Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-23 / 198. szám
WEVUWTT„Kálnoky László otthona, Budán, a Mészáros utcában, egy kis bérházban van. A ház homlokzata a Déli vasút rakodó pályaudvarára néz, az ablak, amelyen kitekintünk egy kis kertre, ahol tavasszal a vadgesztenyék virággyertyái láthatók.” Ez a riporter — Garai Gábor — tanárosan pontos szavai az otthonról, ahol a költő él, az Irószobám múltheti riportjának bevezető mondatai. Dehát nem ez volt a lényeges és a cél, hanem a ,„két költő beszélget”, a „költők egymás közt” találkozás hangulata, egy költői pálya állomásainak, útvesztőinek, az alkotás és hallgatás éveinek magyarázata. A „hogyan volt régen, hogyan most” és „holnap” kérdései bomlottak föl egy halkszavú, de nagyon bátor költő vallomásaiban. Először Egerről, a szülőföldről. Akkor néhány perc volt az út az Alapítványi-háztól a humanista gimnáziumig, de jóval hosszabb az, ami Egerből a Mészáros utcáig vezet, aminek állomásai az „Őszi kép kisvárorsói” és az „Időszerűtlen vallomás”. Ahogyan időben távol esik egymástól a két vers, úgy telik meg újfajta tartalommal a költői szemlélet. A szűk völgyből, a vadgesztenyék széles lombsátra alól, omló várfalak tövéről, ahol az élet lassú, ahol „régimódi zöngéje van a dalnak”, ahol a vágyak, ítéletek is kisszerűek, a kisvárosi élet szűkösségéből, a nyomasztó nyárspolgári életkeretek közül menekülve a tennivágyó ember két utat választhat: a hitet, hogy az élet üteme itt is megváltoztatható és a menekülést a múltba, vagy más társadalmi közegbe. Kálnoky László ez utóbbit választotta. De az ódon város, a „szelíd vidék”, korszerűtlen díszleteivel megért volna még néhány szót. Pl.: „Egyazon háttérből válnak ki/ boldog összhangban a szőlőhegyek s a tornyok:/ boros nogányság s főpapi malaszt.” A szülőföld élményét egészítik ki a tüdőműtétekről és 1944-ben a fasizmus rémtettei ellen írt versek. Mindkettő kirekesztettséget jelent és természetes volt, hogy a látó költő nem haladhatott el szó nélkül az embertelenségek mellett. (Intermezzo, Baka utca, Egy modern zsarnokhoz) Mégis a jól hullámzó beszélgetés egyik legizgalmasabb része a költői módszer, az ars potecia volt: „Ügy rejt magába engem is a népem.' a vére lüktet versem ütemében” ..., „Költő vagy. hát ne féltsd magad !” ..........Oly vigyázva ill eszd szóhoz a szót./ mint akit csak saját/ távolléte bátoríthat beszédre,”... „Ügv nézd a jelenségeket, irtot ahogv a be nem kötött szemű fogoly/ látja a fákat, bokrokat,/ egy pillanattal a sortűz előtt.” És az óra után mi is csak jó egészséget, új verseket és jó pillanatokat kívánunk a költőnek, amelyekben „a fákat, bokrokat. embereket úgy nézi. mintha először vagy utoljára látná.” A világváros határában — Berkovits György szép és szomorú szociográfiája — adott alkalmat a pszichiáternek, szerzőnek ég klubvezetőnek „A mindennapok minősége” kérdés vizsgálatára. „Arra kerestek választ, hogy miképpen lehet megközelíteni olyan életértékeket, amelyek nem felelnek meg egyes kívánalmaknak, de amelyeket — a létfeltételek miatt — nehéz áttörni.” A válaszok az idő rövidsége miatt nem nyugtatták meg a hallgatót, mert a könyvben egy új társadalom roppant dinamikus mozgásáról volt szó, ahol nem az a nagy kérdés, hogy járnak-e ezek a fiatalok klubokba, hogyan alakul közösségi életük, hanem, hogyan képesek, milyen áldozatok és lemondások árán maguknak otthont teremteni. A barátságot állítják szembe a családdal. „Legfontosabb az életben a munka ... Nem az az érdekes, hogy mit keres az ember, hanem az, hogy mit költ... A becsületes munka az számít, a többi csak mese... Mi az élet? Adás és kapás, de mindig többet kell adni, mint amit visszakap az ember.” — mondják. Ezek az emberek a budapesti agglomerációban — Gyálon, Vecsésen, Dunakeszin, Alagon, Érden — másként élnek mint a régi faluban hagyott rokonok vagy családtagok, de másként mint nagyvárosi társaik. Mert belátható időn belül Pesten nem juthatnak lakáshoz, itt építkeznek .és a családon kívül életek legfőbb tartalma a ház. Ha ennek vakolatlan falai közé bevisznek egy rádiót, később mosógépet, tévét, néhány könyvet, az már értéktöbblet. Ezek a fiatalok életük nagy fordulópontjához érve valóban elhagyják a klubokat, más közösséget építenek és más közösségek tagjaivá válnak, ahol a mindennapok és hétvégek gondja nem a szórakozás, hanem a meg- kettőzött munka. Satnya replikák és alkalmi bekiabálások idején fontosak ezek a beszélgetések, mert írói tervekre, ormokra és hullámvölgyekre, új társadalmi formációkra irányítják a figyelmet és a rádió még hosszú ideig nem mondhat le költői és írói szándékok közvetítéséről, még akkor sem, ha az ifjúsági klubvezető a családalapító fiatalok elmaradását nehézményezi gyülekezetéből és életük tartalmában még nem látja meg azokat az elemeket, amelyek a magasabb társadalmi szinten élő fiatalok életvitelében már magától értetődő, természet- szerű értékek. Ebergényi Tibor Éjfélkor indul útjára a gyönyör Olasz vígjáték A címnek csupán annyi köze van a film tulajdonképpeni tartalmához, hogy elhangzik benne egy táncszám, amelynek pontosan ez a címe. Ez a film szabvány bírósági história, szabvány megoldásokkal, némi mora- lizálással, azon túl. hogy kitűnő szereplőgárda áll a rendező, Marcelo Fondato rendelkezésére. Azért a fenti és elfogadható megállapítással együtt nem szabad az egészet kiönteni a selejtes termékek piacára. Igaz. hogy a fontos cselekmény — Candela Tina és Rencio Cino verekedése — nem tart tovább pár percnél, viszont az indíték utáni nyomozás másfél óráig tart, érdekes embereket mozgat meg. halványabb-fé- nyesebb epizódokat görget maga előtt. Egészen távolinak tűnő szálak fonódnak egybe, mert az életben rendkívüli dolgok is adódhatnak, főként, ha a forgatókönyvírók képzelete működésbe kezd. Gabriela ugyanis ülnöki beosztást kap ebben az ügyben. Makacssága mindaddig tart, amíg az epizódokban előadott társadalmi mozgás a végére nem jár. Természetesen úgy, ahogy azt a film írói kívánták. Közben megismerjük Gabriela férjét is, aki ritkán és olcsó szöveget mond. amiket a félvilági Gino lila színűeknek tart. Gabriela, a társaságbeli hölgy — állítólagosán teljesen tiszta asszonyi lelkiismerettel — foglalkozik az ülnö. ki beosztáson túl is, az asz- szonyi megérzés törvénye szerint az üggyel, azzal, hogy Candela Tina mégsem lehet bűnös, amíg a történet eljut az általunk már nagyon várt meglepetésig. Ezen közben hol a bírói pulpitus előtt állnak, ágálnak a szereplők, hol magánéletet élnek, hol verik egymást, hol meg nyilatkoznak a szerelemről, az elkerülhetetlen együvé tartozásról. Meghatóan. moralizálóan és néha bizony unalynasan görget- ve-forgatva a szöveget, amit a moralizáló szándék diktált a két szövegkönyvírónak. És a játék attól víg állítólag, hogy a felsrófolt pillanatokban el-elcsattan egy-egy közhely, vagy egy-egy szellemesség. Sőt. egy-egy többször is! Pedig a szereposztás szerint itt egy nagy filmet kellene kapnunk. A nagyhangú és nagyvilági férfit, a vállal, kozót. akinek kusza kapcsolatai célba vehetnek sok-sok olasz társadalmi réteget. Vittorio Gassman játssza. Rosz. szul megírt figura, alig hisz- szük, hogy ez a bővérű ko- médiázó a filmrendező „jóvoltából” ennyire színtelen és szürke tud lenni. Nincs körülötte levegő, nem tud mit kezdeni azzal a pár mon. dattal, amit kisorsoltak neki. Valamivel szerencsésebb Claudia Cardinale, az ülnök beosztásában, bár ő is inkább séma; megjelenésével igyekszik pótolni azt, amit az írók az ő vígjátéki jelleméből elspóroltak. Monica Vitti alakítja Candela Tinát, ezt a szorgalmas takarítónőt, aki munka közben. előtte és után él-hal a szerelemért, olyannyira, hogy még ahhoz a férfihez sem tud hű maradni, akibe valóban beleszeretett. Sokszor ismétli önmagát, mert a film alkotóinak elapadt a fantáziája, vagy úgy hitte a rendező, hogy a megismétlődő kiszólásokkal minden helyére kerül. Viszonylag új arc a filmben — a Santa Vittoria titkában láttuk — Giancarlo Giannini, aki a semmirekellő naplopót formálja elhihető- vé; de rokonszenvünket nem nyeri el, pedig ebben a vígjátékban talán az egyetlen figura, akit az alkotók eleven húsból és vérből gyúrtak össze. Pasquale de Santis operatőri munkája és a két De Angelis zenéje sem feledteti a fáradt és rosszul összeállított bírósági tárgyalás unalmát, ahol az ügyésznek nincsenek érvei, az ügyvéd meg egyenesen üresfejű szószátyárnak látszik. Közönség van. telt házakkal megy a film. Talán azért, mert felemelték a helyárakat ötven százalékkal’ és ráakasz. tották a legmagasabb korha. tárt. Hát? Farkas András Hiszel! eset A dinnyecsárda előtt sorban állnak a kocsik. A hosz* szú lóca körül ki ülve, ki állva dinnyét eszik. — Anyu! Ezt kóstold meg. Micsoda finom ez a gór rög... — Egyél csak nyugodtan, Pistike. Ha megetted, pró-, báld meg a sárgát is. Azt mondják, a sárgadinnyében több a vitamin. Pistike szót fogad és óriási harapásokkal falatozza a görögdinnyét. Falatozza, majd a héját nagy ívben kihajítja az országútra. Egy szúrós szemű férfi, aki már néhány perce megkülönböztetett figyelemmel kíséri Pistike lakmározását, a bicskával való hadonászást, felcsattan. _ Indulj, fiacskám, és hozd vissza azt a dinnyehéjat! E lég nagy fiú vagy mái' ahhoz, hogy észrevedd, hogy aa ott országút. A gyerek,egy pillanatra abbahagyja az evést, majd mivel sem törődve vállat ránt. — Kérem! Maga csak ne egrecéroztassa az én fiamat! Ha nem tetszik, ott a dinnyehéj, vegye fel... A szúrás szemű szinte kővémered. — Hallották? Hogy micsoda emberek vannak! Dobálja a kölyök a dinnyehéjat és ahelyett, hogy megkö-j szönnék a jószándékú figyelmeztetést... — Vegye tudomásul, hogy nem köszönök meg semmit. Egyébként is lehet, hogy magának kölyke, de nekem fiam van. — Nem érti asszonyom! Az országúton járnak, é dinnyehéj csúszós valami... — Mondja! Mi maga tulajdonképpen? Ütkaparő, vagy utcaseprő? Különben is, szólok a férjemnek. Már nyílik is az útmenti Skoda ajtaja. Egy tagba-; szakadt férfi átugrik az árkon. — No mi a baj? — Képzeld. Ez az ember belekötött ebbe a szegény gyerekbe, és kölyöknek nevezte. A következő pillanatban óriási pofon csattan és a szúrós szemű kalapja nagy ívben repül a napraforgótáblába. Többen felugrálnak a helyükről, valaki kőzbekiáli, — Rendőrt kell hívni! A szúrós szemű nekiugrik a papának, de ketten iS lefogják a karját. — Fel kell írni a nevét, — ajánlják többen. — Ismeri valaki? — Akkor a rendszámot. És miközben folyik a vita, röpködnek a javaslatok; a kis család már eléri a kocsit. A gyors indulás előtt még egy odadobott mondat: — A kalapja ott van a napraforgóban..; Most már senki sem eszik. A másodpercek alatt lejátszódó esemény egészen elbűvöli az embereket. A pillanatnyi csendet a dinnyésasszony hangja töri meg. "i — És még nem is fizettek... . i A csárdából egy ideig nem tágítanak. Vitatják, beszélik a történteket. A szúrós szemű káromkodva rázza ea öklét. Erősen megoszlanak a vélemények; abban, hogy ki a hibás. Valak, aki eddig hangtalanul állt félre, váratlanul megszólalt. — Azt hiszem emberek, hogy itt valamennyien elcsúsztunk egy dinnyehéjon- . _ L ehet, hogy igaza van.;;. _ ,7 Szalay István Hatvani késztilidés zárt ajtók mögött Tatarozás miatt zárva! Rövid, lakonikus mondat a hatvani Vörösmarty Művelődési Központ ablakában. — Kényszerültünk rá — mondja Kovács Béla igazgató, aki alig egy hónapja vette át hivatalát. — Belül eléggé megviseltek a különböző termek, klubszobák, a tetőszerkezet pedig olyan állapotban van, hogy nagyobb esőzéskor hol itt, hol ott beázik a mennyezet. De az illetéktelen behatolóktól is megóvjuk magunkat. Űj, biztonságos ajtók, ablakok kerülnek a régiek helyére. Újabb adalék a munkaerőhiányhoz nMmisiű „ £876. augusztus 23., hétfő Pár hónapja rendkívül érdekes, izgalmas bűvész- mutatványt láttam egy nyugati varietében. Egy csinos fiatal nőt ládába fektettek, úgy, hogy csak a feje és a lába lógott ki a láda két végén. A bűvész azután ráhajtotta a ládára a fedelet, fűrészt vett elő, és keresztben kettéfűrészelte a ládát. Utána felemelte a láda fedelét, s mintha mi sem történt volna, a csinos nő mosolyogva előbújt a ládából. Egy darabban ... A mutatvány tulajdonképpen igen régi, képről és filmen már én is többször láttam, most azonban élőben egészen másként hatott rám. Valósággal frappíro- zott. Minthogy a mágiához mindig is erős hajlamot éreztem, nagy kedvem támadt ezt a mutatványt leutánozni. Hazaérkezésem után vettem egy faládát és fűrészt, azután hirdetést tettem közzé a lapokban, hogy női partnert keresek a produkcióhoz. Mindössze ketten jelentkeztek: egy kövér nő, aki nem fért be a ládába, s egy olyan alacsony termetű hölgy, akinek sem a feje, sem a lába nem látszott ki belőle. Így pedig a mutatvány nem lenne hiteles. Amellett egyik jelentkező sem volt sem csinosnak, sem pedig fiatalnak mondható. Azóta is eredménytelenül hirdetek. Jól tudom, milyen nagy a munkaerőhiány, mégis különösnek tartom, hogy egy ilyen előnyös állásra nem akad pályázó. Tisztességes fizetést adnék, partnernőmet bejelenteném az SZTK-ba; szabad szombat helyett pedig szabad hétfőt biztosítanék neki, mivel hétfői napokon általában nincsenek előadások, tehát szünetel a nők kettéfűrésze- lése is. Még veszélyességi pótlékot is fizetnék, annak ellenére, hogy a testi épséget fenyegető kockázatról itt tulajdonképpen nincs szó, amint arról az említett varieté közönsége is estéről estére meggyőződhetett. Az állás kényelmes is; próbára nincs szükség, mivel a ládát üresen már kettéfűrészeltem, és ez ment is minden fennakadás nélkül. Nyolcórai munkaidő helyett mindössze napi, illetve esti félórás elfoglaltság: kettéfűrészelem a nőt, és már mehet is haza a családjához. Most már csak abban bízom, hogy jelen írásomnak mégiscsak meglesz az eredménye, találok pályázót. Tehát: legalább 165 centiméter magas, 60 kilón aluli, kimondottan csinos, fiatal nők jelentkezését várom. „Biztos megélhetés, tartós állás” jeligére. Heves Ferenc V. ,>** 'l» — S ha mindezek ismeretében azt hinnénk, hogy a felújítás egyszersmind megbénította az intézmény munkáját, ránk tromfol az irodában folyó élet, amiből a diploma előtt álló művészeti előadó, Majláti Györgyné éppen úgy kiveszi részét, mint az igazgató, vagy a gazdasági ügyekkel bajlódó Vida Gyuláné. Hogy közelesen mire készülnek? — Most augusztusban folytatjuk a szabadtéri színpadra szervezett szombat e§- ti táncos összejöveteleinket, az alkotmány ünnepen pedig szórakoztató népdalesttel állunk a közönség elé. Jákó Vera, Madarász Katalin, Solti Károly énekesek és Oláh Kálmán zenekarának rViűso- rát sikerült lekötnünk — tájékoztat bennünket Kovács Béla. — Egyébként már most szeretném hírül adni, hogy néhány esztendei szünet után ismét rendszeressé tesszük a Déryné Színház vendégjátékait. Négy előadásból álló bérletet hirdetünk, elsőként Tersánszky Szidi kisasszony darabját mutatva be szeptemberben, s gondolunk ugyanekkor a gyermekekre, akiket két mesejátékkal lepünk meg. A közeli hetekben fontosnak tartja a különböző kiscsoportok munkájának újbóli megindítását is az igazgató. Kor és érdeklődési kör szerint differenciálva kívánja működtetni az ifjúsági klubot, amely mindig látogatott volt. Segíti továbbá a lankadatlan Fiatal Utazók Klubjának összejöveteleit, minden szükséges támogatást megad a magnósoknak, s szeretné a művelődési központba szoktatni a kisebb üzemek, intézmények szocikUsta brigádjait, hogy részűkre sajátos műsorokat, művelődési alkalmat teremtsen. Természetesen gondol a nyugdíjasokra, akik évek során nagyon a kultúrházhoz nőttek. Legközelebb a debreceni virágkarneválra visz közülük százat két autóbusz, amivel az üzemek segítik ezt a vállalkozást. — Nagyon közeli feladatnak tekintem a zenei igény felmérését, illetve ennek nyomában, együttműködve a helyi állami zeneiskola kamaraegyüttesével, olyan hangversenyek szorgalmazását, amelyek tovább visznek a megkezdett úton. Képző- művészeti kiállítást egyelőre nem ígérhetek. Ez a kérdés, sajnos, mindmáig megoldatlan. Szeretném viszont az önművelés helyes irányába terelni a stúdió, a helyi és város környéki amatőrök tevékenységét. ★ Tegyük mindehhez, hogy a művelődési központ munkatársai szeretnék szorosra fűzni tevékenységüket az Ady Endre Könyvtárral, amelynek zenei klubja immár egy esztendeje nevel műértő közönséget a tartalmas muzsikának. S figyelemre méltó a törekvés, ahogyan a hazafias nevelést szolgálandó, a környező települések katonai alakulataival keresik a kapcsolatot. Ebből eredően kerülhet sor talán még az idén egy igen látványos, gazdag hadtörténeti kiállítás bemutatására Hatvanban. Hogy az elmondottakból végül is mi valósul meg? Jósolni nem tudunk. Biztató viszont a mértéktartás, ami Kovács Béla és Majláti Györgyné szavaiban megj nyilvánul.
