Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-14 / 165. szám

mm

„Äbarátság nem ismer határokat“

Csuvas. és bolgár úttörők közt Felsőtárkányban

REPÜL A LABDA, peng a gitár, s az önfeledt zsivaj - gás is hamisítatlan vakációs hangulatot idéz.

Kirándulásra Indulnak, hozzájuk szegődöm, s elkísérem őket a felsőtárkányi KI3Z- táborból a tikkasztó hőségben árnyékot kínáló fákkal koszorúzott tópartig.

Alig érkezünk meg, máris felfedező körútra indulnak: újat kutatva, meglepetést remélve.

Érthető is, hiszen messziről jöttek: a Heves megyévé' testvéri kapcsolatban lévő Csuvas ASZSZK-ból, s a bulgáriai Targo viste meggyéből.

Zója Ivanovna, csuvasiai területi úttörőtitkár az általa vezetett csoportot mutatja be.

— Harmincán vagyunk: huszonöt diák és öt kísérő pedagógus. A gyerekek valamennyien jó tanulók, s közülük tizenlcetten a csebok- szári központi úttörőház kiváló — Komszomol-kitünte- tést is kaptak — néptáncegyüttesének tagjai.

Felkészülésükről így beszél Nyina Grigorievna Vagapova, aki tizenkét éve vezeti a neves gárdát.

— Egy év alatt hat új számot tanultunk, köztük két magyart: egy csárdást és egy fergetegest.

— Hogyan választották ki ezeket?

— Elutaztam Kárpát-Uk- rajnába. s megfigyeltem, hogy az ott élő honfitársaik miként mutatják be. Bizony, sokat próbáltunk, amíg — legalábbis megközelítőleg — visszaadhattuk az eredeti hangulatot.

Kiss Margit táborparancsnok közbeszól:

— Már az első esten felléptek. Túlzás nélkül mondhatom: óriási sikerük volt

EZT BIZONYGATJA Radí

Kolev, az egyik targovistei általános iskola igazgatóhelyettese is, majd az első napok élményeit összegzi.

— Nem számítottunk arra, hogy szovjet diákokkal találkozunk. A váratlan, a közös öröm még közelebb hozta egymáshoz a gyerekeket. Ráadásul itt vannak a Heves megyei olvasótábor résztvevői is. Bizony hamar összebarátkoztak, még a nyelvi nehézségek sem jelentettek akadályt.

Bozsana Vszavova, a targovistei területi tanítóképző nevelője, egy jellegzetes epillózsa Gyula könyve cgv Heves megyei szobrászról

Tavaly Munkácsy-díj, több állami megbízás. ‘Most pedig kezünkben a „Mai magyar művészet” könyvsorozat legfrissebb kötete, címoldalán Kő Pál nevével.

Alig egy esztendő, s menynyi megbecsülés. Érdemtelenül? Úgy érezzük, a könyv írója, Rózsa Gyula lényegre- tapintóan és méltán állapítja meg az alig 35 esztendős, Hevesből elszármazott szobrászművészről: Kő Pál tanyasi gyerekkorában, falusi kamaszkorában megtanult „népül” gondolkodni és érezni, de a képzőművészeti középiskolában és a főiskolán megtanult „európai szobrászul” dolgozni is. S ez az egy emberben ritkán találkozó Icét adottság — egyszerre folklorisztikusan hitelesnek és egyetemesen művészinek lenni —, ez menti meg a szinte minden „népi" orien- tálású képzőművészetek kötelező zsákutcáidtól.

Bizonyítékul a könyv 16 oldalon közöl színes fotómásolatot a szobrász műveiről, '■természetesen pontos, célravezető elemzéssel. S olyan cAogó válogatásban, amely tükrözi Kő Pál elkötelezett, katartikus drámai harmóniát hordozó művészetét.

Több reprodukció ismerős

is számunkra. A fából faragott, festéssel színezett, szimbolikus értelmű Gyűrűfű most egy éve a Hatvani Galériában .aratott megérdemelt sikert. Ugyanott láthattuk először szűkebb „hazai” környezetben a Betlehemes-t, amelynek pingált fafigurája és nyers bazaltkeretének fajsúlybeli, színbeli, felületi ellentéte teremt mindannyiunkban mély plasztikai feszültséget. Meglepetés ugyanekkor a fiatal művész új Kossuth-á brázolása, amely

pátoszmentesen, ’ populáris- sága ellenére népmesésen pompás öltözetű emberként állítja elénk a szabadsághőst, a nemzet szabadságeszményének megtestesítőjét.

Fiatalon, mint amilyen Kő Pál, megtisztelő Rózsa Gyula műelemző vállalkozása, a népszerű sorozat legújabb kötete. Ugyanakkor kissé hízelgő mindannyiunk szántára, hiszen Heves megye nem bővelkedik olyan alkotóművészekben, akik megközelítő rangot vívtak volna ki maguknak mostanság. Már ezért is érdemes — végigböngészve az iveket — elhelyezni könyvespolcunkon a szobrász eddigi munkásságát reprezentáló kötetet.

(moldvay)

Olcsó kirándulásokat, művelődési lehetőségekkel

A közművelődés, a tömegsport és, a turizmus kapcsolatának fejlesztésére hozott határozatot az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Mint a testület megállapította, szükséges a három, azonos célú tevékenység ösz- szehangolása. Indokolt, hogy a művelődési intézmények programba iktassák a testedzést. a természetjárást, a sportegyesületek pedig segítsék elő a közös művelődést, a színvonalas klubéletet. A turisztikát lehetőség szerint szintén össze kell kapcsolni művelődési rendezvényekkel. Kölcsönösen használják a művelődési otthonokat, a sportlétesítményeket, így póMpnuitttfí

1976, július 14., szerda

tolhatják a néhol sok gondot okozó teremhiányt.

A Közművelődési Tanács elnöksége felhívta a művelődési, sport- és turisztikai intézményeket fenntartó tanácsok, társadalmi szervek és szövetkezetek figyelmét, hogy közösen szervezzenek a tömegek érdeklődésére számot- tartó rendezvényeket. Az utazási irodák például hirdessenek minél több olyan belföldi olcsó kirándulást, amely lehetőséget nyújt a művelődésre, tartalmas szórakozásra, esetenként testmozgásra is. A népgazdasági tervekben előirányzott lehetőségek hasznosításával, társadalmi ösz- s2efogássál teremtsék meg al együttműködés tárgyi feltételeit. Az OKT elnöksége felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget éá a 'szövetkezetek érdekképviseleti szerveit, hogy segítsék elő ezeknék a feladatoknak a megoldását.

zódot elevenít fel.

— Meglátok három pajtást, odaszólok az egyiknek: „Mondd már meg a többieknek, hogy a zászlófelvonás tizenöt perccel korábban kezdődik.” Rám sem hederít. Kissé keményebben ismétlem, de a reagálás ugyanaz. Nem is csoda, a mi úttörőinket összekevertem a magyar piros nyakkendősök- kel.

A fiúk-lányok egyaránt a kellemes légkört emlegetik.

A tizedik osztályos Cera- szimova Natasa, aki a legkomolyabbak közé tartozik, így fogalmaz.

— Rajunk a Druzsba nevet viseli, s a jelmondatunk: „A barátság nem ismer határokat”. Eddig is hittük ezt, most azonban a gyakorlatban győződtünk meg a mondás igazságáról. Nemcsak címeket cseréltünk, hanem azt is megfogadtuk, hogy rendszeresen írunk egymásnak.

Vlagyimir Grigorfevet senki se nevezné hetedikesnek, hiszen alacsony növésű, vékony fiú.

— Azt hittük, nehezen szokj uk meg a magyar kosz- tot. Feleslegesen aggódtunk, mert egy nap múltán jobbnak éreztük mint a hazait.

A nyurga Szása Varonkin hozzáfűzi:

— Ez elsősorban a tábor szakácsának, Laci bácsinak az érdeme.

A bolgár 2Tia Ivanov az egri kirándulást dicséri.

— Különösképp tetszett a csillagda. Annyira lefoglalt bennünket, hogy alig akartunk lejönni.

A nyolcadikos Mariana Dimitrova sokuk kívánságát tolmácsolja.

— Nem nézhettük meg — idd híján — tüzetesebben a várat. Oda mindenképpen szeretnénk eljutni.

SEMMI OK AZ aggodalomra. Ez is szerepel a programban. S ráadásul játék, vidámság minden mennyiségben.

Akárcsak itt, a tárkányi tó partján, az enyhet adó lombsátrak hűvösében..,

(pécsi)

Százötven éve, 1826. július 14-én született Vasvári Pál. összesen 23 évet élt és mégsem torzó az élete. Sőt! Éppen a nagy kortársbarát Petőfiéhez hasonlítható kerek teljességével kelt méltán tiszteletet. A nyírvasvári (innen a Vasvári név) görögkatolikus papi történésznek tanult, s már kezdeteiben jócskán túllépte kora liberális szemléletének emelkedéseit is. A francia forradalom eszméin, Miciielet-n és áz utópikus szocialista Cabet-n nevelődő ifjú — radikális világnézetének logikus következményeként — 48-ban, az érlelő kovász szerepét betöltő pesti diákifjúság politikai vezetője lett hámarcsan. Ahogy egy életrajzírója lefesti mozgalmas tevékenységét, „szervezte a liberális politikusókat köszöntő fáklyás, zenés felvonulásoka!:, a haladó tanárokat, megtisztelő ünnepélyeket, útmutatót írt a nemzeti táncmodofról, gyorsíró köröket kezdeményezett”. S hozzátehetjük : közben történeti műveket írt, lapot szerkesztett, tanplt. Olyan társai voltak, mint Pálffy Albert, Pákh Albert, Bérczy Károly, Lisznyay Kálmán, Csengery Antal, Vajda János, Kecskeméti Aurél, Nyáry Albert és mások, ök alkották az Ifjú Magyarország körét, a fiatal német radikálisok mintájára létrejött hazai társszervezetet, amelynek Vasvári egyik elismert vezetője lett.

Mérő:us 15-e jól isiiíéft napjainkban á Petőfié és a Jókáié rpellett áz Ő nevét hordja leginkább ajkán a forradalmi ifjúság. Amikor lavírózni igyekvő első felelős minisztérium elutasítja egyetemi tanári kinevezését (amelyet a diákság pedig ugyancsak szófgálmazott), félbe nem hagyva tudomáSzaloncimbalom

A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalatnál megkezdték egy új hangszer, a szaloncimbalom gyártását.

A kis méretű, alig 10 kilós zeneszerszám iránt nemcsak a népzenészek, hanem a modern zene képviselői is érdeklődnek.

Az egyik minicimbalmot egy montreali zenésznek szállították.

(MTI Fotó •— Csikós Gábor — KS)

Agria '76

A BM Szimfonikusok hangversenye

Az Agria ’76 első hangversenyét, amelyet a játékok színterén, az egri várban képzeltek el a rendezők, hétfőn este zajlott le. A szorongató kánikula ellenére is ijeszgetett az eső néhány komor cseppel, végül is zavartalan hangulatú estének lehetett részese a külföldiekkel is tarkított lelkes közönség.!

Ez a hangverseny nemes szórakozást kívánt nyújtani Verdi, Puccini, Erkel és Berlioz zenéjével, azokkal a művekkel, amelyeket népszerűségüknél fogva gyakran hallunk. A várakozások tehát inkább arra korlátozódtak, hogy az énekesek mit nyújtanak e2en a nyári estén az egri várszínpadon.

A kiadott műsortól nemcsak az egyés számokban tértek el, de két énekes, Berkes János és Nagy János helyett Horváth József és Rozsos István lépett fel. Ez így még önmagában nem lenne különösebb baj, vagy vétek, s az sem igazán fájdalom a közönségnek, ha egy énekes a többiektől el- ütően, sötét utcai ruhában jelenik meg közönsége előtt a reflektorok fényében. De az már igen, ha egy énekes indiszponáltan, gyenge teljesítményt nyújt, olyat, amit némi bosszankodással veszünk tudomásul. Igaz, ötvös Csilla, Budai Lívia, Pataki Melánia és kiváló Kossuth- díjasunk, Ra dnai György

igyekeztek átélt előadásukkal kárpótolni minket a tenoroktól várt teljesítmény helyett. De az a bizonyos „lyuk” a hangversenyről nem tüntethető el Erkel Bordalával, Rigoletto áriájával, Gilda vallomásával, amikora herceg áriáját a Rigolettóból, vagy Rodolf áriáját Puccini hőseinek lírai világából any- nyira szeretjük, és féléretten kapjuk. Mert ha már egyszer halljuk, nyilván színes, érzelemgazdag megszólaltatására vágyunk. És az néma közönség hibája, ha az énekest hallván, más nevek és emlékek után motoz agyában. A BM Szimfonikusok bizonyára) az énekesgárdában történt jelentős változás miatt építették át a műsort. Amit a jubiláns zenekar adott, Klárik János karmester irányítása mellett, elismerésre méltó. Egy jó együttest ismertünk meg ebben a zenekarban, vonós alakzatai a szabad térben is kitűnően érvényesültek. A Szicíliai vecsernye nyitánya, Erkel Palotása és a Rákóczi-induló Berlioz feldolgozásában jelezte, mutatta azt a műgondot, amellyel Klárik János a művek megszólaltatására felkészíti zenekarát.

A zenei nyitány az egri várban így félig-öröm maradt. Némi vigaszt nyújt az a tény, hogy az orgonahangversenyek állandósult sikere mellett az idén még a püspöki palota előtt is számíthatunk nagy igényű zenei műsorra. Bár a jobb kezdet sem ártott volna.

A zenetörténeti bevezetőket a dekoratív László Zsuzsa mondotta el. (farkas)

Vasvári Pál

nyos történetírói munkásságát, folytatja tevékenységét a politikai élet mezején, a radikálisok Márciusi majd Demokratikus Klubjában, az Egyenlőségi Társulatban. Amikor pedig eljön a honvédő és forradalomvédő harc ideje, katonaként áll helyt a maga választotta életúton. Előbb Kosspth futár tiszt je,

majd a toborzásban segít országszerte, végül önálló szabadcsapatot alakít, s Bem

erdélyi hadműveleteiben vesz részt. Itt éri a minden hősiessége mellett is értelmetlen halál: a népek testvériségéért lángoló ifjú forradalmár a magyar forradalmi kormány és a jogaikért küzdő % nemzetiségek tragikus meg nem értésének lesz az áldozata. A jelentős igazságaik mellett is objektíve a reakciót támogató más ajkú honfitársaival folytatott testvérharcban esik el.

nálni nem akar, nem hajlandó: utoljára nyomtalanul elenyészik az élete. Ezekről szokta a magyar mondani: „sem országa, sem hazája ..

„Mi a földet nem tartjuk a siralom völgyének, s ha tettleg az volna, ennek okát nem a természetben, hanem a természet ellenes társadalmi viszonyokban kellene keresnünk ... A földi nyomorok okát nem a természetben, hanem a tökéletlen vi- lágszerkezetben kell keresni!”

„A középponti ifjúság egyetlen hibát követett el.

Tovább akart menni a tények mezején, mint ameny- nyíre nemzetünk el volt készülve.

Elejénte országos rokon- szenvvel csatlakozott hozzánk a hon minden vidéke. Pest lón a vezérlobogója. Mindnyájan lépteinkre figyeltek, s híven követének bennünket.

De a pesti ifjúság a vezérszerepben messze előrehaladott. A sereg nem bírta öt követni. Elvesztette a láthatárról.

Így szakadtak el egymástól a pesti ifjúság és c nemzet.”

„Nem mindig kell elátkoznunk a múltak embereit, ha azok tévedtek, hibáztak, botiának: minket >'Vethet teljes joggal a szemrehányás, ha elődeink botlásain, tévedésein nem okulnáhk.”

„Ezen általános reformért félszázad óta imádkoznak a nemzetek. Az ausztriai tartomány népei is forrón óhajtják ezen átalakulást. Csakr hogy e népek nem fogúk fel e szónak értelmét: testvériség. Azért törekedtek sikertelenül, azért vérzettek el á küzdelem napjain. Mindenik nemzet külön akarta kivívni a szabadságot.”

Szemelvények Vasvári Pál írásaiból

„Világnézeteket kell szereznünk.

Emberre nézve a helyes vezéreszme az, mi madaraknál a repülő szárny.

A világnézet szárnyat ad az embernek, mellyek vitorláival a lég’ magas hullámain sajkázhat.

E szárnyak’ segélyével a világ fölébe emelkedhetünk... Ki világnézetekkel nem bír: az egy szűk völgy’ rejteké- hez van lánczolva, s keskeny látkörén túl nem hatnak szemei, mert magasabbra emelkedni nem bír, nem képes ... Az események’ folyama lézúg’ a magas bér- ezekről, s tekervényesen an- dolog a sziklák’ völgyeiben. Há mi nem tudunk felül- etnélkedni e tényhullámo- kón: úgy soha meg nem ismerhetjük az egész folyam’ főirányát. Csak a völgyet fognák így látni, ennék szűk látkörén túl tekintenünk nem lehetne ... Világnézeteket kell szereznünk, mellyek iránytűül szolgáljanak az események hullámai között! E vezérhézetek szerint fogjuk magunkat a tények zavaros tengerén tájékoztatni ...”

„Jön egy század, meglehet, melyben új intézvények váltandják. föl a mieinket, s a mi napjainkban áll, le fog romboltatni, vagy önkényt összerogyik; mert magán viseli a múlandóság’ bélyegét ...”

„... jól megkülönböztessük az úgynevezett cosmopolitá- kát, kik magukat a világ polgárainak, az emberiség - apostolainak szeretnék neveztetni ... Bizton hihetjük, miszerint az ily cosmopolitá azért vallja magát az emberiség’ apostolának, a nagy világ polgárának, hogy körülötte levő szegény honfi társaival ne kelljen jót tennie; azért akar- fölülemelkedni saját hazáján, hogy a honfikötelességektől föláldozza magit, ő erőnek erejével a világot akarja boldogítani — mely1 neki hasznát aligha veszi —, de honáról elfelejtkezik, s minthogy az emberiségnek használni nem képéé, honának pedig hasz-