Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 244. szám (245. szám)
Óvodások az egri várban Vajon mi az egy múzeumban, ami az ötéves kislányok, vagy kisfiúk képzeletét legjobban megragadja, mi az, ami fölgyújtja fantáziájukat, amin eltöprengenek, amiről legszívesebben meséket hallgatnának? A választ már papírból nyírják, ragasztóval ragasztják, gyurmából formálják azok az egri gárdonyis és Kodály úti óvodások, akik részt vesznek a vármúzeum szervezte újszerű foglalkozásokon. A gyerekek minden hónapban egy alkalommal látogatnak el a várba, ahol megismerkedhetnek azzal, hogyan éltek, dolgoztak, milyen eszközöket használtak régen az emberek. A séták után pedig elő az ollót, az ecsetet, s lássuk, ki az ügyesebb. Képünkön az ovisok első próbálkozásai. (Fotó: Szántó György) Vita - diákmódra ÜGY KEZDŐDÖTT, mint egy szokványos értekezlet, és úgy is fejeződött be — látszólag. Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban a diákparlament ünneplő ruhás részvevőit, az elnökséget és a vendégeket ünnepi asztal, feldíszített terem fogadta: A megnyitó szavak után először az iskola igazgatója tartotta meg a korrekt beszámolóját, amelyben beszélt az elmúlt két esztendő alatt végzett munkáról, s elmondta azt is, mit vár a tanulóktól a következő időkben. A nyolcvan „parlamenter” komoly arccal figyelt, né- hányan jegyzeteltek is. Aztán a KISZ-titkár és az Ady leánykollégium titkárának ’beszámolóját hallgatták végig. Ünnepi volt mindkettő, felsorolta az elért szép eredményeket, s nem titkolta a hibákat sem. i A csend akkor vált feszültté, amikor a Petőfi kollégium titkárát szólították a házi mikrofon elé. Frappánsan azzal kezdte, hogy nem beszámolót tart, hanem csak fölszólal. Beszámolni ugyanis csak elvégzett munkáról lehetne ... Papír hélkül még1 is gondosan fogalmazva beszélt a maga és diáktársai gondjairól, előrebocsátva azt, hogy ezek többsége már a két esztendővel ezelőtti diákparlamenten is elhangzott. Azonban bár több fórumon ígértek segítséget, azóta sem történt lényeges változás. A PÉLDÁK KÖZÜL egyik régi kérésük már teljesült, a meleg vizet azóta bevezették a kollégiumba, rövi: desen lesz központi fűtés is, ám a kéthetenkénti rendszeres ágyneműcserét mind ez ideig nem tudták megvalósítani. A diáktanácsot — mint illik — évről évre megválasztják, de szót nem kapnak tagjai, így munká- juknak nincs, nem is lehet eredménye. A gimnazisták nem ismerik a napirendet, a házirendet, a rendtartást, nincs kialakult jutalmazási, büntetési rendszer, így a bizalmat kapott tanulóknak nincs is módjuk mindebbe beleszólni. Pedig más egri kollégisták tevékenyen részt vesznek életrendjük kialakításában. A Petőfiben nem tartanak közgyűlést sem, ahol mindezeket a problémákat fölvethetnék, tisztázhatnák. Sajnos, a sportolási, a művelődési lehetőségekről sem tudott semmi jót elmondani. A gazdag könyvtárat például esztendők óta nem használhatják, bár a nevelők közül lett volna önkéntes vállalkozó a könyvtáros tisztére. Baj az is, hogy a televízióadás az egyik legnagyobb kedvezménynek számít. Rádió viszont egyáltalán nincs. A fiatalok nem, vagy csak ritkán látogathatják a TIT vagy az iskola ismeretterjesztő előadásait, kulturális rendezvényeit, így van ez, mivel a kollégium és az iskola kapcsolata nem megfelelő A példák fölsorolása folytatódott. A végén elhangzó hosszú, egyetértő taps jelezte, jól ismert, nem új keletű sérelmekről esett szó. Ez a taps azonban nem a „na-ez-most-mindeht-kipa- kolt” hamis bátorságát ünnepelte, sokkal inkább azt a fórumot tisztelte meg, ahol mindez elhangozhatott. FÖLVETŐDÖTT, hogy nincs elegendő sportolási lehetőség a gimnáziumban, s az is, milyen jó, hogy bizonyos tárgyakat osztályozás nélkül tanítanak. Volt, aki irodalmi színpadot hiányolt, más azt javasolta, hogy inkább tavasszal és ősszel járjanak uszodába, ne decemberben. De fölbukkant az ötperces „sulitorna” ötlete is. Egy fiatalember azt sérelmezte, hogy már második alkalommal hiába jelentkezik építőtáborba barátaival. Egy kislány érdeklődött, vajon mi' újság az egri ifjúsági ház tervével, majd’ több társa nevében fölajánlotta, hogy társadalmi munkával is segítenék megvalósítását. Akadtak olyan felszólalók is, akik egyik-másik fölvetést hevesen ellenezték ... A háromórás vita során izgalmasan változtak az arcok. Hiszen akadt a diákok között nem egy olyan fiú vagy lány, aki első ízben vett részt ifjúsági parlamenten, s idáig talán nem is hitte igazán, hogy beleszólhat az iskola életébe. Pedig, hogy valóban figyelnek arra, amit mond, hogy valóban fontolóra veszik a tanulók véleményét, az kiderült az iskola igazgatójának, párttitkárának, igazgatóhelyettesének, a kollégium vezetőjének alapos válaszaiból is. S jelezte, a KISZ-kb küldöttének egy-egy homlokránca, a szakszervezet küldöttének helyeslő bólogatása, valamint az, hogy a megyei tanács képviselőjének sebesen szaladt a tolla. Reméljük, nem minden eredmény nélkül... Az estébe hajló délután küldöttválasztással • fejeződött be. i AZT A FÓRUMOT, amelyen a fiúk, a lányok nyíltan, őszintén, még ha esetenként tévedve is, de felelősséggel beszéltek a közös gondokról. Az ifjúsági parlamentet, amelyen vitáztak: hevesen, fiatal-élesen, okosan — vérbeli diák módjára. Németi Zsuzsa Ha lakásuk van... A különféle társadalmi rétegek lakáshelyzetének elemzése mindig megkülönböztetett figyelmet érdemel. S ha az egyik legszélesebb értelmiségi réteg — a pedagógusok — lakásgondjainak taglalása kerül terítékre, a figyelem szinte társadalmi méretű. Miért? A tanító, a tanár, nem csupán a munkahelyén dolgozik, hanem a legtöbbször otthonába is elkíséri a munkája. Kijavításra váró dolgozatok, elkészítendő nevelési tervek, kidolgozást kívánó, másnapra feltétlenül szükséges óravázlatok, s lehetne még jó néhány otthoni feladatát ide sorolni. A pedagógusmunkának ez az otthoni „megtoldása” a pálya minden korosztályára jellemző, a fiatal, hivatásának gyakorlását éppen hogy kezdőre ugyanúgy, mint az idősebb pedagógusnemzedékre. A Pedagógusok Szakszervezete, érdekvédelmi szervként is, de a munkaterület értő patrónusaként is törődik — immár huszadik esztendeje megkülönböztetett figyelemmel a nevelői társadalom lakásgondjainak enyhítésével. A szakszervezet legutóbbi elnökségi ülésén, ezt a két évtizedet elemezve, igen sok kedvező változást tekinthettek át, s a további teendők során is számba vették. Kezdjük talán az adatokkal ! A mintegy 100 ezer pedagógus közül 10—12 százaléknak a lakáshelyzete kedvezőtlen. Két évtized viszonylatában elégedettek lehetnénk: az a sokféle kedvezmény, hitelforma, tanácsi és szakszervezeti törődés, amely társadalmunkban övezi a nevelőket, igen gazdagon kamatozott. Csak ízelítőnek egy kevés a segítés formái 'közül: a szociális szempontból leinkább ráutalt nevelők maximálisan 200 ezer forint kölcsönt kaphatnak lakásépítkezésükhöz; a különféle építkezések segítségével évente 100—120 pedagógus szolgálati lakás üresedik meg újabb, javarészt pályakezdő vagy szolgálati érdekből máshol állást vállaló nevelőknek teremtve meg a letelepedés lehetőségét. A községi, járási, megyei tanácsok is juttatnak saját kereteikből lakásokat azoknak a nevelőknek, akik kis iskolákban, gyengén ellátott területeken vállalnak munkát. Nehéz lenne pontos adatokat mondani arra, hogy húsz év alatt hány lakásgondot sikerült megnyugtatóan megoldani. Szemléletes fejlődést jelez viszont az utóbbi öt esztendő áttekintése. Legalább 700 szolgálati lakást sikerült vásárolniuk ez idő alatt a megyéknek, a kölcsön segítségével felépített, korszerű, kényelmes nevelői lakások száma pedig jó néhány ezerre tehető. Ha pedig olyan segítő tanácsi támogatást is számba veszünk, mint: Dunaújváros, Székes- fehérvár, Komló tanácsainak törődése a letelepedő, kispénzű pedagógusházaspárokkal — a kép még kedvezőbb. A szakszervezeti számvetések azonban nem elégedhetnek meg csupán az eredmények jóleső rögzítésével. Többről van szó. Olyan előrelátásra kell törekedni a pedagóguslakás-gazdálkodás- ban, amely már a következő évtizeddel is gondol. A jövő esztendőtől a nappali tagozaton végző fiatal pedagógusok kizárólag pályázat útján helyezkedhetnek el, s három évig első munkahelyükön kötelesek tanítani. A „kötelesek” szó — lehetőségeket és feladatokat is takar. Sok-sok kisebb település érdeke, közös gondja: megtartani azokat a pályakezdő, ifjú nevelőket, akik — telve ambícióval, töprengésekkel, s természetesen anyagi problémákkal is küszködve — a katedrákra lépnek. Ha nem méregdrága albéw» let, hanem legalábbis „elérhető” távolságban szolgálati lakás lehetőségével számolhatnak; ha olcsón megvásárolható telek kínálkozik építkezésre; ha a családalapítás nem vágyálomként, hanem derék munkával közelíthető valóságként szerepelhet az életükben — az első munkahely meg tudja tartani őket. Nem három évre „szerződnek” akkor, hanem — reméljük, minél többen — az életük munkáját ajánlhatják fel ott, ahova a pályázat szólította őket. Tenni értük nemcsak emberi kötelesség, hanem elsőrendű közösségi érdek is. Ezért is kíván sorsukkal továbbra is nagy figyelemmel foglalkozni a szakszervezet, biztosítva a mozgalom útján és érveivel is a különféle kölcsönök lehetőségét. Ezért dolgozik — karöltve a tanácsokkal — újabb segítő formák kimunkálásán is. Helyeselve és támogatva —• például — olyan munkáltatói lakásépítési támogatások sorát, mint amilyeneket Eger, Debrecen, vagy Tolna, Vas megye jó néhány városa kezdeményezett. A pedagógusok gondjainak könnyítése lelkiismeretes nevelői munkában, nyugodt légkörű, színvonalasabb oktatásban kamatozik. S úgy is, hogy értő, szíves támogatói lesznek a helyi köz- művelődés minden törekvésének. Várkonyi Margit Strandfejiesztés Hatvanban A hatvaniak megkedvelték új strandjukat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idei szezonban ugyanúgy 60 ezer körül volt a látogatók száma, mint tavaly, az első esztendőben. Pedig a mostani nyár mostohább volt a napfény és a víz szerelmeseihez, szűkén mérte a fürdőzésre alkalmas napokat, heteket. Az intézmény népszerűsége természetesen arra ösztönözte mind a helyi tanács vezetőit, mind a strandot működtető Észak-magyarországi Regionális Vízmű igazgatóságát, hogy az eredeti terveknek megfelelően szorgalmazzák a fejlesztést. Vagyis az V. ötéves tervben megépüljön az ötvenméteres versenymedence, lelátóval és QJiwmM *876. október 16., szombat A lány elment mellette, közben könnyedén megsimogatta az arcát. A férfi a keze után nyúlt, a lány nem húzta el. A rádióban megszólalt a zene. A férfi még mindig fogta, visszatartotta, hogy ne menjen tovább. A lány ekkor lehajolt, megcsókolta a halántékán és belesimított a hajába. Aztán elhúzta a kezét, és a tükör elé állva, a cipőket nézte a lábán: — Beszélj, hogy élsz? — kérdezte közben. — Elvégezted az egyetemet? •— Igen. De úgy élek, mint azelőtt. Voltaképpen semmi se változott. Talán jövőre kapok a , vállalától lakást. Tudod, mégse vettem el azt a nőt. Meggondoltam az utolsó pillanatban. — Hm. Akkor te szerencsésebb voltál. — Anyád hogy van? — Kösz, jól. Sokat emlegetett azóta is. Szerette volna, ha összeházasodunk. Mi ketten! — s megfordult a sarkán, hogy hátulról vegye szemügyre a cipőket. — Szóval, benned ö mindig a jövendőbeli vejét látta! — Mikor jön haza? —• Tíz után, mint mindig. Három műszakban dolgozik, mindig is úgy dolgozott. Ügy is fog örökké. Közben lehúzta a cipőket, visszatette őket a táskába. Mezítláb lépkedett a szőnyegen, aztán papucsba bújt. A férfi ült, lehajtott fejjel, a csikket szíva'. Amikor nagy sokára felpillantott, észrevette, hogy a lány-1 őt nézi: — Mi bajod? — Semmi — felelte a férfi, és nehézkesen felállt. — Még semmit se mondtál magadról. A férfj elszántan az arcába nézett. Aztán, belépve a tükörképbe, megölelte a lányt. Az hagyta, mintha csodálkozna. De néhány pillanat után csendesen eltolta: — Hagyj. — Miért? A lány nem felelt. Megigazította a térítőt az alacsony asztalkán, tisztábbra állította a rádió hangját. Aztán cigaretta után keresgélt, feltépett egy érintetlen csomagot. Odakínálta a férfinek, de ő nem vett. A lány rágyújtott, és leült egy párnás székre, a dívánnyal szemben. Hallgattak. — Milyen csend van itt! — mondta egy idő után a férfi. — Igen. A főbérlők sincsenek itthon. — Elmegyek — s hirtelen felállt. — Jó, menj. Mosolygott, ki is kísérte, készségesen. A férfi úgy köszönt el tőle. hogy rá se nézett. Lelépkedett a lépcsőházban. A fordulóknál, a piszkosszürke ablakokon át látta fél szemmel, hogy a lány a szoba ablakánál áll, és őt nézi, a függönyt kissé félrehúzva. A földszintre érve lassított, megfordult. De nem ment vissza. Kiment az utcára, a szemerkélő esőbe. De az első sarkon mégis megfordult. Mintha órák tel. tek volna el közben, úgy látta viszont a lépcsőházat. Emeletről emeletre sietett újra azzal az izgalommal, amivel a lányt figyelte átkelni az úttesten. De most még jobban elszorult a tor ka, amikor, úgy, mint azelőtt mindennap, körmével megkocogtatta az üvegabla kot. — Mi van? — kérdezte a lány, aj^ót nyitva. — A kávéért jöttél vissza? Azért tényleg kár lenne ... — Nem azért! — felelte s csak állt, a küszöbön. — Hát? — kérdezte, nyugodtan a lány, egyenesen a szemébe nézve. — Tudod ... Meg akartam mondani, hogy te voltál az egy, az egyetlen, aki áttör ted azt a falat, ami minden nőtől elválaszt. Se előtted se utánad senki. Ezt tudnod kell, s nem akarok örökké így élni. Nem is tudnék így élni. Rettentő ostoba voltam amikor azt képzeltem ... A lány nyugodtan állta a pillantását: — En is azt hittem, hogy nem bírom ki, amikor elhagytál. — Nem hagytalak el... — Szakítottál. Ellöktél ma godtól. Mert én nem vagyok elég tanult nő hozzád, ugyebár? Meg is mondtad mindenkinek ... — s mivel a férfi egy mozdulatot tett fe léje, hátrább lépett: — Hagyj! Ne nyúlj hozzám! — Akkor megyek. — Menj, szervusz. Becsukta az ajtót. A férfi nagy lendülettel indult a lépcsőház felé. Lefelé tartva most is a lány ablaka felé nézett, szüntelen. De most nem figyelte onnét senki, a függöny meg se rezdült. S mire, végre leért a kapualjba. már úgy sietett, mint aki menekül. (Vége) öltözővel. További, 2000 méter mélységű kutat fúrassa- nak, amely az eddiginél is melegebb vizet szolgáltat, s növekszik a strand gyógyfürdő jellege. Valamint olyan forgatóművet vásároljanak, amely — figyelemmel í vízgazdálkodás takarékossági elveire — naponta szűri, tisztítja, visszajuttatja a medencébe a nyár elején beleengedett termálvizet. Változatlanul foglalkoztatja az ügy gazdáit a hatvani fürdő téliesítése is, amely akkor válik igazán időszerűvé, ha az új kútból legalább 6fl —70 fokos meleg vizet nyernek. Ügy tűnik pillanatnyilag hogy reálisak a felsorolt elképzelések. Ebben megerősített bennünket. Cserkuti István, a városi tanács tervcsoportjának vezetője, aki elmondotta, hogy a közelmúltban fejeződtek be a fejlesztéssel kapcsolatos tárgyalások, s mind az Országos Testnevelési és Sporthivatal, mind a Regionálií Vízmű és a Heves megye: Tanács anyagi segítségei nyújt a tervezett beruházáshoz. Az ügy érdekében természetesen a helyi tanács i! az asztalra teszi a maga millió forintjait. Milyen összegre van szükség az említett fejlesztés érdekében? Együttesen csaknem 30 millió forintot tesznek1 ki a különböző munkálatok. A lépcső első fokaként, mindiárt az elkövetkező esztendőben, a nagy mélységű kutat kell megfúrni aminek becsült költsége ! millió forint. Később követ keznék a versenymedence vele együtt .a lelátó, öltöző Majd a kovaföldes rendszeri „forgatómű”, amely külföl di szabadalom, s dollárra kell megfizetni. Az eredeti tervek megvalósítása, illetve a jelente' létező fürdőtelep építéseko: arra gondoltak a Regionális Vízmű igazgatóságán hogy műanyag sátrat emel nek a meleg vizes medenci fölé. Ezzel a reumatikus be felségben szenvedőknek kívántak szolgálni. S va'óban akadnak öregebbek, nyugdí jasok, akik még hűvös, eső: októberi napokon is tucat jával lubickolnak a nárá eresztő vízben. Más kérdés hogy a november elsejéi; nyitva tartó strand nem tu< meleg kabint biztosítani a: ö' tűzkődéihez. Tu 1 a i Honképpen emiatt megoldatlan : téli üzemelés, a korábbi elképzelés tökéletes megvalósítása. (moldvay)
