Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

Kivitelező kerestetik E»y iskola, tornaterein nélkül 0 Készülj fel kedves olvasó, aki megnézed Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című új filmjét, hogy egy kérdésre vá­laszolnod kell. Ott a néző­tér sötétjében, vagy hazafelé ballagva, az előadás után. .Nem hangosan, másoknak szólóan, inkább csak önma­gadnak. így persze, még ne­hezebb, hiszen másokat talán könnyű megtéveszteni, de önmagunkat, saját lelkiis­meretünket aligha. Hát tessék gondolkozni és válaszolni a kérdésre! A kérdésre, amelyet egy kis­kocsmában kvat-erkázó tár­saság egyik tagja, Gyuricza űr, Kovács szakinak tett fel ugyan, de a művészi meg­formálás szuggesztív ereje választ követel a nézőktől is. Mi szeretne lenni, ha új­ra születne: elnyomó, vagy elnyomott? Teljhatalmú kényúr, másokat letipró zsar­nok, vágj’ megalázott rab­szolga? Lehet, hogy a kérdés így gyerekesnek tűnik, vagy amolyan morális játéknak csupán, hiszen nincs akuszti­kája és egyelőre hiányzik a próbatétele is. Pedig nagyon is komoly, véresen tragikus ez a kérdés, és mint később látni fogják, nem könnyű vá­laszolni rá. Nem, mert olyan bűnöktől, embertelen gaz­tettektől terhes a világ, ame­lyekről a bibliai János még nem is álmodhatott, amikor a Jelenések könyvében írta: amikor feltörik az ötödik pe­csétet, előjönnek fehér ruhá-, ban azok, akik tudják íz igaz­ságot, és mártíromságot, vál­lalnak érte. I 1944 nyomasztó napjaiban sok minden érvényét vesztet­te, még a Jelenések könyve is. Igaz, viszonylag békés hangulat uralja a kiskocs­mát, s a környék tisztes kis­embereiből verbuválódott asztaltársaság a borjúszegj’ elkészítésének módozataival tráktálja egymást, miközben igyekeznek távol tartani ma­gukat a világ zajától. Pedig a világ zaja ott riaszt a falakon túl: léptek dobognak, gép­pisztolyropogás és menekülők sikolya hallatszik, s ha bom­bázók jönnek, felüvölt a szi­réna. De hát mit is tehetnek ellene ők négyen: Gyuricza úr, a titokzatos órásmester, Kovács szaki, a tisztes aszta­los, Király úr, a piperkőc könyvügynök és Béla kolléga, a fondorlatos vendéglős? Saj­nálják az áldozatokat, zsör­tölődnek a drágaságért, s olykor szidják a nyilasok gaztetteit. Ez minden, s ezzel máris tiszta a lelkiismeretük, ők nem követtek el semmit. Am vészhozóan belép az ötödik: háborút járt nyomo­rult, amolyan megszállottfé­le, aki „művészi fényképész­nek” mondja magát. Gyor- ’san befogadják a jövevényt, iszogatnak, vitáznak tovább, keresik a túlélés legbizto­sabb receptjét. S ekkor hang­zik el az a bizonyos kérdés, amelyre csak a béna ötödik 19?®, október 1?,, vasárnap felel: a rabszolgaságot vá­lasztja, de senki nem hisz ne­ki. A többieket felkavarja az önvallató kérdés, idegsejtje­ikben cipelik haza, gyötrőd­nek rajta, keresik a feleletet. A rabszolga szerepét nem szeretnék vállalni, noha tud­ják, megadatik számára az az elégtétel, hogy a kegyetlen­ségeket nem ő követi el. Va­gyis nyugodt a lelkiismerete. Csakhogy nyugodtan alszik a véres kezű zsarnok is, hiszen a legszörnyűbb tettekre is lehet filozófiát fabrikálni. Mindeddig csupán elméleti a kérdés, gyakorlatiassá ak­kor válik, amikor a oéna jö­vevény besúgóvá aljasodik és a kiskocsmás kompániát a nyilasházba cipelik, előleg­ként agyba-főbe verik, s ki­végzésüket is csak egy sátáni ötlet hiúsítja meg. Egy civil ruhás főnyilas, aki mélysége­sen megveti pribékjeit is, sa­játos