Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

Ezüst- és bronzérem az egrieknek Gép- és műszerseregszemle Kőbányán Mérnöki diplomával, pályakezdőként tiátnl 300 lóerős szovjet Őriástraktort, lengyel arató­cséplőgépet, bolgár szőlő- kombájnt, osztrák automata fejőgépet, holland szénabe- takarítót, magyar silózó adaptert, hogy csak néhá­nyat említsünk a kőbányai vásárvárosban szerda óta ki­állított gépek és műszerek közül. London, Párizs és Moszkva után.k_ Szeptember 1-ig várja a látogatókat az immár ne­gyedik alkalommal megren­dezett AGROMASEXPO ’76 nemzetközi mezőgazdasági gép-, műszerkiállítás és -vá­sár. Megtisztelő, de egyben felelősségteljes is hazánk­nak, hogy a hasonló jellegű és nagy múltú londoni, pá­rizsi, moszkvai és veronai kiállítások sorában rövid há­rom esztendő alatt nemzet­közi rangot vívott ki a bu­dapesti AGROMASEXPO. Az idei — a negyedik —, minden eddigieknél bősége­sebb kínálatot nyújt a me­zőgazdaság, az élelmiszer- ipar, az erdő- és fagazda­ság további műszaki fej­lesztéséhez. Huszonötezer négyzetméteren, 30 ország, 132 kiállítója — szocialista és tőkés ország — ad szá­mot, mennyire tökéletese­dett és miben bővülhetett a továbbiakban a mezőgazda­ság technikai bázisa. 43 milliárd gépekre 1980-ig a hazai mezőgaz­daságban tovább csökken a kézi munkaerő. Ennek pót­lására államunk 43 milliárd forintot juttat a nagyüze­meknek gépi beruházásokra. Ez hét százalékkal lesz több, mint a IV. ötéves tervben volt. Ezért is nagy jelentőségű az idei budapesti kiállítás, melynek fő védnöke a Ko­hó- és Gépipari Minisztéri­um, melynek január 1. óta felügyelete alá került az egész hazai MEZŐGÉP és élelmi­szer-gépipar. Rajtuk . kívül jelen vannak a nehézipar nagy mezőgazdasági szállí­tói, a műtrágya és növény­védő szereket gyártó vegy­ipari üzemek, belkereske­delmi trösztök és cégek, va­lamint néhány ipari tevé­kenységet is folytató mező- gazdasági nagyüzem. Ez is bizonyítja, hogy a különbö­ző iparágak, a mezőgazda­ság, az élelmiszeripar, az er­dő- és fagazdaság minden­napi tevékenységéhez ezer­nyi szállal kapcsolódnak. Az idei kiállításon bemu­tatott gépek és műszerek is jelzik, hogy az immár egy­millió hektárra nőtt ipar­szerű termelési rendszerek elterjedésével hogyan válto­zik a magyar mezőgazdaság. Hogyan igényli az egyedi gépek helyett a nagyüzemi termelés komplett, nagy tel­jesítményű gépsorait. Külö­nösképpen vonatkozik ez az élelmiszeripari feldolgozás gépeire és berendezéseire, mivel az új ötéves tervünk és az országgyűlés által nemrég elfogadott élelmi­szertörvény ebben is sürge­tő változást követel. A vál­tozó táplálkozási színvonal, az egészségügyi követelmé­nyeknek megfelelő hűtés- technika és a korszerű cso­magolási módok mindezt meg is kívánják. Róba-Steiger külföldre A kiállításon megjelentek a hazai MEZŐGÉP-ipar olyan gyártmányai, ame­lyek jól illenek a nagy tel­jesítményeket és szigorú technológiai fegyelmet kö­vetelő gabona-, kukorica- és cukorrépa-termelési rendsze­rek gépláncaiba, az állatte­nyésztő telepek gépesítésé­be, a zöldség-, a gyümölcs- termelésbe és -feldolgozásba. Ezek létrehozásához a cél­szerű együttműködések, a licencvásárlások és a KGST- országok közötti gyártás­szakosítások nyújtottak ked­vező lehetőséget. A szocialista együttműkö­dés eredményeinek köszön­hető egyebek között a sző­lőtelepítés és a termelés tel­jes gépcsaládja, a ketreces tojóházak százai, a zöldbab- és borsóbetakarílók, a komp­lett sajtggárak és érlelők, a sütőipari gépek és a kon­zervipari berendezések. Ha­zai iparunk szállítja a kül­földi országoknak a gyor­san népszerűvé vált 240 lóerős Rába-Steiger trakto­rokat, a szálastakarmány- betakarító kocsikat, a mar­koló-rakodókát, a gyümöl­csösök permetező gépeit, a cukorrépa-betakaritókat és műszereket. A hasai kiállítók között Heves megyeieket is talá­lunk. Bemutatják a szolno­ki MEZŐGÉP Vállalat egri gyárának új típusú venyige­zúzó j át és szőlőkacsozó gé­pét, valamint a KGST-sza- kosodás keretében készített bogyósgyümölcs-betakarító és zöldhajtás válogató gépet. A kiállítás szakmai zsűrije a szőlőkacsozót ezüst-, a ve- nyigezúzót pedig bronzérem­mel tüntette ki. Kiállította a nagyközönségnek a He­ves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat a mezőgazda- sági üzemekben hasznosí­tásra kerülő csőkamrás trá­gyaadagoló berendezését. Ezt főleg a nagy létszámú szarvasmarha- és sertéste­lepeken alkalmazhatják eredményesen. A háztáji is bemutatkozik A népgazdaság szempont­jából oly fontos háztáji gaz­dálkodás gépei és eszközei sem hiányoznak a vásárról. Bár a kínálat nem olyan bőséges, és főleg nem olyan árakon kapható, mint azt a háztáji termelés fokozása megkívánná. Ott találni a darálókat, a fejőgépeket, a szüreti eszközöket és szer­számokat, kis traktorokat, csomagolt műtrágyákat és növényvédő szereket. A 13 tőkés ország 50 ki­állítója között sok ismerőst üdvözölhetünk, hiszen már a korábbi vásárokon is je­lentkeztek gépeikkel. Kana­dából, Svédországból és Dá­niából viszont az idén olyan cégek is eljöttek, akik első alkalommal szerepeltek az AGROMASEXPO-n. Ezek a cégek, vagy az egyes orszá­gok kollektív kiállítói jól érzékeltetik, milyen gépeik, műszereik keltenek legin­kább érdeklődést a magyar piacon. Ezért az élelmiszer- ipari gépeken és berendezé­seken kívül főleg a hazai mezőgazdaság által is hasz­nosítható zöldség- és gyü­mölcstermelési, illetve szá­lastakarmány-betakarító gépsorokkal találkozunk. Az AGROMASEXPO ’76 huszonötezer négyzetméteres területével a legnagyobb szakosított vásár hazánkban. A bemutatott kétezer gép, berendezés és műszer jól tükrözi az ipar törekvéseit és erőfeszítéseit, hogy me­zőgazdaságunkat korszerű műszaki háttérrel lássák el. Ez biztosítja a nagyobb élel­miszertermelést és a jobb- ellátást, az V. ötéves terv ilyen irányú - célkitűzéseinek sikeres megvalósítását. A FEJÉBEN MÉG benne kavarog az államvizsgák idegfeszültsége, a diploma­átadás élménye, amelyet még a nyaralás sem segített elfe­lejteni. S most pedig egy kö_ töttségekkel járó. fegyelmet követelő, a diákévek gondta­lanságát messze sodró válto­zás: a munkahely. Fűlőp Gá­bor szeméből ezeket lehet ki­olvasni, amikor beszélgetni kezdünk az egri Finomszerel- vénygyár személyzeti osztá. lyán. — Miről számolhatnék be? — kérdez vissza —. hiszen még nem dolgozom, csak ismer­kedem. Most ugyan a 17-es szerelde raktárában van a munkahelyem, de sokfelé megfordulok másutt is a gyárban, és itt, az irodákban is: tanácsokért, ügyes-bajos dolgaim intézése miatt... Fülöp Gábor a gyár ösz­töndíjasaként Miskolcon vé­gezte el a műszaki egyete­met. rendszerszervezést ta­nult a gépgyártástechnikai szakon. Most az egyik üzem­ben szervezői beosztást ka­pott. A szervező a munkás. állományúak közé tartozik. Űj munkakörnek számít ez a Finomszerelvénygy árban, ahol az egyes üzemek na­gyobb önállóságával, önelszá­moló egységekké alakításával igyekeznek szervezettebbé tenni a termelőmunkát. A fiatal mérnök itt kezdi most a „világmegváltást”. Arról beszélgetünk, hogyan fogadták, milyen tapasztala­tokat szerzett az első hetek­ben. Az első kérdések után elszótlanodik. Még magának sem tudott válaszolni: valóra válnak-e reményei, megvaló­sulnak-e a könyvek lapjaiból kiálmodott elképzelések? — AZ ÖSZTÖNDÍJASOK, köztük én is, a nyári terme­lési gyakorlatunkat leendő munkahelyünkön töltöttük. Ez az idő azonban túl kevés volt az „ismeretséghez”, hi­szen olyan nagy ez a gyár és szerteágazó a munkája. Itt a saját helyét csak úgy tudja megtalálni az ember, ha se­gítenek neki... Az elmúlt két hét — annyi ideje dolgo­zom az üzemben, jobban mondva, ismerkedünk egy. mással — tulajdonképpen csak arra volt elegendő, hogy bemutassanak, megbeszéljük az első tennivalómat, s né­mileg tájékozódjam a mun­kám feltételei felől. Rend­szerszervezést tanultam. a diplomamunkámban a szá. , mítógépes termeléstervezést vizsgáltam, ugyancsak itt, a gyárban. A téma nagyon idő­szerű itt, úgy tudom, ezt a mostani, kisebb teljesítmé. nyű, elsősorban gépi adat­feldolgozásra alkalmas szá­mítógépet néhány év múlva nagyobbra cserélik. Kicsi a termelés irányítására, vi­szont, tapasztaltam, hogy a kihasználtsága sem teljes. Kis szünetet tart, ritkás szakállával babrál. — Szóval, a gyakorlatról még nem sokat tudok. Elmé­leti ismeretek birtokában ki­alakított elképzelésekkel jöt­tem ide, olyan munkakörbe, ahol tulajdonképpen az a feladatom, hogy mások mun. kájába beleszóljak. Nekem keli majdan megteremteni a kapcsolatot a számítógép és az esztergapadok, szerelőasz. talok mellett dolgozó embe­rek között. Most azonban még sok más, egyéb szerve­zési problémát is meg kell oldani, s főleg azt kitapasz­talni. ki, hogyan reagál a munkáját érintő intézkedé­sekre. Most még mindenki­nek a véleményét el kell fo­gadnom. hiszen én tudok ke­vesebbet a gyakorlatról. — Persze, azt hiszem, ha csak úgy odatesznek egy munkahelyre, hogy tessék szervezni, nem sokra megyek a mérnöki diplomámmal. Ezért jó. hogy segítenek minden lépésnél, hogy. ko­molyan veszik a munkahelyi vezetők a kezdők patronálá- sát. Nekem, s a társaimnak egy évre szóló feladatterv készült — nemigen hallottam még erről más vállalatnál. Ezt a feladattervet a sze­mélyzeti főosztály és az üzem vezetői készítik el, miután közösen megbeszéltük annak szempontjait. Egy év alatt nekem teljesíteni kell az ott leírtakat, s a kiérté­kelés után kerülök végleges beosztásomba. Addig is két szakembert jelöltek ki, akik a feladataim megoldásában segítenek. Persze, nemcsak hozzájuk fordulhatok, ezt már tapasztaltam: bárki szí­vesen segít a régiek közül. Én, ahogy itt fogadtak, ahogy itt segítenek, meg tudom ta­lálni a helyem. — PERSZE, EGY FIATAÉ szakembernek nem atyásko- dásra van szüksége .., — Hogy mennyire nem az „atyáskodás” a lényeg ebben a támogatásban, azt mutatja az első feladatom. A 17-es szerelde raktárában dolgozom most, új anyagnyilvántartást kell készítenem. Eddig — ahogy hallom — sok gond volt a készletek körül, a programozóknak soha nem volt pontos információjuk róluk. Pedig ez a kiindulás: itt a kulcsa a határidők be­tartásának, a megrendelések helyes szervezésének. Itt most mindent alaposan át­vizsgálok: ez a mély viz, ami­Mentusz Károly KÖSZÖRÜLI A SÍNEKET. Érdekes munkagép-bemutatóját rendezte meg a MÁV. A svájci gyártmányú sincsiszoló rövid idő alatt le­köszörülte a Ferencvárosi pályaudvar közelében a pálya eoy el­kopott szakaszát. A „slnkozmetlka" sima futást biztosít a 'vasúti szerelvényeknek. (MTI fotó — Csikós Cábor — KS) 5 népfroniKongrcsszusra készülődne Dr. Kerekes Lajos: „Meg kei! találni a közös nyelvet" 1946-ban Kistályán (ma Andornaktálya) elhatározták, hogy valamilyen úton-módon meggyorsítják a falu villa­mosítását. A képviselőtestület úgy döntölt. hogy küldöttsé­get meneszt az illetékes mi­nisztériumba. De ki legyen a szószóló? A kérdést hamar megoldották: itt van a fiatal Kerekes Lajos, jogi egyetem­re jár, beszéljen ő a küldött­ség, illetve a község nevé­ben. Szívesen vállalta, hiszen tudta, milyen nagy jelentő­sége van a fénynek. A kül­detés sikerrel járt, megkap­ták a soron kívüli támoga­tást, csak azt kérték, hogy végezzenek az emberek tár­sadalmi munkát és házanként 50 forinttal járuljanak hoz­zá a költségekhez. Kerekes Lajosék nyakukba vették a falut és házról házra jártak — sikerrel — agitálni. 1947- ben Kistályán már égett a villany. Kerekes Lajosból azóta már dr. Kerekes Lajos lett. előbb a pétervásári, jelenleg pedig az egri járásbíróság elnöke. — Ez az epizód egy életre szólt — mondta. — Amikor kigyulladt a fény, valami nagy-nagy örömet éreztem: az alkotás örömét. Közel ke­rültem az emberekhez, s rá­jöttem. hogy megfelelő mód­szerekkel lehet őket nevel­ni. formálni.' Így sikerült megtalálnom a helyemet a népfrontmozgalomban. Fel­tettem a kérdést: mi a cé­lom? Közös törvényszerűség: mindannyian jobban akarunk élni. Ez a fejlődés motorja, mozgatórugója'. Eddig helyes is. de jön az újabb kérdés: hogyan, milyen eszközökkel, milyen módszerekkel? Becs­telenül, vagy becsületes mó­don? (Hiszen a tolvaj is jól akar élni...) Természetes, hogy jobb be­csületes módszerekkel dol­gozni, így tenni jobbá az éle­tünket. de — nem mások ro. vására! Pártunk és kormá­nyunk megfogalmazta a jó módszert, de nem elég fo­galmazni, meg is kell valósí­tani a gyakorlatban. S itt jut nagy szerephez a népfront­mozgalom. ezen belül a nép. frontos, aki magáévá téve a programot, elfogadtatja azt másokkal is. Ha ezt eléri, ak­kor teljesíti küldetését. Val­lom. hogy ha becsületessé, műveltté tesszük az embere­ket. s biztosítjuk az anyagi megélhetés alapjait, elérjük célunkat. Világosságot kell teremteni, fényt a gondola­tokban és a szívekben, mint annak idején, amikor kigyul. ladt a fény szülőfalumban. Dr. Kerekes Lajost, az eg­ri járási népfrontbizottság elnökét, megválasztották a Hazafias Népfront kongresz- szusi küldöttjének is. Meg-1 kérdeztem, hogy miről be- i szálne ott a legszívesebben? \ — Ha lehetőséget kapnék a felszólalásra akkor a szo­cialista demokráciáról. a munkahelyi demokráciáról, az alkotó légkör helyes értel­mezéséről beszélnék, ezek „hogyan”-járói, a jogok és a kötelességek megfelelő arányáról. Ez a kérdés ná­lunk mintha kissé elcsúszott volna. Sajnos, sokszor talál­kozunk a tiszta, jó szándék mellett torzulásokkal. Persze, számos már összetevője van ennek a gondolatkörnek, s alaposan mérlegelni kell mindegyiket, hogy a helyes értelmezés megszülessék és gyakorlattá váljék. A nép­frontmozgalomnak ebben is bőven akad szerepe. Terüle­temen. az egri járásban ta­pasztalom. hogy igen sokat változott az emberek gondol­kozása. életvitele. Látják, ismerik a feladatokat, csak abban a bizonyos „hogyan”- ban nem egységes a véleke­dés. Hiszek és bízom az em­berekre való közvetlen hatás erejében, csak meg kell ta­lálni a közös nyelvet. (hátai) be bedobtak, s itt már nekem is kell valamit letenni az asz. talra. Eddig persze, még nem váltottam meg a világot, jobbára csak ismerkedem á több ezer fajta raktári anyaggal. Minimális admi­nisztrációs egyszerűsítésekre tettem javaslatokat. Remé­lem, persze, sok jó ötlettel tudok jelentkezni majd. hi­szen a jó készletgazdálkodás a tervszerűbb termelőmunka alapfeltétele, s itt vannak szervezésbeli tartalékaink. — AZT HISZEM. MOST. amikor még friss a vizsgák emléke, s amíg nem foglal­nak le családi gondok, addig kell a tanulást is folytatni. Nem a stréberkedés mondat­ja velem, s nem az, hogy most valami mintaként tűn­jek fel, hiszen se jók. se rosszak nem voltak az ered­ményeim az egyetemen De érzem: kényszerül tanulni az ember, ha felszínen akar ma radni. A gyár támogatásával most nyelvtanulásba kezdek, angolt intenzív tagozaton, s tovább fejlesztem az orosz nyelvtudásomat is. Igen. ezt szintén a munkahely támo­gatásával. Időkedvezménnyel, költségtérítéssel. Ezeket a le­hetőségeket ki nem használni vétek. Beiratkoztam a me­gyei könyvtárba, s a mi mű­szaki könyvtárunkban is sze­retnék minél többet megfor­dulni. Nem ismerem még. de sok jót hallottam felőle. — Az ösztöndíj? Annyi év. re köt, ahány évig kaptám, ez biztos. Sokan mondták, nem érdemes lekötni magát az embernek, hiszen az ilyen végzettségűek után két kéz­zel kapnak. De aztán az utolsó évben, amikor láttam a kapkodást a helyek után. örültem, hogy én nyugodtan várhatom az őszt. Mert igaz. válogattak a lehetőségekben, de legtöbbjük, sok bizonyta­lankodás után — itt lakás, ott több pénz — végül talá­lomra vágott bele egy-egy ál lásba. És nem dicsekedni aka­rok. de két évfolyamtársamat is elutasította a Finomsze- relvénygyár. mert az álláso­kat szerződésekkel már lekö­tötték. Ott is híre volt a Bervának. hiszen például ipargazdaságtanból az itt megvalósított új módszereket oktatták az egyetemen. Én munkahely-változtatáson sem gondolkodom: a szervezést csak alapos helyi ismeretek után lehet elkezdeni, s egy új munkahelyen újra kezd­hetek élőiről mindent. — HÁT, ENNYIT. Többet a gyárról nem tudok monda­ni, mert kalauz kell még ah­hoz is, hogy az irodákban el­igazodjam. Ebben az isme­retlenségben az Írásba fbglalt feladattervezetem a támasz, ték. innen tudom, hol a he­lyem, mit várnak tőlem. A tapasztalatokról? Majd egy év múlva. Itt találkozhatunk. Hekeli Sándor Ij magyar—osztrák liaíárálkeiő nvílik j A Vas megyei Búcsú köz­ségnél egy hónap múlva új magyar—osztrák közúti ha­tárátkelő nyílik. A 12,5 mil­lió forintos költséggel létre­hozott határlétesítmény épí­tésén az utolsó simításokat végzik. Vas megyében ez lesz Rábafüzes és Kőszeg után a harmadik határátkelő a szomszédos Ausztriába. Ez egyúttal a Nyugat-Európa más országaiból érkező uta­soknak is újabb kaput jelent hazánkba, illetve onnan ki­felé. Felújították az átkelő és Szombathely közötti 12 kilo­méteres útszakaszt is. Az ün. nepélyes avatásra szeptem. bér 24-én kerül sor (MTI) 1976. augusztus 29., vasárnap f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents