Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-30 / 231. szám
Sarlós István Heves megyében Kölcsönös tapasztalatokkal gazdagabban (Folytatás a 1. oldalról) Mint lapunk 1. oldalán a ( tömör hangú, sok nevet és I tényt felsorakoztató kommü- i nikénkben már közöltük, ) Sarlós István, r párt Politi- ; kai Bizottságának tagja, a | Hazafias Népfront főtitkára tegnap egész napos látogatást jKtétt Heves megyében. Kelle- Bpmes, jó időt fogott ki a ked- 7 vés vendég, hiszen a leg' szebb, legsikeresebb eredmé- j nyékről szólni is szebben ] hangzik, ha kellemes az idő, j ha a vendéglátás baráti hőfokát a nap sugarai is hevítik. Nos, aki az egész napos programot jól követhette — ezt tehette e nap krónikása is — bízvást elmondhatja, leírhatja, hogy sem a nap hevében, sem a szívélyes fogadtatás hőfokában nem lehetett kifogásolnivalója a Politikai Bizottság tagjának. Az átlag újságolvasó, aki csak — nem egyszer az újságíró hibájából is — beleolvas egy-egy szűkszavú kommünikébe, ahol nevek sorjáznak és adatok, ahol gyakran találkozhat ezzel a kifejezéssel, hogy: „tájékoztatás” -*r- ritkán gondolja azt, hogy ezek az egész napos találkozások, amelyek az utóbbi évékben a párt vezetőinek murtkamódszerévé és gyakorlatává váltak, a legkevésbé sem rutinlátogatások. A megye vezetői, üzemek, intézmények képviselői nem valamiféle előre kimódolt protokoll szabálya} szerint tájékoztatják a vendéget, habért! sokoldalú, részletes, rhindenre kiterjedő és főleg igén őszinte képet festenek, illetőleg festettek most is saját házuk tájáról. Az újságíró, aki részt vett a nap programjában és aki eddig azt hitte, hogy jósze- rint igencsak bennfentes, — lagalábbis Heves megye ügyeiben — bőven talált mit feljegyezni azokból a tényekből, amelyek ha nem is a meglepetés erejével, de a feljegyzésre való kényszerítés erejével hatottak például "Vaskó Mihály tájékoztatójában. Egy órát tartott ez a tájékoztató, amelyből megtudhatta a vendég többek között, hogy az egykor tipikusan mezőgazdasági megyéből, ma már az előállított termelési érték jó fele az ipar jóvoltából kerül a nemzet közös tárházába. De szó esett itt ezen a tájékoztatón a mezőgazdaság gondjairól, a Bélapátfalvi Cementgyár rekonstrukciójáról, a recski rézércmű távlati terveinek problémáiról, a kollégiumi elhelyezésről Egerben, de még az egri pincerendszerről is, amely oly sok gondot okoz a megyeszékhely építőinek. Egyszóval az egyórás tájékoztató tényekben és elvekben, koncepciókban és egy kicsit a tervezés mindig álmodozó lelkesedésében nemcsak változatos, de hűséges portrét is rajzolt a vendég számára. összegyűlt másfél száz embernél is több, mind gyakorlott pártmunkás, legtöbbje régi vezető, a gazdaság, a poSzerdán délelőtt Öt község határában lélegzetvételnyi szünet állt be a mezőgazdasági munkákban. Csak a legfontosabb teendőket — mint például az őszi vetést — folytatták a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezetben. A tagság ugyanis Sírokban gyülekezett, a művelődési otthonban, hogy megtartsa küldöttválasztó közgyűlését a termelőszövetkezetek III. országos kongresszusára. A közgyűlés előtt Vancsó Jenő, a termelőszövetkezet elnöke ismertette a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ajánlását és vázolta azt az utat, amelyet a termelőszövetkezeti mozgalom tett meg az elmúlt négy esztendő alatt. Az elnöki beszámoló részletesen kitért a nagygazdaság egyesülés óta elért eredményeire, ismertette a tagsággal a közösség előtt álló gondokat is, különösen kiemelve az igen magas átlagéletkort. Az elnökj beszámolót követő vitában a felszólalók nagy felelősséggel, az elért eredményeket nem lebecsülve, mégis inkább a gondokról szóltak, hogy a megyei küldöttértekezletre kerülő képviselőiknek útraVc.lőul Ötleteket, megoldandó kérdéseket adianak. Végh István, a termelő- szövetkezet munkaügyi helylitika, az egészségügy, vagya kultúra valamely területén. Ezek az emberek nem azt várják hogy tervszámokkal, amelyeket ők is jól ismernek, már közzétett adatokkal, amelyeket talán éppen ők szolgáltattak, avagy éppen a közvetlen napi feladatok újrafogalmazásával tartsák őket szóval Gondolatokat várnak, amelyeken medieszlergályos, Molnár Ferenc (Fotó: Perl Márton) tálni lehet, ötleteket, amelyeket végig lehet gondolni, összefüggésteremtést a kül- és belpolitika szélesebb kapcsolatát illetően, egyszóval tágabb és magasabb horizontú kitekintést a mindennapok munkájából. Sarlós István e tekintetben sem okozott csalódást, mert alig egyórás tájékoztató jellegű előadásában, amelyben nem feledkezett meg a fegyveres zetének jó ismerője azt javasolta, hogy leencő küldöttük tegye szóvá: az állattenyésztésben nagyon nagy a munkaerőhiány, s átmenetileg csak az oldaná meg a helyze’tet, ha a nyugdíjas tagok óraszám-korlátozás nélkül dolgozhatnának tovább. Fábián János traktoros szenvedélyes szavakkal hívta fel a figyelmet arra, hogy amíg egy erőgép hat év alatt „ki; készül” a nagy igénybevétel miatt, addig egy embernek, aki ezt a szakmát választotta, 42 évig kell ülnie a vezetőfülkében, amíg a nyugdíjkorhatárt eléri. Huszár Bálint gyalogmunkás arról beszélt, hogy még mindig igen sok azoknak a rendelkezéseknek a száma, amelyek igenis hátrányosan érintik a mezőgazdasági dolgozókat. Azt várja a kongresszustól — mondotta —, hogy ezeket a kérdéseket oldják meg. Erkölcsileg is tűrhetetlen az, hogy a faluban csak a tsz-tagokra vessék ki a községfejlesztési adót, abból járdát építsenek és még nem is arrafelé, amerre a tsz-tagok laknak. Az ilyen intézkedések rossz közérzetet szülnek. Majoros Géza növényvédő szakmérnök elmondotta, hogy már kétszer változott a gyenge térmőhelyű termelőszövetkezetek támogatási rendszeerők napjáról sem, nagy tisztelettel szólva érről az ünnepről, éppen ilyen összefüggéseket vetett fel, éppen ilyen gondolatébresztő szándékot tanúsított az egybegyűltek előtt. Miről is szólt, melyek azok a gondolatok, amelyek a sok között talán külön is említésre méltóak? Hát például nem véletlenül hangsúlyozta, éppen a fegyveres erők napján, hogy hajlamosak vagyunk mi magyarok arra, hogy önmagunkat marcangolva hirdessük miszerint mi mindig a dolgok végén állunk, a vesztes csaták oldalán álltunk. Erre válaszul emlékeztetett Pákozdra, ahol a magyar szabadságharc hadserege nagy győzelmét aratta, és emlékeztetett a 19-es néphadseregre, amely sehol soha nem szenvedett vereséget, ahová küldték ott teljesítette kötelességét. Nem a 19-es néphadseregen múlott a Tanácsköztársaság bukása, hanem a külső- és belső intervenciósokon. Szó esett ezen az aktíván az egyén szerepéről a társadalomban, arról, hogy az egyén értékét a munka, az abban kifejeződő hasznos emberi tevékenység adja, és az, hogy egyéniségét, tehetségét milyen mértékben képes a közösség kibontakoztatni. Szólt az érdekeltségi rendszerről a szocializmusban. Külön is hangsúlyozta az érdekeltség és a kötelesség dialektikus viszonyát. Szót ejtett arról is, menynyire változtak a politizálás körülményei az elmúlt néhány évtized alatt hazánkban és hogy ennek az újfajta politikai, társadalmi közérdeklődés kialakításában milyen jelentős szerepet töltött be a népfront. A délutáni órák újabb programja egy újabb tájékoztatóval kezdődött, de ez a dolgok rendje. Ám ez a tájékoztató sem volt egyoldalú. Skultéti János tájékoztatott, Sarlós István közbe- kérdezett, erre többen is válaszoltak, majd a „hivatalos” szöveg tovább folyt, re. A legújabb változtatás sem hozta meg a kívánt eredményt, kifejezetten rossz tapasztalatai vannak. A rossz termőhelyi adottságú közös gazdaságokban elsőrendűen fontos a talajjavító, úgynevezett meliorációs munka. Ez a tevékenység mindmáig veszteséges. Hiba az is, hogy a területi szövetség az erre szánt összeget sablonosán osztja szét a termelőszövetkezetek között. A meliorációs munkának nincs megfelelő érdekképviselete a szövetségben. Egyszerűen elképesztőnek nevezte azt a helyzetet, hogy bizonyos növényvédő szereket csak azok a termelőszövetkezetek tudnak beszerezni, amelyek valamilyen ipari rendszerű termelés tagjai. Sürgette, hogy a hatékonyabb és gazdaságosabb műtrágya-felhasználás érdekében hozzanak létre valamilyen társulás formájában talajvizsgáló laboratóriumot. Szőlőst György erdész azt fájlalta, hogy nem kezelik kellő súllyal termelőszövetkezeti szinten megyénkben az erdőgazdálkodás ügyét. Hiányzik az erdészszakgárda, a kitermelt faanyag értékesítése katasztrofálisan rossz. A területi szövetségben nincs szakember, aki szívén viselné az erdőgazdálkodás gondját. Tisztázni kellene azt is, hogy távlatilag az erdógaz; hogy ismét egy újabb közbe- kérdezés szakítsa azt meg, s tegye pezsgő elevenné ezt a beszélgetést. Természetes, hogy a nagy érdeklődés a hozzáértő és szimpatikus „vezérkar” mellett — gondolom ezért nem sértődnek meg — elsősorban mégis a gyárnak, a termelésnek, az egész kollektívának szólt. Hisz olyan üzemben járt a népfront főtitkára, ahol majdnem négyezer ember dolgozik, akiknek a fele nő, olyan üzemben, amely a magyar elektronikai ipar egyik fontos alapbázisa, és amelynek közeli és távoli tervei- * ben ott tükröződik egy egész iparág fejlődése. Annak minden gondjával, ellentmondásával, és majdani sikerével is. Mi a megbecsülése a törzsgárdistáknak, milyenek a klimatikus viszonyok a félvezetők gyártásánál? Mi a kutatás iránya, milyen eredményeket hozott, milyen lesz az export iránya és megoszlása, mennyi a jövedelem, sokan vannak-e szülési szabadságon? — a kérdéscsokorból is csak néhány az, amit most mintegy ízelítőül bemutatunk az olvasónak, hogy milyen kérdések foglalkoztatták a vendéget, illetőleg melyek azok a gondok, elképzelések, amelyekből tájékoztatást nyújtottak a gyár vezetői, a beszélgetés során a munkások is. Nem azzal bízták meg az újságírót, hogy jóslásokba bocsátkozzon, hanem azzal, hogy tudósítson a nap eseményeiről. Annyi azért engedtessék meg jóslatként mégis, e sorok írója tapasztalatai alapján úgy véli; nem üres kézzel távozott Heves megyéből Sarlós István, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkára. És nem illemből kell hozzáfűzni, hanem tényként, azok is gazdagabbak lettek, akik e rövid egynapos találkozáson eszmecserét folytathattak a kedves vendéggel. daság, vagy a termelőszövetkezetek feladata lesz a kitermelt fa feldolgozása. Ezt mindenképpen el kell dönteni, mert a fafeldolgozó berendezések beszerzése, műhelyek felszerelése óriási költség, s jó volna tiszta vizet önteni a pohárba, hogy melyik szektor szánja rá magát véglegesen a fejlesztésre. Geri András, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének küldötte felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy minden ésszerű javaslatnak, felvetett kérdésnek helyt kell kapnia a kongresz- szuson. A termelőszövetkezeti demokrácia kulcskérdése a további fejlődésnek, ezért is renokívül hasznosnak minősítette a szajlaj termelőszövetkezet közgyűlését. A közgyűlés ezután megválasztotta a megyei küldöttértekezletre delegált két képviselőjét Zvara Jánosné és Vancsó Jenő személyében. A közgyűlés határozati javaslatot is fogadott el, amelyben megfogalmazta az} a kívánságot, hogy a termelőszövetkezeti anyák is ugyanolyan mértékben részesüljenek gyermekgondozási segélyben, mint a társadalom bármely más területén dolgozók. Szintén határozati javaslatba foglalták a termelőszövetkezeti tagság óhaját, hogy a betegségi és szülési segélyezés ne önsegélyezés formájában. hanem az egységes társadalombiztosítás keretében történjék. Sz. A. A falujáró mozgalom A felszabadulást követi évben indult útjára a falujáró mozgalom. A budapesti kommunisták kezdeményezésére alakult csoportokból hónapokon belül országos mozgalom nőtt: a vidéki városok, ipari központok munkásai, kommunista értelmiségiek is bekapcsolódtak. A falujárók vasárnaponként kora hajnalban teherautókra ültek, hogy már a reggeli órákban a falvakban legyenek. A falvak lakói között gyorsan elterjedt a hír: lakatosok, bádogosok, asztalosok, üvegesek érkeztek, akik kijavítják elromlott gépeiket, segítenek a romos épületek helyreállításában. Orvosok is jöttek a csoporttal, akik az akkor még orvosilag gyengébben ellátott falvakban egy nap alatt is sok beteget kezeltek, láttak el gyógyszerekkel, egészség- ügyi tanáccsal. Nem ritkán jogászok is voltak a falujárók között, akik elsősorban a hivatalos jogszabályok között nehézkesen eligazodó újgazdáknak segítettek. Az 1946-os év az éleződő politikai harcok jegyében indult. A jobboldali erők támadást indítottak a baloldali pártok ellen. A jobboldal nem utolsósorban a parasztság körében szervezkedett. Helyzetét megkönnyítette, hogy falun az emberek tudatába mélyebben beleivódott a huszonöt éves ellenforradalmi rendszer kommunistaellenes propagandája. Bár a földosztás sok helyen ismertté és népszerűvé tette a kommunista pártot, a párt iránti tartózkodás a parasztság jelentős részében még nem oldódott fel. A Magyar Kommunista Párt. a reakció elleni támadással egyidejűleg a parasztság megnyerésére is törekedett. Tettekkel és példaadással kívánta a párt ismételten megmutatni, milyenek a kommunisták, mit jelent a munkás-paraszt szövetség. A falujárók tevékenysé. gének középpontjába egyre inkább a falvak egész közösségét érintő munkák kerüllek: községi kutakat tettek működőképessé, iskolákat tataroztak, templomokat állítottak helyre. A kommunisták a falujárást a párt népszerűsítésére, a helyi kommunista pártszervezet erősítésére is felhasználták. Falugyűléseken ismertették az időszerű problémákat, ismeretterjesztő előadásokat tartottak. A városból jött kommunisták bekapcsolódtak a helyi kulturális életbe is. Mozgó- film-vetitöt vittek magukkal, a helybeli fiatalokkal együtt szervezték a műkedvelő előadásokat, közös sportrendezvényeket tartottak. A háború okozta károk helyreállítása után a mozgalomnak egyre inkább ezek a vonásai kerültek előtérbe. A falujárók 1947-ben már országos konferenciájukat is megtartották. A csoportok vezetői egyre rendszeresebben cserélték ki tapasztalataikat, s hamarosan falujáró iskolák szervezésére is sor került. » A mozgalmat az elkövetkező években többször átszervezték. A falujárók 1948 után a párt politikai irányvonalának megfelelően elsősorban a közös gazdálkodást népszerűsítették. 1952-ben pedig a falujáró mozgalom a soron levő feladatokhoz jobban igazodó termelőszövetkezeti patronázs mozgalommá alakult át. A falujáró mozgalom harminc év távlatából is jelentős kezdeményezésként értékelhető. A falujáró csoportok tevékenységükkel segítették a párt falusi politikájának megvalósulását, a kor viszonyaihoz igazodó népfrontpolitikát folytattak. 1976. szept. 30., csütörtök Gyurkó Géza TOT-kongresszus előtt- Alkotó közgyűlés Sírokban * A Rövid eszmecsere, baráti kézfogás Sarlós István és a fiatal c között