módszert javall: a fizi­kai megsemmisítés helyett az emberek lelkét kell szétrop- pantani, az önbecsülésüket kell eltaposni. A halálra ítél­teket kegyetlen válaszút elé állítja: aki arcon üti a fél­holtra vert politikai foglyot, hazamehet, aki nem, meg­hal. Hárman vállalják a tisz­tességes halált — az ügynök, az asztalos és a vendéglős —, míg a negyedik, az órás, ha bátortalanul és szenvedve is, de megteszi, amit kértek tőle. A lélektiprás professzora jól számított: Gyuricza szinte tébolyultan indul hazafelé, két bűnös kezét — mint aki nem vállalja — eltartja ma­gától, körülötte apokalipti­kus tüzek gyúlnak, bombák robbannak, omlanak a házak, összedől a világ. Csak a rosszabbik fele. Ve- csés felől már hallani a fel­szabadító csapatok ágyú­it... § Fábri Zoltán, aki filmjei­vel szinte körbejárva kutat­ja az erőszak, a fasizmus ter­mészetrajzát, továbbgondo­lásra méltó anyagot talált Sánta Ferenc regényében. S miként annak idején a Húsz órából, most Az ötödik pe­csétből született döbbenetes erejű, elgondolkodtató film-, alkotás, amelyben ugyancsak Illés György pontosan részle­tező képsorai mutatják be a hősöket, érzékeltetik a kort, az atmoszférát. És nagyszerű színészek valósíják meg a fi­lozofikus kicsengésű alkotói elgondolást: Öze Lajos órás­mestere, Márkus László könyvügynöke, Horváth Sán­dor asztalosa, Bencze Ferenc vendéglőse, Végi István fény­képésze remekül jel­lemzett figurák, S végérvé­nyesen emlékezetes alakí­tást nyújt Látinovits Zoltán a nyilas ideológus félelmetes szerepében. Az etikai kérdőjel különö­sen a film második felében fogva tartja a nézőt, szinte kényszeríti, hogy együtt él­jen a történettel, és részese legyen a négy kisember pró­batételének. Nemcsak felzaklatóan őszinte ez a film, bátor is egyben, mert vállalja a vitát, amely az élettől kissé elvo­natkoztatott, túlságosáé konstruált kérdésfeltevés és a példázatszerű történet nyo­mán kerekédik, nem elsősor­ban a kritikai fogadtatásban, inkább a nézők gondolatai­ban. Men maga a kérdésfel­tevés sem egészen pontos, még inkább végletes, amely tulajdonképpen két részre osztja az embereket. De nem­csak jó és rossz emberek lak­ják a földet, nemcsak a zsar­nok és az elnyomott között lehet választani. Éppen a film mutat fel egy harmadik utat, azt, amelyen a kommunista vasmunkás jár, vállalva a harcot a zsarnokság ellen. A sátáni próbatétel során épp erre, a megkötözött emberre emel kezet az órásmester, így mentve életét, amelyről mi, nézők, pontosan tudjuk, hogy nemcsak az övét. Gyu­ricza ■ az egyetlen a társaság­ban, aki nem gyáva nézőként szemléli az eseményeket, szá­mára nem pusztán jelenlét az élet, hanem aktív részvétel. Tucatnyi gyereket rejteget otthonában, neveli, gondozza őket. Így, ő már nem csele­kedhet az egyéni morál alap­ján, nem dobhatja oda éle­tét, nem vállalhatja a mártí­romságot. Üt, mert élnie kell — még ilyen szörnyűséges áron is — tovább gyámolíta- ni az üldözött gyerekeket. Éppen ez a paradoxon hor­dozza a film döbbenetes mondandóját: embertelen korszakban olykor még a 'jót is csak gyalázat árán lehet cselekedni, s lám, Gyuricza éppen életben maradásával válik méltóvá társai mártí- romságához. Gyuricza sorsa tehát vilá­gos, tette egyértelmű, indo­kolt. De nem így társaié, akik meghazudtolva önnön sorsu­kat, jellemüket, inkább a halált, a mártíromságot vál­lalják, nem az életet. Amíg fogva tart az alkotók művé­szete, a színészek lebilincse­lő játéka, addig elhiszem, csakis így cselekedhettek, de amikor megszakad a szug­gesztív kapcsolat, kétségeim támadnak. Milyen mártírom- ság az övék? Nem inkább csak áldozatok, akik' az igen­ig, a- részvéteiig soha nem jutottak, legfeljebb az egy­szerű „nem” kétségbeesett vállalása okozta halálukat? Mégpedig értelmetlen halálu­kat, szemben az agyonkín- zott, szinte Krisztusként megfeszített kommunistá­val, aki valóban meghurcolta mártiromsagát. ★ A két rossz közül adott esetben választható egy har­madik út is, adódnak körül­mények, amikor az eleiben maradáshoz legalább olyan erő és elszántság szükségelte­tik, mint a halál vállalásához. Nem beszélve arról, hogy az életben még mindig tenni le­het valamit a halál ellen, a zsarnokság ellen. Ezzel a gondolattal jöttem • ki a moziból. — Beszéljen — mondta Szagyikov docens Krjacskin- nak, a főiskolásnak —, de csak a mikrofonba! — Mit mondjak? — Azt, amit tud . Krjacskin elvörösödött Szégyellte magát a nagy tö­meg előtt. — Nő! — sürgette a do­cens. Krjacskin buta arcot vá­gott, majd makacsul kinyög- te: — Én készültem .., A terem megélénkült. A közönség azt kapta, amit várt. — Senki sem kételkedik abban, hogy ön készült. Az egri I-es számú Általá­nos Iskola nevelői sokáig elégedettek lehettek, hiszen viszonylag tágas tornaterem szolgálta a mintegy ötszáz tanuló testedzését. Övták is, áldoztak is rá: festették a falakat,- cserélték a parket­tát. Zavartalanul folyt a mun­ka: a diákok örömmel spor­toltak és szívesen jártak a délutáni edzésekre. Az intézmény vezetői a városi művelődésügyi osz­tálytól ötszázezer forintot kaptak az épület megkopott homlokzatának felújítására. Futkostak is mindjárt beru­házó és kivitelező után. So­káig hiába kilincseltek, mert egy félmilliós vállalkozás le­bonyolításáért aligha versen­genek a nagy cégek. Végül is a szülők segítettek: az AGROBER megyei kiren­deltségének illetékesei az ő közreműködésük révén mondták ki az annyira várt igent. Megjelentek a szakembe­rek, s ahogy ez már ilyen­kor szokás: a pincétől a padlásig feltérképezték az iskolát, megvizsgálták a fa­lak, a különböző szerkezetek állapotát. Ekkor vették ész­re, hogy a tornaterem meny- nyezetét tartó gerendák egy részét tönkretette a szú. Ezután még precízebb ellen­őrzés következett, s a városi tanács műszaki osztálya életveszélyessé nyilvánította és bezáratta a helyiséget. Ez volt 1976. februárjában. Az igazgató gyors megol­dást remélt, úgy gondolta, ha van pénz, akkor nem le­het semmi baj, s az ügyes munkáskezek egy-két hónap Október 19-én, kedden, 17.40-kor dr. Szaszkó Lász­lóval, az- MSZMP•' Közpon­ti Bizottsága ipari, mező- gazdasági és közlekedési osztályának szövetkezetpoli­tikai munkatársával beszél­get Terlanday Mária, a szö­vetkezetek kongresszusa előtti időszak legfontosabb eredményeiről, az elmúlt évek munkájárói. Este 20 órakor kezdődik a Kisfil- mek a , nagy világból című összeállítás. Ebben többek között Venezuelába invitál­ják a nézőket félórás _kis- filmben, majd Kollányi Ágoston rövidfilmjét láthat­juk a biológiai egyensúlyról. Október 20-án, szerdán, 17.25-kor jelentkezik a Tízen túliak társasága, amelyben olyan fiatalok szólalnak meg, akik valami új előtt állnak életükben. 18.25-kor a szö­vetkezeti kongresszus jegyé­— Én készültem ... A termen most már ferge­teges kacaj futott végig. — Nos, ha egyszer készült, meséljen nékünk valamit a tételéről. — De mit meséljek? — Krjacskin elkeseredve le­gyintett egyet, és nagy haho­ta közepette kiment a szín­falak mögé. így kezdődött a Szagyikov docens által javasolt új utó­vizsga-időszak. Mint ismeré­tes, vizsgázni nem könnyű dolog, utóvizsgázni pedig a legnehezebb. Sokka} ünnepé­lyesebb és reálisabb azonban az utóvizsga, mondjuk, a főiskola dísztermében, s mi több, szórakoztatóbb is. Ké­alatt végeznek a javítással. Annál is inkább, mert tud­ják, hogy ezzel a gyerekek, százain segítenek. Bizakodása hamar leher­vadt. Az AGROBER ugyan felajánlotta támogatását, de hosszú ideig még a homlok­zat renoválására sem talált vállalkozót, pedig hát lanka­datlan türelemmel ostromol­ták az egyes cégeket. Ám megértő sza%’aknál — ezek­nek bizony semmi gyakorla­ti hasznuk nincs! — többet nem kaptak. Bárhol kopogtattak, min­denütt arra hivatkoztak, hogy kevés a munkás, sok a feladat. Az elutasítás valódi oka kimondatlanul mégis a következő érvelés: minek bí­belődni másfél-kétmilliós feladatokkal, amikor akad húsz-, sőt negyvenmilliós fa­lat is. így hát a tornaterem zár­va, s a gyerekek késő ősszel, télen és kora tavasszal le­mondhatnak a testedzés örö­meiről, a tantervi anyag el­sajátításáról. Igaz. jelentkezett egy ma­szek, aki mindössze három­százezerért két hónap alatt kicserélte vojna a korhadt tetőszerkezetet. Vele azonban — az érvényes rendelkezések szerint, — ilyen összegbe ke­rülő munkára nem köthetnek szerződést. Még altkor sem, ha ajánlata jóval kedvezőbb, mint bármilyen kalkuláció. Node, a szabály az szabály! Tovább kilincselhettek, s aztán felbukkant a remény­sugár. A Heves megyei Szol­gáltató Vállalat képviselői — persze szóban — megígérték, hogy segítenek. Természete­sen csak akkor állapodhat­ben kerül képernyőre a Szö­vetkezet a város peremén című riportfilm. A 20 órakor jelentkező Kék fény után a Gondola­tok a munkáról című soro­zat Hopp Miklóst, a Ganz Villamossági Művek Gyár­egységvezetőjét szólaltatja meg. Október 21-én, csütörtö­kön, 18.35-kor, egy szocia­lista szerződés történetévé! ismerkedhetnek meg a né­zők a Nem hivatalosan című, félórás riportfilmben. A Magyar Televízió Sza­badegyetemének nyitó elő­adása köszönti a nézőket 20.55-kor. Ebben a sorozat vezetői, szerkesztői Horváth János riporterrel az élen, arról tájékoztatják a hall­gatókat, milyen új ismeret- terjesztő sorozatok kerülnek képernyőre az adás kereté­ben a jövő év júniusáig. A sőbb a kultúrházak is bekap­csolódtak e programba. A bejáratnál csábító hirdetés: „Most vagy soha! Siessen, hallgassa meg saját fülével is a zseniális válaszokat! El­ső utóvizsga! Kulturházaink színpadán megismerheti a félév legnagyobb lógósait, meghallgathatja váratlan, lo­gikátlan nyögéseiket, gyö­nyörködhet és szórakozhat a puskázás művészetének for­télyaiban. A belépés ingye­nes!” Az ötlet bevált, a nézőtér minden esetben zsúfolásig megtelt. ” Nem is csoda, hi­szen újra felfedezték Newton törvényeit, mégpedig úgy, hogy azok nem hasonlítottak többé a fizikához, együttér­zően szurkoltak az utó vizs­gásoknak, hogy kísérletezés közben ne állítsanak elő még véletlenül sem harci gázt. szénsav helyett. . . A harmadik utóvizsgát már a televízió is közvetíti. Még pár perc, aztán megyek én is. Hogy mi lesz az elő­adásommal? Igaz, most az lenne, de gj’akórlatból tu­dom, h°gy ilyenkor a hallga­tók is Ott ülnek a készülé­kek előtt. Tapasztalatokat gyűjtenek a következő utó­vizsga-időszakra. Fordította; S. A. nak meg. ha meglesz a fel­újítási terv, amit az AGRO­BER november húszadikára készít el. Az iskola hónapok óta vár rá. Vajon miért nem lehet gyorsabban megcsi­nálni? Szóval: ha minden kedve­zően alakul, akkor a jövő tanév kezdetére ismét spor­tolni vágyó fiúkat-lányokat fogadhat a tornaterem. De mi lesz, ha előre nem látott nehézségek jelentkez­nek, ha a határidők még in­kább eltolódnak? Semmiképp nem nyugod­hatunk bele ebbe az áldat­lan állapotba, amely ráadá­sul nem is egyedi eset. Egyetértünk azzal, hogy a vállalatokat nem lehet köte­lezni arra, hogy soron kívül teljesítsék az iskolák igé­nyeit. Az viszont elképzelhe­tő, hogy megyénként két-ljá- rom kisebb építőipari ktsz vagy egyéb üzem elsősorban az oktatási intézmények megrendeléseire dolgozna. Méghozzá gyorsan és ponto­san! Ha társadalmi összefo­gással iskolák, óvodák épül­nek — Egerben is akadtak igazi mecénások —, akkor miért húzódoznak az olyan feladattól, amelynek elvég­zéséért tisztességes fizetség jár. Senki sem kér áldozatvál­lalást, csak azt, hogy a huza­vonát végre tettek váltsák fel. Az I-es számú Általános Iskola tornatermének meny- nyezetét két. hónap alatt rendbe hozhatnák, ha az il­letékesek a gyermekek érde­keire is gondolnának... 36, egyenként 50 perces mű­sor, amelyet a közművelő­dési párthatározat szellemé­ben indít a televízió, lehető­vé teszi a nézők továbbkép­zését és felhasználható az iskolai felnőttoktatáshoz is. Október 22-én, pénteken, 18 órakor, a Mindenki köz­lekedik az őszi utazási sze­zon jegyében válogatott té­mákkal hívja fel a figyel­met sok aktuális problémá­ra. A riporter, Pctress Ist­ván, többek között ismét szót ejt azokról a balesetek­ről, amelyeket a kivilágítat- lan kerékpárok okoztak. 18.15-kor ismét sugározzák, a Látókört, a televízió po­litikai vitaestjét. 20.25-kor a budapesti mű­vészeti hetek kere .ében mu­tatja be a televízió Vörös­marty Mihály Csongor és Tünde című drámai költe­ményének színes tv-válto­zatát. ZiStírzs Éva adaptálá­sában és rendezésében. Október 23-án, s -.ombaton, 16.10-kor. a Csepeli úttörő- házban készült 40 perces filmet sugároznak, amely­bei} a műsorvezető, Rékai Gábor, arra keres választ, hogyan élnek itt a dolgozók gyermekei, milyen lehetősé­geket biztosít ez a forma tudásuk, tehetségük gyara­pítására. 16.55-kor a Melyi­ket az ötezerből? . pályavá­lasztási sorozat ezúttal . a kárpitosságot ismerteti meg a kicsinyekkel. 20 órakor szórakoztató amerikai víg­játék kerül a képernyőre, Nyomoz a vőlegény Címmel, a nálunk is népszerű, sok­oldalú művésszel, Denny Kay-jel a főszerepben. 2? 05- kor a Szüzet a hercegnek című, magyarul beszélő olasz—francia filmet adják, 18 éven felülieknek. Október 24 én, vasárnap, 11.05-kor a budapesti Kör­csarnokból'közvetítik a mes* terfokú tornás ’bajnokság női—férfi szerenként dön­tőit. 17.43-kor bég;' orszá­gon át Latin-Amstik -'ban Címmel. Losónczí Bálnak, az Elnöki Tanács elnökének lá­togatásáról készült színes film pereg. 20.05-kor a mo­zikban is hagv sikert ara­tott szovjet filmet vetíte­nek, Vadállatok a fedélze­ten címmel. Márkus* László Krjacskin végignézett a termen: a né­zők mosolyog­tak. — Kérdez­zen még vala­mit — kérlel­te a docenst Krjacskin. — Tehát a tételére nem. tud válaszolni? Pécsi István Mit ígér a televízió a jövő hétre? \ Az ötödik pecsét Fábri Zoltán új filmje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents