Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
Falikép Hangulatos faliképet készíthetünk rövid idő alatt, rátétes megoldással olyan anyagokból, amelyek nem rój fosodnak ki. így például f filc, posztó, bőr, műbőr fel- használásával. Négyzetháló segítségével tetszés szerinti méretre nagyítjuk a ló figuráját, majd különböző színű — barna, sárga, fekete. fehér — anyagból kivágva, ragasszuk fel semleges színű lapra, amely lehet a méterben is kapható műszal- na, zsákvászon, rafiaszövet, lylon-szalma. Ha olyan anyagunk van sak kéznél, amiről feltehe- ő, hogy kirojtozódik, úgy azt nem ragasztjuk, hanem nagyon sűrű és apró pelen- -.aöltéssel applikáljuk rá az alapra. A kép felső szegélyére varrjunk 2—3 cm magas füleket, ezekbe keskeny, lapos lécet bújtatunk, úgy akaszthatjuk a falra. Az aljára pedig az alapkelme saját szálaiból rojtot húzhatunk ki. vsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaamaaaaamaaaamaaaamaaaawammaaaamawsa ROZSA ENDRE: \ Meggykóstoló 2EN0 AlíalAnoS Bezzeg az én időmben... P.-nénak három leánya van. A két nagyobbat tanítottam 2—2 évig. Édesanyjukat példaképül állítható, nagyon jó édesanyának tartottam. Leányait jól nevelte, megtanította őket illedelmesen viselkedni, szépen beszélni, testvérszeretők voltak a lánykák, akiket magavarrta ruhácskáikban mindig tisztán járatott. Igaz, az édesanya, csak bedolgozó volt, mégis csodáltam, hogyan jut annyi mindenre ideje, hiszen a leckéket, táskákat is mindig ellenőrizte, ott volt minden szülői értekezleten, figyelemmel hallgatta apró pedagógiai tanácsaimat, 7 Évekig anya-példaképül állt előttem, s azután szép lassan megváltozott a véleményem. v Hogy miért? Azt is elmondom. , Ahogyan a leánykák felcseperedtek és elérték a 12— 13. évet szép sorban, de mind a három teljesen kicsúszott az édesanya kezéből. Akkor kezdett kibontakozni egyéniségük, volt már egyszer-egyszer véleményük, lett volna egyéni ízlésük, s ezt a jó édesanya mindenáron el akarta fojtani. Szidta azt, ami divatos, rá akarta erőltetni a serdülőre a maga fiatalságának divatját, eszményképeit Szidta a farmernadrágtól kezdve a beat-zenén keresztül a „szia” köszönésig mindazt, ami mai. A legnagyobb leánykával beszélgettem erről, tőle tudom mindezeket. Panaszkodott, hogy a mama mindig csak azt hajtogatja nekik, hogy: „Bezzeg az én időmben!” Fodros, hímzett ruhát akart rájuk adni, amibe társaik kinevették. Ha „mini” a divat akkor azt tiltja, ha „maxi”, akkor azt szidja, s most a legkisebb serdül éppen, neki a „midi”-t ócsárolja és mindenképpen rá akarja erőltetni az ötvenes évek divatja szerint készült ruhát. Zsuzsi — a legidősebb — eleinte megpróbált őszinte lenni úgy, mint kiskorában. Elmesélte, hogy melyik fiú tetszik neki. A mama erre felháborodással, megbotránkozással reagált, mindennek lehordta a lányát. És mit ért el vele? Legközelebb már meg sem kísérelte elmondani apró kis titkait. A barátnőkhöz menekült, mert tudjuk jól, az örömöt és a bánatot el kell mondani valakinek, mert különben megfulladunk tőle. P.-né szép sorban elvesztette mind a három gyermekét. Jó kislányok ők, csak modernek, öntudatosak, akiknek van önálló véleményük, korszerű ízlésük. Sajnos, nagyon sok édesanya van, mint P.-né, aki leánygyermekének csak 12 —13 éves koráig kitűnő édesanyja*. Pedig milyen jó lenne, ha sokan lennének olyanok, mint F.-né, Vera mamája. Neki mindent el lehet mondani, ő a lánya legjobb barátnője. Vera még a fiúktól kapott levelet is megmutatja neki, pedig most már egyetemista. Zsuzsi irigyli is Verát, néha-néha elmegy az ő édesanyjához és elmond neki mindent. Nekem erről így beszélt: „De jó is lenne, ha nekem olyan édesanyám lenne, mint Verának!” Milyen szomorú kis vallomás ez! P.-né, ez a kitűnő, szorgalmas, jó szándékú asszony mennyire elhibázta remek nevelését valahol a pubertáskor küszöbén. Ne akarjuk a mi fiatalságunk szokásait, divatját, gondolkozását, modorát ráerőltetni fiataljainkra, leányainkra. Próbáljunk meg velük haladni és a legkényesebb korban — 12—13 év körül — ne ellenkezzünk, mert csak dacot vált ki. Dr. Gergely Károlyné Barlangkutatók meglepetése Három svájci barlangkutató „antik” pénzhamisító műhelyre bukkant a Wallisi Alpok egy nehezen hozzáférhető barlangjának hasa- dékaiban. A több mint száz évvel ezelőtt működött műhelyben hamis érméket találtak, rajtuk dombornyomással az cv- szám: 1820. Tovább kutatva befejezetlen érméket és fémhulladékot fedeztek fel. A hamisítók valószínűleg 1850 körül tevékenykedtek a sza- kadékos hegységben. Fűzkosarad csordultig láz, rázkódtatja gyümölcsizzás. Parázs tódul így a rácsnak, ketrecének a káprázat. Légüres csönd mélye tárul, buborékja körémzárul. Ujjad bögyén, dárdahegyen, pörög e gömb, forog velem. Sugár, akit árnya köröz — súlyos skarlát gyöngy börtönöz. Láng kínlódik így az éjben, önnön foglár fénykörében. Ügy zársz be, hogy nem nyílhatsz ki, bezárulsz, mert nem nyithatsz ki, úgy árulsz el, hogy nem adsz ki — köreidből nem tilthatsz ki! Kristálygömbben vérbefagyva éretlen nap hül ragyogva. Páros meggyet véve szádba, ikerré lesz ragyogása. Egy magány két üvegmeggyben s/éjjelroppan, összereccsen. A tudatlanság vására Egy francia újságíró évek óta gyűjti a tanulók dolgozataiban található aranyköpéseket, s nemrégiben „A tudatlanság vására” címmel kötetbe is foglalta őket. Ebből közlünk néhány, rí:- • ?t. ★ MATEMATIKA — Határozott számnak azt a számot nevezzük, amelyet szabad szemmel is láthatunk. ★ — A kör sarkok nélküli zárt görbe vonal, azért zárt, hogy ne tudjuk, hol kezdődik. ★ — A négyzet olyan mértani kép, amelynek minden végében egy egyenes sarok van. ★ — A nyolcszög olyan négyszög, amelynek nyolc oldala van. — A paralelopipedon olyan állat, amelynek lábai párhuzamosak. ★ ÜRTUDOMÄNY — A Holdnak vannak lakói, ezt bizonyítja az, hogy éjjel ki van világítva. ★ — Az Északi-csillag a Nagy Medve farkán van. ★ — A déli féltekén a hajósok a Vöröskereszt csillagkép szerint tájékozódnak. ★ KÜLÖNBÖZŐ FOGALMAK — Az egyiptológus az az ember, aki átkormányozza a hajókat a Szuezi-csatornán. ★ — Az örökléstan tudománya magyarázza meg, hogyha nagyapánknak és apánknak nem születtek volna gyerekei, mi utódok nélkül maradnánk. ★ FIZIKA —• Arkhimédész törvénye: Első változat: Minden vízbe mártott tárgyat elveszettnek tekinthetünk, ha félórán belül nem bukkan fel. Második változat: Minden folyadékba mártott test nedves lesz. L. Zs. Kegyvesztett lett a pop A popnak határozottan vannak ellenségei! Még saját hazájában, a ködös Albionban is. Az Aude-ban és Oran- ge-ban meghirdetett pop-fesztiválok betiltása után egy Kent grófsági kis Salu, Broad Oak lakossága határozta el, hogy minden eszközzel megakadályozza a fesztivál megtartását, amelyet mintegy 10 000 fiatal részvételével a hónap végére terveztek. A szervezőknek korábban le kellett mondaniok arról, hogy a fesztivált a sussexi repülőtéren rendezzék meg. Most pedig a Broad Oak-i lakossággal gyűlik meg a bajuk. A kenti parasztok elhatározták, hogy elbarikádozzák az utakat, nehogy a fiatalok ellephessék a vidéket. Az egyik paraszt méltatlankodva jegyezte meg: „Hát nincs nekünk elég problémánk most a szárazsággal?” Amint megszületett a gyerek, nejem rögtön feltette a kérdést: vagy-vagy? Vagy bejuttatom a gyereket a bölcsődébe, vagy én fogom pelenkázni. Könnyű azt mondani, hogy — bölcsőde. De könyörgöm, hol találok én olyat, ahol tárva-nyitva minden ajtó? A túl- jelentkezőkből a következő 5 éves tervidőszakra is jutna. Próbáltam ezt a feleségemmel megértetni, de ö hajthatatlan maradt. — Gondoltad volna meg előbb! A rendes emberek előbb megkérvényezik a bölcsödét és csak azután nősülnek. Engem nem érdekel semmi, intézd el és kész! Ha nem, gondoskodj egyedül a gyerekről! Értem én mindezt, értem, de hol szerezzek egy bölcsődét? Idegességemben a falra tudtam volna mászni. Még álmomban is dadáért kiáltoztam. A munkahelyemen problémát problémára halmoztam. A helyzet egyre kilátástalanabbá vált, mígnem egyhónapi SZ. DALMATOV: idegőrlő gyötrődés után eszembe jutott: van a feleségemnek vidéken egy távoli