Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-26 / 280. szám
Milyen szempontok szerint? A vény nélkül kapható gyógyszerek C«ak oda kellene figyelni! Javakorabeli, de nyugdíjas férfivel beszélgetünk erről, arról, a betegségéről is. — Hogyan telik odahaza az idő? Kesernyés, kicsit szomorú a válasz: — Nehezen! Az első hetekben azt hittem, már nem bírom tovább. — Miként jutott túl a nehezén? — Tudja, az úgy van, hogy az embernek ilyen esetben teljesen át kell rendeznie az életét Mindenekelőtt bekapcsolódtam a háztartási munkákba és találnom kellett egészségi állapotomnak megfelelő elfoglaltságot. — És az intézmény, ahol dolgozott? Arcrándulásán látom, hogy elevenre tapintok és legszívesebben elkerülné a választ. — Az intézmény, az intézmény... Ez az én legnagyobb bánatom! Csend lesz egy ideig, aztán megint kibuggyan belőle a szó. — Több mint húsz esztendőt töltöttem ott. Átéltünk nehéz időket, viharokat, úgy éreztem, sok jó barátot, ismerőst szereztem, és a munkahelyem az én számomra a második otthont jelentette. Amikor beteg lettem és az ágyat nyomtam azt hittem, nem bírom ki nélkülük. Névnapok, ünnepségek, együtt töltött boldog napok és hetek színezték, tették széppé az életünket. Amikor leszázalékoltak, elköszöntünk egymástól, és én őszintén hittem, hogy megmarad közöttünk a kapcsolat. — Szóval, nem így történt? ölbe ejtett kézzel néz hosszan maga elé. — Sajnos nem! Eleinte még be-bementem, szerettem volna egy kicsit megint a régi lenni; egy kicsit meghitten beszélgetni, talán még tanáccsal szolgálni is... __ Ne haragudj, de most nem érünk rá!, — mondták e gyszer, amikor megérkeztem, és bizony még azt sem vették észre, amikor becsuktam magam mögött az ajtót. Egyszerre nem lettem fontos senkinek. Leszázalékolt, rokkant lettem, akivel csak gond, meg baj van... Félig sikerültén kicsit nyugtatni próbálom: — Talán egy kicsit sötéten látja a dolgot! Lehet, hogy... — Számítottam erre a megjegyzésére, de ha meghallgat, talán, mégis másképpen ítéli meg a helyzetet. Tudom, hogy a beteg ember érzékenyebb, sértődősebb az egészségesnél. Bizonyos, hogy én sem vagyok kivétel! De amikor a negyed- százados évfordulóra „elfelejtettek” meghívót küldeni, amikor a törzsgárdatagok közül egyszerűen kifelejtettek, akkor, elitkor mát* • • Tehetetlenül másra próbálom terelni a szót, de ő kérdez: — Mondja csak! Meddig kell egy ember? Az ember kell-e egyáltalán vagy csak a betöltött funkciónak szóltak a mézes-mázos szavak? A mi rendszerünk mást tanít és szerencsére a legtöbb helyen minden másképpen van, mint ahogyan velem történt. Nem nagy dolgokat kívánok én! Higgye el, nincsenek különös óhajaim. Csak egy kicsit oda kellene figyelniük... Szalay IstvJn Megkezdődött a Radnóti Mikiós versmondó verseny Százötven új könyv az ünnepekre A kiadók november elejétől ontják a szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb könyveket, lexikonokat, képzőművészeti albumokat: a téli könyvvásár kínálata ezúttal is igen gazdag. A teljes választékkal, a megjelent és megjelenő munkákkal ismerkedhettek meg az újságírók csütörtökön a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének a Vörösmarty téri zeneművészek klubjában megtartott sajtó- táiékoztatóján, melynek előadója Hajdú Ráfis Gábor kritikus volt. Az Állami és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjai ajándékozásra alkalmas kiadványok bőséges készletével várják vásárlóikat a téli könyvvásáron. Mindenki beszerezheti a neki leginkább tetsző kiadványt, hiszen a több mint másfél száz újdonság mellett több ezer kötet között lehet válogatni a nagyobb könyvesboltokban. A hazai könyvforgalomnak lassan egynegyedét teszi ki a november—decemberi eladás. Ezüst- és aranyvasárnapon valamennyi könyvüzlet nyitva lesz. A nagyobb könyvesboltokban 50, 100 és 200 fo- rihtos ajándék-könyvutalvány kapható, amelyek valamennyi könyvesboltban, bármilyen könyvre beválthatók. Kérdezem Bözsi nénit, vajon könnyű szívvel jött-e a tarnaleleszi tanácshoz, most már hovatovább huszonegy esztendővel ezelőtt. — Nem éppen — mondja, és mosolyog. — Miért nem? — Mert — de ki ne nevessen érte, amit mondok — nagyon tartottam a dobolástól. Nem én nevetem ki, ő maga mosolyog, hogy ilyen választ, ilyen váratlan adott a kérdésre, hogy tartott a dobolástól. Ha azonban már egyszer ennyire jutottunk a témában, akkor talán nem árt még egy kicsit forszírozni, hogy ugyan, mi félnivalója lehet egy munkába elszegődő asszonynak a dobszótól, amivel — miként ez ősidők óta ismeretes — nem lehet, még csak verebet se fogni. — Akkor talán kezdeném az elején, hogy 53-ban k kisgyerekkel maradtam özvegyen, kenyér nélkül. Ab<or elkerültünk Fejér megyébe, Vereb-tanyára; előbb sum- más voltam, aztán r^g szakácsnő a konyhán. Onnan végre ősszel hazakeveredtünk, és én a szövetkezetnél dolgoztam egi en 1955 decemberének tolsó napjáig, Akkor ott rf .szűnt a munka, én meg’'^ jöttem a tanácsra, mert valami igazolás kellett a gyerekeknek. Hát akkor kérdezte tőlem a taA MS nil if 3 ti. 1976. november 26., péntek Az új győgyszertérltési rendszer január 1-1 életbe lépését követően feltételezhetően megnövekszik a vény nélküli gyógyszer- beszerzés jelentősége. Az erre vonatkozó jogszabályok tulajdonképpen nem sokat változtak, s lényegében változatlan marad a nem receptköteles gyógyszerek választéka is. Mi tette mégis szükségessé a vény nélküli rendszer bevezetését, s milyen szempontok alapján állították össze a recept nélkül is kapható gyógyszerek körét? — Erről tájékoztatták Gergely Róbertét, az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. Jelenleg — és januártól is — mintegy 180 gyógyszer beszerzéséhez nem szükséges vény. E gyógyszerekből az 1975. évi teljes lakossági felhasználás 1,2 milliárd forintot tett ki, ez az összes forgalom 26,4 százaléka. Ennek ellenére a recept nélküli gyógyszerforgalom mindössze 290 millió forint volt, ami annyit jelent, hogy a betegek alig negyedrészben éltek a gyógyszerbeszerzés egyszerűbb formájával, orvoshoz fordultak, jóllehet ez nem volt feltétlenül szükséges. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszereknek több mint a fele — 98 készítnácselnök, hogy nem szeretnék-e eljönni hivatalsegédnek. Mondtam erre, hogy majd meglátom, adjanak gondolkodási időt, de ha eljövök is, dobolni nem dobolok. — Miért tartott a dobolástól? — Féltem. Mit tudom én... sose csináltam, és az inkább férfiember dolga, furcsa lett volna a dob az én kezemben. De nem is került rá-sor, míg divat volt a dob, azt a régi kisbíró elvégezte. Igaz, akadt helyette másféle kellemetlenség: bé" kekölcsön- jegyeztetés, beszolgáltatás. .. Idebent meg se fa, se szén, nekem meg mindig fájó pont volt, hogy fűzfavesszőből kellett gyűjtést csinálni, és hogy a tanácsnak olajos a padlója, az irodisták közül nem egynek szék sem jutott, amire leülhetett volna, olyanról meg, hogy szőnyeg, már nem is beszélek. A dobot tehát nem vállalta, de minden más szempontból kiválóan megállta a helyét Bözsi néni, s erre felfigyeltek a szomszéd községek is, hívták, hogy „jöjjön hozzánk”, itt viszont marasztalták, hogy „ne menjél te sehova, majd meglátod, jó lesz”. Nem is ment, hanem megmaradt szépen, és szinte csak most kezdi észrevenni, hogy elszaladt az idő. És persze, nemcsak abból, hogy régen a múlté már az olajos padló, és a többi. Inkább abból, hogy a lába már jobban megérzi a strapásabb napokat, és ilyenkor jut eszébe, hogy december 29-én betölti az 56. évét. Hogy nyugdíjra jogosult. Hogy tulajdonképpen már rá is húzott egy évet. De mit tehetett volna, amikor úgy ragaszkodnak hozzá .. Meg is volt a látszatja: dicsérő oklevelet, kiválódol- gozó-jelvényt, sok pénzjutalmat kapott, a fizetése pedig már 2180 forint. — De a legutóbbi, a legnagyobb örömről is 6zólhatmény — eddig is 10 forintnál olcsóbb volt, s mindössze 22 medicina ára haladta meg a 20 forintot. Az új rendszerben a gyógyszernek receptre való felíratása nem jelent anyagi kedvezményt. Százhuszonnégy különféle, recept nélkül is megkapható gyógyszer új térítési díja egységesen 2 forint lesz s további harminchété nem haladja meg a 3 forintot. A vény nélküli gyógyszerek jegyzékének összeállításakor a szakemberek elsődleges szempontja az volt, hogy mennyi veszélyt jelent a beteg számára az ellenőrzés nélküli adagolás, mennyire „mérgező” az adott gyógyszer hatóanyagaként szereplő vegyület. Meg kell jegyezni, hogy abszolút értelemben ártalmatlan gyógyszer nem létezik,. minden vegyi > anyagnak a szervezetbe való bevitele bizonyos kockázattal jár. Alapos mérlegelés után a recept nélkül kapható gyógyszerek kategóriájába a készítmények lényegében három — különböző — csoportja került. A medicinák egyik csoportja a mindennapi élettel szinte együtt járó kellemetlenségek hatásának elhárítását szolgálja. Ilyenek a feszültséget oldó enyhe nyugtatók (Legatin, Valeriánánk azért valamit, Bözsi néni... — Hát ez igaz. De erről én még szólni is alig tudok, annyira örülök neki, annyira büszke vagyok erre a gyűrűre. Tudja, kedves, én fizetésből élek, mondtam is ugye, hogy egyedül maradtam a gyerekekkel, szegény asszony voltam én mindig, de ezt a gyűrűt, ezt én tízezerért sem adnám, nem én, semmiért. Király Bertalanná töröl- getni kezd, és ahogy kezébe veszi a törlendő tálcát és a portörlőt, ujján megcsillan a megyei tanács elnökétől kapott arany pecsétgyűrű. Nem régen viseli, csak november 7-e óta. Azon kevesekkel, akik legalább húsz éve dolgoznak folyamatosan a tanácsnál. n. Iván Petrovics utasítást adott, hogy hozzák be a beteget, s közben új steril köpenyt öltött Beöltözött Jermek is. Napbarnított, kissé sápadt arcára kiült az izgalom. — Ügy látom, izgul — jegyezte meg higgadtan Iván Petrovics. — Igaza van, félek egy cseppet. — A sebésznek bátorságra és kitartásra van szüksége ... Van egy fiam. ő is orvos. Víruskutató. Azoknak szintén nagy kitartásra van szükségük, meg pontosságra minden mozdulatukban. Bonyolult kísérleteket végeznek, nem egy életveszélyes. Hiába a tudományban e nélkül nem megy. — Értem, Iván Petrovics, hogyne érteném... De most rám bízza a műtétet? — Várjunk még! Asszisztálni fog. Szalimgerejt már betolták a műtőbe, de ebben a pillana drazsé stb.). fájdalomcsillapítók (Karil, Antineuralgi- ca), a gyomorégés gyógyszerei, például az Alucol por és tabletta, a Neocarbolax, a Phenophtalein tabletta és más hashajtók, a fogamzás- gátlók (Timidon tabletta és zselé), a kisebb sérülések ellátását szolgáló gyógyszerek, egyebek között a jód- párna a borsa vas vazelin és zenon kenőcs, továbbá a fertőtlenítők, nevezetesen a Hy- perol és a Neomagnol tabletta. Azokat a panaszokat, amelyeket ezek a készítmények orvosolnak, megszüntetnek, mindenki kétséget kizáróan felismeri, tehát dönthet megszüntetésükről, elhárításukról. A gyógyszerek másik nagy csoportja olyan, hogy ártal- masságuk veszélyességük még nem teszi feltétlenül szükségessé a szigorú vényhez kötöttséget, azonban a beteg önmaga nem tudja elbírálni, hogy szükséges-e számára az adott gyógyszer vagy nem, illetve a meglevő ! választékból nem tudja kiválasztani a számára legmegfelelőbbet. Első alkalommal ezért feltétlenül orvoshoz kell fordulni, s az orvos tanácsai, útmutatásai szerint később — általában meghatározott időn belül, vagy a panaszok esetenkénti jelentkezésekor — a gyógyszer már vény nélkül is beszerezhető. Ilyenek egyes vastartalmú gyógyszerek (Fercupar) az emésztést elősegítő gyógyszerek (Lukul- lin, Betacid-pasztilla). epe- hajtók (Bilocid tabletta), a Rutascorbin, vagy a Jódpa- paverintheosan, az egyes érbetegségek meghatározott gyógyszerei, valamint a vl- zeletfertőtlenítök és más készítmények. Szép számmal szerepelnek a vény nélkül kapható gyógyszerek között olyanok is, amelyeket félig-meddlg — olykor szó szerint — elsősegélynyújtó jellegűnek tekinthetünk. Ide sorolhatók a lázcsillapítók is (Aszpirin, Amidazophen Istopirin), az egyes asztma elleni gyógyszerek vagy a szív ereit tágító Nitromint tabletta. Ezek azt szolgálják, hogy segítségükkel a hirtelen rosszullé- tet el lehessen hárítani, de nem pótolják az orvost. (MTI) natban belépett az ügyeletes nővér, és egy összehajtott papírlapot nyújtott a főorvos felé: — Iván Petrovics. magának hozták. — Ejnye, Tamara, Tamara — szólt szemrehányóan a főorvos. — Várhatott volna az a papír. Hogy lehet a műtőbe hozni. amikor egy ember élete függ hajszálon? Tamara egyik lábáról a másikra állt: — Sürgős távirat, Iván Petrovics. Az is lehet, hogy a fiától. Hiszen nap mint nap kérdezősködik felőle... Örömet akartam szerezni. Iván Petrovics csak most pillantott a papírra. Igen, a fia küldte! Megdobbant a’ szíve. A keze azonban már steril volt, nem nyúlhatott a távirathoz. — Olvassa fel. Tamara — kérte vidáman. A nővér feltépte a táviratot, átfutotta a szöveget, aztán megdermedt: szemét kerekre nyitotta, száját ijedten ellátottá. Csütörtökön Győrött melkezdődött a felnőtt amatőr versmondók országos Radnóti Miklós versenye. A Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei Bizottsága mellett működó Radnóti Emlékbizottság ezúttal hatodik alkalommal rendezte meg a kétnapos versenyt. Tizeikét megyéből összesen harminc versmondó — 18 éven felüli — Olvassa! — mondta tompa hangon a sebész elsápadva. — Nem.., Majd később — motyogta a lány. — Olvassa! És a nővér dadogva olvasni kezdett: „Kísérlet következtében súlyos mérgezés stop állapot válságos stop azonnal jöjjön stop.’’ Iván Petrovics megtántörődött, Jermeknek kellett odaugrania, hogy megtámogassa ... Mindnyájan hallgattak. Egy perc múlva azonban Iván Petrovics végighúzta tenyerét a homlokán, tekintetét a betegre függesztette, és félretolta Jermeket — Kész? Kezdjük! —szólt keményen. Jermek és a nővérek riadtan néztek rá. Iván Petrovics odalépett a műtőasztalhoz: — Fogjunk hozzá! Hosszú ujjaival megfogta a műtőkést, ám rögtön utána el is engedte. A szike éles csattanással hullott a padlóra. A nővér átnyújtott egy másikat. A sebész keze enyhén reszketett. — Iván Petrovics —suttogta félhangosan Jermek—, talán mégis átengedné nekem? Iván Petrovics kiegyenesedett, erősen összeszorította elfehéredett ajkát és megrázta a fejét: — Nem — felelte szárazon. Jermek és a két asszisztensnő elfoglalták helyurcet munkásfiatal, illetve főiskolai és egyetemi hallgató — verseng az ország legjobb szavalója címért és a vele járó Radnóti Emlékéremért. A versenyzők a kötelező Radnóti-vensen kívül szabadon választott költeményt is előadhatnak. Az ünnepélyes eredményhirdetésre pénteken kerül sor. a műtőasztalnál. Gyorsan, szótlanul teljesítették a kötelességüket. Az egyik a tűt tartotta a sebészcérnával, a másik a műszereket adogatta. Jermek most nem ismert rá Iván Petrovicsra. A főorvos gyorsan, határozott mozdulatokkal dolgozott Ügy tűnt. magával a halállal vív párviadalt. Szeme lázasan csillogott, homlokát kiverte a veríték ... Iván Petrovics befejezte a műtétet, és megkönnyebbült sóhajjal emelte föl a fejét: — Eíni fog. Jermek és a nővérek áttolták Szalimgerejt a kórterembe. Amikor Jermek belépett a főorvos szobájába, Iván Petrovics mozdulatlanul ült a heverőn. — Engedje meg, hogy osztozzam bánatában — mondta csöndesen Jermek. — Kérem. rendeljen azonnal repülőjegyet! — szól' Iván Petrovics kezébe temetve az arcát. Jermek nem bírt mozdulni. Ismét csemf lett. — Rögtön — kapott észbe kisvártatva Jermek. — D- sehogy sem tudok magamhoz térni: hogyan volt képes ...? Iván Petrovics lassan leengedte a kezét, aztán erő) ködve ám jól érthetően az mondta: — Nem az a rossz sebész aki a más bajától fél, hanem az, aki a sajátjától. Fordítotté: Zahemszky László Bözsi néni gyűrűje B. Kun Tibor
