Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-29 / 256. szám
A Gyümölcsöző tapasztalatcsere volt Befejeződött Egerben a nemzetközi oktatási és nevelési konferencia Csütörtökön délelőtt — az egri Technika Házában — tartották a nemzetközi ok. tatási és nevelési konferencia záró ünnepségét. A rendezvényen megjelent és az elnökségben helyet foglalt — többek között — Tömpe István államtitkár, a Magyar Rádió és Televízió Bizottság elnöke, Hans Urbitsch, az OIRT, a szocialista országok rádió és televízió szervezetének főtitkárhelyettese, Megyeri Károly, a televízió elnök- helyettese, valamint dr. Varjú Vilmos, Eger város Tanácsának vb-titkára. Először a nyolc szekcióvezetője összegezte az október 22-től 28-ig folyó munka tapasztalatait. Valamennyien részletesen foglalkoztak az egyes műsorok tartalmi elemzésével. Hangsúlyozták: figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat, s ezekhez mérten feldolgozni az egyes anyagokat. A kisiskolásoknak olyan adásokat kell készíteni, amelyek bővelkednek a játékos elemekben. Persze arra vigyázni kell, hogy ez a vonás ne sikassza el a lényeget. A szekcióvezetők beszámolója. Többen elismeréssel szóltak a tanácskozásról, a fontos kérdéseket megvilágító vitákról. Jó néhányan javasolták az eddiginél is szorosabb együttműködést, a különböző produkciók cseréjét, az OIRT-országok szerkesztőinek gyakori megbeszéléseit. Abban mindenki egyetértett, hogy o r&dió és a televízió nélkül ma már nincs korszerű oktatás. Sokan — ez egyébként a konferencia alapvető erénye volt — részletesen vizsgálták az egyes művek formai összetevőit. Bírálták a túlzottan szóbeli közlésre épülő filmeket. Jelezték: a techni. ka minden vívmányát fel kell használni arra, hogy a fiatalokat és a felnőtteket megnyerjék, érdeklődésüket felkeltsék, s táplálják az önművelődés vágyát. Ezzel kapcsolatban számos, bárhol alkalmazható szakmai ötletet is felvetettek. Minden szekcióvezető dicsérte a jó szervezést, a szíves vendéglátást. a kitűnően képzett tolmácsok lelkiismeretes munkáját Sándor György, a Magyar Televízió közművelődési igazgatója elmondotta: azírá. sós dokumentumokat elküldik a résztvevőknek, s a hasznos javaslatok helyet (Fotó: Perl Márton) kapnak az OIRT által megjelentetett kiadványban. Rámutatott arra. hogy az egri találkozás során olyan személyes kapcsolatok formálódtak, amelyek végső soron a jövő nemzedék hatékonyabb oktatását, nevelését szolgálják. Tömpe István értékelte a tanácskozást, s elmondotta: az eredmények arra ösztönzik a szervezőket, hogy ismét összehívjanak egy ilyen ered. ményes nemzetközi rendezvényt, amelyre előreláthatólag 1979-ben kerül sor, valamelyik OIRT-tagországban. (pécsi) Huszonötödik ősz a parádi gyermekparadicsomban (Lógás pénzért...) — Szervusz. Hű de régen láttalak! Elvesztél talán? Egy picit tűnődnöm kell, hogy hová tegyem az arcot' Megvan! — Te vagy az, Tuskó? A rittyentyűjét, vagy húsz éve, hogy nem találkoztunk. Beszélgetünk. Tuskóval együtt jártunk az elemi iskolába valaha, és együtt mondtuk karban félórákon át a beszéd- éi'telem-gyakorlatot. Az egész osztály tudta, hogy a tanító úr udvarol a postáskisasszonynak és ilyenkor nekünk nem volt más dolgunk, mint a vigyázó felügyeletével karban mondani a beszédértelem-gyakorlatot, meg a katekizmust. Emlékszem, egyszer büntetésből ezerszer kellett „elénekelni”: mi a mezőcsáti járásban lakunk... — Mi van, pajtás, hogy megy a sorod? Mivel foglalkozol? A régi ismerős mosolyával rám sandít: — Lógok, pajtás. — Jó, jó, de... — Semmi de. Lógok és kész. Méghozzá pénzért, kis- apám. Természetesen, ezt nem mint gólénak mondom, hanem... Azután lassan-lassan meggyőződöm arról, hogy Tuskó foglalkozása valóban az, hogy lóg. — Van egy irtó frankó orvosunk. Tudod, olyan magunk korabeli. Bemegy hozzá az ember, és azt mondja: — Drága doktor úr. Ügy viszketek mostanában ... És máris kész a papír. Persze, te nem érted ezt, mert elszakadtál a faludtól, de... Tudod, micsoda ultipartik mennek szombatonként a kastélykertben, amíg nem jön a felülvizsgáló orvos? Nagy nyári melók idején szép számmal összeverődünk. Szombaton nyolckor már a bokrok alatt verjük a blattot. Az is előfordul, hogy délután kettőkor jön az öreg felülvizsgálni. — Panasza? — Viszketek, doktor úr. Majd megőrülök. A másik a gyomrára, a harmadik a szívére panaszkodik. — Mennyi táppénzt kapsz? — Elég szépen. Három hónapig az állattenyésztőknél helyettesítettem, úgyhogy most több a táppénz, mint a növénytermesztőknél a fizetés. Elnézem Tuskó arcát. Egy pillanatra felelevenedik bennem a régi gyerekarc. Hatan voltak testvérek, úgyszólván egy kecske volt minden vagyonuk. Helyes, gömbölyű fejű lurkó volt. — Képzeld! A múlt szombaton már meguntuk a kártyázást, nem és nem jött a felülvizsgálat. Kiállítottunk a sarokra egy „beteget” és vertük egy órán át a seggrepa- csit... Mint a gyerekek. Meghív egy korsó sörre. — Nem szégyellsz talán bejönni velem egy falusi csehóba ? Mutatom a fejemen, hogy „gipszes” és indulok. Alighogy leülök, megkérdi. — Te mikor voltál táppénzen? — Huszonöt év alatt egyszer sem. Szerencsém volt. Rám néz, fenékig issza a korsót, és azt mondja: — Hülye! Szalay István fiz Egészségügyi Minisztérium sajtótájékoztatója Gesztenyék, tölgyek hullatják rozsdás levelüket. Nyirkos köd ereszkedett földosztó Károlyi Mihály egykori vadászkastélyára. Elkél a meleg kályha néhány tanteremmé alakított szobában, ahol huszonötödik „tanévét” kezdte a napokban a SZOT üdültetési igazgatóságának iskolaüdülője. Kiss István vezetésével öt szaktanár foglalkozik csaknem másfél száz felső tagozatos leánnyal, akik az ország különböző tájairól kerültek Paradra. Huszonhárom napot töltenek itt valamennyien, hogy aztán felfrissülve, jobb egészségre kapva térjenek vissza szüleikhez, iskolájukhoz. Negyedszázad alatt százezernél több kisdiákot, diáklányt fogadtak be hosszabb- rövidebb időre a kastély falai. Harmadik esztendeje pedig néhány hetet itt tölthetnek azok a szakmunkásfiatalok is, akiket üzemük javasol. ÜJABB BERUHÁZÁS Károlyi Mihály még életében azt kívánta, hogy kastélyából munkásgyerekek otthona legyen, s minden jóval szolgáljon nekik. Az üdültetési igazgatóság meg is tesz, amit csak tud, az intézmény zavartalan működtetése érdekében. Egész éven át 46 tanár, gondozónő, orvos, technikai segéderő szolgálja az ide kerülő gyerekek kényelmét. Klubot, könyvtárat, tévé-szobát rendeztek be nekik. A tanórák végeztével kirándulásokra, sportversenyekre viszik őket nevelőik. S a kastély szemléltető eszközeit, kísérleti laboratóriumát bármelyik nagyvárosi iskola megirigyelhetné. Ugyanekkor napi 1976. október 29., péntek tíz forintért bőséges, ízletes étel készül a konyhán, ötször ülnek asztalhoz a tanulók, hogy reggelijüket, ebédjüket, vacsorájukat, uzsonnáikat elfogyasszák. Az idő vasfoga természetesen kikezd még ilyen pompásan szerkesztett épületet is, mint az Ybl Miklós tervei alapján készült parádi kastély. Ezért négy esztendeje újabb fontos beruházást valósított meg a SZOT. Tizenegymillió forintért átépítették az intézmény vízhálózatát, fűtésrendszerét. Kitatarozták a lakószobákat, termeket. Az épülettől nem messzire pedig korszerű faházakat emeltek, hogy az üdülési időszakban, tavasztól őszig, még több fiatalt fogadhasson Párád. Ennek az eredménye, hogy az idei nyáron nemcsak alsó tagozatos általános iskolások, hanem óvodás csöppségek is élvezhették a táj szépségeit, az üdülő otthonosságát. k AKIK NEM FELEJTENEK Valljuk be, nehéz dolguk lehet egy ilyen üdülőiskola tanárainak. Minden huszonhárom nap elteltével változnak növendékeik. Tehát még jóformán meg sem ismerték a kezük alá került társaságot jön a másik csoport. És a tanulmányi anyag tekintetében nincs pardon! Olyan hatékonysággal kell foglalkozniuk a diákokkal, hogy a Párádon töltött hetek ne okozzanak zavart a gyermekek tudásanyagában, szellemi fejlődésében. Ezt hivatott segíteni a kastély fölszereltsége, de méginkább az a lelkiismeretes önképzés, amit a nevelő tanárok végeznek. Újszerű metodikát alakítottak már ki maguknak, s azt csiszolják évről évre, szaktárgyaiknak megfelelően. Legfontosabb cél talán minél előbb a gyermekek szívéhez, lelkivilágához férkőzni. Ha ez sikerült, gyorsabb az előrelépés. Meg aztán tartósabb a „barátság” tanár és gyerek között. Utóbbira sok szép példát tud Égető György, aki magyart és történelmet tanít négy osztály növendékeinek. Négy évvel ezelőtt volt egy ötödikes tanítványa, Berta Rozika. Valahol Szeged környékén él szüleivel, s amióta belekóstolt az üdülőiskola életébe. rendszeresen írogat tanárainak. Beszámol a különböző családi eseményekről, előmeneteléről, problémáiról.- Olykor tanácsot is kér. Vagy ott van Bakodi Erzsébet a bada- csonyörsi borkombinát fiatal szakmunkása! Az első ifjúmunkás csoporttal töltött egy hetet a kastélyban, s a napokban arra kérte Égető György né vezetőnőt: engedélyezze, hogy társaságuk szilveszterkor ismét Párádon találkozzék. OKLEVÉL ÉS ARANYKOSZORÜ Persze, egy ilyen eldugott helyen levő intézmény életének zavartalansága, munkájának hatásfoka nemcsak a vezetőnőn, tanárokon, gondozókon múlik. Fontos az összhang, a jó munkahelyi légkör. Bizonyára ennek köszönhető, hogy két esztendeje „kiváló üdülőiskola” címmel tüntette ki a SZOT a parádiakat, tavaly pedig ismételten oklevélben ismerte el eredményességüket. De hogyan terem az összhang, a kedvező légkör? Azt hiszem nem nehéz a dolgok nyitja. Csak bele keli pillantani az alkalmazottak, dolgozók törzslapjaiba Kiderül, legtöbbjük 15—20 esztendeje szolgálja az üdülőiskolát, s valamennyien részesei a szocialista brigád mozgalomnak. Mi több, Ná- dasdi Dezsöné brigádja, amely a takarító személyzetet tömöríti, immár megszerezte a kitüntető aranykoszorút, sőt megőrizte elmúlt esztendei munkája alapján is ... A huszonötödik tanév mindezek ellenére sem egy- érelműen a felhőtlenség jegyében indult Párádon. Ti- Zenöt-húsz ágy üres, ami arra vall, hogy az intézményt nem ismerik széleskörűen. Magas az itt dolgozók átlag életkora, s ez óhatatlan fölveti a fiatalítás, az utánpótlás gondját. Végül hadd említsük meg, hogy a korábban mellőzött tetőszerkezet-felújítás igencsak időszerű, különben komoly károk keletkezhetnek a pompás épületben. Megoldhatók e feladatok? Gondolom, igen. Az üdülőtípust oktatási szerveink népszerűsíthetik, födémcserére már az idén volt pénze a SZOT- nak, a fiatalítást pedig bízzuk a vezetőnőre, aki tizenöt esztendeje áll posztján fiatalosan, mindenkor tettre készen. Megörültem, amikor a Szépia úti nagy élelmiszer- bolt kirakatában egész tömeg szójababgulyás-konzer- vet pillantottam meg. A dobozok gúlába voltak rakva, s a gúlás gulyáshalmaz tetején tábla állt ezzel a szöveggel: AMÍG A KÉSZLET TÁJIT! Négy dobozzal vettem a csak ritkán kapható kedvenc ételemből. Közben nem állhattam meg, hogy 1977. január 1-től módosítják a gyógyszerek felírásának rendjét és megszűnik a gyógyszervények eddigi utalványjellege — jelentette be csütörtökön az Egészségügyi Minisztériumban megtartott sajtótájékoztatón dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes. Az intézkedés célja elsősorban az, hogy a recept nélkül kapható gyógyszereket a többihez hasonlóan, az orvos felkeresése nélkül is kedvezményes áron szerezhesse be a lakosság, s ezzel is mentesítsék az orvosokat a meg ne kérdezzem a közelemben ácsorgó egyik eladót: — És ha kifogy a készlet. akkor már nem árusítják a szójababgulyást? Az eladót szemmel láthatóan meghökkentette a kérdés. — Nem tudom — mondta tétován. — Tessék talá" a boltvezetőt megkérdezni. — Azzal az önkiszolgáló üzlet végén nyíló ajtóhoz sigyógyszerek felírásának tér. heitől. Ennek érdekében megváltoztatják a gyógyszerforgalmazás során eddig alkalmazott társadalombiztosítási kedvezmény rendszerét. Helyette újfajta szociálpolitikai juttatás lép életbe, melynek alapján egységes té. rítési díjat kell majd fizetni valamennyi gyári készítésű gyógyszerért — függetlenül attól, hogy valaki receptre vagy anélkül vásárolja azokat. E készítmények térítési díja a gyógyszer jelenlegi árának 15 százaléka lesz. etett és bekiabált a raktárba: — Ménfőcsanaki kartárs! És jött a boltvezető. Neki is feltettem a kérdést: — Ha kimerül a készlet, akkor már nem vehetek a szójababgulyásból? Ménfőcsanaki kartärs a beosztottjához hasonlóan, meglepődni látszott. — Nyilvánvalóan nem — felelte nem éppen rövid töprengés után. — Éppen azért tettük ki a táblát, hogy akit érdekel ez a konzerv, idejében vigyen belőle. Mert ugyebár — tette még hozzá —. ha már nincs az áruból, akkor nem is tudjuk eladni. A kedves vevő pedig nem tudja megvenni. A válasz logikus volt. El is határoztam, hogy soha többé nem fogok olyan áru miatt követelőzni az üzletekben, ami éppen nincs raktáron. Van elég hiány- •ikkiink, jusson másnak is előle. Már, ami a vételi :észséget, szándékot illeti. Heves Ferenc Moldvay Győző
