Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-02 / 155. szám
Cigánytanulók az iskolapadban Kastély a múlt században és — ma Sokan vannak. Belőlük toborzódik az általános iskolás diákok tíz százaléka. Mégis nagyon kevesen jutnak el közülük a nyolcadik osztály befejezéséig. Az 1973—74-es tanévet például huszonhét százalékuk zárta eredménytelenül. Ez is jelzi, hogy az eddigieknél is sokoldalúbban kell törődni velük, elemezve a gondok okait, a kudarcok összetevőit, s keresve a hatékonyabb módszereket Lényegében erre a feladatra vállalkozott a Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozata és a Pedagógusok Szakszervezetének megyebizottsága, amikor tagjainak. munkatársainak közreműködésével széles körű felmérést végzett megyénk harmincegy olyan iskolájában, ahol igen sok a cigány származású tanuló. A népes kollektíva — a gyakorló tanárok segítségével egy évig elemezte, illetve összegezte az oktatásukkal, nevelésükkel kapcsolatos tapasztalatokat. s felhívta a figyelmet a legfontosabb tennivalókra is. A putrik öröksége Felvázolták a családi, a társadalmi háttér szerepét is. ' A telepeken, a putrikban élő — egy helyiségben olykor tizennyolcán is laknalk — gyerekek szüleinek zöme ! még írni-olvasni sem tud. | Általában nem vállalnak rendszeres munkát, s így ' fiaik-lányaik elképesztő anyagi, szellemi és erkölcsi nyomorban cseperednek fel. Rosszul tápláltak, szegényesen öltöznek, szókincsük igen gyér: magyarul alig. vagy semmit sem tudnak. A tollal, a ceruzával alig boldogul ujjuk. Figyelmük szétszórt, nehezen viselik el a rendet, a kötöttséget, a fegyelmet. Felfel lobbanó lelkesedésük hamar kialszik, aktivitásukra aligha lehet alapozni, j Ezt az örökséget hozzák magukkal, persze csak akkor. ha jönnek, mert bizony az iskolaköteles korú aprósá- ' gok összeírása nem könnyű feladat, különösképp a vándorló családok esetében. Ennek ellenére majd mindenütt százszázalékos a beiskolázás. Egészen más a helyzet azoknál, akik szakítottak a múlt kóros beidegződéseivel, s elindultak a felemelkedés útján. Becsületesen dolgoznak, otthont teremtettek, jól keresnek, s így lakásukat korszerűen berendezték, őket nem kell noszogatni, maguk keresik fel a nevelőket, mert szeretnék, ha gyermekeik náluk is többre vinnék. Igaz, még kevesen vannak példájuk mégis azt sugallja. hogy a tanárok csak akkor érhetnek el tartós eredményeket, ha a társadalom megváltoztatja a cigányság életkörülményeit, gondoskodik tudatuk formálásáról, az egészségtelen viskók seregének felszámolásáról. Tömeges hiányzás Megérkeztek az első osztályba. Kövessük tovább őket. nézzük, hogyan tanul- ' nak. miként gyarapítják ismereteiket. Sajnos: egyre-másra hiányoznak. A komlói általános iskolában — s ez nagyon jel lemző adat — a mulasztások nyolcvan százaléka — ezek jelentős része igazolatlan — a cigánytanulókra esik. A szomorú következményt ismerjük: ismétlik az éveket, s a 12—13—14 éves túlkorosok megrekednek az alsó tagozat második- harmadik-negyedik osztályában. A megoldás? Jó néhányszor a felmentés, méghozzá megfontolt pedagógiai és morális elvek alapján, hiszen az idősebbek képtelenek beilleszkedni a közösségbe, s nem egy esetben akadályoztt16. július 2., péntek zák társaik egészséges erkölcsi fejlődését. Az elmaradás pótlását szolgálnák a korrepetálások. A lehetőség adott, csakhát a diákok sok helyütt vonakodnak. s a kötelező órák után azonnal hazasietnek. Legkönnyebben az elemistákkal boldogulnak, persze csak akkor. ha a foglalkozásokat a kötöttséget feloldó mozgásos és játékos elemekkel tarkítják. így jutottak előbbre például Felnémeten és Sarudon. A napközi nevelési alkalmak sorát kínálja, az ide jelentkezők elsajátíthatják a tervszerűbb, a rendezettebb életforma szokásrendszerét. A cigány szülők mégis húzódoznak, mert a minimális hozzájárulást is sokallják, s kimondatlanul is félnek —" kísért az évezredes tradíció — az iskola jellemformáló hatásától. A kitartás azonban nincs hiába. A tarnazsadányi 101 napközisből 72 cigány származású. Ez azt jelenti, hogy tömegesen is meg lehet nyerni őket. elsősorban ötletes fogásokkal. Itt ugyanis a szabad idő kulturált eltöltésére, olvasásra is buzdítanak. A szakkörök és a munka Találkozunk velük az úttörő-, a kisdobosrendezvényeken. Ezek kötetlensége, változatossága felkelti érdeklődésüket. A túlkorosok viszont rendszerint zavart keltenek, mert képtelenek beilleszkedni a fiatalabbak társaságába. Ott vannak a .kerecsendi iskola biológiai, honismereti, orosz nyelvi és néptánc szakköreiben. Másutt a fiúk a sportot, a modellezést, a lányok az énekkart kedvelik. Ez nagyon jelentős, mert a részvétel önkéntes, s kizárólag a belső motiváltságból, a szellemi, az erkölcsi igényekből fakad. Megnyugtató az is. hogy mindenütt szívesen vállalják, s becsülettel végzik a társadalmi, a fizikai munkát. E téren az idősebbek is jeleskednek: fásítanak, parkosítanak, szüretelnek, kerítést javítanak, játékpályát csinosítanak. A beilleszkedés? Bizony a legtöbbnek nehezen megy. A közeledést az otthoni élmények, a befogadást az előítéletek zavarják. A felemelkedés útját meglelő szülők fiai-lányai könnyebben megtalálják a közös hangot osztálytársaikkal, mint a putrikban élők, akik számára a családi környezet a meghatározó. A nyolcadik osztályt meglehetősen kevesen fejezik be. s közülük is csak néhányan tanulnak tovább. Bélapátfaia. A nagy ovális ebédlőasztal körül ültek, a rókaképű vő kivételével. Ő a felesége mögött állt, hanyagul megrogy- gyantott lábbal, hosszú orra és vékony bajusza között fölényes mosoly lengedezett. Ezt a pózt valamelyik filmből leste el, de lehet, hogy színdarabból, s az sincs kizárva, hogy olvasta. Nem emlékezett rá, magáénak hitte. Elleső képességének s a lengedező mosolynak köszönhetett mindent, többek közt párizsi, csaknem egyéves kiküldetését, ahonnan még vékonyabb bajusszal, még fölényesebb mosollyal, s egy használt, de jó állapotban levő szürke Citroen kocsival tért haza. Kollégái hallgattak, mert a mosoly hátterében egy minisztériumi unokabáty állt, s a kiküldetés leteltével már maga az Eiffel- torony — s a torony mögött, egyre messzebb, egyre a ködbe veszőbben a Rinya menti volt uradalmi majorban élő két tsz-tag szülő. Ők még a Citroent sem látták. Pedig mutatós kocsi volt. Ernő úgy tízpercenként kipillantott, nem mintha a széles, nyugodalmas út szélén baja eshetne, hanem csak maga és a többiek előtt nyugtázandó a tény; ott lenn a Citroenje. várói tavaly hatan, Kere- csendről négyen mentek szakmunkástanulónak. A gimnáziumokba és s szakközépiskolákba az egész megyéből legfeljebb egy-kettő jut évente, s előfordul az is. hogy igyekezetüket nem méltányolják kellőképpen. Sokoldalúbb törődést! A felmérés során nemcsak a tapasztalatokat összegezték, hanem a legfontosabb tennivalókat is megfogalmazták. Sürgető társadalmi feladat a még meglevő cigánytelepek felszámolása, s új környezeti feltételek teremtése azok számára, akik ma is a putrik anyagi, szellemi, erkölcsi elmaradottságának légkörében élnek. Ha ezzel együtt a munkamorál is javul, akkor jóval könnyebb dolguk lesz a pedagógusoknak, hiszen biztos alapra építhetnének. A beiskolázás gondjait, s a tömeges hiányzásokat csak úgy lehetne felszámolni, ha az eddiginél is összehangol- tabban működnének együtt az iskolák és a helyi tanácsok. A különböző segélyeket azok kapják, akik gyermekeiket rendszeresen tanulásra ösztönzik. Ez a módszer például bevált Verpelé- ten. Az igazolatlan mulasztásokért kiszabott büntetéseknél ne az összeg nagyságát emeljék, hanem a nevelőhatás kiaknázására törekedjenek. Az üzemek, vállalatok illetékesei figyelemmel kísérhetnék a családi pótlék sorsát. A beilleszkedést segítené ha a szülői munkaközösségekben mindenütt ott' lennének a cigány apák és anyák, ha társadalmi alapot létesítenének a nyári táborozások és országjárások költségeinek fedezésére, ha több cigánydiák kapcsolódna be az ifjúsági mozgalomba, a szakköri munkába, ha — legalább az első és második osztályokban — külön tanuló- csoportokat szerveznének számukra. A követelményeket a képességekhez kell méretezni, s a játékos mozzanatokkal színesített korrepetálások, pótló foglalkozások idővel csökkentenék az ismétlők, a túlkorosok számát. Jó lenne, ha a nevelőket továbbképzéseken készítenék fel sajátos munkájukra. Persze, ez nem megy máról holnapra, ám a precíz tájékozódás, felmérés, a közös töprengés, az együtt gondolkodás közkinccsé téve számottevő állomás lehet. ötleteket adhat az újabb nevelési sikerekhez... Pécsi István A taxit is ő vette észre. Általában havonta egyszer jöttek össze az öregeknél, a felesége szüleinél. Azelőtt évekig ők is itt laktak, most az egyetlen fiúval, a legkisebb gyerekkel élt együtt a két öreg. A lakás háromszobás volt, a nappali ablakai a széles gesztenyefasorra néztek. ősszel néha olyan csend volt, hogy az ablakon keresztül is behajlatszott a tüskés burkukból kiszabadult, fényes vadgesztenyék koppaná- sa az aszfalton. A harmincéves ház még egy tatarozást sem kapott, a vakolat sok helyen hullott, az ereszcsatorna teljesen tönkrement, nagyobb záporoknál zuha- tagban folyt végig a kásás malterral keveredő esővíz az ablaküvegeken. A házkeze- lőség évek óta csak igért, de Negyven évvel ezelőtt Amerika leghíresebb filmgyára olyan munkába fogott, aminek külső-belső felvételeihez fel kellett építtetnie egy barokk kastélyt Magyar- országi megbízottja, Bojár Sándor fotóművész, bolyongva a hazában, így bukkant a Hatvány család gondozott, gazdagon berendezett hatvani palotájára, ahol mindig nagy volt a vendégj árás, egymásnak adták a kilincset szellemi életünk kiválóságai, közöttük Czóbel Béla festőművész. Nos, a fiatal fotós rögtön nekifogott, hogy az épületet kívül-belül lencsevégre kapja, megörökítse a kastélyt körülvevő pompás parkot, valamint az uradalomhoz tartozó kisgombosi, nagygombosi gazdasági épületeket. Háromszáz felvételt készített üveglemezre, s mikor mindegyikről másolatot adott Hatvány Ferencnek, az kérte: állítson össze belőlük a családnak egy díszes albumot. Annak rendje-módja szerint ez elkészült, Bojár Sándor pedig egyhónapi munka után, háromszáz lemezzel a táskájában, elutazott a városból. Aztán jött a második világégés, a Hatvány család emigrációja, hazai tájaink, pusztulása, majd az új or- szágépítés, amibe írásművé-, szetével bekapcsolódott az Angliából hazatért Hatvány Lajos is. Később eszébe jutott az a régi nyár, Czóbellal, Bojárral, a pompás, művészi felvételeket őrző albummal, s elkezdte kerestetni a fotóst. Szerencsével járt Az még a külső ablaktökokat sem javítatta meg. Muszáj volt az öregekkel a kapcsolatot tartani, mert napokra, hetekre ideadhatták a gyereket, hiszen a lakás nagy, s úgy sincs más dolguk. Meg kert is van. Ahol ők laktak, ott is volt kert, de hát a zúglói levegő mégsem budai. Pedig eléggé unalmasak voltak ezek a vasárnap délutánok. Megették a vasárnapi ebédet, a mama mindig kitett ilyenkor magáért, egyszer sem maradt el a kávé- krémes, tejszínhabos rolád, ez volt a lánya kedvence. A nagyobbik lánya kedvence is ez volt, de őt már hét éve nem látták. 56-ban disszidált. Klári elsősorban -nem az országból, a családból disszidált. Ö nem tudott olyan fapofával elkülönülni, mint Gyuszi, az öccse. Gyuszinak megvolt a képessége, mintha album ugyan szőrén-szálán eltűnt, a háromszáz lemezből kétszáz azonban átvészelte a pusztulást. Mi több, előkerültek azok a pontos mérnöki rajzok is, amelyeket a fényképfelvételekkel egy- időben Doktai Gyula csinált a Hatvany-birtokról, mégpedig olyan részletességgel, Hogy fennmaradt a tiszafákkal, fagyalbokrokkal beültetett park alapvázlata is. Negyven év múltán ez az egész gyűjtemény most a Hatvány Lajos Múzeum tulajdonába került, s az anyag feldolgozásakor derült ki felbecsülhetetlen dokumentá" ciós értéke. Mint a szakemberek megállapították, a Hatvány család volt barokk kastélya az egyetlen, amely a fotók és műszaki rajzok alapján teljes tökéletességgel rekonstruálható. Beazonosítás után ezekből kapunk pontos képet a századforduló előtti, majd az azt követő évtizedek életviteléről, a kastély és a hozzá, tartozó uradalmak külső formájáról, szellemi tartalmáról. Hogy annak idején filmszalagra került-e valójában a Hatvany-kastély? Ezt ma már nehéz lenne kinyomozni. A „Szovjetunió” című lapnál ma is dolgozó Bojár Sándor korabeli felvételei azonban kultúrhistóriai jelentőségű hagyatékkal ajándékozták meg a hatvani múzeumot, amely vasárnaptól 19 felnagyított fotót be is mutat a Vörösmarty Művelődési Házban. Egyet közülük most átnyújtunk az olvasói nak, jobb sarkában Mária Terézia festett másával^ amely az intarziás bútorok-« kai, műtárgyakkal gazdag fogadótermet díszítette... (modvay) 21.35: A RÉMKIRÁLY Az új formába öltöztetett; felfrissített TV Zenei Klub » ezúttal a bécsi klasszicizmus nagy korszakát idézi a komoly muzsika hívei örömére. A Goethe-ballada nyomán írt dal, amelyet Gáti István, a Magyar Állami Operaház magánénekese tolmácsol, az Opus 1 — megjelölést viseli, s egyike a szerző legelső munkáinak. Schubert 18 éve" sen írta dalát, amely viszonylag gyors karriert futott be, s a későbbi években is nagy sikerrel hangzott el hangversenydobogókon, házi koncerteken is. Hallhatjuk ugyanakkor az eredeti költeményt Mensáros László előadásában, majd felcsendül az a Liszt-szerzemény is, melyet a nagy zongoraművész a Schubert-dal nyomán írt. búváröltönyben járna-kelne a család többi tagjai között, mintha Piccard professzor gömbjéből figyelné ezeket a családi összejöveteleket is. Azért ami élénkség egy-két percre belevillant beszélgetéseikben, mindig ő hozta. Múlt hónapban például ezt mondta: — Tegnap mászkáltam a Belvárosban. Dühroham fogja el az embert, hogy mi pénzt költenek azoknak a csúnya épületeknek a restaurálására. Ronda épületek szűk és korszerűtlen utcákban, s döntik rá a pénzt és a munkát. Megáll az ész! — Ernő éles hangon válaszolt. Építészmérnöki tekintélyével egyszerűen le akarta bunkózni Gyuszit. Kifejtette, hogy aki mérnökhallgató, az még korántsem mérnök, legfeljebb csak hiszi magát annak, s az ifjúság gőzét az alkoholmámorhoz hasonlította. Hosszan, tudálékosan, felülről magyarázott. Gyuszi azonban nem várta ki a végét, félbeszakította: — Hivatalos fórumok jóváhagyták, mi, akkor csak rendben van, igaz, Ernő? Minisztérium ráütötte a pecsétet, tehát helyes, igaz, Ernő? Közben viszonylag modern lakóházak százai, ezrei mennek tönkre, rohadnak el piszli- csári javítások el nem végzése miatt. Nem kell messzire mennünk példáért. — Békaperspektíva — válaszolta az Eiffel-torony tetejéről Ernő. — Lehet — mondta Gyuszi —, de: perspektíva. Mondd, neked a lelked mélyén sincs önálló véleményed? Nem veszed észre, hogy ma már erre semmi szükség? ‘ Te a telkedben örökké a Rákosi-korszakban fogsz élni. őszinte részvétem. .. De az efféle szóváltás ritkaságszámba ment. Gyuszi egye fene jelszóval végigülte , a családi délutánokat, tán még a fülét is el tudta zárni ( valami titokzatos rekesszel, s míg körülötte folyt a többé- kevésbé vontatott -és lényegében majdnem mindig azonos felépítésű beszélgetés, főzte a feketét, egész halkan fütyörészett, aztán az első adandó alkalommal bekapcsolta a televíziót, egészen hátúira, a falhoz ült le s a többiek feje fölött elnézve nézte a képernyőt, vagy ha únta a műsort, lehunyt szemmel álmodozott a félhomályban. Vékony, inas fiatalember volt, majdnem százki- lencven magas, kissé meggörnyedve járt, neki a sze- * mében bújkált valami megfoghatatlan állandó mosoly, d.e egészen másfajta, mint ami sógorának a bajusza tövében lengedezett. (Folytatjuk)
