Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
Ma este premier Sok hűhó semmiért Egerben Verebes István és Cyöngyössy Katalin Bármennyire Is nyilvánvalóak a tények, újból és újból elcsodálkozunk: élt valaki, alig több mint 50 esztendeig, s immár az V. évszázadot kezdték meg sikeres darabjai. Szülőhelyén, Stratfordban van egy színház, melyben csak az ő műveit játsszák, de talán egyetlen színháza sincs a világnak, ahol még ne játszottak volna Shakespeare-t. Európa valamennyi színpada meghajol az a vonj bárd előtt. Shakespeare nemcsak a mi korunknak él, hanem örökké — mondja róla egyik méltatója. Más viszont arra figyelmeztet: „Meg kell tisztítani Shakespeare-szemléle- tünket a romantikus és naturalista beidegződésektől, az ábrándoktól és a sablonoktól, a szokástól és a rátelepedett hagyományrétegtől, hogy elfogulatlanul azt lássuk benne, amit valójában tartalmaz. Ezt csak Shakespeare folyamatos tanulmányozásával lehet elérni .. A miskold produkció művészeti vezetői is kénytelenek . voltak mélyreható Shakespeare-tanulmányokat folytatni a Sok hűhó semMúzeumi nap az új tantervekben A Kulturális és az Oktasá- si Minisztérium a KISZ KB és a Magyar Űttörők Szövetsége irányelveket adott ki az oktatási intézmények és a múzeumok együttműködésének fejlesztésére. Javasolták: a múzeumok a tananyaghoz kapcsolódó történeti, irodalmi, természettudományi. képzőművészeti és más kiállításokkal. sajátos eszközeikkel segítsék az ismeretszerzést, a materialista gondolkodást, az esztétikai nevelést. A múzeumok fenntartói teremtsenek megfelelő feltételeket az iskolai csoportok múzeumi foglalkoztatásához. A szaktanárokkal együtt szervezzék meg a múzeumi tanórákat, vetélkedőket. rajzolást bábkészítést. Az évtized végén érvénybe lépő új tantervek már számolnak a múzeumlátogatásokkal. a múzeumi órákkal. Ezek megvalósításához óratervekkel, ajánlásokkal, feladatlapok kidolgozásával járuljon hozzá a múzeum, ismertesse meg a tanárokkal azokat a muzeális tárgyakat, amelyeket a múzeumi tanórákon bemutathatnak. Az irányelvek felhívták az iskolák figyelmét is: vegyék igénybe a múzeumok szolgálatait. kapcsolódjanak be a múzeumi baráti körök rendezvényeibe. Az úttörőcsapatok és a KISZ-fiatalok társa, dalmi munkával segítsék az iskolai gyűjtemények gyarapodását. védelmét, működjenek közre a műkincsek és műemlékek felderítésében megőrzésében. (MTI) [ 19*6. október 1« csütörtök miért bemutatója előtt. Annál is inkább, mert a közelmúltban nem játszott a színház ghakespeare-vígjá- tékot. — A legfőbb probléma az volt — magyarázza Székely László. díszlettervező —, hogy a mj kukucska-színpa- dunkon kellett megjeleníteni a reneszánsz világot, Már-már közhelyként szoktuk ismételgetni, hogy Shakespeare-nél a szavak díszleteznek; mindenféle sallang fölösleges itt. Arról már nem is beszélve, hogy Shakespeare-t „non stop” kell játszani; a nagy reneszánsz mester nem felvonástechnikával dolgozott. A tervező feladata tehát az volt, hogy semmiképpen se fékezze a darab lendületét; olyan teret alkosson, melyben a cselekménysorok ritmikusan pereghetnek, amelyekben könnyű megfogalmazni az emberek egymáshoz való viszonyát. Egy nagy „ékszerdobozt’' terveztem hát, ebben pereg a játék. A c’oboz tulajdonképpen egy aranyszínű hálórendszer, melyen áttetszik a zöld körfüggöny. A téren nincs is más, mint három „L”-alakú márványpad, ami lehetővé teszi, hogy kialakuljanak a — dramaturgiailag is szükséges — csoportok. — A rendező Jurka László színészei láthatóan jól érzik magukat ebben a közegben. — Ez a rendkívül bonyolult — párhuzamos cselek- ményű és sokszálú — darab, úgy érzem, egyszerű, világos színpadi megfogalmazásban szólal meg. Az előadás rövidebb, mint bármely eddigi shakespeare-i vígjáték bemutatója. Egyébként arról beszélünk, hogy mennyire dőrék, nevetségesek vagyunk olykor-olykor mi emberek... — Miért olyan könnyű ezeket a reneszánsz szerelmeseket, legalábbis Shakespeare hőseit — akár Othel- lóról, akár Clauc tóról van szó, félrevezetni, becsapni, féltékennyé tenni. — A szerelmes férfiak hitét azért lehet egy mondattal megingatni, mert ilyenek a kor erkölcsei. Erényövet már nem hordanak a hölgyek; az emberi test kerül az érdeklődés középpontjába, a korlátlan élvezetek jellemzik a reneszánsz udvarokat, városokat. (A nő mint feleség és mint anya, nem is igen jut szóhoz ezekben a darabokban.) Nos, a bujaság, a szeretkezés talaján kitűnően terem az intrika. Hogy ki mellett áll Shakespeare ezekben a féltékenység! drámákban ? Mindkét nem szerelemhez való jogát védi. — Es az intrika? — Az intrika eszköz. Éppúgy elősegítheti, hogy . két szerető szív egymásra találjon — lásd Beatricét és Benedeket — mint ahogy segít-' ségével a legszeretőbb szívek is elfordulhatnak egymástól. — Ha jól meggondoljuk, az a sok hűhó nem is a semmiért történik. — Nem bizony. Tragikus elemekben is eléggé bővelkedik a tí'arab. Éppen úgy, mint az élet. Egyszóval Shakespeare tükröt tart elénk. Lukács György azt mondja, hogy a shakespeare-i hősök fejlődésének ritmusa sok kis színes robbanékony pillanatból tevődik össze. Ezeket a pillanatokat igyekszünk most megragadni. Abban a bizonyos tükörben nem vagyunk sem olyan okosak, sem olyan szépek, sem olyan jók, mint amilyennek magunkat látni szeretnénk. De azért mindig emberarcúnk van. Ä vígjáték szereplői: Gyón- gyössy Katalin, Péva Ibolya, Paláncz Ferenc, Maszlay István, Verebes István, Matus György, Blaskó Péter, Simon György, Fehér Tibor, Horváth Zsuzsa, ötvös Éva, Hu- nyadkürti István és sokan mások. Premier: ma este a Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) **»* Nem papírforma EGY KITÜNTETETT TESTÜLET HÉTKÖZNAPJAI Régi ismerősként járok Párádra. Jó hét éve annak, hogy először írtam a Fáy András Általános Iskoláról. A sablonosán induló beszélgetés érdekes eszmecserévé alakult, s mi tagadás, nem én formáltam azzá, hanem a nevelők nyíltsága, őszinte kitárulkozása. Persze hogy szívesen írtam egészséges türelmetlenségükről, a jónál is jobbat akaró nemes buzgalmukról. Az évek egymást követték, lelkesedésüket nem csorbította az idő múlása, legfeljebb sikereik számát növelte. A méltatás szerencsére sosem maradt el. Legutóbb például eredményes oktató-nevelő munkájuk elismeréseképpen megkapták a megyei tanács közoktatási díját. Somfai Tibor igazgatóhelyettes. és Szmigura József történelem—földrajz szakos pedagógus 1957 óta tanít itt. Akkor sem volt könnyű, s ma sem az, mert az 1961- ben épült négy tantermes intézmény valóságos nagyüzem, ahol a tanítók, tanárok három műszakban tevékenykednek. Délelőtt a parádi, a paradóhutai, a pa- rádsasvári, a bodonyi felső tagozatosakkal foglalkoznak, őket váltják kora délután az alsósok, majd a dolgozók általános iskolájának felnőtt diákjai, s a gimnáziumi magánvizsgára előkészítő tanfolyam hallgatói következnek. S ehhez jönnek a különböző szakkörök, iskolaiak, művelődési otthoniak, az egyes TIT-előadások, a szülői értekezletek, a korrepetálások, a családlátogatások. A szó szoros értelmében alig marad szabad idejük. Az emberi teherbíróképesség sem határtalan, így hát nem csodálkoznék, ha néhányan búcsút mondtak volna. Az Igazgatóhelyettes azonban kizökkent töprengésemből; — Az idén tőlünk kértek elnököt a helybeli tanács élére, új igazgatót Bükkszékre, tanulmányi felügyelőt Egerbe. A kollegák mégsem vállalták a megtisztelő, s ráadásul magasabb keresetet kínáló megbízatásokat. No, ez már furcsa, s ösztönösen fogalmazódik a kérdés: — Vajon miért kötődnek? Szmigura József nemcsak a saját véleményét tolmácsolja. — A légkör jó, megszoktuk, megértjük egymást. Nálunk nem papírforma az iskolai . élet demokratizmusa. .. 5Pócs Sándor igazgató — egyébként kilencedik éve irányítja a testület munkáját — nem tétovázik, kezdi mindjárt: a demokratizmus alapvetően fontos, nélküle nincs és nem lehet... szintjét felmérhetjük a tanulók. .. Hajaj — morfondírozom magamban, miközben meg- adóan hallgatok — de sokszor mondták már ezt. Szép, igaz, de kissé megkopott szavak, A valósághoz annyi közük volt, mint a Grimm-testvérek meséinek Newton törvényeihez. No, de . várjuk türemesen. Azok a sablonok akkor is kísértenek, ha az ember lényeges dolgokról beszéL Ez történt Párádon isi A következő gondolatokat már jegyeztem, mert sallangmentes ízü.k sokat ígért ‘„Egyedül nem tudnék vezetni, az erőszakolt magány elszakítana mindenkitől”. A merevség elutasítást, bizalmatlanságot szül, igazi tekintélyt sosem alapozhat meg. „Megköszönöm, ha ötleteimnél jobbakkal rukkolnak ki a kollegák, végtére is: több szem többet lát”. ;,A bizalmat csak nyíltsággal szabad viszonozni. A tényekre is kíváncsi vagyok, ezekről kérdezem a főnököt, aki, készséggel sorolja őket , — A jutalmazás nem tartozik mindenkire. Én mégis az egész gárdával vitattam még az alapelveket Javaslatuk nyomán lemondtam a túlzott differenciálásról, hiszen nagyjából azonos képességű, szorgalmú munkatársakkal dolgozom. A döntés kifelé nem volt látványos megoldás, de A kereszteződésnél, pirosban, fiatalember szalad át, hogy még fölugorhasson a mozgó villamosra, s a szolgálatos rendőr kíváncsian nézi, sikerül-e neki. A péküzletek előtt szombaton friss kenyérért: az egyetlen sorállás, ami látható. Szombaton mindig kevés a kenyér, magyarázza Gábor; elfelejtik, hogy szombatra rendszerint vasárnap következik, s akkor nem sütnek. ,A kenyér kivétel nélkül búzakenyér, amely még napok múlva, megszegve is friss. Kilónként, s félkilónként vásárolják, lekaszabolva nagy, kerek kenyerekből, s úgy válogatnak a darabokban, mint a vadkörtében: Ne azt, de kérem szépen azt, nem, nem, azt a hátsót, igen, azt gondoltam, s még azt ott egészen jobbra! Olykor a háziasszony egész kenyeret vesz, a hóna alatt viszi, akár a gyereket viszik itt. Ezenkívül mindenféle formában fehértészta: fonott kalács, perec, csiga, stangli, édes, sós, mákos, köményes, de mindig fehértészta, nagyon fehér, jól sült, nagyon foszlós, nagyon egészségtelen. Van állítólag fekete kenyér is, mondja Gábor, csak jó volna tudni, hol, de Ő6em tudja, valami szaküzletbén. Mindenfelé, minden sarkon, minden téren: Virágok özöne! Nincs háztömb virágüzlet nélkül, s közbül a kofák standja: sajtárnyi szegfű, sajtárnyi kardvirág, sajtárnyi margaréta, sajtárnyi őszirózsa, vázában árvácska, pohárban ibolya, kancsóban gerbera, kosárban szalma virág, kádban krizantém, a fal mentén barka, gesztenyeág, fenyőág, szőlő- és tölgyfaág, nád- és rőzsenyaláb, s vizes kendőkön mindenféle színben rózsák halmaza, az olcsóbbja öt, a drágábbja húsz forint szálanként, s ee- te a virágárusok kosárral végigjárják a lokálokat, sha éjfél után háromkor támad kedved virágot venni, még mindig találsz valami lehetőséget. A gáláns szónak még ma is töretlen fénye van; virágot ajándékoznak, kellemkednek, bókolnak, s kezet csókolnak, s egyetlen hízelgő szó sem lehet olyan cukrozott, hogy ne ízlenék. Persze, hogy e nőkultusz erőteljes férfiuralomra utal, amely leplezetlenül tükröződik a nyelvben: A nő a házasságban nemcsak lánykori nevét, keresztnevét is elveszti: Polgár Rózsa kisasz- szonyból, hozzámenve Szabó Jánoshoz, nem Szabó Rózsa asszony lesz, hanem Szabó Jánosné, Szabó János neje. Megmarad a beceneve, de azt is többnyire a vőlegény adta neki: Cila. Mila. Fifi, Cúki, Csöpi, Lili, Zsuzsu, Süsü; Zuzu. Kikí, Sütni.: Az antikváriumban (a sarkon túl, a legnagyobbik- ban) vagy tizenkétezer könyv közül, ebből ezer német nyelvű, nekem csak egy: Mölnár „Liliom”-a. November 4. Parányi kőhíd a patak fölött, ívelt, akár a lekókadt nád, s barna sású kicsi tó, tele békalencsével, s a távolabbi kukoricaföldekről idefújt, töredezett, szétporladt levélmaradék sárgás fátyo- lával. Meghatározni helyedet, a magad helyét; ott kezdeni, ahol kezdődik: önmagadnál. Éles zöld bontja meg váratlanul a tájat, s ámulva nézem a sápadt őszben, s a fakóbarna fácánraj fölött, a maradéknyi fenyőerdőnek ezt az egzotikusán duzzadó, feszes, eleven zöldjét. E koronák, e smaragd, e csupa lendület hajtások:még sohasem láttam erdei fenyőt Volt, nincs. Szürke sziklakő fölött, szürke, borostyánszerű sző vevényben, hatalmas bükkök szürke törzse, s az erdőn túl ég a mező, ég a kukoricatarló, a tűz széles, lassan táguló, kacskaringózó vonalban esz; magát a síkságba befelé, sárga füst, íme, Voland búcsúja, s a mező szélében kőrisfák, tölgyfák, koronájukban százával fagyöngy, mintha veszélyes madarak nagy fészke volna mindegyik, s a nap lassan alámerül a tűzbe, s szürkébe fordul a füst. Margit, isten veled. Esztergom, alkonyati ragyogás, a tört hidak a nagy, sötét, nyugalmas folyóban. Befejezem Madáchot, hangosan fölnevetek, amint elolvasom e pesszimistának ítélt emberi színjáték utolsó sorát: ..Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Kalász Márton fordítása — és ez a lényeg — a helyi viszonyokat tükrözte. Szá- mítok a munkaközösségek; s azok vezetőinek szakmai. tájékozottságára: ők vizsgálják felül a tanmeneteket, az osztályfőnöki munkaterveket. Az iskolait szintén közösen tárgyaljuk meg. Adat adatot követ, s ezekhez társulnak a személyes emlékek. — A pedagógusnapot mindig együtt ünnepeljük meg: kiránduláson vagy közös vacsorán. A megyei . tanács díjával járó pénzt í takarékba tettük, s valószí- ; nűleg ebből az összegből fedezzük tavaszi, szentendrei utunk költségeit. Az is lehet persze, hogy Szlovákiába utazunk, s mindenki hozzájárul a költségekhez. Egyébként sűrűn összejövünk: baráti, fehér asztal melletti beszélgetésre.., j S még egy mozzanati 5 n — Nem nagy a pedagc» gusfizetés, ezért arra törekszem, hogy beosztottaim számára mellékkereseti lehetőséget biztosítsak. Aráü nyosan elosztott túlórákat, szakkörvezetést, részvételt a felnőttoktatásban, a helyi közművelődésben. SzeJ rintem csak anyagi gondok nélkül lehet zavartalanul dolgozni. , j IHallgassuk meg, mii mondanak a nevelők, hogyan vélekednek ők. Nagy István 1968-bari végzett az egri főiskolán, 3 feleségével együtt — ő matematika—fizika szakos —> érkezett a nagyközségbe! Lekötött ember, szakkörig két, könyvtárt vezet, felnőtteket tanít, mégis jutót! ideje arra, hogy megszerezze az egyetemi diplomát. Indoklása kifejező. ') , ./ — Ha valakit biztatnak; ha a hangulatot nem mérgezi torzsalkodás, akkor mindenre jut a kevés szabad időből. Nálunk nem divat a hajbókolás, nincsenek futtatott Bólogató Jánosok. A tantestületi ülése-- ken senki sem húzódozik az ellenvéleménytől. Itt nem a tekintélyi elv, hanem aa . érvek súlya dönti el a vitákat. — Láttam a tévében 4 Nagy László-műsort. A költő felhívta a figyelmet a fiatalok tájékozatlanságára,' arra, hogy a modern költészet műhelytitkait nem ismerik, s ezért nem értik a mai lírát. Nos, innen fakad az ötlet: a gyerekeknek Szép szó címmel szakkört indítok, s igyekszem képességeim szerint pótolni a hiányt. Igazgatóm azonnal egyetértett. ,rPável Józsefni', alső taí gozatos munkaközösségve- vető se fukarkodik a válasszal. i - „.ute — Két tizenegy íves fc* nulónk még mindig első osztályba jár, mert a szülők semmiképp nem engedik őket a gyógypedagógiai' intézetbe. Azt ajánlottan^ hetente hat órában körre» petáljuk őket. A direktori azonnal igent mondott. Bevezették a szabad szombatot. Igenám, de úgy tűnt; hogy az egyéb elfoglaltság miatt ebből aligha lesz valami. Mi, tanítók — heten vagyunk — összeültünk, s kidolgoztunk egy jó tervet, az iskolavezetés elfogadta. Nagy István közbeszólj — Hétköznapi ügyek, kis dolgok ezek. De rajtunk múlik, megoldásuktól függ a légkör, az alkotókedv. Szívesen mondom: elhiszem. .. Pécsi István