rokona. Távoli igaz, de rokon. Nyugdíjas. Előkerestem a címét és már utaztam is. Nagy nehezen megtaláltam a nénit. Kissé tartózkodóan fogadott: Amikor meghallotta jövetelem célját — felháborodott. — Mit képzelsz, öreg fejjel pelenkát mossak? Itt vannak az állataim. Tehén, kacsa, liba meg minden. Ki etesse ezeket? Ne beszélj itt nekem össze-vissza. Nekem itt a gazdaság, punktum! Es én csak álltam, álltam kétségbeesett tekintettel bámulva rá, kézzel-lábbat magyarázkodva. Előhozakodtam a rokoni segítséggel, az összetartozással, ecseteltem leendő családi boldogságunk fontosságát, a jövőnket, ami most tőle függ. Estig könyörögtem neki. Amikor befejeztem, megittam három pohár vizet, és Sokk aludni tértem. A néni pedig búcsút in-; tett, megvette a vonatjegyet, felutazott< hozzánk. Reggel korán keltem, megetettem az állatokat, kigyomláltam az ágyúsokat és jelentkeztem a helyi szövetkezetbe munkára. Hála műszaki végzettségemnek gépkezelőként alkalmaztak. Itt élek hát azóta — immár hat éve — falun. Élenjáró lettem, • megnövekedett a háztáji gazdaságom. Nyaranként leruccan hozzám az egész család. Kislányom nemsokára iskolás lesz. Lehet, akkor vissza megyek a családomhoz, folytatom a mérnöki munkám. Feltéve, ha a rokon néni' hajlandó lesz visszajönni falura. (Boraié Rozália fordítása) A címbeli szót újabban igen sokszor halljuk és olvassuk, s így nem véletlen, hogy szócsaládja is egyre terebélyesedik. Ennek az idegen eredetű szónak jelentéstartalmáról, illetőleg használati értékéről bizonykodik ez a szósor: összeütközés, összeütödés, lökés, csapás, közvetett hatás; a szervezetet ért erős hirtelen megrázkódtatás, heves érzelmi hullámzást kiváltó külső hatás, inger stb. A szó családjába tartoznak ezek a nyelvi formák is: sokkol, sokkolás, idegsokk, műtéti sokk-kezelés, stb, stb. Arról a jelenségről is be kell számolnunk, hogy a sokk, sokkol, sokkolás megnevezések egyre gyakrabban vállalnak kulcsszói szerepet a szépirodalmi alkotásokban is. De éppen napjainkban költőink szókincsének és motívum-készletének gazdagabbá, árnyaltabbá tevésében is szerephez jut szavunk. Szemlér Ferenc versének ezt a címet adja:.Sokk. S hogy a szó fogalmi értéke milyen jelentésváltozással bővült, és sajátos hangulati értékkel telítődött, kitűnik ebből a versrészletből: „A mutatók visszaforogtak. / Most ütött órája a sokknak. / A széjjel robbant nyugalom / megsebezte egész valóm”. And- rássy Lajos Tán kinövöm e sokkot című költeményében ^ a versbeli beszédhelyzet ./ pontosabb megértését is elő- >) segíti a sokk szó használatával: „Tán kinövöm e sokkot / s a sírig kísér”. Mint orvosi műszó, a versek nyelvi szövetében elsősorban kifejező stíluseszközként segíti a költői mondanivaló hatásos megfogalmazását. Fábián Sándor, az orvosköltő egy baleset kapcsán írta le ezeket a sorokat: „Siettetett a rém: / a sokk, mely ilyenkor beállhat” (Fábián: Elsősegély: a baleset). Márki Zoltán Múljon el a földtől című alkotásában ez a szakszó újszerű lírai közlésformának is bizonyult: „S melltörő szorításból, / mint vasba vert rabot / az idegrázó ráspoly, / reszelt ki — már a sokk”. Turbók Attila Anyám című költeményében a sokk megnevezés logikai-fogalmi értékén túl a mondanivaló emberi oldalának kiemelésére is alkalmas kulcsszó ebben a versrészletben: „Kórtermek, sokkok, klinikák / bérlete lapul zsebedben, / és állok eléd csak, állok itt / gyógyszerek garmadával”. Széles körben ismeretes ez a közmondásunk: Jóból is megárt a sok. Formailag egészen meglepő, szellemes költői játéknak tűnő versmondatot formál e szólásból Szilágyi Domokos Közmondások és szólások című költeményében: „Jóból is megárt a sokk”. A formai játék azonban nagyon is figyelemre méltó, komoly mondanivalót hordoz. Példatárunk arról is meggyőzhetett bennünket, hogy költőink sok szakszót használnak fel igen hatásos szóképek megalkotására, s má már egyetlen tudományos jellegű terminológia sem idegen „test” a versek élő szövetében. Dr. Bakos József mm f r tAAAAAAAWvVW'AVvVWWWV\A\\\VVWWvV\ vNA/VNAA/*
