Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

W^AAAAAAA/V\AAAZVVVVVV\AyV\AZiyVV'yVVVV,VNAAy\AAAAyVVVV>yvVXAAAAAAA^A/ \ Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Bomba Bonnban Ilyen politikai bomba nem robbant Bonnban azóta, hogy as szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció átvette a hatalmat az elpusztíthatatlannak hitt CDU—CSU kormányszövetségtől: a CSU puccs­szerűen bejelentette, hogy kiválik a pártszövetségből és országos szinten, negyedik pártként lép a politi­kai porondra. Ezzel a drámainak szánt lépéssel tel­jesen új helyzet született a bonni belpolitikában, amelynek következményei ma még szinte kiszámít­hatatlanok. . Eddig a CSU többségi erőként létezett szűkebb hazájában, a politikailag legreakciósabb közegű Ba­jorországban, de országos méretekben — már hang­súlyozottan bajor jellege miatt is — nem szervezke­dett. Cserében azt kapta szövetségesétől, az országos viszonylatban összehasonlíthatatlanul erősebb CDU- tól, hogy az sem szervezte meg politikai gépezetét, tehát a CSU esetleges konkurenciáját Bajorország­ban. Most mindez felborul — nem véletlen, hogy a CDU első reagálása a hétfőn megtartott elnökségi és parlamenti f rak ci ó-kon ferenci ákon a bajorországi tevékenység haladéktalan megindításáról kiszivár­gott határozat volt. Nemcsak a pörgekalapos, tiroünadrágos bajo­rok hegyes hazájában, hanem NSZK-szerte is meg­változik az összkép. A megfigyelők a tehetségek egész sorával számolnak. Vegyük sorra a két leglé­nyegesebb kombinációt: 1. A felbomlott jobboldali koalíciót nem követik új formációk. Ebben az esetben valószínű, hogy az immár két külön jobboldali párt a parlamentben sok kérdésben, a szakadás ellenére, együtt szavaz­nak- Választások esetén viszont a megosztottság nagy hátrányt jelentene és a jelenlegi szociáldemok­rata—szabaddemokrata koalíció az eddiginél bizto­sabban ülhet a nyeregbe. Ez tűnik a legvalószínűbb — és a békeszerető világ számára legvonzóbb — le­hetőségnek. 2. Mivel a CDU végül is megszabadult a legre­akciósabb szárnyától, vezetői az eddiginél nagyobb mértékben kapnának szabad kezet egy józanabb vo­nal elfogadásához. Ez a folyamat végül is elvezet­hetne akár egy kereszténydemokrata—szociáldemok­rata „nagykoalícióig”, aminek ellenzéke a CSU és az FDP, a szabaddemokrata párt lenne. Ez azonban a valószínűtlenebb variáció. A bomba felrobbant és a füst még jó ideig go­molyog a Rajna fölött. (KS) *AAAAAA*AAAAAAAA/S*AAAAAAAAAAA/V* A zeldsisaM kevés híjái egész üHaioat ellenőrzik Sz* dal-interjú — Irafat Kairóban Eliasz Szárkisz libanoni elnök az ország független­sége elnyerésének 33. évfor­dulója alkalmából rádióbe­szédet mondott. Történelmi eseménynek nevezte az arab­közi biztonsági erők bevo­nását és köszönetét mondott az arab országoknak és a többi baráti hatalomnak a libanoni polgárháború befe­jezéséért tett erőfeszítései­kért. A soron következő fel­adatokról szólva Szárkisz hangsúlyozta az erős nemze­ti hadsereg szükségességét, amelyek segítségével az or­szág belső biztonságát a jö­vőben szavatolni lehet. Ki­fejtette, hogy a biztonság kérdését abszolút előnyben kell részesíteni az összes többi problémával szemben. Az ezt követő legfontosabb feladat a 19 hónapos polgár- háborúban szétzúzott libano­ni gazdaság helyreállítása. Szárkisz felhívta az arab országokat és az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy nyújtsanak továbbra is se­gítséget az országnak. Vasárnap az arabközi biz­tonsági erők Szíriái kontin­gensei harc nélkül elfoglal­ták állásaikat Tripoliban és Szidonban is. Így most a zöldsisakosok a libanoni— izraeli határvidék keskeny sávjának kivételével az egész országot ellenőrzésük alatt tartják. (UPI, Reuter, AFP) KAIRO: Vasárnap késő este várat­lanul Kairóba érkezett Jász- szer Arafat, a PFSZ Végre­hajtó Bizottságának elnöke. Arafat előzőleg Damasz- kuszban tárgyalt a szíriai vezetőkkel a legutóbbi liba­noni eseményekről. (UPI, Me­na) NEW YORK: A Time című amerikai he­tilap legújabb számában in­terjút közölt Szadat egyip­tomi elnökkel. Szadat az amerikai lap munkatársá­nak kérdésére kifejtette, kész olyan közel-keleti békeegyez­ményt aláírni, amely — ENSZ-csapatok állomásozta- tása útján — biztosítja, hogy Izrael használhassa az Aka- bai-öblöt Hangsúlyozta, hogy kész hivatalosan, törvénye­sen és nyilvánosan aláírni az Egyiptom és Izrael közti ha­diállapot befejezését rögzítő dokumentumot. Hozzáfűzte: ragaszkodik az izraeli csapatok teljes kivo­násához a megszállt arab te­rületekről és a palesztin ál­lam létrehozásához a Jordán- folyó nyugati részén és Ga­zában. Szadat megismételte azt a kijelentését, hogy a Közel-Kelettel foglalkozó genfi értekezletet 1977-re össze kellene hívni. Elutasí­totta Kissinger amerikai kül­ügyminiszter „kis lépések” politikáját és hangsúlyozta: a genfi értekezleten a pa­lesztinok képviselőinek is je­len kell lenniük. (Reuter, AP, DPA) JERUZSÁLEM: Rabin izraeli miniszterel­nök egy értekezleten mon­dott beszédében ismét fel­szólította Szadat elnököt, hogy — amennyiben béke iránti vágya őszinte — foly­tasson közvetlen tárgyalá­sokat az izraeli kormánnyal. Hangoztatta: Izrael kész tár­gyalni akár a genfi megbe­szélések keretében, akár má­sutt. (MTI) Letartóztatások Malaysiában A malaysiai rendőrség kü­lönleges osztályának munka­társai az elmúlt három hét­ben 80 olyan személyt tar­tóztattak le Kuala Lumpur­ban, az ország fővárosában, akiket „felforgató tevékeny­séggel” gyanúsítanak. A fő­város rendőrségének pa­rancsnoka a letartóztatások­ról beszámolva azt hangoz­tatta, hogy „a kommunisták beférkőznek az iskolákba, a politikai pártokba és a szak- szervezetekbe”.­A rendőrfőnök közlése sze­rint a letartóztatások több­ségét besúgások alapján haj­tották végre. A rendőrség pénzzel jutalmazza az olyan bejelentéseket, amelyek le­tartóztatáshoz vezetnek, még­hozzá különleges díjszabás szerint: „egyszerű kommu­nista” letartóztatást eredmé­nyező feljelentésért a besú­gó 2500 malaysiai dollárt kap, nagyobb jelentőségű „kommunista személyiség” rendőrkézre adásénak a díja a 20 ezer dollárt is elérheti. (TASZSZ) Szaliut—5. Öt hónapja a világűrben Mint a TASZSZ hétfőn a földi irányítóközpontból je­lentette, a Szaljut—5 szovjet tudományos űrállomás, ame­lyet június 22-én juttattak Föld körüli pályára, foly­tatja repülését. November 22_én moszkvai idő szerint 13 óráig az űrállomás 2455 fordulatot tett meg a Föld körül. Az űrállomás öt hónapja irányított repülést folytat ál­landóan a Földre orientálva. Az automatikusan működő űrállomás a kitűzött mun­kaprogramnak megfelelően fényképezte a földfelszínt és infravörös teleszkóp-színkép­elemző segítségével tudomá­nyos kísérleteket hajtott végre. Ezek keretében a Föld és a Hold infravörös-sugár­zását - vizsgálta. Folytatódnak az űrállomás fedélzeti rend­szereivel kapcsolatos műsza­ki kísérletek és próbák is. A Szaljut—5 fedélzeti rendszerei és tudományos be­rendezései kifogástalanul mű­ködnek. Az űrállomás belsejében a hőmérséklet 23 fok, a nyo­más . 830 higanymilliméter. (TASZSZ) CDU kontra CSU Példázat a felrobbantott alapokról és a „közös” tetőről BONN: Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: A nyugatnémet keresz­ténydemokrata párt (CDU) elnöksége és parlamenti képviselőcsoportja hétfőn délelőtt külön-külön rend­kívüli ülésen tárgyalja meg a CSU hét végi döntése nyo­mán előállt helyzetet. A ke­resztényszociális unió par­lamenti képviselőcsoportja titkos szavazással úgy dön­tött, hogy felbontja a CDU-val való parlamenti uniót és önálló ellenzéki frakcióként tevékenykedik tovább. F ranz-Josef Strauss, a CSU elnöke és Friedrich Zimmermann, a parlamenti frakció új vezetője vasár­napi nyilatkozataikban igye­keztek megnyugtatni a mély­ségesen felháborodott ke­reszténydemokratákat. Stra­uss felajánlotta, hogy a két kereszténypárt a jövő­ben egyfajta „fedőszerve­zet” irányítása alatt egyez­tesse törvényhozásbeli takti­r Az Egyesült Államok és a harmadik világ AZ AMERIKAI TÖKE AFRIKÁBAN A gyarmatosítás szó sok­szor á formális gyarmattar­tással kapcsolódik össze az emberek tudatában. Az an- tikolonialista küzdelem azon­ban ma, különösen azóta, hogy megkondult az utolsó 0 MéMMi 1976. november 23., kedd klasszikus gyarmatbirodalom, Portugália lélekharangja, mindenekelőtt az ellenőri­zetlen tőkebehatolás, a ter­mészeti kincsek eltulajdoní­tása elleni harcot jelenti azon országok számára, ame­lyek formálisan teljesen füg­getlenek. S ezeknek az álla­moknak konstatálniuk kell: az újgyarmatosításnak az Egyesült Államok ma épp­oly vezető hatalma, mint ahogy Anglia a klasszikus gyarmatbirodalmi központ volt. Vegyünk az egyszerűség kedvéért egy példát, Fekete- Afrikáét! Ezen a hatalmas területen az amerikai tőke vállalatok, ültetvények szá­zait ellenőrzi, mintegy 3 milliárd dollár értékben. A gazdag nyersanyagkészletek kiaknázása a monopóliumok számára kedvező feltételek mellett és olcsó helyi mun­kaerővel történik. Az Egye­sült Államokba „visszaszi­vattyúzott” tiszta bevétel évente 500—600 millió dol­lárt tesz ki. Amerikai köz­gazdászok számításai sze­rint az Egyesült Államok­nak itteni vállalataiba esz­közölt befektetései általában régesrég megtérültek és most a térségben levő amerikai vállalkozások minden öt-hat évben akkora összeget tud­nak „repatri álni”, amely megfelel a vállalkozások tel­jes értékének. Az amerikai politika arra irányul, hogy az Egyesült Államoktól függő országok csupán egy-két ágazatot fej­lesszenek: hitelt is erre kap­nak csupán. Az eredmény: a kiszolgáltatottság eszkaláció­ja, az országok alárendelése azoknak a monopolista ma­nipulációknak, amelyek messzemenően befolyásolják az árakat. Így például a Nemzetközi Valutaalap egyik legutóbbi számítása szerint Zaire egyetlen esztendő alatt a rézárak esése miatt 340 millió dollárt vesztett, s ez az állam veszteségét semmi­lyen eszközzel nem tudta ki­egyenlíteni. ÉLELMISZER­DIPLOMÁCIA Az amerikai diplomácia minden eddiginél messzeme­nőbben felhasználja a pénz­ügyi eszközöket és az élel­miszerexportot, valamint a műszaki eljárások és licen- cek exportját („know-how”) az egyenlőtlen helyzetben le­vő államokkal szemben a nyomás gyakorlására, diplo­máciai és katonapolitikai cél­jai elérésére. E három tényezőt érdemes külön is megvizsgálni. Ami a pénzügyi eszközöket illeti, Kissinger külügyminiszter legutóbb Nairobiban olyan nemzetközi bank felállítását javasolta, amely megvédené a nemzetközi nagyvállalato­kat az államosításoktól. A terv szerint a bank irányí­tásában azok a tőkés nem­zetközi pénzügyi szervek ját­szanék a főszerepet, ame­lyekben leplezetlen amerikai befolyás érvényesül. Ami az élelmiszer-diplomáciát illeti, ez viszonylag újkeletű kife­jezés: magyarán azt jelenti, hogy Afrika, Latin-Amerika, az indiai szubkontinens kor­mányaira az élelmiszer-szál­lítmányok eljuttatásával vagy megtagadásával gyakorolja­nak nyomást. Az amerikai diplomácia egyik-másik ve­zető képviselője egészen nyíltan fogalmaz: az az af­rikai, latin-amerikai állam, amely Washington ellen sza­vaz, ne számítson búzára. Azt a tanulmányt egyébként, amely e cinikus „diplomá­cia” alapelveit körvonalazza, jellemző módon a CIA dol­gozta ki. KOZMETIKÁZOTT MUNKAMEGOSZTÁS Ami a harmadik tényezőt, a műszaki ismeretek export­ját illeti, mind' markánsab­ban kirajzolódik, hogy az ígéretektől eltérően megta­gadják a legkorszerűbb eljá­rások átadását a fejlődő or­szágoknak. Az amerikai sé­ma: az inkább munkaigé­nyes feldolgozóipari ágaza­tokat (textilipar, tömegfo­gyasztási cikkek) áttelepíteni a fejlődő országokba, ahol nyersanyag, munkaerő egy­aránt van, ugyanakkor az Egyesült Államokban a mű­szaki fejlődés élenjáró ága­zataira koncentrálni. Ily mó­don a fejlődő országok a „munkamegosztásnak” kikoz- metikázott neokolonialista függésbe kerülnének a fejlett országoktól, elsősorban az Egyesült Államoktól. Ilyen és hasonló nem „klasszikus” eszközöket is alkalmaz napjainkban az amerikai diplomácia nem is mindenütt eredménytelenül. Ehhez járulnak az eddiginél szélesebb körben és céltu­datosabban alkalmazott mód­szerek, mint a haditechnika nagyméretű exportja olyan országokba, amelyek az olaj­jövedelmek megnövekedésé­ből profitálnak, és amelyek az amerikai érdekek „regio­nális őrzőinek” szerepét töl­tik be. A haditechnika ex­portja, mint a példák sora bizonyítja, együtt jár ame­rikai „tanácsadók” tömeges odatelepítésével, s azzal, hogy a tisztikar tekintélyes része hosszabb-rövidebb időre az Egyesült Államokba utazik, ahol céltudatosan „megdol­gozzák” őket. AZ EGYENJOGÚ KAPCSOLATOKÉRT Paradox módon épp a vélt vagy tényleges amerikai le­hetőségek maximális kihasz­nálása erősíti a felismerést: következetesen végig kell vinni a harcot a teljes nem­zeti függetlenségért, a gaz­dasági függőség felszámolá­sáért is. A nemzeti felsza­badító mozgalom erősödik azokban az országokban, amelyek az amerikai beha­tolás fő célpontjai, az ideo­lógiai fejlődés is megindul, amit mutat, hogy marxista— leninista pártok jönnek létre még , olyan államokban is, ahol a hazai munkásosztály roppant gyenge. S különösen nagy jelen­tősége van a fejlődő orszá­gok számára, hogy létezik és erősödik a szocialista világ- rendszer, amely érezteti ha­tását Fekete-Afrika vagy Latin-Amerika legtávolabbi pontjain is. Ez a világrend szer egyrészt az egyenjogú kapcsolatok példáját nyújtja, másrészt — mint a vietnami és angolai szabadságharc si­kere bizonyítja — minden lehetséges eszközzel támo­gatja azokat, akik a gyar­matosító uralom alól a tel­jes felszabadulásért küzde. nek. A szocialista közösség léte és aktivitása olyan ob­jektív folyamatot segít, amellyel az Egyesült Álla­mok diplomáciája hosszú tá­von semmilyen „csodafegy­vert” sem tud szembehelyez­ni. Vajda Péter káját az SPD—FDP kor­mánykoalícióval szemben- Ezt a javaslatot Helmut Kohl, a CDU elnöke azon­nal visszautasította. „Ho­gyan beszélhetnénk egy tető felépítéséről, amikor éppen most robbantották fel az alapokat” — jelentette ki vasárnapi televíziós nyi­latkozatában. ....... A CDU vezetésében és tagsága körébén azonbah tovább tart a felháborodás. Kohl már a CDU-elnökség sebtében összehívott szom­bati ülésén, majd vasárnapi sajtónyilatkozataiban leszö­gezte: október 3-án a parla­menti választásokon „az egész Német Szövetségi Köz­társaságra vonatkozóan” kapta meg a szavazatokat és továbbra is az országos el­lenzék vezetőjének tekinti magát”. Megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy a CDU komolyan fontolóra vette egy bajor pártszervezet felállítását. Willy Brandt, az SPD el­nöke rádiónyilatkozatban fejtette ki álláspontját az el­lenzéki pártok válságáról. Emlékeztetett arra. hogy néhány hete a parlamenti választások előtti kampány­ban a CDU—CSU még a kormányzás felelősségét akarta közösen vállalni, most pedig már az együttes ellenzéki taktikában is kép­telenek megállapodni. Az SPD—FDP kormány mun­kája nem lesz sokkal köny- nyebb a következő négy év­ben attól, hogy a parlamen­ti ellenzékben nem egy párt- unió, hanem két külön párt tevékenykedik — mondotta Brandt. A parlamenti erő­viszonyok megváltozása azonban mégis „nem várt pluszt”, jelent a szociállibe- rális koalíció számára — je­lentette ki. Brandt elvben nem zárta ki annak lehető­ségét, hogy a későbbiek fo­lyamán egy — a CSU nélkü­li — nagykoalíció is kiala­kulhat tartományi szinten — a közeljövőre nézve azon­ban teljesen valószínűtlen­nek mondotta, hogy pártja a kereszténydemokratákhoz közeledjék. * Helmut Kohl keresztény- demokrata pártelnök hétfőn délután az új Bundestag CDU-képviselőivel ismer­tette a pártelnökség döntését- Az egységre való felszólítás mellett a CDU már számol az újabb, és ezúttal véglege« visszautasítással is. A tőkés világ három fő erő­központfa — az Egyesült Ál­lamok, Nyugat-Európa és Ja­pán — között változatlanul az első a legfontosabb: a tőkés­és a fejlődő világot behálózó monopóliumok mintegy há­romnegyede észak-amerikai. Ez a két tény önmagában is jelzi, hogy az Egyesült Álla­mok politikájának a „harma­dik világ” irányában szerepe van a gyarmatosításellenes harc egész dinamikája szem­pontjából. A második tény pe­dig — a monopóliumokra vo­natkozó — egyben arra a szo­ros összefonódásra és munka- megosztásra figyelmeztet, amely az amerikai állami kül­politika és a monopóliumok „saját” • külpolitikája között fennáll. Ugyan ki tudná például elválasztani, hogy Chilében az Allende-kormány meg­döntésére tett lépésekben hol végződött az amerikai Szérvek — a diplomácia és a Cl A — szerepe s hol kez­dődött az ITT-é és a réz- kartellé... Cikkünkben természetesen e rendkívül bonyolult és szerteágazó témának csak néhány legidőszerűbb vonat­kozásával, csupán egy-két összefüggésével tudunk fog­lalkozni. Ami az Egyesült Államok lehetőségeit illeti Latin-Amerikában, Afriká­ban és Ázsia fejlődő orszá­gaiban, ezeket elsősorban azok a vezető pozíciók szab­ják meg, amelyeket az ame­rikai tőke a szóban forgó or­szágokban betölt.

Next

/
Thumbnails
Contents