Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
%*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAASW Lelkes Miklós: FAZEKAS LAJOS: Kék idő napfény a palack mélyén kis összehordott házak lejtők kövek szerelmek milyen utakra várnak? nagy kék legyezők szélén legyek járnak s virágok ezüst gyűszűben ének ismerős búcsúzások kakas motoz a kertben itt-ott feltűnik néha a bokrok közöt elnyűtt poros piros taréja a felhők túlfehérek ' kék idő csigaháza mélyén komondor alszik komoran, elcsigázva szándékok utak tervek . beszűkült furcsa élet zsákutcák kinyílt szája sötét üregbe téved a tegnapi szavakra nem emlékszik már senki tűnődő furcsa versem ez a táj elfelejti mégis: csak önmagáért megyek a kék időben kérdőjel-virág hajlik az útra kétkedőén Hidak, csillagok Ej. A levegő tiszta és hideg, a fénynek most nincsen udvara. Hidak, csillagok nézik a vizet; sötét házak. Ballagok haza. A túlsó parton neon-lámpasor, reklám villog — fények özöne. Egy dalt dúdolok, szerelemről szól: pár sor maradt csupán s a zene. A vizen fémek fény-hídja remeg, — fény-pillérek hegyén fény-hidak — a nyugalmat tartják; — a reggelek súlya alatt összeomlanak. SIMÁI MIHÁLY: Utazás T Fák fölverekszik magukat ■* a dombra Két sor óriás napraforgótányér csap össze Tanácska fehérük Fölötte hujjogat egy akác Sásköszörülte tó Füzek Forgó ág Gyümölcsszédület S az az eke ahogy kiszántja csikorgó emlékeimet A csattogás emeletén rendülve állok Hallgatom elzúg a nagy fehér sörény s nincs táltosom nincs táltosom Pillanatok (Fotó: MTI) WVWVAA/WVWWWS/WWWWVWW'AMAAA/NAMAAAAAMAAAAAAAAAAWWVWAAAAA/WWAAA^^AWA/VAAAAV ^CxUUÖl'3 ZOityállLt OTP Mivel jutalmazzunk? Körlevél — Ha év végére ötösre (négyesre, hármasra) javítod a bizonyítványodat — mondják a szülők — megkapod jutalmul a kerékpárt. Az ilyesfajta céljutalom első pillanatra valóban nagy vonzerőnek tűnik, a gyereket is fellelkesíti ideig-óráig. Ám 1 hónapokon keresztül napról napra nem valószínű, hogy ébren tartja szorgalmát. Ha csemeténk nem is képes rá, hogy elérje az ötös, négyes eredményt, eleve kudarccal jár az ilyesfajta buzdítás. Akkor is, ha olyan nagy a lemaradása, hogy ennyi idő alatt nem tudja bepótolni. A céljutalomnál eredményesebb, ha egyrészt kötelességérzetét próbáljuk feléleszteni, másrészt. érdeklődést keltünk benne a gyenge oldalát képező tantárgyak iránt. Végül is mi lesz a jó bizonyítvány jutalma? Ez a fogalom csak a reklámszakemberek körében ismeretes. Ha jó eredményt ért el a gyerek, csak azt tette, amit joggal elvárhatunk tőle, képességeinek megfelelően dolgozott. Ez a természetes, miért járna ezért jutalom. Ha jó bizonyítványt hoz, dicsérjük meg érte, örüljünk vele együtt. Ha harmonikus a kapcsolatunk, örömünket, dicséretünket a legnagyobb jutalomnak érzi gyermekünk. S mikor vegyük meg a kerékpárt? A születésnapjára, nevenapjára, gyermeknapra, vagy családi ünnepeinken ajándékozzuk meg. Még hasznosabb nevelési szempontból, ha némi erőfeszítésre is késztetjük a lurkót. Mondjuk, megkapja a kerékpárt, ha ő is megtakarít hozzá a zsebpénzéből teszem azt 150 forintot. Gyakori manapság, hogy szülők és gyerekek „üzleti kapcsolatban” vannak egymással. Szabott ára van az ötösnek, a mosogatásnak, a bevásárlásba, takarításba való besegítésnek. Pénzt egyetlen módon juttathatunk lányunknak, fiunknak — zsebpénz formájában. Ha nagyon elégedettek vagyunk vele, még legokosabb a zsebpénz összegét növelni az ésszerű határon belül. Egy esetet tudnék csak, amikor pénzzel is viszonozhatjuk gyermekünk fáradozását, ha olyan munkát vállal el, amiért idegennek szoktunk fizetni. Például felássa a kertet, annak reményében, hogy az így megmaradó ösz- szeget ő kapja meg. Ilyenkor valóban meg is érdemli. Nagyon helytelen viszont, ha a család természetes munka- megosztásában való részvételét, avagy a szorgalmas tanulmányi munkáját jutalmazzuk. Ezt elvárhatjuk tőle. Tanulni, az otthoni teendőkben segíteni — kötelessége. Ezt önzetlenül kell megtennie. Ha minden tevékenységét díjazzuk, ha minden csekélységért díjazást vár, érdekembert nevelünk. Valóban ennek nagy a veszélye, hisz ha nem tanul meg a kisebb és nagyobb közösség érdekében önzetlenül, viszonzást nem várva munkálkodni, nem is fog igazán azonosulni céljaival sem. Ez családi méretekben azt jelenti, hogy felnőtt korában amikor a szülőktől már semmi anyagi támogatást nem várhat el, érdektelenné válik velük szemben. Menynyi eset van erre mostanság! Társadalmi méretekben pedig abba a szervezetbe lép csak be, amelyről úgy véli, haszna lehet belőle. Atányi Horváth László A család szeme fénye késő éjszaka tér haza. Az anya így szól az apához: — Most rajtad a sor, mondj neki valami éleset. — Borotva — szólal meg az atya. ★ Két rab éjjel megszökik a börtönből, de már a falnál börtönőrbe ütköznek. — Ki az?, — Miau — nyávogja el magát az egyik, a börtönőr pedig ezt hallva megnyugodva a másik oldal felé fordul, ahonnan szintén zajt hallott. — Ki az? — A másik macska! — válaszol a másik rab. ★ — Hallom, nyugdíjba mentél. Hogy érzed most magad? — Kiválóan, csak az a baj, hogy most nincs fizetett szabadságom! ★ . Találós kérdés. — Melyik az a két szó, amelyet a diákok leggyakrabban használnak? — Nem tudom. — „Kitaláltad.!, •k — Csak nem akarsz most autót vezetni? — Miért ne? — Olyan részeg vagy, hogy a lábadon is alig tudsz megállni! • — Csak nem gondolod, hogy állva fogok vezetni! 1902. augusztus elején valamennyi ügyvédi kamara a következő szövegű körlevelet kapta: „Igen tisztelt Kolléga Űr! Ezennel értesítem, hogy állítólagos — és közismerten gyógyíthatatlan -n. hülyeségem miatt gondnokság alá helyezésemet törvényesen feloldották. Munkámat szeptember 1-én ismét megkezdem. Kiváló tisztelettel: X. Y. jogtanácsos.” A láb STÄTUSZSZIMBÖLUM Az orvosi rendelőben a betegek a gyógyítás legújabb módjairól beszélgettek, a fogyókúráról, a kocogásról... Egy jéfi, aki eddig hallgatott, most megszólalt:. — Azt mondják, kocogás, fogyókúra? Kipróbáltam mind a kettőt. Ráadásul egyidejűleg, mint komplex módszert. Éhgyomorra futottam. Az eredmény semmi... Egy kedveskedő botos nénike részvéttel érdeklődött: — És mire alkalmazta ezt a módszert? A férfi a térdére mutatott: — A lábam, amely csak egy láb, egy közönséges végtag, annyit szenvedett már, hogy másnak két életre is elég leit volna! — És mitől szenvedett szegény? — érdeklődött tovább a nénike. — Nehéz eset! Nem lehet behajlítani. Az egyik orvos azt dilit ja, hy- pervitaneurózis, w másik szerint a fültömirigygyulladás szövődménye. Pedig jégkorong ütötte meg, amikor kint voltam a meccsen, habár a harmincadik sorban ültem. A közönséges gyógymód semmit sem használ neki. Először' besugárzással kezelték, de rövid időn belül három elektromos készülék is „ kiégett. — És a lábával mi lett? — Kibírta. Ekkor az orvosok tengeri diétát írtak elő. Algával és polippal táplálkoztam. Hat hónapig tengeri csikót, polipot és más hasonló undok tengeri állatkát ettem. És minden. tengervízzel készült. Teljesen felkopott az állam... — Na és használt? — kérdezte a néniké. — Az elején minden rendben volt. „Az óceán ajándékai" bolt minden megrendelésemet teljesítette. A tengeri só azonban egész testemben elkezdett lerakódni. Megindult egy olyan kristályosodás. hogy teljes egészében korall és horzsakő borított be, és egyre jobban víz alá vont. A végén már kádban éltem. — És a lába? — kérdezte újra a néniké. — A lábam kibírta. De az orvos megváltoztatta a diétát; ki tudja, lehet, hogy kopoltyúm nőtt volna. Ekkor áttértem a csípéssel való gyógyításra. Ügy döntöttem, méhekkel kezdem. Egy öregember azt tanácsolta. vegyek egy ötven csípésből álló kúrát. Megkértem a sógoromat, hogy engedjen be a méhészetébe. Bedugtam a térdemet a . kaptárba: egyből megvolt az egész kúra! — És szegény lába? — Amikor összeszedtem magam, látom — a lábam kibírta. Egy másik öreg azt állította, hogy kígyómarástól egy csapásra rendbe jönne a lábam. De honnan vegyek kígyót? Az állatkert egyik őre megígérte, hogy bezár a kígyóketrecbe — a keresztes viperához. Jobbnak láttam azonban, ha az alacsonyabb hőmérséklet gyógyító hatását használom ki. Szakszerűen szólva, elhatároztam, hogy faggyal kezelem. A nagybátyám a mélyfagyasztó üzemben dolgozik mint tűzoltó. Megbeszéltük, hogy a nagy marhacombokkal együtt engem is berak a hűtőbe. Bele is tuszkolt. Bekapcsolta, s mindkét lábamon végigfutott a hideg; a másik lábamnak ez megelőző kezelés volt. Tíz, tizenhárom fok, huszosznegy, negyven ... — És a lába? — kérdezte türelmetlenül a nénike. — Már nem éreztem. Száz foknál... hóemberré váltam ... Igen ... Azután autogén pisztollyal kivágtak a jégből, mivel kalapáccsal már egy darabkát sem lehetett róla lepattintani. — Hát a lába? — emelte meg a hangját a nénike. — A lábam kibírta. Csak teljesen megmerevedett a fagytól. Amikor kiengedett, az összes szőr lehullott róla. Mondom, nagyon bonyolult dolog ennek a végtagnak a gyógyítása! A nénike aggodalmaskodni kezdett: — Ezek után ki vállalkozik rá, hogy egyáltalán foglalkozzon vele? — Mindig akadnak újítók! Most meghosszabbítottam az egészségügyi szabadságomat és elmegyek egy hírneves öreg- anyóhoz. Csodákat művel a beteg végtagokkal! Először ka- padohány-esszenciával borogatja, megcsapkodja csalánnal, majd bezárja az embert egy kicsit a pincébe és az el is felejti, hogy hol fáj, mije fáj! Most minden reményem az öreganyóban van! Evgenij Satko (Bolgárból fordította Dudás Gyula) A címbeli mozaikszót gyakran használjuk szóban és írásban egyaránt. Valóban közismert név. Sajnos, leírásában sokszor elbizonytalankodik a gyakorlat, de még kiejtésében is előfordul a nem megfelelő ejtésforma. Szóljunk először erről. Mozaikszavunk betűző ej- tésű, s így ebbe a szósorba illeszkedik bele szervesen: NDK, SZTK, OTP stb. Mind a hivatalos iratokban, mind a hirdetések szövegében még ma is sok téves írásmód található. Vegyük sorba ezeket a típushibákat. Tulajdonnévi mozaikszó lévén, nagybetűvel kell írnunk: OTP; pontot sem kell tennünk a végére. A határozott névelő a mozaikszó kiejtéséhez igazodik, tehát: az OTP. Ha a teljes nevet használjuk, a megfelelő toldalékokkal ilyen alakokat ejtünk és írunk: az Országos Takarékpénztárban, az Országos Takarékpénztártól stb. A mozaikszóhoz járuló kétvagy háromalakú toldalékok azonban a kiejtett forma hangrendjét követik, és a toldalékok kötőjellel kapcsolódnak a szóhoz: OTP-ben, OTP-től, OTP-nél; OTP-fiók, OTP- ház, OTP-kölcsön, OTP-hiteL levél, OTP-ellknőr stb. A legtöbb hiba a toldalé- kos és az utótagos változatokban fordul elő. Itt Egerben pl. egyik áruházunk tetszetős külsővel megalkotott hirdetőtábláján minden hiba együtt található a szövegben. Kisbetűvel, ponttal és kötőjel nélkül írták le azt a kifejezést: OTP-hitellevél. Ma már az sem véletlen, hogy mozaikszavunkkal a szépirodalomban is gyakran találkozhatunk. Újabban sok versben is kulcsszóként szerepel, s kifejező stilisztikai, poétikai értékű nyelvi formának tekinthető. A legtöbbször szellemes versbeli helyzetekben vállalja a kifejező, közlő szerepet: „Egyetlen öltözet ruhám van, / száztízezerért másfél szobám. / Így harminc évig lesz gondja rám / az OTP-nek.” (Szigeti György: Szonett). — „Egymásra utalva. / OTP-kölcsö- nök szövedékébe szorítva / élünk” (Szigeti: Te meg én). A gunyoros hangvételből is kitetszik, milyen összefüggésekre utal a költő ebben a versrészletben: „Végy itt telket, végy ott telket, / ne légy gyáva, / nem rúg farba. /. az OTP.kamatlába" (Nyerges András: Színes prospektus kezdő spekulánsok részére). Dr. Bak' 'zsef VV»VVVVVVVVVVVVVVVVVVVw\AVAAA> (VVVAAAAAAAA/WVWVy ' i
