Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-26 / 280. szám

Milyen szempontok szerint? A vény nélkül kapható gyógyszerek C«ak oda kellene figyelni! Javakorabeli, de nyugdíjas férfivel beszélgetünk erről, arról, a betegségéről is. — Hogyan telik odahaza az idő? Kesernyés, kicsit szomorú a válasz: — Nehezen! Az első hetekben azt hittem, már nem bí­rom tovább. — Miként jutott túl a nehezén? — Tudja, az úgy van, hogy az embernek ilyen esetben teljesen át kell rendeznie az életét Mindenekelőtt bekapcso­lódtam a háztartási munkákba és találnom kellett egészségi állapotomnak megfelelő elfoglaltságot. — És az intézmény, ahol dolgozott? Arcrándulásán látom, hogy elevenre tapintok és legszí­vesebben elkerülné a választ. — Az intézmény, az intézmény... Ez az én legnagyobb bánatom! Csend lesz egy ideig, aztán megint kibuggyan belőle a szó. — Több mint húsz esztendőt töltöttem ott. Átéltünk ne­héz időket, viharokat, úgy éreztem, sok jó barátot, ismerőst szereztem, és a munkahelyem az én számomra a második otthont jelentette. Amikor beteg lettem és az ágyat nyom­tam azt hittem, nem bírom ki nélkülük. Névnapok, ünnepsé­gek, együtt töltött boldog napok és hetek színezték, tették széppé az életünket. Amikor leszázalékoltak, elköszöntünk egymástól, és én őszintén hittem, hogy megmarad közöttünk a kapcsolat. — Szóval, nem így történt? ölbe ejtett kézzel néz hosszan maga elé. — Sajnos nem! Eleinte még be-bementem, szerettem volna egy kicsit megint a régi lenni; egy kicsit meghitten beszélgetni, talán még tanáccsal szolgálni is... __ Ne haragudj, de most nem érünk rá!, — mondták e gyszer, amikor megérkeztem, és bizony még azt sem vették észre, amikor becsuktam magam mögött az ajtót. Egyszerre nem lettem fontos senkinek. Leszázalékolt, rokkant lettem, akivel csak gond, meg baj van... Félig sikerültén kicsit nyugtatni próbálom: — Talán egy kicsit sötéten látja a dolgot! Lehet, hogy... — Számítottam erre a megjegyzésére, de ha meghallgat, talán, mégis másképpen ítéli meg a helyzetet. Tudom, hogy a beteg ember érzékenyebb, sértődősebb az egészségesnél. Bizonyos, hogy én sem vagyok kivétel! De amikor a negyed- százados évfordulóra „elfelejtettek” meghívót küldeni, ami­kor a törzsgárdatagok közül egyszerűen kifelejtettek, akkor, elitkor mát* • • Tehetetlenül másra próbálom terelni a szót, de ő kérdez: — Mondja csak! Meddig kell egy ember? Az ember kell-e egyáltalán vagy csak a betöltött funkciónak szóltak a mézes-mázos szavak? A mi rendszerünk mást tanít és sze­rencsére a legtöbb helyen minden másképpen van, mint aho­gyan velem történt. Nem nagy dolgokat kívánok én! Higgye el, nincsenek különös óhajaim. Csak egy kicsit oda kellene figyelniük... Szalay IstvJn Megkezdődött a Radnóti Mikiós versmondó verseny Százötven új könyv az ünnepekre A kiadók november elejé­től ontják a szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb könyveket, lexikonokat, kép­zőművészeti albumokat: a téli könyvvásár kínálata ez­úttal is igen gazdag. A tel­jes választékkal, a megjelent és megjelenő munkákkal is­merkedhettek meg az újság­írók csütörtökön a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének a Vö­rösmarty téri zeneművészek klubjában megtartott sajtó- táiékoztatóján, melynek elő­adója Hajdú Ráfis Gábor kritikus volt. Az Állami és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjai ajándékozásra alkal­mas kiadványok bőséges készletével várják vásárlói­kat a téli könyvvásáron. Mindenki beszerezheti a ne­ki leginkább tetsző kiad­ványt, hiszen a több mint másfél száz újdonság mellett több ezer kötet között lehet válogatni a nagyobb köny­vesboltokban. A hazai könyvforgalomnak lassan egynegyedét teszi ki a no­vember—decemberi eladás. Ezüst- és aranyvasárnapon valamennyi könyvüzlet nyit­va lesz. A nagyobb könyves­boltokban 50, 100 és 200 fo- rihtos ajándék-könyvutal­vány kapható, amelyek va­lamennyi könyvesboltban, bármilyen könyvre bevált­hatók. Kérdezem Bözsi nénit, va­jon könnyű szívvel jött-e a tarnaleleszi tanácshoz, most már hovatovább huszonegy esztendővel ezelőtt. — Nem éppen — mondja, és mosolyog. — Miért nem? — Mert — de ki ne ne­vessen érte, amit mondok — nagyon tartottam a dobolás­tól. Nem én nevetem ki, ő ma­ga mosolyog, hogy ilyen vá­laszt, ilyen váratlan adott a kérdésre, hogy tartott a do­bolástól. Ha azonban már egyszer ennyire jutottunk a témában, akkor talán nem árt még egy kicsit forszíroz­ni, hogy ugyan, mi félnivaló­ja lehet egy munkába elsze­gődő asszonynak a dobszótól, amivel — miként ez ősidők óta ismeretes — nem lehet, még csak verebet se fogni. — Akkor talán kezdeném az elején, hogy 53-ban k kisgyerekkel maradtam özve­gyen, kenyér nélkül. Ab<or elkerültünk Fejér megyébe, Vereb-tanyára; előbb sum- más voltam, aztán r^g sza­kácsnő a konyhán. Onnan végre ősszel hazakevered­tünk, és én a szövetkezetnél dolgoztam egi en 1955 de­cemberének tolsó napjáig, Akkor ott rf .szűnt a mun­ka, én meg’'^ jöttem a ta­nácsra, mert valami igazolás kellett a gyerekeknek. Hát akkor kérdezte tőlem a ta­A MS nil if 3 ti. 1976. november 26., péntek Az új győgyszertérltési rendszer január 1-1 életbe lépését követően feltételez­hetően megnövekszik a vény nélküli gyógyszer- beszerzés jelentősége. Az erre vonatkozó jog­szabályok tulajdonképpen nem sokat változtak, s lé­nyegében változatlan marad a nem receptköteles gyógy­szerek választéka is. Mi tet­te mégis szükségessé a vény nélküli rendszer bevezetését, s milyen szempontok alap­ján állították össze a recept nélkül is kapható gyógysze­rek körét? — Erről tájé­koztatták Gergely Róbertét, az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztérium­ban. Jelenleg — és januártól is — mintegy 180 gyógyszer beszerzéséhez nem szüksé­ges vény. E gyógyszerekből az 1975. évi teljes lakossági felhasználás 1,2 milliárd fo­rintot tett ki, ez az összes forgalom 26,4 százaléka. En­nek ellenére a recept nél­küli gyógyszerforgalom mindössze 290 millió forint volt, ami annyit jelent, hogy a betegek alig negyedrész­ben éltek a gyógyszerbeszer­zés egyszerűbb formájával, orvoshoz fordultak, jóllehet ez nem volt feltétlenül szükséges. Az ebbe a csoportba tar­tozó gyógyszereknek több mint a fele — 98 készít­nácselnök, hogy nem szeret­nék-e eljönni hivatalsegéd­nek. Mondtam erre, hogy majd meglátom, adjanak gondolkodási időt, de ha