Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-14 / 217. szám

**AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^VA/^AAAA^*AAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAAA/WJI Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: lljics fényszórói Ma már a kisdiákok is jól ismerik a klasszikus lenini jövendölést: kommunizmus egyenlő szovjet­hatalom plusz villamosítás. Mindkettőért hosszú és kemény harcot kellett vívni, a szovjethataloméri is, a villamosításért is. Mindkét értelemben a világosság, a fény erői küzdöttek a sötétség hatalmaival es nem­csak átvitt, hanem valóságos, fizikai értelemben is. Ma is nehéz meghatottság nélkül arra gondolni, milyen természetes ösztönnel ismerték fel a Szciet- unió népei szinte az első pillanattól ezt a szép jelké­pet. Amikor egy-egy isten háta megetti orosz, vagy éppen kazah faluban kigyulladtak az első igazi fé­nyek. az első elektromos világítótestek, egyszerű em­berek milliói érezték meg a népmesék várva várt iga­zát: milyen nagyszerű is az, amikor oszladozni kezd az évszázados sötétség. Ma már senki sem tudná megmondani, melyik öreg paraszt ajkán született meg az áhítatos-elragad- tatott kiáltás a végre megpillantott fényekre: „lljics lámpácskái. •.” lljics lámpácskái azóta bevilágították a tágas szovjetország minden zugát — és oszlatják a sötétsé­get messze e határokon túl is. Nemcsak valóságosan, hanem abban a másik, nagyon szép értelemben úgy­szintén. 1976. szeptember 13-án kopogtak világgá egy olyan szerény hírt a távirati irodák, amely jól érzé­kelteti, hogyan gyútnak ki a földkerekségen lljics lámpácskái. Az UNESCO — az ENSZ kulturális szervezete — legutóbbi adatai, hangzik a hír, arról tanúskodnak, hogy Vlagyimir lljics Lenin művei a fordítások szá­mát illetően első helyen állnak a világon. A szervezet „csak” hatvanegy országban végzett felméréseket és e korántsem teljes vizsgálat szerint is egyedül 1973- ban 336 (!) nyelvre fordították le a szovjetállam, az SZKP megalapítójának műveit­Nemcsak a Volgán, hanem Hudsonon, az Amazo- nason, a Dunán és öt kontinens nagy folyóin is sok­sok víz hömpölygött azóta, amióta valahol a Szovjet­unióban felröppent az első kiáltás „lljics lámpáeskái- ról”. És ha az ember elolvassa ezt a szerény, nehány- soros UNESCO-közleményt, örömmel, elégtétellel gondol arra, hogy a roppant életmű nem volt hiába­való. Az a fény, amelyet Lenin hagyatéka áraszt, ma már nem mérhető semmiféle optikai műszerrel. A lámpáeskákból fényszórók lettek és kévéjük előtt hát­rál mindenfajta sötétség. (KS) Vizsgálat a pénteki repülőgép- katasztrófa ügyében BELGRAD: Szakemberek vizsgálják a két repülőgép „fekete dobo­zát”, s ebből próbálják meg­állapítani a gépek sebességét, magasságát, valamint egyéb repülési adatait. Mint jelen­tették, őrizetbe vették a zág­rábi földi irányító központ öt alkalmazottját. Habár hi­vatalosan nem emeltek még ellenük vádat, a vizsgálatot folytató bizottság vezetője ki­jelentette, hogy a katasztró­fát valószínűleg az irányító­központnak a repülési ma­gasságra vonatkozó hibás utasítása okozta. Mint szemtanúk elbeszélé­séből kiderült a két repülő­gép utasai közül egyetlen­egy, egy kislány került élve a földre, de néhány perccel később ő is belehalt sérülé­seibe. Jugoszláviában vasárnap a katasztrófa áldozatai emléké­nek adózva — nemzeti gyász­napot tartottak. Merényletterv Edward Kennedy ellen Springfield: A Massachu­setts állambeli Springfieldben őrizetbe vettek három em­bert Edward Kennedy szená­tor elleni merénylet szerve­zésének gyanújával. A rend­őrség egyelőre csak annyit közölt, hogy a gyilkossági tervről a három összeesküvő egyikétől értesült. Kissinger afrikai játszmája 4 így látja a , Newsweek ka­rikaturistája a H felszabadító harc által ve­szélyeztetett , ' dél-afrikai fajüldöző poll- ­tika helyzetét. , ... . „Hosszú, fárasztó körút és a dél-afrikai fajvédő rezsim főnökével, Vorsterrel foly­tatott zürichi megbeszélés után Kissinger amerikai kül­ügyminiszter visszautazott Washingtonba, majd elin­dult Dél-Afrikába, hogy — hasonlóképpen az emlékeze­tes „közel-keleti ingázó dip­lomáciához” — megkísérel­jen Amerikának kedvező megoldást találni a fekete földrészen”. Történelmi szempontból a kilátások nem különösebben kedvezőek. Ma már világos, hogy a portugál gyarmatbi­rodalom összeomlása, s ezen túlmenően az, hogy Angolá­ban és Mozambikban impe­rialistaellenes, sőt a fejlődés kapitalista útját is elutasító rendszerek kerültek hata­lomra — döntően megváltoz­tatta Fekete Afrika erőviszo- nyait. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Szaharától délre le­vő országokat ne gyengítenék a törzsi és a gyarmati múlt­ban gyökerező ellentmondá­sok. Elég emlékeztetni arra, amikor az angolai polgárhá­borúban a támogatást ille­tően választani kellett a ha­ladó és törvényes Neto-kor- mány meg a nyugati zsoldo­sok és a dél-afrikai rezsim hadserege által támogatott szakadár erők között — ak­kor az Afrikai Egységszerve­zet fele-fele arányban vok­solt! Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az afrikai földrész jelenlegi legszilárdabb reakciós rend­szere, a fajüldöző dél-afrikai rezsim egyben gazdasági kö­zéphatalom is. Fekete Afrika jó néhány országa kiterjedt gazdasági és kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a Vors- ter-rezsimmei. AMÍG NEM KÉSŐ Nyilvánvaló, hogy Kissin­OMmm 1976. szeptember 14., kedd ger az amerikai diplomácia élén éppen ezekbe a lehető­ségekbe kapaszkodik, hogy az amerikai gazdasági és stratégiai érdekek számára elfogadható megállapodást érjen el — amíg nem késő! Felvetődik természetesen a kérdés: miért olyan lényeges Washington számára, hogy az elnökválasztási harc cél­egyenesében diplomáciai energiájának egy részét Fe­kete Afrikára összpontosítsa — amikor két vagy három évvel ezelőtt ez az egész tér­ség még ötödrendű volt az amerikai külpolitikai rang­sorban. A válasz: Mozambik és Angola után e földrészen az események erőteljesen fel­gyorsultak és mindenekelőtt Rhodésiában a felszabadító mozgalom áradata bárme­lyik pillanatban áttörheti a fajvédő Smith-rezsim gát­jait. Ráadásul ebben a kér­désben Fekete Afrika orszá­gai jóval egységesebbek, mint Angola ügyében, nem szólván arról, hogy ma már az európai tőkéshatalmak nagy része sem vállalkozhat a Smith-rezsim politikai tá­mogatására! Rhodésia azonban egyben a Dél-afrikai Köztársaság előretolt bástyája is. Ha Rho­désiában megvalósul a több­ség uralma a fehértelepes ki­sebbség felett, akkor a Dél- afrikai Köztársaság teljesen elszigetelődik és a Vorster- rezsim helyzete előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Az óriási feszítőerőket világosan mutatta az, hogy Rhodésiá­ban Smith brutális katonai és rendőrterrorja ellenére növekszik a felszabadító mozgalom nyomása. Magá­ban a „fehér főerődben”, Dél-Afrikában, a sortüzek rövid idő alatt háromszáz halottat követeltek; a lavina megindult és lassan arról beszélhetünk, hogy kialakul­nak egy fegyveres harc poli­tikai feltételei. A TÖKÉSVILÁG ARANYBÁNYÁJA A helyzet tehát rendkívüli gyorsasággal vált kritikussá. Washingtonnak ezért lépnie kellett. Vagy legalább is kel­lene. A lépéskényszert indokol­ják az amerikaiak stratégiai és gazdasági érdekei is. Azon a hivatalosan hangoz­tatott amerikai érven lehet vitatkozni, hogy a Vorster- rendszer bukása veszélyezte­Antifasiszta ellenállás napja az NDK-ban - Habsburg Oltó Nyugat-Berlinben Kocsis Tamás, az MTI tu­dósítója jelenti: A fasiszta terror áldozatai­ra, az antifasiszta ellenállás harcosaira emlékeztek a hét végén az egész Német De­mokratikus Köztársaságban. A Berlinben vasárnap meg­tartott százhúszezres nagy­gyűlésen — amelyen rószt- vett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára és az egykori ellenállók sok képvi­selője Európa számos orszá­gából — Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, az NDK Államta­nácsának elnöke tisztelettel adózott az antifasiszta ellen­állás egykori és mai harco­sainak. Hangsúlyozta: „a Né­met Demokratikus Köztársa­ság a szocializmusért és a békéért vívott harcával hiven őrzi az antifasiszta ellenállók hagyatékát. Az a tény, hogy Európa jelenleg e század leghosszabb békeidőszakát éli, jól kifejezi az antifasisz­ta ellenállók harcának nagy értékét.” Stoph felhívta a figyelmet, a fasizmus mai veszélyére, jelentkezésére a világ külön­böző részein, s hozzáfűzte: fokozódnak az enyhüléselle­nes erők kísérletei, hogy megtorpedózzák a megkötött sz"':ződéseket, vagy akár megsértsék a nemzetközi jo­got. Ezek az erők. durván megsértik az NDK szuverén jogait és be akarnak avat­kozni belügyeinkbe. Terveik azonban — amelyek végső soron az európai béke érde­kei ellen irányulnak — ku­darcra vannak ítélve”. Az NDK Államtanácsának elnöke megismételte a szocia­lista német állam elvi állás­pontját: „a tőkés államokkal — beleértve az NSZK-t is — készek voltunk és készek va­gyunk kapcsolatainkat tárgy­szerű és kölcsönösen előnyös alapokon fejleszteni”. ★ A nyugatnémet nyíltan re- vansi-ta ún. áttelepültek szö­vetsége vasárnap Nyugat- Berlinben tartotta meg „a haza napja” elnevezésű ren­dezvénysorozatát, amelynek tartalmát a Berliner Mor­genpost, a jobboldali nyugat­berlini Springer lapja így fogalmazta meg: „Berlinben és a szövetségi köztársaság más területein e napon sok ember gondolata messze száll, elszáll minden terület­re, ahonnan egykor elűzték őket”. A Charlottenburgi Sport- csarnok szónoka ebből az al­kalomból Habsburg Ottó volt, aki beszédében egyaránt tá­madta az NSZK kormányá­nak keleti politikáját, a Szovjetunióval folytatott tár­gyalásokat, s a Szovjetuniót, a szocializmust. Az áttelepül­tek szövetsége Habsburg Ottót „a német kelet és az önrendelkezési jog terén szerzett érdemek” plakettjé­vel tüntette ki. A hét végén egyébként Nyugat-Berlinben tartott vá­lasztási nagygyűlést Helr.-it Kohl, a CDU és Fr j Josef Strauss, a CSU elnöice. Földrengés Olaszországban Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti: Drámai éjszakát töltött va­sárnapra és hétfőre virradó­an a szabad ég alatt, a fagy­ban Friuli lakossága azután, hogy szombaton a kora esti órákban újabb két erős föld­lökés rázta meg a tarto­mányt. A szombati földren­gés 7—8-as erősségű volt és ugyanazt a körzetet sújtotta, amelyet négy hónappal ez­előtt, a május 6-i tragikus földrengés is ért (az 9—10-es erősségű volt a mercalli-ská- la szerint). Gemona, Venzo­ti-e az Afrika körüli hajó- forgalmat — arról azonban már nem, hogy az amerikai flotta lehetséges támaszpont­kikötőket veszítene. Még ke­vésbé vitatható, hogy Fekete Afrika felmérhetetlen ásvá­nyi kincseinek egyértelmű ellenőrzése kicsúsznék az amerikai trösztök kezéből. Ezen belül különleges je­lentősége van annak, hogy Dél-Afrika a tőkés világ leg­nagyobb aranytermelője és a Vorster-rendszer bukása be­láthatatlan bonyodalmakat okozna az egyébként is inga­tag nemzetközi tőkés pénz­piacon. Ezért hát a sietség. Ezért találkozott Kissinger Zürich­ben, „semleges pályán” Vors­terrel. Az amerikai külügy­miniszter terve egyszerű — de végrehajtani bonyolult. Kissinger azt kívánja Vors- tertől: gyakoroljon nyomást az elsősorban és közvetlenül fenyegetett rhodésiai Smith- rezsimre, hogy rövid időn be­lül adja át a hatalmat a többségnek, lehetőleg persze a Washington számára elfo­gadható „mérsékeltebb” szárnynak. Ez nem kevesebb, mint azt kívánni Smithtől, hogy a magasabb rendű amerikai stratégiai és gazda­sági érdekek szolgálatában távozzék a politikai színpad­ról. VARAKOZÓ ÁLLÁSPONTON Kissinger nyilvánvalóan azt reméli, hogy Rhodésia feláldozásával a feszültség egy időre megenyhül, a Vors- terre nehezedő nyomás csök­ken és Washington időt nyer arra, hogy egy tartósabb megoldást dolgozzon ki. A zürichi zárt ajtók mögül ki- szivárgott hírek szerint Vorster az ostromlott erőd­ből másképpen látja a hely­zetet, mint Kissinger, a biz­tonságos Washingtonból. A jelek szerint elutasította azt a kérést, hogy megadásra kényszerítse saját rendsze­rének előretolt hadállását, Rhodesiát. (— i —e) ne, Osoppo és Buia közsé­gekben összeomlottak a má­jusi földrengéskor már erő­sen megrongálódott házak. Gemona történelmi műemlé­kei teljesen megsemmisültek. Összeomlott néhány május óta helyreállított épület is. Tarvisio és Udine között megszakadt a vasúti össze­köttetés. Az anyagi károk súlyosabbak, mint a májusi katasztrófa után. Több sérü­lés is történt, s egy halálos áldozatról érkezett jelentés. A földlökések csökkenő erősséggel egész vasárnap követték egymást. Hétfőn hajnalban szintén két erősebb lökést észleltek. Szombattól összesen 20 kisebb-nagyobb PEKING: Szombat óta vo­nulnak a végtisztességet te­vők a KKP KB csütörtökön elhunyt elnökének, Mao Ce- tungnak az Országos Népi Gyűlés épületében felravata­lozott holtteste előtt. Az ün­Az amerikai elnökválasz­tási kampány Carter—Ford csatáival egyidőben jó né­hány mellékhadszíntéren is folynak a küzdelmek. A de­mokraták szeretnék bebizo­nyítani, hogy a republikánus kormányzat nemcsak szám­lálatlanul hajigálja ki az ab­lakon az adófizetők pénzét, hanem azt is, hogy a „köz­ti vsasági párti vezetők a kü­lönböző állami intézmények élén meghonosították az ál­lamkassza rendszeres kiürí­tésének legkülönbözőbb mód- szex'eit”. Akárcsak az Ezeregyéjsza­ka meséiben, Harun al-Rasid Kalifa, a szenátus egyik vizs­gáló bizottságának demokrata vezetője. Frank Moss is nyűtt ruhát öltött, segélyre szoruló szegényembernek ál­cázta magát néhány munka­társával együtt, és hozzálá­tott, hogy megállapítsa: mi­ként is működik a szegények számára létesített egészség- ügyi program, a 'Medicaid szervezete. Az álruhás vizsgálódás nyilvánosságra hozott ered­ményei szerint a Medicaid évente sok milliárd dollárt emel ki az adófizetők zsebé­ből. Néhány apróság a Medica- id-dossziéból: „Az orvosok teljesen fölösleges vizsgála­tokat végeznek, általában minden vizsgálatról legalább kétszer küldenek számlát l Medicaid központjának.” Minden alap és szükség nél­kül küldik klinikáról klini­kára a beteget, hadd nőjön földmozgást számoltak meg. Friuliban a lakosság még korántsem heverte ki a má­jusi földrengés katasztrofális következményeit. Az érintett körzetben több mint 40 ezren laknak jelenleg sátorban, s a közelgő tél miatt rendkívül sötét kilátásoknak néznek elébe, mivel a hatóságok kés­lekednek az újjáépítő munka szervezésével. Az újabb földrengések nyomán teljes kétségbeesés és pánik uralko­dik a lakosság körében. A helyi társadalmi szervek az eddigieknél sokkal határo­zottabb intézkedéseket sür­getnek a fedél nélkül marad­tak téli ideiglenes elhelyező-,^ sére. nepélyes végső gyászszertar­tásra szombaton kerül sor a pekingi Tien An Men téren. A kínai főváros egész terü­letén rendőri és katonai őr­járatok cirkálnak. Megerősí­tett őrjáratok jelentek meg az ország más városaiban is. az orvosi számla. Moss sze­nátor egyik munkatársa megjelent az egyik Los An- geles-i kórházban és egy üvegben átnyújtotta a szük­séges mennyiségű vizeletet vizsgi 'at céljaira: azzal az ap­ró változtatással, hogy a gon­dosan lezárt üvegbe folyé­kony szappant töltött. Az eredményt így adta ki a la­boratórium: normális, min­den szempontból negatív. Moss szenátor egy másik munkatársa számára, akinek egyébként tökéletes a szeme, három különböző szemüve­get írtak fel. Egy harmadik vizsgáló bizottsági tag levet­kőzött, és odaállt a röntgen­gép elé; aztán megállapítot­ta, hogy a készülékben nincs film. A vizsgáló bizottság, Moss szenátorral az élén, kereken száz kórházat látogatott meg New York City-ben, New Yersey-ben, 'Michigan és Ka­lifornia államokban. Mind­annyian makkegészségesek vo)tak — és mindegyiküknél a legkülönbözőbb betegsége­ket írták fel az orvosok a vizsgálati lapokra, megfázás­tól bronchitisig, vesegyulla­dásig. A vizsgáló bizottsági út végén Frank Moss szená­tor az egyik East Harlem-i Medicaid-gyógyszertár előtt bemutatta az újságíróknak azt a zacskóra való orvossá­got, amelyet előző nap írtak fel számára olyan betegségek ellen, amelyekről akkor hal­lott először az egészséges fiatal politikus. g. tr.--------------------------------------------------------------­------- ug K atonai őrjáratok Pekingben Választási korteskedés—álruhában

Next

/
Thumbnails
Contents