Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-09 / 239. szám

Ötletek a kutatómunkához

ISKOLATÖRTÉNETI VÁNDORGYŰLÉS EGERBEN

A Magyar Pedagógiai Tár- iaság Heves megyei tagozata alakulásától kezdve igyekezett sokoldalúan támogatni azoknak a munkáját, akik iskolatörténeti kutatásokkal foglalkoztak és na- 1 gyobb lélegzetű írásokban, ' terjedelmesebb tanulmá- 1 nyokban dolgozták fel egy- 1 egy oktatási intézmény kró- | nikáját,

F Ezt a tevékenységet segíti i az a kétnapos vándorgyűlés is, amelyet pénteken délelőtt 1 nyitottak meg az egri Ho Si 1 Minh Tanárképző Főiskolá- ! ban. Erre nemcsak me- 1 gyénkből érkeztek érdeklő- ] d'ők, hanem az ország más részeiből is.

F A résztvevőket dr. Gaál I István főiskolai főigazgató- 1 helyettes köszöntötte. A ta- I nácskozáson megjelent, az ' elnökségben helyet foglalt —

| többek között — dr. Simon I Gyula, a Magyar Pedagó- | giai Társaság főtitkára, dr.

I Somos Lajos nyugalmazott ] főiskolai tanár, a társaság J megyei tagozatának titkára,

| Kameniczky Antal, a me- | gyei művelődésügyi osztály | vezetője, valamint Molnár f Lászlóné, a Pedagógusok 1 Szakszervezete Heves megyei J Bizottságának titkára.

í Dr. Bajkó Mátyás kandi- j dátus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem do1 cense, a kutatás fogalmi kérdéseiről tartott előadást. Megállapítottá, hogy a neveléstörténeti vizsgálatok i előterében egyre inkább az

iskola áll. Ma már nem képzelhető el színvonalas város, vagy falumonográfia, amely külön tanulmányba ne méltatná az adott település oktatási intézményeinek históriáját. Az utóbbi időben egyre többen vállalkoznak a búvárkodásra — főként az egyes megyékben — a pedagógus-továbbkép- zésj intézetek, a művelődés- ügyi osztályok, a főiskolák és az egyetemek ösztönzésére egyre több kiadvány lát napvilágot.

Az előadó elismerő szavakkal méltatta Sugár István tudományos kutató munkáját, aki a Heves megyei Levéltárban megtalálható oktatástörténeti forrásokat gyűjtötte egybe, megkönnyítve ezzel az eligazodást.

Ezután néhány, a tájékozódást szolgáló módszertani kérdésről beszélt Bajkó Mátyás. Kiemelte: a feldolgozás során keresni kell nemcsak a minden iskolatípusra jellemző vonásokat, hanem az egyedi jellegzetességeket is. Különösképp érvényes ez a régebbi időszakokra, akkor ugyanis a neves tanár- egyéniségek hatása erőteljesen érvényesült.

Utalt a távlati tennivalókra, hangsúlyozta: „A mi igazi célkitűzésünk az egész magyar iskolakultúra históriájának feltárása, értékeinek. elemzése.” Felhívta a figyelmet a nemzetközi kitekintés fontosságára, az

összehasonlító vizsgálódás jelentőségére.

Dr. Köte Sándor, a neveléstudományok doktora, a budapesti Testnevelési Főiskola főigazgató-helyettese, a szocialista munkaiskola kialakulásának főbb fordulóiról, kezdeti eredményeiről nyújtott tájékoztatót.

Dr. Mák Mihály, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola docense a helyi törekvésekről, a hallgatók sikereiről számolt be. Elmondotta, hogy a fiatalok szak- dolgozatuk elkészítéséhez sokoldalú felvilágosítást kaptak, s ez magyarázza, hogy a legtöbben megbirkóztak feladatukkal. Ennek érzékeltetésére az elsőévesek részleteket olvastak fel az egyes írásokból.

Délután a Heves és Külső- Szolnok megyei hajdani elemi iskolai népoktatásról szólt Sugár István. A sárospataki kollégium egykori tanulmányi rendjéről dr. Orosz Gábor- né, a nyíregyházi tanárképző főiskola adjunktusa emlékezett meg. Dr. Szőkefalvi- Nagy Zoltán kandidátus, egri főiskolai tanár a kémiai ismeretterjesztés első hazai otthonát mutatta be a hallgatóságnak. Dr. Szecskó Károly tudományos kutató a Heves megyei népi kollégiumok eredményeit taglalta. Dr. Molnár Károly főiskolai adjunktus a század eleji munkás-leánynevelő intézetek kialakulásáról közölt adalékokat.

(pécsi)

„Korlátolt intelligenciájú” robot készül

A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Kutató Intézetében mesterséges intelligenciakutatást végeznek. Ehhez a kutatáshoz az intézet dolgozói egy „korlátolt intelligenciájú” robotot készítettek. Képünkön: Bakos Judit kézi vezérléssel működteti a robotot.

(MTI-fotó)

A fehér csuklya

Szovjet film

HP r • 1 •• 1 i Angliából

1 anarjeloltek Angliába

j Immár ötödik esztendeje annak, hogy az egri és a pécsi tanárképző fölvette a kapcsolatot az angliai St’Lukas College nevű exeteri pedagógiai főiskolával. Ennek eredménye, hogy minden évben húsz angol hallgató látogat Egerbe és Pécsre. és ugyanennyi magyar diák vendégeskedik egy-egy hónapig Angliában.

Most első ízben Magyarországra látogatott az exeteri főiskola főigazgatója. Tohn Dancy is, és vele együtt az exeteri egyetem rektora, Michael Brock, valamint a tanárképző neveléstudományi tanszékéről Norman Tamor.

Látogatásuk céljáról Tohn Dancy főigazgatótól érdeklődtünk.

— Az elmúlt öt esztendő •— azt hiszem, mindhárom tanárképző számára — sok szempontból gyümölcsözőnek bizonyult. Iskolánkban is évről évre meg-megújuló érdeklődés kíséri a magyarországi tanulmányutakat. Eddig mintegy húsz hallgató cseréjére volt lehetőség, s most keressük annak lehetőségét.

' miként lehetne bővíteni a kapcsolatokat. 1

— A magyar főiskolások természetesen nyelvtudásukat igyekeznek elmélyíteni elsősorban az Angliában töltött egy hónap alatt. Vajon mi vonzza az angol diákokat Magyarországra?

A kérdésre az exeteri diákok állandó lelkes magyar- országi kalauza. Norman Tamor válaszol:

| — Általában két nagy

csoportra oszthatók a jelentkezők. Olyanokra, akik a legszükségesebbeken kívül ! szinte semmit nem tudnak a I magyarokról éppen ezért ' szeretnének egy kicsit bepillantani az ország életébe, és olyanokra, akik elég jól tájékozottak, s eddigi tudásukat szeretnék bővíteni. Közü- ! lük sokan kíváncsiak a nem- ' zetközi hírű zene-, mateaaai --------------------O JtiWWl

L 1976. október 9» szombat

tika-, vagy nyelvoktatás módszereire. Azt hiszem, érthető a földrajz, a történelem szakosok érdeklődése is. A más szakokról jelentkezőket pedig az összehasonlító neveléstudomány kérdései izgatják — mint például engem is. Számunkra mostanában különösen érdekes megfigyelni azt, hogyan működik Magyarországon az egységesen irányított iskolarendszer. hiszen jelenleg Angliában is vannak olyan törekvések, hogy ne egy-egy egyetem. vagy középiskola hatáskörébe tartozzon eldönteni, hogy hol. milyen tárgyakat, milyen alaposan és milyen módszerekkel oktassanak.. .

— Hogyan tudják a hallgatók hasznosítani az itt

szerzett tapasztalatokat?

— Hogy csak a konkrétumoknál maradjak, a magyar- országi élmények hatására több igen értékes dolgozat, diplomamunka született, azt hiszem, például a városi fejlődést hárman is választották témájukul.

— Talán kevésbé mérhető — fűzi hozzá Tohn Dancy —. de éppen ilyen fontos, hogy nagyon sok új ötletet kapnak diákjaink jövendőbeli tanári munkájukhoz. Persze, most már nemcsak az egri. a pécsi de az angliai találkozásokra is gondolok ... A magyar diákok mindig megkavarják kicsit az exeteri szellemi levegőt. A spontán kialakuló nagy beszélgetések, az igen tartalmas viták jó hatással vannak fiataljainkra. Az elmúlt évek során soksok baráti szál,' sőt. két házasság fűzte szorosabbra a kapcsolatokat. Főiskolánkra sok országból jönnek vendéghallgatók. mégis az egriek, pécsiek érkezése kicsit eseményszámba megy, várják őket az exeteriek.

— Milyen lehetőségek

kínálkoznak e kapcsolatok

fejlesztésére?

—• A közeljövőben valószínűleg sor kerül az exeteri egyetem és a főiskola összevonására. Így ez az intézmény lesz az ország második legnagyobb egyeteme — válaszol Michael Brock. — Ez nehézségeket is okozhat persze. de több szempontból előnyös is lehet. Például, hasikerül 20-rói 30-ra emelni a keretlétszámot. De fölmerültek olyan elképzelések is, hogy ne csak hallgatókat, hanem öt-tíz éves gyakorlattal rendelkező tanárokat is utaztassunk...

Bár ez az utóbbi utóbbi lehetőség ma még eléggé kidolgozatlan — . tette még hozzá a rektor —, reméljük, rövidesen szó eshet megvalósításáról.

N. Zs.

A plakátok kalandfílmként népszerűsítik ezt a filmet, amelyről az első kockák után kiderül, hogy inkább filmszalagra áttett hősköltemény. S valóban így is van: Bagrat Sinkuba hőskölteményt írt az abház nép nemzeti hőséről, Hadzsarat Kjahbáról, és ennek a költői alkotásnak a színei, hősei ragyognak fel a gazdag képsorokban.

Az 1905-ös forradalom hatására a távoli Kaukázusban is megmozdul a föld. Itt is agitátorok járják a vidéket, élesztgetni az emberek lelkiismeretét, hogy nem szabad tovább tűrniük a jogfosztást, a kegyetlenkedéseket, az urak dölyfét, a harácsolást. Hadzsarat korábban is szálka a nagyok szemében, de a nyílt harc akkor kezdődik meg igazán, amikor a fiatal, forrófejű és nyegle herceget párharcban megöli Hadzsarat. A tét nem kicsiny ékkőn a herceg életéért a falu felégetésével és kipusztításával akar válaszolni a hatalom.

Innen valóban már minden kaland, lovasroham, embernek ember elleni véres és mindenre elszánt küzdelme,

és az mindaddig folyik, míg a hős áldozattá s legendává nem válik. Egy név mágikus hatása a kaukázusi hegyek fenségével párosul.

Bagrat Sinkuba költői szövegét Vlagyimir Szaveljev vitte át filmszalagra. Rendezői elképzelésében nyilván döntő erőként hatott az a költői elgondolás, amely szerint a hazát szeretni és azért meghalni minden pillanatban készen kell állnia annak, akit a sors és a történelem erre kiszemelt. Számunkra a kaukázusi világot érzékeltető operatőri munka valóban közel hozza ezt a vadregényes és a történelem által is érdekessé, izgalmassá tett világot. És mert a költő az abház népszokások! némelyikét plasztikusan. írja í le, belekerül a filmbe né- § hány jelenet, amely nemcsak t az egzotikum érdekességét, de a népi szokások szépségét is megörökíti. Például a kicsiny faluban az öregek tanácsa a nagy fa alatt gyűlést tart és ott hatalmazzák fel a fegyverre kelt férfinépséget az ellenállásra. Nem hatástalan az a képsor sem, ahogyan a fiatal és nyegle

herceget az ős! szokás szói

rint elsirattatják a siratóasszonyokkal és ahogyan a bosszút megfogadják a kiterített holttest mellett A leg- poétikusabb szertartás talár» mégis, amikor a megholt fiú helyébe az anya fiává fogadja Hadzsaratot

A lovasverseny csak szelíd kezdet azokhoz a vágtatá- sokhoz képest, amelyek a kicsiny falu körül, a hegyekben lezajlanak. EnnyH ben kalandokból áll ez at film, mégis inkább szertartások sorozata, olyan szer-« í tartásoké, amiket ezek e, '% kaukázusi emberek évszáza- jp dók óta hordanak maguk* k ban. S közben legendák születnek és virágzanak, mer* az emberi emlékezet az egy— , kor élt hősöket naggyá é» | fényessé lényegíti. Így hát * itt nem is a színészi játék j a fontos, hanem a história, i az ünnepélyes emelkedettség ■- és az emlékezés.

Vagyim Iljenko operatőr* munkáját éppúgy kell dicsérnünk, mint Vlagyimi* Guba zenéjét, amelyben a népi táncok és dalok fórrá ‘hangulatát kapjuk.

i«aM.:i4áfcí iá*) (farkasí> I

(Befejező rész)

Kikut kecskegida korától ismerte, sőt ezt a gyermekes nevet is ő adta neki. Azóta Kiku már nem egy gidát hozott a világra, öreg lett és makacs, a lány mégis sajnálta volna. Helyre tette a babáját, elvetette magát a padlón és bőgni kezdett, annak ellenére, hogy ez a szeszélyeskedés nem, illett hozzá, és különben is kinőtt már abból a korból.

Az öreg szidni kezdte a lányt, de aztán megenyhült; elfüstölt belőle az indulat, anélkül meg már nem aka- ródzott levágni a kecskét.

öten éltek itt az erdőben: három ember, a kecske és egy macska. Össze kellett tartaniuk. Persze nem valami isten tudja mekkora erdő volt ez. A kecske öreg volt, nem sok ideje maradt

már. A macskának semmi hasznát nem vették, se a húsa, se a bőre nem jó semmire, épp csak a madarakat pusztította, mikor tavasszal énekelni kezdtek a csatorna melletti bokrokon; egeret nem fogott, talán mert nem volt egér a házban. A lány volt az utolsó gyerek a családban, de persze ő is rövidesen elhagyja a szülői házat, mint az előző kettő. A váltóőr elégedetlen volt önmagával is — egész életében ült, hogy mások utazhassanak s láthassák ezt a kerek, sokszínű világot; ő maga nem látott és nem csinált semmit. Ha meg csinált is, arra se figyelt oda senki. Lehet, hogy fel is figyeltek volna rá, ha mondjuk az ő pályaszakaszán siklik ki egy vonat, de az ilyesfajta figyelemtől megkímélte a sors. Egyszer

ugyan; valahol messze; a

körzeti központban kitették a dicsőségtáblára, de ezt is csak azért, mert így látta jónak makacs főnöke. Ám most, hogy megöregedett, ugyanaz a makacs főnök többször is elégedetlenkedett, s azzal fenyegetőzött, hogy új váltóőrt keres. Ez sértő volt, ha meggondolja az ember, hogy egész életében ilyen hálátlan munkát végzett. Persze ez a munka ugyanolyan volt, mint az összes többi, tulajdonképpen még kellemes is messze élni a városok és falvak nyüzsgésétől és zajától, de egyetlen dolog elkeserítette: hogy a munkájának nem volt semmi látszatja: ilyenkor este nem volt mit megmutatnia, hogy nézzétek, ezt én csináltam... Ha csak nem a gyerekeket.

De a feleségével elégedett volt a váltóőr. Mindig jólelkű, dolgos asszony volt, reggeltől estig törte magát és könnyen szült. Igaz, nehezebben éltek, ahogy a gyerekek egymás után a világra jöttek. Összesen hatan, s ha egyszer már megszülettek, hát nőttek is valahogy. A hatból három maradt életben. Egy rögtön meghalt, kettő vonat alá került, kettő már a maga lábára állt, csak a legkisebb lány volt még otthon.

Az öreg a fejét ingatta. Hát igen, legalább gyerekei vannak; úgy látszik, mégsem hiába élte le az életét.

Mire az öreg mindezt végiggondolta, lánya hüppögé: se elcsendesedett,’ végül ab-j

bamaradt. Kiku ez alkalommal megmenekült. Most, mH kor új falu terebélyesedett ki a közelükben s üzletben i is lehetett tejet kapni, a ‘ kecske már nem volt olyan fontos, mint régen. Hiszen igénytelen jószág volt, tejet yiszont adott.

Kiku meg ezalatt nyugodtan tépdeste a füvet, s mit sem tudott azokról a szenvedélyekről, amelyeket szerény személye gyújtott a váltóőr házában. Csattogva és zakatolva haladtak el a vonatok. A váltóőr kiment az udvarra és megszokásból, a biztonság végett elindult a pályaszakasz mentén. Odaért a kecskéhez, és kíváncsian egymásra meredtek, mintha farkasszemet néznének. Mindketten elfáradtak már, mindkettőnek hol itt, hol ott fájt valamije, s a világegyetem eddigi gyakorlata szerint mindkettőjüket törölték már a fogyóeszközök listájáról.

Vonat haladt el mellettük, s az utasok látták az ablakon keresztül, ahogy a kecskeszakállas öreg és a szakállas öreg kecske, cs k állnak és kíváncsian nézik egymást. Az utasok semmit sem tudtak ezekről a bennszülöttekről, és nevetséges volt látniuk, ahogy a két csaknem egyforma, szakállas lény farkasszemet néz egymással. És az utasok elmosolyodtak a vonat homályos, suhanó ablakai mögött.

Vándor Anna fordítás*

I