Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-28 / 203. szám

Talpuk alatt fütyül a szél Magyar film Szomjas György első ümjében mint rendező, társíró és díszlettervező egyaránt bizonyítani kíván­ta, hogy a filmhez sokolda­lúan, sok ágon és önálló né­zetekkel érkezett meg. Ezt a sajátos nézetet, az alkotói elgondolásoknak ezt a ki­hangsúlyozott eredetiségét, ha úgy tetszik, különösségét az is igazolni látszik, hogy a rendező néhány rövidfilm után értékes élményanyag birtokában elképzelte, hogy Szűcs Sándor néprajzi gyűj­téséből készít filmet; életet lehel azokba az adatokba, amelyek a könyvek lapjain pihennek, csendes békesség­ben. A Hortobágy széles, akár­mikor nézed, télen-nyáron végtelennek látszik, ha elöl­ről, ha hátulról. Ebben a szétmállónak látszó végte­lenségben megbújnak és el- ténferegnek a sorsok, az emberek, ki-ki úgy és asze­rint, amilyen testi és lelki cókmókkal ebbe a világba belefáradt. Karcag tanácsá­nak az kellene, hogy a csendbiztos Mérges Balázs nemzetes uram rendet te­remtsen; a tolvajlást, a gyil­kosságokat megszüntesse, de legfőképpen mindezek ismert és tudott okozóját, főmeste­rét, a földtúró parasztok ellenségét, a pásztorok ba­rátját, a kikapós asszonyok ölelőjét, a rend háborgató- ját fogná el, mert ezzel ez a nagy síkság, benne az em­berek megnyugodnának. Farkos Csapó Gyurka azon­ban nem olyan legény, akit csak úgy oda lehet kötni a karám széléhez, vagy a gör­be fa egy vastagabbik ágá­hoz. Azt teszi, amit jónak lát, ítél és végrehajt, mert neki ez a dolga — maga szerint. Aki ellene bármit tenni mert, vagy szólt, vagy szólhatott, bicskájával és fegyverével találkozik — utol járj. De a fák nem nő­nek az égig, addig sarkall­ja a fekete ruhás, tisztelet­re méltó karcagi testület Mérges Balázs csendbiztost, addig buzdítja a paraszto­kat, addig kérleli a kato­naság beavatkozását, míg aztán beroggyan ez a vak­merő és nagy erejű fickó __ az árulótól megsebesítve. T estben és lélekben kapja a bántást, és már meg sem szabadulhat az akasztófáig. Cicázott asszonyokkal, a ha­talom kisebb-nagyobb pon­tocskáival, hitte, hogy ez a módi mehet „a végtelensé­gig”, úgy tudta, hogy amíg az emberek félhetnek tőle, amíg az embereket nyomor- gatják felülről és oldalt, ad­dig neki lehet ítélőszéke az emberek között és a világ felett. Ez a romantika és pusz­tai valóság a lírai elbeszé­lés köntösében jelenik meg Szomjas György első film­jében. A rendező érzi témá­ja varázsát. Érzi, tudatosan választott témájáról tudja, hogy nemcsak irodalmi ro­mantika ez. A nép képze­letében is úgy élnek ezek a hajdanvolt nagy gatyás, nagy álmú, nagy szenvedé­lyű betyárok, pusztai sze­génylegények, hogy jótakar­tak, ujjat mertek húzni a felfegyverzett és önző hata­lommal. Azt sem titkolja el, hogy ez a betyárnépség, Farkos Csapó Gyurka is sa­Egy hét Vietnam kultúrájából A Magyar Rádió ebben az évben is megrendezi a viet­nami kultúra hetét a ba­ráti szocialista ország nemzeti ünnepe alkal­mából: zenei összeállítá­sok, versműsorok, hangjáté­kok idézik fel a hallgatók előtt vietnami művészet ná­lunk kevésbé ismert alkotá­sait. Hétfőn a késő esti órákban hangzik el első íz­ben Nguyen Dinh Tan L szimfóniája, amely „Az első fáklya” alcímet viseli. fí.fjémsig 1976. augusztus 28., szombat játosan értelmezte a jogot és az erkölcsöt, benne sem szorult meg kevesebb önzés vagy gőg, mint az urakban és parasztokban, akik sze­rettek volna háborítatlanul élni ebben a szélesen kika- nyarított alföldi vidékben. De ez a betyár, ebben a filmben valahol ott ténfe- reg a délibáb szőtte felhő- södés és a föld színe fölötti lebegésben. Talán azért, mert nem akart lelépni az istennek se a lóról, vagy in­kább azért, mert rezzenés­telen nézésén kívül alig-alig indokolja meg, mit, miértés hogyan cselekszik. Nem kérünk mi számon egy betyárhistóriába bur­kolt témától mély lélektant, morális indokolást, vagy a modern korban annyira megkívánt célszerűséget, de nem árt, ha a képi benyo­másokat megelőzi, érzelmi­leg folyamatosan kíséri, fel­dúsítja az indíték, az a bi­zonyos motívum, amiért a hős cselekedni mer, vagy cselekedni tud. Óhatatlanul is mindig keressük a hős­ben, a hős miatt azt az er­kölcsi kiindulópontot, amely elfogadhatóvá, menthetővé, vagy netán tisztelhetővé te­szi mindazt, amit elkövetni igyekszik. Itt ugyan moz­gás, helyváltoztatás, lovon és gyalog, adnak időt arra — túlsókat is! —, hogy a néző kikeressen magában, gondolatai közül valamit, amivel megtoldja a színes képeken látottakat, de végül is az egyhangúság és egysí­kúság ellen nem tud véde­kezni: unja az ismétléseket, bánja némileg azt is, hogy Farkos Csapó Gyurkáról rosszat gondol, hiszen rosz- szat kell gondolnia, mert amit tesz, nem mindig ma­gyarázható, nem mindig menthető és nem mindig értelmes. Vagy legalábbis nem egyértelmű. Egy betyár — vagy akárki — bármikor kihívhatja maga ellen a vi­lágot, de ha hőssé válik, ak­kor nem a véletlen sorrend­je miatt, hanem logikus cselekmények következtében kell, erkölcsileg a többi fö­lé emelkedve elpusztulnia. Ezt az alkotói végcélt nem látja eléggé tisztán a ren­dező, akit a téma elbűvölt, magával ragadott, és ott tette le őt a földre, ahol ép­pen a varázs a leszállási pontot kijelölte. Aztán itt van a ritmus, a képek, a cselekmények rit­musa, az a dallam, ahogyan ezt az egyébként rokonszen­ves témát a rendező meg­szólaltatja. Azt az életrit­must, azt a mozgássort, azt a pusztai társadalmi litur­I. Kis János, az ügyes kezű, nyílt tekintetű árva gyerek megtetszett Dani bácsinak, a vízmesternek. Maga mellé vette figuránsnak, a négy ele. mijével. Nagy ünnep volt. Űrnapja, vagy István király. Kinek ér odáig az emlékezete. Még a régi világban volt. A kubikosok azt mondták, ők dolgoznak, mert keresni akarnak. Igen, de nincs előt­tük szintezve a terep. Addig egy fél ásónyomot se tudnak előre menni. Dani bácsi megkérdezte a figuránsoktól: — Ki lesz, aki feláldozza az ünnepet? Senki nem állt elé. Dani giát — jobb szó most nem jut eszembe! — ébreszt- get, amely akkor, ezen a vidéken általános volt. Igenám, de ezt a ritmust a mai ember, a mai néző már nem bírja elviselni, vagy csak nehezen, mert a mai világ a gondolatot, a szava­kat, a tettet és mindazt, ami ezek után megmozdul, csak gyorsabb iramban mo­zogva tudja elképzelni. Fő­ként, ha a rendező olyan verekedést, küzdelmet is közbeiktat, aminek egyes elemeit bármely kalandfilm­ben özönével láthat a néző. A kilencvenperces filmben szúrósan néznek farkassze­met a hősök, vagy meg­megszakítva húsz percen ál­tal, mitől a lélek először még habozva megrezzen — mármint a nézőben —, az­tán már csak csodálkozik, hogy ezek az arcok hogyan is bírják ilyen sokáig ek­kora szótlansággal. Ez a ritmuskérdés bizony itt dön­tő a hatás csökkenésénél. Az, ami a mai idegek szá­mára szükségszerűen tíz perc alatt folyik le, a fil­men sem tarthat négyszeres­ötszörös időmennyiségig. Szomjas György szándéka ezzel a filmmel több és más volt, mint ami végül is ki­kerekedett. Első filmje, ezért gondoltuk végig az al­kotó szándékait azokon a pontokon, ahol elképzelése némileg a visszájára for­dult. Ragályi Elemér képei hű­ségesek a rendező gondolat- világához. Sebő Ferenc ze­néje — feldolgozása érthe­tőbbé, bensőségesebbé teszi a témát, de a lélektani hiányokat egészen pótolni nem tudja, bár ilyesmi sze­repet szánt a zenének a rendező. A színészek engedelmes­séggel hordják azt a nyű­göt, amit a rendező a nya­kukba rakott. Mozgó sé­mák, akikkel lírát, epikát és drámát egyaránt el akart játszatni a rendező. A közönség nézi-nézi ezt a filmet, értené a szándékot, de mintha mindent egy ki­csit a kelleténél merészebb távolból mutogatnak neki. Talán azért ez a távolról szemléltetés, a hősnek ez a szótlanná, a végső nyilatko­zatnál talányossá tett jelle­me, erkölcsi alakja, mert a rendező nem tudta jól bele­gyömöszölni ebbe az egy fi­gurába azt az egész világot,j ami a múlt században a hortobágyi pusztaság táján végleg elsüllyedni látszott. Farkas András bácsi maga Is szenvedett, mert hívő katolikus volt, és eszébe jutott a parancs, hogy az Úr napját megszenteljed. De volt egy még erősebb pa. rancs: a kubikosoknak keres­niük kell. Senki nem állt elé — mondta magának Kis János. Dani bácsi szomorú szakálla hornyadozva rezgett. Csalód, ni kell az emberekben. Kis János erre.arra né­zett. a földet nézegette. Azt hiszik még. hogy akarok va­lamit — s állt a helyén, égett a talpa. — János fiam — mondta Dani bácsi, felszólította, kér_ dezte együtt. Kis János hallotta benne a biztatást. Megbiccentette a fejét, s megkönnyült a lelke. A többiek úgy néztek rá, mint az árulóra. A mozdu­latlan pilláik alól néztek úgy. A kocsmában össze­dugták a négypolgáris fejüket s azt mondták: — Szolgaiélek. Kis János Dani bácsi mö­gött baktatott. Vitte a mű­szert meg az állványt. Fölka. paszkodtak a gátra. — Azt hinné az ember, hogy abban a négy polgári­ban tudományt töltenek a fej. be — mondta Dani bácsi, előre beszélt, maga elé. Kis János meg hátul baktatott a keményre taposott keskeny földúton, t— Mert hogy a tu. domány nehéz dolog, lefelé kellene húzza a fejet. Ezeké meg inkább felfelé száll. a többiek fölé. akár a luftbal­lon. Urizálni. azt tanultak ezek. sárga kesztyűvel a mar. kukban handabandázni. így eldörmögte a magáét Da. Varsóban levő Magyar Kul­turális Intézet előadásainak, hangversenyeinek, irodalmi estjeinek, magyar filmbe­mutatóinak mindig sok lá­togatója van. Hatvanban nincs táborzárás Erre mondják, hogy me. legcsákány váltás! A szak­munkásképző fiataljainak hetedik csoportja táborozik egy hétig a Delelő út végén épülő úttörő, és ifjúsági te­lepen. folytatja azt. amit a többiek elkezdtek. Tábor szü. letik. A városi KISZ-bizottságon évek óta foglalkoztak már ezzel a gondolattal. Döntés azonban csak tavaly született, a megvalósítás jeltételeit ve­dig az idén sikerült biztosí­tani. , Víz, villany, kerítés Egy olyan állandó tábor­nak. ahol egyszerre száz fia­tat üdüléséről akarnak gon­doskodni. elsősorban megfe­lelő épületekre, továbbá víz. re, villanyra, s biztonságra van szüksége. Nos, augusz­tusra mindez helyben van! A hatalmas területet — a ta­nács műszaki osztályának tervei nyomán — betonosz­lopokra húzott dróthálóval a Költségvetési Üzem dolgozói kerítették be. Hasonló társa­dalmi munka eredménye az ERDÉRT-faházakhoz készí. tett alapozás, ami a füzesabo­nyi PFT, a Lenin Termelő- szövetkezet, az Építőipari Ktsz. a tűzoltóság és a szak­munkásképző fiataljainak di. cséretére szolgál. A vízveze­tékhez szükséges két kilomé­ternyi árkot ezer fiatal ásta ki a kongresszusi ifjúsági napok alkalmával, csöveit a Vízmű Vállalat fektette le jószóért. Az ÉMÁSZ pedig ugyanezen a nyomvonalon, vagyis a Delelő úton haladva vitte a tábor sarkáig a vil­lanyáramot. Ez mindjárt azt is jelenti, hogy éjszaka' is megvilágított úton lehet a táborhoz jutni. A dolgot egy valami nehezíti! Nincs igazi út. csak sáros dűlő, bár a KPM megyei igazgatósága ezt a munkát elsőként aján­lotta fel a városnak. Szó ami szó: nem kapkodja el. Táborközpont Nem messzire a főbejárat­tól, kopasz téglafalak futnak a magasba. Kiss Alajos, Ju­hász József és Tóth Sándor szakoktatók irányításával itt épül most a táborközpont. Lesz benne iroda Cserkúti Attila gondnok részére. Ki­alakítanak egy étkezésre és oktatásra alkalmas nagyobb termet. Mellette konyhát, zuhanyozót, orvosi szobát, raktárhelyiségeket. S jut fül­ke a stúdiónak, ahonnan a tábori rádió műsorát lehet majd sugározni. Honnan a hozzávaló építő­anyag? Kiadja a lebontott malom, aminek bontástermé­két csak ide kellett fuvaroz­ni. Ebben katonafiatalok is segítkeztek, mint ahogyan részt vesznek a most folyó téglatisztogatásban, malter, keverésben. S végzi vállalt feladatát mindenki buzga. lommal, meglehetősen mosto. ha táborozási viszonyok kö­zepette. Alvás matracokon, az ebédet saját gépkocsiján fuvarozza minden délben a gondnok. Tízmillió forint A városi KISZ-bizottság titkára, Verebes János sze­rint ennyi lesz a tábor érté­ke, ha jövőre kaput nyit. Ad. dig persze tetőszerkezet kell a központi épületbe, a vizet, villanyt eljuttatják vala­mennyi tízszemélyes faház. ba, sportpályákat építenek, s illő lenne még az őszön be­ültetni nagyobb fákkal a napsütötte terepet. Arról nem is beszélve, hogy igen fontos feladat még a szüksé. ges berendezési tárgyak, fel* szerelések biztosítása. Honnan számítanak mind­ehhez anyagi támogatást? Jövőre mind a megyei, mind a helyi tanács szerepelteti költségvetésében a hatvani if* júsági tábort. Ez -lesz a na; gyobb összeg. A tanácj bankszámláján ugyanakkof az idei kommunista műszak kok, egyéb társadalmi akcióU felajánlott ellenértéke gyű­lik igen szépen. A pénz vég­értéke még nem állapítható meg. mert több vállalat; üzem mindmáig adós a befij zetéssel. ( összehangolt munkaterv Az elkészülő tábor, mini erről rendelkezés intézkedik' Hatvan város tulajdonába kerül, s későbbiekben a ta­nácsnak kell gondoskodnia a fenntartásról, karbantartás^ ról. Részt vállalnak a külön., böző szakigazgatási szerves az olyan éves munkaterv el­készítésében is. amely összes hangolja az ifjúsági ^szerve­zetek és a különböző társ; szervek programját. E kér* désben pontosan arra cél- zunk, hogy nem főidényben rendezhet a Delelőn munka- foglalkozást, továbbképzést a honvédelmi szövetség. mun­kásőrség éppen úgy, mint ahogyan elképzelhető egy ol- vasótábor, vagy népművész­találkozó. S arról sem szabad megfeledkezni a téli tervké. szítás során, hogy három község tartozik Hatvanhoz. Ilyenformán Boldog. Heréd. Nagykökényes úttörőcsapatai, KISZ-szervezetei joggal szá­mítanak arra. hogy egy-egy hetet a táborban tölthetnek üdüléssel, vagy elküldhetik legjobbjaikat a továbbképzé­sekre. Moldvay Győző csálni. Faragcsálni és semmi; re se gondolni. Előbb lecsapta a levélkéket. Aztán lecsapta a vastagjáról a vékonyát. Aztán a bicska nyelével elkezdte kopogtatni a kérgét. *• Szépen körbe kopogtatta. A szellő a nyakát körbe simo­gatta. A szőke lány kijött a kert. bői. A gátőr lánya. Vállán volt a kapa. Vállán volt a vastag szőke fonata. — Mi lesz abból? — kér­dezte a szőke lány. — Ebből?... — A legény felnézett. Felnézett és zavart volt a pillantása. A mosolya piros volt, mint a félálom. — Ebből... síp. — Nerc mert még egyszer felnézni. A szőke lány ott állt, í nézte, hogy készül a síp. A vastag, szőke fonata a vál. Ián nyugodott, meg a kapa is a vállán nyugodott. Kis János nyelvet faragot' a sípnak, aztán készen volt — Hadd fújjak bele — mondta a szőke lány. Kis János felnyújtotta i sípot és a szőke lány bele fújt. A szőke arca behuppadt Két kerek lyuk lett a két ar. cán. Akkora vékonyát szólt i síp. a fül majd berepedt. A szőke lány elnevetti magát. A legény szintén nevetet! Kicsit a földet nézte és ne vetett. — Maga a Jani? — kép dezte a szőke '' — Honnan is — Ott lakik .0-, . A legény ült . . állt. A szellő . J közt bujkált. lakban mosolygott a piros muskátli. A szilvafák kéken mosolyogtak, mintha az ég­bolt nézegetné magát ben­nük. A két hárs két árnyéka beterítette az udvart. A nap lefelé szállt, s az estike illa­tozott. _________ m éterfának az állványt, s le­telepedett egy tuskóra. Letelepedett. nézelődött. Unta a tétlenséget, hogy csak ül. Meglátott egy fűz­hajtást zölden virítani a rő- zsekazalban. Azt kihúzta. Azt faragcsálta. Szeretett farag. ni bácsi. Á figuráns meg mögötte baktatott, s azt gondolta, hogy ilyeneket ne­ki az öreg még sohase be­szélt. Ilyen bizalmas beszé­deket. — No, ide bemegyünk — mondta a vízmester, ahogy a bátori gátőrházhoz értek. A gátba falépcső volt bele. cövekelve. A hátsó kiskapu­hoz vezetett a falépcső. A kiskapunál piros fejű dáliák nyíltak. Sárga volt a ház. be. lesüppedve a földbe. Az ab­Áz öreg gátőr kijött a ház­ból. megállt a vízmesterrel szemközt és tisztelgett. — Hunya Mihály, gátőr a hármas számú őrháztól, alá. zatosan jelentkezem. A járá­son minden rendben. Mai nap a töltésen felverődött hajtá­sokat irtottuk. A vízmester morgott vala­mit és legyintett. Aztán el­indultak a házba. Kis János az udvaron vá­rakozott. Nekitámasztotta a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents