Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
Filmek a felnőttoktatásról igen Érdekesnek ÍGÉRKEZETT az október 2Ö.-Í keddj program. A nemzetközi oktatási és nevelési konferencia résztvevői a felnőttoktatással és az iskolán kívüli művelődéssel kapcsolatos alkotásokat nézték meg, illetve hallgatták 77 eg Mindkét témakör hosz- szú évek óta foglalkoztatja a hazai és a külföldi szakembereket. Alapvető céljuk az, hogy olyan műsorokat, sorozatokat készítsenek, amelyek nemcsak lekptik a kalandozó figyelmet, hanem felkeltik az ismeretgyarapítás vágyát. Mindez persze kevés a sikerhez. Rangos ereiiményeket csalt akkor érhetnek el, ha jobbnál jobb ötletekkel, ügyes módszerekkel könnyítik meg a tanulást, a felkészülést. Nos, a hozzászólások és a Vita során ezekről is 6zó esett, A tévések munkacsoportjában, lengyel, magyar, szovjet, finn, NDK-beli és csehszlovák filmeket mutattak be. Teljes vetítésre idő híján nem került sor, ám a gonddal kiválasztott részletek is ízelítőt adtak a különböző törekvésekből. A két lengyel produkció közül az egyik termelési tanácsokat kínált a magán gazdálkodóknak. Jó néhány javaslatot a melegházi, a fólia sátor alatti salátanevelésre, zöldségtermesztésre. Tények sorát vonultatta fel, lényegre törően, kerülve minden látványos képi meg- ol4ást. Külön érdem, hogy a kamera kizárólag a gondolati tartalom kiemelését szolgálta. A MÁSIK MÜ — egy tu. domány-népszerűsítő ciklus egyik darabja — a Holdrejtély titkait fürkészte. Készítői sok húron játszottak, egyaránt hatva az érzelemre és az értelemre. Tudták mikor kell hangot váltani, s azt is, hogy mit mivel cserélnek. Érezték: a vizualitás élményénél nincs nagyobb vonzerő. Ha valaki a forgató- könyvet olvassa, talán unottan félreteszi, ám a látvány varázsa lenyűgözi, mert ott lehet az . űrhajók startjánál, részese annak a pillanatnak, amikor az első ember a kis bolygó felszínére - lép. Igen, szeretnénk mindenütt ott lenni, mindent látni, s ezt nyújtja számunkra, ezt a ßemmiversem pótolható varázslatot kínálja a televízió. Azok az alkotók, akik erre az igényre alapoznak, köny- nyen elbűvölik a nézőt, aki észre sem veszi, hogy szórakozás közben tanul. A szovjet tévések két filmmel jelentkeztek ezen a délelőttön. A felnőtt korúak képzését segítő, az ábrázoló geometria birodalmába kalauzoló adás munkatársai nem találták meg a helyes arányokat. Túltengett a meglehetősen száraz tanári magyarázat, s nem használták ki a képernyőben rejlő lehetőségeket. A műfajt követelményeknek ßokkal jobban megfelelt a premizálás feltételeit taglaló, a nagyközönséget pontosan felvilágosító, elemző jellegű alkotás. Kár, hogy olykor-olykor itt is leblokkoltak a kamerák. A MUNKA ÉS A KÖRNYEZET kapcsolatát vizsgálták a finnek. Utazásra hívtak, elvezettek — többek között — a távoli ország mezőgazdaságába. Bemutatták: miként hat a dolgozókra a nagyfokú gépesítés az egyre gyorsabb ütemi automatizálás. A kissé von tatott ritmusért költői ér zékre valló képekkel kárpó toltak bennünket. 1976. október 28-, csütörtöl Az NDK filmesei igazolták, hogy mesterei szakmájuknak. Arra kerestek választ: mit tanulhatunk a természettől; a madarak látásától, a virágok formáitól. Az izgalmas témát vi-. lágosan körülhatárolták, csak annyit markoltak, amennyivel minden különösebb nehézség nélkül megbirkózhattak. Méghozzá a zsonglőrök ügyességével. Felfedező körútra hívtak, s nem is maradtak adósak a meglepetésekkel. Ráadásul felvonultatták a tévés kifejezésmód gazdag formai kelléktárát. Mértéktartóan és sosem öncélúan! Az ilyen próbálkozások nemcsak megbabonázzák az érdeklődőket, hanem arra ösztönzik, hogy tovább kutassák az összefüggéseket. A csehszlovák vendégek a világnézeti nevelést szolgáló műsoraikból adtak ízelítőt, érzékeltetve azt a harcot, amit a szocialista országok vívtak és vívnak az európai biztonságért és együttműködésért. Munkájukat logikus felépítés, lényeglátás jellemezte. Ez az erény feledteti a keretjáték szokványosságát. Jó érzés leírni, hogy mi magyarok megálltuk a helyünket a rangos mezőnyben. A Mindenki iskolájának fizikaóráján a pedagógus az anyagok közti kölcsönhatás törvényszerűségeit tárgyalta. Olyan kérdés ez, amely aligha borzolja fel a fantáziát. Aztán kiderült: ezt is lehet színesen tálalni. Sinkovics Imre színművész megjelenítette Galileit, Newtont, idézetet hallottunk Brecht drámájából, képsorok — valamennyi gondolkodásra késztető volt — peregtek előttünk az életből. Szóval: az író, az operatőr, a rendező egyaránt jelesre vizsgázott. SOKAT ÍGÉR a tévé szabadegyetemének természet- tudományos sorozata. Korszerű ismereteket ad. kitűnő tudósok tolmácsolásában. Egy-egy részbe viszont elég sok fogalmat zsúfolnak, s nem járják körül ezeket. Ilyenkor lankad a figyelem, s ha kiesik egy láncszem, akkor elhalványulnak az összefüggések. Az értelmi kudarcért aligha kárpótol a legtöbbször látványos szemléltetés. • A hatékony történelmi ismeretterjesztés nagyszerű példája a közkedvelt Századunk ciklus. Most a frankhamisítási ügy bonyodalmaiba pillanthattunk be. A lendületes rendezésnek, az ügyesen csoportosított dokumentumoknak köszönhető, hogy életre kelt a kor, a húszas évek elejének világa. Ez az a plusz, amit csak a televízió adhat. Dicséret illeti a szerve’- zést. A vetítések előtt az egyes országok küldöttei beszélhettek az adásokról, az alkotói elképzelésekről. Utána véleménycsere következett, s a résztvevők megvitathatták a szakmai kérdéseket. Az egyik hozzászóló arra figyelmeztetett, hogy a művek megelégszenek az általánosításokkal. A végső megállapítást idézik, ezt illusztrálják változatosan, s lemondanak az elmélyült gondolkodtatásról. Nos, ebben van valami, még akkor is, ha részben igaz. Oktató műsoroknál ez valóban káros jelenség, hiszen csak akkor szerezhetünk maradandó ismereteket, ha a felsorakoztatott tényekből magunk vonjuk le a következtetést, ha miénk a felfedezés öröme. Más a helyzet viszont az egyéb, az ismeretterjesztő vagy a tudatformáló adásoknál. A MÉRLEG PERSZE így is kedvező. A tanácskozáson részt vevő országok képviselői 'figyelemreméltó terméssel jelentkeztek. Olyan munkákkal, amelyek megköny- nyítik a felnőttoktatást és az iskolán kívüli művelődést. Pécsi István A lány a május elsejei ünnepekkor érkezett a városba, amely a lusta, széles folyó partjain feküdt. Egyik partján maga a város terült el, a másikon voltak a gyárak és munkásszállások. Az emberek egy hosszú hídon át jártak munkába. A lányt egy fiú hívta meg. Azért, hogy vele maradjon. Sok éve ismerték egymást, sok éve leveleztek és a lány egy egész égszínkék világot épített föl magának a * Észt író. Moszkvában szerzett mérnöki diplomat. Főleg lírai hangulatú novellákat ír. írásaiban figyelmét nem a hősök jellemének különlegességeire fordítja, hanem azt kutatja, ami az emberből mindennapi. Néhány novellája magyarul is megjelent a mai észt elbeszélőket bemutató Előérzet című kötetben (Európa, 1969. Modern könyvtár). levelekből. És mivel a lány felépítette azt az égszínkék világot, a fiúnak nem volt bátorsága hozzá, hogy ne hívja meg. Az ünnepek utolsó estéje volt A kisváros lakói elfáradtak. Holnap megint munkába mennek, s kipihenhetik az ünnepek fáradalmait — egész novemberig. Néhány teraszon még szólt a gitár. Fáradtan kanyarog a dallam, erőltetett a dalok vidámsága, a táncosok már ügyet sem vetnek a ritmusra. Akik éjszakai műszakban dolgoznak, lassan munkaruhájukba bújnak. A lány a szállodai szoba ablakánál áll, s az ünnep utolsó estéjének szomorkás örömét figyeli. A férfi, akihez vendégségbe érkezett, a a falba szerelt rádiót tanulmányozza. Megszólal: Újjáépül a drezdai operaház A drezdai operaház híres épülete 1945. februárjában a bombázások következtében teljesen elpusztult. Most megkezdték a klasszicista épület újjáépítését. A tervek szerint megőrzik az eredeti épület legtöbb elemét, de korszerű próbatermekkel, öltözőkkel és színpadi berendezésekkel egészítik ki az operaházat. (Fotó: Panoráma DDR — KS) Új ábécés könyv készül Mire az új tanterv 1978- ban életbe lép, a kis elsősök új ábécés könyv segítségével tehetik meg az első lépéseiket az anyanyelv birodalmában. A készülő új könyvvel szemben nem kisebb a követelmény, mint hogy segítségével az eddiginél gyorsabban és zökkenőmentesebben tanuljon meg olvasni a kisdiák. A mai ízlés és a kor megköveteli és lehetővé is teszi, hogy a „tanszövegek” helyét szép, tiszta nyelvezetű irodalmi - szemelvények foglalják el. A Tankönyvkiadó Vállalat tavalyi pályázatára hét mű érkezett. A szerzők a tankönyv egy fejezetét, a betű-, illetve olvasástanítás 15 óráját dolgozták ki részletesen. A kiadó — az ábécés könyvek történetében először — egyszerre két szerzővel, illetve szerzői munkaközösséggel kötött szerződést, s a sikeresebb kéziratot jelenteti majd meg nyomtatásban. Az ábécés könyv egyik változatát Lovász Imréné, a fővárosi Arany János iskola pedagógusai készítik, Balogh Beatrix grafikussal együtt. A pedagógus és a grafikus alkotói együttműködése arra utal, hogy szerves egységnek tekintik a kisdiákok kezébe kerülő könyvnél az írott szöveget és a rajzot, az illusztrációt. Ez a koncepció a betűtanítás előkészítő időszakát a minimálisra rövidíti, s ezt követően a gyerekek néhány hét alatt összetalálkoznak valamennyi betűvel. Később — egy-egy órán három-négy betűvel — szorosabb barátságot kötnek. Ez az olvasókönyv a mesék olvasókönyve nevet is viselheti, olyannyira dominálnak benne a meseszövegek. A másik változat szerzői fiatal pedagógusházaspár, a Mogyoródon tanító Romankovics András és felesége', továbbá Meixner Ildikó ol- vasás-p6zichológus. A szer* zők az olvasókönyv elejére szöveg helyett csupán kép* sorokat terveznek, s ezek alapján gyakoroltatják a beszédet. Az olvasókönyv eszközrendszeréhez hozzávették azokat a megzenésített gyermekverseket is, amelyeket a Sebő együttes, Ha* íász Judit és más énekesek népszerűvé tettek. Elképzeléseik szerint a TAN* ÉRT hangszalagokat készí* tene ezekről a dalokról, illetve versekről. A hagyományos szóbeli és írásbeli munka mellett jelentős szerepet kap az ő koncepció^ jukban is a rajz. A döntő szót, hogy a két kézirat közül 1978-ban tankönyv formájában melyik kerül a kis elsősök táskájába, 1977 januárjában szakemberekből, gyakorló pedagógusokból álló tankönyvbizottság mondja ki. (MTI) — Mennem kell. — Igen — válaszolja a lány. — Egyébként csak holnap este kellene munkába men- nem, de Vidrik megkért, hogy cseréljünk műszakot. A lány a bőröndjét csomagolja. őszintén szólva, már készen van vele, s most azt nézi, nem felejtett-e kint valamit. — Holnap reggel utazom. — Igen, tudom... Ügyes öt. let ez a falba szerelt rádió. A lánynak nincs kedve beszélgetni, sírni szeretne. De visszatartja könnyeit és azt mondja: — Iszonyú korán megy a vonatom. — Vidrik mindig cserélt velem, ha megkértem. — Akokr is, amikor elő. szőr jöttem hozzád? — Igen, akkor is, meg ké. sőbb is, ha kellett. De Vid- riknek ma megint vendégei vannak, és feltétlenül szűk. sége van a szabadnapra. — Emlékszel, öt évvel ez- előtt?... Körülbelül ugyan, ilyenkor volt... A parkban ültünk, és te akkor csókoltál meg először. Körülbelül ugyanennyi lehetett az idő. — Lehetséges. A lánynak semmi dolga az indulásig. Már a bőröndöt is összerakta. — El is mehetsz; a végén még nem érsz be tizenkettő, re. — Negyedórát lehet késni. — Elkísérlek. A fiatalember egy darabig még tanulmányozza a falba szerelt rádiót, aztán elindulnak. A lány leadja a kulcsot a portán. Éjszaka van. A csillagok ■ megkékültek a hidegtől. A lány egy szál ruhában van. A fiú meg-megborzong. Előttük a híd. Hosszú híd. Azon túl kormos gyárak. És munkásszállók, ahol vidám emberek élnek. A lány megszólal: — Milyen magas a hid! — Magas. — Nem is látszik, hogy lent víz van, csak hallani le- hét. — Igen, nagyon sötét a viz. — Itt biztosan mély. — Nem akarsz visszamenni a szállodába? Hideg van... — Elkísérlek a híd végéig. — Jó, de utána azonnal fordulj vissza a szállodába. — Igen. — Megfagynak a csillagok. A vízen sötét pára. A híd végén a fiatalember megszólal: — Most fordulj vissza, még sokat kell menned. — Jó, nem megyek tovább. A fiatalember a munkásszállások ablakából kiömlő fényben megnézi az óráját. Már elmúlt éjfél. A lány kezet nyújt. — Minden jót. A fiatalember keze puha. — Minden jót. Mennem kell. — Maradjunk itt még egy kicsit — kéri a lány. A fiú az óráját nézi. — Az ördög vigye el, meg. lazult az üveg, még szeren, cse, hogy észrevettem, el is veszíthettem volna. — Ha nem lennél éjszakás, elkísérnél a pályaud. varra? — Egyszer már kiesett belőle az üveg, alig találtam meg. — Holnap elutazom — mondja halkan a lány. — Na, sietnem kell. A lány vár. A fiatalember is vár. — Mennem kell. A lány vár. Aztán újra kezét nyújt. A fiatalember újra lanyhán megszorítja. — Minden jót. — Minden jót. A fiatalember gyors léptekkel elindul a munkásszállók irányába. A lány utána néz. Majdnem elvesztette az órája üvegét... És ennek az idegen embernek akart ő adni mindent. Menynyi mindent! És ez a fiatalember most a munkásszálló felé megy, mert valami Vidrik. aki talán nem is létezik, megkérte, hogy cseréljenek műszakot. Most már sírhat. Megy vissza, a belváros felé. Milyen hosszú a híd! A lány rátámaszkodik a korlátra. Ä sötét víz gőzölög. Csak a csobogásból lehet tudni, hogy ott valóban víz van. Mély a folyó. A korlát rosz- szul van odaerősítve. Mennyit adhat oda magából az ember egy idegennek? És mit tegyen, ha csak ilyen kevés kell belőle a másiknak? Hová tegye az égszínkék világot, ami mese csupán? A korlát Itt rosszul van felerősítve. A víz pedig na_ gyon-nagyon messze van és mély. A város felől emberek jönnek, jókedvűek és fiatalok. Megbámulják a síró nőt, és mennek tovább. ' A lány könnyben úszó szemmel nézi a láthatatlan vizet. Erejét vesztve hajol át a korláton. A gyár felőli oldalról sán- t'a öregember közeledik, a hídőr. Odamegy a lányhoz, megérinti a vállát: — Itt nem szabad támasz- kodni, a korlát meg van lazulva. A hid két végén ott a figyelmeztetés. A csillagok hidegkéken ragyognak. Az öreg kíséri a lányt visz. sza a város felé. — Most menjen szépen ha. za. Hideg az idő, maga meg könnyen van öltözve. A sírás elhalkul. Hajnalban ki kell menni a vonalhoz. Az öreg elkíséri a lányt -dz első házakig. Mit mondana' neki, ha a saját lánya lenne? Az őr a felelős, hogy a hídon ne történjék semmi. Sé a híddal, se az emberekkel. A lány a szálloda felé megy. Nincs égszínkék világ. De igazi van. És a vonat korán indul. Fordítottal Zahemszkyné Vándor Anna
