Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

Agr la ’76 Újságírók a focipályán Ä mttneheni bajnok lengye! labdarúgó-válogatott 1974-ben vi­lágbajnoki bronzérmet is szer­zett. Utána 1975-ben, de még in­kább az idei év kudarcokat ho­zott. Nem mentegetőzésnek szá­nom, de négy kulcsjátékosom­mal adódtak különböző gondok: Lubanski Belgiumban, Gadocha Franciaországban szerepelt, Dey- na is a külföldre távozás gondo­latával foglalkozott, Gorgon pe­dig fegyelmezetlenkedett — mondotta Kazimierz Gorski len­gyel szövetségi kapitány. — Ök pedig döntő szerepet kaptak az olimpiai és a vb-sikerekben. Montrealban akarunk javítani, de a szovjet és az NDK-váloga­tott nagy ellenfél lesz. * Kuba 160 sportolója között az atléták vannak a legtöbben. Jó esélyekkel rajtolhat a 20 észtén­Ötkarikás hírek dős. a 100 m-es világcsúcsot (9,9 mp) többedmagával tartó Silvio Leonard a 400-on és 800 induló Alberto Juanforena; 110 gáton Alejandro Casanas, továbbá a müncheni bronzérmes vágtázó­nő, Silvia Chivas. A 11 tagú ökölvívó csapatban a 3 aranyérmes újra indul: Stevenson, Correa és Martinez. Ellentmondó jelentések és nyilatkozatok után pont került a ..Mennea-ügy” végére. Az olasz atléta az 1972-ben 200 méteren bronzérmet szerzett Pietro Men- nea gyenge formájára hivatkoz­' > vá lemondta Montreali. Mos* változtatott: — A formám ugyan a régi rossz, de nem tudtam ellenállni a csapatvezetés és barátaim erős- ködéseinek. Utazom, s remény­kedem. hogy a rajtig javulok. * ■” Algéria 14, Marokkó pedig 28 sportolót nevezett. A marokkói együttes zöme nehézatléta: hat ökölvívó, négy birkózó és 4 csel- gáncsozó indul. * Dennis Berkholtz, az amerl- rikai férfi kézilabda-válogatott edzője 5—6 hellyel tartja jobb­nak mostani csapatát a Münche­ninél. A bajor fővárosban csak 14.-ek voltak. A tizenhatos me­zőnyben, Montrealban azt re­méli, hogy a 12 csapat verse­nyében a 6. helyért mérkőzhet­nek. A labda és az iram mint a „nagyoké” A kupagyőztes Népújság csapata. Alinak (balról jobbra): Szalay Zoltán. Gyurkó Géza, Halmai István, Perl Márton, Szigcíliy András, Virágh Tibor, Szijjártó Lajos. Guggol­nak: Csatlió Emil, Tompos Miklós, Noszticzius Ferenc, Szilvás István, Budavári Sándor. ^ ^ '' : ...^ ” ' l ista brigád ajánlott fel. Előbb két csoportban kör- . mérkőzéssel alakult ki a sorrend, majd a 3—4. és az 1—2. helyért helyosztókat játszottak a résztvevők. Az Agria Kupa eredményei. A. csoport: Békéscsaba—Mis­kolc 3:0, Miskolc—Kecske­mét 3:1. Békéscsaba—Kecs­kemét 0:0. B. csoport: Eger —Debrecen 4:0, Eger—Szol­nok 3:0, Szolnok—Debrecen 3:1. Helyosztók: Szolnok— Miskolc 3:2, Eger—Békés­csaba 3:0. A torna végeredménye: 1. Eger, Népújság, 2. Békés megyei Népújság, 3. Szolnok megyei Néplap, 4. Miskolc, Északmagyarország és Déli Hírlap. Az örökös vándorserleget Szilágyi Lajos, a Heves me­gyei Lapkiadó Vállalat fő­könyvelője, a tiszteletdíja- kat pedig Domán Imre, a MÉBIB titkára adta át. Egy feszült pillanat — a nézőtéren (Fotó: Tóth Gizella) Sportnap Egerben Vasárnap Egerben, a stadion­ban tartotta meg az V. szakszer­vezeti sportnapját a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének He­ves megyei Bizottsága. A verse­nyek a sportolók felvonulásával kezdődtek majd Kovács Gyula, a KPVDSZ megyei szervező tit­kára nyitotta meg a versenyeket. Az egész napos küzdelem izgal­mas versenysorozatot hozott, ahol a következő eredmények szület­tek: 100 m'síkfutás, férfiak: 1. Kandó Géza (SZÖVTERMÉK), 2. Lendvai Albert (Panoráma), 3. Kiss Gyula (Felső-Magyaror- szág). 100 m síkfutás, nők: 1. Oravecz Júlia (Élelmiszer Kis­ker V.), 2. Jurás Erzsébet (ÁFÉSZ Heves), 3. Jurecska Lászlóné (Fűszért Eger). 200 m síkfutás férfiak: 1. Fodor János (Panoráma), 2. Patkó András * 1 (ÁFÉSZ Heves), 3. Kiss Gyula (Felsőmagyar.). 200 m síkfutás női: 1. Sőregi Zsuzsa (Élelmi­szer Kisker V.), 2. Jurecska Lászlóné (Fűszért). 3. Juhász Ilo­na (Panoráma). 200 m síkfutás, férfiak: 1. Lendvai Albert (Pa­noráma) 2. Papp Károly (ÁFÉSZ Gyöngyös), 3. Timár András (Panoráma). Váltófutás, férfiak: 1. Felsőmagyar, 2. ÁFÉSZ Heves, 3. Élelmiszer Kisker. Nők: l. Élel­miszer Kisker., 2. ÁFÉSZ. He­ves, 3. Panoráma. Magasugrás, férfiak: 1. Gazda Miklós (ÁFÉSZ Eger), 2. Lendvai Albert (Pano­ráma), 3. Bardóczki Géza (Élel­miszer Kisker.), Békefi László (Panoráma). Nők: 1. Nagy Ildikó (Élelmiszer Kisker.), 2. Barta Olga (Panoráma), 3. Patkós Ilo­na (Panoráma). Távolugrás, fér­fiak: 1. Lendvai Albert (Pano­ráma), 2. Sárközi József (Felső­magyar.), 3. Sándor Vilmos (Iparcikk.). Nők: 1. Lőkös Ildi­kó (Panoráma), 2. Király Zsuzsa (AB), 3. Oravecz Gyula (Élelmi­szer Kisker.). Súlylökés, férfiak: 1. Gazda Miklós (ÁFÉSZ Eger), 2. Horti József (SZÖVTERMÉK), 3. Balázs László (ÁFÉSZ Tarna- lelesz). Nők: 1. Lőkös Ildikó (Panoráma), 2. Sőregi Zsuzsa (Élelmiszer Kisker.), 3. Jakab Tiborné (Élelmiszer Kisker.). Kispályás labdarúgás, férfiak: 1 SZÖVTERMÉK. 2. Fűszért, Éger, 3. ÁFÉSZ, Tarnalelesz. Nők: 1. Élelmiszer Kisker., 2. ÁFÉSZ, Heves. 3. Iparcikk Kisker. Kézi­labda, férfiak: 1. Fűszért. Eger, 2. Élelmiszer Kisker., 3. ÁFÉSZ, Heves. Nők: 1. ÁFÉSZ, Füzes­abony, 2. Iparcikk Kisker., 3. Fűszért. Eger. összetett pontver­seny: 1. Panoráma 325, 2. ÁFÉSZ Heves 200, 3. Élelmiszer Kisker. 187 ponttal. Olimpiáról — olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok 13. Testőr, mezítláb: Bikiia Eredménylapok a nyári olimpiai játékok történetéből: Róma, 1960. Maratoni futás: 1. Abeba Bikila (Etiópia) 2.15:16.2, 2. Ívhadi Ben (Marok­kó) 2.15:41.6, 3. Magé (Üj-Zé­land) 2.17:18.2. Tokió, 1964. Maratoni futás: 1. Abeba Bikila (Etiópia) 2.12:11.2, 2. lleatlcy (Nagy­Britannia) 2.16:19.2, 3. Tsuba- raya (Japán) 2.16:22.8. Abeba Bikila, született: 1932- ben. Csaknem minden olimpia előtt röppentek fei értesülések, mendemondák arról, hogy vala­hol Ázsiában, Afrikában vagy Dél-Amerikában feltűnt ' egy „tehetség”, aki ősi harci játé­kok, vagy éppen vadászat, ha­lászat közben úgy elsajátította a dárdavetés, futás vagy ugrás magas szintű művészetét, hogy ebben senki sem győzheti le. Érkeztek ellenőrizhetetlen hírek olyan atlétákról, akik edzés nélkül, máris akár 40—50—60 ki­lométert is meg tudnak tenni. Mert történetesen civilben pos­tások voltak valahol Afrika bel­sejében» Bikila római sikerét, amikor mezítláb győztesként beérkezett a maratoni futás vé­gén a zsúfolt stadionba, nem előzte meg különleges beharan­gozás. Az etióp atléta győzelme a szenzáció erejével hatott. Ek­kor kevesen emlékeztek rá, hogy Bikila 1956-ban is ott volt már az olimpián. Melbourne- ben futott hazája 4x400 méteres váltójában, azonban az afrikai ország