVVNAAAArtAAA^AA/NA/>A^AAAAAAAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/>AAAA/SAAAAA^AAAAAAAAAAA/\AAAAAAAA/>AAAA/VV\A/VSAA/VV'A^VVVVVVVVVVVrs/VVV\

G

egelidzeebi, a szülőfalum Adzsária hegyei közt terül el, Grúzia fekete-tengeri partvidékétől néhány kilométerre, Szig- liget pedig egy távoli magyar falu a Balaton nyugati partján.

Mi a közös e két faluban? Valószínűleg semmi.

Azonban mégis létezik köztük valami közös vonás — legalábbis számomra.

Egy közönséges őszi nap tette őket rokonná a lelkemben.

őszintén megvallom, hogy, amikor először hallottam Szigligetről, úgy tűnt nekem, hogy szülőfalum nevét hallom magyar fordításban.

Akár így van, akár úgy, most egy tavalyi őszi nap történetét akarom elmesélni önöknek...

Azon a reggelen, amikor elindultam Gegelidzeebiből, a chmo- ri hídnál utitársam akadt.

Rögtön rám zúdította nézeteinek lavináját a kozmoszról és a földről, a hegyekről és a völgyekről, a városiakról és falusiakról, a munkásokról és az értelmiségről.

— Hová igyekszik ilyen hajnalok hajnalán? — kérdezte.

— Moszkvába repülök, onnan meg Budapestre.

Rövid hallgatás után utitársam kinyitotta aktatáskáját, kutatott benne, aztán átnyújtott egy kis dobozt.

— Fogadja el. Adzsika, még szüksége lehet rá. Benne van kertjeink illata, a szülőföldjére fogja emlékeztetni — nevette el magát, és az arcomba nézett.

... Amikor a repülő elszakadt a földtől és irányt vett észak felé, önkéntelenül is azt szerettem volna, hogy partnerem ismét itt üljön mellettem, és továbbra is zúdítsa rám végtelennek tűnő szóáradatát.

„Hol voltam az imént, és hol vagyok most?” — gondoltam Se- remetyevo felé utaztamban...”

A Ferihegyi repülőtér kijáratánál régi ismerősként fogadott egy derűsen mosolygó lány, és szívélyesen maga után invitált. Mikor beültünk az autóba, hátrafordult, és sebtében elmagyarázta, hogy őt csak a fogadásomra küldték, kísérni azonban másik tolmács fog, aminek — hogy őszinte legyek — eeváltalán nem örültem.

FRIDON HALVASIj

Szülőfalumtól Szigligetig

— Szeretnék jövőre Grúziába menni — mondta a lány. — Grúzia az álmom, annyit olvastam és hallottam róla. Még a Szulikót is megtanultam grúzul.

— Ha Grúziában lesz, jöjjön el Gegelidzeebibe — mondtam.

— Milyen város az?

— A szülőfalum.

— A maga Gegel.Gegeliteb- je, elnézést, nem tudom kimondani, egy kissé a mi Szigligetünkre hasonlít. Szigligeten születtem. Az ország nyugati részén van, a Balatonnál, ott az írószövetség alkotóháza is.

— Szóval mi majdnem egy faluból valók vagyunk?

— Korunkban az egész földkerekség egyetlen falu.

„Ezt igazolja a mai nap is” — gondoltam. A grúz és a magyar falu neve közt valamilyen kapcsolatot éreztem, és nagyon jó érzés volt egymás után kimondani a nevüket.

A régi lift lassan, zajtalanul és puhán vitt fel a második emeletre.

Bemutatták a tolmácsomat, egy magas, hosszú hajú, kopott bár- sonynadrágos fiút

— Venczel Csaba — mondta tagoltan a fiú, és erősen megszorította a kezem.

— Szólíthatom Dzsabának? — kérdeztem.

— Rendben: legyen Dzsaba — egyezett bele azonnal.

— Tudod mit, Dzsaba: kezdjük a programomat a végén.

— Hogyhogy a végén? — bámult rám csodálkozva.

— Menjünk most mindjárt Szig- ligetre, a többit majd eldöntjük később.

Néhány perc múlva az utcán voltunk. Dzsaba taxit fogott kivitt a pályaudvarra. Hirtelen kihajolt a kocsiból, és integetni kezdett valakinek:

— Gundo! Gundo!

A szembejövő oszlopból egy kocsi könnyedén fékezett, szőke fiatalember szállt ki belőle. A fiúk összeölelkeztek.

Dzsaba bemutatott a barátjának, mindent elmondott neki, aztán közösen úgy határoztak, hogy Gundo elvisz minket Szigligetre.

— Gundo a budapesti egyetem aspiránsa, a magyar folklórral foglalkozik. Kitűnő fiú! Gun- dolphnak hívják, a vezetékneve Duestr. Barátok vagyunk. Nekünk egyszerűen csak Gundo — mondta Dzsaba.

Gundo szemmel láthatóan értette, amit Dzsaba elmondott nekem. Rám nézett és helyeslőén bólintott.

Ismert pár orosz szót, és ügyesen fűzve őket, magáról kezdett mesélni.

— Én vagyok Lübeck városból — kiáltotta vidáman, egy pillanatra elengedve a kormányt és felém fordulva. — Lübeck Thomas Mann hazája. Apám munkás, acélgyárban dolgozik.

Félóra múlva elénk tárult a Balaton kék víztükre. Egyre gyakoribbak lettek a szőlők a dombhajlatokon, feljebb pedig ódon várkastélyok látszottak. A kahé- tiai hegyek jutottak eszembe, váraik és templomaik szakadatlan sorával.

... Utunk lejtőn vitt lefelé. Az ablak mögött kis üdülőtelepek suhantak tova. A fiúk fogukat összeszorítva figyelték az utat. Kocsink teljes sebességgel száguldott.

Dzsaba jobbra, balra tekingetett, aztán egyszerre elkiáltotta magát:

— Fékezz, Gundo! Szigligeti

Az alkotóház gyönyörű kastélyban volt, valaha a helyi földesúr lakott benne. Kitűnő szobát bocsátottak a rendelkezésemre. Mialatt elhelyezkedtem, a fiúk végigjártak néhány parasztházat, azt remélték, hogy találnak szobát Gundonafc, aki egy darabig itt akart maradni; sajnos, az emberek a mezőn voltak, és a fiúk eredménytelenül tértek vissza. Hogy ne fecséreljük hiába az időt, elhatároztuk, hogy felmászunk a hegyre és megnézzük a régi vár romjait.

A félig rombadőlt ősi várfalak, számtalan ostrom és viadal tanúi,

melyeket lövegek és ostromágyúk sebeztek meg, szilárdan összenőttek a sziklával, és engem élőlényre emlékeztettek, amely makacsul megvetette a lábát a szülőföldjén. Ugyanazt éreztem, mint mikor népem múltjának emlékműveit néztem.

Ahogy hazafelé mentünk, bőrszínű félhomály borította a völgyeket.

Az egyik udvarban, régi ház tornácán egy öregasszony galambokat etetett. Akkor újra azt gondoltam: „No lám, az a nap, amely Szigligeten huny ki, Gege- lidzeebiben kezdődött. Hol voltam reggel, és..

— Kérdezzük meg a nénit, lehet, hogy van kiadó szabája — mondta Dzsaba. Gundo egy pillantást vetett a roskadt házra, és tagadólag rázta a fejét.

A mezőről hazatértek a parasztok, az udvarokon sürgölődtek. Összejártunk egy csomó házat, de egyikben sem akartak új lakót felvenni. Mikor visszamentünk a kocsihoz, már egészen besötétedett. Nem maradt más hátra, mint hogy annál az öregasszonynál próbáljunk szerencsét, akinek a háza nem nyerte meg Gundo tetszését. Visszamentünk, kinyitottuk a kiskaput. A kertben nem volt egy lélek sem, a házban sem volt semmi fény, nyilván mindenki nyugovóra tért.

Dzsaba megzörgette az ablakot. Fény villant az ablakban, s az ajtóban nyomban ott termett a zajra felriadt öregasszony.

— Mi történt? Kik maguk? — kérdezte félénken.

Dzsaba mindent elmondott az öregasszonynak, gyorsan eloszlatta a kezdeti félreértést. Móricz néni behívott a házba. „Egyedül élek — mondta, van egy másik szobám is, csakhogy oda egy éve nem lépett be senki. Ha megfelel maguknak, használják egészséggel”.

Móricz néni leültetett minket a régi bútorokkal és holmikkal telezsúfolt hatalmas szobában, és a családi fényképeket kezdte mutogatni :

— Ez itt az uram, a háborúban halt meg... A lányom... Ez meg az unokám...

összeszedte a fényképeket, elrakta, és ezután mintha hirtelen

megváltozott volna: felélénKült, ledobta válláról a bánat súlyát, levett a polcról egy korsót, mondott valamit Dzsabának, és kivitt bennünket az udvarra. Beszédében ismerős szót hallottam: „ma- csari’’,

Dzsaba azt mondta, hogy a néni arra invitál, kóstoljuk meg az édes új bort.

— Az ilyen bort nálunk macsa- rinak hívják — szóltam.

— Á, macsari! No nézd csak — vidult fel egyszeriben Móricz néni. — Milyen vidékről való ez a fiatalember? — kérdezte Dzsabát.

— Grúziából... Grúzia... Kaukázus, Szovjetunió...

— Á, grúz! Ismerem a grúzokat,

ismerem — csapta össze a kezét az öregasszony. — Ott, arrafelé, ahol a szőlők vannak... holnap majd elviszlek benneteket.. —

mutatta Dzsabának, hogy fordítsa —, ... állt egy kiégett tank. Tavasszal történt... Mindenütt áthatolhatatlan sártenger. Az oroszok támadtak. De kilőtték a tankjukat. Mindenki azt hitte, hogy üres. Este, mikor minden elcsendesült, mi falusi asszonyok odamentünk a tankhoz. Halljuk, nyöszörög valaki. Látjuk ám, hogy lenn a hernyótalpak között a sárban egy ember fekszik. Negyed- magammal alig tudtam a faluig vonszolni. Az én házamban helyeztük el, abban a kis szobában. Ó, mi mindennel nem gyógyítottam! Végre sikerült talpra állítanom. Az egyik öreg tötyorgött valamit oroszul, megkérdeztük tőle, hová valósi. „Grúz — sjiondja —, Grúziából”. így hát Grúznak kezdtem hívni, noha Bondo volt a becsületes neve. Amikor már tudott Járni, mindig a szőlőben sürgölődött. Szerette a szőlőt, őszig maradt nálunk. A szőlőt a maga módján préselte ki, és korsokba öntötte a levét Akkor mondta, hogy az ilyen bort a hazájában macsarinak hívják. Még pohárköszöntőt is tartott, éppen itt az udvaron. Annyira megszerettem, hogy sírtam, ríttam, amikor hazament .,

p elemeltem a mocsárival te1 li poharat — folytattam a pohárköszöntőt, amelyet Bondo harcos kezdett el... .

Zahemszky László fordítása

i ÍVVVNAAAAAA/VVNAAAA/*'^