Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
Hétfő esti külpolitikai kommentárun! Libanoni legyező A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint az úgynevezett zöldsisakosok, az arabközi biztonsági erők terv szerint, ellenállás nélkül vonulnak be a libanoni fővárosba. Ezzel párhuzamosan a zöldsisakosok legyezőszerűen szétterülő egységei öt irányban gyakorlatilag megszállják az ország lényegesebb stratégiai pontjait. Libanonban az elmúlt hónapokban sok minden történt, ami arra késztet bennünket, hogy az onnan keltezett híreket alapos fenntartásokkal fogadjuk. Ma már kevesen tudnák pontosan megmqndani, hányszor hirdettek tűzszünetet a szemben álló felek — és hányszor újultak ki mégis a véres harcok. A közeli múlt arra figyelmeztet bennünket, hogy Libanonban minden vagy majdnem minden megeshet. Talán még az is; hogy mire e sorok megjelennek, a helyzet megváltozik. Ünnepelni több szempontból is korai lenne. Egyrészt azért, mert az említett legyező szétterülését váratlan tényezők akadályozhatják —, másrészt azért, mert ma még nem világos, mit jelent az ország^politikai jövője szempontjából az, ha a jelenlegi folyamat tovább halad és a helyzet a zöldsisakosok katonai legyezője alapján szilárdul meg. Kérdőjelben, sőt, felkiáltójelben tehát nincs hiány. És mégis elmondhatjuk: minden jel arra mutat, hogy — amint a helyzet egyik jó ismerője, az AFP francia hírügynökség fogalmaz, — „Bej rútban és az ország nagy részében először került kézzelfogható közelségbe a harcok megszűnése”. Egy olyan országban, amit nemrég „a Közel-Kelet Svájcának” neveztek, s ahol később elszabadult a pokol, ez sem csekélység. Libanon minden őszinte barátja biztos volt abban, hogy a rendezés felé vezető első lépés óhatatlanul az áldatlan testvérháború megszűnése, a sebek begyógyítása. A fegyverek közt nemcsak a múzsák hallgatnak, de a józan hangokat is elnyomja az ágyúdörgés és géppuskaropogás. Az érdembeli megbeszélésekhez elsősorban és mindenekelőtt az kell, hogy a felek értsék egymás szavát, hogy a lövedékek becsapódása nyomán keletkezett porfelhő ne homályosítsa el a kibontakozás útját. Most erre van remény. Nem többre, dé nem is s ^ kevesebbre. ,, j (WVN^AAA^WNAAA^AAAAAA^^/WVVVVVSAAAAAAAAAAAAA^VVVVVVVVVVWVVV 1 Wéiget ért a Portugál mP VhL kongresszusa Vasárnap Lisszabonban befejezte munkáját a Portugál Kommunista Párt Vili. kongresszusa. A kép előterében (balról jobbra): Carlos Costa, Octavio Pato, Álvaro Cunhal és Antonio Gervasio. (Teléfotó — ADN—ZB—MTI—KS) Kommunista nagygyűlés Lisszabonban A lisszaboni Arénában vasárnap este 30 ezer ember részvételével kommunista nagygyűlést tartottak a Portugál KP VIII. kongresszusán elfogadott határozatok ismertetése céljából. Cunhal, a párt újraválasztott főtitkára beszédében különbséget tett a Portugáliában kialakult gazdaságitársadalmi viszonyok és a nyugat-európai fejlett tőkés országokban uralkodó polgári demokratikus állapot között. Azt mondta, ahhoz, hogy Portugáliában megvédjék a demokráciát és a forradalom vívmányait, tovább kell lépni a szocializmus felé. „A szabadság elválaszthatatlan az államosításoktól, a földreformtól, a munkásellenőrzéstől. Akik a forradalmi vívmányokra törnek, szembehelyezkednek az alkotmánnyal” — mondta. Nyomatékosan hangoztatta: A kommunistáknak és a szocialistáknak össze kell fogniuk a gyárakban, a földeken, minden munkahelyen a jobboldal ellen, a demokrácia megvédéséért vívott küzdelemben. Kijelentette: A kommunistáknak politikai magatartásukkal elő kell segíteniük a nép és a fegyveres erők szövetségét. A lisszaboni nagygyűlésen felszólalt Ponomarjov, az SZKP KB titkára, a PB póttagja is. Kiemelte a portugál kommunisták kongresz- szusának internacionalizmusát. Síkraszállt a Szovjetunió és Portugália „legszélesebb együttműködése” mellett. Emlékeztetett Gomes volt elnöknek 1975-ben és a portugál nemzetgyűlés delegációjának a közelmúltban a Szovjetunióban tett látogatására. Mindkét alkalommal megerősítették, hogy a két országnak az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyök elvei alapján kell együttműködnie — mondta, majd hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió további lehetőséget lát az együttmű-- ködés kiszélesítésére, főként gazdasági, kereskedelmi téren. (MTI) Helsinki és a gazdasági együttműködés Az európai kommunista és munkáspártok 1976. június 29-én és 30--án megtartott tanácskozásán a testvérpártok között igen széles körű egyetértés jött létre abban a kérdésben, miként lehetne elmélyíteni földrészünkön az enyhülés irányzatát, s biztosítani, hogy ez a tendencia a jövőben kevésbé függjön az egyes tőkésállamok belpolitikai hullámverésétől. A berlini tanácskozás igen széles összefüggésben tárgyalt a lehetséges intézkedésekről. A dokumentum harmadik pontja egyebek közt harcba szólított azért, hogy fejlesszék minden európai állam gazdasági együttműködését, függetlenül gazdasági és társadalmi , rendszerüktől, az egyenjogúságnak valameny- nyi állam nemzeti szuverenitása tiszteletben tartásának és a kölcsönös előnyöknek az alapján, ami feltételezi az összeurópai kereskedelem fejlődését fékező diszkriminációknak és korlátozásoknak a megszüntetését. Ez teljesen megfelelne mind a dolgozók által a válság követelményei ellen vívott harc, mind pedig az európai országok gazdasági fejlődése érdekeinek. Ez a megállapítás — a dokumentum egészével együtt — azt tükrözi, hogy a kommunista pártok olyan politikai erőt testesítenek meg, amely következetesen munkálkodik a helsinki záróokmány szellemének és betűjének érvényesítésén és betartásán. Annak idején Európa államai, valamint az USA és Kanada elfogadták: a nemzetközi kereskedelem a növekedés és stabilitás kulcs- tényezője és elismerték, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére. Helsinkiben megállapodás született arról is, hogy bátorítani kell a külgazdasági kapcsolatok legsokoldalúbb fejlesztését épp azért, hogy kihasználják a különböző gazdasági és kereskedelmi lehetőségeket. Az, hogy Berlinben ebben a vonatkozásban is újra ráirányították a figyelmet Helsinkire, mint saját tapasztalataink is bizonyítják, rendkívül időszerű. Az Európában kialakult új légkör kedvezően hatott a kétoldalú, valamint az egész kontinenst átfogó gazdasági együttműködés fejlesztésére, a tu'd'o- mányos-műszaki kapcsolatok szélesítésére. Egyúttal azt is meg kell állapítani, hogy még távolról sem valósult meg minden lehetőség. A szocialista országok eddig is sok egyezményt kötöttek a fejlett tőkés országokkal. A kereskedelmi forgalom — a konjunkturális ingadozást nem számítva — bővült, a működő ipari kooperációk száma, növekedett. A gazdasági együttműködés egyezményes alapjai részben bővültek az új, hosszú lejáratú gazdasági, ipari és tudományos-műszaki ' együttműködési megállapodások révén, egyidejűleg azonban paradox módon szűkültek is ázáltal. hogy a Közös Piac tagállamai nem hajlandók kétoldalú kereskedelmi egyezményt kötni velük. Nyilvánvaló, hogy a záróokmány gazdasági együttműködéssel foglalkozó fejezeteinek megvalósítását akadályozza a Közös Piac és az Egyesült Államok részéről a szocialista országokkal szemben alkalmazott diszkrimináció. (Az Egyesült Államok törvény- hozása a Szovjetuniótól, hazánktól, s más szocialista országoktól továbbra is megtagadja a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását.) A „kilencekkel” és az Egyesült Államokkal való gazdasági kapcsolatainkban tehát kevésbé érvényesül a záróokmány rendelkezése, mint a többi nyugati ország esetében. A helsinki záróokmány1 gazdasági együttműködési kérdésekkel foglalkozó fejezete különösen jó lehetőségeket kínál a sokoldalú együttműködésre. A szocialista országok itt is kezde- ményezően lépnek fel. .Nagy figyelem kíséri javaslatukat a KGST és a Közös Piac közötti egyezményre vonatkozóan. Széles körű érdeklődés fogadta a Szovjetunió kezdeményezését összeurópai energetikai, környezet- védelmi és közlekedési tanácskozások megrendezésére; az Európai Gazdasági Bizottság már állást is foglalt a tanácskozások előkészítésének megvizsgálása céljából. Véleményünk szerint hasznos és fontos lenne meggyorsítani a tanácskozások összehívását, konkrét formába önteni az ezzel kapcsolatos teendőket. Sajnos, ami a KGST és a Közös Piac kapcsolatait illeti, a „kilencek” magatartása mostanáig akadályozza az érdemi előrelépést. Megközelíthetjük egyébként a kérdést a záróokmány „lelkét” jelentő alapelvek oldaláról is. A 10. alapelvben a részt vevő államok vállalták, hogy jóhiszeműen teljesítik nemzetközi jogi kötelezettségeiket. A Közös Piac kilenc tagállama aláírta az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményt (GATT), és a Megkezdte munkáját a fogyasztási szövetkezetek Vitt. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) gi és kulturális teendő sike_ rés megvalósítása feltételezi a vezetés színvonalának javí_ tását, a mozgalom minden szintjén. Ugyanakkor erőteljesebbé, kezdeményezőbbé kell tenni a szövetségek munkájának gyakorlatát is. Ezt célozza a SZÖVOSZ alapszabályának módosító tervezete is, melyet több más fontos dokumentummal együtt terjesztettek a kongresszus elé. A SZÖVOSZ él. nöke felhívta a figyelmet ar_ ra, hogy a tervezet fő törekvése: helyesen kifejezni az eddig már jól bevált gyakorlatot, s a megnövekedett felelősséget, melyet a szövetke. zetek joggal elvárnak országos tanácsuktól. A kongresszus munkájában felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságát nak tagja, a Központi Bi. zottság titkára. Németh Károly beszéde Átadta a Központi Bizottság üdvözletét és jókívánságait a VIII. kongresz- szusnak. Ezután hangsúlyozta, hogy szövetkezetpolitikánk arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai továbbra is fontos bázisai legyenek a szocializmus építésének hazánkban. Szövetkezetpolitikánk erősí- st ti szocialista rendszerünk legfőbb politikai alapját, a munkás-par ászt szövetséget. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg — mondotta —. hogy a magyar szövetkezeti mozgalom egyre magasabb színvonalon tölti be hivatását, sokmilliós tagsága be. csületesen teljesíti a szocializmus építésében reáháruló feladatokat. Pártunk Központi Bizottsága a fogyasztási szövetkezetek tevékenységét úgy értékeli, hogy alapvetően megfelel a velük szemben támasztott követelményeknek. Elismerésre méltó az a nagyszerű fejlődés, melyet a lakosság áruellátásában, a kereskedelem kulturáltságának növelésében, a a szolgáltatások bővítésére, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének szervezésében és fejlesztésében, a takarékszövetkezeti szolgáltatásokban, a lakásépítési program megvalósításában elértek. Figyelmünket most a KI. kongresszus határozatainak végrehajtására, azoknak a céloknak és programoknak a megvalósítására kell összpontosítanunk — mutatott rá Németh Károly —, amelyek előbbre viszik a fejlett szo_ magyar csatlakozási okmányt. Ezzel vállalták, hogy az egyezmény rendelkezéseivel ellentétes diszkriminatív mennyiségi korlátozásokat velünk szemben nem növelik, illetve fokozatosan megszüntetik. Ez azonban a mai napig csak elenyésző százalékban történt meg. A helsinki konferencia óta eltelt időszakban kiderült az alapokmányban rögzített elvekért szívós harcot kell vívni, maguktól nem valósulnak meg, a nemzetközi politikában nincs ilyen automatizmus. Ezért igen lényeges. hogy Európa kommunista pártjai — a hatalmon levő pártok is, amelyek az államéletben vezető szerepet töltenek be s a nyugat-európai kommunista mozgalom osztagai — együttesen harcolnak Helsinki szellemében a diszkrimináció nélküli gazdasági kapcsolatokért. Ez az alapvető záloga annak, hogy e küzdelem eredményes lesz. Emellett figyelembe kell venni még egy másik tényezőt is: az együttműködés a Nyugat számára is alapvető érdek, mint ezt a realista módon gondolkodó politikusok. s a legfontosabb tőkés- csoportok fel is ismerik. Valószínű tehát, hogy a következő évek a kelet—nyugati kereskedelemnek az eddiginél dinamikusabb fejlődését hozzák meg. Vajda Péter cialista társadalom építését. Nagy biztonságot ad, hogy a pártnak, az országnak van hosszabb távra és öt évre szóló programja. Olyan ötéves tervvel rendelkezünk, amely a kedvezőtlen világgazdasági viszonyok ellenére nemzetközi összehasonlításban is dinamikus fejlődést irányoz elő. V. ötéves tervünk első évének lassan végéhez közeledünk. Megállapíthatjuk, hogy dolgozó népünk munkájának eredményeként a gazdasági fejlődés folyamatos, a kitűzött irányokba halad. Népgazdaságunkban elindultak azok a folyamatok, amelyek tartósan biztosíthatják a kiegyensúlyozott fejlődést. Megkezdődött a hatékonyság erőteljesebb növelésének folyamata. fokozódott a munkatermelékenység és erősö. dött a végrehajtás tervszerűsége. Kezdeti eredmények születtek a termelési szerkezet korszerűsítésében, a munkaerővel. az anyaggal és az energiával való gazdálkodásban. Most mindenütt, így a szövetkezetekben is az idei terv sikeres befejezésére és a jövő évi tervek jó előkészítésére kell (ordítani a figyelmet. A fejlődés mindé-,ni:t ésszerű takarékosságot, a tartalékok mozgósítását követeli. a fogyasztási szövetkeztek kongresszusának dokumentumai, a beszámolók feltárják a hibákat, a munka gyenge pontjait és helyesen határozzák meg a feladatokat. Különösen fontos feladatuknak tartsák a lakosság differenciált igényeihez igazodó árukínálat biztosítását a falun és vái-oson egyaránt. A szövetkezeti szektorban a kiskereskedelmi forgalom növekedése előre láthatóan a mostani ötéves terv időszakában is gyorsabb lesz. mint az állami kereskedelemben. Az áruellátás javítására használják fel a nemzetközi szövetkezeti kapcsolatokat is. A választákeseré- vei, a kishatármenti forgalom ésszerű szervezésével továbbra is gazdagítsák az áruválasztékot. A takarék- szövetkezetek ezután is a takarékosságra való nevelés, a lakossági betétgyűjtést tekintsék fő feladatuknak. Fordítsanak gondot a kölcsönnyújtás és egyéb szolgáltatások tervszerű fejlesztésére is.. Elismerés illeti azokat, akik a lakásszövetkezetekben sok nehézséggel is küzdve, odaadással munkálkodnak a lakásépítési program megvalósításáért. A további fejlődés megköveteli, hogy javuljon a lakásépítő és fenntartó szövetkezetek irányítása, több segítséget kapjanak működésükhöz, a vállalati és a saját erő hasznosításához. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a fogyasztási szövetkezetek eddigi eredményei, fej. Iödésük kedvező tapasztalatai, valamint a szövetkezeti összefogás. kezdeményezőkészség és helytállás alapján számítunk arra, hogy a következő évek nagy és felelősségteljes feladatait is ered. ményesen megoldják. Érdemes megtekinteni 1976. november 19-én a kóstolóval egybekötött alumínium, és tefloncdényi bemutatónkat az egri Szövetkezeti Áruházban, Katona József tér 2. A helyszínen teflonedényekhez főzési tanáccsal szolgálónk. A bemutatott termékeket forgalomba hozza: KERESKEDELMI VÁLLALAT
