Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
Meddig város Hatvan? A kerekharasztiak szerint csak a benzinkútig, mert hét esztendővel ezelőtt, hiába csatolta őket az Elnöki Tanács a városhoz, mindmáig sok a megkülönböztetés. Hátrányt szenvednek a hatvaniakkal szemben, holott a közteher egyforma. Mit kifogásolnak leginkább? Például az egészséges ivóvíz, a korszerű kereskedelem, a megfelelő gyermekintézmények hiányát. Néhány helyen még villany kellene, nem lehet közvetlenül telefonon hívni a városi számokat, vagy aki kerékpáron járt eddig munkába, eldobhatja járművét, mert a „hármason” tilos a használata. Mindezek a gondok lassan odavezettek, hogy a tanács által kimért telkeken megállt az építkezés. Egyedül a Gagarin utcában tíz házhelytől szabadulnának a tulajdonosok. S persze eléggé rossz a közhangulat is, amit több tanácsülésen kifejtettek már a kerekharaszti részről beválasztott tanácstagok. cv co cv A panaszok nyomában elsőként Gombár Istvánt kerestük meg, a városi tanács műszaki osztályán lévén, ő a vízügyek intézője. S jóval szolgálhatunk! Minden korábbi tervet félredobva, megkezdődött Hatvan vízhálózatának bővítése, mégpedig a 3-as útvonallal párhuzamosan fektetendő gerincvezeték formájában. Ez kivisz egészen a nyolcszáz lelkes lakótelep központjáig, s szárnyvonalai lesznek a Kerekharaszti és a Gagarin utcákban. Utóbbi lehetővé teszi, hogy az ott lakók a közműfejlesztési járulék — 2000 forint — lerovása fejében beköttessék házaikba a vizet. A lakosság többi részét a 300 méterenként létesülő közkifolyók látják majd el egészséges ivóvízzel. A kivitelezést, összesen mintegy kétmillió forint értékben, a Heves megyei Vízmű Vállalat és a vele társult Költségvetési Üzem végzi. Ássák már a csövek lefektetéséhez szükséges árkokat, jó ütemben halad a különböző műtárgyak építése, szerelése, s Gombár István azt ígérte: őszre végleg megszűnik a kerekharasztiak régi gondja. eo e*í Most pedig figyeljünk a műszaki osztály másik mérnökének, Takács Péternek e szavaira! — Kétségtelen, a korábbi esztendőkben joggal panaszkodtak a kereharasztiak az áramszolgáltatásra. Megoldatlan volt mind a közvilágítás, mind a lakóházak bekötése. Másfél esztendeje azonban tizenegy utcába eljuttattuk a villanyt. Aki igényelte, annak a lakásába bevezették az ÉMÁSZ szakemberei, mi pedig minden második oszlopra tetettünk utcai világítótestet. A Gagarin utcában van talán pótolnivalónk, de rövidesen ezt az adósságot is törleszt- jük. Hadd tegyem mindjárt hozzá: nehezebb lesz a település, a lakók kultráltabb, biztonságosabb életét segítő telefonkapcsolat korszerű megoldása. Nincs mit kozmetikáznunk, távbeszélgetés szempontjából Hatvan és Kerekharaszt mindmáig vidéknek számít. Akái innen, akár onnan jegyeztetni kell a hívandó számot, várakozni a kapcsolásra, s ez is csak délután 4 óráig lehetséges, vasárnap pedig meghalt az élet. Tárgyaltunk a miskolci igazgatósággal ez: ügyben. Az új ötéves tervben azonban teljesíthetetlen az igény. Legfeljebb az képzelhető el, hogy a kért és szükséges tizenöt nyilvános telefonállomásból egyet a kerekharaszti főtérre telepítenénk. Ennek a valószínűségét növeli a most átadott hatvani kisegítő alközpont! CO CVJ co És a biciklin munkába járók, valamint az ominózus helységnévtábla? Karácsony László osztályvezető homloka ráncba fut a szakállas téma hallatán. — Most tárgyaltunk illetékes közlekedésrendészeti szervekkel, de ezúttal sem engedélyezték, hogy a benzinkútnál levő táblát Ke- rekharasztig vigyük. A kerékpáron közlekedőknek jó időben maradnak tehát a földutak, máskor pedig buszra kell ülniük. Ugyanígy nem tágít a Volán Vállalat, amelyik a taxikat üzemelteti. A kedvezmény a város területén érvényes, Kerekharaszt a határt jelző táblán kívül esik, magasabb tehát a tarifa. A cég ezt véli jogosnak, törvényesnek, s alapjában véve igaza van... Hogy aztán a különböző szervek miért nem akarnak a táblán mozdítani ? Többfélével indokolják. Nagyon lelassulna például a gépjárművek forgalma, s dugók keletkeznének, ha nagyobb távon kellene a kocsik sebességét csökkenteni. De hivatkoznak arra is, hogy Hatvan és az Elnöki Tanács által hozzácsatolt Kereharaszt önmagában körülhatárolt, közöttük külterületnek számító földek fekszenek, emiatt tilalmas a táblatelepítés. N N N S hogy a közellátás olykor kétségtelen hiányosságaira miként reagált Koncz Elek. az ÁFÉSZ főkönyvelője? — Nem rajtunk múlt, hogy nem tudtuk mindmáig orvosolni a bajt. Most már viszont nemcsak ígérhetek, hanem kész intézkedési tervről tájékoztathatom a kerekharasztiakat. A városi tanácscsal és a Duna Cipőgyárral együttműködve létesítünk a lakótelepen, szemben az üzemmel, egy minden igényt kielégítő vegyesboltot és bisztrót. Költségei, berendezéssel együtt, elérik a kétmillió forintot, s tervezése az idén történik. Jövőre már avatjuk. Hangsúlyozom, vegyesboltról van szó, de ez az alapvető élelmezési cikkekre értendő. Természetes, hogy hűtőgépet vagy televíziót ez az üzlet nem árusít. Bisztrójában viszont lesz egytálétel, s bő italválaszték. .. Hát, ennyit a gondokról, illetve á megoldás lehetőségeiről. Igyekeztünk pontosan fogalmazni,' hiszen régóta vajúdó kérdések vártak feleletre. Persze, nyugovást minden fronton nem ígérhettünk, de sok esetben a nyílt, őszinte helyzetelemzés tettekkel felér. Moldvay Győző A festői környezetben lévő Bükkszentkereszt már évek óta egyre népszerűbb a turisták és üdülők, strumás és különböző szívbántalmakban szenvedő betegek körében. A község lakói az utóbbi években nemcsak korszerűsítették házaikat, de négy új utcát is építettek, nagyobb részt kétszintes, villaszerű házakat. A községi tanács elsőként gondoskodott jó ivóvízről, a Szinva-forrás vizét vezették fel a tengerszint felett mintegy 650 méter magasságra. A településsel határos Lófőtisztáson mintegy 400 hétvégi telket parcellázott a tanács, s ezeken már több mint 300-an építettek környezetbe illő üdülőházakat. (MTI Fotó) ^almazottak országos találkozója Egerben Évtizedes hagyomány alapján találkoznak egymással újra meg újra az országjáró közalkalmazottak. Az idén Verőcére és Bajára látogattak a kirándulások, a természet kedvelői, az elmúlt hét végén pedig Heves megyébe, Egerbe érkeztek több, mint ezren. I Pénteken, szombaton Bukta Tibor, a szakma megyei bizottságának titkára fogadta a szakszervezeti központ által szervezett országos találkozó résztvevőit, akik a vendéglátók kalauzolása mellett ismerkedtek Eger nevezetességeivel. A tegnapi programot délután orgonahangverseny színesítette, majd este a Gárdonyi Géza Színházban dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte és tájékoztatta „szőkébb hazánk” életéről, munkájáról, fejlődéséről az egybegyűlteket Ä nap műsorát este — fergeteges siker mellett — a gyöngyösi Vid- róczki Néptáncegyüttes fellépése zárta. Ma vonattal, autóbusszal a Bükkbe és a Mátrába — Szilvásváradra, a Bükk-fen- síkra, á Szalajka-völgybe, Párádra — kirándulnak a természetjárók, s ezzel tulajdonképpen búcsúznak is Heves megyétől. W16. augusztus 15., vasárnap Az anyag, a mozgás - meg a gyengébb nem — Csak ennyit mondok: anyag és mozgás. Mi jut erről eszébe? — Hajaj. kérem, hajaj, még hogy anyag, még hogy mozgás, akármi legyek, ha ez nem filozófia! Nyáron, vakációban nem illik ilyenekkel gyötörni az embert... De azért ne higgye, hogy nem tudom: a mozgás az anyag elidegeníthetetlen, örök tulajdonsága, az anyag pedig tudatunktól független, objektív valóság, kiterjedése, halmazállapota, súlya van... — Köszönjük. Elárulná, hogy mi a foglalkozása? — Az ÁFÉSZ-nál dolgozom. Borsodban. Süvegesné... — És mit vásárol? — Anyagot egy ruhához, a kislányomnak. Az egri Centrum Áruházban vagyunk, délután négy óra felé közeledik az idő. Ugyanazt kérdeztük a barna szemű eladókislánytól is. amit a vevőtől: anyag és mozgás. Magdinak hívják, s már az első szavaival elárulja, hogy nem filozófus alkat. — Az anyag nagyon nehéz. A mozgás...? Az meg, hogy rengeteget kell emelgetni. Voltak itt terhes kismamák — lehet, hogy nem jól szólok, de csak megmondom — voltak, akik abortáltak a sok emelgetéstől. Ha figyelmbe vesszük, hogy a váiasz nem egy. hanem két főnök jelenlétében hangzik el. hát nemcsak őszintének, de kissé merész, nek is tűnik. De Kovács Lászlóné igazgató és Erdős Lajos, a méter- és lakástextília osztály vezetője — bár kissé zokon veszik a fiatal eladó kitörését —, nem háborodnak fel rajta, hanem megpróbálják helyre tenni az elhangzottakat. TALÁN, HA PATIKÁBAN...?— Igaz, valóban volt abortusz, de nem az emelgetéstől. Akiről szó van. gyenge fizikumú, gyenge testalkatú asszonyka volt, ■ akivel akkor is baj lett volna, ha nem itt dolgozik, hanem például a patikában. Az elhangzott rövid, de velős nyilatkozatok után már igazán nem tekinthettünk el attól, hogy közelebbről megvizsgáljuk az „anyag és a mozgás” kapcsolatát. Ily módón pedig az anyagot egyszerűen végeknek, nehéz szőnyegeknek, nagy konténereknek, a szállítópartnerektől tömegesen érkező súlyú és kiterjedésű (s természetesen: minőségű) árucikkeknek nevezhetjük. És ezek — bár az anyag elidegeníthetetlen tulajdonsága a mozgás — nem maguktól kerülnek a helyükre a raktárban, nem saját lábukon foglalják el helyüket az eladótér polcain és pultjain. Nem, hanem úgy. hogy a kereskedelmi dolgozók a helyükre teszik őket, s ha kell. napjában tízszer. százszor leemelik és megmutatják a vevőnek. hogy aztán, akár sikerül belőle eladni, akár nem. vissza, tegyék a helyére. Ezt hívják anyagmozgatásnak. Nemcsak ettől, de ezért is — nehéz dolog a kereskedelem. A kereskedelem, amely — hasonlóan például a pedagóguspályához — elnőiesedik. Mi több: ez a folyamat már meg is történt. Ennek az igazságáról a szokásos napi vásárlásaink során is meggyőződhetünk: a füzesabonyi ÁFÉSZ-áruház 45 dolgozója közül csak ketten tartoznak az erősebb nem képviselőihez. A LIFT CSAK ÁLLT Tóth Sándorné, a méteráruosztály vezetője, egyben üzletvezető-helyettes is. — Itt hogyan történik az anyagmozgatás? — Amikor sok áru van. bizony viszik kézben is. Nekünk leginkább méterárunk van itt, meg a konfekció és cipő. Eegy-egy dobozban 10 —20 pár cipő van. ezek 35— 40 kilósak. De most már nem olyan nehéz. mióta rendbe hozták a liftet. Eddig panaszkodtak a gyerekek, hogy nehéz a cipekedés, hát jó, hogy végre használható a liftünk. EZ’ a „végre használható”, természetesen azt jelenti: korábban valami baja lehetett. Kérdés, hogy — mi volt a baj? — Ó. hát semmi, csak nem volt. aki felelősséget vállalt volna érte. aki aláírta volna hogy használható. — Hány évig állt a lift? — Azt hiszem, nyolcig... Két esztendeje végre megindult a lift. és nagyon sok cipekedéstől megkíméli az áruházi dolgozókat. Munka, emelni-, mozgatnivaló persze ígv is bőven akad. Egy-egy vég szövet meglehetősen súlyos, van. amelyik eléri, sőt meghaladja a 15—20 kilogrammot. S hogy hányszor kell azt napjában megemelni? — Sokszor. Sokszor, bizony. De mit csináljunk, ha egyszer ez a kereskedelemi? Az árut meg kell mutatni a vevőnek, gyakran a kijárati ajtóhoz is odavisszük, hogy jól megnézhessék, milyen is az igazi színe, mert amit a neonnál mutat, az nem az igazi... Ez csak egy áruház a sok közül. Az üzletek és a kereskedelmi dolgozók száma ennél természetesen jóval több. Csupán a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál hétszáz kereskedő van, 75 százalékuk nő. akik a vas—edény szakma kivételével minden területen dolgoznak. Pontosabban: a nem megfelelő munkaerőhelyzet miatt, egyre több lányt és asszonyt kell elhelyezni a vas-, valamint a bútorboltokban is. Helyzetük, munkájuk egyáltalán nem irigylésre méltó. A legnagyobb megyei áruház természetesen változatlanul a Centrum. Itt 120 nő mellett mindössze néhány férfi dolgozik, főleg a műszaki cikkek osztályán. A riportunk elején említett „elszólás” viszont a méteráruosztá. l.yon hangzott el. Lehetséges, hogy igaz volt a dolog, lehet, hogy nem, de az eset mindenképpen illusztrálja, hogy bizony itt is kijut a dolgozóknak. .. GURULÓ GÖNGYÖLEGEK Természetesen nem vitatják ezt a kereskedelem vezetői sem. mi pedig azt nem vitatjuk el tőlük, hogy jelentős összegeket áldoznak arra, hogy az anyagmozgatást megkönnyítsék. A Centrum Áruház nyolc osztályán összesen 24 szállítóeszköz. többnyire könnyen mozgó, guruló kocsi áll rendelkezésre a munka nehezének elvégzéséhez. (Kár, hogy egyik-másik nagyon hamar tönkremegy, az utánpótlás szállítása viszont hosszadalmas.) Ily módon könnyedén gurítják helyükre a göngyölegeket. nem beszélve arról, hogy itt két teherlift van, és ezek működnek is. Belső szabályzat írja elő, hogy az árut csak liften és kocsival szabad szállítani. Tehát sem kézben, sem kosárban! LÁNY A LÉTRÁN Ennek ellenére a kézi munka. a fizikai erőkifejtés elkerülhetetlen a kereskedelemben. Ignácz Mártával és Tóthpál Bernátnéval is fizikai munka végzése közben találkoztunk a Centrumban. Márta éppen egy létra tetején állt. és a felső polcokon igyekezett szép sorjában elhelyezni a ruhákat, amelyeket Tóthpálné adogatott fel neki. Mindkettőjüknek szólt a kérdés: nehéz-e az állandó ha.jladozás. az emelgetés. — Nem — válaszolták egybehangzóan —. pedig 4—5 kocsit is kirakunk naponta, — Nálunk inkább azoknak nehéz, akik egész nap a kasz. szában állnak. Mindez azonban — ahogyan Tóthpál Bernátné megfogalmazta — az élelmiszer- kereskedelemhez viszonyítva, tulajdonképpen könnyű. — Én több mint tíz évet töltöttem az élelmiszerben. Ott annyi fizikai munka volt. hogy az emberfeletti, az nem nőknek való. Ez, ami itt van, ahhoz képest gyerekjáték. Hogy ez így igaz. azt csak az tudja igazán, aki benne van ebben a munkában. Az anyagmozgatás — bármenynyire is a legegyszerűbb — nagyon nehéz munka. S a kereskedelemben zömmel nők végzik ezt. A gyengébb nem! B. Kun Tibor
