Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
Róma új polgármesíerc Őrizetbe veszik vagy szabad? Spinola extábornok visszatért Portugáliába Az újjáalakult római városi tanács az olasz főváros polgármesterévé választotta Giulio Carlo Argan. 67 éves művészettörténész profesz szórt. Argan független balol dali személyiség, az Olasz Kommunista Párt listáján jelölték és választották meg a tanácsba. Személyében először került az ..örök város” élére a három évtizedes kereszténydemokrata uralom után nem hívő. baloldali vezető. Argant 38 szavazattal választották polgármesterré. Argan és a baloldali végrehajtó bizottság („városi kormány”) hivatalba lépése új korszakot nyit Hóma életében — jelentette ki az OKP római bizottságának titkára. Az új polgármester első nyilatkozatában, amelyet a L’Unitának, az OKP lapjának adott, hangoztatta: új típusú. demokratikus vezetést akar kialakítani a városi tanácsi hivatal élén. Számít a város lakóinak tevékeny közreműködésére. Rómán kívül baloldali irányítás van Milánóban, Nápolyban Torinóban. Firenzében. Velencében Genovában és másutt. LISSZABON: Antonio de Spinola portugál extábornok kedden visz- szatért Lisszabonban. A repülőtérről a jelentések szerint ismeretlen irányba távozott. Az extábornok 1975 márciusában a jobboldali puccskísérlet kudarca után menekült el Portugáliából, és mostanáig főleg Brazíliában tartózkodott. Az emigrációból azonban továbbra is irányította a portugáliai ellenforradalmi puccsra készülő illegális jobboldali szervezeteket. Hivatalos körökben egyébként megerősítették, hogy a Spinola letartóztatására 1975- ben kiadott parancs még érvényes. (TASZSZ) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Spinolát Lisz- szabonba történt megérkezése után azonnal a caxias-i börtönbe vitték. Az 1975. márciusi puccskísérlet miatt annak idején letartóztatási parancsot adtak ki Spinola ellen. A vizsgáló bírónak ennek megfelelően 48 órán belül dönteni kell arról, hogy Spinolát őrizetbe veszik, vagy szabadon engedik. A portugál szárazföldi hadsereg vezérkarának keddi közleményében Spinolát extábornoknak nevezték, holott rangját érvényesnek tartották még azután is, hogy a tavaly márciusi puccskísérlet után Spanyol- országba menekült. Az új portugál köztársasági elnök Ramalho Eanes júliusban úgy nyilatkozott: Spinola „ugyanolyan portugál, mint bárki más”. Ugyanúgy, mint bárkit, aki ellen letartóztatási parancs van, bíróság elé állítják, vagy szabadon bocsátják, ha semmi sem szól ellene. Életfogytiglani börtönre ítélték Drabantot BERLIN Ä berlini városi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte és megfosztotta A kairói főügyész halálbüntetést kér a merénylőre A kairói napilapok értesülése szerint a főügyész halálbüntetést kér majd annak a merényletnek az elkövetőjére, amely vasárnap történt az egyiptomi belügyminisztérium épületében. A kettős bombarobbanás — mint je. v lentettük — megsebesítette a merénylőt egy egyiptomi fiatalembert és 14 más személyt. A vádpontok között szerepel, hogy — a tettes „idegen állammal működött együtt, kárt okozva az egyiptomi nemzeti érdekeknek; állampolgári jogaitól Herbert Drabantot, az egykori SS biztonsági szolgálatának tagját. Drabant több háborús és emberiség ellen irányuló bűntettet követett el. Az SS „12-es operatív különítmény é”_nek tagjaként részt vett békés szovjet polgárok lemészárlásában, illetve letartóztatásában, és kényszermunkára való küldésében. — politikai célú merénylet elkövetésére robbanóanyagot tartott magánál; — gyilkossági kísérletet követett el 14 személy ellen. A helyszínen elfogott tettes a hatóságok képviselőinek. majd később a televízió tudósítójának a kórházban kijelentette; egyedül követte el a merényletet és a felelősség is egyedül őt terheli. A rendőrség ennek ellenére — lapjelentések szerint — feltételezett tettestársak után nyomoz. Berlin és a katonai enyhülés egy stratégiai bonbázóé harminchatszorosára, egy vadászgépé pedig százharmincszorosára növekedett! Vannak emellett olyan területek, amelyeken minden összehasonlítás lehetetlen: 1945-ben például nem léteztek interkontinentális rakéták. A haditermelésben világszerte foglalkoztatottak száma 50 millió főre tehető, s csak katonai fejlesztésre évenként 25 milliárd dollárt költenek, (összehasonlításul: orvosi kutatásra 4 milliárd dollárt. ..) HA MINDEZ LEHETSÉGESSÉ és elkerülhetetlenné tette a katonai enyhülést, akkor egy második tényező meg fokozta szükségességét. Mégpedig az, hogy a legutóbbi négy-öt évben óriási lépéseket tettünk előre az enyhülés útján, az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán kimunkált békeprogramok — közös programjaink — megvalósítása felé. Az enyhülés fogalomköre bővül, nem egyszerűen háború nélküli és annak kiküszöbölésére irányuló állapotot jelent, hanem rendszeres érintkezést, és ott, ahol lehetséges, együttműködést a válságok visszaszorításában, fejlődő gazdasági, műszaki, tudományos és más kapcsolatokat. Ez azt tükrözi, hogy kialakult a bizalom minimuma, olyan bizalomé, amely nem naív feltételezéseken, hanem bizonyos érdekkörök közösségének felismerésén alapul. (A legfontosabb közös érdekkör természetesen az, hogy a történelmileg elkerülhetetlen küzdélem a két rendszer közt ne fenyegessen háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal.) A politikai enyhülés eddigi eredményeinek biztosításához szükség van a katonai enyhülésben is az előrelépésre. Ha erre nem kerül sor, az egy idő után visszahathat magára az enyhülésre. Végeredményben ilyen következtetések vezették a testvérpártokat, amikor — egyebek közt — síkraszállíak mindenfajta fegyverkezési verseny, különösen a nukleáris fegyverkezés megszüntetéséért; a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos, az ENSZ keretei között folyó tárgyalások meggyorsításáért és olyan hatékony intézkedésekért, amelyek nemzetközileg szigorúan ellenőrzött, általános és teljes leszerelés megvalósítására irányulnak; a külföldi katonai támaszpontok megszüntetéséért, és a külföldi csapatok, a fegyverzet idegen területekről való kivonásáért és a csapatok feloszlatásáért; minden állam — elsősorban az atomfegyverrel s nagy katonai potenciállal rendelkező országok — katonai költségvetésének rendszeres csökkentéséért. I A szocialista közösség országainak kommunista és munkáspártjai, amelyek kormányzó pártok is, nyugodt lelkiismerettel és fenntartás nélkül csatlakozhattak ezekhez a célkitűzésekhez. A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG országai ugyanis egész Európának — és természetesen nemcsak Európának — példát mutatnak az önmérsékletben egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok és Nyugat-Eu- rópa katonai-ipari komplexumai a fegyverkezési verseny új menetét indítanák el. Egy olyan esztendőben, amikor az Egyesült Államok évek óta a legnagyobb emelést hajtotta végre katonai költségvetésében és ennek összegét 112 milliárd dollár fölé emelte, a Szovjetunió — a varsói szerződés legerősebb katonai hatalma — egyetlen százalékkal sem növelte katonai kiadásait. Hogy mennyire tendenciózu- sak azok a becslések a Szovjetunió a varsói szerződés fegyveres erőiről, amelyeket Amerikában szellőztetnek azért, hogy a NATO-„meg- ajániásokat” még jobban lehessen növelni, nyilvánvaló. De bármilyen célzatosan fer- dítőek, egyszersmind árulkodnak is; mert abból a Pentagon és a CIA által készített kimutatásból, amelyet a szovjet sajtó a minap elemzett, az derül ki, hogy ha elfogadjuk is tényként e két amerikai kormányszerv becsléseit, még akkor is 1975-ben a varsói szerződés országai 18 százalékkal kevesebbet költöttek katonai célokra, mint a NATO-orszá- gok! Az sem kerülheti el a tárgyilagos szemlélő figyelmét, hogy áz európai kontinens kommunistáinak eddigi legszélesebb fóruma olyan leszerelési vagy fegyverzet- csökkentési intézkedések szükségességét hangoztatta, amelyeket a szocialista közösség országai régóta sürgetnek. Például: ratifikálja minden állam a baktériumfegyverek megsemmisítéséről szóló konvenciót, kössenek a leggyorsabban szerződést a vegyi fegyverek betiltásáról, eresszék le a sorompót a tömegpusztító eszközök új, különösen nagyhatású típusainak kialakítása előtt. Más szóval: mialatt a burzsoá propaganda a pártok „szakadásáról” fecsegett, sőt, az értekezlet kudarcára spekulált, a pártok — valamennyien — egyetértettek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a szocialista közösség országai konkrét javaslatok formájában fogalmaztak meg. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK dokumentuma a legszélesebb néptömegeket hívja harcba a nukleáris háború elkerüléséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azokra az államférfiakra a tőkés országokban, akik társaink az enyhülésben, akik aláírták a helsinki záróokmányt, a szélsőséges enyhülésellenes körök, a katonai-ipari komplexumok is nagy nyomást gyakorolnak, felhasználván a belpolitikai sajátosságokat, választási folyamatokat. Semmi esetre sem gyengülhet tehát a néptömegek nyomása, kezükben a jövő kulcsa. Vajda Péter A hírekben szerepel ANZUS Az ausztráliai Canberrában tanácskoztak a három ANZUS- tagállam magas rangú képviselői. Az összejövetel ismét a hírekben ritkán szereplő katonai tömbre terelte a világközvélemény figyelmét. Ausztrália. Űj-Zéland és az Egyesült Államok, 1951-ben, az azóta csendben elhalt SEATO előképeként hozták létre a szervezetet. (Az elnevezés a három ország angol nevének rövidítéséből alkotott betűszó.) A hidegháborús évek e „mini NA- TO"-jónak alapokmányában a szerződő. felek kötelezték magukat, hogy „szembeszáltnak a közös veszéllyel, ha bármely tagállam szárazföldi területeit, szigeteit, fegyveres erőit, polgári hajóit vagy repülőgépeit a Csendes-óceán térségében fegyveres támadás érné". Az évek során alig került az előtérbe a szervezet, hiszen a három orszáq tagja volt a SEATO- nak is, katonai és politikai megmozdulásaik a térségben ez utóbbinak keretében zajlottak le. A SEATO hivatalos feloszlatása és Ford enök „új csendesóceáni politikájának" meghirdetése után Washington igyekezett felmelegíteni kapcsolatait a két tagállmmal. Annál is könnyebben ment ez, mert mind a két fővárosban konzervatív kormányok váltották fel a munkáspárti adminisztrációt. Malcolm Fraser ausztráliai miniszterelnök már első nyilatkozataiban sietett biztosítani az Egyesült Államokat, hogy országa messzemenően támogatja az $ aerikaiak indiai-óceáni (Dicno Garda) támaszpontépí- iését. sőt hajlandó ausztráliai hadikík'Hőket bocsátani az amerikai flotta rendelkezésére. To- vább fejlesztik a két országi közötti katonai hírközlési kapcsolatokat, sőt repülőtereket adnak át az amerikai légierőnekHasonló értelemben nyilatkozott Muldoon új-zélandi miniszterelnök is. Munkáspárti elődje még kiállt azért, hogy a nagy óceán déli medencéjét nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté, most ezt úgy módosították, hogy az ne vonatkozzék az ANZUS-országok fegyveres erőire, tehát az amerikai atomtengeralattjárókra és anyahajókra. A tanácskozáson döntéseket hoztak a katonai együttműködésről, a közös hadgyakorlatokról és a hadseregek és flották fejlesztéséről — ez utóbbit a konzervatív kormányok a gazdaság i nehézségek ellenére igen fontosnak tartják. m. % Most 1 Sík- és drót üvegek, ornament üvegek, |"t műanyag idomok érkezett! r U NAGY VÁLASZTÉKA VÁRJA ÖNT A ^ FÜZESABONYI ÁFÉSZ VAS-MÜSZAKI BOLTJÁBAN Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Lángpallos a parazitaparadicsom fölött A HÍRÜGYNÖKSÉGEK egybehangzó jelentései szerint Johannesburg négerlakta elővárosában, Sowe- tóban folytatódnak a zavargások. A halálos áldozatok száma a múlt hét szerdája óta elérte a tizenkettőt. Tüntetések és összecsapások robbantak ki Johannesburg más peremvárosaiban, sőt a főváros, Pretoria körzeteiben is. Ezek a tények. Elég egy pillantást vetnünk a legújabb hírekre ahhoz, hogy a kutató tekintet észrevegye: a Dél-afrikai Köztársaságban, az intézményesített faj üldözés fellegvárában valami új kezdődött. A rezsim elleni első nagy kitörés dátuma 1960. Tizenhat esztendő telt el az akkori vérfürdő és 1976 júniusa, az első sowetói robbanás között. De az első és a második társadalmi-politikai detonáció között már mindössze hét hét. A folyamat — így vagy úgy, de vitathatatlanul a „fehér bunker” agóniájának folyamata! — félreérthetetlenül gyorsul. A KESERŰSÉG 1960—1, sharpeville-i lobbanását órák alatt oltotta ki a brutálisan kiontott vér, az első ,,Soweto” elfojtásához két nap kellett — most augusztus 4-e óta folynak az összecsapások és nagyságrendjük érzelmi mélységben, földrajzi méretekben egyaránt, azóta is növekszik. Igen, ez most valami új apartheid-országban. Lehet, hogy ezt is sikerül vérbe fojtani, mint az előző kettőt, sőt ez a valószínű. De az biztos, hogy azok, akik az őslakosság mérhetetlen szenvedéseiből olyan jól éltek, soha többé nem alhatnak nyugodtan. És az is, hogy a fekete kontinens déli részén fennmaradt parazitaparadicsom felett megjelent a lángpallos bizonyossága. Bekövetkezett az az állapot, amelynek elkerülhetetlenségére több mint két évtizede figyelmeztetik a szocialista országok, a haladó erők és az ENSZ-hatá- rozatok az illetékeseket, mindenekelőtt Pretoria nyugati patrónusait. Ha a dél-afrikai gazdaságban minden ENSZ-szankcióval dacolva, nem lenne ma is ti- zenegymilliárd (!) dollár nyugati tőke, ha nem nyugatnémet tábornok „instruálná” a Vorster-rezsim fegyveres erőit, ha az amerikai General Electric nem versenyezne éppen most francia partnereivel azon, kitől rendeljen Pretoria atomreaktort — a „fehér bunkert” már régen elnyelte volna a felszabadító mozgalmak tengere. A JÖVÖ ÍGY IS EZ LESZ, de a bunker belső és külső védői felelősek minden nap meghosszabbított emberi gyötrelemért, minden csepp kiontott emberi vérért. AZ EURÓPAI KOMMUNISTA és munkáspártok tanácskozásán 29 kommunista és munkáspárt vezetői — 29 millió kommunista nevében — azokról a feladatokról tanácskoztak, amelyek a mai megváltozott nemzetközi s az európai helyzetből következnek. Végkövetkeztetéseiket az az együttes elemző munkával kidolgozott záródokumentum tartalmazza, amelynek önálló fejezete foglalkozik az enyhülési folyamat elmélyítésével s a leszerelési intézkedésekkel. E fejezet alapgondolatát így is lehetne sommázni: ha erősíteni akarjuk a küzdelmet a helsinki záróokmány megtartásáért és megtartatásáért, akkor egyszersmind távolabbi célokat is ki kell tűzni. Ha tehát a politikai enyhülést meg akarjuk szilárdítani, akkor tovább kell lépni s a katonai területekre is ki kell terjeszteni a détente-ot. E kérdéssel foglalkozván a különböző feltételek közt tevékenykedő kommunista pártok olyan állásfoglalást alakítottak ki, amely tanúsítja: nemcsak korunk legnagyobb politikai erejét, hanem korunk lelkiismeretét is megtestesítik. A folytatódó fegyverkezési hajsza ugyanis mind nyomasztóbb teherként nehezedik az egész emberiségre. Előfordul, hogy azalatt, amíg egy új fegyvert vagy harci eszközt kikísérleteznek és alkalmassá tesznek a tömeggyártásra, a szóban forgó eszköz reménytelenül elavul. 1945-höz képest a hetvenes évekre egy tengeralattjáró gyártási költsége több mint negyvenszeresére, egy repülőgép-anyaha- jóé majdnem tízszeresére,