Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

’f I *.fr Npmil an AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XVn. évfolyam, 222. szám ARA: 1 FORINT 1976. szeptember 19., vasárnap Púja Frigyes de Cubában 1 Santiago de Cubában, Oriente tartomány székhe­lyén tett látogatást pénteken Púja Frigyes külügyminisz­ter. Púja Frigyest és a kísére­tében levő magyar vendége­ket Jose Ramon, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és Isa­bel Jomarron, a tartományi pártbizottság tagja üdvözöl­ték. A magyar külügymi­nisztert vidéki kőrútjának első állomására elkísérte kubai kollégája és vendég­látója, Raul Roa. A magyar delegáció a nap folyamán a festői város tör­ténelmi nevezetességeit te­kintette meg, mindenek­előtt ellátogatott az egykori (Moncada laktanyába, amely­nek épületében ma már is­kola működik. Púja Frigyes ezután felkereste a Siboney majorságot, ahol Fidel Ca­stro és egy maroknyi forra­dalmár az 1953.( július 26. Moncada elleni támadást ké­szítette elő. Púja Frigyes és kísérete a szombati napot Cienfuegos- ban töltötte. A fejlett szocializmus építése nemzeti program Megkezdte munkáját a Hazafias Népfront kongresszusa Szombaton reggel 9 órakor Budapesten, az Építők Ró- sa Ferenc Művelődési Házában összeült a Hazafias Nép­ront VI. kongresszusa, amelynek munkájában 800 küldött. ÍOÖ tanácskozási jogú meghívott vesz részt, s jelen vannak tét európai szocialista országban működő testvérszerveze- ek, illetve mozgalmak képviselői is. Az elnökségben ott volt Kádár János, az MSZMP Köz­ion ti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköz- ársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Mi- lisztertanács elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, z MSZBT elnöke, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Or- zágos Tanácsának főtitkára, Sarlós István, a Hazafias Nép­ront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai tizottságának tagjai, Pullai Árpád, az MSZMP Központi bizottságának titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Srszágos Tanácsának elnöke, Bugár Jánosné, a Hazafias íépfront Országos Tanácsának alelnöke, nyugdíjas, Erdei .ászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Ha­as! Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Im- e, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, Márta erenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Szent- stványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsú­ak titkára, Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Ta- ácsának helyettes elnöke, a Hazafias Népfront Budapesti bizottságának elnöke, ott voltak a különböző társadalmi és iimegszervezetek, valamint az irodalmi, művészeti élet ki- íagasló személyiségei, illetve a társadalom minden rétegé- ek, s a külföldi testvérszervezetek számos képviselője is. Kállai Gyula, kongresszust. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke megnyitja a (Népújság telefoto — MTI—KS) Kállai Gyula, a Hazafias fépfront Országos Tanácsú­ak elnöke megnyitó beszé- ében méltatta a magyar épfrontmozgalom négy évti- edes fejlődését. A kongresz- zus által elfogadott napirend serint két témával faglalkoz- ,ak a tanácskozáson. Az el­ső: a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának beszámo­lója az 1972-ben tartott V. kongresszus óta végzett mun­káról és a mozgalom előtt ál­ló feladatokról. A második: a HNF új országos tanácsá­nak és pénzügyi ellenőrző bi­zottságának megválasztása. A HNF Országos Tanácsá­nak az elmúlt kongresszus óta végzett munkáról készült írásos jelentését a küldöttek előzetesen kézhez kapták, a népfrontmozgalom fő mun­katerületein végzett tevé­kenység elemző dokumentu­maival együtt. A beszámoló-, hoz a kongresszuson Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra tartott szóbeli kiegészítő referátumot. Sarlós István beszéde Tisztelt kongresszusi _ Csaknem négy és fél s ztendő telt el a Haza- ias Népfront V. kongresz- zusa óta. Most a VL :ongresszus tanácskozásai ­iák az a célja, hogy _ szá­ri ot adjunk a megtett útról, írről, hogyan teljesítettük az 7. kongresszuson vállalt fel- idatokat, s kijelöljük a so­on következő évek teendőik — Ma a párt XI. kongresz- zusa határozatainak megfe- elően a fejlett szocializmus ipítése van napirenden. Az ízzel kapcsolatos elképzelé­seket és terveket az orszá­gos tanács nemzeti program­ként fogadta el, s most arra kérem a kongresszust, hogy irősítse meg ezt az állásfog- alást. E munka során to­pább változik az ország ké­se, s változunk mi, most élő jmberek, akik tudjuk, hogy i ma elvégzett munka a jö­vőnek is szól, sí hogy tetteink súlyát és hatását az utánunk következő nemzedékek állapítják majd meg. _ Felelősségteljes feladat­ra kell felkészülnünk, s e cél érdekében mozgósítjuk a társadalmi erőket. Tapaszta­lataink szerint állampolgára­ink és az államigazgatási szervek egyaránt igénylik a népfront bizottságainak je­lenlétét, számítanak a moz­galom által elvégezhető mun­kára. Ezek a tapasztalatok erősítik magabiztosságunkat és teszik lehetővé, hogy új feladatokra vállalkozzunk. Belpolitikai helyzetünkről szólva megállapította a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, hogy a la­kosság hangulata megalapo­zottan jó: az állampolgárok nyugodt légkörben élnek és dolgoznak. A jó állampolgári közérzet alapja: a Magyar Szocialista Munkáspárt kö­vetkezetes, elvhű politikája. Ez a politika a munkásosz­tály, az egész dolgozó nép érdekeit képviseli: a szocialista rendszer az egész nép jelenét és jövő­jét szolgálja, ezért fejlesz­tése mindannyiunk felada­ta. — Társadalmunk szocialis­ta fejlődésének forrása a munkáshatalom, a munkás­paraszt szövetség és az erő­södő népi-nemzeti egység — folytatta. — A közelmúlt bel­politikai eseményei kézzel­fogható bizonyítékát szolgál­tatják annak, hogy népünk minden rétege egyetért a szo­cializmus építésének prog­ramjával és kész annak meg­valósításáért dolgozni. Ezután beszélt Sarlós Ist­ván a család szerepéről tár­sadalmunkban, a fiatalok, a nők, az idős emberek, a sok- gyermekesek, a bejáró mun­kások helyzetéről, életkörül­ményeinek javításáról, majd így folytatta: — Az ország előtt álló fel­adatok megvalósításának tá­mogatása nem jelentheti csu­pán azt, hogy országos vagy helyi tervek megvalósítására ösztönözzük a dolgozók min­den rétegét. Természetesen ezt tekintjük az egyik köte­lességünknek. Ennél többet teszünk, ugyanis az állam­polgárokkal való beható esz­mecseréinket aképpen is hasznosítjuk, hogy a tömegek bírálatát, észrevételeit, javas­latait felszínre hozzuk, s azokat képviseljük az állami és politikai szerveknél. Jelez­zük a feltárt hibákat és a felmerült észrevételek szelle­mében kidolgozott javaslata­inkat is eljuttatjuk az illeté­kesekhez. Gazdaságpolitikai témákkal foglalkozott a továbbiakban a főtitkári referátum. Sarlós István egyebek között rámu­tatott: — Csaknem háromnegyed éve munkálkodunk eredmé­nyesen és a terveknek meg­felelő ütemben az ötödik öt­éves terv végrehajtásán. Az eddigiek közül ez a terv az, amelynek előkészítésébe a leginkább bevonta a kor­mány az állampolgárokat és azok képviselőit. A tervtelje­sítés alapelve, hogy az eddi­ginél is szervezettebb, fegyel­mezettebb és jobb minőségű terméket produkáló munkára van szükség A termelés biz­tosításához nem áll majd rendelkezésre többletmunka­erő, tehát ismét a termelé­kenység fokozása lesz az egyik fő feladatunk. Arról is beszéltünk: továbbra is sok a tennivalónk, hogy a külke­reskedelmi mérlegünk egyen­súlyát helyreállítsuk. __ Gazdasági építőmun­kánkban a hatékonyság a gazdaságosság, a korszerűség határozzák meg: eleget tu­dunk-e tenni nemzeti és nemzetközi kötelezettségeink­nek. Ezért o lyan közszellemet Igyek­szünk teremteni, amely a korszerű, az igényekhez alkalmazkodó termelés ki­alakítását az egész társa­dalom ügyévé teszi. Az eredményes gazdasági munka természetes velejáró­ja az ésszerű, az okos taka­rékosság. Javaink gyarapo­dásával, a termelés növeke­désével a takarékos gazdál­kodás jelentősége növekszik. A legjobb takarékoskodás: ha jó minőségű termékeket állí­tunk elő. — Arra törekszünk, hogy állampolgáraink megértsék: a jólét forrása a tervszerű, fe­gyelmezett munka — ebből mindenkinek ki kell vennie a maga részét. De azt is vall­juk, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ehhez azt is hozzátesszük, hogy az elosztásra kerülő, te­hát megtermelt javak meny- nyisége nemcsak a munkások és parasztok munkájától függ, hanem a termeléssel közvetlenül vagy közvetve összefüggő valamennyi más területen dolgozók munkájá­tól is. A művelődéspolitikáról és ennek népfrontmozgalmi elő­mozdításáról szólt ezután a főtitkári — Egyik legfontosabb fel­adatunknak tartjuk, hogy tár­sadalmunk lehető legszéle­sebb köreit mozgósítsuk a párt és á kormányzat műve­lődéspolitikai programjának végrehajtására. Arra törek­szünk, hogy a szocialista szel­lemiséget nyújtó iskola, amely a szükséges ismeret- anyag elsajátításával együtt az önálló gondolkodásra, a munka iránti tiszteletre ne­vel, vonzó legyen a gyermek, a szülő, az ifjúsági szerveze­tek és a pedagógusok számá­ra. — Mindent elkövetünk an­nak érdekében, hogy a neve­lés, az emberformálás, a szo­cialista ember kialakítása társadalmi ügy legyen, tehát ne korlátozódjék csak az is­kolára vagy csak a szülőkre, váljék általánossá az a köz-: gondolkodás, amelyben az önművelésre való törekvés — természetes szükséglet — Legyen egyre több em­bernek mindennapos társa a jó könyv, szokása az olvasás. Ebben a könyvkiadás és a könyvterjesztés, a közműve­lődési szakszervezeti könyv­tárhálózat jó munkája mel­lett megvan a nem pótolha­tó szerepe a családi könyv­tárnak, a szülők, a művelő­dő közösségek, a barátok pél­dájának. A művészetek le­gyenek elérhetőek és érthetők minél több ember számára. A művészeti alkotások mon­danivalója azokhoz szóljon, akik létünk feltételeit bizto­sítják. E cél elérése érdeké­ben nagyon sokat segíthetnek művelődési munkaközössé­geink, amelyek létrehozását legutóbbi kongresszusunk ha­tározta el. Művelődéspolitikai tevé­kenységünk nem öncélú, a szocialista életmód és élet­forma általánossá válását kívánjuk szolgálni vele és általa. A szocialista életmód feltétele, hogy az egyén — egyéniségét nemcsak meg­őrizve, hanem továbbfej­lesztve — mindent megte­gyen a szűkebb és tágabb közösségért. Tegye abban a biztos tudatban, hogy a mi társadalmi rendszerünkben a közösségek legfontosabb célja, hogy az egyén számá­ra az igazi boldogságot, a megszolgált jólétet, az em­beri élet teljességét bizto­sítsa A szocialista életmód fel­tétele, hogy mindenki tisz­tességgel elvégezze a kép« zettségének és képességei* nek megfelelő inunkat. A szocialista életmód meg­követeli az ember és az em­beri alkotások iránti tiszte­letet. Aki szocialista módon él, az nyitott szemmel jár a világban, érdeklődik a po­litika iránt és részt vesz benne. Aki szocialista em­berként él, az művelt, tisz­ta fejű és szívű és mindig vannak megvalósításra váró céljai. Művelődéspolitikai munkánk során arra törek­szünk, hogy ezt mind töb­ben megértsék, magukévá tegyék. Csak így, a közösség és önmagunk iránti kötele­zettségeinknek megfelelve^ a szocialista rendszer elfo­gadásával, erősítésével, épí­tésével válhatunk igazi ha­zafiakká, mondhatjuk el, hogy jól szeretjük a hazát Beszéde végén Sarlós Ist­ván a HNF Országos Taná­csa nevében köszönetét mondott a pártszervezetek­nek, azoknak a társadalmi szerveknek és intézmények­nek, különöseb a tanácsok­nak, amelyekkel együttmű­ködve érhette el a népfront a kongresszus elé tárt ered­ményeket. Azt kérte, hogy a kongresszus az országos ta­nács, a megyei, városi, fát lusi bizottságaink érdeklőd désének középpontjába az előterjesztett állásfoglalás szellemében a következű kérdéseket állítsa: 1. A folyamatban tevő ötödik ötéves terv végrehaj­tása, célkitűzéseinek teljesí­tése népgazdasági és éppen ezért egyéni érdek. A telje­sítés során felmerülő prob­lémákat figyelemmel kell kí­sérni. A célkitűzések meg­valósítására mozgósítsuk a rendelkezésre álló erőket, a felmerülő észrevételeket részben továbbítsuk az ille­tékesekhez, részben pedig, ahol arra mód van, javasla­tot dolgozzunk ki a nehéz­ségek kiküszöbölésének módjára. 2. Olyan közhangulatot alakítsunk ki, amely köte­lességnek tekinti a jól vég­zett munkát és elítél min­den restséget és hanyagsá­got. Ez legyen a jövőben is szilárduló népi nemzeti egy­ség egyik sarkalatos kérdé­se. 3. A művelődéspolitikai irányelvek szellemében a közoktatás terén meglevő ■ színvonalbeli különbségek megszüntetése céljából tár­sadalmi munkákat szervez­zünk új intézmények léte­sítésére, a meglevők felújí­tására. Külön programmá tegyük f! szülői munkakö­zösségek felkészítését az is­kolai munkák elvégzésére és támogassunk minden olyan akciót, amelyek lehetővé te­szik, hogy a pedagógusok ma­gas szinten oktassák gyer­mekeinket. , i. Mindenki kísérjt figye­lemmel a nemzetközi helyzet (Folytatás a 3. oldalon] I t

Next

/
Thumbnails
Contents