Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
Aforizmák Ha azt akarjátok, hogy a gyerekek ne figyeljenek arra, amit egymás között beszéltek, tegyetek úgy, mintha éppen hozzájuk szólnátok. (Az ősi inkák népszerű gyermeknevelési tanácsaiból) Ne felejtsd el azt, aki jót tett veled. Még szükséged lehet rá. (J, Tois, francia írónő) ★ Alti a civilizációt hajszolja — az is vademberré válhat. (A. Adgi, svéd esszéíró) ★ Nem elég az, ha valaki ember: fontos, hogy a mi emberünk legyen. (Hipposzthenész, ógörög filozófus) Aki bosszút forral ellened, az mindig ráér arra, hogy közben dicshimnuszt zengjen rólad'. (Mezopotámiai közmondás) ★ Akit a vereség összetör, nem érdemli meg a győzelmet. + Aki sohasem okozott csalódást, annak sokat kellett csalnia.-*• Mindenért, ami olcsó, az ízlésünkkel fizetünk. ★ Nem azoktól tartok, akiknek képességeik vannak, hanem a mindenre képesektől. ■Ar Az ember leghűségesebb kísérője a rossz hírnév. ★ Az üres fej könnyen felismerhető — állandóan aszúját nyitogatja. (Milan Ruzicka) ■4r Hibáink megbocsáthatób- bak, mint az eszközök, amelyeket leleplezésükre felhasználunk. ♦ A szeretetet az különbözteti meg a pénztől, hogy csak kamatozik, ha adunk belőle. ★ A hölgy azt mondta, már negyven felé közeledik. Vajon melyik irányból — kérdem én. * Aki megcélozza á ■ házast ság kikötőjét, jól teszi, ha előjegyezteti magát egy kikötői körutazásra. Vastaps Fényben úszik a színpad, nekilódul a muzsika, aztán berobbannak a pódiumra a táncosók, s pillanatokon belül kezdetét veszi a vidám falusi bál. Forog a nagybőgős körbe-körbe — feje fölött a hangszerével, mellette karéjoznak a sokszoknyás, huncut szemű lányok, a nyalka legények, sebesen röppennek a copfok, dobbannak a lábak, s aztán fölcsattan a forró taps... A táncosok helyét a férfikórus foglalja el, egymás mellé sorakoznak az egyenruhás férfiak, egy intés, s fölcsendül Erkel operájából Dózsa esküje, majd Kodály zenéjére a Toborzó a Háry- ból. Tömören, magával ra- gadóan zeng együtt az ének, majd még egyszer fölfelé ível a vérpezsdítő dallam... aztán fölzúg a vastaps... S máris színre lép a szigorú őrmester, regulázza a hanyag, mulatságosan cset- x lő-botló újoncot, aki kacag- tatóan igyekszik átevickélni az édes civilmindennapok megszokásaiból a kemény katonaéletbe. Ki ne ismerné e jelenetet — Reggel a táborban... Es újra fölzúg a vastaps, amely a Néphadsereg Művészegyüttesét köszönti Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. (Fotó: Perl Márton) A Duna vallomása E. B. Lukac versfordításai „Spoved Dunaja", azaz A Duna vallomása címmel külső kivitelében is tetszetősen szép, szlovák nyelvű válogatást jelentetett meg Emil Boleslav Lukac a magyar lírából. A külső borítón és a fedőlap belső részén stílig zált Duna-kép, magasba nyúló, vízben tükröződő évszázados fák láthatók, önmagáért szól a cím és az illusztrációi Ady szavai, a Duna-tájat és népeit ezüst szalagként átfogd folyam valóságos jelkép. öt évszázad magyar költészetéből ad körképet az ísg mert szlovák költő és műfordító. Nem megrendelésre, nem egyezményben rögzített program alapján készült ez a gyűjtemény, hanem öt évtizedes magyar versélmények; belső indíttatásából. Egyedülálló, páratlan teljesítmény a magyar líra szlovák fogadtatásának történetében. Alcíme is jogos, összegző jellege ellenére is: A magyar költészet antológiája a legrégibb időktől napjainkig. A költő és műfordító E. B. Lukác (a múlt évben Egerben is járt a Gárdonyi Társaság meghívására) a századdal egyidős. A Selmecbányái gimnáziumban a Petőfi nevét viselő önképzőkör tagjaként tanulta meg a magyar irodalmi nyelvet. Kezdetben Petőfi és Heine költészetében találta meg a költői és emberi szabadság nagy birodalmát. Szellemi oázis ez a szepességi kisváros, az együtt élő népek, nemzetiségek békés találkozóhelye az iskola is, amelyben sértés, bántás sosem érte őt szlovák származásáért. Adyt is önként, nem tananyagként tanulta. Mindössze 19 éves, Balassagyarmaton állomásozó katona, amikor eljut hozzá Ady halálhíre. Az Ady-élmény egész élez tén át kíséri. Mindennek a következménye, hogy E. B. Lukac ki&i melkedő tagja lett annak a nagy műfordító nemzedéknek^ amelynek tagjai közé a Petőfit, Adyt, József Attilát fordító Jan Smrek, Az ember tragédiáját szlovákra átültető Valentin Beniak, az Arany Jánosról monográfiát író Pavel Bújnak, az Ady művészetét sikeresen tolmácsoló Stefan Krcmery is tartozik. A magyar és szlovák közeledés^ irodalmi „hídépítés” nagy szimbóluma: Ady és Pavel Or- szágh-Hviesdoslav barátsága. Az öt részre tagolódó antológia a magyar líra fejlődésének időrendjét követi. Janus Pannonius A békéért cí-, mű verse a kötet jelképes nyitánya, amelyet Balassi, ZrU' nyi művei folytatnak. Méltán került a felvilágosodással kezdődő második rész élére Csokonai, bevezetve Batsányi, Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda költeményeit egészen Reviczkyékig. Külön fejezet jut Adynak és kortársainak, Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi^ Juhász Gyula költészetének. Nagy érdeme a fordítónak — ez a válogatásból kitűnik —, hogy nemcsak Ady „Hunnia- gyűlöletét”, hanem magyarságszeretetét is jobban érti sók kortársánál. A Nyugat ún. „ezüst-korának” nemzedéke szlovákiai és romániai, jugoszláviai magyar költőiekéi ki-; egészülve ad külön fejezetet. A válogatást a felszabadulás utáni magyar líra áttekintése zárja Nagy Lászlóval^ Juhász Ferenccel, Benjámin Lászlóval a középpontban; Rudolf Chmel írta meg a magyar líra dióhéjtörténetét' egy tartalmas utószóban, és ő állította össze a kötetet záró) jegyzeteket is. Emil Boleslav Lukac vállalkozása már címével is aal Ady előtti tisztelgés szép gesztusa, összefoglalása annak az öt évtizedes szellemi „hídépítő” munkának, amelyet a kiváló költődé» műfordító a magyar irodalom szlovákiai megismertetéséért végez. A kivételesen szép és példás vállalkozás legszebb jutalma lenne, ha az Ady-centená-» hum küszöbén követőkre találna a fiatalabb szlovák éa magyar költők, műfordítók között, ha elindítója lehetna egy újabb „üzenetváltásnak”, költői párbeszédnek. (Bra-» tislava, 1976.) Cs. Varga István! K rámer Henrik, a szőlőszomszéd, elhalálozott. Nagyanyám szerint visszaadta lelkét teremtőjének, mások úgy tudják, hogy meggyulladt benne a pálinka. Kerítésszaggató rézeleje lehetett, mert Henrik bátyámon akár- mely bolti szesz ki nem foghatott. Csendesen hagyta itt az árnyékvilágot, mint ahogy csendes ember volt egész életében. A részegeknek a jámbor fajtából váló, akik a nótát is dúdolva mívelik, s mennél többet isznak, annál jobban szeretik felebarátaikat. Ivott pálinkát és itta a bort, hanem a sört azt nem szívelhette, A ser az nem magyar ital, a ser az német gyomorba való, mondta Krámer Henrik bátyám, akivel két liter után anyanyelvén kellett beszélni, ha szavát akarta érteni az ember. De kedvenc történetét a hadifogságról mindig magyarul mondta. így kezdődött: A íágerban ketten voltunk magyarok, én meg egy sombereki sváb. A bor mellett utóbb már csak a zsíros, fűszeres ételeket szerette, meg a szőlőt. Nem az ennivaló fürtöket, hanem a szőlőskertet. Ez utóbbit talán a legjobban. Volt neki belőle egy kis magyar hold. Maga dolgozta, mint a Valamelyes háztáji földet is. Utóbbival ugyan nem sokat törődött, a két hízónak való kukoricát megadta úgy is. De a szőlő az más. — Maga, szomszéd, még fiatal ember, de ez nem magának való. Maga ezt nem érti, meg nagyobb baj, hogy nem is érzi. A szőlőnek lelke van... Letenyei György: ßüesú a szomszédiól — Meg kilenc munkája. — Nono... — A permezetés. I" — Az nem számos. Az kell. A szőlőnek, különben is, egy munkája van. Márciusban kezdődik, novemberben végződik. Közben a borral kell dolgozni. — Inni sem árt, — Azt is kell! Ez volt az utolsó beszélgetésünk, mert a héttel későbbi „is- tenáldját”, meg a „grüssgottot” csak egynapi búcsúnak szántuk, nem gondoltuk, hogy örökkévalónak bizonyuk Henrik bácsit annak rendje és módja szerint eltemették. Ott volt a fia — főkönyvelő egy másik megye téeszében —, egy unokája, valahány szőlőszomszéd, a völgyből összesen hárman hiányoztak; A lánya nem tudott eljönni, tanítónő lévén, órája volt éppen. A pap és a kántor tették a dolgukat. Nekem jobban tetszett a valahai „circumdederunt”, mint a mostani „körülvettek az árnyak”, de ez se volt csúnya. Egy öregasszony még siránkozott, tudta mi az illem, hajdani siratóasz- szony korából. Koszorú nem volt, az unoka hozott egy művirágcsokrot. A ministránsgyerekek csak elmenőben kaptak pénzt. Béla bácsi, az egykori számtiszt dugott a markukba fejenként két forintot. c&Uut/it maearm I Valaha sok jó bort megittak Henrik bátyámmal, meg mert tudja, hogy mi az illem. A temetőkapuban megállított bennünket a fiú, aki- maga is erős negyvenes és főkönyvelő egy másik megye téeszében, s nagy zavartan ezt mondta: — Hát akkor, uraim, maguk, ugye, szomszédai voltak az apámnak. Erre nem kellett válaszolni, — Meg jóban is voltak vele. Erre sem szóltunk, bennem már ágaskodni kezdett az indulat, ha még azt is mondja, hogy „sok bort megittak együtt”, hát megmutatom neki, hol lakik az úristen. De azt nem mondta. — A szőlő. A szőlőről szeretnék beszélni. Beszéljen, ha akar. A temetőkapuban, amikor még meg se ülepedett a föld az apja koporsója fölött, kissé furcsa, de kinek ez, kinek amaz a szokása. Az öreg mindig kiöblítette a poharat a vörös bor után, mielőtt fehéret töltött volna bele. — Meg a tanya. Béla bácsi közbeszól: — A pince ott az igazi, meg az előtér, ahol pohamzgatni szoktunk. A vejem faragta a padokat, az asztalt is. — A pince? Azt bővítette az apám? Erre nincs válasz. — Hát akkor eladó a szőlő. Meg a tanya is. Hárman vagyunk közvetlen szomszédok. Ügy teszünk, mintha nem hallottuk volna. Temetőkapuban nincs vásár. Örülök, hogy nincs kalapom, nem kellett megemelni a búcsúzásnál. Kezelni meg nem mindenkivel szokás mifelénk, Krámer Henrik, á szőlőszomszéd, elhalálozott Az élet megy tovább. A munkát tenni kell, kiki módja szerint. Épp az jár a fejemben, hogy az öreg tulajdonképpen megsértett az utolsó beszélgetéskor. Kétségbe vonta hozzáértésemet Aztán nevetek. Hogy is mondta? „Maga, szomszéd, még fiatal ember ..No, ötven év után ez jólesik. Nálam fél pászta híján betakarva a tőkék. Az öreg Henriké, bitangban. ö mondja egyszer: „Szomszéd úr, nem fél, hogy a magáé lesz a völgy csúfja?” Féltem, nem lett az. Ha már a magamét csinálom, a szélső sort bevágom a szomszédoméból is. Azelőtt is megtettem az öregnek. A munka nem vár, a vasárnap szabadját elfecsérelni bűn. Ezen a napon minden parcellában hajladozik valaki. A szőlő a görnyedt embereket szereti, a szálfaegyenesek menjenek máshová, van tennivaló millióféle. Hát vasárnap, amikor nemcsak a levelét még nem vesztett tőkéktől, hanem a hajladozó emberektől is tarkáink a völgy, megjelenik egy autó, aztán egy férfi meg egy nő. A férfit ismerem, a nő idegen, de bemutatkozik. Leánykori neve Krámer. Megjöttek az örökösök. A köszöntésnek még vége se, vagyunk ezen az oldalon is négyen. A híreket mintha a levegő vinné. — Mondtam, emberek, már a temetőben, eladó a szőlő meg a tanya. Ha valaki vevő rá, nálam jelentkezhet — Tudjuk az újságból, ott is kótyavetyélik. — El akarjuk adni. Én meg a húgom. . — A maguk dolga, adják el. — Mit ígérnek? — Az eladó szokott kérni. Mifelénk. De ne kérjen, mert nem ígérünk. — Tehát maguk nem vevők? — Mink nem. — És ha árat mondok? — Mink nem vagyunk vevők. Az asszony is megszólal. A bátyjának mondja: — Jöjj, István, látod, hogy ezekkel nem lehet tárgyalni. Majd találunk vevőt a jobb emberek között. Így esett, hogy nem lett vásár. Egyszer jött egy atyafi. Nem Idevaló, máshonnan fújta a szél. Elmondtuk neki, hogy a szőlő bitangban, semmit sem ér. A tanya vert fal és úgyis összedől, ha jönnek a fagyok, az olvadás, meg a böjti szelek. Elment. Nem jött vissza. S azontúl a völgy törökjén nem jutott át egyetlen érdeklődő sem. Jóérzésű emberek laknak mifelénk. Halottak napján Krámer Henrik sírján egy szál krizantém árválkodott. Úgy mondják, Béla bácsi, az egykor volt számtiszt húzta ki a csokorból amit a felesége kriptájára hozott. Jönnek a hírek. A főkönyvelő azóta kicserélte Zsiguliját Fiatra, a tanítónő szidja a kőműveseket, mert nincs megelégedve az új kerítéssel. A szőlő bitangban. Szüretelők majd jönnek, de az még messze van. p rős a természet. A tanya *- vert falában gyökeret eresztett a tyúkhúr és már hozott is néhány satnya virágot. WVVWWVVW V^^tV>^A^VSAAAAAAAAVVr«/VSAAA/>AAAAAAAAAAAAA*/WVAAAAAAAA/V\A/VSAA/%AA/VVVSAAAA /
