Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

Ki mit tud? Ki tud többet? Ki jut a kamerák elé? A három testőr Angol film Kovács Kati, Koncz Zsu­zsa, Hacki Tamás... Erre a fogalomra Ki mit tud?, régen befutott nevek sorjáznak elő. Vajon az idén kinek sikerül? Mikrofon, kamerák, taps, hírnév... Ám mindez csak a vég­eredmény. És addig, a sok­sok gyakorlás, munka. Az első akadály a vasárnapi me­gyei forduló. Ki hogyan ké­szül? — ezt kérdeztük né­hány nappal a hajrá előtt — Szeretnék minél keve­sebbet kockáztatni — mond­ja Csépányi Rita, az egri Szilágyi gimnázium negye­dikes tanulója, aki a vers­mondók kategóriájában in­dul. — Elég sok szavaló lesz, úgy hogy nem lesz könnyű helytállni a versenyen, ezért is választottam egy olyan költeményt, amelyet már régóta ismerek, Bednijtől a Főutcát. — Mi mindent ken egy jó előadónak tudnia? — Talán szavalni köny- nyebb, mint azt fölsorolni. A legfontosabb számomra, hogy megérezzem, megért­sem, mit akar a költő. Ez né­ha hetekig is eltart Addig csak olvasgatom, kóstolga­om a - verset aztán egyszer zsák már ismerem a szava­dat. a gondolatokat, el tu- :om mondani. Ekkor jön a eheze, hiszen amit belül- •51 hallok, azt vissza is kell ■ dni. Légzéstechnika, rit- aus és hangsúlygyakorlás, lejtés csiszolás... — Egyedül készül? — Osztályfőnökömmel, dr. ~.dó Erzsébettel gyakorlunk, igyon hálás vagyok, mert irmikor hozzá fordulhatok. yébként ő javasolta azt is, iy próbálkozzam meg a nművészeti Főiskolával. — Ha jó eredményt ér el, kor ebben minden bi- inyal a Ki mit tud? is se­t. — Azért is izgulok ennyi- és persze nemcsak én, ' ?zen szüleim, osztálytár- im is velem drukkolnak iáid a megyein... Persze, a nem sikerül továbbjut- >m, akkor sem lesz időm káig búsulni, hisz a nya- mon az érettségi. A „Jilly—Havasy duó” I. Amikor Petyka Krasznov ' azaérkezett, összegyűltek a rokonok, hogy meghallgas­sák, miképpen utazott dél­re a derékzsábáját gyógyít- tatni. Petyka éppen szombaton jött meg. jól kigőzölte ma­gát a fürdőházban, megivott egy kupicával és elkezdte a mesélést. Nem mondhatni, hogy mestere lenne a szó­nak, elkapkodja a beszédet, egyik témáról a másikra ug­rik, ráadásul még selypít is (az „s” hangot valahogy pö- szén ejti. mintha nem férne a nyelve a szájában, sz-t mond vagy inkább zét, vagy valahogy a kettő között). Most meg izgul is, spretne minél színesebben, érdeke­sebben beszélni, ritkán for­dul elő, hogy őrá figyelje­nek és ráadásul ennyien egy­szerre. Az utazás mindenkit érdekel tudja ő jól. — Hogy ott mennyi a nép. khm... —. Van egy ilyen ostoba szokása, majd minden szóhoz hozáteszi, hogy „khm”. De ehhez más? hozzászoktak, fel sem tűnik senkinek. — Ahogy mégy a parton, khm hát mindenfelé, itt is, ott is, pucér nőszemélyek heverésznek. Csak mégy és átlépsz rajtuk... — Oszt teljesen pucérok? — No nem, van rajtuk az az izé, fürdőruha. No, de ez csak fikció... — Te meg miben jártál? Felöltözve? — Dehogy. Először Wott- gatyában, de aztán mondta valaki, hogy vegyek fürdő­ruhát. No aztán így én is olyan lettem, mint a többi. 1916. november 27., szombat A Ho Si Minh Tanárképző pinceklubjában csak egyi­kük. Jilly Viktor ér rá be­szélgetni. — Havasi Laci már negye­dikes. Vizsgaidőszak, tanítá­sok, szakdolgozat Minden perce foglalt, örülünk, ha egy-egy órára összeülhetünk — magyaráz a másodikos magyar—angol szakos fekete fiú. — Pedig abban, amit mi művelünk, nem is sokat, hanem mindig még többet kell próbálni. — Mivel indulnak? — Elég nehéz meghatároz­ni, gitárkísérettel éneke­lünk amerikai népdalokat és megzenésített költeményeket. Ez se nem polbeat, nem is folkbeat, valami harmadik inkább. Tulajdonképpen még azt sem tudjuk, hogy a voká­lis ének kategóriába, vagy a hangszeresbe sorolnak-e bennünket — Mióta játszanak együtt? — Pontosan egy esztende­je. Akkor még én nem vol­tam túl nagy mestere a hangszernek, de Laci kivár­ta, míg belejövök. Mostaná­ban már elég sűrűn állunk dobogóra iskolában, klu­bokban. vagy ha meghívnak egy-egy művelődési házba. Általában meg vannak ve­lünk elégedve. Remélem, a Ki mit tud?-on sem vallunk szégyent. — Drukkolnak? — Hát persze. A legna­gyobb gondunk most az, hogy nem próbálhattuk ki a Gárdonyi Géza' Színházat. Mikrofon és erősítő nélkül muzsikálunk, és így félős, hogy az egészből majd na­gyon keveset hallani. A felnémeti Eged Andrá- séknál mostanában új helye Mint már arról korábban beszámoltunk olvasóinknak, folytatódik a TIT Eger vá­rosi Szervezete által rende­zett ismeretterjesztő hang­verseny-sorozat Az orgona­muzsika története címmel. A programsorozat első Hogy mi mindent csinálnak, khm, még az utcán is csak kis gatyában közlekednek, ők sortnak mondják. Csak megy az ember, oszt nem tudja róluk levenni a sze- mit. Szinte kínos... — No persze, könnyen kaphatsz egyet a pofádba. — Valaki aztán felokosí­tott, vegyél, mondja. egy napszemüveget, egy makulát se látszik, akármerre pis­logsz. — Hát az meg hogy le­het? — Itt van ni! No tedd fel, tedd fel! — No... — Nézz csak rá Zojkára! De ne fordítsd el a koba­kod! Lejjebb nézz... — No... — Látjátok, hová néz? — Nohát, csakugyan! Ez már igen! — Bemegy az ember este az étterembe, kér egy sas- likot aztán egyszerre csak rázendítenek, de még hogy rázendítenek!... Egy énekel, a többi meg táncol. De még hogy táncolnak!... Majd ki­ugrik az ember szeme. El­nézi az ember őket, először restelkedik, aztán hozzászo­kik, végül már tetszik is. Ha ők nem szégyellik, én mért restelkedjem? Atomvilág, khm. kell a sebesség. Tet­szett, ho. Volt ott egy, az rájuk szólt, szégyentelenek, aszongya. No aztán meg­kapta a magáét: Ha nem tetszik, ne nézd! Menj alud­ni. Meg ahogy a Fekete sze­met játszották, még aköny- nyem is kicsordult. Olyan érzésem volt. hogy ha öten jöttek volna rám azokkal is megbírok. Majdnem sírva fakadtam, khm. Egyszer meg van a citerának. A szobai nagyasztalon várja minden­nap, hogy a gazda megérkez­zék a gyárból és a pengető­höz nyúljon. — Először 1972-ben ne­veztem be a Ki mit tud?-ba. Akkor az országos selejte­zőkig jutottam, dicsérő okle­velet kaptam. — Azóta négy esztendő telt el, sokat fejlődhetett. — Mindig mindennap gya­korolok nemcsak most, hogy a versenyre készülök. Több­ször felléptünk a falu citera- együttesével is, amelyben szólót játszom. De azt hi­szem, ez alatt az idő alatt az volt a legfontosabb, hogy megismerkedtem Pribolyszky Mátyás zeneművésszel, aki néhány zeneórát adott. Sokat tanultam tőle. — Az „ellenfél"? — Egy hevesi fiatalember. Tőle tartok egy kicsit, úgy­hogy még többet gyakorolok. — Mi a tétje a verseny­nek? — Nincsen különösebb. Ar­ra soha nem gondoltam ko­molyan, hogy előadóművész legyek. Azt hiszem, akkor sokféle muzsikát kellene is­mernem, én viszont csak az errefelé honos népdalokat kedvelem. Tavaly kint voltunk Finnországban egy küldöttséggel, akkor megta­nultam néhány finn dalt. de mire hazaértünk már nem volt az ujjamban... Elsősor­ban a magam és a család szórakozására szeretek cite- rázni, vagy szívesen megyek, ha meghívnak bennünket valahová A Ki mit tud?-ra is inkább csak azért nevez­tem be, hogy lássam, med­dig jutok. mit érek... Németi Zsuzsa hangversenyét ma este 6 órakor tartják az egri Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola zenetermében, ahol J. S. Bach örgonamuzsikáiból Kelemen Imre és Ocskay György szólaltat meg néhá­nyat. valahová a hegyekbe vittek, majd négykézláb kapaszkod­tunk fel, khm, de micsoda kilátás! Tenger, hajók... És ami a legszebb, minden hajón más zene. Olyan ér­zés. mintha körben dalolna a tenger, khm. Ahogy lejö­vünk, ismét be az étterem­be... — Hát akkor mennyi pénz kell oda! Itt is étterem, ott is étterem... — Lépten-nyomon akad. Drága mulatság persze. Mondta nekem ott valaki: most először és utoljára De nem muszáj étterembe men­ni, minden sarkon van pa­lacsintasütő. — Palacsinta? — Palacsinta. Amennyi beléd fér. Hármat megeszel, szusszanni sem tudsz. — Hát erre vertél el más­fél száz rubelt, az étter­mekre. — Olcsóbban nem ússza meg az ember. De figyelje­tek csak ide, sehol egy go­romba szó. Hogy valaki ká­romkodna, ments isten! Csak viccek, viccek. Mind nevetgél, tréfál örül az em­ber szíve. És sehol egy ré­szeg. Mégy az utcán, látod, ez már felöntött a garatra, látszik a szemén a semmi­rekellőnek. De nem dülön­gél. Volt aztán egy jó eset! Elmentünk megnézni Csehov házát, oszt felvettünk egy olyan posztó izét a lábunk­ra. hogy ne rongáljuk a padlót. No. csoszogunk ott szép csendesen, hallgatjuk, mit mondanak... Ott van kiakasztva üveg alatt egy bőrkabát. Hát volt egy asz- szony, olyan idősebb dáma, az állt mellettem, egyszer csak elóbégatja magát: Hát Megint rájöttünk egy na­gyon régi igazságra. Nem mindegy, hogy egy regényt, akár Dumas-nak az A há­rom testőrét is, ki olvassa el, vagy ki filmesíti meg. Másképp jelentek meg az én gyerekkori képzeletemnek ezek a hősök, főképp D’Ar- tagnan, mint például a fran­ciáknak. ök elegáns, sze­rintem nagyon is agyonöl­töztetett lovagokat ültettek nyeregbe; nagyon is figye­lemre méltó a királyné szép­sége és csak kevéssel — ta­lán egy kicsiny orrhosszal marad le Buckingham me- .gett a francia király fér­fiasságban; no meg előkelő­ségben. Richelieu bennem egy nagyravágyó, fékezhe- tetlen és szemtelenül gát­lástalan történelmi kalan­dor ábrázatában él. a fran­cia filmen — lehet ezt mon­dani? — maga az ördög és csatlósai az ördög fiókái. De jön egy angol és azt állítja, hogy mindezt, a ka­landot is, főként a kaland hőseit egészen másként lát­ja. Kezdjük tán D’Artagnan- nal! Paraszti nemes ez a javából, aki az írást is for­dítva tartja, mert majdnem analfabéta, vad és szabad­sághoz szokott szülőföldjén az atyai szeretet inkább csak kardforgatásra ösztökélte őt. , Szinte alig hisszük — mi­után nemrég láttuk a fran­cia változatot — hogy ez a fiú bejuthat a királyhoz, a testőrségbe, csak azért, mert Treville úr is ezt szeretné. De már ha Constance hoz- zápárosítását nézem, kezdem érteni, mit is akar ez az angol filmrendező. Richard Lester. Itt ezek a paraszti- félparaszti sarjak teszik rendbe az ország sorsát, íme, demokráciából adnak példát az angolok a fran­ciáknak, akik pedig igazán harcolnak mainapság is a demokráciáért. Constance mellett a királynő szépsége hervatag, ezért hát annyit kap a szerelemből is, ameny- nyit megérdemel: egy-két futó sóhajt és azt a tuda­tot, hogy valahol szereti őt egy férfi és a maga mód­ján ígéri — hazudja is, hogy a szerelemért képes haddal támadni Franciaországra. De érdemes tovább tallóz- * 1 ilyen nagy derék ember volt! Akkorát kajabált. Petyka sokáig egyedül ne­vet. ahogy eszébe jut hogy elkajabálta magát a tisztes dáma. — Magas sarkú cipő volt rajta, közelebb akart menni, hogy jobban meg­nézze, hát ott mi volt, min­denki fetrengett a röhögés­től. — Micsoda kabát? Kinek a kabátja? — Hát Csehov kabátja, az íróé. Ebben ment Szahalm- ra. — Száműzték tán? — Ugyan már! Magától ment oda; hogy megtapasz­talja. milyen ott. Akkor fá­zott meg. De még elképzel­ni is! Ilyen hitvány kabát­ban Szibériába utazni! Kér­deztem is a nőt, hogy mi­től kapta a tüdővészt Kez­dett ott nekem hamukázni, hogy aszongya, a nehéz élettől meg a sorscsapások­tól. Még hogy a nehéz élet! Próbáld meg ilyen kabátban végigrázatni magad Szibéri­án. .. — Nohát, mégiscsak ne­héz élete lehetett, ha nem tudott venni magának egy tisztességes bundát — De lehet hogy nem 1 tudta szegény feje. milyen hideg szokott lenni miná- lunk. Petyka hallgatott, mert sajnos, elfelejtette megkér­dezni az idegenvezetőtől, hogy télen vagy nyáron járt-e Csehov Szibériában. — Tudjátok, milyen ma­gas volt? — Kicsoda? — Hát Csehov. Fgy méter nyricvanhét centi! (Folytatjuk.) ni a jellemek és egyénisé­gek bőséges tárházábah. Ennél az angolnál Bonan- cieux vénség, akit élvezet megcsalni és olyan ostoba, olyan pénzsóvár, hogy emiatt akár a Bastille-ban is le­hetne tartani élete további szakaszában. Rechefort fél vak, de ki­mért, éppúgy megsebzettje és megjegyzettje sorsának és helyzetének, mint Lady Winter. Majdnem elfelej­tem: Lady Winter itt ken­dőzetlenül az, aki a re­gényben minden szépítgetés és takargatás nélkül. Ri- chelieux azonban diplomata ebben az angol változatban; finom és választékos; csak úgy és annyira kegyetlen, hogy az ember ne tartsa túlzottan fontos figurának. Am ez a XIII. Lajos! Szin­te értjük, hogyan hívta ki maga ellen ez a csinált és agyonmázolt világ a forra­dalmat, Szépszerével azt mond­hatnánk, hogy egy másik re­gényből írt másik filmet láttunk. A cselekmény külső váza nagyjából-egészéből megegyezik, de mennyi min­den más. Ahogyan D’Arta- gnan beköltözik az odvas paraszti házba; ahogyan a nyers és piszkos élet mind­untalan a szennyesebbik ol­dalát mutatja a nézőnek, az már hamisítatlanul an­nak a szemléletét tükrözi, aki nem restell a hősiesítés nagyzolásaiból sok mindent lefaragni, mert végül is a megírt hősök is emberek, sőt igen esendőek. Csak azért, mert egy csinált vi­lágban és ostobává mere­vedett hatalmi környezet­ben szolgáltak, attól még nem lettek, nem is lehettek félistenekké. Szeptember óta hazánk több mint 800 közép- és szakmunkásképző iskolájá­ban rendezték meg a diák- parlamenteket, s november 20—december 15. között ösz- szehívják a szocialista de­mokrácia e sajátos megyei ■szintű fórumait is. A me­gyei szintű tanácskozásokon elhangzott javaslatok a ja­nuár 28—30-a között Pécsett összeülő VI. országos diák­parlament munkáját gazda­gítják majd. A több mint 200 ezer diák részvételével megtartott iskolai parla­mentek tapasztalatairól a KISZ központi bizottságá­nak illetékesei tájékoztatták az MTI munkatársát. — Üj vonása volt az idei iskolai parlamenteknek, hogy azokon nem csupán egy-egy osztály küldöttei, hanem minden diák részt vehetett — mondották. — Jó tapasz­talatokat szereztünk arról, hogy az iskolaigazgatók be­számolóikban kerülték az általános megfogalmazáso­kat, és valós képet adtak az oktató-nevelő munka felté­teleinek alakulásáról. az eredményekről, a gondokról. Elmondották azt is, hogy mit várnak a fiataloktól az V. ötéves terv végrehajtása során. A gondos előkészítő munkának köszönhető, hogy a diákok reália véleményt mondtak az ifjúság érdeké­ben tett eddigi intézkedé­sekről, szóltak a megoldás­ra váró gondokról, s hozzá­tették: készek közreműköd­ni a helyzetüket javító to­vábbi feladatok megoldásá­ban. A tanácskozások jó al­kalmat és hasznos fórumot teremtettek arra. hogy a fiatalok behatóan megis­merkedjenek a KISZ IX. kongresszusának határoza­taival. — Érdemes megemlíteni, hogy a szakmunkástanuló iskolákban a hozzászólók közül többen szóvá tették a szociális létesítmények és a tantermek hiányát. Keve­sellték a testnevelési órák számát is, különösen a har­madik év.". ’ ■'mosok. Á be­járó eV ík k szószólói az Nem kis lelemény és sza­tirikus hajlandóság kellett ahhoz, hogy a királyné és Buckingham herceg talál­káját a rendező a palota mosodájába vigye át. Nem­csak azért érdekes ez, mert a találkának egészen más színezetet ad mint a f elma- gasztosított szerelem francia Változatában láttuk, hanem azért is, mert a regény ol­vasóit, a cselekmény elkép- zelőit felfrissíti és hangos, jó kedvre deríti ez a rende­zői ötlet. Néhány mozzanat, egy-két megjegyzés és min­dig is a földön vagyunk, nem a regény és a korábbi filmek által felvázolt fes­tett egekben. Nemcsak azt árulja el ne­künk ez a film, hogy egy angol hogyan képzeli el az egykori Párizst, az egykori francia király életét, de azt is, hogy minderről mi a vé­leménye ma. És úgy érzem, hogy ez az a többlet, ez az eddigieknél más az, amiért, vagy amitől nagy művész ez a Richard Lester. Már a szereplőgárda ösz- szeválogatása is azt mutat­ja, hogy itt a jellemszíné" széké és nem a szépfiúké a szó: Michael York, Oliver Reed, Frank Finlay, Richard Chamberlain, Jean Pierre Cassel nemes, de értékes jel­lemanyagot hoznak színre, míg a három színésznő: Raquel Welch. Geraldine Chaplin és Faye Dunaway az eltűnt világ háromfajta asszonyát alakítják hol har- sogóbb, hol halványabb szí­nekkel; ahogyan kell. Nagyobb és jobb élvezet ezt látni, ezt a sűrűvérű és sűrű illatú életet, mint a franciák eleganciáját és történelmi szépítését Farkas András egyik fő gondot abban je­lölték meg, hogy a közle­kedési menetrendek nin­csenek összhangban a taní­tás, illetve a gyakorlati munka kezdési idejével. Több vállalatot ért bírálat amiatt, hogy rendszertelenül folyó­sítják a tanulók ösztöndíját. A szakmunkástanuló isko­lákban megtartott parla­menteken a résztvevők nem kis rosszallással vették tu­domásul hogy az érintett üzemből meghívott képvise­lő nem jelent meg. Holott választ vártak volna a leg­gyakrabban felvetett kér­désbe is, amelyet az elmé­leti oktatás és a szakmai gyakorlat színvonalbeli kü­lönbségeinek megszüntetésé­vel kapcsolatban fogalmaz­tak meg. A középiskolákban is túl­nyomórészt a helyben meg­oldható kérdések jellemez­ték a parlamentek vitáit. Több klubhelyiségre, sport­udvarra lenne szükség, s mint a diákok elmondták, szívesen hozzájárulnának ezek létrehozásához társa­dalmi munkájukkal is. A pályaválasztási munka javí­tásával kapcsolatban el­mondták. hogy nemcsak az egyetemekről és a főisko­lákról, hanem az iparválla­latok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevé­kenységéről is több ismere­tet kívánnak szerezni. Az is­kolai étkeztetés javításával kapcsolatban számos intéz­ményben a KISZ-esek fel­ajánlották, hogy megszerve­zik az iskolatej-akciót. Hasz­nos javaslatok hangzottak el arra is, hogy szeptember el­sején hatályba lépett új isi kólái rendtartásnak megfele­lően minél előbb kidolgoz­zák az új házirendet. A diákok feladatokat t ha­tároztak meg önmaguk szá­mára, elsősorban annak ér­dekében. hogy javuljon ta­nulmányi munkájuk színvo­nala. A tanároktól pedig azt kérték hogy a pontos óra- kezdéssel, a kieső „tiszteletben tartásával c, is jobban tartsák m"g há zirendet. (MTI) Vaszilij Suksin: Petyka Krasznov mesél... Az orgonamuzsika története Hangverseny Bach műveibe! December 15-ig megtartják a megyei diákparlamenteket Több mint 200 ezer diák vett részt az iskolai parlamenteken

Next

/
Thumbnails
Contents