Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

Heti kipolitikai összefoglalónk A HÉT CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ Az USA megvétózta a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét az ENSZ-be — . Karamanlisz görög miniszterel­nök tárgyalásai Párizsban EDD: Carter a megválasztott amerikai elnök sajtóértekezlete Plains-ben — Az első nyugodt nap Bejrútban, 1 egy ver- ropogás nélkül ■ SZERDA: ' Közös közlemény aláírásával véget ért Leonyid Brezs- nyev belgrádi látogatása — Kekkonen jinn köztársasági elnök Budapestre érkezett CSÜTÖRTÖK: A madridi kortez megszavazta az alkotmány módosítását — Az amerikai Williamsburgban véget ért az úgyneve­zett NATO-parlament ülése PÉNTEK3 Népszavazás Algériában az új alkotmány elfogadására — A bonni szövetségi gyűlésben Franz-Josef Strauss pártja» a cSU külön frakciót alakított SZOMBATS Kekkonen elnök befejezte magyarország> El Kholi befejezte az Arab Liga megbízásából Libanon ban végzett közvetítői tevékenységét Kommentátorunké, Pálfy Józsefé a szó: A hét 4 kérdése Megnyílt a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) XXVII. kongresszusa. Az előtérben (balról jobbra) Hans Friderichs gazdaságügyminiszter, Hildegard Hamm-Brücher asszony, az FDP elnökhelyettese és Hans-Dietrich Genscher. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Vita Angola ENSZ-felvéteiéről 1. Mi az eredménye a belgrádi csúcstalálkozó­nak? Bebizonyosodott, hogy a szovjet—jugoszláv kapcsola­tok még szilárdabbá tételé­hez megvan minden feltétel. Leonyid Brezsnyev és ven­déglátója, Tito ismételten megerősítette a két part es a két ország közti kapcsolatok alapelveit: a szuverenitás, a függetlenség, az egyenjo­gúság, a belügyekbe való be nem avatkozás egy­formán ezek közé tartozik. Érdemes idézni a sajtóvissz­hangból egyrészt a moszkvai Pravdát, amely rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és. Jugoszlávia a nemzetközi élet kérdéseiről, vagy azo­nosan vélekedik, vagy na­gyon közelálló álláspontot foglal el, másrészt a belgrá­di politikát, amely arra utalt, hogy a két ország út­jai a belső fejlődést és a szo­cializmus építésének formá­ját tekintve nem esnek egy­be, ez a tény viszont csak növeli, a közös közlemény rendkívüli értékét. A világsajtót bejárta a Brezsnyev-pohárköszön­tőből vett idézet és az a ta­láló hasonlat, amely a nyu­gati propaganda „meséi­ben” a Szovjetuniót „farkas­nak”, Jugoszláviát pedig „Piroskának” titulálta- Csat­tanóé válasz volt ez mind­azoknak, akik mindenütt „szovjet veszélyt” látnak és Belgrádra is valamiféle „szovjet fenyegetést” érez­nek ránehezedni. 2. Miért született új alkotmány Algériában? A tizennégy éve független­né vált ország új belső fej­lődés előtt áll, ennek meg­felelően a világban is, min­denekelőtt az úgynevezett harmadik világban és az el nem kötelezettek között akar nagyobb súllyal fellépni. Nemrég ott jártam Algériá­ban és a vilaják (a megyék) főnökeivel, az FLN (az egyetlen párt) vezetőivel vagy éppen diákokkal, fia­tal munkásokkal folytatott beszélgetések közben érez­hettem: ez az év a politikai mozgósítás esztendeje Algé­riában. Júniusban már ren­deztek egy népszavazást: ak­kor a 190 oldalas „nemzeti chartát” fogadták el a vá­lasztók, most ennek sűrített, rövidített és alaptörvénnyé emelt változatát. Megtanul­tam, hány jelző illik az or­szág neve mellé: arab is, af­rikai is, mohamedán állam- vallású is, ugyanakkor el nem kötelezett és a harma­dik világhoz tartozó. Szemé­lyes élményként még egy jelző kívánkozik ide: fiatal ország! Húsz-egynéhány éves politikusokkal, harminc-egy- néhány éves .gyárigazgatók­kal, egyetemi tanárokkal ta­OM&MM 1916. november 21«, vasárnap lálkoztam.i: S a fiatalság­ból adódik az is, hogy a népszaporulat terén ugyan­csak gyarapodnak. Ma már 11 millióan vannak, pedig 1962-ben a háború befejezte- kor 10 millióra fogyatkozott az a lakosság, amely másfél millió halottját siratta. S nem is szegény ez az ország: évi 50 millió tonna olaja, vagy éppen hihetetlen nagy földgáztartaléka (összesen 4.000 milliárd köbméterre becsülik!) megadja a fejlő­dés lehetőségét* 3. Miért adta be a derekát a spanyol szélsőjobboldal ? Való igaz, a kortezban el­söprő többség alakult ki az alkótmánymódosítás mel­lett. Az embernek az az ér­zése. hogy — túlszép a menyasszony! A „bunker”, vagyis a francoista szélső- jobboldal egy tekintélyes ré­sze egyszeriben belement volna abba, hogy a jövő évi választásokon egyenlő esé­lyekkel induljon vele szem­ben a kereszténydemokrácia vagy a polgári baloldal? Alighanem az rejlik a fran- coisták látszólagos meghát­rálása mögött, hogy biztosí­tékokat kaptak: ezért azok 1915. ÁPRILIS 13-ÁT ÍR­TAK. Bejrút Ajn al Rumäne negyedébe amerikai gyárt­mányú „utcai cirkálókból” álló, hosszú gépkocsioszlop tartott. A Pierre Gemayel- nek, a falangista vezérnek nevét viselő utcában maro- nita templomot avattak — a jobboldal összes jól ismert vezetőinek jelenlétében. Egy­szer csak rendszámtábla nélküli autó tört. ki az egyik mellékutcából, utasai gép­pisztolysorozattal állították meg a karavánt, ahol cso- dák-csodájára egyetlen poli­tikusnak sem lett bántódása, de négy kisebb beosztású őr és milícista holtan zuhant ki a kísérő kocsikból. A feltüzelt tömeg nem várta meg az ájtatoskodás kezdetét, hanem leállította a közeli főúton haladó ütött- kopott bérelt autóbuszt, amely családi ünnepségre szállította a Tel Zaatar-i palesztin menekülttábor la­kóit. (A tábor a főként ke­resztények lakta Kelet-Bej - rútban terült el, ezért tudták a későbbi harcok során kö­rülzárni és ötvennyolc napos ostrom után a földdel egyen­lővé tenni.) A buszon kevés volt a férfi, asszonyok, gyer­mekek és az idősebb korosz­tályhoz tartozók foglaltak helyet. A falangista milícia tagjai nem kérdeztek és nem magyaráztak — az összes utasokat meggyilkolták. Tegyük hozzá, hogy . an­nak a bizonyos rendszám táb­a „szabad választások” nem lesznek annyira szabadok... A választási rendszer, a vá­lasztókerületek határainak megvonása stb., stb. a jobb­oldal javára fordíthatja majd a választások kimene­telét. S az is valószínű, hogy Suarez kormánya csu­pán a nem-kommunista bal­oldalt engedi indulni. Az antikommunizmus árnya nem tűnik el Madrid felől a kortez mostani szavazása után sem. •L Ml is az a „NATO-parlament”? Semmi esetre sem igazi parlament! A tizenöt ország palamentjeiből amúgy meg­hívásos alapon toboroznak össze vagy 200 képviselőt, természetesen még véletle­nül sem hívnak oda kommu­nistát, (pedig a római és a párizsi törvényhozók között tekintélyes az arányuk!) ha­nem csupa olyan „megbíz­ható”, a NATO céljaival messzemenően egyet értő politikus jön össze egyszer egy évben, aki előtt nyugod­tan lehet beszélni fegyverke­zési kiadások növeléséről, a szocialista országokkal szeri­ben diplomáciai taktika és katonai stratégia kérdései­ről. Nem igazi parlament, mert döntéseket nem hoz­hat, nem is tartozik neki senki és semmi felelősséggel. Mi hát akkor? Jobbára csu­pán fórum, ahol újra meg újra el lehet mondani az at­lanti propaganda szólamait, s az egészet úgy lehet tálal­ni, mint valamiféle „nép­képviselet” megnyilatkozá­sát. Csak azért érdemes mégis odafigyelni, mert né­ha valóban előre elárulják a szószátyár képviselők, hogy mire is készülnek valóban a Pentagon és a brüsszeli NATO-központ vezetői* S például egy ajánlásban ki­fejezték hő kívánságukat:; Spanyolország „a szabad és általános választások” után már. küldjön ki, parlamenti megfigyelőt.,madridi 3$pr*f; tez á „NATO-parlament” jö­vő évi ülésére. Ami nyilván­valóan Spanyolország leen­dő NATO-tagsága irányában tett lépés lenne. Vagy az sem volt érdektelen, ahogy Nelson Rockefeller, az olaj­mágnás és republikánus ál­lamférfi, miként is sürgette a „NATO-parlament” szó­noki emelvényéről az ipari­lag fejlett tőkés országokat: alakítsanak ki egységes poli­tikát az olajexportáló orszá­gokkal szemben! la nélküli kocsinak géppisz- tolyos utasait azóta sem ta­lálták meg. Sokan élnek a gyanúperrel, hogy szándékos provokáció történt. Erre vall az a körülmény, hogy kizá­rólag jelentéktelen tisztsége­ket viselő falangisták vesz­tették életüket, s a későbbi nyomozás — egy darabig még lehetett rendőri tevé­kenységről beszélni, azután már nem — feltűnően ered­ménytelen maradt- A bosszú­sorozat folytatódott, a vita és az ellenségeskedés egyre szenvedélyesebbé vált, az államvezetés csúcsain is- A „megoldhatatlan” nézetelté­résekre hivatkozva Frangié maronita elnök menesztette a mohamedán miniszterelnö­köt, s a kormányfői posztra — első ízben Libanon törté­netében — nem sfcunnita polgári személyt, hanem a 76 esztendős Nureddin Rifái jobboldali keresztény tábor­nokot nevezték ki. Ezt a lé­pést joggal jellemezték puccsként, s a jobboldal — ahhoz az emberhez hason­lóan, aki egy üvegházban kővel dobálózik — maga rúgta fel a Nemzeti Charta, egyébként igen vitatható előírásait. A tiltakozás óriási erővel felszínre tört és a tábornok kormánya csupán órákig le­hetett hivatalban. Az elnök — immár nyolcadik alka­lommal — ismét Rasid Ka- ramit bízta meg a kabinet vezetésével, s a veterán, kö­Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa megkezdte az Angolai Népi Köztársaság ENSZ- íelvételével kapcsolatos kér­dés vitáját. A testület — az eljárási szabályoknak meg­felelően — a kérdést az új tagok felvételével foglal­kozó bizottság elé utalta. A bizottság rövid tanács­kozás után ülését helyi idő szerint hétfő délelőttre na­A fehértelepes Smith-re- zsim csapatai az elmúlt 48 órában újabb támadást in­dítottak a 'Mozambiki Népi Köztársaság területén. A rhodésiai egységek nehéz­tüzérség támogatásával Ga­za tartományban kezdtek új hadműveletet és Pafuri, illetve Chicualacuala tele­pülések vonalában frontvo­Egymillió dolláros óvadék ellenében a fellebbezési tár­gyalás megtartásáig San Franciscóban szabadlábra helyezték a hét évre ítélt Patricia Hearts-öt. Az ame­zéputasnak mondható moha­medán politikus négypontos reformprogramot terjesztett elő a belső béke helyreállí­tásának feltételeként. Ez a négy pont a következő volt: 1) Űj védelmi törvény. a hadsereg összetételének ész­szerű megváltoztatása; 2) Űj állampolgársági törvény, amely átmeneti honosságot biztosít a palesztineknek, amíg vissza nem térnek saját nemzeti otthonukba; 3) A Nemzeti Charta helyébe új alkotmány helyezése, de az átmeneti időszakban is olyan 120 tagú képviselőház életre hívása, amelyben egyenlő arányban, 60—60 keresztény és mohamedán képviselő kap mandátumot; 4) A leg­sürgősebb szociális követe­lések teljesítése. EGYÁLTALÁN NEM LI­BANON sarkaiból történő kifordításáról volt szó, nem valamiféle maximális, telje­síthetetlen programról, de a jobboldal ezt is elfogadha­tatlannak tartotta. Vissza­utasított minden megegye­zési kísérletet, s 1975 máju­sában gyakorlatilag kezdetét vette a polgárháború. Az első napokat talán azért sem árt immár több, mint másfél esztendő távla­tából feleleveníteni, mert az októberi rijadi megállapodás ismét arra hivatkozott, hogy a különböző szembenálló fe­leknek a tavaly április 13-i „vonalaikra” kell visszavo­nulni. (Ha egyáltalán ponto­polta el. Az Egyesült Álla­mok tájékoztatta a tanács­kozás résztvevőit; az ame­rikai kormány „ez alkalom­mal nem akadályozza meg az Angolai Népi Köztársa­ság felvételét”. Mint isme­retes, az Egyesült Államok június 23-án, Vétójogával élve. elutasította a függet­lenné vált afrikai állam fel­vételét a világszervezetbe. nalat nyitottak. A mozam­biki hírügynökség jelentése szerint a népi felszabadító erók megállították az elő­renyomuló rhodésiai csapa­tokat. A mozambiki egysé­gek visszafoglalták az ag- resszortól a múlt héten el­esett Mavne katonai tá­maszpontot is. rikai milliomoscsalád lányát csaknem három évvel ez­előtt rabolták el otthoná­ból egy illegális szervezet tagjai. A fiatal lány azt kö­san és kölcsönösen elfogad­hatóan meg lehet állapítani ezeket az állásokat.) Ám időszerű a visszatekintés azért is, mert az egyezmé­nyekből kitűnik; változatla­nul nem jutottak előbbre a libanoni belső gondok orvos­lásában­A cédrusok országának további sorsa jobbára a napi jelentések témája lett, s még ma is azok közé sorolható- A hátteret teljessé téve: a ké­pet még inkább bonyolítja, hogy a két nagy táboron be­lül is számos árnyalat léte­zik. A keresztény csoporton belül vannak mérsékeltebb irányzatok: a realistának mondható Raymond Edde, a polgárháború drámájá­nak hatására elnö­ki bátyjával szembeforduló fiatalabb Frangié, s a maro- niták centrumában elhelyez­kedő Eliasz Szárkisz • az új elnök, akinek olyan nehezen sikerült a bársonyszékbe jut­nia. A hangadók azonban a „Cédrus őrei”, s a többi ult­ra szervezet fegyveresei, fő­ként Gemajel és Chamoun párthívei. A „muzulmán” ol­dal a kommunistákon, a druzókon keresztül a siita imám szabadcsapatáig ter­jed. Nem szólva a palesztin mozgalomról, amely a de­rékhadat jelenti El Fatah- on, s az Arafat vezette Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezeten kívül 'még legalább huszonkét kisebb-nagyobb alakulatot ölel fel, sajnos nem egy szélsőséges irány­zatút. Az alapvető harci szö­vetség ellenére lehetnek ér­dekkülönbségek a paleszti- nek és a libanoni baloldal között is. Hét végi jegyzet LEX ABS Tekintete bölcsességet és jó­ságot sugároz. Ezekkel a sza­vakkal kezdi a nyugatnémet Welt a 75 esztendős Herngghn Josef Absról szóló méltatását. Az illető foglalkozása bankár, mostanáig a Deutsche Bank fel­ügyelő bizottságának elnöke volt, mostantól díszelnöke. A meghatott megemlékezés né­hány bekezdésben végigfut az ünnepelt életútján. Elmondja, hogy régebben magánbankok szolgálatában állt, de átment az állami felügyelet alatt álló in­tézethez, holott itt csak a fele fizetést kapta. Ismerjük el, nagy áldozatot hozott, ott százezerért dolgozott, itt mindössze ötven­ezerért. (Márkában.) Hiába, a hivatásbeli haladásért tenni kell valamit, nehogy kisszerű ügyle­tekbe vesszen el, — Abs szavai­val élve, — ne apró zeneszer­számokon, hanem óriás, 72 re­giszteres orgonán játszhasson az ember. Abs 1938-ban lett az „óriás orgona”, a Deutsche Bank fel­ügyelő bizottságának tagja és oiy remekül kezelte a harmin­cas évek végén, és a negyvenes évek elején a regisztereket, hogy a háború befejeztekor az ame­rikaiak felvették a háborús bű­nösök listájára, mint a Harma­dik Birodalom és a' németek háborújának egyik gazdasági vezetőjét. A listáról később va­lahogy lekerült, az NSZK gaz­dasági fejlődésével pedig följebb lépett a létrán. Sikerült vele elfelejtetni hajdani áldozatválla­lását a fele fizetéssel: már har­minc különböző iparvállalat fel ügyelő bizottságában foglalt he­lyet, egyenként tízezres nagy­ságrendű tiszteletdíj fejében. Határtalan bölcsességében — amely már akkor kezdett sugá­rozni tekintetéből nem vette észre, hogy ez kissé sok. A közvélemény azonban észrevet­te, és az illetékesek kénytele­nek voltak törvényt hozni, amely megtiltja, hogy egy sze­mély túl sok felügyelő bizottsá­gi tagságot kaphasson. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ki n ft hozták a törvényt, hogy a sajtó „Lex Abs”-nak nevezte el a döntést. Ilyenformán tizennégy­re csökkent felügyelő bizottsági tagságának száma, amit — ha­gyományos áldozatván aló kész­ségével, — zokszó nélkül viselt el. Most, hogy már csak tiszte­leti tagságokat vállal, elmond­ják róia, hogy soha német ban­kárnak nem összpontosult any- nyi hatalom a kezében, mint neki. Abs visszatekint negyven­hét esztendős pályafutására. Látja az első világháború utáni válság éveit, a fasizmus hata­lomra jutását, a második világ­háborút. az NSZK megalakulá­sát, a hidegháborút és az eny­hülést. Neki mindegy volt. Csak játszott, játszott az orgonán. .. • Tatár Imre vetően részt vett a csoport több akciójában, többek kö­zött fegyveres bankrablá­sokban. (Reuter, AP) Mindeddig csupán libano­ni kereteket feszegettünk, de ennél a pontnál vissza kell kanyarodnunk a kiindulás­hoz: a válságnak érthetően megvannak a maga nemzet­közi és arabközi vetülete is. A különböző arab államok és politikai erők gyakran befo­lyásolták és saját céljaik ér­dekében próbálták felhasz­nálni az egyes libanoni osz­tagokat, s voltak arab orszá­gok, amelyek közvetlenül is beavatkoztak, elsősorban Szíria. (Tulajdonképpen a szíriai közbelépés, Libanon stratégiailag fontos pontjai­nak megszállása hozta ma­gával a fordulatot: a balol­dalt megfosztották után­pótlási lehetőségeitől, a jobboldal fennhatósága alatt álló Dzsunie kikötőbe vi­szont áramlott a gyakran amerikai, egyéb NATO-or- szágbeli, sőt izraeli eredetű hadianyag, ami végül is egy­értelmű fölényt biztosított számukra. így azután a li­banoni helyzet, amely az idei februári tűzszünet ide­jén még alapvetően a balol­dal számára volt kedvező, s májusig kielégítőnek lehetett mondani, az elmúlt négy-öt hónapban kedvezőtlenre for­dult. a baloldalt és a palesz­tineket a fizikai megsemmi­sülés veszélye fenyegette. • •) MIKOR ÉS HOGYAN nyugodhat meg Libanon, mennyiben kapnak igazi megoldást problémái — ez már ném a múlt és a jelen, hanem a jövő kérdése. A bejrúti Hamrán vizet és ke­nyeret kutatnak, nem a dél­előtti párizsi modelleket... Réti Ervin VÉGE Cédrusok — háttérrel 3. Egy autóbusz utasai... Fehértelepesek agressziója Millióért szabad a milliomoslány Megnyílt az FDP kongresszusa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents