Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

Róma új polgármesíerc Őrizetbe veszik vagy szabad? Spinola extábornok visszatért Portugáliába Az újjáalakult római váro­si tanács az olasz főváros polgármesterévé választotta Giulio Carlo Argan. 67 éves művészettörténész profesz szórt. Argan független balol dali személyiség, az Olasz Kommunista Párt listáján je­lölték és választották meg a tanácsba. Személyében elő­ször került az ..örök város” élére a három évtizedes ke­reszténydemokrata uralom után nem hívő. baloldali ve­zető. Argant 38 szavazattal választották polgármesterré. Argan és a baloldali vég­rehajtó bizottság („városi kormány”) hivatalba lépése új korszakot nyit Hóma éle­tében — jelentette ki az OKP római bizottságának titkára. Az új polgármester első nyi­latkozatában, amelyet a L’Unitának, az OKP lapjá­nak adott, hangoztatta: új tí­pusú. demokratikus vezetést akar kialakítani a városi ta­nácsi hivatal élén. Számít a város lakóinak tevékeny köz­reműködésére. Rómán kívül baloldali irá­nyítás van Milánóban, Ná­polyban Torinóban. Firenzé­ben. Velencében Genovában és másutt. LISSZABON: Antonio de Spinola portu­gál extábornok kedden visz- szatért Lisszabonban. A re­pülőtérről a jelentések sze­rint ismeretlen irányba tá­vozott. Az extábornok 1975 már­ciusában a jobboldali puccs­kísérlet kudarca után me­nekült el Portugáliából, és mostanáig főleg Brazíliában tartózkodott. Az emigráció­ból azonban továbbra is irányította a portugáliai el­lenforradalmi puccsra ké­szülő illegális jobboldali szervezeteket. Hivatalos körökben egyéb­ként megerősítették, hogy a Spinola letartóztatására 1975- ben kiadott parancs még ér­vényes. (TASZSZ) Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Spinolát Lisz- szabonba történt megérke­zése után azonnal a caxias-i börtönbe vitték. Az 1975. márciusi puccskísérlet miatt annak idején letartóztatási parancsot adtak ki Spinola ellen. A vizsgáló bírónak en­nek megfelelően 48 órán be­lül dönteni kell arról, hogy Spinolát őrizetbe veszik, vagy szabadon engedik. A portugál szárazföldi hadsereg vezérkarának ked­di közleményében Spinolát extábornoknak nevezték, holott rangját érvényesnek tartották még azután is, hogy a tavaly márciusi puccskísérlet után Spanyol- országba menekült. Az új portugál köztársa­sági elnök Ramalho Eanes júliusban úgy nyilatkozott: Spinola „ugyanolyan portu­gál, mint bárki más”. Ugyanúgy, mint bárkit, aki ellen letartóztatási parancs van, bíróság elé állítják, vagy szabadon bocsátják, ha semmi sem szól ellene. Életfogytiglani börtönre ítélték Drabantot BERLIN Ä berlini városi bíróság életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélte és megfosztotta A kairói főügyész halálbüntetést kér a merénylőre A kairói napilapok értesü­lése szerint a főügyész ha­lálbüntetést kér majd annak a merényletnek az elkövető­jére, amely vasárnap történt az egyiptomi belügyminiszté­rium épületében. A kettős bombarobbanás — mint je. v lentettük — megsebesítette a merénylőt egy egyiptomi fia­talembert és 14 más sze­mélyt. A vádpontok között szere­pel, hogy — a tettes „idegen állam­mal működött együtt, kárt okozva az egyiptomi nemzeti érdekeknek; állampolgári jogaitól Herbert Drabantot, az egykori SS biztonsági szolgálatának tagját. Drabant több hábo­rús és emberiség ellen irá­nyuló bűntettet követett el. Az SS „12-es operatív külö­nítmény é”_nek tagjaként részt vett békés szovjet pol­gárok lemészárlásában, illet­ve letartóztatásában, és kényszermunkára való kül­désében. — politikai célú merénylet elkövetésére robbanóanyagot tartott magánál; — gyilkossági kísérletet követett el 14 személy el­len. A helyszínen elfogott tet­tes a hatóságok képviselői­nek. majd később a televízió tudósítójának a kórházban kijelentette; egyedül követ­te el a merényletet és a fele­lősség is egyedül őt terheli. A rendőrség ennek ellenére — lapjelentések szerint — feltételezett tettestársak után nyomoz. Berlin és a katonai enyhülés egy stratégiai bonbázóé har­minchatszorosára, egy va­dászgépé pedig százharminc­szorosára növekedett! Van­nak emellett olyan területek, amelyeken minden összeha­sonlítás lehetetlen: 1945-ben például nem léteztek inter­kontinentális rakéták. A ha­ditermelésben világszerte foglalkoztatottak száma 50 millió főre tehető, s csak ka­tonai fejlesztésre évenként 25 milliárd dollárt költenek, (összehasonlításul: orvosi kutatásra 4 milliárd dol­lárt. ..) HA MINDEZ LEHETSÉ­GESSÉ és elkerülhetetlenné tette a katonai enyhülést, ak­kor egy második tényező meg fokozta szükségességét. Még­pedig az, hogy a legutóbbi négy-öt évben óriási lépése­ket tettünk előre az enyhü­lés útján, az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán kimun­kált békeprogramok — közös programjaink — megvalósí­tása felé. Az enyhülés foga­lomköre bővül, nem egysze­rűen háború nélküli és an­nak kiküszöbölésére irányuló állapotot jelent, hanem rend­szeres érintkezést, és ott, ahol lehetséges, együttműkö­dést a válságok visszaszorí­tásában, fejlődő gazdasági, műszaki, tudományos és más kapcsolatokat. Ez azt tükrö­zi, hogy kialakult a bizalom minimuma, olyan bizalomé, amely nem naív feltételezé­seken, hanem bizonyos ér­dekkörök közösségének felis­merésén alapul. (A legfonto­sabb közös érdekkör termé­szetesen az, hogy a történel­mileg elkerülhetetlen küzdé­lem a két rendszer közt ne fenyegessen háborúkkal, ve­szélyes konfliktusokkal.) A politikai enyhülés eddigi eredményeinek biztosításá­hoz szükség van a katonai enyhülésben is az előrelé­pésre. Ha erre nem kerül sor, az egy idő után vissza­hathat magára az enyhülés­re. Végeredményben ilyen kö­vetkeztetések vezették a testvérpártokat, amikor — egyebek közt — síkraszállíak mindenfajta fegyverkezési verseny, különösen a nuk­leáris fegyverkezés megszün­tetéséért; a leszerelési kérdé­sekkel kapcsolatos, az ENSZ keretei között folyó tárgya­lások meggyorsításáért és olyan hatékony intézkedése­kért, amelyek nemzetközileg szigorúan ellenőrzött, álta­lános és teljes leszerelés megvalósítására irányulnak; a külföldi katonai támasz­pontok megszüntetéséért, és a külföldi csapatok, a fegy­verzet idegen területekről való kivonásáért és a csapa­tok feloszlatásáért; minden állam — elsősorban az atom­fegyverrel s nagy katonai potenciállal rendelkező or­szágok — katonai költségve­tésének rendszeres csökken­téséért. I A szocialista közösség or­szágainak kommunista és munkáspártjai, amelyek kor­mányzó pártok is, nyugodt lelkiismerettel és fenntartás nélkül csatlakozhattak ezek­hez a célkitűzésekhez. A SZOCIALISTA KÖ­ZÖSSÉG országai ugyanis egész Európának — és ter­mészetesen nemcsak Euró­pának — példát mutatnak az önmérsékletben egy olyan időszakban, amikor az Egye­sült Államok és Nyugat-Eu- rópa katonai-ipari komple­xumai a fegyverkezési ver­seny új menetét indítanák el. Egy olyan esztendőben, amikor az Egyesült Államok évek óta a legnagyobb eme­lést hajtotta végre katonai költségvetésében és ennek összegét 112 milliárd dollár fölé emelte, a Szovjetunió — a varsói szerződés legerő­sebb katonai hatalma — egyetlen százalékkal sem nö­velte katonai kiadásait. Hogy mennyire tendenciózu- sak azok a becslések a Szov­jetunió a varsói szerződés fegyveres erőiről, amelyeket Amerikában szellőztetnek azért, hogy a NATO-„meg- ajániásokat” még jobban le­hessen növelni, nyilvánvaló. De bármilyen célzatosan fer- dítőek, egyszersmind árul­kodnak is; mert abból a Pentagon és a CIA által ké­szített kimutatásból, amelyet a szovjet sajtó a minap elemzett, az derül ki, hogy ha elfogadjuk is tényként e két amerikai kormányszerv becsléseit, még akkor is 1975-ben a varsói szerződés országai 18 százalékkal ke­vesebbet költöttek katonai célokra, mint a NATO-orszá- gok! Az sem kerülheti el a tár­gyilagos szemlélő figyelmét, hogy áz európai kontinens kommunistáinak eddigi leg­szélesebb fóruma olyan le­szerelési vagy fegyverzet- csökkentési intézkedések szükségességét hangoztatta, amelyeket a szocialista kö­zösség országai régóta sür­getnek. Például: ratifikálja minden állam a baktérium­fegyverek megsemmisítésé­ről szóló konvenciót, kösse­nek a leggyorsabban szerző­dést a vegyi fegyverek betil­tásáról, eresszék le a sorom­pót a tömegpusztító eszkö­zök új, különösen nagyhatá­sú típusainak kialakítása előtt. Más szóval: mialatt a burzsoá propaganda a pár­tok „szakadásáról” fecsegett, sőt, az értekezlet kudarcára spekulált, a pártok — vala­mennyien — egyetértettek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a szocialista kö­zösség országai konkrét ja­vaslatok formájában fogal­maztak meg. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK doku­mentuma a legszélesebb nép­tömegeket hívja harcba a nukleáris háború elkerülé­séért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelé­sért. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azokra az államférfiakra a tőkés orszá­gokban, akik társaink az enyhülésben, akik aláírták a helsinki záróokmányt, a szél­sőséges enyhülésellenes kö­rök, a katonai-ipari komple­xumok is nagy nyomást gya­korolnak, felhasználván a belpolitikai sajátosságokat, választási folyamatokat. Semmi esetre sem gyengül­het tehát a néptömegek nyo­mása, kezükben a jövő kul­csa. Vajda Péter A hírekben szerepel ANZUS Az ausztráliai Canberrában tanácskoztak a három ANZUS- tagállam magas rangú képvise­lői. Az összejövetel ismét a hí­rekben ritkán szereplő katonai tömbre terelte a világközvéle­mény figyelmét. Ausztrália. Űj-Zéland és az Egye­sült Államok, 1951-ben, az azóta csendben elhalt SEATO előké­peként hozták létre a szerve­zetet. (Az elnevezés a három ország angol nevének rövidíté­séből alkotott betűszó.) A hi­degháborús évek e „mini NA- TO"-jónak alapokmányában a szerződő. felek kötelezték ma­gukat, hogy „szembeszáltnak a közös veszéllyel, ha bármely tagállam szárazföldi területeit, szigeteit, fegyveres erőit, pol­gári hajóit vagy repülőgépeit a Csendes-óceán térségében fegyveres támadás érné". Az évek során alig került az elő­térbe a szervezet, hiszen a há­rom orszáq tagja volt a SEATO- nak is, katonai és politikai megmozdulásaik a térségben ez utóbbinak keretében zajlottak le. A SEATO hivatalos feloszlatá­sa és Ford enök „új csendes­óceáni politikájának" meghirde­tése után Washington igyeke­zett felmelegíteni kapcsolatait a két tagállmmal. Annál is könnyebben ment ez, mert mind a két fővárosban kon­zervatív kormányok váltották fel a munkáspárti adminisztrá­ciót. Malcolm Fraser ausztráliai miniszterelnök már első nyilat­kozataiban sietett biztosítani az Egyesült Államokat, hogy or­szága messzemenően támogatja az $ aerikaiak indiai-óceáni (Dicno Garda) támaszpontépí- iését. sőt hajlandó ausztráliai hadikík'Hőket bocsátani az ame­rikai flotta rendelkezésére. To- vább fejlesztik a két országi közötti katonai hírközlési kap­csolatokat, sőt repülőtereket ad­nak át az amerikai légierőnek­Hasonló értelemben nyilatko­zott Muldoon új-zélandi minisz­terelnök is. Munkáspárti előd­je még kiállt azért, hogy a nagy óceán déli medencéjét nyilvánítsák atomfegyvermen­tes övezetté, most ezt úgy mó­dosították, hogy az ne vonat­kozzék az ANZUS-országok fegyveres erőire, tehát az ame­rikai atomtengeralattjárókra és anyahajókra. A tanácskozáson döntéseket hoztak a katonai együttműkö­désről, a közös hadgyakorlatok­ról és a hadseregek és flották fejlesztéséről — ez utóbbit a konzervatív kormányok a gaz­daság i nehézségek ellenére igen fontosnak tartják. m. % Most 1 Sík- és drót üvegek, ornament üvegek, |"t műanyag idomok érkezett! r U NAGY VÁLASZTÉKA VÁRJA ÖNT A ^ FÜZESABONYI ÁFÉSZ VAS-MÜSZAKI BOLTJÁBAN Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Lángpallos a parazita­paradicsom fölött A HÍRÜGYNÖKSÉGEK egybehangzó jelentései szerint Johannesburg négerlakta elővárosában, Sowe- tóban folytatódnak a zavargások. A halálos áldoza­tok száma a múlt hét szerdája óta elérte a tizenket­tőt. Tüntetések és összecsapások robbantak ki Johan­nesburg más peremvárosaiban, sőt a főváros, Pretoria körzeteiben is. Ezek a tények. Elég egy pillantást vetnünk a leg­újabb hírekre ahhoz, hogy a kutató tekintet észreve­gye: a Dél-afrikai Köztársaságban, az intézményesí­tett faj üldözés fellegvárában valami új kezdődött. A rezsim elleni első nagy kitörés dátuma 1960. Tizenhat esztendő telt el az akkori vérfürdő és 1976 júniusa, az első sowetói robbanás között. De az első és a második társadalmi-politikai detonáció között már mindössze hét hét. A folyamat — így vagy úgy, de vitathatatlanul a „fehér bunker” agóniájának fo­lyamata! — félreérthetetlenül gyorsul. A KESERŰSÉG 1960—1, sharpeville-i lobbanását órák alatt oltotta ki a brutálisan kiontott vér, az első ,,Soweto” elfojtásához két nap kellett — most au­gusztus 4-e óta folynak az összecsapások és nagyság­rendjük érzelmi mélységben, földrajzi méretekben egyaránt, azóta is növekszik. Igen, ez most valami új apartheid-országban. Le­het, hogy ezt is sikerül vérbe fojtani, mint az előző kettőt, sőt ez a valószínű. De az biztos, hogy azok, akik az őslakosság mérhetetlen szenvedéseiből olyan jól éltek, soha többé nem alhatnak nyugodtan. És az is, hogy a fekete kontinens déli részén fennmaradt parazitaparadicsom felett megjelent a lángpallos bi­zonyossága. Bekövetkezett az az állapot, amelynek elkerülhe­tetlenségére több mint két évtizede figyelmeztetik a szocialista országok, a haladó erők és az ENSZ-hatá- rozatok az illetékeseket, mindenekelőtt Pretoria nyu­gati patrónusait. Ha a dél-afrikai gazdaságban min­den ENSZ-szankcióval dacolva, nem lenne ma is ti- zenegymilliárd (!) dollár nyugati tőke, ha nem nyu­gatnémet tábornok „instruálná” a Vorster-rezsim fegy­veres erőit, ha az amerikai General Electric nem ver­senyezne éppen most francia partnereivel azon, kitől rendeljen Pretoria atomreaktort — a „fehér bunkert” már régen elnyelte volna a felszabadító mozgalmak tengere. A JÖVÖ ÍGY IS EZ LESZ, de a bunker belső és külső védői felelősek minden nap meghosszabbított emberi gyötrelemért, minden csepp kiontott emberi vérért. AZ EURÓPAI KOMMU­NISTA és munkáspártok ta­nácskozásán 29 kommunista és munkáspárt vezetői — 29 millió kommunista nevében — azokról a feladatokról ta­nácskoztak, amelyek a mai megváltozott nemzetközi s az európai helyzetből következ­nek. Végkövetkeztetéseiket az az együttes elemző mun­kával kidolgozott záródoku­mentum tartalmazza, amely­nek önálló fejezete foglalko­zik az enyhülési folyamat el­mélyítésével s a leszerelési intézkedésekkel. E fejezet alapgondolatát így is lehetne sommázni: ha erősíteni akarjuk a küzdelmet a hel­sinki záróokmány megtartá­sáért és megtartatásáért, ak­kor egyszersmind távolabbi célokat is ki kell tűzni. Ha tehát a politikai enyhülést meg akarjuk szilárdítani, ak­kor tovább kell lépni s a ka­tonai területekre is ki kell terjeszteni a détente-ot. E kérdéssel foglalkozván a különböző feltételek közt te­vékenykedő kommunista pártok olyan állásfoglalást alakítottak ki, amely tanú­sítja: nemcsak korunk leg­nagyobb politikai erejét, ha­nem korunk lelkiismeretét is megtestesítik. A folytatódó fegyverkezési hajsza ugyanis mind nyomasztóbb teherként nehezedik az egész emberi­ségre. Előfordul, hogy az­alatt, amíg egy új fegyvert vagy harci eszközt kikísérle­teznek és alkalmassá tesz­nek a tömeggyártásra, a szó­ban forgó eszköz reményte­lenül elavul. 1945-höz képest a hetvenes évekre egy ten­geralattjáró gyártási költsé­ge több mint negyvenszere­sére, egy repülőgép-anyaha- jóé majdnem tízszeresére,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents