Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Dönteni felelősséggel f A VEZETÉSTUDOMÁNY egyszeregyéhez tartozik, hogy lehetőleg mindenről mindig •tt döntsenek, ahol az összes szükséges információ, a leg­több ismeret és tapasztalat rendelkezésre áll. A döntés ugyanis ott lesz a leggyor­sabb és tartalmában is a leg­megfelelőbb. A túlzottan centralizált irányítású gaz­dasági, vagy akár közigazga­tási egységeknél többnyire éppen abból adódik a leg­több veszteség, a vezetés, a munka vagy az ügyintézés gyengébb hatásfoka vagy ru­galmatlansága, hogy a mun­kahelyektől — a kereskede­lemben az eladó pultjától, a közigazgatásba az előadó asz­talától — messzire esik az irányító szervezet csúcsa, ahol a döntéseket hozzák. A végrehajtás és a döntés közé túl sok adminisztrációs, irá­nyítási láncszem épül be, s amíg ezeken az információ oda-vissza végigfut, rengeteg idő telik el. Az ilyen soklép­csős, nagyon központosított szervezetben az alapinfor­máció eredeti jelentése, lé­nyege is gyakran eltorzul: a különböző érdekek, a lehet­séges félreértések miatt. Több, e veszélyekre ponto­san felfigyelő párthatározat éppen ezért tartja elsőren­dűen fontosnak a bürokrácia csökkentését, a vezetési és irányítási módszerek és szer­vezetek korszerűsítését. Ezért szerepel változatlanul sok fórumon, fontos feladatként a helyi vezetés önállóságának további fenntartása, a helyi hatáskörök, jogkörök minél szélesebb kibontakoztatása. Kétségkívül, az utóbbi másfél évben, mióta az álla­mi, ágazati fegyelem megszi­lárdításának feladata foko­zottabban előtérbe került, erről: a» helyi önállóságról mintha kevesebb szó esne. Mintha a nagyobb fegyelem és a hatékony önállóság egy­másnak ellentmondanának. Pedig rugalmatlan, értékte­len és vulgarizált fegyelem az, amely azért alakul ki valamelyik vállalatnál, mert az egységek. telephelyek mozgási lehetősége korláto­zott. Igaz, a fegyelmezés szempontjából ez egyszerűsí­ti a dolgot. AZ ÖNÁLLÓSÁG és az ebből eredő felelősség teszi igazán érdekeltté az embere­ket a jó, s az egyre jobb tel­jesítmények elérésében. (Egyszerűsítő szemlélet az, amely az érdekeltséget csu­pán a forintokra vezeti visz- sza.) Demokratikus fegye­lemre van szükség ahhoz, hogy a következő évek gaz­dasági és társadalmi fejlesz­tési céljait mindenütt elér­hessék. Ez szül kezdeménye­ző kedvet, s egyszersmind te­ret is a kezdeményezéshez, a munkapadoktól az irányítás legfelsőbb szintjéig, bárme­lyik vállalatnál, ágazatnál. A vak fegyelem a bürokrá­ciának kedvez, ez pedig csí­rájában öli meg a vállalko­zási ambíciót. A közös, testületi döntés, bármiben és bármelyik fóru­mon tulajdonképpen az a forma, amely sokban kielé­gítheti ezt a követelményt. A testületi döntés ugyanis lényegében képes megterem­teni azt a feltételt, hogy a megfelelő határozatokhoz szükséges legtöbb ismeret és tapasztalat jelen legyen ott, annál az asztalnál, ahol dön­tenek. Ehhez az kell, hogy mindig jól és pontosan válo­gassák meg a meghívotta­kat: elsősorban a téma ha­tározza meg, kit hívnak meg — ne a protokoll. Sajnos gyakran megesik — épp, mert a protokollszem- pont kerül előtérbe, hogy egy-egy jó hírű szakembert, vagy tekintélyes vezetőt, sok helyre, mindenhova meghív­nak. Nem is képesek jelen lenni mindenütt: helyettest küldenek. Az igazgató a fő­osztályvezetőt, ő az osztály- vezetőt, az osztályvezető a helyettesét, vagy valakit, aki ráér az osztályról. A helyettes nem ritkán fel sem tud készülni az ilyen tárgyalásra. Az előzetes anyagokat esetleg meg sem kapja, vagy későn kapja. Aki sok tárgyalásra hivatalos, különben is egyre nehezeo- ben készül fel, hiszen egyre több „előzetes” anyagot kap, s ezek mély, alapos értékelé­sére végül is nem marad idő és erő. Nem marad idő utá­nanézni az esetleg kevésbé érthető, vagy éppen kérdője­les adatnak, javaslatnak. Te­hát a testületi döntés végül is — formálissá válhat: nem a testület dönt (az csak ott ül az asztalnál), hanem csu­pán egy-két ember. Azok, akik felkészültek, vagyis többnyire azok, akik a javas­latot összeállították. Oppo­nensük nem lévén, az előter­jesztő 2—3 szakember véle­ménye lesz a döntő. Ez önmagában még nem baj, ha... ha jó a döntés. A hiba abban van, hogy bár 1—2 ember döntése le« a mérvadó, a felelősség — tes­tületi. A döntés, úgy tetszik demokratikusan születet, hi­szen tízen-húszan is hozzá­szólhattak volna. Ez adja a döntés rangját, hírét... NEM LENNE JÓ belenyu­godni ebbe, hogy bárhol, bármilyen alacsonyabb, vagy magasabb irányítási szinten a testületi döntés ekképp váljék formálissá. Hiszen ezek hatásfokának jó szinten tartása az egyik biztosítéka lehet annak, hogy fegyelem, szakszerűség és demokratiz­mus mindenütt sérthetetle- nül és együtt élhessen. Gerencsér Ferenc Hatvan nyitja a cukorszezont O 200 millió forint a megyei gyárak felkészülésére, O Szeptember 1-én főpróba, 8-án üzemkezdet \ Rendkívüli építőtáborozás Rendhagyó táborozás kez­dődött meg a KlSZ-cpítőtá- borokban. A VI. turnusban, augusztus 22-től szeptember 4-ig, segítik a fiatalok a rendkívüli időjárás miatt elhúzódott mezőgazdasági munkákat. A törökbálinti Bagi Ilona gyömülcsszedő táborban például az ország nyolc megyéjéből érkezett fiatalok a Kertészeti Kutató Intézet gyümölcsöséből ta­karítják be az őszibarackot. (MTI fotó — Friedmann Endre — KS) Bányászok Eger alatt Egyre kevesebb a veszélyes pince Egerben már megszokott látvány az utcákon, épületek tövében elszórtan megtalál, ható több aknalejáró. A Bor­sod megyei Bányászati Akna. mélyítő Vállalat dolgozói már négy esztendeje végzik a város alatt húzódó hatal­mas pincerendszer feltárását, víztelenítését és eltömítését. Hogyan haladnak jelenleg a munkálatok? — erről ér­deklődtünk. s' mint megtud­tuk. Eger több pontján fo. lyik egyszerre a pincék fel. kutatása és a veszély elhá_ rítása. A legsürgősebb feladat most a Grónay Sándor utcai épületek biztosítása, hiszen csak ezen a területen 64 föld alatti kamrára bukkantak. A Grónay-tömbbelsőben már befejezték a munkálatokat. Jelenleg az utcában mintegy ötven méteres szakaszon dol­goznak: a kettes, négyes és hatos számú lakóház alatti vább az üregek feltárását és eltömítését. Augusztusban megkezdték a munkát a felnémeti temp­lom altti pincék feltöltésén is.' s a munkákat ugyancsak e hónap közepére fejezik be. A felnémeti parókia, vala­mint az orvosi rendelő kör­nyékén azonban egyelőre még csak a pincerendszer feltárásánál tartanak. Jelen­tősebb munkálatokat végez, nek még a Beloiannisz utcá­ban, ahol az úttest alatt hú­zódó kamrákat töltik fel tu_ fával és cementtel. Itt pró­bálták ki az új típusú, még nagyobb teljesítményű ha. barcs_, illetve betonszivaty. tyút. amelynek segítségével gyorsabbá teszik az üregek eltömítését: hat héttel rövi­dítik meg egy.egy szakasz munkaidejét, s így a Beloian. nisz utcában már szeptember 10-re elkészülnek a munká­val. üregeket tömítik el mészkő­vel. cementtel és homokkal, amelyet nagy teljesítményű habarcsszivattyúval nyomnak be. A dolgozók elmondták, sok gondot okoz munkájuk­ban az, hogy a pincék két. három szintes mélységben helyezkednek el, egymást ke. resztezve. Ezzel a munkával a tervek szerint szeptember 15-ig készülnek el, s ezt kö. vetően biztosítják majd a tí­zes és tizenkettes épületet, ahol már megkezdték a pin. cék víztelenítését, és éjjel, nappal dolgoznak a szivaty- tyúk. Emellett még az ősszel sor kerül a Grónay utcasar­kán emelt új lakótömb — amelyet eddig csupán ideigle. nesen. cölöpökkel biztosítót, tak — alatt húzódó pincék feltöltésére is. A Grónay ut­cai munkálatok befejezése után — előreláthatólag még a tél beállta előtt — az Ár­pád utcában folytatják to_ Két szezon között sem szünetel a munka a Mátra- vidéki Cukorgyárak hatvani és selypi üzemeiben: a hely­beliek mellett tucatnyi más cég — idegen kivitelező — összesen csaknem háromszáz munkás dolgozik az újabb feldolgozási kampányra való felkészülés feladatain. Mint dr. Hangyái Károly- tól, a vállalat főmérnökétől tájékozódtunk: az elmúlt hó­napokban, együttesen mint­egy 200 millió forintot köl­töttek a megyei cukorgyá­rakra. A többi között kitisz­tították a szennyvíztavakat, Hatvanban harmadrészben kicserélték az üzem tetőze­tét, átrendezték a gyár „cu­koroldalát” s előkészítették a jövőre itt kezdődő nagyobb rekonstrukciót, amelynek so­rán a világon ma a legkor­szerűbbnek nevezhető cukor­főző készülékből hatot állíta­nak majd munkába. Októ­berre új dobszűrőt várnak az NDK-ból, s hogy még az idén használhassák is: agyár szocialista brigádjai terven jelül vállalták, hogy menet közben — az új kampány más munkái mellett — fel­szerelik. Selyp már a mosta­ni üzemkezdetre négy cukor­főző készülékkel gyarapo­dott: három automata cent­rifugát — finomító gépet — s ugyanennyi nagy teljesít­ményű hűtő-kavaró berende­zést is kapott. A telepen új kondenzátorállomást létesí­tettek, a gyárban tovább ja­vították a munkakörülmé­nyeket, az üzemet külsősé­geiben is vonzóbbá tették. A nagykarbantartás, a be­rendezések korszerűsítése, pótlása, a felkészülés lénye­gében befejeződött, s így szeptember 1-től Selypen, 2- től pedig Hatvanban is meg­tarthatják a hagyományos, kétnapos üzemi főpróbát, amelyen a szerelők és építők, valamint elvégzett munkáik vizsgáznak. A főpróbákat rövidesen már az üzemkezdet követi. Szeptember 8-án — orszá­gosan — a Hatvani Cukor­gyár nyitja az új szezont s jnásnap Selypen is hozzálát­nak az idei répa feldolgozá­sához. Kiss Gyula főosztályveze­tőtől nyert értesülésünk sze­rint a két gyár hat megye összesen 170 mezőgazdasági üzeméből — a tavaly óta öt százalékkal növelt vetésterü­letről — 700 ezer tonna kö­rüli cukorrépát vár. A gyá­rak ellátásához napi 550 va­gon termény beszállítására van szükség, s ehhez már biztosították a megfelelő fu­vareszközöket, a teherautó­kat, illetve a vasúti kocsi­kat. Október 10-ig csak annyi répát vesznek át a gyárak, amennyi a folyamatos feldol­gozáshoz szükséges, nagyobb ütemű felvásárlásokra csak ezután, a tartós tárolás meg­kezdését követően kerül sor. Ügy tervezik, hogy e mun­kákkal november közepéig végeznek, míg a feldolgozási szezon előreláthatólag 4,5 hó­napig tart, valamivel rövi- debb ideig, mint tavaly. Az új kampányban — csúcsidő­ben — mintegy két és fél ez­ren dolgoznak majd, ötöd­részben megint nyugdíjasok, immár évek óta visszatérő, segítőkész, tapasztalt, idős szakemberek. Országos tanácskozás Egerben Az autóbuszgyártás fejlesztési felaiaíairól Két napig tartó országos tanácsokzás kezdődött ked­den Egerben, a - Technika Házában a magyar autóbusz- ipar ötödik ötéves tervi fej­lesztési feladatairól. A szak­értők évenként összegzik ta­pasztalataikat, tennivalóikat a népgazdaság számára oly fontos iparágban, s a hete­dik alkalommal, sorra kerülő konferenciának ezúttal Eger a házigazdája. A Gépipari Tudományos Egyesület köz­ponti gépjármű szakosztálya közösen szervezte a tanács­kozást a GTE egri szerveze­tével; a mintegy kétszáz résztvevő — gyártó vállala­tok, kutatóintézetek képvise­lői — két szekcióban vitat­ják meg a fejlesztés felada­tait. Ezekben egyébként két egri gyárnak is fontos sze­Apci bundások Háromszintes, ízlésesen be­pucolt épület, elöl virágok >okasága. — Nemrég van így! A ház íz esztendeje még malom­ként szolgált. Később en­gedtük át a pesti szűcs és ruházati szövetkezetnek, amely négymillió forintot áldozott rá, hogy Apcon sorszerű telepe létesüljön — mondja Pete Pál tanács­elnök, aki sokat kilincselt az ügy érdekében. — Per­sze, a termelés beindítása sem volt zökkenőmentes. Amikor 1969 elején har­minc asszony elkezdett dol­gozni, jóformán csak szőr­me- és bőrhulladékból ké­szített szőnyegtábla kemlt ki a kezük alól, s hat hónapig 4 forint volt az órabérük! Ahogy Kovács Andrásáé telepvezető-helyettes infor­mál bennünket, a kezdet ne­hézségeit átvészelve foko­zatosan fejlődött az üzem. Ma már sajátos profilja van. Szőrméből, bőrből készíte­nek különböző méretű kabá­tokat, bundákat. Száztízre emelkedett a dolgozók lét­száma. S áz időközben meg­szerzett szakmai tudás ré­vén ig’n r-o'i asszony, le­ány havi teljesítménybére éri el a háromezer forintot. Itt maradtak-e az úttörők? Szinte valamennyien. Nél­külük talán nem is tudná teljesíteni feladatait a kis üzem. Mert sok ám a ha­vonta előirányzott ezer da­rab készáru. Különösen ha a külföldi megrendelők ké­nyes ízlését tekinti az em­ber. Svájci, francia, nyugat­német üzletkötők rendsze­resen járnak a községbe, hogy gyártás közben ellen­őrizzék a minőséget, a fazon megkívánt vonalát. Ilyen­kor leginkább a csoportve­zetők drukkolnak. Jambrik Jánosné, Horváth Józsefné, Gubics Jánosné! Meg aztán Kovács Istvánná a szortíro- zóban, ahonnan tulajdon­képpen elindul minden mun­kadarab. ★ Hallottuk, az eltelt évek során ötvenen szereztek szakmunkás-bizonyítványt. S ahogy közülük kerülnek ki az üzem középkáderei, az ilyen asszonyok állják meg legjobban helyüket a terme­lésben is. A szűcsrészlegben Szalai Ferencné neve példá­ul. fogalom. Nagy Jánosné, Kovács Gáborné a gépészek elejéhez tartozik. Hernádi Jánosné és Szalai hászlóné pedig az utánpótlás nevelé­se terén hasznosítja képes­ségét. Mert erről sem feledkezett meg Behringer Ferenc telep­vezető, miután sínre rakta a szövetkezet apci fiókját. A vörösmajori szakmunkáskép­ző iskola segíti az ügyet, s jövőre „felszabadul” a fia­talok első tizenöt főnyi cso­portja, amelyben Szénási Erzsébet, Rácz Marika, Jóni Ilona, Patinszky József je­leskedik leginkább. Számí­tás szerint öt esztendőn be­lül lesz annyi fiatal szak­munkás, hogy az idősebbek nyugdíjba vonulhatnak min­den „üzemzavar” nélkül. ★ A szövetkezet vezetősége azonban nemcsak a szorosan vett termelési feladatokkal törődik. Jó érzékkel nyúl a különböző szociálpolitikai kérdésekhez is! Az egykori malom lakóépületében nagy­arányú átalakítás folyik, amelynek befejeztével kor­szerű öltözője, étterme, für­dője, klubszobája lesz a szinte teljesen nőkből álló munkásgárdának. Az után­pótlás nevelését ugyanekkor jól felszerelt tanműhely se­gíti. De mindez csak a dolgok egyik oldala. Érdemes szót ejtenünk arról, ahogyan közvetett módon támogatja dolgozóit az üzem! A tavaly felavatott új apci óvoda építéséhez 125 ezer forintot adott a tanácsnak, az isko­lai politechnikai műhelyvés napközi; otthon megteremté­sére pedig 200 ezer forintot áldozott. Ilyenformán ma már egyetlen szövetkezeti asszonynak sem jelent gon­dot, hol helyezze el gyer­mekét, mialatt bundát, ka­bátot készít. Közéjük tartozik 'Balázs Imréné is, akit azért emlí­tünk meg külön, mert min­denki nagy szeretettel, fi­gyelemmel veszi körül. Mi­nek tulajdonítsuk a megkü­lönböztetést? Balázsné ugyan Petőfibányáról jár ide dol­gozni, de két tesztendeje még Drezdában élt, s Petra Pohlnak hívták. Férjét kö­vette hazánkba, gyermeket szült, asszonytársai pedig azt akarják, hogy jól érez­ze magát az új környezet­ben. Ahogy elnéztük kedves mosolyát, igyekvését, úgy tűnt, a gondosság, a figye­lem gyümölcsöző! Moldvay Győző repe van: az egri Finom- szerelvénygyárban készítik áz autóbuszok automatikus ajtóműködtető berendezése­it, a Csepel Autógyár egri gyárában pedig hamarosan nagyszabású fejlesztés kez­dődik korszerű autóbusz- sebességváltó-típusok gyár­tására. A tanácskozást Demeter Pál, a Csepel Autógyár egri gyárának igazgatója nyitotta meg, ezt követte a vitaindí­tó előadás: Annus Imre, az Autóipari Kutató Intézet igazgatója beszélt az iparág előtt álló ötéves tervi fel­adatokról. Bécsi csirke Atányban Az átányi termelőszövet­kezet szerződést kötött a Landesmann osztrák céggel. A szerződés értelmében szeptemberben 16 ezer pár Ross-csirkét szállítanak az osztrákok a Heves megyei községbe, ahol a gondosan előkészített csirkefarmon megkezdik a nagyüzemi to­jástermelést. A tojásokat az osztrák cég speciális ka­mionjai szállítják Bécsbe, ahol keltetőbe kerülnek és a Landesmann-cég árusítja majd a kikelt húshibrid csi-/ békét. Az átányi termelő- szövetkezet a leadott tojás darabszáma után kapja ré­szesedését, amely az előze­tes kalkulációk szerint évi 10 millió forint. A szerző­dést ötéves időtartamra kö-; tötték meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents