Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
Ki mit hord a fején? A fejfedőnek minden korban kettős szerepük volt cs van. Egyrészt az időjárás ellen védenek, másrészt díszítenek. Többféle szempont szerint lehet megkülönböztetni a fejrevalókat: aszerint, hogy a világ mely táján viselik, milyen évszakban és milyen rendeltetéssel. Az ókori Görögországban a nőknek jó ideig nem is volt szükségük rá, mivel a 6zokás tiltotta, hogy nyilvános helyen mutatkozzanak. Később, mikor a szigorú szokások enyhültek, a meleg éghajlat miatt védekezésül 6zalmakalapot is hordtak, rövid könnyű fátyollal. Többnyire azonban a köpenyt — a hymattionl — borították a fejükre. A román korban a női fejfedőknek megkülönböztető szerepük is volt. A férjes asszonyok mindig kendőt, vagy fátylat viseltek a fejükön, a hajadonok mindig „hajadonfőit” jártak. A lányok frizurája is egyszerűbb volt, sima kontyba fésülték, copfba fonták, vagy kibontva viselték hajukat. A kendő mindig is lényeges eleme maradt a ruhának. Nagy gonddal kötötték fel, sokszor az áll alatt keretezte az arcot. (1. rajz) A gótikában szintén megmaradt ez a szerepe a fejfedőnek. A férjes asszonyok, ha kiléptek a házból, kendő alá rejtették a hajukat, nyakukat. Sokat törődtek a frizurájukkal. Az alsóbb osztályok hajadonjai fedetlen fővel jártak. Hosszú, göndörített hajukat homlokszalaggal és fémből készült hajpántokkal fogták össze. Az előkelő osztályok leányainak hajpántjai drága fémből, aranyból, ezüstből készültek. A kora reneszánszban a nők többnyire fedetlen fővel jártak. Nagy hangsúlyt helyeztek a frizurakészítésre; műtincseket, gyöngyöket és egyéb ékszereket tettek díszítésül a hajukba. Itáliában a nők homlokban ki- borotválták a hajukat, mert a magas homlok volt a divat. A frizura fölött esetleg vékony, könnyű fátylat viseltek, amely inkább ékített, semmint elfedett. A német reneszánsz asz- szonyai kendőket, különböző főkötőket és nagy, hosz- szú tollas kalapokat viseltek. (2. rajz) Angliában ekkor a Tudor főkötő volt a jellemző, amely több rétegű, keményített kendőkből állt. Ezeket sima egyszerű változatban, egysze. rű anyagokból és gyöngyökkel, ékszerekkel, drága anyagból készült változatokban viselték. (3. rajz) A barokk tornyos frizuraköltemények maguk után vonták a kalapok növekedését is. Ez sokszor olyan aránytalanságokat okozott, hogy a kor karikaturistáinak is témát adott. A XIX. század végére a ruhadivat keskenyebb sziluettet mutat. A ruhákhoz igazodva a kalapok is kisebbek lettek. A nők er- nyős és főkötőszerű kalapokat viseltek, amelyeket szalagok, csipkék díszítettek Divatba jöttek főleg lovagláshoz az amazonviseletek. A hosszú bő szoknyás ruha felső részének szabásvonala hasonlított a férfiak kabátjára. Ehhez cilinderszerű kalapot viseltek, melyet hosz- szú fátyol díszített. A századforduló idején a nők a legkülönfélébb kalapokat hordták, szalagokkal, toliakkal és művirágcsokrokkal díszítve. A két világháború közötti női divatra nemcsak a ruhák forradalmi változása jellemző. Megváltoztak a kellékek, cipők, táskák stb., de megváltozott a női ideál is. Az' eszménykép a kamaszfiús külsejű nő lett. Ez a frizura változását is jelentette. A nők levágatták a hajukat, divat lett a rövid bubi frizura. Ehhez viszont nem hordhatták az eddig ismert kalapok egyikét sem. Ki kellett találni valami úját. És ez az új a tokkalap volt, mely követte a fej formáját, elől mélyen a homlokra borult. Díszítésül nagyon kevés kelléket használtak hozzá. (4. rajz) Napjainkban ismét nőies a divat. A divatos nő pedig mindig az, aki mégfelelő jó ízléssel, önkritikával teremti meg és építi föl ruhatárát. Ebben a ruhatárban ma már az elmúlt korokhoz képest jóval egyszerűbb, de anyagában és funkciójában nagyon változatos fejrevalókat találhatunk. A különböző korok ruháinak, viseletének változása maga után vonta a fejreva- lók változását is. A mai nő ruhatárához ugyanúgy különböző, a ruháknak, öltözékeknek megfelelő másmás fejrevaló tartozik, de a kettős funkciót ugyanúgy megtartotta: egyrészt a csinosságát fokozza (de rossz választás esetén legalább annyira rontja), másrészt a ■ hűvös, hideg idő ellen véd. Fodor Éva Agyagtáblák vallomása A Római Egyetem Régészeti Intézetében befejezéséhez közeledik egy munka, amely a részt vevő tudósok véleménye szerint — oda .vezethet, hogy részben újra kell írni az időszámításunk előtti harmadik évezred történetét. Múlt év nyarán 15 000 agyagtáblát ástak ki né&y méter mélységből az észak- szíriai Aleppótól délre fekvő Teli Mardikh térségében. Giovanni Pettináto profesz- szor, az intézet nyel'vszakér- tője, több ezer agyagtábláról készült nagyított felvételt vizsgált* még és arra a következtetésre jutott, hogy a részben törött táblák, feljegyzések, amelyeket feltehetően az idő folyamán lesüllyedt Ebla város királyi palotájának archívumában őriztek. A szakértői vélemények szerint az időszámításunk előtt 2400 és 2250 között keletkezett írások azt tanúsítják, hogy Szíria ebben az időben semmiben sem maradt el Egyiptom és Mezopotámia politikai és katonai jelentősége mögött. Ebla egy hatalmas és rendkívül civilizált királyi birodalom központja lehetett, befolyási területe — az írások tanúsága szerint — Egyiptom keleti határától a Perzsa-öbölig és a mai Törökországig terjedhetett. A hajdani Ebla feledésbe és a sivatag homokiába süllyedt; a Paolo Matthiae professzor vezetése alatt álló egyik római archeológus csoport bukkant rá ásatások során. Az amerikai Michigan Egyetem professzora, David Noel Freedman véleménye olasz kollégáival folytatott beszélgetése után: „A ’Cambridge Ancient History’ nemrégiben megjelent új kiadása elavult. Az időszámításunk előtti harmadik évezred történetét újra kell írni. *AAAAAAAAAAAAAA/^*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAA^^ BÁRDOSI NÉMETH JANOS. Emberi tisztesség Én nem repülnék a Holdba a földön keresném meg a biztos otthont külön küszöbbel, lánggal, hol nem szedik meg magányod gyümölcseit, termésedet se lopják el, a ház, haza tiéd — ehhez kerítsünk kibírhatok melyben a világ megszüli a harmóniát, az emberhez méltó valót, ANTALFY ISTVÁN: bombák, butaság, nyomorok ellen ezt tartsa meg a szellem, aztán jöhet a több a csillagokig szikrázó csoda, de addig: mérnökök, költők, kőművesek, építsetek, emberi tisztességet itt és mindenütt a dologtevő Föld hasznos terein — Apámmal jártam... Apámmal jártam a határt, Bihar földjeit, útjait, fejünk felett pacsirta szállt. Az útja éppen arra vitt..» A búzavirág kékje is emlék már csak. És az a fény, amely soha nem volt hamis apám szemében és szí ; én, — már csak emlék. Elmc-it apám, nem járjuk többé a határt. Nem futok pacsirta után, napfény! törd át ezt a homályt! iSM mm Lehet egy lámpával több? (Fotó: L’ Humanite Dimanche) A zsebszámológép Mindig osztatlan örömet keltett bennem, ha hazai iparunk — még ha néhány évnyi késéssel és némi vita után is, de — oly termékek gyártásához lát hozzá, amelyeket eladdig irigy szájtáti- sággal bámultam meg a külhoni kirakatokban. Még akkor is, ha azokra a termékekre nekem az égvilágon semmi szükségem sem volt. Jogos nemzeti büszkeségem nem tett különbséget a kell és a nem között: mi is meg tudjuk csinálni! Hogyne okozott vol. na hát igen nagy örömet nékem a hír, miszerint betört a hazai piacra a zseb- számológép, mégpedig úgy tört be, hogy a hazai piacnak hazai gyártók gyártják, részben hazai elképzelések alapján, részben hazai anyagokból. Egy esztendővel ezelőtt még azon volt vita, hogy egyáltalán okos dolog-e zsebszámoló gépet használni, ma már gyártjuk. Heuréka! Tizenkét hónap alatt nemcsak megértettük a dolog szellemi lényegét, de megfejtettük anyagi és megteremtettük pénzbeli lehetőségét is. Mármint a gyártásnak. Mert be kell vallanom töredelmesen, most, hogy végre mi is gyártunk zsebszámológépet, most. hogy végre hazafiúi szívem úgy doboghatna, mintha nem is zsebszámológép, de egy egész számító- géprendszer vezényelné — nem tudok mit kezdeni ezzel a korszerű izével. Gondolják meg és végig e fogalmat: zsebszámológép! Olyan gép tehát, amely kicsinységénél fogva zsebben hordható és úgy is képes ‘számolni. Oly gép tehát, amely zsebben számol. Az én zsebemben például. De mit számol az én zsebemben egy zsebszámológép? Mindég, bizonnyal nem az a feladata, hogy kiszámítsa ki- lenctizedes pontossággal, hogyan tudom a Venusról visz- szatértemben a leg- átlósabb parabolapályán hiperboid módon megközelíteni kies otthonomat. Mikor megyek én a Venusra? Az s,em lehet feladata ennek a zseb- számológépnek a zsebemben, hogy gondos számítgatásolcat végezzen gyáram hasznosságát illetően. Nincs gyáram, még egy maszek lángossü- tőm sincs, személyem hasznosságát pedig nem a zsebszámológépek, hanem a személyzeti felelősök döntik el. És mikor hoztam én hasznot egyetlen személyzetisnek is? Ezek után nem lehet vitás, e zsebszámológépeknek az lesz a feladatuk, hogy az én zsebemben megszámolják a pénzt. Az én zsebemben, az én zsebszámológépem, az én pénzemet. Tételezzük fel, hogy több évtizedes szorgalmamért, amellyel olyannyira jól szolgáltam a pénz forgási sebességét, a magyar állam kiutal nekem egy zsebszámológépet — mert hogy ilyet én vegyek, az a teljes képtelenség világába tartozna — mi történne? Fognám a zsebszámológépet és ahogyan tiszte, meg az állam elvárása előírja, a zsebembe eldugnám, hogy számoljon. Én lettem a zsebszámológépek hazai gyártásának első számú meósa. Ha nálam, az én zsebemben jól számol egy ilyen kis masina, akkor usgyi neki, gyártsuk üptre őket, lepipálva a honkongia- kat, meg az IBM-et is. Megéri. Tehát a masina a zsebben számol. Az én zsebemben. Zakatol, zihál, villog, összead, kivon, szoroz, újra kezdi, az eredmény: nulla. Ismét zakatol, zihál, villog, szoroz, négyzetre is emel, az eredmény újra: nulla. Mígnem áramforrásai véglegesen kimerülnek és nem marad belőle semmi más, mint egy vacak, semmire se való kis dobozka a zsebben. Ilyen a magyar zsebszámológép? Vagy ilyen a zsebem? Ezúton jelentem be, hogy zsebszámológépre igényt nem tartok, zsebeimet tökéletesen ismerem, e masina meózását a magyar ipar érdekében nem vállalom. Ha csak megszámolni valót is nem biztosít a zsebem és a zsebszámológépem számára. Szíves válaszukat üres zsebbel várva, maradtam számító tisztelettel: (egri) A „megérdemelt nimbusz... ” (?!) A címben idézett jelzős szerkezetet egy üzemi lapban megjelent közleménynek ebből a mondatából emeltük ki: „A megérdemelt nimbusszal is felruházva köszöntöttük nyugdíjasainkat.” Valószínűleg a hatásos, a színes stílusra, nyelvi formálásra törekvés szülte ezt a megfogalmazást. Mivel ösz- sze nem illő elemek is kapcsolódtak egymáshoz az idézett mondatban, inkább a stílustalan minősítést érdemli meg ez a nyelvi forma. Ha már a nimbusz szó annyira megtetszett a mondat alkotójának, akkor a beszédhelyzetnek megfelelő, a nyelvi környezethez jól simuló használati értékben kellett volna vele élnie. Ha valakit megbecsülünk és tisztelünk, arról valóban mondhatjuk, hogy nimbusz övezi. A tekintélyes embert jogosan veszi körül nimbusz, azaz megbecsülés és tisztelet. Ez a latin eredetű szó tehát jelentéstartalmával mai nyelvhasználatunkban ebbe a rokon rételmű szósorban illeszkedik bele: dicsfény, glória, becsület, megbecsülés, tisztelet, megtisztelés, tekintély, elismerés stb. Most kísérjük végig a megnevezés történetét, s megtudjuk, hogyan alakultak ki jelentésárnyalatai. Volt idő, amikor nagyon tárgyszerű fogalmat, a szeles időt, az esős felhőt, a ködöt nevezték meg vele. A görög és római mitológiában a földre látogató isteneket felhő, ködlepel, azaz nimbusz övezte. Később a császárok, az uralkodók isteni származására is azzal utaltak, hogy nimbusszal, azaz fénykoszorúval, dicslepellel, dicsfénnyel vették őket körül. Az egyházi művészetben a szenteket is nimbusz, azaz glória, sugárzó fénynyaláb fogta körül. Ebben a használati értékben a nimbusz szó már rokon értelmű párja lett a dicsfény, glória, fénykoszorú, fénynyaláb szóalakoknak. Később a képi ábrázolásnak megfelelően a szóbeli közlésekben az emberi nagyság, a szellemi kiválóság minősítésére használták fel ezeket a szólásformákat: nimbusz veszi körül, nimbusz övezi, megtagadta tőle a nimbuszt, megfoszt valakit nimbuszától stb. Nimbusszal felruházni, koronázni nyelvi formák azonban szokatlanok, ne is éljünk velük. Dr. Bakos József NiWAA/WVWWWWWWVV VWWWWWWWWVWWWW