csapatának csak statiszta­szerep jutott. Nyilvánvaló, hogy törékeny alakja, amely azokban a nézők­ben, akik nem rendelkeztek anatómiai ismeretekkel, olyan érzést keltett, hogy ez a csoko- ládébőrű ember csupa izom és csont és nincs rajta egyetlen gramm súlyfölösleg, a hosszú­távfutásra született. Bikiia. aki a császári testőrcég tagja volt, római győzelme után az érdeklődés középpontjába került. Természetesen viselke­dett, amikor az újságírók a leg­lehetetlenebb kérdésekkel ost­romolták : — Igaz, hogy gyerekkorában kölyökoroszlánokkal játszott az őserdőben, és nemegyszer futva menekült az anyaoroszlán elől? Igaz, hogy az etióp hadseregben gyakorlatozás közben futárként, pihenés nélkül, nehéz terepen 10—20 mérföldet tett meg? És igaz, hogy edzője sincs. . . Az etióp atléta néhány szóval válaszolt. Semmiféle érzelem, semmiféle indulat nem tükröző­dött arcán. Nem látszott rajta földöntúli öröm, hogy a marato­ni futsában, ebben a klasszikus számban megelőzte a világ leg­jobbjait. Nem lepődött meg a fura kérdések hallatán. Szenv­telen szavaiból kiderült, hogy katonaként ismerkedett meg a versenyszerű sportolással. Ki­képzés közben, amikor Etiópia magas hegyei között, távol min­den szórakozási lehetőségtől, sokszor töltötte azzal az időt, hogy társaival sokat futottak és a parancsnok mindig felajánlott valamiféle jutalmat, díjat a győztesnek. — Soha nem lehetett tudni, hogy ki lesz az első — mondta Bikiia. — Mindig más nyert. Otthon sokan tudnak úgy futni, mint én. Kiderült, hogy mindez nem Dr. Lumnitzer Sándor (1896—1958), budapesti kór­házi sebész főorvos neve nem ismeretlen a magyar vadászok között. Kiváló szakember volt, aki gyógyító munkássága mellett kimond­hatatlanul sokat tett a ma­gyar vadász sportlövészet hírnevének megteremtéséért, számos sikert aratott hazai és külföldi versenyeken, s háromszor szerzett világbaj­noki címet. A magyar sport­lövészet többszörös világbaj­noka tiszteletére és emléké­re hirdette meg ide három­fordulós koronglövő (skeet) versenyét a MAVOSZ Heves megyei Intéző Bizottságának sportlövő bizottsága. A ver­seny megrendezésének kettős célja volt: Heves megye sportlövészeti hagyományai­nak ápolása és folytatása, valamint az eredményes és biztonságos fegyverforgatás gyakorlása. Elöljáróban el­mondhatjuk, hogy a kitűzött feladatoknak a rendezők és a versenyzők maradék nél­kül eleget tettek: a skeetlövő verseny rangos vadászati esemény volt, amit a nagy *■» °vezés jés az el­Vadászok vetélkedője Sárga faltok a Lesrét felett OMmm 1976. július 13., kedd ért eredmények is igazolnak. Heves megye 19 vadász- társasága nevezte be az em­lékversenyre legjobb puská­sait. A horti és a kompolti lőpályákon került sor az el­ső és a második forduló ver­senyeire, ahonnét a 10 leg­eredményesebb. csapat jutott tovább a döntőbe és termé­szetesen továbbjutottak egyéni indulóként mindazok, akik a két forduló során a legtöbb korongot lőtték szét vadászfegyverükkel a leve­gőben. A dr. Lumnitzer Sándor vadász skeetlövő emlékver­seny döntőjének színhelye az erdőgazdaság főpályája volt Egerben, a Berva-völgyi Les­réten. Az időpont: július 11, vasárnap. Már jóval a ver­seny kezdete előtt benépe­sült a festői környezetben fekvő erdei tisztás. Egymást érték a gépkocsik, vadászok csoportjai nyüzsögtek a lő- pálya körül. A versenybíró­ság tagjai szorgoskodtak leg­többet: sorszámokat b ázat­tak a versenyzőkkel, elkészí­tették a csoportbeosztásokat. Pontban nyolc órakor a ver­senyzők felsorakoztak az el­M. v.: BODROGI GYULA igazításhoz. Polónyi György a sportlövő bizottság elnöke üdvözölte a réztvevőket, majd Divéki Sándor, a ver­seny vezető bírája figyel­meztetett a biztonságos fegy­verkezelés szabályaira. Pró­badobások következtek az alacsony és a magas torony­ból. Mint korábban, most is sárga színű korongokra lő­hettek a vadászok, a fekete korong ugyanis itt beleolvad az erdő zöld hátterébe, s így annak lövése nehézkes, bi­zonytalan. A próbadobások után már­is lőállásra szólította az első rőtté puskásait a vezető bí­ró, s kezdetét vette a ver­seny. Kevés szünetekkel hat óra hosszán át ropogtak a fegyverek, több mint 1500 lövés durranását visszhan­gozták a környező hegyek. Szép számú nézőközönség gyönyörködhetett a sikeres, szép lövésekben, s persze bosszankodott is a hibázá- sok miatt. Az egyéni és a csaoatelsőségért vetélkedő vadászok fegyelmezetten vál­tották egymást a lőálláso- kon, s minden rőtté szolgál­tatott izgalmas látványossá­got. Legizgalmasabb pillana­tok adódtak akkor, amikor a legjobb puskások közül is a legjobbak következtek ko­ronglövésre. A sorsolás vé­letlene úgy hozta ugyanis, hogy egy rottéban verseny­zett Heves megye többszörös országos bajnokcsapatának négy tagja: dr. Böszörményi Mátyás, Godó Ferenc. Ka­kukk János és Tóth Sándor. Élvezet volt látni, amint a telibe talált korongok sárga foltjai lebegtek a levegőben, egymás után. Sokan szurkoltak a ver­seny két női Nimródjának, a horti Suha Józsefné és a kompolti dr. Szathmári Er­vinné külön küzdelmének. Az emlékverseny döntőjé­nek plakátjára (ha lett vol­na ilyen) kiírhatták volna: „mu.: Bodrogi Gyula”. A ne­ves és népszerű színművész­ről csak kevesen tudják, hogy gyakorló és szenvedé­lyes vadász. Bodrogi Gyula, az Agria Játékszín „Magyar dekameron” c. előadásának egyik szereplője, de mint színész, ezúttal sem tagadta meg vadászmivoltát. Magával hozta Egerbe vadászfegyve­reit is, hogy az előadások közötti szabad idejét — pi­henésként, frissítő kikapcso­lódásként — vadászattal tölt­se. tgy került sor a lesréti „fellépésre” is, a verseny 4. rottéjában. — Ezt a versenyt nem so­rolom a sikeres „fellépések” közé — magyarázta nevet­ve. — Egy éve nem lpttem korongot, és csakis a va­dászélvezetért kértem azt, hogy én is lőhessek. Restel­lem, hogy a dublék (kettő­zések) nem sikerültek. Ed­zés nélkül, ugye, így is le­szólítottam 9 korongot. Szó­val, nem éltem vissza túl­zottan a vendégjoggal, úgy is mondhatnám: szerényen lövöldöztem... De különben is, nem az én eredményem a legrosszabb ... Na • ugye...!? A dr. Lumnitzer Sándor- emlékverseny végeredménye a következő volt. Csapatban: 1. Kompolt 216 korong. 2. Tiszanána 210 k., 3. Kisköre 204 k. Egyéniben: 1. Tóth Sán­dor 64 korong, 2. Godó Fe­renc 60 k., 3. Vass Lajos 58 k. Az emlékverseny legjobb női versenyzője dr. Szathmá­ri Ervinné, 46 korongot lőtt. A verseny győzteseinek a serleget, okleveleket, érme­ket és az értékes díjakat dr. Héltay Istv/— a MAVOSZ Heves megj Intéző Bizott­ságának fővadásza nyújtotta át. Pataky Dezső volt sem álszerénység, sem túl­zás. Az etióp atléta egyébként nem saját elképzelése szerint futkározott. bármennyire is olyan természetes a mozgása, mint az antilopé, hanem szak­ember foglalkozott vele. Kitűnő edzője volt, Nurmi hazájából, Finnországból a távoli Etiópiába került Omni Niskanen személyé­ben. Az edző tudta, hogy tanít­ványai áldozatkészek, szorgal­masak, és ami még ennél is lé­nyegesebb, minden utasítását hajlandók teljesíteni. — Sokat töprengtem — mond- ' ta később Niskanen — mi a leg­helyesebb módszer, miként ér- hetik el az etióp futók legjobb eredményeiket. Arra töreked­tem, hogy minél többet őrizzek természetességükből. Ne legyen számukra több a versenyzés, mint mondjuk az, hogy a kó­kuszdió érése idején felmásznak a fára. Hagytam, hogy ha úgy tetszik, akkor fussanak mezít­láb, nem akartam., hogy egyik napról a másikra tornacipőben, melegítőcipőben vagy éppen szö­ges cipőben edzzenek, versenyez­zenek. Ezt majd tegyék akkor, ha már ezt tekintik természe­tesnek. de addig még sók víz fo­lyik le a Kék-Níluson. Omni Niskanen elképzelését a római olimpia igazolta, Abeba Bikiia mezítláb tette meg a több mint 42 kilométeres távot, így nyerte a maratoni futást. Négy ' esztendővel később Etiópia első számú sportbüszkesége arra ké­szült. hogy ezt a bravúrt megis­métli. öt héttel az 1964-es tokiói olimpia előtt Bikiia váratlanul megbetegedett, az orvosok vak­bélgyulladást állapítottak meg. A műtét elkerülhetetlen volt. Kevesen hitték ekkor, hogy Bi­kiia ilyen előzmények után új­ra győzni tud az atlétika legne­hezebb versenyszámában. Szer­vezete azonban rendkívül erős­nek bizonyult. Tokióban sokkal nagyobb fölénnyel lett első, mint előzőleg Rómában. Hatal­mas ünneplésben részesítették. Négy esztendővel később az etióp atléta újra elindult az olimpián. A mexikói körülmé­nyek kedveztek neki, mert ott­hon. az abesszin-magasföldön éppen úgy kétezer—kétezer- kétszáz méterrel a tenger sziht- je fölött edzett, mint amilven magasan épült az azték főváros is. De. ne felejtsük azt sem, hogv Abeba Bikiia ekkor már 36 éves volt. Megint közbeszólt a betegség. Néhány nappal a maratoni futás időpontja előtt Bikiia meghűlt, lázas lett. Meg­gyógyult, azonban alaposan le­gyengült. Rajthoz állt, de már a táv első negyedében a meg­gyötört szervezet felmondta a szolgálatot. Honfitársa és tanít­ványa azonban, Manno Wolde kitűnően futott, megszerezte a győzelmet Etiópiának. Bikiia kedvét ez a kudarc nem vette el a további edzéstől, verseny­zéstől. Szeretett volna indulni az 1972-es olimpián. Ez a vágya már nem teljesülhetett, mert a világhírű atlétát gépkocsíszeren- csétlenség érte. Kocsija az árok­ba fordult. Bikiia súlyosan meg­sérült. Hailé Szelasszié császár személyesen vállalta a gyógyke­zelés költségeit. Hosszú napokig kétséges volt, hogv mit tud ten­ni az orvostudomány. Végül is az atléta. akinek olyan termé­szetes volt a futás, mint madár­nak a repülés, béna maradt. Csak tolókocsin tudott járni. Nem mondott búcsút a sporto­lásnak. többször részt vett a mozgássérültek versenyén. Tisz­teletbeli vendégként meghívták a müncheni olimpiára. Egy évvel később. 1973-bán, Bikiia meghalt. A szive mondta fel a szolgálatot, az orvosi je­lentés szerint. Rideg, tárgyilagos volt a közlemény, mert kima­radt belőle, hogy Abeba Bikiia futás nélkül nem tudott élni. Molnár Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents