Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-27 / 202. szám

ÍV>^>NAAA/VAAAAAAAAA/SAAAA^VVA/W\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAA/V/V Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: „Személyi titkár” a Matignon- palotában? „Szerda — írja egy félhivatalos belga lap — rossz napja volt az UDR-nek és egyelőre korai lenne megmondani, jó nap volt-e Franciaország számára”. A megállapítás némi magyarázatra szorul. Szerdán Gis- card d’Estaing, a Francia Köztársaság elnöke lemon­datta — mert gyakorlatilag ez történt — Jacques Chirac miniszterelnököt, az UDR nevű gaulleista párt, az UDR vezetőjét. Ahhoz a kérdésfeltevéshez, vajon jó nap volt-e ez Franciaország, azaz a francia nép számára, a belga lapnál alighanem határozottabban lehet hozzászólni. Már most biztos, hogy legalább egy, de annál fonto­sabb vonatkozásban rossz nap volt a szerda a francia nemzet számára. Ahogy ugyanis összeállnak Chirac tá­vozásának és utódja kiválasztásának körülményei, mind világosabbá válik, hogy a köztársasági elnök még Chirac személyi ambícióit és manőverezési szán­dékát is soknak találta és rezzenetlen egyszemélyi ve­zetést akar egy egységes jobboldali tömb élén. Nem véletlen, hogy a hivatásos külpolitikai meg­figyelők is meglepetten kapták fel a fejüket, amikor a világszerte szinte ismeretlen külkereskedelmi minisz­ter, Raymonde Barre kapta a miniszterelnöki bár­sonyszéket. Nyilván arra gondoltak, amit a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkoza­ta így fogalmazott meg: „Az új miniszterelnök kijelö­lése arról tanúskodik, hogy az új kormányfő volta­képpen az elnök személyi titkára lesz.” A hagyományok ismeretében ez a tény önmagá­ban is érthetővé tenné a Franciaország-szerte tapasz­talható megütközést és ingerültséget. Az elnöki rend­szer ugyanis nem jelenti azt, hogy a kormányfő sze­repét ilyen látványosan, nemcsak a személyt, hanem az intézményt is sértő módon degradálják. De még mindig ez a kisebb baj. Az igazi probléma az, amiért, aminek a szolgála­tában történt a drámai őrségváltás: belpolitikában a „nemzeti lemondás” a nadrágszíj meghúzás gyűlölt koncepciója, amely minden terhet a dolgozókra hárít; külpolitikában pedig a gaulleista örökségtől távolodó és az atlanti tömbhöz közeledő vonalvezetés szolgála­tában- Mint az FKP PB nyilatkozata hangsúlyozza: Az Elysée-palotában ennek a kettős célnak a jegyében so­rakoztatták fel most új módon a reakció erőit. Hogy a monopóltőke elégedett a bankkörökben bizalmat szerzett Barre-ral, azt jól jelzi a tőzsde rea­gálása. De hogy a nemzet nagy része nem osztja ezt az elégedettséget, annak máris számtalan jele van. ^WSAAAAAAAAA^AAyWWWWNAAAAAAAA^^VVWVVVWVAAAA^WWVVWVV» ' Külföldről jelentik MOSZKVA: barlangkutatás Üj országos rekordot állí­tott fel egy szovjet barlang­kutató-expedíció: tagjai 1030 méter mélyre hatoltak le egy Szamarkand környéki bar­langba — tudósít az ese­ményről a Pravda csütörtöki száma. Az eddigi, 700 méteres re­kordot a Kaukázusban állí­tották fel. (MTI) FRANKFURT: bankrablás Ismeretlen tettesek 200 000 márkát zsákmányoltak csü­törtök délelőtt a hesseni köz­ponti bank épülete előtt. A rablást két fegyvertelen, álarc nélküli férfi hajtotta végre. A bankból kilépő küldönc kezéből kitépték a pénzes táskát, majd motor- kerékpáron elhajtottak. Ed­dig senki nem tudott sze­mélyleírást adni a tettesek­ről. (UPI, DP A) TOKIO: lopás 676 yen értékű élelmiszer ellopásáért szerdán Tokió­ban letartóztattak egy férfit, aki egy bank 1975-ben 12 millió yen elsikkasztásáért bocsátott el, de akkor nem indítottak ellene rendőri el­járást. (AP) OSLÖ: erdőtűz Az Oslótól mintegy 250 km-re délnyugatra elterülő Heddal körzetében 11OO hek­tár erdőt elpusztított az er­dőtűz. A területet katasztró­fa sújtottnak minősítették, és több családot kitelepítet­tek. (UPI) TOKIÓ'- földrengés A Tokiótól 110 km-re dél­nyugatra fekvő Isu félszi­getet csütörtök reggel eny­hébb földrengés rázta meg. A meteorológusok ennek alapján most egy erősebb földrengés lehetőségére fi­gyelmeztetnek. (UPI) Inog a rendszer Ssjtóvélemények a francia kormánvváltozásról A francia sajtó központi té­mája csütörtökön a Chirac- kormány lemondása és Ray­mond Barre miniszterelnöki kinevezése volt. A Le Figaro véleménye szerint Giscard d’Estaing egy olyan miniszterelnöktől meg­válva. aki az államfő gaulle. ista támogatását testesítette meg, paradox módon de Gaulle-i stílusban járt el. Eb­ben az értelemben hű az V. köztársaság alkotmányának szelleméhez. Ugyanakkor azt a kockázatot vállalja, hogy maga lép az első vonalba. Túlzott lenne azt állítani, hogy Jacques Chirac félel­lenzéki álláspontot fog kép­viselni. Feltételezhető azon­ban. hogy gondosan átgon­dolt és kimért támogatásban fogja részesíteni a köztársa­sági elnököt. Ha távol is lesz Chirac, jelenléte érezhető lesz. A jobboldali l’Aurore sze­rint Chirac távozása az V. köztársaság történetében elő szőr jelzett nyílt, nyilvános törést a köztársasági elnök és a miniszterelnök között. A tényleges fejlődés megfosz­totta a miniszterelnöki posz­tot minden valódi hatalom­tól. A hatalomnak kizárólag a köztársasági elnök kezébe való összpontosulása jogilag teljesen megalapozatlan. Gis­card d’Estaing elnöki kor­mányzása olyari messze megy. hogy tagadja a pártoknak, azaz a közvélemény különbö. ző áramlatait képviselő poli. tikai szervezeteknek arra va­ló jogát, hogy hatékonyan és eredményesen szembeszállja. nak a kormány kezdeménye­zéseivel. Zavargások Dél-Aírikáhan : -: x;-; Meadowlandben, Johannes­burg négerek lakta külváro­sában a szomszédok kimen­Hegyeken, völgyeken, négy országon át Erről is, arról is, apróságokról ín. Az élményeknek se vége, se hossza. Külföldön az em­ber kétszeresen él. Éli a ma­ga megszokott életformáját, amennyire tudja, és éli az ottani életet, a furcsaságai­val, az érdekességeivel, a különbségeivel. Mivel mind­ehhez nem sok ideje van a turistának, ezért szinte hab­zsolja az élményeket. Fel­gyorsítva él. Mindenről számot adni nem lehet, nem is kell. Az útirajzok pontosabbak, szí­nesebbek. Néhány érdekességet vi­szont érdemes megemlíteni. Idegen helyen az ember ;önnyen ráfizethet a tájé- :ozatlanságára. Például, /legérkezik Velencébe, meg- ill az óriási parkolóban, ahol zerszám sorakoznak az au- ók egymás mögött és mel- ett, aztán elindul városnéz- h. De hol a város, hogyan ehet oda bejutni? Az élelmes velenceiek kis notoros taxijukon ott állnak neg a parkolónál. — Tíz kilométer ide Ve- ence — mondják angolul, lémetül, franciául, ki ho­gyan érti meg —, itt a hajó, :sak négyezer líra fejenként. Utólag derült ki, hogy a vízi autóbusz a huszad ré­széért szállítja az utasokat. Ahogy az is félrevezeti az imbert, ha elnézi, mennyi- sn ülnek az út mellé kitett asztaloknál, és esznek és isznak. Nosza, egy tányér spagettit mi is kóstoljunk meg. Igen ám, de az ára egy ilyen utcai helyen majd­nem háromezer líra tányé­&Mmm, 1876. augusztus 27., péntek ronként, amihez még felszá­molnak személyenként 500— 500 líra felszolgálási díjat is. Usgyi, jobb minél gyorsab­ban eltűnni innen, valami kis büfé irányába. A tájékozatlanság fölösle­ges fáradságot is okozhat. Bécsben nem tudtuk, melyik busz és melyik villamos ho­vá megy. Gyalog indultunk el a Schönbrunnba. Két órán át szedtük a lábunkat, va­lahány embert megszólítot­tunk, mind azt mondta, nincs már messze a nyári palota. Két villamossal el­érhettük volna, bár egy vil­lamosjegy ára személyenként nyolc schilling. (!) ★ Olaszországban és az NSZK-ban nem lehet turis­tazsebbel bemenni étterem­be. Egy nyúlfarknyi sült­kolbász a büfében München­ben 2,50 márka, ami több mint húsz forint. Képzeljük el, mennyit kérnek egy ét­teremben egy ebédért! Jugoszláviában, Ausztriá­ban egy étkezés 130—150 di­nárba vagy schillingbe ke­rült. Ebben már az üveg sör is benne volt. A fekete­kávé viszont, aminek semmi köze nincs a mi presszóká­vénkhoz, legalább tíz forint értéket képvisel. Nem olcsóbb ez Olaszor­szágban sem, de az csak­ugyan kávé! Hej, jó hírű magyar presszós kisasszo­nyok, ha azt a kávét kós­tolnátok! Az ételek a déli és nyu­gati szomszédainknál is a mi ízlésünknek megfelelőek. Az osztrák „sógorok” szinte ugyanazt eszik, mint mi, nemhiába éltünk egy ura­lom alatt annyi évszázad alatt. Még a kedélyességük ig, a tréfás kedvük is na­gyon azonos a magyaroké­val, a magyaros vendégsze-... retetteI, ,±£-j£$ ■ .l&c grfS • --T A turistákra épülő orszá­gok, mint amilyen Olaszor­szág is, mindent megtesz-» nek, hogy pénzt vegyenek ki az oda látogató zsebéből. Ha van egy kis ház, abban legalább két-három üzlet van, amiből legalább kettő — vendéglátó hely. Nagyon jó az utazók tájé­koztatása is. Az autópálya mellett mindig található fel­irat: hány kilométerre van a következő parkoló, ivóvíz, büfé, benzinkút. Az osztrák és az NSZK-beli autópályák használata díjtalan. Az or­szágúti segélyszolgálat is szervezett. Feltűnően fegyelmezettek az autósok az autópályán. Ott nincs tolakodás, nincs jobbra-balra előzgetés. A hömpölygő autóáradatban mindenki vigyáz a másikra is. A hegyi utakon minden előzéskor hangjelzést hasz­nálnak, de csak a figyelem felkeltésére és nem türel­metlenségből. A benzin ára általában tíz forintnak felel meg literen­ként, szuperra értve. A jugoszláv tengerpart mentén minden öbölben leg­alább négy-öt ház húzódik meg. Egymáshoz bújva, me­nekülve az éles szél elől. Ez már egy község itt. A Vele- bitben az egyik útelágazás­nál a következő táblát lát­tuk: A legközelebbi orvos 53 km-re, X-ben. ★ A növényzet életereje a he­gyek között és a'tengerpar­ton szinte hihetetlen. Min­denütt fügefa. Ahogy ná­lunk a kövek hasadékaiból, a falak réseiből kinő egy- egy ecetfa, úgy burjánzik ott a fügefa. Azt mondtam, Jugoszlávia hegyeiben még a termőföld is kőből van. Ez csak enyhe túlzás. A felső, megművel­hető réteg vastagsága ali£ tíz centi. A fák, a szőlő gyö­kerei mélyén befúródnak a i . - ■ sziklák repedéseibe. Minden körte- vagy almafát a he­gyekben kis kőkerítéssel vesznek körül, így óvják a közvetlen környezetét, ter­mőtalaját az erróziós hatás­tól. Itt a szőlőt nem permete­zik. Szinte vadon nő. A bo­ra nem valami zamatos, sa- vanykás is, de ereje van. Az osztriga annyi a mere­dek, sziklás tengerpart se- kélyesebb vizeiben, hogy bárki kilószámra fejtheti le a kagylókat a kövekről, ha van jó erős kése hozzá. És ha van gusztusa megenni az osztrigát. Mellesleg, na­gyon sokféleképpen dolgoz­zák fel, a piacon úgy árul­ják, mint mi a legismer­tebb gyümölcsöt, de mindig négy-öt félét belőle. Az őszibarackért 10—12 dinárt kértek, a dinnyéért húszat kilónként. De ahány piac, annyi ár. Tíz kilomé­terrel arrébb már a duplá­jába került esetleg. A török lakta vidékeken, mint amilyen Mostar is, kedvenc háziállat a kis tek­nős. Darabját tíz dinárért kínálják. ★ Az élményeket felsorolni nem, csak abbahagyni lehet. Egyébként is, mindezt látni kell, a közvetítő szó nagyon erőtlen ahhoz, hogy a való­sághoz még csak hasonló ké­pet is tudjon rajzolni. Az biztos, nagyon jó utaz­ni, világot látni, ismerkedni más tájakkal, és más tája­kon élő emberekkel, hiszen minden utazó a felfedezés izgalmával vág neki a ki­lométerek ezreinek, és a maga számára csakugyan fel is fedezi ezeket a tájakat. Talán ezért is ad minden földdarab- mindenkinek más és más élményt. De az is biztos, nagyon jó a hosszú útról hazajönni, itthon lenni, az ismerősök­kel, .barátokkal, rokonokkal újból találkozni. így szerez az utazás az embernek kétszer is nagy örömet. Egyszer, amikor el­kezdődik, másodszor pedig, amikor befejeződik, véget ér. ' 'íkí G. Molnár Ferenc tik a gyerekeket egy házból, amelybe a rendőrök könny­gázgránátot dobtak. A kül­városokban hetek óta tarta­nak a színes bőrűek tünteté­sei, tiltakozásul a faji elkü­lönítés és elnyomás politi­kája ellen, (Népújság telefotó —AP—MTI—KS) A Le Monde csütörtöki számában Pierre Viansson Ponte szerint a gaulleizmus, e nagy emlék után. itt a gis. csak kísérlet. A változás kul- csak kísérlet. A változás kul. csa — Gisdard d’Estaing mintegy véletlenül elhangzott mondatában keresendő, amely szerint Chirac idén ősszel ki. vánta megrendezni a nem. zetgyűlési választásokat, míg ő. Giscard d’Estaing a maga részéről ragaszkodik az ere­deti. 1978-as dátumhoz. Ha a választást a többség számára egy olyan miniszterelnök ké_ szítette volna elő, aki az egyik fő • párt vezetője, egy­ben e többség koordinátora, a választás a hatalomban ré­szesülő pártok ügye lett vol­na. Most egycsapásra az elnök ügyévé vált: egyetlen zászló, egyetlen vezető, egyetlen program. A Le Quatidien de Paris című polgári liberális lap csütörtöki száma „Inog a rendszer” című írásában rá­mutat. hogy Chiractól meg­válva Giscárd d’Estaing ele­ve kényelmetlen helyzetbe kerül az UDR.rel szemben. Giscard d’Estaing egyfajta dupla vagy semmit játszik. Dupla, ha az UDR kénytelen kelletlen elfogadja a giscardi játékot, azt a perspektívát, hogy a páriámén*; többsé­get jobban hozzáigazítják az elnöki többséghez az 1978-as választásokon. Semmi, ha az elkövetkező hónapokban a többség felbomlik, ami azzal a kockázattal jár, hogy a többség vereséget szenved 1978-ban. A l’Humanité, az FKP na­pilapja „A reakciós erők új felállása” címmel ismerteti az FKP KB nyilatkozatát. A rendszer még „elnökibb” és személyibb jellegű lesz — mutat rá Michel Doumenc a lap hasábjain. Az. hogy egyetlen ember dönt min­denről. a demokráciával leg. élesebben szembenálló hata. lom jellemzője. Az ország­ban olyan erős a tiltakozás hulláma, hogy megfékezésére Giscardnak csak az erős kéz módszere marad. Az autori- tarizmus erősödése fordított arányban áll a hatalom nép­szerűségével. A Giscard d’Estaing szavaiból áradó fe. nyegetések valójában gyen­geségének jelei — mutat rá a publicista. (MTI) Varsói levél Skloby h an emlékeznek i hegyek, melyek Len- ** gyeiország központjá­ban fekszenek, minden év­szakban egyaránt gyönyö­rűek. Sötétzöld lejtőiken számos falu található. Kö­zülük a radomi vajdaságban Skloby falu nemcsak a szép­sége, hanem a történelme miatt is nevezetes. Mindenki, aki meglátogat­ja a falut, virágokat visz a község temetőjébe. A ke­resztek között, nagy kőla­pon a következő felírat áll: „Skloby falu és környéke 215 megölt lakosának tisz­teletére ...” A falu tragédiája ismert az egész országban és kül­földön is. Skloby volt Euró­pában az első olyan falu, amelynek férfiúit a hitle­risták kiirtották, mert a la­kosságot az ellenállási moz­galommal való együttműkö­déssel vádolták. A hegyek környéke 1910 elején az ellenállók területe volt. Hubal-Dobrzanski őr­nagy, az 1939-es szeptemberi harcok résztvevője nem tet­te le a fegyvert, lovas szá­zadával az erdőkbe vonult és partizán harcot kezdett. A századhoz más alakulatok katonái és a környék falvai­nak lakói is csatlakoztak. 1940. március 30-án Sklo­by környékén a németek és a partizánok megütköztek. Ebben a csatában sérült meg a hírhedt hitlerista Blasko- vitz tábornok. A megszállók a tábornok miatt bosszút álltak a falu lakosságán. A falu egyik lakosa így emlékszik visszak a tragikus napra: — 1940. ápriljs 11-én a hitlerista csendőrök, rend­őrök és katonák körülvet­ték Sklobyt és a környező férfiakat, még a 14 éves fiúkat is, majd az erdőbe hurcolták és ott lelőtték őket. Az én családomból li­en: a férjem, három test­vérem, férjem három test­vére és 4 nagybátyám fek­szik itt. Julia Szlufik szemében csillogtak a könnyek. De mindez nem volt elég. Felgyújtották a falut, el­pusztították a munkaeszkö­zöket, még a meggyilkolt férfiak özvegyeinek és ár­váinak ruháit is felgyújtot­ták. A szép faluból csak. ro­mok maradtak... Az özvegyekről és árvák­ról a felszabadulás után a fiatal népi hatalom nem fe­ledkezett meg. A meggyil­koltak hozzátartozói köl­csönt kaptak az államtól házak, istállók, csűrök épí­tésére. A munkaképtelenek nyugdíjban részesültek. A faluban ruházati szövetkeze­tét nyitottak, ahol 300 em­ber talált állást, új iskolát építettek. Skloby ismét né­pes település, virágos kert­jei és korszerű mezőgazda­sága elismerést érdemel. Szeptember elsejéről, a második világháború kitö­résének napjáról Sklobyban ugyanúgy megemlékeznek, mint a falu tragédiája nap- járói. A környék lakosai a temetőbe mennek és a sí­rokra mezei virágból, ró­zsákból készített koszorúkat tesznek. Évről évre egyre több a koszorú, mert nem­csak az özvegyék viszik, ha­nem az unokák és déduno­kák, akik ezen a napon a távoli városokból és falvak­ból jönnek őseik szülőföld­jére. Varsó, 1976. augusztus. (INTERPRET

Next

/
Thumbnails
Contents