Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-17 / 194. szám

yiLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 194. szám 1976. augusztus 17., kedd Megnyílt a colombói csúcsértekezlet Felszólalt az ENSZ főtitkára Ford vagy Reagan? Bandaranaike asszony, a vendéglátó ország miniszter, elnöke, a konferencia elnöke megnyitó beszédét mondja. (Népújság Telefotó — UPI — MTI — KS) Sri Lanka fővárosában hét­főn megnyílt az el nem kö­telezett országok állam- és kormányfőinek 5. értekezle­te. amelynek munkájában 86 küldöttség vesz részt. A kon­ferencia az el nem kötelezett mozgalom előtt álló fontos kérdéseket vitat meg. A moz­gatóin a ^létrejötte óta eltelt 15 év alatt' befolyásos nem-' zetközi politikái erővé vált • az imperiatlizmus és néoko-. lonializmus ellen, a békéért, biztonságért és együttműkö­désért vívott küzdelemben. A konferencia elnöke Szirimavo Bandaranaike asz. szony, Sri Lanka Köztársaság miniszterelnöke. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára távira­tot intézett a csúcsértekezlet elnökéhez. Bandaranaike asszony meg. nyitó beszéde után a délelőt­ti ülésen három állam, és kormányfő kért szót az el nem kötelezett mozgalom nagy térségei nevében. Ken­neth Kaunda zambiai elnök az afrikai csoport nevében méltatta a mozgalom alapí­tóinak művét és felszólította a harmadik világ országait, hogy az eddiginél hatéko­nyabb támogatást nyújtsanak a felszabadító mozgalmaknak. Makariosz ciprusi elnök az európai el nem kötelezettek nevében beszélt, majd Omar Torrios Herrera, Panama el­nöke a latin-amerikai cso­port képviseletében kért szót. Beszédében egyebek között hangsúlyozta, hagy a csator­naövezet szuverenitásának visszaszerzéséért küzdő. Pa­nama ellenzi a gyarmatosí­tás minden formáját. Végül i„Pham Van Dong, a Vietnámi Szocialista Köztársaság mi­niszterelnöke az ázsiai cso­port nevében köszönetét mon­dott Sri Lankának a csúcs- konferencia kitűnő előkészí­téséért. A vietnami kormány­fő megállapította, hogy a vi­etnami nép győzelme elvá­laszthatatlan a szocialista és az el nem kötelezett orszá­gok támogatásától, a világ demokratikus és békeszerető erőinek szolidaritásától. Nyo­matékosan aláhúzta, hogy az el nem kötelezettség fogalma nem jelent semlegességet, ha­nem tevékeny állásfoglalást az imperializmus elleni küz. delemben, valamint a kizsák­mányolás és elnyomás min­den formája ellen harcoló nemzeti felszabadító mozgal­mak támogatását. A délutáni ülésen első fel­szólalóként Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár, aki megfigye­lőként vesz részt az ülésen, rámutatott, hogy noha újabb világégés a közeljövőben nem valószínű, feltétlenül meg kell kettőzni az erőfe­szítéseket a különböző fe­szültségek és az erőszak fel­számolására. mert ezek ez­reket döntenek nyomorba, aláássák a regionális együtt­működést és beláthatatlan következményekkel járnak a világbékére nézve is. Wald­heim külön felhívta a figyel­met az Afrika déli részén egyre fokozódó hevességgel zajló összecsapásokra, ame­lyeknek tovább gyűrűzése az egész világ békéjét és biz­tonságát fenyegeti. Felszólí­totta Rhodesia törvénytelen fehértelepes kormányát, hogy minél gyorsabban adja át a hatalmat az afrikai többség­nek. A világszervezet főtit­kára aggodalmát fejezte ki a közel-keleti válság megoldat, lansága fölött is, és emlé­keztetett rá, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek jelen­léte nem pótolhatja az igaz­ságos és tartós békét. Hétfőn a délutáni órákban — némileg mégkésve — Co- lombóba érkezett Kadhafi lí­biai elnök is és a díszegysé­gek tiszteletadását meg sem várva, nyomban az értekezlet színhelyére hajtatott. Jó néhány államfő viszont nem jött el a colombói csúcsértekezletre. Nincs jelen Husszein jordániai, Khaled szaúd-arábiai és II. Hasszán marokkói király. Bürgiba tu­néziai, Al-Bakr iraki és Ni­meri szudáni elnök. Senghor szenegáli elnök, valamint Fi­del Castro kubai miniszter- elnök. Bandaranaike asz- szonyhoz intézett táviratban mentette ki magát Idi Amin ugandai elnök, arra hivat­kozva. hogy halaszthatatlan ügyek nem engedik távozni az országból. Táviratában azt javasolta, hogy az Indiai­óceánt nyilvánítsák békeöve­zetté és atomfegyvermentes övezetté. ★ A Pravda Colombóba ki­küldött tudósítói hétfői tudó­sításukban hangsúlyozták, hogy Ázsia, Afrika, és Latin. Amerika népei nagy reménye­ket fűznek az el nem kötele­zett országok állam- és kor­mányfőinek ötödik értekezle­téhez. A külügyminiszteri ér­tekezlet kidolgozta a konfe­rencia fő dokumentumainak tervezetét és ajánlásokat ter­jesztett az államfők elé új tagok felvételéről. A Pravda tudósítói egyebek között rámutattak: „A mao­ista propaganda az Űj-Kína hírügynökség révén máris terjeszti szokásos rágalom­kampányát, amellyel igyek­szik éket verni az el nem kö­telezett mozgalom és a szo- "cialista országok közé. A sri lankai sajtó egyes ' orgánu­mait felhasználva az Üj-Kí- na hírügynökség újra meg­ismétli a „szuperhatalmak” hegemonizmusáról unalomig hajtogatott elmélkedéseit. Mindazonáltal ezek az áporo. dott elméletecskék nem té­vesztik meg Sri Lanka Köz­társaság közvéleményét és az el nem kötelezett országok ideérkezett képviselőit.” A csúcsértekezleten részt vevő állam- és kormányfők hétfő délután megtartották első munkaülésüket. Hatvan új húsai Épülnek, szépülnek és egyre modernebb látványt nyújtanak megyénk városai. Eger és Gyöngyös új lakótelepeit, már szinte ország-világ ismeri. Ezeknek lettek méltó társai Hatvan új korszerű épületei, melyek sok családnak nyújtanak kényelmes, egészséges ott­hont. A lakások mellett a városközpontban különböző épületek és fodrászat is található, így van hol bevásárolni a szükséges napi élelmiszereket és az itt lakóknak egy-egy szép frizuráért sem kell a szomszédba menni. KANSAS CITY: Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Hétfőn, közép-európai idő szerint a délutáni órákban Kansas Cityben megnyílt a köztársasági párt elnökjelölő kongresszusa. A kormány­pártnak a válság és a meg­osztottság jegyében ülésező négynapos tanácskozása dön­ti el, hogy Gerald Ford vagy Ronald Reagan lesz-e a párt jelöltje a novemberi elnök- választásra. Mind Ford, mind Reagan tábora változatlanul azt ál­lítja, hogy maga mögött tud­ja a kongresszusi küldöttek­nek személyük jelöléséhez szükséges többségét. Általá­nos a vélemény, hogy a vár­hatóan csekély többséget végül is Ford szerzi meg a szerdai szavazáson. A szavazás kimenetelétől függetlenül a párt minden­képpen egységre törekszik, hogy reménnyel vehesse fel a harcot a demokratákkal szemben. (Foto: Feri Márton) Kedvetlen túlórázás \/ olt időszak, amikor az új munkahelyet keresők á ’ felvételekről érdeklődve szinte kivétel nélkül meg­kérdezték: és mi lesz a túlórákkal? A munkaügyisek, a jö­vendő főnökök fölkészülten várták, mikor bújik ki a szög a zsákból, buzgón és megnyugtatóan bólogattak, hogy nincs mitől tartani, lesz túlóra is bőven. Ez az érv többnyire dön­tőnek bizonyult, a kérdező osztott, szorzott, sebtében ki­számította, mennyire kerekedik majd a fizetés az ily mó­don hivatalosan is „garantált” túlórákkal, és létrejött az egyezség. Ugyanezek a munkaügyisek és főmérnökök ak­kor élték át az újabb nehéz perceket, amikor más alkalom­mal saját feletteseiknek éppen az ellenkezőjét kellett bizo­nyítaniuk, mint amivel a belépőket biztatták. Be kellett számolniuk, mit tettek a túlórák csökkentése érdekébén, kimutatásokkal kellett igazolniuk, hogy az engedélyezett kereteken belül maradtak. Hogy a valóság gyakran ellent­mondott a kimutatásoknak? Okosabbnak tartották, ha hall­gatnak a „fekete” túlórákról. \ ....' Az iparágankénti és népgazdasági összesítés még így is riasztóan festett. A túlórák tömege nem egy vállalatnál már 'önmagában veszélyeztette a termelés gazdaságosságát. Népgazdasági viszonylatban pedig arra is felhívta a figyel­met, hogy alapvető bajok lehetnek a belső szervezettségben, a munkaidő kihasználásában, ha az eredetileg tervezett idő helyett rendszeresen ilyen nagy mennyiségű „ráadásra” van szükség. A jobb munkaszervezésre, a hatékonyabb gazdál­kodásra ösztönző határozatokat, rendeleteket természetesen nem csupán a túlórák váltották ki. De ezek is szerepet ját. szottak benne, mint irányjelző táblák az útelágazásnál, mu­tatták. merre lehet tovább menni, hol kerülnek le a főút­vonalról, a zsákutcáról nem is beszélve. A szigorú szabályok azóta megtették a maguk hatását — legalábbis a túlórák tekintetében. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a csökkentésükre hozott intézkedések hatá­sát egyéb tényezők is fokozzák. A rendeletek a közepébe találtak egy törvényszerű folyamatnak, akkor születtek meg, amikor az embereknek maguknak sem tetszett már a mér­téktelen túlmunka. Megengedhették maguknak, hogy bele- únjanak... Az iparban korábban sem volt titok, hogy az állami vállalatok, túlóratúltengését nem utolsósorban az ál­lami ipar bérszínvonalának viszonylagos elmaradottsága okozza. A szorongató létszámhelyzetben a gyárak a fizetést kipótló túlórákat tartották az egyik lehetséges vonzerőnek, ezért tettek kecsegtető ígéreteket, s ezért is váltották be. A nagyüzemi munkások központi béremelése azonban gyöke­res fordulatot hozott. Kiegyenlítődtek a különbségek, több lett a fizetés, a korábbi lelkes túlórázók is gondolkozni kezdtek, megéri-e tovább tartani a tempót. Miért legyenek önmaguk ellenségei, miért ne pihenjenek, szórakozzanak szabad idejükben, mint mások? Valóban: miért ne tehetnék? A munkaügyisek ma már akkor sem igen mernek előhozakodni a túlóraigényekkel, ha tudva-tudják, hogy egyes helyeken mennyire szükség van rájuk. Amilyen szívesen, magától értetődően végeznek tár­sadalmi munkát az emberek, olyan kedvetlenül túlóráznak. Persze, ha társadalmi üggyé lesz egy-egy vállalkozás, a helytállásra. ( a munkásbecsületre hivatkozva, mégiscsak megszervezik a nyújtott, vagy külön műszakokat. Idősebbek és fiatalabbak között ez gyakran ellentétet is okoz. A fia­talok nyíltan kimondják, hogy szükségük van a szabad ide­jükre, nincs az a pénz. amiért túlóráznának, az idősebbek pedig, akik ha fáradtan és kedvetlenül is, de mégis bent­maradnak. Ilyenkor joggal úgy érzik, egyedül az ő vállukra nehezedik a tervek- teljesítésének felelőssége. Az sem ritka, hogy a rendszeres- túlórák széles köi'ben vitatott kérdéssé válnak. Indokoltan teszik szóvá, különösen a nőket foglal­koztató munkahelyeken: hogyan juthat érvényre így a mun­kaidő-csökkentés. a családvédelmi törvény? C zek a kedvetlen túlórák kétségkívül kedvezőbb je­*“ lek. mint a korábbiak. De ugyanolyan figyelmez- tetőek, és ugyanarra" figyelmeztetnek: a szervezettség hiá­nyosságaira. a pontatlanságokra, lazaságokra. Csak éppen a másik oldalról. ,.s, „ .. Viczián Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents