Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: „Matróz Jim hajója” Leonard James Callaghant, Nagy-Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyságának kormányfőjét szükebb baráti körében hol „Matróz Jimnek”, hol „Napsugaras Jimnek” becézik. Az egyik becenév hát­tere az, hogy Harold Wilson utódja büszke arra, há­nyatott ifjúsága során egyebek között matróz is volt. A „napsugaras” jelző pedig azért lett Callaghan ra­gadványneve, mert egyetlen brit politikus mosolya sem volt olyan szélesen bizakodó, sugárzó, mint az övé. A Londonból keltezett hírek azonban mindinkább valószínűvé teszik, hogy komoly bajok vannak mind­két becenévvel. Callaghant egyre kevesebbet látják mosolyogni és „Matróz Jim” minden jel szerint nö­vekvő idegességgel kapaszkodik ijesztően hánykolódó hajója kormánykerekébe. Wilson áprilisban távozott a bársonyszékből „elő­rehaladott életkorára” hivatkozva és átadta helyét — a vele nagyjából egyidős Callaghannak. Mivel a volt kormányfő kitűnő közgazdász hírében állott, már ak­kor sok megfigyelő azt mondta, Wilson nem hajlandó vállalni azt a tartósnak ígérkező gazdasági apályt, amely túlságosan sok zátonnyal fenyegeti Anglia ha­jóját. Mindaz, ami azóta bekövetkezett, a borús prognó­zisokat igazolta. Valamivel több mint tíz nap van hát­ra egy olyan eseményig, amely Anglia jelenlegi kor­mánypártja, a Munkáspárt számára mindig is rendkí­vüli jelentősséggel bírt: a szakszervezetek kongresszu­sáig. Tudvalevő, hogy a Munkáspárt legfőbb ereje, mintegy politikai talapzata a nagy hagyományú brit Trade—Union hálózat, vagyis szakszervezeti mozga­lom. A szakszervezeti főtanács (TUC) hozzájárulása nélkül komolyabb kérdésekben nem dönt a munkás­párti kabinet. Most pedig példátlanul baljósak a kongresszus közvetlen előzményei. A második világháború óta nem volt ennyi — több mint másfél millió! — munkanél­küli és a szakszervezetekben, sőt, bizonyos jelek sze­rint a Munkáspárt balszárnyán is, úgy érzik, a kor­mány nem tesz eleget a terhek igazságosabb elosz­tásáért. A nyomasztó szárazság (amely miatt külön mi­nisztertanács ült össze) közelebb hozza az amúgy is fe­nyegető lidérces lehetőséget, a háromnapos munkahét legalábbis átmeneti bevezetését. „Sugaras Jim” bal­oldali bírálói azt vallják: a problémákon éppúgy nem lehet ügyes szónoklatokkal segíteni, mint az aszály­gondokat „add, uram az esőt” könyörgésekkel meg­oldani. Vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^wnaaaaaaaaaaaaa^vnaaa-vwwws.'Wvvvvvvv * Alig negyvennyolc órával a Luna 24. leszálló beren­dezésének földet érése után visszaérkezett a Földre a Szaljut 5. űrállomás első legénysége is. Borisz Voli- nov és Vitalij Zsolobov tel­jes egészében végrehajtotta a kitűzött tudományos prog­ramot, s a Szojuz 21. szál­lító-űrhajó fedélzetén több mint másfél hónapos föld­körüli pályán végzett mun­ka után kedden este tért vissza a Földre a Szovjet­unió megadott körzetében. Volinov és Zsolobov űr­repülése, mint a szerda reg­geli Pravda kommentárja hangoztatja, mindenekelőtt népgazdasági célokat szol­gált. A két űrhajós egyszer­re több akadémiai kutató intézet megbízatásait hajtot­ta végre az űrlaboratóri­umban. Az általuk megol­dott feladatok egy része közvetlenül a tizedik szov­jet ötéves terv végrehajtá­sával függ össze. így pél­dául a Szaljut 5. fedélzeté­ről készített fényképfelvéte­lek segítséget nyújtanak a geológusoknak a természeti kincsek felkutatásában, a talajjavítási szakemberek­nek az új földterületek meg­hódításában, a Bajkál— Amur vasútvonal építőinek pedig a vasútvonal keleti részének pályakijelölésében. A leszállás előtt a Szal­jut 5. fedélzetéről közvetí­tett utolsó rádióriportjában Volinov érdekes megfigye­lésekről számolt be. Elmond­ta többek között, hogy az űrállomásról az észak-ame­rikai kontinens mindkét partját egyszerre lehetett látni. A Szovjetunió terü­lete felett minden körnél 20—22 percig repült az ál­lomás, s megfigyelhető volt, hogyan kel fel a nap a Távol-Kelet felett, mi­közben az ország összes többi részét még éjszakai sötétség borítja. Az űrhajósoknak feltették azt a kérdést, nem befolyá­solják-e az űrrepülések az időjárást és az éghajlatot? Volinov ezzel kapcsolatban tagadó választ adott. Az űr­állomások a Föld felhőtaka­rójának. felső szintjénél sokkal magasabban repül­nek, s ezért nagy segítséget tudnak nyújtani az időjárás titkainak megfejtésében. Adatokat. közvetítenek a Földre a légkör áttetszőségé­nek fokáról is, ami már nem annyira a meteoroló­gusokat, inkább a környe­zetvédelmi szakembereket érdekelheti, hiszen ez az arányszám a levegő szeny- nyezettségének mértékéről árulkodik. A moszkvai televízióban kedden este Vlagyimir Sa- talov, a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka méltatta nagy elismeréssel Volinov és Zsolobov kiváló kozmikus teljesítményét. Sa- talov is utalt arra, hogy a Szojuz 21. visszatérése után a Szaljut 5. űrállomás vál­tozatlanul működőképes. Újból Szadat az egyiptomi állam o Az egyiptomi nemzetgyű­lés szerdán egyhangúlag ja­vasolta: újabb hatéves idő­szakra hosszabbítsák meg Anvar Szadat elnöki mandá­tumát. Az államfő, akit el­ső ízben 1970-ben, Nasszer elnök halála után választot­tak Egyiptom elnökévé, el­fogadta az elnöki megbízatás meghosszabbítását. A 360 tagú nemzetgyűlés a kora délelőtti órákban ült össze és először zárt ajtók mögött tartott titkos szava­zást. Szadat mellett további 14 jelölt neve is szerepelt, közülük azonban egyetlen­egy sem kapott egyetlen sza­vazatot sem. Nevüket utólag sem közölték. A zárt ülés után nyilvános ülésen Sza- jed Maréi, a nemzetgyűlés elnöke ismertette a szavazá­si eredményt: 349 képviselő Szadat elnökre szavazott, öten — az elnök által kiné- vezett képviselők — tartóz­kodtak. Hat képviselői hely üresen maradt elhalálozás, illetve betegség miatt. ENSZ-dokumentum a gyarmati országokról Ö Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár beszámolót tett köz­zé a világszervezet székhe­lyén. A dokumentum meg­állapítja, hogy sürgősen meg kell vitatni a gyarmati or­szágok önrendelkezési jogá­nak és mielőbbi függetlenné válásának kérdéseit. Waldheim kifejti, hogy a Szovjetunió kezdeményezé­sére elfogadott felhívás fon­tos szerepet játszott és ját­szik a gyarmati sorban levő országok szabadságáért és függetlenségéért vívott har­cának támogatásában. Namibia napján Húsz esztendővel ezelőtt, 1956. augusztus 26-án a dél­nyugat-afrikai Fort Naumu- toninál fegyveres gerillák egy csoportja rajtaütött a dél-afrikai megszállók hely­őrségén. Ez volt a SWAPO, a törzseken felülálló, nem­zeti felszabadítási szervezet első jelentősebb akciója, s ezért az ENSZ ezt az au­gusztus végi dátumot ünne­pélyesen Namibia napjává nyilvánította. Az idei Nambia-napnak azonban nem elsősorban a múlt idézése ad jelentősé­get: úgy tűnik, hogy for­dulóponthoz érkezett e so­kat próbált ország sorsa. Az Afrika délnyugati sivatagos részében elterülő, 824 ezer négyzetkilométer nagyságú Namíbiát alig 850 ezer em­Hegyeken, völgyeken, négy országon át Kempingezni jó, de fárasztó ii. Azzal a mi számunkra egyáltalán nem kis összegű valutával a zsebünkben, amit a tőkés országokba uta­zó turista kap, senki sem indulhat luxusutazásra. Hogy miért? Amikor München előtt, az autópálya informá­ciós irodájában érdeklőd­tünk szállás felől, közölték, hogy a legolcsóbb szoba, amely valamelyik család la­kásához tartozik, egy éjsza­kára ötven márka, de ebben még mosdókagyló sincs. Zu­hannyal már 75 márkáért lehet kapni szobát. A szor­zószám, kerekítve: 10. A kemping sem volt ol­csó, az is majdnem tíz már­kába került, de hát a kü­lönbség még így is eléggé érzékelhető. ★ Jugoszláv úticélunk Dub- rovnyik volt. A városban csak fent a hegytetőn van kemping, jó néhány kilo­méterre a tengerparttól. De az öböl bejáratánál, éppen a víz mellett, egy szép, kis kemping kínálta magát. Ahogy megállt a kocsink, már jött is oda a gondnok. — Van hely — mondta magyarul. — Jó hely, víz, tenger, jó hely. Amikor besoroltunk a töb­bi sátor közé, megint oda­jött a gondnok, kíváncsian arra, hogy megfelelő helyet találtunk-e magunknak. Meg­állt, végigmutatott a sátrak tarka vonalán, és ezt mond­ta: Qjmmg Ifl-jfr augusztus 26., csütörtök — Ez Petőfi Sándor ulica. Itt mindig annyi magyar, hogy ez Petőfi Sándor ulica. Mosolygott, mi is moso­lyogtunk, és egészen otthon éreztük magunkat ettől a perctől kezdve. K gondnok­nak igaza volt. Nem múlt el nap, hogy egy-két magyar autó meg ne állt volna, jöt- tek-mentek itt a magyarok. Az is érdekes véletlennek tűnik, hogy akármelyik kempingben helyet keres­tünk magunknak, a megfe­lelőnek vélt területen leg­alább két-három magyar család sátorozott már. Min­dig árnyékban, fák között, a nyüzsgéstől távolabb, a csen­desebb zugokban. ★ Nincs gondja az utazónak kempingre. A legzordabb Dolomitban éppen úgy, mint az akkora városban, mint Bées, találhat tábor­helyet. Velencében is, ha nem is a város belső terüle­tén, de még a város körze­tében. Az üdülőhelyek pedig er­re rendezkedtek be. Ami nálunk szokatlan, nyugaton magánvállalkozás­ban is üzemel kemping, nem is egy. Ezek általában ki­sebb területtel rendelkez­nek, de régi parkokban, kas­tély körül. Nagyon ízlésesek, tiszták. A hatósági szigor itt keményebb lehet, mert a higiénia ezekben a maszek­kempingekben mindig felül­múlta a helyi hatóságok ál­tal fenntartott táborhelye­két. Azt mondani sem nagyon kell, hogy a kempingek összkomfortosak, hideg-me­leg vízzel, főző- és mosdó­helyiségekkel, büfékkel és üzletekkel. Ahogy szokás mondani: ki sem kell men­ni a kempingből, és az em­ber mindent megkap. Az árak általában azono­sak. Két személynek, autó­val, sátorral, körülbelül hat­van forint értékben kell fi­zetnie egy napra. A strando­lás mindenütt díjmentes. A tengerparton sehol sem kér­tek belépődíjat Jugoszláviá­ban. Abbáziában sem. Ez meglepetés volt a szá­munkra. ★ A sátor kellemes pihenő­hely, kényelmes is, ha nem a túrára valók közül való, de érzékeny az időjárás válto­zásaira. A jugoszláv tenger­parton negyven fok volt ár­nyékban, de árnyék sehol. A sátor izzott, forrt belülről, amikor napfény érte. Heili- genblutban, a tiroli hegyek előterében, a környező hava­sok fehér hósipkája hűlötte le a levegőt, és a reggel min­dig felhőt húzott a kemping­re. A sátrak között fehér, go- molygó felhőpamacsok guri- gáztak, míg csak a napfény szét nem oszlatta őket. Fel kell készülni tehát a legszélsőségesebb időjárásra, ha az ember nem akar kel­lemetlen helyzetbe kerülni.' Az időjárás mellett még a szomszédok sajátosságaira is jó előre készülni kell. Ahol ennyi ember van együtt, ott mindig akadnak furcsaságok is. Bár a környékbeliek csak­hamar régi ismerősként üd- vözlik egymást, azért más a mentalitása az olasznak és egészen más a francia fiatal­nak. A tapasztalt kempingező már tudja, milyen nemzetbe­liek a hangoskodók, akik fittyet hánynak éjfélnek, csendnek, felverik az egész tábort, ha úgy jön a ked­vük. Nagy tévedés az, hogy az angolok hűvösek, tartózko­dók. Általában jó kedélyűek, szeretik a tréfát, a jó han­gulatot. Közülük kerül ki a legtöbb világjáró — olyan autóbárkákon járják egyet­len túrában Afrikát, Elő Ázsiát és Európát, hogy an­nak kormányához egy magá­ra valamit is adó magyar autós még fizetségért sem ül­ne le. De a batár négy ke­rék meghajtásos, csak éppen vizén nem tud menni. Még a hűtőjét is lakattal biztosít­ják a . kíváncsiskodók elől. Ezekben az utazó, kerekeken járó házakban minden van, a tetejükre szerelt csomag­tartóban még kerékpár is. A franciák, a svédek, a belgák és a németek nagyon szeretik a lakók i sikál. Ezek­nek a legnagyobb hibájuk az, hogy mosogatójukból egy cső vezet ki a szabadba. Jaj annak, aki közvetlen egy ilyen lakókocsi mellé veri fel a sátrát. ★ Békés egymás mellett élés. Ez a kemping. Mondhatnánk, a világ minden nációja ösz- szezsúfolódik egy kis helyen, és senki sem néz rossz szem­mel a másikra. Ahol tudnak, ott segítenek egymásnak. Nem ritkaság a piknik sem. A szomszédok egymás főztjével, konzervjével és ita­lával kínálják meg egymást. Bátran állíthatjuk, a magyar konyha verhetetlen ebben a békés versengésben. Bárki megkóstolta a mi lecsónkat vagy halászlevünket, csirke­pörköltünket, ugyancsak elé­gedetten nyalogatta a száját utána. Az abasári rizlingnek és leánykának pedig már az illatától is felcsillant a sze­me mindenkinek. A túrázásban — milyen nagy becse van itt a kony­hának, az ételnek! — előke­lő helyen, az élen található a magyar étel és ital. G. Molnár Ferenc (Folytatjuk) bér népesíti be. Közülük 90 ezer európai származású, míg a többiek kilenc afrikai törzshöz tartoznak. Nagyrészt feltáratlanok még nyersanyagkincsei is, de az urániumtól a gyémán­tig máris szerteágazó ki­termelés folyik. Namíbiát az 1880-as évek derekán a császári Német­ország gyarmatosította. Ural­ma azonban nem volt tar­tós, a területet az első vi­lágháború idején, az erősebb imperialista hatalom, Nagy- Britannia hódította el. Pon­tosabban, mint volt német gyarmat, a Népszövetség mandátumterülete lett, a brit'dominium, Dél-Afrika kezelésében. Így lett a má­sodik világháborút követően ENSZ-gyámsági terület, vál­tozatlanul dél-afrikai fenn­hatósággal. A fajüldöző kor­mány azonban saját terüle­teként kezelte, s a lakosság túlnyomó többségét hátrá­nyosan érintő ún. apartheid törvényeket Dél-Afrikára is kiterjesztette. Párhuzamosan bontako­zott ki a harc: valóban vi­lágméretű diplomáciai akci­ók kezdődtek az Egyesült Nemzetek Szervezetében, s perialista, antikolonialista harcot. Nujoma, a SWAPO elnöke nagy megelégedéssel szólt az elmúlt napokban a szovjet fővárosban folytatott tárgyalásairól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhívá­sában augusztus 31-ig adott határidőt Dél-Afrikának, hogy csapatait kivonja Na­mibia területéről, megszün­tesse a faji megkülönbözte­tést szolgáló rendszabályo­kat, s a hatalmat átadja a SWAPO képviselte népi erőknek. Pretoria természetesen nem akar lemondani gaz­dag gyarmati területéről, s különösképpen attól tart, hogy Angola ég Mozambik felszabadulása — Namibia valódi önállósága még to­vább gyengíti hosszú távon amúgy sem tartható helyze­tét. Végül az ENSZ-„ultimá- tum” lejárta előtt néhány nappal mégis közölték, hogy 1978 decemberében „függet­lenséget” biztosítanak Na­míbiának, rövidesen felállí­tanak egy . „alkotmányozó” testületet, s ideiglenes kor­mányt alakítanak. Csalárd taktikáról van szó. Olyan látszatfüggetlenséget akar­nak adni Namíbiának, ami ennek a szolidaritásnak ked­vező hátszelével a SWAPO is kibontakoztathatta politi­kai és fegyveres felszaba­dítási küzdelmét. Az ENSZ Namibia-bizottságot, alakí­tott, több felhívást intézett Dél-Afrikához, namibiai fő­megbízottat nevezett ki. Cse­lekvő támogatást kapott a namibiai nép az Afrikai Egységszervezettől, az el nem kötelezettek mozgalmától (legutóbb a colombói csúcs- értekezlet hozott határozatot erre vonatkozólag). A szo­cialista közösség országai természetesen, elvi politiká­jukhoz híven, nagy rokon- szenvvel kísérik az antiim­nem változtatna a lénye­gen. Az előkészítő tárgya­lásokból pedig eleve kizár­nák a SWAPO-t, csak azok­kal a fizetett törzsfőkkcl tárgyalnának, akiket „meg­bízhatónak” tartanak. Namibia napján ma min­den égtáj felől a tevékeny szolidaritás érzése száll az igazi függetlenségért küzdő délnyugat-afrikaiak, a SWA­PO felé, ez az együttérzés kíséri Rhodesia, Dél-Afrika, s minden olyan ország né­peinek harcát, amelyek a kolonializmus és imperia­lizmus ellen bontottak zász­lót. (re.) Másfél hónap az ürlaboratóriumban Visszaérkeztek a Főidre a szovjet kozmonauták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents