Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

r" > VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam. 244. szám ÁEA: 80 FILLÉR 197«. október 15., péntek Losonczi Pál Limában Miután Losonczi Pál a3 Elnöki Tanács elnöke Cuzco és környékén tett kétnapos látogatásáról visszatért Li­mába, újabb megbeszélést tartott Francisco Morales Bermudez perui elnökkel. A két államférfi ez alkalom­mal áttekintette a magas szintű találkozó és a szak­értők tanácskozásainak ed­digi eredményeit. A magyar—perui közös nyilatkozat aláírásával végét­ért Losonczi Pál ötnapos, élményekben gazdag perui látogatása. Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor a Parlamentben meg­kezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka. A legfelsőbb ál­lamhatalmi testület ülésén részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár Ist­ván. Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek a tanácskozáson az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének megnyitó szavai után a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Radics Győ- zőné érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, emlékének néma felállással adózott. Az országgyűlés elnöke ezután bejelentette, hogy az Elnöki Tanács a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvény, erejű rendeletéiről szóló jelentését — az alkotmány ren­delkezéseinek megfelelően — az országgyűlésnek bemutat­ta. A jelentést a képviselők tudomásul vették. A Minisztertanács megbízásából Pozsgay Imre kultu­rális miniszter benyújtotta az országgyűlésnek a közmű­velődésről szóló, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter t>cdig a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A közművelődésről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. A nehézipari miniszter beszámolója a Nehézipari Mi­nisztérium által irányított központi fejlesztési programok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—80. évek közötti szakasz fejlesztési célkitűzéseiről. A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre kultu-, rális miniszter emelkedett szólásra. Pozsgay Imre expozéja A miniszter bevezetőben •hangoztatta: — A társadalmi haladásért és nemzeti függetlensé­günkért folytatott küzdelme­ink mindig egyúttal a „köz” művelődésért vívott küzdel­mek voltak. A haladás és a művelődés igényének konk­rét összekapcsolódása volt ez mindenkor s ezért lehet­séges az. hogy minden nagy történelmi harcunk, forra­dalmunk — a sorozatos ve­reségek ellenére — kulturá­lis értelemben századokra ér­vényes nyereséggel járt. Mert ezek a harcok sajátos, új értékekkel gazdagították kultúránkat, egyre erősítve legalább a felismerést: a kultúrát demokratizál­ni kell, a nép művelő­dése nélkül a nemzet nem léphet előre, nem fejlődhet tovább. A felszabadulás után soha nem látott lendülettel indult hazánkban a közművelődés, amelyet a szellemi élet leg­jobbjai, kommunisták. szö­vetségesek és szimpatizánsok, a háború előtti haladó szel­lemi mozgalmak irányítói és résztvevői, a legjobb értelmi­ségiek szerveztek — mutatott rá Pozsgay Imre, majd átte­kintést adott a felszabadulás utáni esztendőktől napjaink­ig terjedő időszak művelődé­si politikájáról. Ma már nem lehet a kul­túráról a nép nélkül és a mindennapi élettől elvonat­koztatott módon gondolkod­ni. Szerte a világon, fele­lősen gondolkodó tudósok, művészek, pedagógusok, po­litikusok kutatják az embe­riség új lehetőségeit, s egyre többen az emberi művelő­désben. mégpedig a nép mű­velődésében látják azt. Hogy az ember úrrá lehessen most már nemcsak a természet erőin, hanem a maga terem­tette viszonyokon és( eszkö­zökön is. ahhoz szocializmus­ra. ahhoz műveltségre, ahhoz folyamatosan fejlesztett mű­veltségre van szükség. — A művelődésügynek és a törvény előkészítésének nagy lendületet adott a párt XI. kongresszusa. amely megerősítette az 1974-es ha­tározat elveit és a program- nyilatkozatban — amelyet a Hazafias Népfront felhívásá­ra a legutóbbi országgyűlé­si választásokon az egész nép saját programjának ismert el — összefüggésbe hozta azo­kat a fejlett szocialista tár­sadalom építésének felada­taival. Megfelelő, alapos elő­készítő munka után a tör­vénytervezetet különböző ál­lami és társadalmi testületek elé terjesztették s a Hazafi­as Népfront segítségével. 1975 márciusában széles kö­rű társadalmi vitára bocsá­tották. A vitában részt vet­tek a társadalom minden ré­tegének képviselői, s ennek eredményeképpen szóban, írásban ezernél több észre­vétel jutott el hozzánk. A társadalmi viták során el­hangzott javaslatok jelentős részét jól tudtuk hasznosíta­ni a végleg« szöveg kiala­kításához — mondotta a mi­niszter, majd így folytatta expozéját: — A javaslat egészén vé­gigvonuló. meghatározó alap- gondolat a kultúra' további demokratizálásának elősegí­tése a közművelődés eszközei­vel. Ez egyúttal a szocialista demokrácia kulturális tuda­ti feltételeinek továbbfej­lesztését is szolgálja, de ki­hat a termelésre, a munka- kultúra fejlesztésére is és természetesen a művelődési folyamatok egészére. Ennek érdekében arra kell töreked­ni, hogy közkinccsé tegyük minél teljesebben a nemzeti és az egyetemes kultúra ér­tékeit ; minden eddiginél sokkal határozottabban kell se­gíteni a nép, az egyes emberek részvételét az alkotás és a terjesztés folyamatában is, , segítséget keli tehát nyújta­ni a kulturális alkotóképes­ségek kibontakozásához és a részvétel igényének feléb­resztéséhez. — A közművelődési tevé­kenységben alapvető felada­tai vánnak az állami szer­veknek. Nyilvánvaló, hogy. az állam feladata a közmű­velődési ellátás döntő részé­nek megteremtése és fejlesz­tése. a közművelődés szemé­lyi és anyagi feltételeinek biztosítása és a tevékenység egészének irányítása. Ugyan­akkor nyilvánvaló a közmű­velődés társadalmi jellege, s természetes, hogy szervezésé­ben. bizonyos fokig feltéte­leinek biztosításában is je­lentős szerepet vállalnak ez­után is a különböző társa­dalmi szervezetek és érdek- képviseleti szervek. Ezért kü­lönösen fontos törekvése a törvényjavaslatnak, hogy job­ban lehetővé tegye a tevé­kenység és a feltételek biz­tosításának összehangolását — jelentette ki Pozsgay Im­re. — Az állami szervek fel­adatainak és felelősségének a hangsúlyozott kiemelése azonban nem jelenti a köz- művelődés államosítását. El­lenkezőleg. azt a célt szol­gája. hogy a szakszerveze­tekben. a Kommunista Ifjú­sági Szövetségben, a Haza­fias Népfrontban és más, fon­tos társadalmi szervezetek­ben és mozgalmakban fel­halmozott óriási és értékes közművelődési kapacitást se­gítse a társadalom érdekei­nek megfelelően még hatáso­sabban érvényesíteni. A köz- művelődés elvi és szemléleti egysége megköveteli a kultu­rális élet irányításának de­centralizálásával együtt az irányítás egységét is. — A törvényjavaslat elő­készítésével párhuzamosan egyébként olyan jelentős do­kumentumok születtek már eddig, mint a közművelődés távlati fejlesztésének 1990-ig szóló irányelvei, amely a közművelődés ellátási szint­jeit s a kiemelt fejlesztési feladatokat határozza meg. Ugyancsak a közelmúltban fogadta el az Elnöki Tanács az új könyvtári törvényerejű rendeletet és az Oktatási Mi­nisztériummal együtt, most dolgozunk egy irányelv ki­adásán. amely a kis települé­sek ellátását, illetve korsze­rűbb közművelődési ellátott­ságát kívánja elősegíteni és a komplex közművelődési in­tézmények telepítésére, épí­tésére, szervezeti megoldásai­ra ad iránymutatást. De sok és csak lassan érlelődő ered­ményekkel kecsegtető mun­ka vár ezenkívül is ránk, például a szocialista brigá­dok művelődési tevékenysé­gének javítása, megújítása érdekében; a művelődési ott­honok korszerűbb tevékeny-- ségének kialakításában; a közművelődésben dolgozók helyzetének javításában, il­letve képzésük és továbbkép­zésük folyamatos fejlesztésé­ben, a különböző művelődé­si intézmények és szerveze­tek munkájának összehango­lásában, munkájuk . tervsze­rűbbé tételében. Továbbra is nagy figyelmet kell fordíta­nunk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok — ci­gányok, tanyán élők — kul­turális ellátására. — Természetesen hozzá tartozik ehhez az is, hogy a kulturális kormányzatnak még nagyobb figyelmet kell fordítania a nemzeti kultú­rát magas fokon kifejező rep­rezentatív művészeti intéz­ményekre. Itt elsősorban a Nemzeti Színházra, a Magyar Állami Operaházra, a Zene- akadémiára és Budapest hangversenyéletére a Szép- művészeti Múzeumra gondo­lok. Az ország jövőbeli lehe-. tőségeihez mérten fokozot­tabban kell gondoskodnunk, működésük szellemi és anyagi feltételeiről. Ha arra Heves megyei képviselők egy csoportja gondolunk, hogy például az Állami Operaháznak évente közel nyolcszázezer látogató­ja van, akkor ez jelzi, hogy nem szűk rétegek extrém igényeinek a kielégítéséről van itt szó. Ezeknek az in­tézményeknek a működése közművelődési jelentőségű azért is. mert közvetlenül hatnak a társadalmi tudatra. Sikereiken vagy kudarcaikon érvényesülésükön vagy elha- gyatottságukon is méri a köz­vélemény — és nem csak a művészek közötti közvéle­mény —, hogy van-e becsü­lete nálunk a kultúrának. A királyi vár kulturális célok­ra való újjáépítése ezért ha­tott olyan jótékonyan a nem­zeti tudatra, az egész köz- gondolkodásra. Ilyen szem­pontok szerint keli végig­gondolnunk újra irodalmunk, színház- és zeneművészetünk, egész filmgyártásunk, kép­ző- és iparművészetünk, kör­nyezetkultúránk helyzetét. — Tudjuk, persze. hogy egységünk, benne a kultúra egysége, nem idilli. Tele van feszítő, szükségszerűen léte­ző ellentmondásokkal. Még­is valóságos szocialista ala­pokon álló, reális egység, amelyben minden ellentmon- ■ dást úgy kell megoldani,' hogy az további haladásun­kat szolgálja. Az egységnek ez a szemlélete megengedi, sőt kívánatosnak tartja a fő kérdésekben kialakult egyet­értés alapján a tisztázó vi­tákat. — A válaszok keresése közben el kell kerülni a tör­ténelmünkben oly sok bajjal ■ járó egyoldalúságokat. Nem. szabad, hogy eközben igaz értékeinkből akárcsak egy is veszendőbe menjen. Kerülni kell az illuzórikus megoldá­sokat, de azt is. hogy az il­lúzióktól vett fájdalmas bú­csú. a szocialista eszmények, a perspektíva elvesztegetését jelentse akár csak szűk kör­ben is. Még kevésbé megen­gedhető. hogy kevesek táv­latvesztésből, s a vele járó vereségélményből adódó han- hangulata igazolásul szolgál­jon a létező szocializmus vív­mányainak relativizálásához, negatív átértékeléséhez. Nem kevés baj származna ugyan­is abból sem. ha problémá­ink láttán elragadna ben­nünket a türelmetlenség. A miniszter ezután az elismerés, tisztelet hangján szólt a köz­művelődésnek elkötele­zett, munkájukat em­berségesen, hozzáértően, jól végző hivatásos nép­művelőkről. Azokról, akik gyakran na­gyon rossz környezeti felté­telek és nehéz személyes kö­rülmények között végzjk munkájukat. Akik nélkül, bármennyire egyetemes ügy. gyé válik is a művelődés, nincs kulturális élet hazánk­ban. akiknek adósai vagyunk a nagyobb, megérdemelt megbecsüléssel, anyagi hely­zetük javításával, jobb kép­zési és továbbképzési felté­telek megteremtésével. Eze­ket az adósságokat a közmű­velődési törvény elfogadása után teljesítőképességünk arányában el kell kezdeni törleszteni. Győri Imre felszólalása A kulturális miniszter ex­pozéját követő vita során fel­szólalt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá- nak titkára, s hangsúlyosan foglalkozott többek között a munkásművelődés távlatai­val. — Kérem engedjék meg, hogy a közművelődési tör­vénytervezet rendkívül szer­teágazó vonatkozásai közül a munkásművelődés — meg­győződésem szerint — köz­ponti jelentőségű kérdésére hívjam fel a figyelmet — mondotta Győri Imre. — A munkásművelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadal­mi vezető szerepével. A tudás: hatalom. Tudásra éppúgy elengedhetetlenül szüksége volt a munkásosz­tálynak a hatalom megszer­zéséért folytatott harcban, mint ma a hatalom gyakor­lásához. Ha szemügyre vesz- szük a közművelődés ténye­zőit, a termeléssel, a politi­kai, ideológiai közösségi élet­tel. az erkölccsel összefüggő tényezőit — látnunk kell, hogy mindezek kibontakozta­tásában ma is elsősorban a munkásosztály érdekelt. Ezt az érdeket napjainkban is a munkásosztály legfejlettebb rétegei ismerik fel és képvi­selik a legöntudatosabban. Ez mindenekelőtt a munkás­ság 60 százalékát felölelő szocialista brigádmozgalom­ban, ennek hármas jelszavá­ban és társadalmi méretű gyakorlatában fejeződik ki. Ez a mozgalom teszi kézzel­foghatóvá. hogy a művelődés a közösség — elsősorban a munkához kapcsolódó kö­zösség — révén terjed ki a termelő, a tanuló, a közéletet élő, a szórakozó ember egész tevékenységére. mégpedig úgy., hogy egyben az adott közösséget is erősíti. S a szo­cialista brigádmozgalom egy­ben azt is kifejezi, hogy a munkásművelődés legfőbb bázisa, ereje maga a mun. (Folytatás a 3. oldalon) % Napirenden a közművelődésről szóló törvényjavaslat

Next

/
Thumbnails
Contents