Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAA^VAA^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAA/SAAAAAAAAAAA^AAAA^WVVV!» sü«. A kozmosz megismerése VALÓBAN VÖRÖS A „VÖRÖS BOLYGÓ?” Ami a Mars megfigyelését illeti, a pasadenai központ szakértőinek örömébe némi üröm vegyült, mivel meghi­básodott a Viking-szonda szeizmográfja. A három al­katrészből álló szeizmográf a Marson észlelhető rengéseket lett volna hivatott jelezni. Minthogy a szeizmográf a szél okozta rezgéseket is jel­zi, legalább három napon át több ízben kellene működ­tetni ahhoz, hogy megkülön­böztethessék egymástól a valóban szeizmikus mozgá­sokat a szél okozta rezgések­től. Egyébként a szonda többi műszere i kifogástalan infor­mációkat közöl a bolygón uralkodó meteorológiai vi­szonyokról. A jelzések alap­ján megállapítható, hogy a bolygón óránként 86,4 km-es szél söpör végig. A Mars lég­körének ritkasága miatt azonban ez nem fejt ki na­gyobb erőt, mint a Földön A naprendszer átmérője Ä lett egyetem csillagvizs­gálójának számításai szerint a naprendszer átmérője 0,2 fényév, ami 12,4 ezerszer ha- . ladja meg a Nap és a Föld közötti távolságot. Ezek az adatok bonyolult folyamatok komputeres modellezésének eredményei. A matematikai, kísérletet Karl Stein pro­fesszor vezetésével végezték el a csillagvizsgálóban. A naprendszer határa az ő meghatározása szerint egy­beesik a legelnyújtottabb ke­ringési pályák legtávolabbi pontjaival, melyeken az üs­tökösök csak mozoghatnak ahhoz, hogy még a Nap von­záskörében maradjanak. Kö­rülbelül egymillió évig van úton egy üstökös ezektől a szélső pontoktól a bolygók látható övezetéig. Mint Stein professzor meg­jegyezte a TASZSZ tudósító­jának adott interjújában, a ; kozmogonia terén folyó ku­tatások alkotórészét képező ; számítások „új bizonyítéko- ; kát hoztak a szovjet csillagé- ; szók azon hipotézisének iga­zolására, hogy az üstökösök ; a naprendszeren belül ala­kultak ki és nem csillagközi térségekből hatoltak be ab- ; ba.” A lett egyetem csillagvizs­gálója a Szovjetunió hatal­mas tudományos központja, ahol az üstökösök asztronó­miájával foglalkozó elméleti kutatásokat a kis bolygók pályájának meghatározásá- ; val és azzal kapcsolják ősz- ; sze, hogy vizuális megfigye- ; léseket végeznek a Föld mesterséges bolygóiról és mérik a pontos időt. A rekordok könyvéből A világ legnagyobb bar. lángját 1799-ben fedezték fel a Mammuth Carl National parkban (Kentucky állam), járatainak hossza összesen 231 840 méter. A világ legrövidebb vég­rendeletét 1967. január 19-én írták meg. A Német Szövet­ségi Köztársaság egyik ál­lampolgára Karl Táusch mindössze ennyit írt végren­deletében: „Minden a felesé­gemé”. A világ legnagyobb óráját a franciaországi Bauvais Csil­lagvizsgáló Intézetben lát­hatjuk. 90 000 alkatrésze van, magassága 12 méter, széles­sége 6 méter. A maratoni borotválkozás rekordját Ann Hoy, az ausztráliai Brisbane főfodrá­sza állította fel. 1973 június közepén megszakítás nélkül 32 órán keresztül borotvált. A világ legmagasabban épült csillagvizsgálója a Co­lorado állambeli Avans hegy­ségben található 4 230 méter magasságban. A legtöbb kiütéses győzel­met Archie Moore ökölvívó aratta 1936 és 1943 között. Az említett időszakban 136 alkalommal győzött. Az ausztráliai Alf Dean egyedülálló rekordot mond­hat magáénak: 1959. április 21-én kifogott egy 1 200 kg súlvú óriáscápát. Hunyadi István: Jöttek, meghajoltak Mi minden átcikkázott, hányféle folytatás! Hinaras tó maradt a tilalom és váltott szövegek elérhető fiókban festékek, kencék. Itt-ott kivillant bőrünk, elkapart sebekkel: « fölvérzett száj, lefedett igazság, kapkodó cselek. Én mondtam: — reszketek! Felelted: — senki se lássa gyöngeségem! Később időzavar, a vaksi köd tiloson lámpa, lecsattanó jelzőkarok, a mozdony sikoltot és megállt, ügyeletes jelére a függöny összerándult. Jöttek, meghajoltak halott színészek is. Illyés Gyiila: MÁKGUBÓK Szemelte, érlelte a mák fekete sok gondolatát. Most zörgeti, már zörgeti. A szél segít neki. Rázza — mily ős csönd ellen ő? — mint csörgőjét a csecsemő; füleli, újra csörgeti. A szél segít neki. De volt-gyümölcsünk, is-a mák, tiltották pedig az anyák. Vágtuk a kontyos koponyát fakardos katonák. Épp mert csak lopva lehetett, nyitogattuk a fejeket; faltuk a fekete velőt, ifjú emberevők. Jogar, mellyel király legyez; Itt van a nyár, érlel a nyár, kézigránát, még fanyeles; zörgeti főnket a halál; szenteltvíz-szóró, hinteni — füleli, mivel van teli — A szél segít neki. A szél segít neki. vVVVVV<VVVVVVVVVVVVVVV\A/NAA'WWV^A'VWV\AAAíVVSAA/VVVWW\AAiA/WWVS^^ egy langy fúvallat. Nappal keleti irányú szél fúj, éjsza­ka azonban megváltozik a szélirány. A számítógép hibás ada­tai alapján kezdetben azt a következtetést vonták e, hogy a Földhöz hasonlóan az égbolt színe kék. A későbbi adatokból azonban világosan kiderült, hogy a „vörös boly­gó” valóban vörös színű és felette az ég is rózsaszínű. Ezzel kapcsolatban az egyik szakértő kijelentette: „A vörös szín valószínűleg an­nak tulajdonítható, hogy a Marson nagy kiterjedésű ho­moksivatagok vannak.” A Viking 2. augusztus 7-én helyezkedik ismét Mars kö­rüli pályára, és szeptember elején érkezik a Marsra. A pasadenai központ úgy dön­tött, hogy a szonda a bolygó északi-sarki vidékén száll'• majd le, a pontos helyetj azonban még nem közölték. Humorszolgálat — Jancsika, elolvastad azt a könyvet, amelyet a múlt héten kaptál tőlem a szüle­tésnapodra? — Még nem. Anyuka azt mondta, hogy először mos­sam meg a kezemet. ★ — Ma reggel átfutott előt­tem az úton egy fekete macska. Mit jelenthet ez? — Ügy gondolom, azt, hogy át akart jutni a másik oldal­ra.-ár — Rájöttem, hogy a nők sokkal jobban viselik el a fájdalmat, mint a férfiak. — Ön orvos? — Nem, cipőboltban dol­gozom. ★ — Gratulálok a bátorságá­hoz — mondja az orvos a betegnek, aki pár perce éb­redt fel a narkózisból. — Az operációt hősiesen állta, de műtét előtt nagyon nyugta­lan volt: dulakodott a nővé­rekkel, kiabált és protes­tált. .. De még rosszabbul viselkedett a szomszédos ágyban fekvő beteg. — Ne is csodálkozzék raj­ta, a doktor úr, hiszen mi csak az ablakot jöttünk meg­mosni ! Közeledik az ősz Mai „Piroska és a farkas ” Egyszer volt, hol' nem volt, volt egyszer egy bizonyos város. Az egyik új lakótele­pén lakott egy Piros­ka nevű kislány. Azért hívták így, mert nagyon szerette a piros kötött sapká­kat. Piroskának, ahogy ez a mesében lenni szokott, volt egy nagymamája, aki — bár bejelentkezett a városban, hogy a fia nagyobb lakást kapjon — oz erdőben élt. Egyszer Piroska el­indult a nagymamá­jához vendégségbe. Megy az erdőben, kedvenc slágerét dú­dolja, és nagyon örül az életnek. És hirte­len meglátja a far­kast. — Helló, farok! — köszönti őt moso­lyogva. A farkas megáll, ráznéz a lányra, el­gondolkodik, majd megszólal: — Meg­bocsásson, kisleány, úgy tűnik, nem is­merem önt, s aho­gyan ezt az etikett előírja, ismeretlen hölgyekkel az erdő­ben társalogni nem ildomos. Bocsánatát kérem ..., de, ugye ez nem az én stílu­som ... Mint isme­retes, a legjobb ne­velésben részesültem. — Édes kis far kam, jól adód a hü­lyét! — nevette el magát Piroska. Mi­lyen gentleman vagy te, hogy hazudsz? Hiszen mi már talál­koztunk az állatkert­ben. — Igaz, dolgoztam ott, de már egy fél éve, hogy kiléptem. A legyelem, a napi­rend, a csömört olco- zó látogatók teljesen elvadítottak. Egyéb­ként merre tart? — Hát a nagyihoz, meglátogatom. — Csak rajta! — mondta a farkas, és bement az erdőbe. Piroska végigsétált az erdei ösvényen, és hamarosan elérte a nagymama házikó­ját. Belépett. — Itt­hon vagy, mami? —• kérdezte. Rápillantott az ágyra. Ott azon­ban a nagymama he­lyett a farkas fe­küdt. — Mi van? Visz- szaeső lettél? Bemá­szol az ágyba? A farkas dühösen tört ki: — Ah, hát te vagy az, te átkozott csit- ri! Most tényleg ol­vastad a mesét, vagy a tévé miatt már ki sem nyitod a köny­veket? A szabályok szerint meg kellene kérdezned, miért van­nak ilyen nagy fo­gaim és füleitn, s az­tán meg kell majd ennem téged. Piroska összegör­nyedt a nevetéstől. — Te? Engem? Ezt jól kigolyóztad, te vén szoknyapecér! Megenni!? Majd el­válik, hogy ki kit eszik meg. A farkas felvoní­tott és sírva fakadt: — Nem elég, hogy gyomorhurutom és fekélyem van, ráadá­sul meg kellett en­nem az anyókádat is ... Most meg ég a gyomrom. És te meg csúfolódsz. Most, amikor még élvez­hetném néhány per­cig az életet... Az­tán jönnek a favá­gók ... — Jól van, öreg, csak nyugi. Tehát megetted az öreg­lányt: isten neki. Gyomorégésre vegyél be bikarbónát! A fa­vágóktól pedig ne félj! A brigádvezető­jük a barátnőm fér­je, majd beszél vele és minden oké lesz. — Jó, jó, de mi legyen aztán velem? — A ház most üres, eljöhetek ide néha a srácokkal. Majd te leszel a test­őröm. A farkas megörült az új állásnak. Csi­nált magának desz­kából egy ólat, s az­óta is vigyáz a há­zikóra és Piroskára. Viktor Kubai (Ford.: Saiga Attila) Hajcihő és ramaty...(?!) Nem véletlenül került a címben egymás mellé a két szó. Általában a tipikusan „köznapi” megnevezések kö­zött emlegetjük őket. Min­dennapi nyelvhasználatunk­ban is elsősorban ícsak bi­zalmas beszédhelyzetekben, tréfás szóbeli közlésekben és kissé durva megjegyzésekben szoktunk vele élni. Újabban azonban már versbeli szerep­hez is jutnak, egészen sajátos stílusértékben. Ezért szólunk most e két megnevezésről. A hajcihő szóalak már az 1850-es évektől kezdve je­lentkezik a szépirodalmi al­kotásokban. Jókai is szívesen él vele. Ennek az indulat­szókból összetapadt megne­vezésnek igen sok alakválto­zatát ismeri népünk; hajci­hő, hajcihé. hajcülié, hajcü- hő, hécihé stb. Leggyakrab­ban a hajcihő formát halljuk és olvassuk. Jelentéstartal­mával és használati értéké­vel ebbe a rokonértelmű szó- sorba illeszkedik bele szer­vesen : hűhó. csetepaté, cécó, perpatvar, veszekedés, heje- huja stb. A mai költők verseiben is a hajcihő alakváltozat olvas­ható elsősorban. Hogy milyen közlő, kifejező szerepben, ar­ról az alábbi versrészletek bizonykodnak: .,A hajcihönek nincs már ideje” (Sólymos Ida: Altatás alatt). — „A nagy hajcihőben egy ember van. aki imádkozik” (Sonflyó György: A mesék könyve: mesék Párizsról). Pákolitz István Olymposzi album cí­mű, cinikus hangvétellel megírt költeményének e részletében szinte a kulcsszó szerepét vállalja szavunk: „Ö, izgalom! bazáros hajcihő! Nem sebzi cégér, nincs al­lűrje sem ...” Ritkábban a hajcihőz igealak is olvasható: „Holnap szél hajcihőz. rozs­damarta az ég” (Pál József; Fent gágogott a tél). Nem is olyan régen valódi tájszónak minősítette a szak- irodalom a szalma hulladéka, a törmelék, a szemét jelen­téstartalmakat megnevező ramaty megnevezést. A nép nagyon elítélő módon ezeket a fogalmi értékeket is meg­nevezte vele: hitvány, gyen­ge, vacak, nagyon csúnya, semmirekellő stb. Igen gyak­ran emlegették a gúnyos, bí­ráló megjegyzésekben ezeket a jelzős szerkezeteket is: ra­maty ember, ramaty munka^ ramaty beszéd stb. A köz* nyelvben ez a forma jutott nyelvi szerephez: ramatyul érzi magát. A versekben is elsősorban gunyoros hangulati értékével jut nyelvi szerephez. Csak két példát ennek igazolásá­ra: „Hogy a költő-önhangsú- lyozás igen ramaty ám.... / ezért aligha színpadképes” (Tándori Dezső: Samu. eb­ből már ciklus lesz). — „Hi­vatásos volt, nem ramaty ci­vil” (Soós Zoltán: Sólymok között egy veréb, rímes ri­port repülésről.) Dr. Bakos József N^VNAAAAA/NAAAAA^VNA/WNAAAA^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents