Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
Érvényesülni — ma Ifjúsági parlament — szépséghibával (Fotó: Szántó György) K. Z. MAROS —, de nevezhetnénk éppen X. Y.- nak is, hiszen nem a név, hanem a példa az érdekes -— elhatározta, hogy családi házat épít. Felesége megpróbálta lebeszélni róla. hiszen jól berendezett, két- szoba-összkomfortos szövetkezeti lakásban laktak, de K. Z. hajthatatlannak bizonyult. Eladták a lakást, a bútorokat, hazaköltöztek a feleség szüleihez egy kis szobába, s rövidesen hozzákezdtek a házépítéshez. A szövetkezeti lakás ára azonban kevésnek bizonyult, kölcsön kellett kérni a rokonoktól is, és le kellett mondani nagyon sok mindenről. K. Z.-ék azon a nyáron, amikor megkezdődött a házépítés, nem mentek nyaralni, a szabadságukat csak ősszel vették ki, s egy termelőszövetkezetben almát szedtek. Kellett a pénz. A térj vigasztalta a feleségét:' igaz, hogy néhány évig még nehéz lesz, de megéri, mert ugye csak más az, ha az ember saját házában lakik. Aztán néhány év múlva valóban kész lett a ház, be is költöztek, csak éppen nem volt bútor. Üjabb kölcsön, a bútort is megvették, s úgy látszott, hogy révbe jut a család'. K. Z. azonban mégsem volt elégedett. Látta, hogy a környező házak udvarán garázsok is épülnek, aztán a garázsokba autók is kerülnek, s eszébe jutott, Jiogy nekik miért ne lehetne saját gépkocsijuk. A feleség határozottan ellenezte az ötletet. Inkább menjünk el nyaralni valahová, annyi fáradságos • év után igazán ránk fér egy kis pihenés — mondta. A férj azonban inkább amellett szavazott, hogy kezdjenek el kocsira spórolni. Csak más az, ha az ember a saját kocsiján megy el nyaralni, próbálta vigasztalni a feleségét. S elkezdődött a „hajtás”. A marós, ahogy délután kijött a gyárból, nem hazafelé tartott, hanem fusizni. Hiszen kellett a pénz. Nemegyszer tíz-tizenegy óra is volt, ahogy hazavetődött. Bekapta a « vacsorát, bedőlt az ágyba, már szólni sem volt ereje a feleségéhez, meg a perekhez. Aztán eljött az a boldog pillanat is, amikor a ház előtt ott piroslott a vadonatúj Zsiguli. K. Z. boldog volt és elégedett. Ügy érezte, hogy most már vaEinlélérem az Szegeden tartotta idei közgyűlését az Országos Faipari Tudományos Egyesület. A fa- és a bútoripar szakembereinek országos tanácskozásán került kiosztásra „A faipar fejlesztéséért emlékérem'’ kilaki. Saját háza, autója van. Igaz, hogy negyvenegyné- hány éves korára szinte öregember benyomását keltette, d'e ki ad az ilyen apróságokra. Aztán egy este, vacsora közben a felesége bejelentette, hogy beadta a válópert. Elege van már az örökös paprikás krumpliból, a zsíros kenyérből, meg abból, hogy tíz év óta csak átalakított ruhákban jár. K. Z. mérhetetlen méregbe gurult. Otthagyja őt a felesége, amikor ő hosszú-hosszú éveken át a családért hajtott, meg azért, hogy a társadalomban valaki legyen. Hiszen házuk van, autójuk, a szomszédok közül sokan irigykedve nézik őket, s a felesége otthagyja — ok nélkül. Nem értette az egészet. MÁS. B. I. fiatal szakmunkásnő volt egy kisipari szövetkezetben. Szerették, megbecsülték,, szorgalmas is volt. Elég jól keresett, szépen öltözködött, nyaranta a külföldet járta. Munka után azonban sorban felkereste „jó beosztású” ismerőseit, s arra kérte őket, hogy segítsenek neki valamilyen irodai munkát találni. Meglepődve kérdezgették tőle, hogy mégis milyen munkára gondol? Mindegy neki — mondta — akármi, csak iroda; munka legyen. Nem azért, mintha nehéz lenne, amit végez, szereti is, érti is a szakmáját, sőt a fizetéssel is elégedett. De ő irodai munkára vágyik. Hónapokig kilincselt, kö- nyörgött, szaladt fűhöz-fá- hoz, és végre teljesült a kívánsága. Adminisztrátor lett egy irodában. Igaz, hogy a fizetése néhány száz forinttal csökkent, az is igaz, hogy az adminisztrátori munkában semmi fantáziát nem talált, de mégis elégedett volt. Úgy érezte, hogy más, több, mint volt. Ebből következően aztán régi munkatársait többé nem ismerte meg az utcán, elfordította a fejét, ha találkozott velük. „Karriert” psinált. ISMÉT MAS. Egy termelőszövetkezeti elnököt — hazánkban járva felkeresett egy svéd újságíró. Az elnök ismertette a gazdaság 'életét, aztán, hogy a vendég a saját szemével is lássa az eredményeket, beültette a kocsijába és elvitte a sertéstelepre. Útközben persze beszélgettek erről is, arról is. Az elnök szerényen mosoigazgatónak tüntetés is. A három kitüntetett között van Kormos Pál, az Agria Bútorgyár igazgatója is, aki a magyar bútoripar' egyik legszakavatottabb fejlesztőjeként érdemelte ki a magas elismerést. lyogva elkottyantotta, hogy ha jövőre is eljön hozzá az újságíró, altkor már nem ebben a Polski Fiatban teszik meg az utat, hanem Volvóban. Miért, kérdezte csodálkozva a vendég, nem jó ez az autó? Dehogynem — válaszolta az elnök, de azért egy Volvo csak más. Persze, mondta a vendég, a Volvo valóban nagyon jó kocsi, de nagyon drága is. És ha a Polski is jó, akkor miért kell kicserélni. Az elnök pedig megsértődött, hogy a svéd nem érti, hogy neki már Volvo dukál. Az olvasó, ha a címet összeveti a felsorolt példákkal, jogosan felvetheti, hogy az érvényesüléssel kapcsolatban miért csak negatív példákra hivatkoztunk. Felvetheti, hogy a szocializ- . musban nem lehet jó értelemben vett karriert csinálni? De igen. Példák sokaságával lehetne bemutatni, hogy a munka, a szorgalom, a tudás révén, az emberi értékeket gyarapítva, gazdagítva hányán tudtak valóban ívelő pályát befutni. Lehetne írni, s írtunk is, kiváló munkásokról, mérnökökről, orvosokról, akik úgy tudták és tudják képességeiket kibontakoztatni, hogy abból a társadalomra és az egyénre nézve is haszon származott. A FELSOROLT példák azonban azt bizonyítják, hogy ma még nagyon sokan félreértik az érvényesülést, illetve az érvényesülés kispolgári útját választják. Az autó, a ház, a víkendház számukra státusszimbólum, a megszerzett tárgyak birtoklásával akarnak a társadalom fölé kerülni, vagy éppen beosztásukkal akarják nagyságukat érzékeltetni. A tárgyak, a rangok fetisizálá- sa azonban nagyon sokszor egyéni tragédiákhoz vezet, vagy jobb esetben az egyén nevetségessé válik. Mint a példában idézett tsz-elnök, aki úgy érzi, hogy az ő rangjához, tekintélyéhez már nem elég a Polski Fiat, neki már Volvo dukál. INTENZÍV FEJLESZTÉS, gazdaságosság, korszerű termékszerkezet, az adottságok jobb kihasználása. Nem új fogalmak, de döntő jelentőséget csak az utóbbi években kaptak. Az új gazdaságirányítási rendszer, a megváltozott bel- és külgazdasági viszonyok nyomán egy sor olyan intézkedés látóit napvilágot, amelyek a tsz-eket, állami gazdaságokat is a korábbinál sokkal ésszerűbb, hatékonyabb munkára ösztönzik. Sok helyütt azonban a korszerű termelési formák helyett inkább a kifogásokat, kibúvókat keresték. Persze ellenpélda is akad bőven. Többek közt a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság, ahol a közelmúltban került napirendre a korszerűsítés, a fejlesztésre érdemtelen ágazatok felszámolása. Különösen az elavult tehenészet jövője vált kérdésessé. A jelenlegi istállókban nem biztosíthatók a szükséges higiéniai követelmények, az állatok elhelyezése, és a gondozás körülményei sem megfelelőek A vezetőségnek ezek után választania kellett: vagy jelentős anyagi befektetéssel ipari szinten tartanak tejelő marhát, vagy a beruházási összegüket a nagyüzemi szőlőtermesztés fejlesztésére fordítják A mátraalji dombvidék földrajzi adottságai és a termelési hagyományok egyértelműen ez utóbbi mellett szóltak. A fejlesztés eredményeként megépítették az országos hírű borkombinátot, korszerű fajtákkal felújították a szőlőállományt, az időszerű munkákat gépesítették, és néhány év múlva már emberi kéz érintése nélkül takarítVasárnap délelőtt kilenc óra. Nagy nap Tarnamérán. Hat község — mindannyian az egyesült Tárná menti tsz községei — fiataljai készülnek ifjúság; parlamentjükre. A helybeli művelődési ház előtt tolonganak a fiatalok. Igen. így kellene kezdődnie ennek a riportnak. Ehelyett így kezdődik: Vasárnap délelőtt kilenc óra. Nagy nap Tarnamérán. A művelődési ház termében öten vannak. Ebből kettő újságíró. Az ifjúsági parlament hírére jöttek ide. Az- ’tán elkezdenek gyülekezni. Az idősebbek, a középkor- osztályúak. Itt van az elnök és itt van a párttitkár. Csali a fiatalok nem akarnak ösz- szejönni. Végre fél tíz után m%r elegen vannak — ahhoz, hogy az elnökség elfoglalja a helyét. A tízezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetnek 315 harminc éven aluli dolgozója van. Ebből huszonnyolcán itt is vannak,’ amikor Kurunczi István, a termelőszövetkezet elnöke megkezdi vitaindítóját. A vitaindító — egyébként mindenre kiterjedő, alapos elemzésen felépülő, a fiatalok élet- és munkakörülményeit jobbítani kívánó tervezet — csak a nevében vitaindító. Ugyanis semmilyen vitát nem indít el. A fiatalok — már akik itt vannak — meghallgatják és tudomásul veszik. Pedig a termelőszövetkezet elnöke nagyon fontos dolgokat mond el. Megemlíti, hogy a harminc éven aluli fiatalok közül tizenheten nem végezték el a nyolc általános iskolát. Elmondja, hogy ifjúsági lakótelep létrehozásának gondolatával foglalkoznak Tárnáméra és Boconád között. Az intézkedési terv húsz-, illetve 40 ezer forintos építési hitel- nyújtás lehetőségét foglalja magába. Külön foglalkozik a tömegsport kérdésével, amelyet nagyon elhanyagoltak a közös gazdaságban. Az elnök javasolja kispályás focicsapatok szervezését, hogy ténylegesen tömegesen vegyenek részt a fiatalok az ják be a termést is. Mindez olyan ütemben történt, hogy ma már a szőlő adja a gazdaság termelési értékének nagyobb hányadát. Ez IDÁIG RENDBEN is volna, de mi legyen altkor a tehenészet sorsa? A meglevő istállók vágómarha tartására alkalmasak. A hízó állat ugyanis nem kíván olyan magas fokú higiéniát, drága berendezéseket, mint a tejtermelés, hiszen még a világ nagy marhahústeime- lő országaiban is — Argentínában, Dániában, a Benelux országokban — szinte egész évben legelőkön, a szabad ég alatt tartják az állatokat. Tehát nem is a tartás körülményei, sokkal inkább a jó minőségű, megfelelő keverésű takarmány a döntő, márpedig ez a gyöngyös—domoszlóiaknál is adott. A döntés megszületett: hízómarhát tenyésztenek. A latolgatások után most már a tettek következtek. Mindenek előtt a meglevő állat- állományt kellett felszámolni. Ma már a 250 tehénből csak 120 van az istállókban, és a létszám a jövő év végéig a nullára csökken. Ezzel párhuzamosán a közeli Mezőn agymihályi Állami Gazdaságból 250 növendékbikát vesznek át hizlalásra, és az ötéves tervidőszak végére számukat majd 600-ra emelik a társgazdaságok segítségével. Ez azonban csak látszatra ilyen egyszerű. Hazánkban nincsenek hagyományai a hústermelő állattenyésztésnek, így nem alakulhattak ki a megfelelő fajták sem. A mai gyakorlat még az, hogy a tejelő állattartásban értéktelen nö- vendékbikákat veszik át aktív sportban. Az elnök komolyan vesz; az ifjúsági parlamentet. Már hetekkel ezelőtt kérdőíves felmérést végeztek. Minden fiataltól megkérdezték, hogyan van megelégedve a munkahelyével, véleménye szerint képességeinek megfelelő beosztásban dolgozik-e, javaslatokat, ötleteket kértek. Mindezek után mi sem egyszerűbb, mint levonni a következtetést: a Tarnamen- ti Egyesült Termelőszövetkezet fiatalságát nem érdekli saját sorsa. Igen ám, csakhogy amíg az ifjúsági parlament tartott, a környékbeli fiatalok kint a földeken törték a kukoricát, szántottak, vetettek. És az is igaz, amit Zsákot Lajos válaszolt arra a kérdésünkre, hogy miért nem jöttek el a fiatalok. Mert — mondotta — már négy an- kéton hallhatták a fiatalok az intézkedés; tervet és az azzal kapcsolatos minden részletet. Ezeken az ankétokon minden munkahelyi hizlalásra az arra szakosodott gazdaságok, de húsuk minősége nem a legjobb, és súlygyarapodásuk is elég alacsony. E téren még sok a tennivaló, és a megoldás — a fajtaváltás — még hosszú időt vesz igénybe. Hasonló gond a megfelelő összetételű hízótakarmány kialakítása, csakúgy, mint a kellő mennyiség biztosítása is. Bár az állami gazdaságban még az idén is megtermelték a szükséges csaknem 600 tonna takarmányt, de a hamarosan félezerre növekvő állatlétszámnak ennél lényegesen több kell. A gyöngyös—domoszlóiak viszont szeretnék a későbbiekben is önerőből előteremteni, a szükséges mennyiséget, ami nem is olyan egyszerű feladat manapság. A fejlesztés — talán nem is véletlenül — egyidőben történik a gyöngyösi húsüzem bővítésével. Így megtakaríthatja a gazdaság a viszonylag magas szállítási költségeket: a vágásra kerülő állatok helyben feldolgozhatok. A GYÖNGYÖS—DOMOSZLÓI Állami Gazdaságban az állattenyésztés átszervezése, egy korszerűbb, gazdaságosabb termékszerkezet ' kialakítása hasznos vállalkozásnak tűnik. Az, hogy az ország gondjain maguk is osztoznak, s ugyanakkor megtalálják a számításaikat is — mondhatni természetes. És mint a gyöngyösiek példái is bizonyítják: a fejlesztés nem mindig csak pénzkérdés, jól átgondolt tervezésre, szakértelemre, körültekintő szervező munkára van szükség. CzirákI Péter gond felszínre került, hiszen olyan szüli kollektíva volt együtt, hogy mindenki ismerte egymást és egymás gondját is. Azokat is elmondták. Értelmes, okos javaslatok hangzottak el. A fiatalok tehát tartalmilag jól éltek az ifjúsági törvény adta lehetőségekkel, a termelőszövetkezet gazdasági és politikai vezetéke — az intézkedési terv bizonysága ennek — pedig komolyan veszi a jövő generációjával kapcsolatos kérdéseket. Hogy az ifjúsági páriái ment a fiatalok nélkül zaj-i lőtt le? Súlyos formai hiba, szépséghiba. De mennyivel lett volna jobb, ha telt ház előtt zajlik le mind'az, amiben tűi lajdonképpen már úgyis megegyeztek külön-külön a hat község fiataljai és a gazdaság vezetői? Annyit azonban joggal el lehetett volna vára; a helybeli KlSZ-esek- től — ha már külön bízott- sága is van a tsz-nék — hogy negyven-ötven fiatal képviselje távolmaradó tár- sait szervezett formában egy olyan rangos összejövetelen, ahol megyénk egyik legna- gyobb mezőgazdasági üzemének legmagasabb szintű vezetői elmélyült gonddal foglalkoznak az 6 problémáikkal. Szigethy András Új Tágat biztosítás! módszer A Magyar Szénbányászai® Tröszt határozatot hozott egy új szabadalom, az úgyneve^ zett nagy hatékonyságú vár gatbiztosítás; módszer országos elterjesztésére. Az új eljárás a dorogi szénbányák szolgálati szabadalma, öt mérnök kollektív munkája. Ezért a tröszt kezdeményezésére Dorogon nyitnak a jövő év elején egy új üzemet, ahol berendezkednek a szabadalom széles körű alkalmazásához szükséges berendezések gyártására. A dorogi mérnökök szabad dalmával többszörösére nör vélhető a föld alatti biztosító szerkezetek, a vágatok élettartama. A modern bányászatban, ahol csak lehet, már nem fával, hanem acélgyűrűkkel biztosítják a vágatokat. A dorogiak olyan berendezést szerkesztettek, amelynek alkalmazásával tökéletesítik az acélgyűrűk beépítését. Az úgynevezett feszültségbetápláló géppel szinte rávasalják a biztosító szerkezeteket a vágatok falára, s így hosszú időre elejét veszik azok eldeformá- lódásának. Dorogon már- hosszabb ideje dolgoznak az új eljárással és háromszorosára növelték a drága acélívek élettartamát, (MTI) 1976. október 26„ kedd Hogy tükörsima legyen A paksi Atomerőmű építkezésén a reaktorok vasbe- tonfalát speciális zsaluzással készítik: ‘a térrácselemekre préselt bútoripari lemezeket szerelnek, s ezek tükörsima felttlete teszi lehetővé, hogy a vasbetonfal alkalmas legyen a műanyagborításhoz. Ezt a módszert csak Pakson alkalmazzák. (MTI f'otó — Gottvald Károly — KS) Kaposi Levente Mit érdemes fejleszteni? Nemcsak pénzkérdés...