el­jövök is, dobolni nem do­bolok. — Miért tartott a dobo­lástól? — Féltem. Mit tudom én... sose csináltam, és az inkább férfiember dolga, furcsa lett volna a dob az én kezemben. De nem is került rá-sor, míg divat volt a dob, azt a régi kisbíró elvé­gezte. Igaz, akadt helyette másféle kelle­metlenség: bé" kekölcsön- jegyeztetés, be­szolgáltatás. .. Idebent meg se fa, se szén, ne­kem meg min­dig fájó pont volt, hogy fűz­favesszőből kellett gyűj­tést csinálni, és hogy a tanács­nak olajos a padlója, az iro­disták közül nem egynek szék sem ju­tott, amire le­ülhetett volna, olyanról meg, hogy szőnyeg, már nem is beszélek. A dobot tehát nem vállal­ta, de minden más szempont­ból kiválóan megállta a he­lyét Bözsi néni, s erre felfi­gyeltek a szomszéd községek is, hívták, hogy „jöjjön hoz­zánk”, itt viszont marasztal­ták, hogy „ne menjél te se­hova, majd meglátod, jó lesz”. Nem is ment, hanem meg­maradt szépen, és szinte csak most kezdi észrevenni, hogy elszaladt az idő. És persze, nemcsak abból, hogy régen a múlté már az olajos padló, és a többi. Inkább abból, hogy a lába már jobban megérzi a strapásabb napokat, és ilyenkor jut eszébe, hogy de­cember 29-én betölti az 56. évét. Hogy nyugdíjra jogo­sult. Hogy tulajdonképpen már rá is húzott egy évet. De mit tehetett volna, ami­kor úgy ragaszkodnak hoz­zá .. Meg is volt a látszatja: dicsérő oklevelet, kiválódol- gozó-jelvényt, sok pénzjutal­mat kapott, a fizetése pedig már 2180 forint. — De a legutóbbi, a leg­nagyobb örömről is 6zólhat­mény — eddig is 10 forint­nál olcsóbb volt, s mind­össze 22 medicina ára ha­ladta meg a 20 forintot. Az új rendszerben a gyógyszer­nek receptre való felíratása nem jelent anyagi kedvez­ményt. Százhuszonnégy kü­lönféle, recept nélkül is megkapható gyógyszer új té­rítési díja egységesen 2 fo­rint lesz s további har­minchété nem haladja meg a 3 forintot. A vény nélküli gyógysze­rek jegyzékének összeállítá­sakor a szakemberek elsőd­leges szempontja az volt, hogy mennyi veszélyt jelent a beteg számára az ellenőrzés nélküli adagolás, mennyire „mérgező” az adott gyógy­szer hatóanyagaként szereplő vegyület. Meg kell jegyezni, hogy abszolút értelemben ár­talmatlan gyógyszer nem lé­tezik,. minden vegyi > anyag­nak a szervezetbe való bevi­tele bizonyos kockázattal jár. Alapos mérlegelés után a recept nélkül kapható gyógy­szerek kategóriájába a ké­szítmények lényegében há­rom — különböző — cso­portja került. A medicinák egyik csoportja a mindenna­pi élettel szinte együtt járó kellemetlenségek hatásának elhárítását szolgálja. Ilyenek a feszültséget oldó enyhe nyugtatók (Legatin, Valeriá­nánk azért valamit, Bözsi né­ni... — Hát ez igaz. De erről én még szólni is alig tudok, annyira örülök neki, annyira büszke vagyok erre a gyű­rűre. Tudja, kedves, én fize­tésből élek, mondtam is ugye, hogy egyedül maradtam a gyerekekkel, szegény asszony voltam én mindig, de ezt a gyűrűt, ezt én tízezerért sem adnám, nem én, semmiért. Király Bertalanná töröl- getni kezd, és ahogy kezébe veszi a törlendő tálcát és a portörlőt, ujján megcsillan a megyei tanács elnökétől ka­pott arany pecsétgyűrű. Nem régen viseli, csak november 7-e óta. Azon kevesekkel, akik legalább húsz éve dol­goznak folyamatosan a ta­nácsnál. n. Iván Petrovics utasítást adott, hogy hozzák be a beteget, s közben új steril köpenyt öltött Beöltözött Jermek is. Napbarnított, kis­sé sápadt arcára kiült az iz­galom. — Ügy látom, izgul — jegyezte meg higgadtan Iván Petrovics. — Igaza van, félek egy cseppet. — A sebésznek bátorság­ra és kitartásra van szük­sége ... Van egy fiam. ő is orvos. Víruskutató. Azoknak szintén nagy kitartásra van szükségük, meg pontosságra minden mozdulatukban. Bo­nyolult kísérleteket végez­nek, nem egy életveszélyes. Hiába a tudományban e nélkül nem megy. — Értem, Iván Petro­vics, hogyne érteném... De most rám bízza a műtétet? — Várjunk még! Asszisz­tálni fog. Szalimgerejt már betolták a műtőbe, de ebben a pilla­na drazsé stb.). fájdalomcsil­lapítók (Karil, Antineuralgi- ca), a gyomorégés gyógysze­rei, például az Alucol por és tabletta, a Neocarbolax, a Phenophtalein tabletta és más hashajtók, a fogamzás- gátlók (Timidon tabletta és zselé), a kisebb sérülések ellátását szolgáló gyógysze­rek, egyebek között a jód- párna a borsa vas vazelin és zenon kenőcs, továbbá a fer­tőtlenítők, nevezetesen a Hy- perol és a Neomagnol tab­letta. Azokat a panaszokat, amelyeket ezek a készítmé­nyek orvosolnak, megszün­tetnek, mindenki kétséget kizáróan felismeri, tehát dönthet megszüntetésükről, elhárításukról. A gyógyszerek másik nagy csoportja olyan, hogy ártal- masságuk veszélyességük még nem teszi feltétlenül szükségessé a szigorú vény­hez kötöttséget, azonban a beteg önmaga nem tudja el­bírálni, hogy szükséges-e számára az adott gyógyszer vagy nem, illetve a meglevő ! választékból nem tudja ki­választani a számára leg­megfelelőbbet. Első alka­lommal ezért feltétlenül or­voshoz kell fordulni, s az orvos tanácsai, útmutatásai szerint később — általában meghatározott időn belül, vagy a panaszok esetenkénti jelentkezésekor — a gyógy­szer már vény nélkül is be­szerezhető. Ilyenek egyes vastartalmú gyógyszerek (Fercupar) az emésztést elő­segítő gyógyszerek (Lukul- lin, Betacid-pasztilla). epe- hajtók (Bilocid tabletta), a Rutascorbin, vagy a Jódpa- paverintheosan, az egyes ér­betegségek meghatározott gyógyszerei, valamint a vl- zeletfertőtlenítök és más készítmények. Szép számmal szerepelnek a vény nélkül kapható gyógyszerek között olyanok is, amelyeket félig-meddlg — olykor szó szerint — el­sősegélynyújtó jellegűnek te­kinthetünk. Ide sorolhatók a lázcsillapítók is (Aszpirin, Amidazophen Istopirin), az egyes asztma elleni gyógy­szerek vagy a szív ereit tá­gító Nitromint tabletta. Ezek azt szolgálják, hogy segítsé­gükkel a hirtelen rosszullé- tet el lehessen hárítani, de nem pótolják az orvost. (MTI) natban belépett az ügyele­tes nővér, és egy összehaj­tott papírlapot nyújtott a fő­orvos felé: — Iván Petrovics. magá­nak hozták. — Ejnye, Tamara, Tama­ra — szólt szemrehányóan a főorvos. — Várhatott volna az a papír. Hogy lehet a műtőbe hozni. amikor egy ember élete függ hajszálon? Tamara egyik lábáról a másikra állt: — Sürgős távirat, Iván Petrovics. Az is lehet, hogy a fiától. Hiszen nap mint nap kérdezősködik felőle... Örömet akartam szerezni. Iván Petrovics csak most pillantott a papírra. Igen, a fia küldte! Megdobbant a’ szíve. A keze azonban már steril volt, nem nyúlhatott a távirathoz. — Olvassa fel. Tamara — kérte vidáman. A nővér feltépte a távira­tot, átfutotta a szöveget, az­tán megdermedt: szemét ke­rekre nyitotta, száját ijedten ellátottá. Csütörtökön Győrött mel­kezdődött a felnőtt amatőr versmondók országos Rad­nóti Miklós versenye. A Ha­zafias Népfront Győr-Sopron megyei Bizottsága mellett működó Radnóti Emlékbi­zottság ezúttal hatodik alka­lommal rendezte meg a két­napos versenyt. Tizeikét megyéből összesen harminc versmondó — 18 éven felüli — Olvassa! — mondta tompa hangon a sebész el­sápadva. — Nem.., Majd később — motyogta a lány. — Olvassa! És a nővér dadogva ol­vasni kezdett: „Kísérlet következtében súlyos mérgezés stop álla­pot válságos stop azonnal jöjjön stop.’’ Iván Petrovics megtántö­rődött, Jermeknek kellett odaugrania, hogy megtámo­gassa ... Mindnyájan hallgattak. Egy perc múlva azonban Iván Petrovics végighúzta tenyerét a homlokán, tekin­tetét a betegre függesztette, és félretolta Jermeket — Kész? Kezdjük! —szólt keményen. Jermek és a nővérek ri­adtan néztek rá. Iván Pet­rovics odalépett a műtőasz­talhoz: — Fogjunk hozzá! Hosszú ujjaival megfogta a műtőkést, ám rögtön utána el is engedte. A szike éles csattanással hullott a pad­lóra. A nővér átnyújtott egy másikat. A sebész keze enyhén reszketett. — Iván Petrovics —sut­togta félhangosan Jermek—, talán mégis átengedné ne­kem? Iván Petrovics kiegyenese­dett, erősen összeszorította elfehéredett ajkát és meg­rázta a fejét: — Nem — felelte szára­zon. Jermek és a két asszisz­tensnő elfoglalták helyurcet munkásfiatal, illetve főisko­lai és egyetemi hallgató — verseng az ország legjobb szavalója címért és a vele járó Radnóti Emlékéremért. A versenyzők a kötelező Radnóti-vensen kívül sza­badon választott költeményt is előadhatnak. Az ünnepé­lyes eredményhirdetésre pénteken kerül sor. a műtőasztalnál. Gyorsan, szótlanul teljesítették a kö­telességüket. Az egyik a tűt tartotta a sebészcérnával, a másik a műszereket adogat­ta. Jermek most nem ismert rá Iván Petrovicsra. A fő­orvos gyorsan, határozott mozdulatokkal dolgozott Ügy tűnt. magával a halál­lal vív párviadalt. Szeme lá­zasan csillogott, homlokát kiverte a veríték ... Iván Petrovics befejezte a műtétet, és megkönnyebbült sóhajjal emelte föl a fejét: — Eíni fog. Jermek és a nővérek át­tolták Szalimgerejt a kór­terembe. Amikor Jermek belépett a főorvos szobájába, Iván Pet­rovics mozdulatlanul ült a heverőn. — Engedje meg, hogy osz­tozzam bánatában — mond­ta csöndesen Jermek. — Kérem. rendeljen azon­nal repülőjegyet! — szól' Iván Petrovics kezébe te­metve az arcát. Jermek nem bírt mozdul­ni. Ismét csemf lett. — Rögtön — kapott észbe kisvártatva Jermek. — D- sehogy sem tudok magam­hoz térni: hogyan volt ké­pes ...? Iván Petrovics lassan le­engedte a kezét, aztán erő) ködve ám jól érthetően az mondta: — Nem az a rossz sebész aki a más bajától fél, ha­nem az, aki a sajátjától. Fordítotté: Zahemszky László Bözsi néni gyűrűje B. Kun Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents