Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
I Folytatódik a nemzetközi oktatási és nevelési konferencia Mint már hírül adtuk, pénteken az egri Technika Házában megkezdődött a OIRT rendezte nemzetközi konferencia, amelyen a szocialista országiok rádiós és televíziós szakemberei arról tanácskoznak, milyen szerepet töltenek be a technika e korszerű eszközei az oktatásban és a nevelésben. A nagy jelentőségű konferencia résztvevői ma folytatják munkájukat. (Fotó: Perl Márton) Egy este a koliban . A hajdani szellők fénye mintha kicsit megkopott volna, vagy legalábbis kevésbé veszik észre a mában járók. De most is vannak kollégiumok, amelyek kollégiu- ihok, ha,.. • Tényleg, mitől is lesz egy diákszálló lakóiból közösség? Válaszért az egri Ber- zeviczy Gizella főiskolai kollégium egyik kis szobájába kopogtattunk, ahová rövidesen népes társaság gyűlt össze. Vaságyas vita ... ■ Vaságyas vita... hajdani aszfalcséplő, füstfelhős éjszakák emlékeként akár így is nevezhetnénk azt a beszélgetést,' amely a kérdésre hirtelen . fölnezsdült, ha a név nem állna oly kiáltó ellentétben a modern reka- miékkal. beépített szekrényekkel berendezett, hangulatosan dekorált szobácská- val. Amely azonban mégsem olyan ideális: mint ahogy első pillanatra tűnik — legalábbis a lányok szerint. A szó először a házigazda ^Jutkáé. aki egy könyvet hagyott félbe, hogy így kezdhesse: — Inkább arról kellene beszélni, mitől nem koli ez a koli. Még mielőtt kifejthetné, .már közbe is szól a szemüveges. komolykénű Ibolya, élénk gesztusokkal helyeselve a témacserét. • — Azzal kezdjük. hogy háromszáz lány lakik itt, matekosok, kémiások, énekesek, testnevesek, törisek, oroszosok és így tovább ... Három emeleten, kilenc szinten és.. 154 szobában. Ez a rengeteg fal, úgy érzem, túlságosan elválaszt bennünket. Akadnak olyanok is, akik négy éven keresztül nem találkoznak egymással. És ez nagy baj. Ibi persze joggal mondhatja, hiszen idestova csaknem nyolcadik esztendeje lakik középiskolás, illetve főiskolás kollégiumban, s ebből hetet, mint a szobák minden rezdülésére figyelő, a lányok minden baját ismerő titkár töltött el. — Ide a diákok már majdnem kész felnőttként , érkeznek. Mindegyiknek más és más emlékek lapulnak a batyujában, mindenki más1916, október 21» vasárnap ként próbálja berendezni az életét: A közös legfeljebb annyi, hogy ugyanarra a hivatásra készülődünk, pedagógusok akarunk lenni. A háromszáz embert itt, talán ha a szabadidős programok fogják össze ... így ám nagyon nehéz. Stúdióvetélkedő A szenvedélyes szavakat kis csönd követi, amely hallgatni engedi az esti kollégium lassan éledő zajait, a lépcsőn fölkapaszkodó társak szuszogó nevetését, a zeneszobából egy. zongorát, S azt, hogy Katit telefonhoz hívják. Aztán a szőke Jutka szólal meg ismét. — Feltéve persze, ha vannak jó közös programok. Erre aztán hirtelen fölforrósodik a levegő. Egymás után sorolják, mi minden volt már az idén is, menynyi kellemes est volt tavaly. A sportverseny, a stúdióvetélkedő, az elsősök fogadása, vagy akár a választások. A barna, élénk szemű Marika egész nekipirul, ahogy mondja: — Én tudom, milyen sokat jelent a koli. Én laktam albérletben is, és rettenetesen hiányoztak a többiek. A nagy közös, éjfélbe nyúló traccspartik, a közös mozik, a kirándulások, az, hogy itt, ha valami bajom van, akárkihez odamehetek, hogy te, segíts, már valamit. • ,, • - • : . . ' ) — A lányok .-nagyobb re- , szé .szerintem nem érzi, : hogy a 'főiskolán kívül itt is - kellene tenni válamit —vitatkozik tovább a rendszerint csendes Jutka. — Pedig úgy vesszük föl, ugye, a kollégistákat, hogy csak azok jöhetnek, akik végeznek valamilyen közösségi munkát. Mégis, hogy csak egyet mondjak — itt vannak például az alagsori szobák. Milyen jók lennének klubnak. De ha véletlenül lemegyek, el is megy a kedvem az egésztől, olyan csupaszok, ridegek a falak. Miért nincs arra vállalkozó, hogy valaki rendbe hozza, barátságosabbá tegye? 1 Kilencéves „hagyományok" Az utolsó szavakba . berobban Öabi, a magas, szőke és köztudottan gitáros Habi. — Nemcsak azt lehet figyelembe venni, ami a faiakon belül van, a suliban végzett munka is valami. És aztán vannak kevésbé látványos dolgok is. Például a felvételi előkészítést teljesen a kollégisták csinálják. A felvételiztetést is. És hányán járnak gimnáziumokba, szakközépiskolákba korrepetálni... és az is ide számít, sünit te csinálsz, például, hogy patronálod az elsősöket. így egy kicsit elkanyarodik a beszélgetés, mert az utóbbiról fölötlenek a hagyományok.-Hát persze, a hagyományok is összeforrasztják a társaságot. — Fiatal még a kollégium — veszi át a szót Olga, aki idáig csendben hallgatta a beszélgetést az asztalnál. — De azért elég sok dolgot föl tudunk sorolni. Talán nincs nagy jelentősége, mégis én nagyon komolynak érzem az elsősök fogadását, „ünnepi beiktatását”. Aztán ott van a nagy könyv, amelybe a végzősök jegyzik be gondolataikat búcsúzóul, szeretem a hagyomáhyos tavasz} bálokat és a diáknapokat is. Valószínűleg ezekre emlékszem majd legszívesebben később is vissza ... Meg ezekre a nagy beszélgetésekre ... Nevetés hullámzik végig á szobán. — Én végül is mégiscsak ott tartok, hogy legjobban ezek a közös élmények rázzák össze a társaságot — töpreng Pólyák Ibi. — Legfeljebb' mindenki más oldalról közelít ehhez az „összé”-hez. És mindenkinek más fontos ebben az egészben. Vagyis mégiscsak koli a koli — néz körül társain, Schindelár Jutkán, Cseterki Marikán, Jámbor Olgán és Antal Gabriellán. És ők biccentenek. Németi Zsuzsa (Befejező rész.) — Még hogy előre megfontolt szándék! — jöttem dühbe ,.én is. — Siettemben eifelejteitem-kikapcsolni a ’jézsót.' És' kiftonbén \s{.'rá-, untam •- az • egész' , cirkuszra. Gyerünk, Kiílsat! — Azt már" nem! Á kislány mindaddig ittmarad, amíg maga nem, hoz egy pecsétes papírt... — Nem maradok itt, apu... — Kulsat bömbölni kezdett. — Hallja, hadnagy elvtárs, a kislánynak esze ágában sincs ittmaradni magával... Mint ahogy nekem se... Tűz van, maga pedig... . — Várjon. Álljon meg, ha mondom! — A hadnagy felvette a kagylót. — Mindjárt intézkedem!.., Halló,, tűzoltóság? ... Hol lakik? A címe? ■— Bemondta a címemet. — Tudod,, bekapcsolta a vilanyrezsót,. aztán előre megfontolt szándékkal elment hazulrót ■ ■. Ne zavarja a munkámat! (Ez. nekem szólt.) ... Most meg azt mondja, hogy nem szándékosan ... A fene se ismeri ki magái rajta ... Menjetek ki, nézzétek meg, mi van! — Ezzel a helyére akasztotta a kagylót És amikor a kagyló már a villán nyugodott, képzeletemben megjelent lángokban álló lakásom. Mind az öt ablakából lángnyelvek törtek .elő, sűrű füst ömlött, : Bánatos kiáltást hallatva áz ; ajtó felé rohantam. A következő, .pillanatban teljes súlyával rajtam lógott a hadnagy. — Hová szaladsz? Nincs hova futnod — mondta sietősen, és kényelmesen körül- nyalábolt. Ebben a kritikus pillanatban a folyosó végén feltűnt a fiatal hadnagy, az ■ én kedves ismerősöm. Komótosan közeledett, rám mo- sölygott s üdvözlésképpen intett a kezével. — Kedves Iván Tyerentye- vies, hát ez meg micsoda dolog? . — trillázta lágyan, s én ér®ztem, hogy Iván Tye; rentyevícs lazított acélos- szorításán, majd pedig teljesen elengedett. — Ne nyugtalankodjék, kedves hadnagy elvtárs! — sugárzott tovább megmentéin. — Adja át nekem ezt az ügyet. ' Én ismerem a polgártársat, jóraváló ember, csak szórakozott egy kicsit. Hazakísérera... Mi értelme kínozni a gyereket? Minden elkallódott fiatal a társadalom vesitesége A CÍMBEN SZEREPLŐ gondolatot a minap megrendezésre került megyei ifjúságvédelmi tanácskozáson fogalmazta meg az egyik felszólaló. A téma a gyermek. és ifjúságvédelem volt, s azok boncolgatták, akik elsősorban hivatottak az ifjúság nevelésére és védelmére. Mielőtt valaki is messzemenő következtetéseket vonna le, meg kell állapítani, ahogy ez már nem egyszer történt, hogy az if júság döntő többsége nem okoz gondot, sőt: büszkesége a társadalomnak. Fejlődésük, eredményeik ékesszólóan bizonyítják, hogy magukénak érzik a szocialista jövőt, s ennek formálásában tevékenyen részt vesznek. Éppen ezért kirívóak az olyan esetek, amikor néhányan szembe kerülnek a törvényekkel. De az ilyenek segítő kéz nélkül, jószándék nélkül, a jövőért érzett felelősség nélkül bizony nehezen találják az utat a társadalomhoz, az alkotó, az egymásért élő közösséghez. Mint kiderült, jogsértések már gyermekkorban is előfordulnak, a tizennégy éven aluliak kisebb-nagy.obb bűn- cselekményei során, s ez elsősorban a tulajdon elleni cselekményekre vonatkozik. A tizennégy éven aluli kor kizárja a büntetés törvényekben megszabott lehetőségét, de a veszéllyel számolni kell, s ezzel tisztában vannak mindazok, akik szívükön viselik az ifjúság sorsát. Elsősorban a szülői ház körülményei, a családi légkör, a magatartás, a példa- mutatás hiánya szerepelnek az okok között. Már ebben a korban sokan kerülnek olyan körülmények közé, amelyek nyomán állami gondozás következik, de csak ritkán fordul elő a szülők, a felnőttek felelősségre vonása. Ez az elsők között éppen a cigányszármazású gyerekek esetére vonatkozik, de sajnos, példát másutt is lehet találni. A tizennégy-tizennyolc év közötti fiatalkorúak már felelősek maguk is cselekményeikért, s a jogszabályok megfelelő szankciókat alkalmaznak — nevelő célzattal. Ahogy azonban ezen a tanácskozáson is hangsúlyozták, a büntetés nem lehet elsődleges szempont a nevelésben. A megelőzés, a körülmények időbeni feltárása, a kezdeményezés, és a megelőző intézkedés sokkal eredményesebb lehet. A KÜLÖNBÖZŐ BŰN- CSELEKMÉNYEKBEN való részvételük sZámszerűségbén nem nagy, de ez nem lehet megnyugtató. Az állam elleni bűncselekmények Okai között elsősorban a talaj ta- lanság érzete, a nyugati fellazító propaganda, a cinizmus, a kellő nevelés hiánya, a rosszul választott környezet hatása, s nem egy esetben a felnőttek vitatható magatartása szerepel. Nagyon fontos feladata van tehát a szocialista élet, az internacionalizmus gondolatának elfogadtatásában az ifjúsági szövetségnek, de nem utolsósorban a pedagógusoknak és a munkahelyi kollektíváknak is. Ami a köztörvényi bűncselekményeket illeti, első helyen áll a tulajdon elleni bűntett, de sajnos, nem egyszer hallunk a fiatalkorúak által elkövetett garázdaságról, testi sértéses bűncselekményekről. Fel kell figyelnünk arra is, hogy a csoportosan elkövetett bűncselekmények szereplői között „vezéralakként” fiatal felnőttet (tizennyolc év fölött) is találunk. A megelőzés rokona a megfelelő utógondozás. Számos jogszabály és helyi intézkedés született ennek érdekében, de sajnos, a kívánt eredményt még nem értük el. Most is le kell szögeznünk, hogy nem kizárólag a bűnüldöző szervek feladata mindez, és nem csupán a helyi hatóságoké, hanem a cél magasfokú társadalmi összefogást igényel. Az utógondozás hiányára sajnos jó példa, hogy a fiatal felnőttek (25 éves korig) köréből kikerült bűnelkövetők már fiatalkorúakként is álltak bíróság előtt. A TANÁCSKOZÁSON egy* értelműén megállapították, hogy az intézkedések jók, a rendeletek a cél érdekében, s minden körülményt figyelembe véve születtek, de a megfelelő végrehajtás nélkül nem érhetnek sokat. A társadalmi felelősségérzet gondolatát gyakorlattá kell átváltani, szigorú, következe-* _ tes és emberi gyakorlattá, mert valóban: minden elkallódott fiatal vesztesége a társadalomnak. , Kátai Gábor ] — Semmi — mondta keményen Iván Tyerentyevics. — Rendben van. Adja ide az iratokat, holnap az asztalán lesznek ... így ni... Viszontlátásra, Iván Tyerentyevics, viszlát, Nágya. No menjünk — fordult hozzám. A taxi suhant, mint a madár, gondolataim pedig még nála is sebesebben elém vetítették a leégett ház boldogtalanul égnek meredő üszkös csonkjait és munkatársaim gyászos ábrázatát, amint ünnepélyesen átnyújtják nekem a harminc kopejkánként összegyűjtött gyorssegélyt. Tulajdonképpen már annyira hozzászoktam a leégett ház gondolatához, hogy szinte csodálkoztam, ■ amikor épen és sértetlenül találtam. A ház előtt két piros kocsi állt, mellettük tűzoltók unatkoztak. Körülöttük Jermek futkározott. Az egyik kocsi mellől a tűzoltóparancsnok lépett hozzám szertartásosan. Kinyújtott kezében ünnepélyesen hozta a villanyrezsót. — Ez az? — kérdeztesut- togva, ahogy a közelembe ért. — Igen — válaszoltam el. hűlve. — Ki volt kapcsolva — suttogta még halkabban a parancsnok. — A büntetést most fizeti, vagy idézési küldjünk? — Szeretettel várjuk miskor is — mosolygott az én ■ hadnagyom, és szalutálva eltávozott. Indultak a piros kocsik is. A tűzoltók menet közben ugráltak fel, legutól- jára a parancsnok, aki bánatos pillantást vetett rám búcsúzóuL lí. Eltelt egy hét. A helyzetünk, ha nem is javult, mindenesetre stabilizálódott valamennyire. Jermek már megszokta, hogy tetőtől talpig mocskos, Kulsat pedig, miután a rozsdás lavórban kimosta a másik három ruháját is, már csak bugyiban járhatott az utcára. Táplálkozásunk ötletszerű volt és rossz. Ám ezt is megszoktuk, s az élettől már semmit se vártunk. Így érkezett el az általam kitűzött határidő — Ka- masnak öt nap múiva kellett hazajönnie. Kora reggeltől őrületes tevékenységet fejtettem ki: megállapodtam két nyugdíjas szobafestővel, hogy kifestik a lakást, kerestem egy asszonyt, aki hajlandónak mutatkozott kimosni a ruháinkat, megbeszéltem a gyerekekkel, hogy másnap elmegyünk a gőzfürdőbe. — Apu, én nem mehetek — panaszolta Jíulsat. — Nincs miben... Hirtelen a felpattanó ajtóra pillantott, és boldogan felkiáltott: — Anyu! Anyuéi! Megfordultam. Az ajtóban Kamas állt. Az arcán tükröződő érzések túlságosan bonyolultak voltak ahhoz, hogy le tudnám írni őket. — No, mit nézel? —szóltam. — Az csak természetes, hogy minden családnak a nő a tartóoszlopa. És ne feledd, én ezt soha nem vontam kétségbe. Ezt mindig is hangsúlyoztam, nem igaz, drágám? Fordította: Zahemszky Lászlá
