Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

%*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAASW Lelkes Miklós: FAZEKAS LAJOS: Kék idő napfény a palack mélyén kis összehordott házak lejtők kövek szerelmek milyen utakra várnak? nagy kék legyezők szélén legyek járnak s virágok ezüst gyűszűben ének ismerős búcsúzások kakas motoz a kertben itt-ott feltűnik néha a bokrok közöt elnyűtt poros piros taréja a felhők túlfehérek ' kék idő csigaháza mélyén komondor alszik komoran, elcsigázva szándékok utak tervek . beszűkült furcsa élet zsákutcák kinyílt szája sötét üregbe téved a tegnapi szavakra nem emlékszik már senki tűnődő furcsa versem ez a táj elfelejti mégis: csak önmagáért megyek a kék időben kérdőjel-virág hajlik az útra kétkedőén Hidak, csillagok Ej. A levegő tiszta és hideg, a fénynek most nincsen udvara. Hidak, csillagok nézik a vizet; sötét házak. Ballagok haza. A túlsó parton neon-lámpasor, reklám villog — fények özöne. Egy dalt dúdolok, szerelemről szól: pár sor maradt csupán s a zene. A vizen fémek fény-hídja remeg, — fény-pillérek hegyén fény-hidak — a nyugalmat tartják; — a reggelek súlya alatt összeomlanak. SIMÁI MIHÁLY: Utazás T Fák fölverekszik magukat ■* a dombra Két sor óriás napraforgótányér csap össze Tanácska fehérük Fölötte hujjogat egy akác Sásköszörülte tó Füzek Forgó ág Gyümölcsszédület S az az eke ahogy kiszántja csikorgó emlékeimet A csattogás emeletén rendülve állok Hallgatom elzúg a nagy fehér sörény s nincs táltosom nincs táltosom Pillanatok (Fotó: MTI) WVWVAA/WVWWWS/WWWWVWW'AMAAA/NAMAAAAAMAAAAAAAAAAWWVWAAAAA/WWAAA^^AWA/VAAAAV ^CxUUÖl'3 ZOityállLt OTP Mivel jutalmazzunk? Körlevél — Ha év végére ötösre (négyesre, hármasra) javítod a bizonyítványodat — mond­ják a szülők — megkapod ju­talmul a kerékpárt. Az ilyesfajta céljutalom első pillanatra valóban nagy vonzerőnek tűnik, a gyereket is fellelkesíti ideig-óráig. Ám 1 hónapokon keresztül napról napra nem valószínű, hogy ébren tartja szorgal­mát. Ha csemeténk nem is képes rá, hogy elérje az ötös, négyes eredményt, ele­ve kudarccal jár az ilyes­fajta buzdítás. Akkor is, ha olyan nagy a lemaradása, hogy ennyi idő alatt nem tudja bepótolni. A céljuta­lomnál eredményesebb, ha egyrészt kötelességérzetét próbáljuk feléleszteni, más­részt. érdeklődést keltünk benne a gyenge oldalát ké­pező tantárgyak iránt. Végül is mi lesz a jó bi­zonyítvány jutalma? Ez a fogalom csak a reklámszak­emberek körében ismeretes. Ha jó eredményt ért el a gyerek, csak azt tette, amit joggal elvárhatunk tőle, ké­pességeinek megfelelően dol­gozott. Ez a természetes, miért járna ezért jutalom. Ha jó bizonyítványt hoz, di­csérjük meg érte, örüljünk vele együtt. Ha harmonikus a kapcsolatunk, örömünket, dicséretünket a legnagyobb jutalomnak érzi gyerme­künk. S mikor vegyük meg a kerékpárt? A születésnap­jára, nevenapjára, gyermek­napra, vagy családi ünne­peinken ajándékozzuk meg. Még hasznosabb nevelési szempontból, ha némi erőfe­szítésre is késztetjük a lur­kót. Mondjuk, megkapja a kerékpárt, ha ő is megtaka­rít hozzá a zsebpénzéből te­szem azt 150 forintot. Gyakori manapság, hogy szülők és gyerekek „üzleti kapcsolatban” vannak egy­mással. Szabott ára van az ötösnek, a mosogatásnak, a bevásárlásba, takarításba való besegítésnek. Pénzt egyetlen módon juttathatunk lányunknak, fiunknak — zsebpénz formájában. Ha nagyon elégedettek vagyunk vele, még legokosabb a zseb­pénz összegét növelni az ésszerű határon belül. Egy esetet tudnék csak, amikor pénzzel is viszonozhatjuk gyermekünk fáradozását, ha olyan munkát vállal el, amiért idegennek szoktunk fizetni. Például felássa a kertet, annak reményében, hogy az így megmaradó ösz- szeget ő kapja meg. Ilyenkor valóban meg is érdemli. Na­gyon helytelen viszont, ha a család természetes munka- megosztásában való részvé­telét, avagy a szorgalmas ta­nulmányi munkáját jutal­mazzuk. Ezt elvárhatjuk tő­le. Tanulni, az otthoni teen­dőkben segíteni — kötelessé­ge. Ezt önzetlenül kell meg­tennie. Ha minden tevé­kenységét díjazzuk, ha min­den csekélységért díjazást vár, érdekembert nevelünk. Valóban ennek nagy a ve­szélye, hisz ha nem tanul meg a kisebb és nagyobb közösség érdekében önzetle­nül, viszonzást nem várva munkálkodni, nem is fog igazán azonosulni céljaival sem. Ez családi méretekben azt jelenti, hogy felnőtt ko­rában amikor a szülőktől már semmi anyagi támogatást nem várhat el, érdektelenné válik velük szemben. Meny­nyi eset van erre mostanság! Társadalmi méretekben pe­dig abba a szervezetbe lép csak be, amelyről úgy véli, haszna lehet belőle. Atányi Horváth László A család szeme fénye késő éjszaka tér haza. Az anya így szól az apához: — Most rajtad a sor, mondj neki valami éleset. — Borotva — szólal meg az atya. ★ Két rab éjjel megszökik a börtönből, de már a falnál börtönőrbe ütköznek. — Ki az?, — Miau — nyávogja el magát az egyik, a börtönőr pedig ezt hallva megnyugodva a másik oldal felé fordul, ahonnan szintén zajt hallott. — Ki az? — A másik macska! — válaszol a másik rab. ★ — Hallom, nyugdíjba mentél. Hogy érzed most magad? — Kiválóan, csak az a baj, hogy most nincs fizetett szabadságom! ★ . Találós kérdés. — Melyik az a két szó, amelyet a diákok leggyakrab­ban használnak? — Nem tudom. — „Kitaláltad.!, •k — Csak nem akarsz most autót vezetni? — Miért ne? — Olyan részeg vagy, hogy a lábadon is alig tudsz megállni! • — Csak nem gondolod, hogy állva fogok vezetni! 1902. augusztus elején va­lamennyi ügyvédi kamara a következő szövegű körleve­let kapta: „Igen tisztelt Kol­léga Űr! Ezennel értesítem, hogy állítólagos — és köz­ismerten gyógyíthatatlan -n. hülyeségem miatt gondnok­ság alá helyezésemet törvé­nyesen feloldották. Munká­mat szeptember 1-én ismét megkezdem. Kiváló tiszte­lettel: X. Y. jogtanácsos.” A láb STÄTUSZSZIMBÖLUM Az orvosi rendelő­ben a betegek a gyó­gyítás legújabb módjairól beszélget­tek, a fogyókúráról, a kocogásról... Egy jéfi, aki eddig hallgatott, most meg­szólalt:. — Azt mondják, kocogás, fogyókúra? Kipróbáltam mind a kettőt. Ráadásul egy­idejűleg, mint komplex módszert. Éhgyomorra futot­tam. Az eredmény semmi... Egy kedveskedő botos nénike részvét­tel érdeklődött: — És mire alkal­mazta ezt a mód­szert? A férfi a térdére mutatott: — A lábam, amely csak egy láb, egy kö­zönséges végtag, annyit szenvedett már, hogy másnak két életre is elég leit volna! — És mitől szen­vedett szegény? — érdeklődött tovább a nénike. — Nehéz eset! Nem lehet behajlí­tani. Az egyik or­vos azt dilit ja, hy- pervitaneurózis, w másik szerint a fül­tömirigygyulladás szövődménye. Pedig jégkorong ütötte meg, amikor kint voltam a meccsen, habár a harmincadik sorban ültem. A kö­zönséges gyógymód semmit sem használ neki. Először' besu­gárzással kezelték, de rövid időn belül három elektromos készülék is „ kiégett. — És a lábával mi lett? — Kibírta. Ekkor az orvosok tengeri diétát írtak elő. Al­gával és polippal táplálkoztam. Hat hónapig tengeri csi­kót, polipot és más hasonló undok tenge­ri állatkát ettem. És minden. tengervíz­zel készült. Teljesen felkopott az állam... — Na és használt? — kérdezte a néni­ké. — Az elején min­den rendben volt. „Az óceán ajándé­kai" bolt minden megrendelésemet teljesítette. A tenge­ri só azonban egész testemben elkezdett lerakódni. Megindult egy olyan kristályo­sodás. hogy teljes egészében korall és horzsakő borított be, és egyre jobban víz alá vont. A végén már kádban éltem. — És a lába? — kérdezte újra a né­niké. — A lábam kibír­ta. De az orvos meg­változtatta a diétát; ki tudja, lehet, hogy kopoltyúm nőtt vol­na. Ekkor áttértem a csípéssel való gyó­gyításra. Ügy dön­töttem, méhekkel kezdem. Egy öreg­ember azt tanácsol­ta. vegyek egy ötven csípésből álló kúrát. Megkértem a sógo­romat, hogy enged­jen be a méhészeté­be. Bedugtam a tér­demet a . kaptárba: egyből megvolt az egész kúra! — És szegény lá­ba? — Amikor össze­szedtem magam, lá­tom — a lábam ki­bírta. Egy másik öreg azt állította, hogy kígyómarástól egy csapásra rendbe jönne a lábam. De honnan vegyek kí­gyót? Az állatkert egyik őre megígérte, hogy bezár a kígyó­ketrecbe — a keresz­tes viperához. Jobb­nak láttam azonban, ha az alacsonyabb hőmérséklet gyógyí­tó hatását haszná­lom ki. Szakszerűen szólva, elhatároz­tam, hogy faggyal kezelem. A nagybá­tyám a mélyfagyasz­tó üzemben dolgozik mint tűzoltó. Megbe­széltük, hogy a nagy marhacombokkal együtt engem is be­rak a hűtőbe. Bele is tuszkolt. Bekap­csolta, s mindkét lá­bamon végigfutott a hideg; a másik lá­bamnak ez megelőző kezelés volt. Tíz, ti­zenhárom fok, huszosznegy, negy­ven ... — És a lába? — kérdezte türelmetle­nül a nénike. — Már nem érez­tem. Száz foknál... hóemberré váltam ... Igen ... Azután autogén pisztollyal kivágtak a jégből, mivel kalapáccsal már egy darabkát sem lehetett róla le­pattintani. — Hát a lába? — emelte meg a hang­ját a nénike. — A lábam kibír­ta. Csak teljesen megmerevedett a fagytól. Amikor ki­engedett, az összes szőr lehullott róla. Mondom, nagyon bo­nyolult dolog ennek a végtagnak a gyó­gyítása! A nénike aggodal­maskodni kezdett: — Ezek után ki vállalkozik rá, hogy egyáltalán foglalkoz­zon vele? — Mindig akadnak újítók! Most meg­hosszabbítottam az egészségügyi szabad­ságomat és elmegyek egy hírneves öreg- anyóhoz. Csodákat művel a beteg vég­tagokkal! Először ka- padohány-esszenciá­val borogatja, meg­csapkodja csalánnal, majd bezárja az em­bert egy kicsit a pincébe és az el is felejti, hogy hol fáj, mije fáj! Most min­den reményem az öreganyóban van! Evgenij Satko (Bolgárból for­dította Dudás Gyula) A címbeli mozaikszót gyakran használjuk szóban és írásban egyaránt. Valóban közismert név. Sajnos, leírá­sában sokszor elbizonytalan­kodik a gyakorlat, de még kiejtésében is előfordul a nem megfelelő ejtésforma. Szóljunk először erről. Mozaikszavunk betűző ej- tésű, s így ebbe a szósorba illeszkedik bele szervesen: NDK, SZTK, OTP stb. Mind a hivatalos iratokban, mind a hirdetések szövegében még ma is sok téves írásmód ta­lálható. Vegyük sorba ezeket a típushibákat. Tulajdonnévi mozaikszó lévén, nagybetűvel kell írnunk: OTP; pontot sem kell tennünk a végére. A határozott névelő a mo­zaikszó kiejtéséhez igazodik, tehát: az OTP. Ha a teljes nevet használjuk, a megfelelő toldalékokkal ilyen alakokat ejtünk és írunk: az Országos Takarékpénztárban, az Or­szágos Takarékpénztártól stb. A mozaikszóhoz járuló két­vagy háromalakú toldalé­kok azonban a kiejtett forma hangrendjét köve­tik, és a toldalékok kötőjellel kapcsolódnak a szóhoz: OTP-ben, OTP-től, OTP-nél; OTP-fiók, OTP- ház, OTP-kölcsön, OTP-hiteL levél, OTP-ellknőr stb. A legtöbb hiba a toldalé- kos és az utótagos változa­tokban fordul elő. Itt Eger­ben pl. egyik áruházunk tet­szetős külsővel megalkotott hirdetőtábláján minden hiba együtt található a szövegben. Kisbetűvel, ponttal és kötő­jel nélkül írták le azt a kife­jezést: OTP-hitellevél. Ma már az sem véletlen, hogy mozaikszavunkkal a szépirodalomban is gyakran találkozhatunk. Újabban sok versben is kulcsszóként sze­repel, s kifejező stilisztikai, poétikai értékű nyelvi formá­nak tekinthető. A legtöbbször szellemes versbeli helyzetek­ben vállalja a kifejező, köz­lő szerepet: „Egyetlen öltö­zet ruhám van, / száztízezer­ért másfél szobám. / Így har­minc évig lesz gondja rám / az OTP-nek.” (Szigeti György: Szonett). — „Egy­másra utalva. / OTP-kölcsö- nök szövedékébe szorítva / élünk” (Szigeti: Te meg én). A gunyoros hangvételből is kitetszik, milyen összefüg­gésekre utal a költő ebben a versrészletben: „Végy itt tel­ket, végy ott telket, / ne légy gyáva, / nem rúg far­ba. /. az OTP.kamatlába" (Nyerges András: Színes prospektus kezdő spekulán­sok részére). Dr. Bak' 'zsef VV»VVVVVVVVVVVVVVVVVVVw\AVAAA> (VVVAAAAAAAA/WVWVy ' i

Next

/
Thumbnails
Contents