Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

Riport a helyszínrö.

Magyar fiatalok Uszty-llimszkben

r ti. Uszty-Ilimszkbén munkához látott a Kun Béla ifjúsági építőosztag. A 300 önkéntes hétezer kilométeres utat tett meg: Budapesttől Moszkváig vonaton, majd repülőgépen utaztak az Uralon és Nyugat-Szibé- rián keresztül.

A fiatalok a megszokott hazai környezetből a tajga és a tiszta és hideg vizű folyók vidékére kerültek, ahol szokatlan munka- és életkörülmények vannak és sajátos hagyománya van a vendégfogadásnak. Tarka erdei virágok csokrával, és a város és a KGST-építke- zés jelképe kulcsával ajándékozták meg őket.

Természetes, hogy a magyar KISZ-eseknek itt egyelőre minden új, mint ahogy új maga a feladat is: több ezer szovjet munkással dolgoznak majd, hogy előkészítsék az uszty-ilimszki faipari kombinát cellulózgyárának üzembe helyezését. A magyar betonozok, ácsok, kőművesek, vasbetonszerelők két évig építik majd a számos létesítmény egyikét: a vállalat ipari bázisát. Komoly, nehéz munka vette kezdetét: jóllehet most még Uszty-llimszkben meleg, derűs, az időjárás, senki sem

feledkezik meg arról, hogy előttük a hosszú tél, a harmincfokos hidegek.

— A magyar építők érkezése — mondja Valentyin Spak, az uszty-ilimszki faipari komplexum építésvezetője, — új szakaszt jelent építkezésünk történetében. A létesítmények építésébe bekapcsolódnak a testvéror- szágokból jött újabb küldöttek. Már egy fél éve sikeresen dolgozik szibériai földön 100 bolgár gépkocsivezető, akik nagy teljesítményű teherautókat vezetnek.

A Kun Béla osztag egy minden kényelemmel berendezett 9 szintes munkás- szállásban helyezkedett el. Ablakaiból kilátás nyílik a csaknem kétezer hektárnyi területen levő építkezésre. Csupa állvány az egész építkezés. A vas- és betonszerkezetek összevegyülnek az évszázados fenyőkkel.

Uszty-Ilimszk egyik kerületében, az Angara pártján öt raktárépület áll, amelyekben import berendezéseket tartanak. Az épületeket Magyarországon készült szerkezetekből szerelték

össze. A nagypaneles szerelési módszert szovjet mérnökök dolgozták ki, s így rövid idő alatt elkészültek ezek a fontos épületek.

Milyen új filmeket láthatunk a moziban?

Néhány hónapos szünet után ismét szerepelnek új magyar filmek a moziműsorban. Szörény Rezső Tükörképek című szerzői filmje egy tiszta, vágyai szerint élni kívánó emberről és egy önfeláldozó, hivatása parancsát az utolsó betűig teljesítő orvos kapcsolatáról szól. Három futballbíró szomorkás, kesernyés, komikus vasárnapjának története Szász Péter rendező — saját szóhasználatával ál vígjátéknak nevezett — filmje.

Kurosawa Akira, a világhírű rendező — akinek munkásságával a közelmúltban ismerkedhettek meg a televíziónézők — legújabb alkotása a Derszu Uzala című kétrészes színes szovjet film. Az alkotást a IX. moszkvai nemzetközi film- fesztivál fődíjával tüntették ki, s elnyerte idén a legjobb külföldi filmnek járó Oscar- díjat is. A film vetítésével egyidőben jelenik meg hasonló címmel a Gondolat Könyvkiadónál a film alapjául szolgáló irodalmi alkotás is. Izgalmas, romantikus, kalandos, látványos és egzotikus film a Fehér csuklya című szovjet alkotás. Ugyancsak szovjet stúdióban készült — a Ty. Levesük rendezte — Kovpak előretör című film, amely a legendás ukrán partizánvezérről, Kov- pakról készülő trilógia közbülső darabja.

A szocialista országok filmművészetét képviseli a „Két vágy vonzásában” című színes szinkronizált lengyel film, középpontjában egy élete értelmét kereső fiatalemberrel. A „Például József” című NDK film különböző magatartásokat állít szembe, és felteszi a kérdést: sikerül-e a kapitalista környezetben rögződött erkölcsi alapelveket megváltoztatni, és milyen élmények formálhatják újjá? A „Lány Hanoiból” című vietnami alkotás a kegyetlen háborúból meríti témáját

Bőven jut látnivaló a bűnügyek kedvelőinek is. „Az előkelő alvilág" című szinkronizált olasz film társadalmi ellentmondásokat feszeget bűnügyi aspektusból. Főszereplőjét, Enrico Maria Sa- lernót már több filmben láthatták a magyar nézők. Egy legendás és a „szakmában” sokat emlegetett akcióról szól a „Bankrablás” című színes amerikai film. Teljesen más világba kalauzolja

nézőit a Conrack című ugyancsak amerikai film: főhőse a felnőttek ellenséges, értetlen világában arra tánítja diákjait, hogy miért érdemes élni, dolgozni, s tanulni.

A szeptemberi premierek nem nélkülözik a vígjátékokat sem. A második világháború alatt Franciaországban játszódik a „De hová tűnt a 7. század?” című francia—olasz alkotás. „A pillanat embere” című angol film sok-sok ezer nézőt nevettetett már meg első bemutatása óta. Mostani felújítása bizonyára újabb híveket szerez főszereplőjének, Norman Wisdomnak. Egész estét betöltő japán rajzfilm figurája a „Csizmás kandúr” a magyar népmesében is megtalálható. A gyerekek biztosan szívesen ismerkednek meg a bátor macska érdekes, lebilincselő kalandjaival. I ,ii_,i

Ä magyar szállító vállalatok határidőre indították útnak Uszty-Ilimszkbe a mintegy 3 ezer tonna súlyú fémszerkezetet. Újabb szerződést kötöttek még két raktárhoz szükséges szerkezetek, valamint ablakos panelek szállítására.

— Nemrégiben alkalmam volt Magyarországon járni, ahol megismerkedtem a kecskeméti Fémmunkásgyár munkájával — mondja Valentyin Spak. — Gulyás György, a vállalat vezér- igazgatója elmondta, hogy építkezésünk megrendeléseit különös gonddal kezeli a Fémmunkás kollektívája. Szocialista munkaversenyt indítottak a szállítási határidők csökkentéséért és az Uszty-Ilimszk számára készülő szerkezetek kiváló mihőségéért.

Az építésvezető szavai bizonyítják, itt, az Angara partján a leszállított berendezések és anyagok kiváló minősége alapján már ismerik Magyarországot. Most pedig már nemcsak a magyar ipar „névjegye” látható Uszty-llimszkben, hanem a testvérország munkásosztályának ifjú nemzedéke is.

Magyar barátaink első szibériai benyomásai kedvezőek.

Hanyec István osztagparancsnok:

— Lenyűgözött bennünket a szibériaiak szívélyessége és vendégszeretete. Érdekes munka vár ránk. Nagyon jó lakásviszonyokat biztosítottak a számunkra. Igyekszünk majd kiváló munkával válaszolni erre a törődésre.

Németh László betonozó:

— Nem hittük volna, hogy Uszty-llimszkben ilyen forró a nyár. Csodálatos az itteni természet. A város korszerű, rendezett. Ha a domb tetejéről nézünk le rá, fehér vitorlásnak látszik a tajga zöld tengerében.

Doso Ferenc építésztechnikus, az osztag párttitkára:

— Lenyűgöző a KGST- építkezés lendülete. Sok gépét, különböző szerkezeteket láttunk az építkezésen. Ezek megkönnyítik a munkát és igen termelékennyé teszik. Nagyon gyorsan be kell illeszkednünk az itteni életbe, gyors és minőségi munkát végezni, hiszen a cellulózgyár építése népeink közös feladata.

Ceorgij Bogdanovszkij Viktor Kalinkin ji ■-;1 (APN)

Vasutasszanatórium

Elkészült s már fogadja a beutalt betegeket a MÄV hévízi új szanatóriuma. A negyvenkétmillió forintért létrehozott, 60 szobás épületben öt orvos, tizennégy ápoló dolgozik azon, hogy a beutalt MÁV-dolgozók mihamarább visszanyerjék teljes egészségüket.

(MTI fotó — Jászai Csaba — KS)

Mi lesz a kápolnai hársakkal ?

Három fáról van szó. Hosszú ideig ott díszelegtek a Kápolnát átívelő hármas út mentén. A tikkasztó kánikulában enyhet adó terebélyes koronájuk felhívta az arra haladó szemlélődő, természetkedvelő átutazók figyelmét Na és természetesen lassan matuzsáleminek számító koruk is megbabonázta az érdeklődő tekintetet

A község lakói számára

ennél is többet jelentettek. Nem történeti tény, de a faluban azt mesélik — a ma felnőttéi azt hallották szüleiktől, nagyszüleiktől —, hogy az 1849-es kápolnai csata után Kossuth Lajos itt siratta el az elesett hős honvédeket, itt imádkozott lelkiüdvükért. Emlegetik, mutatják azokat a reprodukciókat, amelyek az eseményt a kor romantikus elképzeléseinek megfelelő festményről készültek. Az is hírlik, hogy Dembinszky tábornagy —ez már elképzelhető — innen indította harcra seregét, innen szemlélte, vezényelte a küzdelmet. Mások szerint — nincs színesebb a nép kollektív emlékezeténél — ő ültette a nevezetes fákat.

Nem feladatunk igazságot osztani, egy azonban tény: a kápolnaiak féltő szeretettel ragaszkodnak a múlt ne.

mes hagyományaira utaló relikviákhoz.

Ez legszembeötlőbben akkor mutatkozott weg, amikor az elmúlt hetekben megtudták, hogy veszélybe kerültek az öreg hársák.

Futótűzként terjedt a hír: hamarosan kivágják őket. Az aggasztó sejtést erősítette az is, hogy közvetlen mellettük téglákat, különböző építőanyagokat pakoltak le, s ráadásul megjelentek a szakmunkások is.

A lelkes lokálpatrióták nemcsak a helyi tanácsnál kopogtattak, érveltek, bizonygattak, hanem segélykérő leveleket menesztettek mindenfelé, — s többek között — felkeresték szerkesztőségünket is.

Gyanújuk nem volt alaptalan. A községi takarékszövetkezet a fák szomszédságában — az egyháztól vett telken óhajt székházat emelni. Elkészültek a tervek, megszerezték annak rendje és módja szerint az építési engedélyt, s hozzá is kezdtek a munkához. A felháborodás nyomán a helyszínre érkező természetvédelmi szakemberek megállapították: az építkezés valószínűleg halálra ítéli a falusiak büszkeségét, amelyet korábban nem nyilvánítottak védetté. , | „ .

Ez utóbbi persze bonyolult folyamat, tekervényes menetű ügyintézéssel járó procedura. A kivitelező dolgozni akar, a lakosság viszont tiltakozik, s emlegeti a nemes tradíciókat.

Néhány napja felsőbb utasításra elvonultak a munkások, most mindenki várja a határozott és gyors intézkedést. A bürokratikus út hosszadalmas eljárás, pedig a megoldás lehetősége — s erről ottjártunkkor meggyőződtünk — adott. A telekért egy másikat, szomszédosat adna cserébe az egyház, a tervezett épület szebb helyre kerülne, a hársak megmenekülnének a pusztulástól, s az építők tovább serénykedhetnének. Később aztán lehetne meditálni a védettség kérdésén.

Ez ugyanis szakmai probléma. Sokkal fontosabb ennél az emberek hagyománytisztelete, a szabadságharc emlékének, csak elismerésre méltó tradícióinak továbbélése, ápolása.

Ezt a megható, ösztönöá" buzgalmat kellene honorálnia valamennyi illetékesnek. Nem idővel, hanem máról holnapra! Mégpedig úgy, hogy a féltett fák is megmaradjanak, s a székház is felépüljön. ! j

Pécsi István

1976. szept. 2., csütörtök

— Dulszan, kérlek, mondd meg végre, mit vegyünk neki ajándékba? — hajtogatja csendesen, de kitartóan Zo- rigto. Dulszan azonban nem figyel. Szorgalmasan körmöl egy kérvényt az igazgatójának. Azt szeretné, ha júliusban vagy augusztusban vehetné ki a szabadságát. A férjével akar nyaralni, de ő júniusban még vizsgáztat.

„Mégsem utazhatunk el — számítgatja Dulszan. — Kettőnk nyaralására összespórolni a pénzt! Talán ha a kosztra kevesebbet költenénk: a tej, a gyümölcs... Érdemért is kell küldeni a nagymamának.” — Szórakozottan bámul ki az ablakon. Vakít a fény. A nap rásüt a ház falára, a hídra, az esőtől ragyogó autók hátára, a kérges, öreg fákra.

— Hát, hogy legyen, Dulszan? — szól újra a férje.

„Nem teljesen mindegy, hogy mit ajándékoznak egy ötéves gyereknek: gyufásdo- bozt vagy vasutat? — tűnődik Dulszan. — És ha semmit sem adnak, az se tragédia. Nem szabad a kapzsiságot belenevelni a gyerekbe, önmagunkért is kell élnünk. A gyerekek meg úgyis boldogok.”

Hangosan azonban csak ennyit mond:

— Hogy kell írni: vis-ga vagy vizs-ga?

Zorigto felszabadultan revet. Gyakran úgy érzi, hogy a felesége még mindig gyerek.

— Jól megtanították neked a nyelvtant abban a híres iskolában ! Természetesen zsvel. — És Zorigto ismét gondolataiba merül. Azt próbálja elképzelni, mi lenne a legszebb születésnapi ajándék ötéves kisfiának.

— Hol van már az a technikum! Azt is elfelejtettem, hogy valaha iskolába jártam! Mondd, Zorigto, ugye nemsokára kapsz fizetést?

„Végül is — gondolja boldogan Zorigto — azért szereli ő a gyereket, csak nincs mindenre ideje...”

Dulszan nyújtózik egyet, s hízelkedve, mintha élete legnagyobb ólmáról beszélne, így szól:

— És nekem mikor veszünk egy bundát? Meddig járjak még ebben a vacakban? Fóka kellene, mindenki olyat hord. Vagy nem is — hadarta —, jobb lenne egy olyan, tudod, milyen ... olyan báránybőr. Moutonnak hívják. Teljesen olyan, mintha fóka lenne, csak inkább barna, vagy szürke, mint az ezüst.

Dulszan egyre élénkebb, az arca kipirul, még a vállát is kifeszíti, mintha már az új selymespuha bundában begyeskedne.

_— Mouton franciául bárányt jelent — szólalt meg zavarában Zorigto.

— Na, ugye, látod — nevetett Dulszan és Zorigtóra villantotta hófehér fogait. — Ha a bárányt jól nyírják meg, és ügyesen kifésülik, felér a legjobb fókaszőrmével is.

Zorigto kellemetlenül érezte magát. Ostobaság ugyan, de az jutott eszébe, hogy kócos, régen nyiratkozott. Nagy nehezen állta csak meg, hogy végig ne húzza kezét a haján. Na és az öltönye...

De lassan erőt vett rajta a felháborodás. Hát hogy képes ez az asszony, egy anya, az ő felesége akkor előhozakodni a bundájával, amikor ő a gyerekről beszél, egy élő, valódi kig emberről, egy értelmes emberpalántáról, aki nagyon-nagyon szereti az anyját. Biztosan most is rá gondol. A gyerekek mindig gondolnak arra, aki szeretnek.

Nem valami erős gyerek.

Gyakran betegeskedik, a keze mindig hideg, de a pillantása kutató, az arca élénk. Már sok mindent pszrevesz maga körül, sokkal többet, mint egyes felnőttek. A nagymamát nagyon szereti, hisz voltaképpen ő neveli — Zorigto és Dulszan soha nem érték rá: dolgoztak, tanultak. De a nagymama nem pótolja az anyát. Es Zorigto pontosan tudja, ezt Erdeni is érti már. A legutóbb is milyen bánatosan ráncolta ösz- sze a szemöldökét, kedves kerek arca pedig, hogy elszomorodott, amikor a nagymama újból magával vitte falura!

— Dulszan — mondja Zorigto —, utazzunk le a fiúhoz, biztosan nagyon vár.

Dulszan nem lesz ingerült, nem vitatkozik.

— Jól tudod — mondja józanul, megfontoltan —, hogy hamarosan revízió lesz a gyárban. Gondolod, hogy ne- ksm nincs, épp elég munkám? Azt hiszed, csak lopom a napot? Nézd meg, itt ülök éjjel-nappal, pontról pontra bekönyvelem az iratokat. Miért idegeskedjem a gyerek miatt is? Tökéletesen megbízom anyádban. Bár mindenkinek ilyen anyósa lenne...

Hát igen, ezek tények. Zorigto mégsem tud velük egyetérteni. De hogyan harcoljon a tények ellen?

Ar

Aztán reggel elment az áruházba. Egyedül. El is tévedt a játékok e különös világában. Hogy ott mi minden volt! Hintaló-ménes, teherautó-oszlopok, fából készült szétszedhető bábeltornyok, babák mindenféle színben,

nációban és méretben, egy egész állatsereglet ragadozókból, óm ezek szelídek, senkit sem bántanak. Zorigto egészen elszédült ebben a világban.

Az elárusítónők sokáig kí- nálgatták a különféle játékokat, de Zorigto úgy vélte, hogy egyik sem az igazi. Mintha magán érezte volna valakinek az állandóan hívogató tekintetét. Körülnézett és meglátott egy hatalmas plüssmackót. Az nézte Zo- rigtót, és Zorigto megértette, hogy ezt az óriási barnásvörös mackót kell megvennie, amely egész lényével valami derűs nyugalmat, kiegyensúlyozottságot áraszt. Ez a mackó mindenkit szeret. Bár elég sokba került, Zorigto mégis megvette, mert tudta, hogy Erdeni szereti a mackókat. Az élőket is. Volt is egyszer egy komoly beszélgetésük a medvékről, de a részletekre már nem tudott visszaemlékezni. A mackó bundája puha, selymes, és mintha meleg is lett volna. Hirtelen az jutott eszébe, hogy vajon a nők, ha a medvebundából kalapot lehetne csinálni, meg tudnák-e nyúzni a szegény állatot? És bár az övé játékmackó volt, ijedten szorította magához.

Tanítás előtt még hazavitte a mackót.

Az úton gyerekek futottak el mellette. Mindegyiknek tetszett a mackó, becézték, játszottak volna vele.

Otthon olyan kényelmesen „foglalt” helyet a dívány sarkában, mintha egyenesen neki készítették volna. Ahogy ott ült a szobában, meghittebb lett az egész lakás, (Folytatjukl) ,