Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
\ Textilek és kisplasztikák Nagy Gy. Margit és Varga Miklós egri bemutatkozása IVagfy Gy. Margit: Tulipánok (Textil) r Űk tízezren A szüretelek nótájától zengnek a szőlőhegyek. A diái kok ezerszámra szedik a szőlőt, szüretelnek. Gyakorlat már, _ úgyszólván hagyomány —, hogy az őszi munkákban reszt v esznek a fiatalok. Az egyik nagygazdaság igazgatóját kérdezem: — Hogyan vélekedik róluk? — Évről évre javul a munkájuk! Hogy is mondjam? Megszokják a munkát. Rádöbbennek, hogy a munka nem játék, még akkor sem, ha jókedvvel is lehet végezni. A tsz-elnök is nyilatkozik. — Elégedett-e a fiatalokkal? — Bárcsak többen jönnének! Évek óta szerződésben vagyunk az egyik középiskolával. — Mit szólnak a tagok? — Az első év nehéz volt! Többen gúnyos megjegyzéseket tettek: Szép kis tsz vagyunk! Nem tudjuk betakarítani, amit megtermeltünk? Akadtak, akik sajnálták a pénzt a gyerekektől. Akkoriban — már mint az első évben —mintha mások lettek volna a diákok is. Ment a játék, a heje- huja, a szőlő meg a tőkén maradt Egyik évben paradicsomot szedettünk velük. Emlékszem arra is, amikor kitört a paradicsomháború. Két osztály összeveszett és két táborra szakadtak. Amikorra a Volgával kiértem, a gyerekek arcán, ruháján folyt a „vér”. Még nekem is menekülnöm kellett— — Most milyen tapasztalatuk van? — A tagok mondják! Elnök elvtárs! Szép termésünk van, idejekorán szóljon az iskolásoknak! Valahogyan megkomolyodtak ezek a gyerekek! Alig-alig lehet utánuk egy- egy ottfelejtett fürtöt találni. Zeng a daltól a hegyoldal. Kacagás, nevetés.és szorgalmas, iparkodó munka mindenfelé. — Honnan jöttetek? — A közgazdaságiból. — Hogyan ízlik a munka? — Én már a negyedik ősszel jövők.- Megszerettük a munkát! — Eleinte miért nem szerettétek? Mosolyog, keresi a gondolatokat, a szavakat — A csoda se tudja! Azt hiszem, eleinte nem vettek minket komolyan! Azt hitték, csak dekorációnak jövünk, vagy csak azért mert a rendelet előírja. Eleinte akadozott a szállítás, este kilométereket gyalogoltunk, aztán— — És hogyan javúlt meg a kapcsolat? — Rájöttek, hogy szükségük van ránk, és kezdték k<v molyán venni mindkét. Észrevették, hogy ha akarunk, rendesen is tudunk dolgozni. Esőben, sárban is, ha úgy hozza a helyzet! Szóval, látták, hogy nem a karácsonyfáról akasztottak le minket. Többnyire paraszt-, meg munkásgyerekek vagyunk. Otthon is ezt csináljuk szabad időben. A múlt szombaton például, amikor hazaértem, egy cédula várt a kilincs alatt: Pityu! Gyere utánunk, ássuk a krumplit. A, kapa a színben van... Ezekben a napokban tízezer diák végzi a gazdaságokban az őszi munkákat. Tisztességesen dolgoznak, csak felnőtt módra kell velük bánni. —-íiTryrT- ■; Szalay István ' Ankét a könyvtáros- képzésről Zenei világnap Az idén immár másodízben kerül sor a zenei világnap megrendezésére. Október elseje szerte a világon a hangok birodalmának nagy ünnepe tavaly óta. Ünnep, amelyet piros betűsként jelölnek a muzsikusok és a muzsikát értő és érző emberek minden országban, ahol tisztelegnek az életet szebbé, gazdagabbá varázsoló, időbeli és térbeli korlátokon átívelő népeket összekötő zene előtt. A zenét a közvetlenség művészetének szokták nevezni, hiszen egy-egy melódia, egy-egy ritmus bárki számára érthetővé, átélhe- tővé teheti akár egy másik földrészen lakó ember derűjét, vagy melankóliáját, közössé zendítheti sok ezrek haragját, vagy örömét. Sosztakovics, a nemrég elhunyt világhírű szovjet zeneszerző írta az első zenei világnapra küldött üzenetében: Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy e művészetnek a népet kell szolgálnia; s miközben különféle területeken kísérletezünk, folytatjuk az új kifejező eszközök felkutatását, nem rombolhatjuk le azokat a kötelékeket, amelyek mai művészetünket a nagy múlthoz kapcsolják. A kortársaknak tovább kell vinniük az emberiség nagy alkotói felfedezéseit. Mert, aki zenét hallgaj;, érezheti összetartozását az egész világgal, érezheti, hogy kortársai szívével azonos ritmusban ver a szíve..j Ma minden hangversenyen, operaelőadáson, minden pódiumon, zenei műsorban, a rádiókban és a televíziókban megemlékeznek erről. Rendezvényele sora köszönti az ünnepet hazánkban is. hiszen e nap eszméje számunkra különösen kedves, mert a zenének nálunk talán soha nem volt ennyi híve, mint napjainkban. S ezt nemcsak méltán világsikert arató komponistáink, karmestereink, együtteseink és szólistáink nagy számán mérheti ük. ám azon is, hogy ma már a kis községekben is egy-egy Hangverseny vagy zenei esemény híre zsúfolásig telíti a kultúrotthonok termeit. így van ez szűkebb páriánkban, Heves megyében is, ahol művészek, kórusvezetők, karnagyok, iskolai zene- és énektanárok, muzsikát szerető pedagógusok sokasága munkálkodik azon, hogy minél többek előtt tárulhasson ki a ritmusok és harmóniák csodálatos világa, hogy megvalósuljon a kodályi jelszó: A zene mindenkié! Ma megyénkben a zenei világnapot, az új hangversenyévad megnyitója köszönti, méltó jelképeként annak, hogy a zenét nemcsak egyetlen nap ünnepelheti, de ünnepük majd a muzsikától megszépülő órák százai is. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán tegnap megtartották az 1976—77-es tanév első tanácsülését. Az 50 tagú főiskolai tanács, — melynek résztvevői voltak a tanárképző budapesti tagozatának képviselői is, — megvitatta és elfogadta az űj tanév munkatervét. Ezután tette le esküjét ünneOíMmíM WJ6. október 1.» péntek Hangulatos, szép tárlat Nagy Gy. Margit textiltervező iparművész és Varga Miklós szobrászművész kiállítása, melyet az egri Gárdonyi Géza Színház emeleti előcsarnokában mutattak be a képzőművészeti világhét alkalmával. Az esztétikusán elrendezett kisplasztikák, a színes szőnyegek hatása azonban mégis kívánnivalót hagy maga után, mert részleteiben vizsgálva nem nyújt egyenletes összképet. Azért kell mindezt előrebocsátani, mert mindkettőjük tehetsége, szakmai felkészültsége megengedi, hogy legkiválóbb munkáik alapján kérjük számon a többit, hiszen csak attól lehet követelni, aki többre képes és nincs rászorulva az elnéző kritika támogatására. Nagy Gy. Margit Ferenczy Noéminél tanult, akinek hatása meghatározó lett művészetére. Ez ugyan az egri kiállításon inkább a tervek alapján mérhető le, hiszen a kiállított művek formai, technikai szempontból más utat követnek. Bemutatott anyagából Tenger című varrott faliszőnyege magasan kiemelkedik. A vörös alapba a többféle árnyaló, — sárgás, lilás, barnásvörös — szál beszövésével a tengerfenék vibráló, hullámzó hatását éri el, melyben a képzeletszülte csillagállatok színes tömege nyüzsög. Maga a varrott technika plasztikus, fonalcsomós rusztikusságá- val már önmagában, a felületadta játékával is szép. A mélyvörös alapnak ezt a sokszínű változatosságát keresi a művész a Virágzó ja hátterében is, amelynél kihasználva a műszál adta fényesebb színeket, el mer távolodni a klasszikus gyapjú faliszőnyegtől. így ez a mindennapi életben is használható, harmonikusan szép darabja a kiállításnak. Páva című kör alakú kompozícióját stilizált, a népi hímzések motívumaira emlékeztető virág- és madáralak tölti ki, hasonlóan a sötét tónusú Madarak címűhöz, amely sikeres kísérlet a hurkolt technika és az olcsóbb műszálas fonal nagyméretű alkalmazására. Kis alakú lakásdísznek szánt művei problematikusabbak. A méret megválasztása nem mindig szerencsés, mert a szőnyegszerűség, a vastag fonal, a szövött technika nem érvényesül kellőképpen. Az ábrázolt motívum (madár, tulipán bárány) szépen összefogott formái ellenére is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy dekoratív funkcióját teljes egészében betöltse. Varga Miklós kisplasztikákat és érmeket állított ki. Müvei közül azok a legkvali- tásosabbak, melyeknél szabad teret hagyott érzelmiértelmi mondanivalójának és nem köti meg magát formai spekulációkkal. Rendkívül hatásos a Henry Moore-os reminiszcenciákat idéző Ag- resszor. Az alig harminc cenpélyes keretek között az a 14 új pedagógus, aki az idei tanévet a főiskola tanszékein és a gyakorló iskola tantestületében kezdi meg. De nemcsak az oktatók létszáma gyarapodott az idén; a hallgatók létszáma a nappaü tagozaton és a levelező tagozaton együttvéve 3220-ra emelkedett. A két budapesti tagozaton pedig közel 800-an tanulnak szeptembertől. Az egri főiskola fennállása óta ez a legmagasabb hallgatói létszám. — timéteres magasságú két alumíniumtömb a legyőzött tehetetlenségét és a győztes brutalitását a kis méret ellenére szinte monumentálisán ábrázolja. A már művészjelképpé vált Bohóc-figurák közül különösen az első kettő emelkedik ki esendőén egyenes és görcsösen meghajló alakjával. A tartózkodóan érzelmes Emberpár, és rokondarabja, az Egyedül (az egri kiállításban sajnos egymástól távol kerültek bemutatásra), a Fé- sülködő és a Reggel finom és artisztikus figurái, a szépen megmunkált Gémek és Dámszarvas az anyag legszebb darabjai közé tartoznak. Nem ilyen egyenletesen magas színvonalúak a kiállított térplasztikák. Míg a kőből készült, embrióra emlékeztető két térforma, valamint a Diósgyőri Gépgyár által kivitelezett acélplasztika esztétikus és szellemes (bár az utóbbin a felület maratott részletei megoldat1. A cipészné csak akkor nem terpeszkedett kint az üzlet- ajtóban, ha aludt. Egyébként lófejével mindennap szembekerültek a járókelők. Télen igaz, csak az ajtó mögött, az üvegen keresztül leste az ese. ményeket, de nyáron kitette a széket és azon trónolt egész nap. Most nyár volt, tehát kint ült, így természetes, hogy neki tűnt fel először a csokornyakkendős fér. fi. — Nézd csak — szólt hátra a férjének — miért visel ez az ember hétköznap is csokornyakkendót? — Kérdezd meg tőle — morogta a cipész, elmerülten nézegetve egy frissen talpalt szandált. A cipészné összehúzott szemmel bámulta a csokornyakkendős férfit, amíg az beforcult a sarkon és eltűnt a szeme elől. Abban az utcában mindenki ismert mindenkit. Falusias utca volt a főváros közepén, nem messze a Városligettől, közel egy térhez, ahol egy templom állt. Oda jártak mi. sére az emberek, a Városligetbe sétálni, a kisvendéglőbe berúgni és meccset nézni a televízión. A csokornyakkendős férfi alig egy hete lakott az utcában. egy bérház harmadik emeletén, mikor a cipészné- nek feltűnt a csokornyakkendőse. Másnap megismételte szó szerint, amikor közeledni lát- ta a Teriit. lanok), a többinél éppen céljában és formai megoldásában merülhet fel kifogás. Az acélból készült Emberpárnál, a női alakot idéző fényezett bronz Plasztika I.-nél, vagy a geometrikus térformánál éppen a plasztikusság, a körbejárhatóság, a mozgalmasság az, ami hiányzik, oldalnézetből egysikúak, csak két fő nézetre komponálódtak. Említést kívánnak viszont az érmek, melyek mindegyike külön-külön méltatást érdemelne. A miskolci művészházaspár egri bemutatkozása szép és maradandó élményt nyújt Szívesen látnánk tőlük kiállítást teljesebb anyaggal, melyen átfogóbb képet kapnánk munkásságukról, s ahol egy átgondoltabb válogatás lehetősége kiszűrné a kevésbé kiérlelt darabokat — biztosítva a tőlük joggal elvárható egyenletesen magas színvonalat — Nézd csak, miért visel ez az ember hétköznap is csokornyakkendőt? — Aztán még hozzátette. — Pettyes csokornyakkendőt visel! — Ne törődj már vele — dünnyögte a férje, de közben ő is kilesett az ajtón. A férfi akkor lépett be a szemben levő telefonfülkébe. A csokornyakkendője valóban pettyes volt. — Telefonál. — mondta a cipészné. — Mit telefonál ez annyit? Más ilyenkor dolgozik, ő meg telefonál! A cipész megcsóválta a fejét és azt morogta, hogy bizony sok még a gazember. Délután a cipészné átment a maszek trafik06néhoz és megkérdezte, mit tud a csokornyakkendősről. — Fecskét szív — jellemezte a trafikosné — egrit! Mindig megnyomkodja, mielőtt elteszi. — Nem tetszik nekem ez az ember — mozgatta lófejét a cipészné — ez, kérem, hétköznap is csokornyakkendőt visel és órákat telefonál a fülkében. Én, kérem, nem is tudom, mikor telefonáltam utoljára, van nekem egyéb dolgom is! Ez meg minden áldott nap és amikor élmegy előttem, érzem, hogy légszívesebben belém rúgna! ^-^TalaaíjCsak^nem.?. — hüA könyvtárosképzés helyzete és távlata Észak- Magyarországon címmel rendezett ankétot a (Magyar Könyvtárosok Egyesületének Heves megyei Szervezete csütörtök délelőtt Egerben. A tanácskozáson a helyi szervezet vezetőségén kívül részt vettek Borsod, Nógrád, Pest és Szolnok ledezett a trafikosné. — Hiszen nem is ismeri magát! — Éppen azért! Mert mindig keresztülnézek rajta! Nekem az ilyen, egy senki! Ez lehet, kérem, rendőrségi besúgó, még kém is! Angol szövetből van a ruhája és hétköznap is csokornyakkendót visel! — Azt mondják, művész — csillant a trafikosné szeme — valami szobrász vagy ilyesmi! — Szobrász?! — vijjogott a cipészné. — Na, maga se látott akkor még szobrászt! Piszkos, elhanyagolt az mind, a legtöbbnek meg szakálla van! Ez a szőrtelenképü lenne magának szobrász...?! És a cipészné mindennap újabb híreket gyűjtött. Nem volt nehéz, mert a csokornyakkendős férfi lassan az utca, a környező utcák és a tér középpontjába került. Mint egy oda nem illő épület. Senki sem tudott róla semmit, de mindenkinek volt valami biztos értesülése róla. — Lányokat cipel a lakására — tárgyalták a közértben — tizennégy éven aluliakat. — Négytalálatosa volt a lottón — híresztelte a szó- dásné. — Ráckevén csináltat megye képviselői is.' Az <5* megye szakemberei elemezték az Észak-Magyarorszá- gon évek óta gondot jelentő szakemberhiány okait, s azt is, miként lehetne segíteni ezen a problémán. Többek közt felvetődött az is, hogy jó lenne, ha a jövőben az egri tanárképző főiskolán indítanának könyvtár szakot — Van ennek kocsija is, csak nem használja — mondta jól értesülten a kisvendéglő üzletvezetője és a törzsvendégek rabóljntottak. — Költő — keringett róla a fodrásznál — indexen vannak a versei! — Színész — mondta valaki a hentesnél — csak nincs szerződésben! A csokornyakkendős férfi semmit sem tudott a körülötte gyűrűző vitákról. Igaz, nem is figyelt oda túlságosan, bár egyszer feltűnt neki, hogy amikor a cipészné előtt elment, az' valamit acsargott a háta mögött. Moslék, vagy valami ilyesmit mondhatott, de a csokornyakkendős férfi meg volt győződve, hogy a titulus nem őt illeti. Miért mondana rá ilyet a cipészné? Hiszen csak látásból ismerte. Mint ahogy látásból ismert mindenkit a környéken és a házban is ahol lakott. Jött, ment, járt, kelt továbbra is tehát pontosan úgy, mint a többiek, akik már régebben laktak az utcában. Ősszel szakállt növesztett és a haját is nagyobbra hagyta nőni. — Na, ugye, mondtam —» újjongott a trafikosné — művész ez, már szakállt is növesztett. A cipészné letorkolta. {Folytatjuk J N. Zs. Tanácsülés az egri tanárképző főiskolán Elfogadták az áj tanév munkatervét F. Ladányi Gabriella TÖTH-MATHÉ MIKLÓS: A csokornyakkendős
