Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Lövések a setéiben Aggodalmat keltett, de meglepetést aligha okor zott a hír: Mengisztu Hailé Mariam őrnagy, etiópiai miniszterelnök-helyettes ellen merényletet kíséreltek meg. A fiatal katonatiszt — egyike a hajdani császár önkénye ellen fellépő ifjú főtiszteknek — az ideigle­nes katonai kormányzótanácsban az alelnöki tisztsé­get tölti be, de befolyása közismerten igen nagy. Az Addisz Abeba-i elnöki palotából este hazafe­lé tartó politikus gépkocsijára támadtak a merény­lők, mégpedig — meg nem erősített hírek szerint — a negyedik hadosztály laktanyája térségében. Az eti­óp fővárosban állomásozó negyedik hadosztály annak idején vezető szerepet játszott Hailé Szelasszié ural­mának megdöntésében, sőt, átmenetileg a jogfosz­tott császár is kaszárnyájukban ült házi őrizetben. Mindez nem zárja ki, hogy akár a katonák egyi- ke-másika, netán egyes tisztjeik ne próbálnának a szocialista utat hirdető katonai kormányzótanáccsal szembehelyezkedni. Etiópiában még hosszú ideig szá­molni lehet olyan erőkkel, amelyek az ország haladó tendenciáit megkérdőjelezik. Két okból is hiba lenne ;. figyelmen kívül hagyni a DERG-gel, vagyis a ka- 'tonai kormányzótanáccsal szembenálló erők jelenlé­tét. Az egyik ok az etióp forradalom sajátos fejlődé­si módjából következik. Közismert, hogy az eritreai, majd Addisz Abeba-i sztrájkokkal, diák- és munkás­megmozdulásokkal kezdődött, majd az egész hadse­regre átterjedt forradalom lényegében vér nélkül zaj­lott le. A kivégzett politikusok, illetve magas rangú katonatisztek elenyésző százalékát alkotják azoknak, akik Sába királynő földjén a császári hatalom meg­szűnésével kiskirályságuk alkonyába nehezen képe­sek beletörődni. Amint belőlük nem válik — aligha válhat! — az államosítások, a laza típusú falusi szövetkezetek és a vagyonelkobzás hétköznapi gyakorlatának lelkes hí­ve, úgy a tudatlan, jobbára analfabéta parsztságot is könnyű felpaprikázni a haladó tisztek politikája ellen. Előfordult, hogy Etiópia egyes vidékein a föld­osztást népszerűsítő diákokat bántalmazták, másutt a szövetkezetek szervezői szorultak védelemre a fél­revezetett — netán lepénzelt — tömeg karéjában. A „Ki kit győz le?” klasszikus kérdésére Etiópia már választ adott. Imperialistaellenes, sajátos szocia­lista utat jelöltek ki számára az ország élén álló haladó katonatisztek. A középkori állapotok azonban egyik évről a másikra nem szüntethetők meg. $ * vVSAVWAVWVvW vWW*. A/VVVV*w'V\A/V^/VVVN^VVV'V^/VVV'VVVVVVV\A#VVV'« Ford és Carter tv-vitája Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: A novemberi elnökválasz­tás két jelöltje: Gerald Ford és James Garter között csü­törtökön este zajlott le az első nyilvános televíziós vi­ta, amelyet az ország minden tv- és rádióhálózata közvetí­tett. A Philadelphiában meg­rendezett vita, amelyet becs­lések szerint 120 millió tv­néző figyelt és amely az amerikai szakértők szerint döntő lehet a választások ki­menetelében, a tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt: mű­szaki hiba miatt fél órára fel kellett függeszteni a közve­títést. Carter, a demokrata párt elnökjelöltje a vezetés hiá­nyát, a páratlan arányú, 7,9 százalékos munkanélkülisé­get és a módosakat, a tőkét segítő adórendszert állította Ford elleni bírálatának kő- zéppontjába. Azt ígérte, hogy — ha elnökké választják — 1931-ig felére csökkenti a munkanélküliséget, felszá­molja az állami költségvetés (jelenleg 65 milliárdos) hiá­nyát, igazságosabb adórend­szert vezet bé és ésszerűsíti a kormánygépezet munkáját. A demokrata jelölt kegyel­met ígért a vietnami háború idején a katonai szolgálatot megtagadott és máig is kül­földön élő hetvenezer ame- ■ 'kainak. Azzal vádolta For- dot, hogy Nixonnak kegyel­met adott, e fiataloknak azonban nem. Megválasztása esetén helyreállítja ..a becsa­pott amerikaiak bizalmát” kormányukban — ígérte Car­ter. A PFSZ parancsa: Tűzszünet! A palesztin ellenállási mozgalom hadműveleti pa­rancsnoksága csütörtökön helyi idő szerint éjfélkor tűz- szüneti parancsot adott a Libanonban tartózkodó ösz- szes palesztin fegyveresek­nek. A WAFA palesztin hírügy­nökség szerint a tűzszüneti parancs a következőképpen hangzott: „Jasszer Arafat­nak, PFSZ VB elnökének, a Palesztinái forradalom fegy­veres erői főparancsnokának Szárkisz elnökhöz intézett üzenete alapján a mi ré­szünkről tiszteletben kell tartani a teljes tűzszünetet. Támadásokra és provoká­ciókra nem szabad vissza­vágni !” ★ Az új államfő hivaltalba lépésével kapcsolatos alkot­mányos előírások értelmé­ben az eddigi miniszterel­nöknek fel kellene keresnie a köztársasági elnököt és hivatalosan be kellene nyúj­tania a kormány lemondá­sát. Rasid Karami mohame­dán miniszterelnök csütörtö­kön nem vett részt sem az elnöki hatalomátadáson, sem pedig az eskütétel: ceremó­nián. Nyugati hírügynökségek jól értesült forrásokra hivat­kozva közölték, hogy Kara­mi csütörtökön este írásba foglalta azt az üzenetet, amelyben benyújtotta lemon­dását Eliasz Szárkisznak. Ugyanezek a körök feltéte­lezik, hogy az új kabinet technokratákból, szakterüle­tükön gazdag tapasztalatok­kal rendelkező, erős kezű és független személyiségekből fog állni. Ford azzal indokolta a Ni­xonnak adott kegyelmet, hogy akkor, 1974-ben, az or­szág súlyos gondjaira: a bi­zalmi válságra, a gazdasági visszaesésre, a még tartó viet. nami háborúra kellett össz­pontosítania. Véleménye sze­rint Nixon dicstelen lemon- datásával, amilyenre még nem volt példa, eléggé meg­bűnhődött. Az elnök szerint a mun­káltatóknak nyújtott további hetik a mun ójáé adókedvezmények csökkent- hetik a munkanélküliséget — nem pedig a demokraták ál­tal javasolt költséges, de alacsony hatásfokú állami programok. Ford álláspontjai váltogatásával vádolta ve- télytársát, majd a demokra­ta többségű kongresszust tet­te felelőssé az adózást szabá­lyozó törvényekért és a költ­ségvetési hiányért. Az általában mértéktartó hangnemben lezailott vitában a két fél szereolése kiegyen­súlyozottnak tűnt, választási esélyeiken a vita aligha vál­toztatott. Ford és Carter összesen három televíziós vitáia kö­zül a másodikat október 6- án San Franciscóban rende­zik meg és tárgya az ország kül- és katonapolitikája lesz. Lemondott a thaiföldi kormányfő Váratlanul lemondott S~",nl Pramodzs thaiföldi korm' ~ j- fő. A legfrissebb hírek sze­rint az új kabinetet ismét ő alakítja meg (Népújság telefótó —MTI—KS) Egyedülálló tadonáps megfigyelések az írkei A szovjet tudósok külföl­di kollégáikkal együttmű­ködve igen nagy figyelmet fordítanak a Föld távolsági megfigyelési módszereire és eszközeire. S ehhez mindin­kább az aerokozmikus eszkö­zöket veszik igénybe. Ilyen irányban ésszerű, rendszeres kísérletek és elméleti kuta­tások folynak. Ennek az irányzatnak szerves részét képezi a szocialista országok r Eofő cédrusok A közeli j'övőben jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában Kereszty András „Égő cédrusok” című riportkönyve, amely a libanoni polgárháborúról szól. A következőkben részleteket közlünk a kötetből, be­szélgetéseket, amelyekben a szerző választ keres arra, mi történik Libanonban. 4. Libanon a libanoniaké — Megengedi, hogy be­kapcsoljam a magnetofont? — Természetesen. — A fér­fi, aki az ablak előtt ül, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet egyik legfontosabb személyisége. Faruk Kaddu- mi — mozgalmi nevén Abu Luft — hivatalos címe: a politikai osztály vezetője. Ö a palesztinai ellenállás kül­ügyminisztere, eszmei irá­nyítója, s ezekben a napok­ban — mivel Jasszer Arafat távol volt (az arab országo­kat járta), a katonai irányí­tás szálai is az ő kezében futottak össze. Nyugodt biz­tonság árad belőle, s valami­féle olyan diplomataérzé­kenység, amellyel csak szü­letni lehet, megtanulni nem. Igen pontosan fogalmaz, szinte a vesszőket, pontokat és felkiáltójeleket is kiteszi. Az első perctől érzékelteti: amit mond, nemcsak szemé­lyes vélemény, hanem az egész hatalmas szervezet agytrösztje áll mögötte. Egy ház negyedik emele­tén találkozunk. A kapuban fegyveres őr. Előbb a máso­dik emeletre vitt a lift, itt új kísérőt kaptam, ő vitt az előszobába. Itt jól megter­mett, fiatal legények ültek a karosszékekben, aztán kijött egy magas, vékony férfi, ő invitált befelé: Kaddumi vár. — Köszönöm, hogy foga­dott. Tudom, ezekben a na­pokban sok a dolga. 1976. szeptember 25., szombat — Ne udvariaskodjék. Én is felelhetném: örülök, hogy ■ meglátogatott, mert érde­künk, hogy minél többször, minél több embernek el­mondhassuk véleményünket. De érje be annyivei: örülök. Elindult a magnó. Ettől persze szabályos interjú jel­leget kapott a beszélgetés. Ha magnóra mondja kérdé­seit az ember, árnyaltabban fogalmaz, s a válaszok is ke­rekebbek, csiszoltabbak. A szalagot visszahallgatván vettem észre: a kérdések részletei között több volt a szünet, a válaszok folyama­tosabban peregtek. Kaddumi rutinos nyilatkozó. —A közvélemény megle­hetősen nehezen követi a li­banoni események gyors változásait. A konfliktus, amelyben a libanoni haladó erők és a palesztin mozgalom harcolt a libanoni reakció képviselőivel, odáig fejlődött, hogy most a barátok: Szíria és az önök frontja került fegyverrel szembe. Hogy tör­tént? — Az összeütközés kirob­banásakor Libanon nemzeti erői és a palesztinai mozga­lom állt az egyik oldalon, a reakció a másikon. A jobbol­dalnak és az amerikai impe­rialistáknak közös terve állt. a harcok mögött, hogy meg­állítsák a számukra mind veszélyesebb folyamatot, azt, hogy Libanonban a haladás ereje és a palesztinai mozga­lom egyre erősebbé válik. Szíria politikai közvetítőként lépett a színre. Ezt mi üdvö­zöltük akkor. De jó előre fi­gyelmeztettük a damaszkuszi vezetést, tartózkodjék a ka­tonai beavatkozástól. Megle­petésünkre és szomorúsá­gunkra mégis ez következett be. Nem maradhattunk tét­lenek. A politikai cselekvés rovására így szélesedett ki a fegyveres konfliktus. — Nem gondolja, hogy a sziriai katonai beavatkozás elsődleges célja a szemben­álló felek lefegyverzése, a bé­ke helyreállítása volt? — A katonai erő alkalma­zásának mindig van politi­kai célja. Ha 'lefegyverzés lett volna? A libanoni népi erők és a palesztinai ellenál­lás mögött széles tömegek állnak. Egy népi mozgalmat nem lehet lefegyverezni. De emlékeztetek arra is, hogy ez volt az az idő, amikor az amerikai szerepvállalás erő­södött. Husszein jordániai király úgy utazott az Egye­sült Államokba, hogy előző­leg Damaszkuszban konzul­tált. Dean Brown, az ameri­kai közvetítő ekkor jelent meg a színen. — Hogy ítéli meg: a liba­noni események nyomán a palesztinai mozgalom gyen­gébbé, vagy erősebbé vált? — Jelentős vérveszteségek értek bennünket, ez minden fegyveres konfliktus, minden felszabadítási harc velejáró­ja. De a palesztin mozgalom erői egységessé váltak és rendkívül megerősödött kap­csolatunk a tömegekkel. Ez nagy pozitívum. — Őszintén szólva, nem lá­tom az alagút végét. Lát va­lamilyen kiutat a libanoni válságból? — Röviden összefoglalom. A Szíriái csapatoknak ki kell vonulniuk, az arab rendfenn­tartó erőknek el kell látniuk azt a feladatot, amelyet a li­ga kijelölt számukra és a libanoni feleknek tárgyal­niuk kell és meg kellegyez­niük. Hozzáteszem, az arab országok határozatainak vég­rehajtása nagyon lassan fo­lyik. Itt volt, tehát tudja, hogy hetekkel az arab kül­ügyminiszteri értekezlet után még mindig csak a líbiai csa­patok érkeztek ide. Az arab­közi ellentétek, sajnos, hat­nak az itteni konfliktusra is. — A zöld sisakosok között sziriai egységek is vannak. Tudomásom szerint a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet ellenezte ezt. — Szeretném pontosabbá tenni megfogalmazását. Nem kifogásoltuk, hogy korláto­zott számban — körülbelül egy századnyi — sziriai kato­nai csoport is legyen a béke- fenntartó erők között. De elutasítottuk a nagyobb ará­nyú részvételt és nem fo­gadhatjuk el a reguláris szír hadsereg libanoni jelenlétét. Ebben a kérdésben sem kompromisszumra, sem al­kura nem vagyunk hajlan­dók. — Megítélése szerint a li­banoni jobboldal hajlandó arra, hogy elfogadja a ren­dezést? — Nem tudom. Remélem. A jobboldal szüntelenül vál­toztatja véleményét, olyan láthatatlan erők működnek és befolyásolják tevékenysé­gét, amelyek — szerencsét­len módon — már többször megakadályozták a kibonta­kozást. A jobboldal vezetésé­nek egy csoportja minden­képpen mozgalmunk meg­semmisítésére, az ország megosztására törekszik. Re­méljük, hogy a józanabbak képesek önállóan cselekedni. Megértik, hogy most a béke a legfontosabb Libanonban. Ami pedig az országban élő keresztényeket illeti, mi testvéreinknek tekintjük őket. Meg kell érteniük, miért harcolunk a jobboldal ellen. Harcunk önvédelem, senkit sem akarunk támadni. A jobboldal fegyveres erői tűzbe, vérbe borítják tábo­rainkat. De most is kijelen­tem: ennek ellenére egyetlen centimétert sem akarunk előrenyomulni. Hiszünk Li­banon nemzeti egysége, szu­verenitása megőrzésének le­hetőségében. Ha a szír csapa­tok kivonulnak, ha az arab békeerők valóban hozzálát­nak feladatukhoz, készek vagyunk a legnagyobb mér­sékletet tanúsítani. — Elhangzott olyan javas­lat, hogy tartsanak kerek- asztal-értekezletet a libanoni erők, a palesztinok részvéte­le nélkül. Mi erről a véle­ménye? a — Mit mondhatnék? Ülje­nek a tárgyalóasztalhoz a li­banoniak és egyezzenek meg. Mi nem tartjuk magunkat „libanoni félnek”. Kijelent­jük: Libanon a libanofliaké, nem a palesztinoké, nem másoké. A libanoniaknak kell egyetértésre jutniuk és ahhoz is joguk van, hogy meghatározzák ittlétünk fel­tételeit. Vendégek vagyunx ebben az országban, nem akarunk visszaélni a vendég­joggal. A kairói egyezmény értelmében tartózkodunk itt. Ezt annak idején az arab or­szágok csúcsértekezlete is jóváhagyta, s kimondta, hogy minden arab államnak tá­mogatnia kell mozgalmunkat és biztosítania kell függet­lenségi harcunk feltételeit. — Tegnap olvastam egy nyugati hírügynökség jelen­tésében, hogy a palesztin mozgalom bírálta a Szovjet­unió és a szocialista or­szágok politikáját, mondván: nem álltak ki elég határozot­tan a libanoni kérdésben. Meg tudja erősíteni ezt a hírt? — Nem. Ezeknek a hírek­nek nincs alapjuk. Nagyra becsüljük a Szovjetunió és a szocialista országok irán­tunk tanúsított magatartá­sát. Nem titok: a szovjet kormány üzenetben biztosí­tott bennünket szolidaritásá­ról. És minden szónál éke­sebben beszél, hogy a szovjet vezetés két nap alatt reagált kérésünkre, és a Nemzetközi Vöröskereszt gépein gyógy­szert, élelmiszert küldött a libanoni és a palesztin nép­nek. — Véleménye szervit, ha Szíria kivonul Libanonból, lehetséges-e a kapcsolatok helyreállítása a palesztin mozgalom és Szíria, között? — Mozgalmunk nem ma­gáért a harcért harcol, ha­nem nemzeti, társadalmi cé­lokért. Készen vagyunk min­den olyan arab állammal együttműködni, amely az an- tiimperializmus talaján tá­mogatja e célokat. Ha Szíria változtat az utóbbi időben gyakorolt magatartásán, ezen és csakis ezen az alaoon nem látom akadályát a későbbiek­ben együttműködésünknek. — VÉG E — MíStf.rt Kereszty András űrkutatási együttműködése részeként végzett szivár­vány-akció, amelyet Valerij Bikovszkij űrparancsnok és Vlagyimir Akszjonov fedél­zeti mérnök a szovjet és NDK-beli szakemberek ál­tal készített hatkamerás MKF—6 robotfényképező­gép segítségével hajtottak végre a Szojuz 22. fedélze­tén. A színbontásos felvételek készítése rendkívüli lehető­ségeket kínált. A hat foto- lcamera egyidőben, pontosaméi összehangoltan készítette .á ].n felvételeket. Minden egyes :u kamera saját fényszűrő jén.,.-} keresztül vizsgálta a Földet, n A látható fényhullám-tar-! tomány különböző szűk zó­náiban és az azon túli infra­vörös sugarakban készült, azonos témájú hat felvétel a Föld egységes spektrális ké­pét adta. E felvételek érté­két növeli, hogy a 250—260 kilométer magasságban ké­szített, 55x80 milliméteres kép hatalmas, csaknem 19 . ezer négyzetkilométeres te­rületet ábrázol. Az ' űrrepülés alatt készí­tett felvételeket a Földön különböző fényszűrőkön ke­resztül vetítik vászonra. Az összetett felvétel színkont­rasztja számos, alig észreve­hető sajátosságra derít fényt. Az ilyen magasból készített felvétel új nyers­anyag-lelőhelyeket, új utak, villamosvezetékek, települé­sek számára alkalmas he­lyek "t fedezhet fel. A „Szivárvány” a Szojuz 22. tudományos programjá­nak legfontosabb, de nem egyedüli kísérlete volt. Szá­mos biológiai kutatás is sze­repelt a tervben. így példa- . ul a „fejlődés”, a „geneti­kai kutatások”, az „embrio­nális fejlődés” és a „biorit­mus” elnevezésű kísérletek alkalmával tanulmányozták, milyen hatással van az űr­repülés a mikroorganizmu­sok fejlődésére és tevékeny­ségére, a halak embrionális- fejlődésére, a növények bio­lógiai ritmusainak változá­sára, a magcsírák gyökér­rendszerének genetikai fel­építésére. Tanulmányozták továbbá azokat a „fénylob- banás”-jelenségeket, ame­lyeket az űrhajósok a koz­mikus sugárzás hatása ered­ményeképpen érzékelnek. A látóhatár fényképezésekor pedig fotometrikus jellem­zőket kaptak a látható ho­rizontról különböző megvi­lágítás mellett, valamint ta- ' nulmányozták a felső légkör sajátosságait és a Holdat. Az adatok feldolgozása máris megkezdődött. A Szo­juz 22. kísérletei minden bizonnyal újabb ismeretek­kel gazdagítják a tudó- mányágakat és hasznára vál­nak a népgazdaságnak. Mihail Csernisov . (APN—KSi

Next

/
Thumbnails
Contents