Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

Országos tanácskozás Egerben a szocialista bazafiságről (Folytatás az 1. oldalról.) A felelős magatartás nem­csak elismerő, bár feltétle­nül az is, hanem kritikus is. Az értelmes kritikus ma­gatartásnak csak kisebb ré­szét alkotja a tagadás. A tagadás, cáfolhatatlan, a könnyebb oldala a kritiká­nak. A nehezebb, a fonto­sabb oldala, hogy kiutat mutasson, javaslatot adjon a megoldásra, a további elő­rehaladást segítse. Sokat használunk a jövőnek, tehát nemzetünknek, ha az ifjú­ságot nem leszoktatjuk a kritikáról, hanem megtanít­juk az újabb cselekvésre, te­vékenységre, az újért foly­tatott harcra. A jó tanítót mindig túlszárnyalja a jó tanítvány, de soha nem hagyja cserben, nem tagadja meg. A mj hazánknak ilyen , tanítókra és ilyen tanítvá­nyokra van szüksége minél nagyobb számban. Ezután a nacionalizmusról beszélt a Központi Bizott­ság osztályvezetője. Mint mondotta — a nacionaliz­mus elsősorban a múlt ma­radványa és harcolunk elle­ne. Néha azonban felélén­kül, terebélyesedik a szocia­lizmust építő országokban is. — A nacionalizmus álta­lában ott található, ahol hi­ányzik. valami más, valami nemesebb. Ahol egyenetlen a tudományos meggyőződés, ott könnyen meglapul, befér­kőzik a tetszetős nacionaliz­mus. Ahol nem tökéletes a politika, ott segíthetnek a nacionalista érzelmek. A visszaszorított hazafiság, a megsértett nemzeti büszke­ség nacionalista dühöt vált­hat ki. Leginkább azonban akkor burjánzik a naciona­lizmus. amikor gyengül az internacionalista eszmeiség. — Mindebből egyértelmű­en következik, hogy a na­cionalizmus ellen nem le­het harcolni nacionalista né­zetekkel és fegyverekkel. Betegséget betegséggel gyó­gyítani, gyengeséget ugyan­azon gyengeséggel jnegszün-, tetni nem lehet, csak to­vább növelni a bajt. Nekünk nincs szükségünk nacionalis­ta gyógymódokra semmivel és senkivel szemben. Rajtunk csak a szocialista eszmei­ség, az igaz hazafiság és a proletár internacionaliz­mus segít, ez rendezi el jól a helyün­ket a világban. A továbbiakban a nemzet­közi helyzet adottságait, le­hetőségeit elemezte az élő- adó. Részletesen szólott az emberi létezés természetes állapotáról, a békéről, és a veszélyeztetettségről is. Töb­bek között a következőket mondotta: —- Két jelenségnek va- ^fiyunk tanúi egyszerre a búr. zsoázia magatartásában: az enyhülés, a békés egymás mellett élés szükségességé­nek kényszerű, esetleg bele- nyugvó tudomásulvétele, másrészt osztálydühének fo­kozódása és az osztályküz­delmek élezése. Nekünk együttműködni és ellenállni kell. „Munka és harc nélkül a külpolitikában sem adnak semmit. Mindent megteszünk a nemzetközi enyhülés érde­kében, de hangsúlyoznunk kell: az éberségre továbbra is szükség van.” — Idézte az előadó Kádár János elv- társ dunaújvárosi beszédé­nek egy részletét. Ezután a védelmi erő szükségességével foglalkozott a referátum. Hangsúlyozta, hogy amíg az imperializmus fegyverkezik, addig minden­kinek készen kell állnia. Ha­zafias és internacionalista kötelességünk a védelmi erők fejlesztése, a jövőnkkel és a világbékével, a függetlensé­günkkel és mások szabad­ságharcával szemben vállalt felelősség és kötelesség. E gondolatkör kapcsán a szovjet nép felmérhetetlen hozzájárulásáról, áldozat- vállalásáról is szólott az elő­adó. A Szovjetunió és a szov­jet nép viseli a legnagyobb terheket, hozza a legtöbb ál­dozatot közös ügyünk győ­zelméért. Felmérhetetlen hozzájárulás ez a világ fenn­maradásához és az imperia­lizmus visszaszorításához. Nagy ereje csak növeli át­fogó békepolitikájának, a Szovjetunió Kommunista Pártja békeprogramjának hi­telét és hatékonyságát. A szocializmus eszméje, a kö­zösen vállalt célokért folyta­tott együttes küzdelem, a fe­lelős nemzetközi magatartás köti össze hazánkat a Szov­jetunióval, a többi szocialis­ta országgal és teszi népeink barátságát megingathatsz lanná. A továbbiakban dr. Berecz János tényekkel igazolta milyen hatalmas erő a szo­cialista országok népeinek barátsága, katonai szövetsé­ge és egyeztetett külpolitiká­ja, majd a következőket mondta: — A szocializmus épitése és az összefogás, szövetség a többi szocializmust építő néppel — elkötelezettséget jelent a kapitalizmussal szemben. A nemzeti függet­lenségünk, népünk szabad­ságának védelme, segítség- nyújtás más harcoló népek­nek — elkötelezettség az imperialista elnyomással, ag­resszióval szemben. Aktív részvétel a békeharcban, el­kötelezett kiállást jelent a háború erőivel szemben. Ez a mi politikai vonalunk, a dolgozó nép államinak a nemzetközi magatartása, ezt jelenti a mi internacionaliz­musunk. — Az internacionalista szolidaritás a szocialista ha­zafiság elválaszthatatlan ré­sze. Hazánkat nem mások el­len, nem mások rovására építjük, hanem együtt építünk a hasonló eszmei- ségű népekkel. A szocialista közösség ré­szei vagyunk és a gazdasági építésben, a kultúra kincsei­nek fejlesztésében és élve­zésében, a világproblémák megoldásában ezer szállal kötődünk már egymáshoz. Mint szövetségest, barátot tartjuk számon a világon a társadalmi haladásért és a békéért küzdő politikai erő­ket, társadalmi mozgalma­kat és ők számítanak er­kölcsi-politikai szolidaritá­sunkra, a lehetőségeinkhez mért támogatásra. Ez a szö­vetség . kölcsönös érdekű, nem egyoldalú áldozat. Az imperialista elnyomást és a háborút előkészítő erőket csak közös erővel, összefo­Az élet nemegyszer bizo­nyította már, hogy milyen nehéz és felelősségteljes do­log meghúzni az egészséges türelmetlenség határát. Azt a képzeletbeli vonalat, amelyet átlépve az ember tettei, cse­lekedetei többet ártanak, mint használnak. Mert amíg a jó értelemben vett türel­metlenség a tenniakarás mozgatórugója, addig csak nyerhet a közösség az egyén­ből. vagv a kollektívából fa­kadó többlettel: a tudással, az erővel, a javaslatokkal. HOL A „VONAL” PÉTERVÁSÁRÁN? JVÍiért kellett ez a beveze­tő? Azért, mert azt a bizo. nyes képzeletbeli vo­nalat Pétervásárán most próbálják meghúzni, A lakosság és a tanács — kö­zösen. S ami erre az együttes lépésre késztette őket. nem más. mint az ötö­dik ötéves terv beruházásai­nak a sorrendisége ... A községben az a szóbeszéd járja — s erről több olva­sónktól is értesültünk —, hogy Pétervásárán mostoha sors jut a gyermekintézmé- nveknek. Kicsi az óvoda mindössze hatvan gyermeket tudnak ellátni, nevelni az óvónők, miközben több mint húsz gyermek ..áll sorban” — ovira várva! S még jönné­nek Erdőkövesdről. Váraszó­ról. Istenmezejéről is... — Nincs lehetőség a fo­lyamatos pedagógiai munká­ra. mert a gyerekeket csak vegyesen tudjuk elhelyezni, a kiscsoportosokat a nagyokkal együtt. Nem tudjuk a játéko­gással lehet megfékezni, csak együttes erőfeszítéssel lehet megvédeni a békés jö­vőt. Az internacionalizmus nem egyoldalú eszme, nem lemondás valamiről, éppen ellenkezőleg. Gazdagabb ez­zel saját hazafiságunk, tar­talmasabb a politikánk, vi­lágosabb a helyünk a lépek nagy családjában. Az internacionalista maga­tartás bizonyos értelembén szocialista hazánk védelme is — mondotta az előadó, majd a konkrét feladatokról, a fegyveres szolgálatról be­szélt. — A haza védelme jó­val szélesebb a katonásko­dásnál — hangsúlyozta. — Tudnunk kell ezt az enyhü­lés időszakában, amikor az egyes emberben csökken a fenyegetettség érzése. Pedig igen tapasztalt, felkészült és az anyagi eszközöket nem sajnáló ellenféllel van dol­gunk, a történelmileg vissza­szoruló imperializmussal, amely tanul a tapasztalatok­ból. A nemzetközi imperia­lizmus intézményei állan­dóan azon dolgoznak, hogy gyengítsék, megakadályoz­zák győzelmükben a tírsa- dalmi haladásért harcoló erőket. A fő csapást a létező szocializmusra, a szocialista országokra és azok közössé­gére mérik. Módszereikben alkalmazkodnak az enyhülés körülményeihez, s különösen élezik az ideológiai harcot. Ezzel kapcsolatban az elő­adó elmondotta, hogy a bur- zsoá propaganda a meg­szüntethető mennyiségi kü­lönbséget nagyítja óriásivá, hogy ily módon vonzóvá te­gye a kapitalizmust, gyengít­se a szocialista haza iránti hűséget, a bizalmat. A minő­ségi mutatókról pedig hall­gat, mert azok máris a szo­cializmus javára billentik a mérleget. Nálunk az egész­ségügy nem áru, hanem kö­zös gondoskodás az ember­ről, a tudáshoz mindenki hozzájuthat, ha van elég szorgalom és kitartás benne, nálunk a holnap kenyere is biztos, sőt az egyre nagyobb, kát használni, mert nincs hely. ahol gondtalanul játsz­hatnának az apróságok. A pincében rozsdásodik egy né­met gyártmányú játszótéri csúzda. nincs hová felállíta­nunk, az udvarunk zsebken- dőnyi. S nemesük ez nyugta­lanítja a szülőket és az óvoda dolgozóit, hanem az is, hogy minden hamarabb elkészül a községben, mint az új óvoda. Állítólag 1980-ban épül meg, négy év múlva... Az óvo­dánk már most csak „gyer­mekmegőrző”. Ügy érzem, in­nen. ahol most állunk, nincs tovább ...! Ezeket a mondatokat Bódi Béláné vezető óvónő mondta, aki azt is felmérte már. hogv 1980-ig évente 65—70 gyermekkel — két óvodai csoporttal — gyarapodik majd Pétervására. s a körzetéhez tartozó Erdőkövesd, Ivád, Kisfüzes és Váraszó... „NEM MOZDUL ITT SEMMI... !” Ez a demográfiai hullám más területre is kihat. Pél­dául az iskolai nevelőmun­kára. Bár Ivacs János igazgató szerint ezen a terü­leten azért nem olyan rossz a helyzet. Igaz. szűk a nap­közi, nincs tornaterem, de egy-két éven belül minden­re lesz megoldás. Egy-két év múlva, hangsúlyozta az igazgató, aki alaposan ismeri a település távlati fejlesztési terveit. Ö igen. A lakosság már kevésbé. A községben járva- kelve, megszólítottunk embe­reket: mit tudnak a telepü­lés jövőjéről? íme, a vála­szok: finomabb. A gyerekekről való gondoskodás pedig nemzeti ügy nálunk, amely mégis magában hordozza a család melegét és erejét. Hangsúlyozta: mi együtt, közösen ebben a hazában képesek va­gyunk boldogulni és mind jobban élni, nem veszítve el, sőt gazdagítva ember­ségünket. Ezután a burzsoázia ideo­lógiájával, uszító propagan­dájával foglalkozott a refe­rátumban, főleg a kulturá­lis területből vett példákkal illusztrálva azt a veszélyt, amely megkísérli rombolni szocialista hazafiságunivat. Befejezésül, a nemzeti büsz­keségről beszélt az előadó: — A nemzeti büszkeség nem idegen a szocialista há­zasságtól. A büszkeség ad­dig hazafiság, amíg van alapja. Az objektív alapjá­ról lecsúszva a nacionaliz­mus ingoványába süllyed. Itt is óriási szakadék tá­tong a szocialista hazafiságra nevelés és a burzsoá propa­ganda között. A mi nevelé­sünk arra irányul, hogy büszkék legyünk eredmé­nyeinkre, a Duna—Tisza kö­zének átalakítására, népünk anyagi és szellemi gazdago­dására. Legyünk büszkék a nagyobb közösségre is! Vége van a századok maganvos- ságérzetének. Vannak ki­tartó, hűséges barátaink, erős, magabiztos szövetsége­seink. Előfordulnak gyen­gébb pontok ebben a család­ban, hol Itt, hol ott erősöd­nek fel a nehézségek. De a legnagyobb megpróbáltatás sem tudott megtörni egyet­len szocializmust építő né­pet sem, minket sem, mert segített a többi, mert meg­osztották a terheket. Ez ak­kor is történelmi vívmány, a baráti felelősség jelképe, ha nem érti meg azonnal mindenki a hozzánk' 'közel­állók közül. Kell és legyen türelmünk, mert egy bizo­nyos értelemben már gyöz­— Nincs ennek a község­nek jövője! Akkor lenne, ha nagyközséggé nyilvánítanák... — Állítólag építenek egy tornatermet... — Hallottam erről-arról, de egyet nem értek, miért fon­tosabb az új tanácsház épí­tése, mint az óvodáé, vagy a szennyvízhálózaté? Nézzen bele ebbe a patakba, nem akarom elkeseríteni de un­dorító dolgok úsznak a víz­ben ... — A falugyűlésen nem vol­tam, ismerem ugyan a ta­nácstagunkat, de tőle sem­mit sem hallottam a tervek­ről ... — Nem mozdul itt semmi... KÖZÖS-E A JÖVÖ TERVE? Tényleg nem mozdulna? Ivády László tanácselnök más Véleményen van. — A község valamennyi gondját jól ismerjük. Keres­sük is a megoldást. Az óvo­da valóban csak a tervcik­lus végére épül fel. de erről nem mi tehetünk. Megpá­lyáztuk az állami támogatást, és csak akkorra kaptunk pénzt. Szeretnénk viszont addig. Ivádon egy csoporttal bővíteni az óvodát, ezzel ta­lán tudnánk enyhíteni az el­helyezési gondokon. De eb­be még sokan beleszólnak majd, például a KÖJÁL. — Két év múlva négy tan­teremmel bővül az iskola, ugyancsak akkor készül el az ötven kisdiáknak szállást, el­látást biztosító kollégium is. Korszerű tornatermet kap a község, amelynek a lakos­sága társadalmi munkát, sok­sok segítséget ígért az épít. tesek is vagyunk, akik nagy utat tettek meg a történe­lemben. — A népek nagy világá­ban minden nemzet súlyát történelmi helytállása, alko­tó munkája, a világ nagy feladatainak megoldásához való hozzájárulása adja. Je­lenlegi minősítésünk jó, az élenjárók között menete­lünk, küzdünk, tevékenyhez dünk Alapját az adja, hogy megőrizzük és fejleszt­jük magyarságunk értéke­it, erősítjük szocialista ha- zafiságunkat és interna­cionalista meggyőződésünk alapján együtt harcolunk szocialista barátainkkal, minden jóakaratú emberrel a nemzetek függetlenségéért, ' szabad alkotó munkájának a biztosításáért és a világbéke mindnyájunk számára lét- fontosságú ügyéért. Az érdeklődéssel kísért előadás után dr. Szabolcs Ottó, az Oktatási Miniszté­rium főosztályvezetője, $. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára. Kárpáti Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának osztályvezető­helyettese, Ágoston László, a Lobogó főszerkesztője, Far­kas József, a Hazafias Nép­front Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára. Fej. ti György, a KISZ Közpon­ti Bizottságának titkára, Fe­kete Gyula író, dr. Juhász lmre hajdúszoboszlói gim­náziumi tanár és dr. Bodó László, az Országos Pedagó­giai Intézet munkatársa szó­lalt fel. Este a Gárdonyi Géza Színházban a tanácskozás résztvevői megtekintették a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitün­tetett- művészegyüttesének • - műsorát. ......... f cezéshez. Már meg is kézi* tűk a munkalehetőségek fél* mérését. Az elnök kimutatásokat vesz elő, más témára tér. — Ami a tanácsház építé­sét illeti: nagyon bánt, hógy ennyire tájékozatlanok az emberek. Köztudott, hogy ez az építkezés még a negyedik ötéves tervciklusból húzódott át különböző tervezési és ki­vitelezési gondok miatt. Ez azonban semmiképpen sem akadályozza az óvoda építé­sét. ami — mint már emlí­tettem — a pénzügyi lehető­ségeink és az állami támo­gatás függvénye. És nem a rangé, hiszen az. hogy Péter. vására nagyközség.e vagy sem. ebben az esetben nem sokat jelent. Pénzt semmi. képpen... A tervek tehát adottak, s nem is csekély gyarapodást ígérnek a községnek. Ám kő. zösek.e ezek a tervek? Az elnök szerint: igen. Ez a megállapítás azonban vitat­ható. hiszen az emberek vaj. mi keveset tudnak az elkép­zelésekről, a sorrendiségről nem is beszélve. Nem érdé. kelné a lakosságot a telepü. lés, a közvetlen környezet sorsa? Ez nehezen képzelhető el: a hozzánk írt sorok s a beszélgetések során felvetett aggódó kérdések mást bizo­nyítanak. Rossz lenne a ta. nács propagandamunkája? Ezt egyértelműen nem lehet állítani, hiszen a tanácstagi beszámolókat, a falugyűlése­ket rendszeresén megtartot­ták — igaz: nem minden al. halommal „jó" házzal...! Pétervásárán most próbál­ják meghúzni azt a bizonyos képzeletbeli vonalat a türel metlenség határát. Hogy az egészséges türelmetlenség kö­zös cselekvésre ösztönözzön es ne aprózza el az erőket a félreértések, a vádaskodások megszüntetésére irányuló ma. gyarazkodás, vita. Szilvás István ^ A konferencia ma folytat­ja munkáját. (m.) Pénzt jelent-e a rang? Együtt lépni — Pétervásárán A tanácskozás. (Fotó: Perl Márton) r> p lnneen •w/íII/'ViT A e-mnialic + a lrn7riccDCf ró.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents