Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
Importhumor — Hogyan képzeli el az ideális titkárnőt? — Húszéves legyen és harmincévi gyakorlattal rendelkezzék! o o o — Te szoktál álmodban beszélni? — Nem. És te? — Én igen. Másként sehogy sem bírnám. — Miért nem? — Mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy valamit mondhassak a saját házamban! o o o Antoine belép a bisztróba, egy pohár bort rendel, megissza és egy pénzdarabot dob a pultra. — Bocsánat, monsieur — mondja a csapos — még öt- pen centime jár öntől. — Hogyhogy, egy pohár bor ötven centime-mel drágább lett? — Sajnos, igen. — De hiszen az újságokban az állt, hogy a bor ára nem emelkedik. — Ez igaz, monsieur, csakhogy mind nehezebben lehet vízhez jutni. o o o A férj a szokásosnál korábban érkezik haza. Feleségét az ágyban találja, a szeme lehunyva. A férj egyetlen szót sem szól, bemegy a fürdőszobába és a borotva- késsel jön vissza. — Mi a szándékod? — kérdi az asszony rémülten. — Az attól függ — mordul a fér). — Ha az ágy alól kilátszó férficipőben senki sincs, megborotválkozom. o o o Példabeszéd arról, hogyan változnak a nézőpontok: — Mi lett azzal a széltolóval, aki olyan nagy ösz- szeggel becsapott? — Minden rendbejött. Rosszul ítéltük meg, tulajdonképpen jó ember. Feleségül vette a lányomat. KÉT KERÉKEN Tipegő gyermekek mozgásfej lesztése Sok szülő megvárja a 3 éves kort és csak azután kezd törődni a kisgyermek mozgásfejlesztésével, holott éppen az 1—másfél—két éves kor az, amikor a nagyfokú mozgásigényt kihasználva rendszeres mozgásra szoktatható a gyermek. A korosztályon belül is differenciálni kell, mert mind testileg, mind szellemileg nagyok a különbségek. Okvetlenül figyelembe keli venni, hogy ebben a korban egy-egy hónap korkülönbség is erősen befolyásolja a kisgyermek értelmi és fizikai teljesítőképességét. Ennél a korosztálynál a „torna” szót még tudatosan mellőzzük. Itt csupán az alapmozgásokat igyekszünk helyesen beidegezni és ötleteket adni gyermekeinknek, hogy azokat megértve önállóan felhasználják. Ez a korosztály — különösen kezdetben — nagyon ki. váncsi. Ekkor ismerkednek meg a környező világgal és saját képességeikkel is. Veszélyt ekkor még nemigen ismernek. Ezért van az, hogy mindenre felmásznak, mindenbe belebújnak, minden elmozdíthatót lerántanak stb. Eleinte persze, még ügyetlenkék. egyensúlyérzékük fejletlen, a finomabb mozgást elősegítő kis izmaikat még nem tudják célszerűen használni. De ez természetes. Ebben a korban csak nagy alakú játékokkal szeretnek játszani, amihez finom, apró mozgás nem szükséges. Szeretnek tolni-húzni, lökni, gurítani olyasmit, amit jól meg tudnak fogni. Kedvelik a kúszást-mászást. guggolást, ugrándozást és lehetőleg mindent egyedül akarnak csinálni. Bármilyen nagy különbségek vannak ebben a korban, egyben megegyeznek: mindegyik rengeteget mozog. Ezt a nagy mozgásigényüket kell nekünk, felnőtteknek ügyesen kihasználnunk. Akkor sikerül ez, ha jól ismerjük a célt, amelyet el akarunk érni. Elsőrendű fontosságú kifejleszteni a gyermekekben azokat a képességeket, amelyekkel biztonságérzetet szereznek. Erre legalkalmasabbak az ügyességfejlesztő, az egyensúlyérzéket növelő, bátorságot adó gyakorlatok, amelyek mind a tér megismerését és nehézségeinek leküzdését célozzák, de a testi nevelésen kívül a szellemi fejlődésre is igen előnyösek. Bizonyos izomcsoportok erősítése is fontos ebben a korban. Szükségük van lábizomgyakorlatokra. mivel lábuk még kialakulatlan. Ugyanez vonatkozik a comb és a far izomzatára is. Gerincük nemrég került függőleges helyzetbe, ezért törzsük izomzatúnak fejlesztése a másik fontos feladat. E cél érdekében hát- és hasizom-erősítő gyakorlatokat végeztessünk. A 2 év körüli gyermekek még nem társas lények. Inkább egyedül szeretnek játszani. Erősen kötődnek egy-egy jói ismert, szeretett felnőtt személyhez és igénylik testi közelségét is. Ezt is figyelembe kell vennünk mozgásfejlesztésüknél. Olyan speciális — mégis egyszerű — gyakorlatokat javasolunk, amelyeknél a felnőtt személy testileg is közvetlen kapcsolatban van a kisgyermekkel és így köny- nyen serkentheti aktív gyakorlatokra. A játékos foglalkozások időpontját, időtartamát ebben a korban nem szabhatjuk meg. sok külső és belső körülménytől függ ez. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy a kicsiket — főleg szellemileg — kifárasszuk. Az ilyen kisgyermekek hamar elfáradnak, de hamar ki is pihenik magukat Koncentráló képességük időtartama igen korlátozott. Általában legfeljebb 5—10 percig figyelnek intenzíven az irányított mozgások végrehajtására. Ha ezt a kis időt ügyesen kihasználjuk, úgy ez elegendő ahhoz, hogy a gyermekek s tanultakat később természetes mozgásukba önmaguk automatikusan beépítsék. Így a gyakorlatok nem válnak öncélúvá, hanem tényleges alapját képezik ügyes jo mozga- auknak. TASNÁDI VARGA ÉVA: Játék Csak nap legyen, csak szél legyen, ha újra jössz majd péntekeú, kék csíkokat- pingál a fény tárt ablakom tükör-szemén. Csak nap legyen, csak szél legyen ezüstből lesz a késnyelem, só és kenyér az asztalon, rigószavad úgy hallgatom. Csak nap legyen, csak szél legyen tulipánból szőtt réteken, tücsökszekér repít oda. és annak sem lesz ostora. UWE BERGER: Őszi nyugtalanság Tompán terjeng a köd, fakó szél lengi át; sárgult avar fölött térdepel a világ. Lepergő lomb zörög, borzong belé az est — de minket az örök elmúlás nem ijeszt. Nekünk erőt ad a nyugtalanság, erőt, ha végső éjszaka ásít szemünk előtt. A tér kezünk nyomán meghajlik, mint a fém, S mienk jeges porán a földöntúli fény. Asztalos József fordítása ANTALFY ISTVÁN: Ha az idő jön... Ez a platina-ég nem az enyém. A pergő könnyek fáradt koszorúja sár lesz, az utca nemsepert kövén. Kör-körbe járva, ide jöttem újra, de park virágait nem kérdezem, a lépcsőkorlát fulladozva sípol, s ha kérdezlek, nem válaszolsz Te sem, megsemmisülni-készülő papírról. Nem vár jelet, napot, ki útra kész. Ha az idő jön, a batyuját fogja, indul, mert menni kell. Ez az egész, A tétlenség az átkok legnagyobbja, tépett szavak, papírok, emberek világából ki az elsőt kilépte, nem sírja el az eltűnt kék eget, hanem két kézzel nyúl magasba érte! GÜNTER KUNÉRT: Dal kétszemélyre Én és 6, összeborultunk, ő és én. Szél körülfújt, csikorgott talpunk alatt a homok. A víz szürke volt és sima és mozdulatlan és végtelen nyugat felé, dél, észak felé. Egyedül voltunk. Nagy volt a víz és egyszerre élettel betelt, tele elsüllyedt dalokkal. Elénekeltük őket. Orsovai Emil fordítása fA'WVWWVWVVVVWVWWWWWVAAA/WVWWWWWWWWWVWWWV' ' Remekművek titkai Házhoz szállított tehénbőgés A New Orleans-I (USA) telefonelőfizetők különféle hangokkal, zajokkal ébresz- tethetik magukat. A telefon- társaság a vízcsobogástól a trombitaszóig mindent kínál. De a legkedveltebbek az állathangok, azok között is a madárcsicsergés és a tehénbőgés. Nem téma — Es mikor lesz kész? — tettem fel a kaján kérdést, figyelve Pöszméte Alfonz építésvezető arcát és hangját, miként fog e provokációra pironkodva hebegni, vagy fölényes és visszautasító hangon hazudni. — Melyik? — Miért fontos az, hogy melyik? Nem mindegy? — Nem bizony — tette hozzá nyugodt egykedvűséggel Pösz. méte —, mert például ez a négyemeletes, az kész lesz határidőre, pontosan, míg az a másik, a nyolcemeletes... — Az egy évet csúszik, a szokás szerint — kaptam lelke, sen a tollhoz, mint Don Quihote a kop- jához... — Szó sincs róla... Nem azt akartam mondani... Éppen- hogy egy hónappal a határidő előtt elkészülünk vele — igazított ki Pöszméte, de hangjában a hencegésnek semmi jelét felfedezni nem voltam képes. Magától értetődően mondta. Uramisten: magától értetődően azt, hogy határidőre, meg hogy határidő előtt. Itt valami svindli van. Itt valami A rotterdami Boymans Múzeum 1937 őszén 2 430 000 frank értékű festményt vásárolt: a delfti Vermeer egy bibliai tárgyú képét. A címe: Krisztus Emmauszban. 1945- ben aztán kitört a botrány. Kiderült, hogy az eddig ismeretlennek tartott festmény közönséges hamisitvány. Egy meglehetősen sötét múltú és megalomániás művész. Han Van Meegeren akarta velük félrevezetni a tehetségét nem méltányoló országot. Vajon egy ilyen kolosszális misztifikáció, amelybe belekeveredtek kritikusok és amatőrök, gyűjtők, történészek, múzeumi restaurátorok és műértők egyaránt, előfordulhat-e napjainkban is? A kemény lecke, amely akkoriban sokakat nevetségessé tett, úgy látszik, nem volt hiábavaló. Azóta sok év telt el, és a nagy múzeumokban szinte nincs olyan festmény, amelyről több alkalommal ne készítettek volna makro- és mikrofilmeket, ne vizsgáltak volna meg röntgensugárral, infravörös sugárral stb. A röntgensugár más sok meglepő dolgot derített ki nagy mesterek bizonyos festményeiről. Rembrandt „Fiatalember portréja” című festménye alatt, amely egyébként fiát, Titust ábrázolja, egy ^bölcső fölé hajló Mária-alak látható. Híres. Bethsabée című festményén két, más szögben hajló fej látható, ami minden bizonnyal arról tanúskodik, hogy felesége, aki modellt ült neki. fárasztónak tartotta a pózt. Furcsa dolgokat rejt az orléans-i múzeumban őrzött De- ruet-festmény is. amely IV. Henrik győzelmét ábrázolja. A kép restaurálása során, amikor a restaurátor fellazította a lakkot, szörnyülködve vette észre, hogy egyben lemezteleníti az uralkodót körülvevő, antik ruhás hölgyeket. alább az ablakok se.... A vakolat meg úgy jön le, mint a ; festék — lelkesed-. tem, hogy mennyi ■ sok szép kis és nagy ' hibáról írok ' majd ■ olvasóim nagy meg- j elégedésére és soha • meg nem szűnő szőr- j nyülködö kedvük ki-; elégítésére... — 1-. miután átad- ! juk a házat, itt min- j den rendben lesz.. Már most is rend- < ben van. Hibátlan < munkát végeztünk és < határidőre, sőt azon < belül... Ezt írja < meg az újságíró elvtárs... Hé, mit csi-< nál? — hüledezett < Pöszméte Alfonz, lát- < va, hogy keserves < arccal teszem zsebre < a jegyzetfüzetet és a < tollat. Mit csinálok?; Nevetséges kérdés. < Semmit. Csak nem < fogok egy olyan épít- • kezésről írni, ahol < minden rendben< megy. Nálunk az < ilyesmi kit érdekel? < Most mehetek és ke- < reshetek egy olyat, ahol minden rendet-J lenül megy. Uram, ég, talán < csak találok ilyest? < Teszem...(?! svindlinek kell lennie! — Fogadjunk, hogy a ház kész, de nincs viz és villany benne ... Fogadjunk! — reménykedtem és új. bál kopját, illetve tollat ragadtam ... — Elvesztené, uram, a fogadást... Tessék — cipelt be az egyik földszinti helyiségbe. — Itt a víz... Már itt van — nyitott meg egy csapot és keserűen kellett megállapítanom, hogy a vízcsapból jön a víz és a vízcsap sem maradt a kezében. Itt ebben a helyiségben... De másutt! És egyáltalán, milyen lehet az a munka, amit határ, időre elvégeznek, és főleg milyen az, amit még egy hónappal előbb is befejeznek, mint a kitűzött határidő ... — És miután átadják a házakat, hónapokig tart majd a javítás... A parketta púpos lesz, ahol parketta lesz, ahol meg nem, ott a szőnyegpadló nem lesz se szőnyeg, se padló ... Ismezik ezt már az én olvasóim ... Az ajtók nem zárnak majd, de leg(egri) A címbeli szóalakot a legkülönbözőbb beszédhelyzetekben használhatjuk fel. Erről tanúskodnak alábbi példáink is: Jól teszem, rosz- szul teszem, azt teszem, amit tennem kell, boldoggá teszem, teszem a szépet, nem teszem az ablakba, mérlegre teszem stb., stb. Ha a mondanivalóhoz hozzá akarunk fűzni még valamit, akkor mondjuk ezt a nyelvi formát: hozzáteszem még. A nagyítás szándékával közölt tartalomról is ezt szoktuk mondani: sokat hozzátett a közléshez, felnagyította az információt. Üjabban a szóbeli és írásbeli közlésekben határozószerű közbevetésként élünk a teszem, a teszem azt kifejezésekkel. Használati értéküket tekintve ebbe a rokon értelmű sorba illeszkednek bele szervesen: mondjuk, például, azután, feltéve, tegyük fel stb. A nyelvművelő szakiroda- lom a teszem, teszem azt gyakori és felesleges jelentkezését rostára szokta tenni, s amolyan tolakodó beszédtölteléknek minősíti a felhasználásukat. Ma már nem minden esetben illethetjük ezeket a kifejezéseket a tartalmatlan, üres és önálló információt nem nyújtó nyelvi formák minősítéssel. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy költőink versbe is gyakran „teszik”, és a legkülönbözőbb nyelvi szerepet bízzák rájuk. Heltai Jenő Dal a lovastisztekről című költeményében pl. ezeket a mondatokat olvashatjuk „Öh, sok dolog van a világon, / amiből sok van, szörnyű sok. / Teszem: tavasszal rügy az ágon. J És fönn az égen csillagok.1^ Kassák Lajos versmondatából sem „lóg ki” ez a nyelvi képlet: „Ha olyan okos lenne, mint teszem, egy fényképezőgép” (Kassák: A ló meghal, a madár..k kirepül- új költőkhöz című alkotásában a versbeli beszédhelyzethez nagyon illő szerepkörben jelentkezik a szóban forgó igealak: „Itt ez a címke: szabadság vagy testvér, vagy ezek, hogy /munka, magyarság, vagy teszem ez: nép jog, felelősség”. Dr. Bakos József
