Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

IMEEJ-dosszié Felkészülés a tanévkezdésre Érdekes, közérdeklődés­re számot tartó jelentést vitatott meg legutóbbi ülé­sén a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A tartalmas anyag összeállítói arra kerestek választ, hogy az oktatási intézmények ve­zetői és a -felügyeletet il­letve a fenntartást ellátó tanácsok hogyan szervezik a tanévkezdésre való fel­készülést, miként teremtik meg a zavartalan oktató­nevelő munka tárgyi, sze­mélyi és egyben — a ta­nítás rendjéhez szorosan -.apqsolódó — feltételeit. A vizsgálat résztvevői tá­jékozódtak harmincegy ál­talános, két szakközépisko­lában, az egri gyógypeda­gógiai intézetben, tizen­nyolc községi tanácsnál, s a témában érdekelt szak- felügyeleti szerveknél. Felújítási gondok Megállapították, hogy me­gyénkben — a korábban született v párt- és kormány- határozatok szellemében — egyre többet áldoznak a tanügyre. Ezt tükrözi az ötödik ötéves tervre szóló költségvetés is. A kiadá­soknak több mint egyhar- mada jut kulturális célok­ra. Ennek az összegnek öt- venhét százalékát fordítják najd diákok javára. 1976-ra mintegy huszon­négymillió forintos értékű beruházás — huszonkét tan- és két tornaterem -j- meg­valósítását tervezték. Ebből jó ötmilliós munka befeje­zése áthúzódik 1977-re. Fel­újításra a tanácsok tizenki­lenc-, karbantartásra 3,5 milliót szántak. Ezek az adatok is jelzik, hogy pénz­jen nincs hiány. A dolgok . négsem mennek rendjén. íme egy csokorra való a nehézségekből! Az egyes feladatok meg­oldására nem készülnek fel alaposan. A pontos műsza­ki felmérés általában elma­rad. Nem kérnek előzetes árajánlatot a kivitelezőtől, s néha — sajnos ilyen is előfordult — írásos megál­lapodást sem kötnek, holott ez egyértelműen rögzítené a szerződő felek kötelessége­it. A szakszerűtlen felmérés miatt igen gyakori a rész­leges felújítás. Elvégzik a belső festést, ám az abla­kok és az ajtók kopottan díszelegnek, mert közben kiürült a pénztárca. Helyre­állítják a homlokzatot, a járdák, a tető javítására azonban már nincs keret. Dernjénben csak utólag vet­ték észre, hogy a tartófa­lakat is meg kellene erősí­teni. Az igazgatók nem építész Szakemberek. Oly­kor bizonytalankodnak az el­lenőrzésnél, az iratkezelés­nél, a számlák felülvizsgá­latánál. időben cselekedni Ebben a témakörben élénk vita formálódott. Töb­ben hangsúlyozták: a bajok fő oka az. hogy nincs gaz­dája ennek a fontos terület­nek. A költségvetési üze­mek — bár erre a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga már 1974-ben határoza­tot hozott. — nem biztosí­tanak elsőbbséget a műkö­dési területükhöz tartozó tanácsok és intézmények igényeinek. Ennek a ren­delkezésnek mindenkénpen érvényt, kell szerezni, mert csak így várható lényeges javulás. Persze, az is szük­séges. hogv az érdekeltek időben állítsák össze a ter­veket. A Heves megvei Ta­nácsi Építőipari Vállalat igazgatója javasolta a leg­jobbnak ígérkező módszert. A megyei művelődési osz­tály tudja, hogy melyik év­ben mennyi pénzt használ­hat fel, az illetékesek is­merik és rangsorolhatják az igényeket is. Ha október­ben—novemberben felkere­sik a cégeket, akkor nem­hiába kopogtatnak. Vállal­ják a megbízatásokat, lesz kapacitás, s előreláthatólag az átadási határidők sem tolódnak el. Nem véletlen, hogy ezt az ajánlást min­denki helyeselte. lő tansierellátás Egyre több a korszerű szemléltetőeszköz. Az öröm­höz azonban üröm is járul, mert gyakran meghibásod­nak, s a GELKA meglehe­tősen kényelmesen — a gyöngyösi járásban például két-három hónapig — ja­vít. Néha — a régi lemez­játszók, a kézi villanyfúró­gépek esetében — az alkat­részhiány is közbeszól. Dicséret illeti az állami és a szövetkezeti kereske­delmet. A papír- és írószer­boltokban a különböző tan­szereket már jóval tanév­kezdés előtt árusították. Az állátás — talán ezen az őszön először — a közsé­gekben és a városokban egyaránt zavartalan volt: a diákok és a szülők úgy­szólván mindent megkap­tak, amit kerestek, A körzetesítés bizonyította létjogosultságát. A közpon­ti iskolákba szeptembertől 1130 tanuló járt be kerék­páron, vonaton, autóbuszon. Egyedüli nehézség az, hogy a bejárás meglehetősen sok időt rabol el a fiataloktól. Ezért némileg kárpótolja őket a magasabb színvona­lú oktatás. Kevés a tanító Szerencsére a személyi feltételek se rosszak. Ter­mészetesen továbbra is gond az, hogy kevés a taní­tó. Hatvan helyet képesítés nélküli nevelőkkel töltöttek be. A pályától többen azért húzódoznak, mert úgy ér­zik: hátrányos helyzetben vannak a felső tagozatban tevékesykedő kollégáikhoz képest. Ezt a szemléletet végső soron csak az óra­1 munkásmMíídésért Szocialista brigádok az élen (Baranyi Imre tudósítótól) Az Egyesült Izzó gyöngyö­si gyárában ebben az évben is meghirdették a szocialista brigádok kulturális vetélke­dőjét.'A verseny egész éven át tartott — és tart. A bri­gádok mozibérleteket váltot­tak. író—olvasó találkozó­kat szerveztek, közösen néz­tek meg kiállításokat, s részt vettek a könyvtár számos akciójában. ÚíÍSmMM a»?®, november 2L, vasárnap A vetélkedő második sza­kasza a közeljövőben kezdő­dik, amikor a brigádok szel­lemi vetélkedőkön mérik össze ismereteiket. Számot adnak az ajánlott irodalom, a technika és tudomány is­meretéből, de jelentős he­lyet kap a vetélkedőn a sport, a politika és a művé­szet is. A vetélkedő anyagát a városi járási könyvtár és a művelődési központ munka­társai készítik el, a gyár közművelődési felelős mun­katársaival. A harmincnégy brigád no­vember 25-én kezdi az elő­döntő versenyeit. A vetél­kedősorozat döntőjére a jö­vő év januárjában kerül sor. szám csökkentése és a ke­reseti lehetőségek javítása számolhatja fel. A szakosan megtartott órák aránya a városi isko­lákban igen jó. Nem így van a községekben és az egyes települések közötti különbségek is jelentősek. Ezt minél hamarabb csök­kenteni kellene. Jó módszer a letelepedési segély, a szolgálati lakások biztosítá­sa, az építési kölcsön, a gépkocsi vásárlás támogatá­sa. Az évnyitó értekezletre a tantárgyfelosztást és az órarendeket mindenütt el­készítették, figyelembe vé­ve a nevelőtestület javasla­tait is. A programba beik- - tatták az üzemlátogatáso­kat és a tanulmányi kirán­dulásokat. Az utóbbiakat úgy, hosszú távra terveztek, mert csak így lehet az if­júság szellemi gyarapodá­sát szolgáló országjáró ki­rándulásokat szervezni. Az elmúlt évhez hasonlít­va több diák részesül nap­közi otthonos ellátásban. Számuk 19,4 százalékkal növekedett. Tavaly rendez­ték az élelmezési normákat, ám még most is adódnak nehézségek, hiszen igen drága a zöldség és a gyü­mölcs, és erre a többlet- költségre nem számítottak. A konyhavezetők egy része szakképzetlen, s ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy a gye­rekek nem mindenütt kap­nak olyan változatos, vita­mindús ételeket, amilye­nekre fejlődő szervezetük­nek szüksége lenne. A határozati javaslatok jó néhány fontos tennivaló­ra hívjuk fel a figyelmet. Ezekből idézünk most. Az eddiginél is többet kellene törődni a tanköte­lezettségi törvény betartá­sával. Ha elemeznék a ki­maradások okait, ha fel­mentéseket csak nagyon in­dokolt esetben engedélyez­nének, akkor többen fejez­nék be általános iskölaita- nulrhányaikat Érdemes ha­tékonyabbá formálni a pá­lyairányítást hiszen keve­sebb lenne a csalódott if­jú. Indokolt a megye gyógy­pedagógiai hálózatának gyorsabb ütemű fejlesztése, gyógypedagógiai óvoda lé­tesítése, a kisegítő iskolák számának növelése, vagyis a korszerű oktató-nevelő tevékenység minden féltőié- lének biztosítása valamennyi intézményben... Pécsi István A Magyar Televízió drámai főosztályának műsortervében szereplő Möllere: „Szkapen furfangjai” című színes műsor felvételei készülnek a tv IV-es stúdiójában. A vígjátékot Vámos László rendezte. A jelmezeket és díszletet Köpeczi Boóc István tervezte. Vezető­operatőr: Bornyi Gyula. Dramaturg: Mészöly Dezső. (MTI fotó — Hámor Szabolcs) H Moszkvai Kamarazenekar egri hangversenyéről Ä Filharmóniái bérletében pénteken este az egri közön­ség a Moszkvai Kamaraze­nekar műsorát élvezhette. Az idei évadban már má­sodszor hallgat az egri kö­zönség kamarazenét. Egye­sek kérdően fogadták ezt a szervezési megoldást, mint­ha a kamarazene akár for­mai, akár tartalmi részét nézve nem lenne egyenran­gú a nagy szimfonikus ze­nekarok teljesítményével. Nemcsak a Liszt Ferenc ká- marazenekar cáfolt rá erre a hiedelemre, remekbe sza­bott Mozart-programjával, hanem — és ha még lehet fokozni ezt a bizonyítást — a moszkvai együttes még in- >kább. Egy nagyszerű együt­tes, v.-.ez. -a -harmonikusan összeszokott zenészgárda hagy élményt nyújtott az egri •' közönségnek. És most nem az udvariasság fokozza az értékelést: egy-egy szó­lóhangszer jelentkezése kü­lön örömöt keltett, mert a rövid szóló-felcsillanásokban is komoly előadói egyéni­ségek formálták tartalmassá. és nagyhatásúvá az elő­adást. Négy művet adott elő a kamaraegyüttes. Nem a mű­sor sorrendjében haladva, inkább a hangulati csúcso­kat érzékeltetve, mindenek előtt Sosztakovics Kamara­szimfóniáját kell említe­nünk. Ezt a mélyenszántó ’ muzsikát a nemrég elhunyt mester a háború áldozatai­ra emlékezve írta. Ez a gyász, ez a megrendülés sok-sok olyan zenei motí­vumot dolgoz fel, amelyet más pozícióban hamarabb ismertünk és szerettünk meg, mint ezt a most el­hangzott Kamaraszimfóniát. A Lenln-dal ismert motívu­mának itt más a hatása, mélyebb, megindítóbb; fi­nomabb utórezgése keletke­zik bennünk, mert a szö- vegtelen muzsika halk ne- szezése az áldozatokat is megidézi, akik a hazáért estek él, akik az utolsó tet- . tűkig 'hűén adták lélkésedé­•Siiket. . * .. ... S mintha csak a hűvös, őszi zfmankós napok lelki­állapotát akarná a megszó­lalásával feloldani — azzal, hogy zenévé lényegit! a gyászt, a melankóliát és az ezekből megszülető nyugta­lanságot — Haydn e-moll szimfóniája égy más korból egy egészen másfajta üze­netet hozott. A zenéből ki- érezzük a nyugtalanítót, amely ma is érzékelteti azt a századot, amelyet zenész­és egyéb életrajzokból olyan jól. ismerünk. Európa akkor forrongás előtt, szellemiek­ben mindenképpen; ezt a nyugtalanságot, ezt a szel­lemi frisseséget idézni so­ha nem árt, még ilyen tá­volinak tűnő zenei korszak­ból sem. Weinberg Szimfoniettája a Bartóknál ismert és meg­ismert „barbárabb hangza- tokra” emlékeztet. Nem is takarja Weinberg ezt az emlékeztetést, bevallja, ki és hogyan vezeti őt a for­mai megoldásokban; a szim- fonietta mégis önálló egyé­niséget mutat be nekünk, a Bartók-hatás alól úgy sza­badul a zeneszerző, hogy a kezdés robusztus hangzatait később szláv pianókkal éke­síti. És milyen hatásosan! A pódium-zene kedvelői­nek csemegeként .- nyújtotta ■ ez a kiváló együttes. Purcefó JPávűne és chaconnc-ját, mintegy, figyelmeztetve ben­nünket ■ arra, hogy a zene birodalma visszafelé sem ér véget Bachnál, vagy Vival­dinál. Csütörtökön a Zeneakadé­mián ugyanezt a programot játszotta ez az együttes. A hírek csak megerősítik őszinte elismerésünket, ame­lyet az egri közönség forró fogadtatása nyilvánított ki. A zenetörténeti- bevezető­ket Pándi Mariann mondot­ta el. (farkas) y, PPRRE 'RA ÖRBGt OOSB 9ÖN WSS&­Hetek óta sztrájkoltak a fuvarozók az egész ország elégedetlen volt. a szocialis­ták radikálisabb politikát kö­veteltek Allende elnöktől, a jobboldal pedig a rendszer bukását várta. És valahol Észak-Amerikában a mono­poltőke szövögette hálóját.. öreg Jósé persze semmiről sem tudott, ő csak kenyér­ért jött Santiagóba. Északon élt egy bányászfaluban, na­pok óta éheztek, már zúzmót szedtek a kövekről, azt főz­ték meg, amikor jött a hír, ‘Jose Ramon Marie Manuel Perrelra 1926-ban születeti Santa Isabelleben. Apja orvos volt egy lepraielepen, ez a szomorú környezet nagy ha­tással volt Perreira gyermek­korára. Közgazdasági-írói sza­kot végzett 1947-ben Santiagó- ban, az VSA-ban mástél évet töltött UNESCO ösztöndíjjal. Itt ismerkedett meg a balol­dali mozgalmakkal. Tanulmá­nyai befejeztével visszatért hazájába, Chilébe. Allendének lelkes híve volt. A fasiszta hatalomátvétel után Para­guayba emigrált. Jelenleg „A. néma stadion" című új köte­tén dolgozik. Írásait a fasisz­ta junta indexre tette, köny­veit elégette.)» hogy a fővárosban lehet ke­nyeret kapni, öreg Jósét sem érdekelte a politika, polgár- háború, államosítás merény­let, hasonlóan sorstársaihoz, csak egy érdekelte: a ke­nyér. Először járt a fővárosban, s nem egészen így képzelte el santiagói látogatását. Gyer­mekfejjel járt le a bányá­ba. és azóta, majdnem 45 éven át szinte csak aludni járt fel onnan. Amikor sza­badnapos volt, minden ide­jét lefoglalta családja, San- tiagóra sosem gondolt. S hogy erre az útra most sor került, annál nagyobb érdek­lődéssel járta a várost Csalódott. A boltok előtt sorban- állt a nép kenyeret csak jegyre lehetett kapni, az utcák ki­haltak voltak, néhol katonai őrjárat cirkált. Sok fárad­ságába - és pénzébe - került, míg kenyérhez . jutott. Beállt a sorba, és eldörfnögte ma­gában: „Megkapom a kenye­ret és 'itthagylak, te isten­verte világváros!” De nem­sokára elfelejtett minden bosszúságot, nehézséget, kel­lemetlenséget: végre kezében érezhette a Kenyeret. Vá­szonzacskót húzott rá. majd körbetekerte újságpapírral, és hóna alá csapta. „Ideje hazaindulni” — gondolta, és elégedetten, némi káröröm­mel nézte végig a mögötte húzódó sort. Immár csomaggal a hóna alatt baktat a Santiagóból Valparaisóba vezető út felé. Sétál, közben dúdol és meg- megsimogatja a Kenyeret. Kiáltás csattan a háta mö­gött: — Hé, öreg! Álljon csak meg! „Katonák” — gondolja öreg Jósé. magához szorítja a Kenyeret, és megszaporáz- za lépteit. Futó léptek dübörgése: — Állj már meg, vén szar­házi! öreg Jósé is fut. Fiatal katona dühtől eltor­zult arca villan előtte, és ütést érez a válla táján. Meg­fordul, de újabb egyenru­hákba ütközik. Szíve a tor­kában. és szorítja a Kenye­rét. — Mi van a motyóban, öreg? öreg Jósé nem szól. ellen­ségesen méregeti a komán- dót. Az egyik katona a Ke­nyér felé nyúl. — Nem! — kiált fel az öreg. Valaki meglöki hátúiról. Arccal zuhan a porba. De' a Kenyeret még szorosabban szorítja magához. Rúgások érik, de ő csak a Kenyérrel törődik. „Milyen jó. hogy becsomagoltam” — gondolja, és e pillanatban bársonyos, vörös öntudatlanságba zuhan. Aztán rémlik hogy föleme­lik. görcsösen markoló útjait lefejtik csomagjáról, és öreg Jósé már nem érzi mellén a Kenyér melegét, mely átiz- zott vásznon, papíron, kabá­ton. ingen... ... és öreg Jósé, aki élet­telenül lógott a2 erős kések között, hirtelen kitépi a Ké­nyeret a katonák markából, félrelöki az útjában álló le­gényt, és fut. maga sem tud­ja. merre, de fut a Kenyér­rel, talán hazafelé. ( Gépfegyver-kelepelés. ’öreg Jósé elejti a csomagot. Feí- bukik, élettelenül. terül el a porban. Egy katona ugrik oda. villámgyorsan kibontja a Kenyeret, és magasra tart­va mutatja társainak: — Kenyér! — és bosszúsan földhöz vágja. Hirtelen kisüt a nap. A fény megcsillan a reggeli eső ittfeléjtett tócsáin, egy kes­keny fénykéve öreg Jósé széttárt karú mellére .telep­szik. A. víz lassan magába S7' a kenyér illatát. Dénes Géza fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents